Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

1972. ^CJGUSXTUS 3., CSÜTÖRTÖK jiccve i sfjiírhw Kis lemaradás Vácott Konténerek, oldalkocsik Létszám- és anyaghiány Ä Magyar Hajó- és Daru­gyár váci egységében is el­készült a féléves mérleg. Első féléves normaóratervüket 103,8 százalékban teljesítet­ték. A félév folyamán az ol- dalkocsigyártásnál gondot okozott, az év ele­jén jelentkező létszám- és anyaghiány. Ezek következménye, hogy az első hat hónap végén lema­radtak a gyártásban. A konténerek átadási prob­lémái is elcsúszást okoztak, félév végére azonban a konténertervet a váci gyár teljesítette. Nehézségek voltak a padló- és egyéb anyagok beszerzésé­vel. A gyár második féléves tervének teljesítésében előre­láthatólag komoly akadályok nem lesznek. Ezért várható, hogy a kis lemaradást év végére behozzák a váciak. Télire A virágváros kockázata A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz vállalkozása Üvegváros, álmodó virágla­kosokkal. Lágyan szitál a fény, illatfelhők úsznak az üvegfa­lak között, üvegtetők alatt. Be­tonterem... Itt csinálják az időjárást. Apró lámpásszemek hunyorgatnak a gépagy kocka­fején. Egyikkel oldalvást pis­log a kazánokra. Lemezhomlo­ka mögött impulzusok rohan­gálnak dróttekervények zárt útjain. S odaát, a virágmetro­polisban emelkedni kezd a hő­mérséklet, páradúsabb a lég, ha úgy tetszik, esőt csorgat, szellőztet, permetez az ördön- gős szerkezet, ahogyan a prog­ramban meghagyták neki. Háromból egy szövetkezet A Nagykőrösi Konzervgyárban ezekben a napokban mű­szakonként 150 mázsa barackot dolgoznak fel. Urban Tamás felvétele Az öt hajtatóházat a szántók kellős közepére kezdték építe­ni a ceglédi határban a hol­landusok A virágregiment egy-egy kaszárnyája egy hek­tár területű. Az építkezéshez 1970-ben fogtak hozzá, s bár még ma sincs egészen kész az ország egyik legnagyobb üveg­háztömbje, azért már tavaly betelepítették ide a viráglakók százezreit, szegfűk, rózsák, gladióluszok népét, virágtárs zöldeket, no meg zöldségpa­lántákat. Az egész létesítmény o ceglédi Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-é. Nagy fába vág­ták fejszéjüket, amikor üveg­házi kertészkedésre adták a fejüket. A szövetkezet három tsz-ből alakult 1969 januárjában. A három gazdaság „hozománya”: nyolc és fél ezer hold szántó, amelyen általános szántóföldi gazdálkodást folytattak. Az egymás szomszédságában levő tsz-ek vezetősége úgy gondol­ta, hogy az összefüggő terület nagyobb lehetőségeket kínál. Mit szereztek az elmúlt há­rom és fél esztendőben? Első­sorban az alaptevékenységük­höz szükséges épületeket hoz­ták tető alá. Üj gépműhelyt, termény- és lucemaüzemet, 60 vagonos raktárát, 120 férőhe­lyes növendékmarha-istállót, Kényelmetlen, ízléstelen magánházak l Beszélgetés a Pest megyei tanács osztályvezető-helyettesével1 A magánlakás-építés tervezési színvonaláról tanul­mányt készítettek tavaly, megyénként folytatott vizs­gálat alapján. A huszonöt év alatt elkészült több mint egymillió lakás kétharmad része magánerőből épült. A negyedik ötéves tervben építendő négyszázezer la­kás ötvenöt százaléka szintén magánjellegű. Pest me­gyében az új lakások nyolcvanhét százaléka magán­építkezés, a második helyen állunk ebből a szempont­ból a megyék rangsorában. Ezért is vonatkozhat a me­gyére különösen a tanulmány néhány megállapítása. Például: „Ízléstelenül hivalkodó, vagy bántóan igény­telen házak, utcasorok, telepek megjelenése már köz­ügy, még akkor is, ha magánerőből építették... a rosz- szul értelmezett egyéni érdek és a helytelenül megfo­galmazott lakhatósági igény..sérti a közérdeket. A Pest megyei tanács építésügyi, közlekedési és víz­ügyi osztályának helyettes vezetője, Wächter Roland is segítette a tanulmány szerkesztőit a megyében levő magánépítkezésekről adott tájékoztatójával. Felkeres­tük az osztályvezető-helyettest, arra voltunk kíván­csiak, hogy az egyéni és a közérdeket a magánépítke­zéseknél hogyan tudja a közigazgatás összeegyeztetni. — Hatósági úton nagyon ne­héz javítani a magánlakás­építkezések funkcionális és esztétikai jellegzetességein — kezdte beszélgetésünket Wäch­ter Roland. — Főleg azért lát­szik lehetetlennek a közigaz­gatási beavatkozás, mert a la­káshiány megszüntetését a . magánépítkezések erőteljes ' ösztönzésével is elősegítjük. • Mindenféle tervre kiadják az építési engedélyeket? — A műszaki ügyintézők, akik a helyi tanácsoknál az építési engedélyekkel foglal­koznak, nem képzettek annyi­ra építészeti szempontból, hogy megnyugtatóan eldönthessék: az építendő ház küleme és beosztása megfelel-e a kénye­sebb követelményeknek is. Vagyis annak, hogyan illesz­kedik az utcaképbe alaprajz, homlokzat vagy tető szem­pontjából. Nagyon nehéz bele­szólni egy tanácsi ügyintéző­nek abba, hogy mekkora le­gyen a konyha és mire hasz­nálják, honnan nyíljanak a szobák. A terv különben is csak papír, sokszor az építke­zés során átalakul. De már a tervek sem megfelelőek, mert a tervezők képzetlenek. • Kik tervezhetnek? — Építészmérnökök is, kő­művesmesterek is. Pest me­gyében a tervezői névjegyzék­be felvettek negyvennégy szá­zaléka kőműves, harminc szá­zaléka technikus. Építészeti felfogásuk, ízlésük eléggé kor­szerűtlen, de ha nem is ilyen, hagyják magukat befolyásol- tatni a megrendelőtől. • Az építkezők korszerűt­len, ízléstelen házakat akar­nak? — Dehogy, csak a szokás rabjai. Kialakult nálunk egy gazdaságtalan — nagy alapte­rületű, általában négyzet alap­rajzú, kétszobás, óriási veran­dával, hatalmas konyhával, abból nyíló egyik szobával, nagy kamrával, pici fürdőszo­bával — háztípus, 'amely­nek teteje csúnya sátor vagy manzárd, homlokzata ízléste­len. Ebben a házban a konyha tölti be a nappali szoba sze­repét is, sokszor még alsza­nak is benne. Ez a típusú ház uralkodik ma, mert a „szom­szédnak is ilyen van”. • És a típustervek? — Nem szeretik, idegenked­nek a „típus” szótól. Kevés van ezekből a tervekből, negy- ven-ötven féle, mi is csinál­tattunk harminchat darabot. Az a baj, hogy kevés a kü­lönbség az egyes típustervek között. • A típusterv olcsóbb vagy drágább az egyéni tervnél? — Sokkal olcsóbb. • Talán az a hiedelem, hogy az építkezés egyedi terv alap­ján olcsóbb? — Az egyedi tervek bonyo­lultabbak, áttekinthetetleneb­bek, s mert rosszak, inkább drágábbak. • Nem tanítottuk meg az embereket, milyen a korszerű, gazdaságos, ízléses lakás? — Alti még nem lakott jó lakásban, az nemigen tudja, milyen is az. Elmulasztottuk a helyes lakáshasználatra és építészeti ízlésre nevelni az embereket. Mostanában adunk ki propagandaanyagokat, ter­veket, előadásokat tartunk filmvetítésekkel, de az ízlés­nevelés hosszabb folyamat. Már az általános iskolában kellene kezdeni. • A magyar népi építkezés nagyon szép, ízléses. Hogyan romlott ez el? — Sokszor mondogatják az emberek falun: én már nem akarok paraszt lenni, tehát nem is akarok olyan házban lakni, mint a szüleim, nagy- szüleim, akik parasztok voltak. A tanulmányban ez áll: sokan szeretnének lakni a „20-as, 30- as évek irigyelt és akkor re­ménytelenül csodált épületfor­májában, az áhított „villában’’, ahol minden a külső, és ... el­sikkad a funkció és a gazdasá­gosság”. • Mégis mit tehet a tanács? — A magánépítkezésekbe nehéz beleszólni. Csak az épí­tési engedélyek kiadását ve­hetjük szigorúbban, de az el­bíráláshoz, döntéshez több, jobb szakember és az általá­nos szemlélet és ízlésnorma változása szükséges — fejezte be beszélgetésünket Wächter Roland. A tanulmány néhány meg­szívlelendő következtetését idézzük még: „A jövőben ha­tékonyabb hatósági beavatko­zást igényel a családi ház és társas lakótelepek tervszerű beépítése ... Városi tanácsok­nál és járási hivataloknál ha­laszthatatlan feladatnak tart­juk lakásépítési előadók beál­lítását is.” Berkovits György elletőistállót, termálkutat, 2 gabonaszérűt, 2 kilométeres bekötő utat építettek, a kor­szerűtlen sertéstelepet re­konstruálva, évi 2000 hízóser­tést kibocsátó kombinátot lé­tesítettek. A tsz tulajdonában van 17 zöldséges-, 2 tej-, 2 ve­gyes- és 2 húsbolt, 5 étterem és borkimérő, s 16 virágüzlet. Utóbbiak Cegléden, Szolnokon, Hajdú-Bihar, Borsod és Heves megyében, valamint a főváros­ban találhatók. • • Ot év alatt megtérül? De a legnagyobb vállakózás: a hajtatóház. Ez emésztette fel az összes beruházások költsé­gének — mintegy 160 millió forintnak — több mint a felét. Ügy látszik, megérte. Közel a főváros, a ferihegyi légikikötő, s így a leszedett virág alig öt­ven perc elteltével pár ezer méter magasban utazhat, vagy a tsz saját boltjaiban kötik csokorba. Az elnök, Skultéty József szerint a nagy beruhá­zások közül a hajtatóházak té­rülnek meg a leghamarább. , — A mezőgazdasági árak többsége állandó — mondja az elnök. — A gazdálkodáshoz szükséges anyagok, eszközök árai azonban gyakran változ­nak, emelkednek év közben is. Persze, ha egyszer emelked­nek, nem mindegy, hogy mi­kor? Nem. A tervezés idősza­kát követően, év közben mó­dosított árak felborítják a ter­veket, a gazdálkodás stabilitá­sát. Hiszen a mezőgazdaságban a hozamok nem emelhetők ug­rásszerűen, s mindez határt von egy gazdálkodási eszköz lehetőségei előtt ;— Mi hát a teendő? — A belső szervezés, az ága­zatok közös együttműködésé­nek megteremtése. Es figye­lemmel kell kísérni a piacot. Mi ezért hoztuk létre piacku­tató ágazatunkat — A gazdaság irányításának íratlan törvényei? _— Hadd hivatkozzam a köl­tőre, Váci Mihályra: Nem elég a jót akarni, tenni kell — ír­ja egyik versében. S ehhez mersz is kell! Mert a teremtés, az alkotás — egyenlő a kocká­zattal. Az űj termelési mód­szerek megfelelő vezetőket kí­vánnak. A vezérkar — nálunk 13 ember — olyan legyen, mint egy jó zenekar: minden­ki ismerje a saját szólamát, de az összhangzásra is ügyeljen. Gazdaságunkban negyven fel­sőfokú képesítésű szakember dolgozik. Nagyon össze tudnak fogni, ha úgy hozza a sors. A vagyon holt tőke, a szellemi javak gyarapíthatják csak erő­teljesen. A szakemberek, tagok szellemi és fizikai erőfeszítése nélkül ugyan mire mennénk? A tagságnak ismernie kell a közös^ ügyeit, tudnia, hogy a vezetők mit cselekszenek, mi­ért. A tagok a zsebükön érzik, mint gazdálkodunk mi, akik bizalmukból vezetjük a gazdá- ságot. Beruházás helyett... Az egyesülés előtt a három termelőszövetkezet bruttó ár­bevétele összesen 40 millió forint volt. Ma: 180 millió. — Elgondolkoztató — mond­ja az elnök —, hogy elég-e az élelmiszer-gazdaság vertiku­máról, vagyis a termelés, a feldolgozás, az értékesítés egy­ségéről beszélni, ezt célul tűz­ni a gazdaságokban? Egy-egy vasipari melléküzemág például sokkal jövedelmezőbb, mint az élelmiszer-feldolgozás. Míg egy lakatos-, vagy forgácsoló­műhely eredményessége eléri a 30—40 százalékot, addig a mi élelmiszer-feldolgozóinké csu­pán az ötöt. S mégis: nagyobb társadalmi hasznot, ígérete­sebb távlatot tulajdonítunk ennek, mintha egyéb iparággal foglalkoznánk. Egy dolog bizo­nyos: egyelőre megállapod­tunk, semmiféle nagyobb beruházáshoz nem fogunk hoz­zá egyhamar. Azt az energiát, amit eddig az új létesítmé­nyekre fordítottunk, most a termelés színvonalának emelé­sére szánjuk. Szenvedélyünk, szerelmünk és mindennapi munkánk a gazdálkodás. Fan­táziánk is van, de pénzünk an­nál kevesebb. Apor Zoltán Kilencszázmillió a textilipar fejlesztésére Jó ütemben halad a textil- rekonstrukciós beruházások kivitelezése, a vállalatok több­sége jól oldotta meg ezzel kap­csolatos feladatait — állapítot­ták meg a Könnyűipari Mi­nisztériumban. A rekonstruk­ció eddigi eredményei nyomán a textil- és textilruházati ipar további hitelkérelmeit bí­rálták el, s hagyták jóvá a közelmúltban. E döntésekkel csaknem 900 millió forint érté­kű újabb — zömében 1973- ban kezdődő — beruházásra adtak engedélyt Nem azonos! TVFármint a rossz munka és a gazdaságtalan termelés, összetévesztésük- re mégis erős hajlam mu­tatkozik a gyáraknál, vál­lalatoknál, s ez azt sejteti, hogy az üzem- és munka- szervezést sokan qlyan bu­gyornak tekintik, amelybe minden belegyömöszölhető. A két tényezőt élesen el kell választani egymástól — hangsúlyozta az Egyesült Izzó váci gyáregységének igazgatója. S hogy nemcsak ő, hanem mások is felfi­gyeltek e veszélyes — mert a dolgok gyökerét továbbra is takarva hagyó — jelen­ségre, bizonyítja: az Ipari Szerelvény és Gépgyár pártbizottsága hasonló kö­vetkeztetésekre jutott, ami­kor megállapította a határ­vonalat a rossz munkából származó gondok s a gazda­ságtalanul előállítható ter­mékek között. Mert ez utóbbiak esetében a több­ség a legjobb munka mel­lett is ráfizetéses lenne. Aligha kell különöseb­ben bizonygatni, hogy az ipar sok tekintetben átme­neti korszakot él. Űj fel­adatok tömege szakadt a vállalatok nyakába, s amit korábban csak néhány he­lyen gyakoroltak, azt most mindenütt alapelvnek te­kinthetik. N evezetesen: nincs hová, kihez futni, ön­állóan birkózhatnak meg az akadályokkal. Jó ez? Ter­mészetesen. Még akkor is, ha nehéz. Korábban említett pél­dánkhoz visszatérve: a rossz munka, a tétova, a rögtönzésekhez vonzódó ve­zetés éveken át nehéz hely­zetet teremtett az Ipari Szerelvény és Gépgyárban, s joggal követelt változá­sokat. A pártbizottság indo­koltan mutatott rá — újból csak a probléma lényegét ragadva meg —, hogy egy dolog az objektív termelési környezet, s más dolog a meglevő adottságok lehető legjobb kihasználása. Ez utóbbival maradt adós a korábbi gyárvezetés, azaz rosszul dolgozott. Ha most azt hinnők, hogy az új ve­zetés — eddig bíztató eredményekkel járt — te­vékenysége egycsapásra megváltoztat mindent, na­gyot tévednénk. A rossz munka sokféle ténye fölszá­molható, megszüntethető, ém azon a legjobb munká­val sem lehet változtatni, hogy a gyár kiszolgáltatott­ja az öntödéknek, s hogy az anyagokat, félkészterméke­ket folyamatosan emelkedő áron kénytelen beszerezni, termékeinek jó része ugyanakkor a maximált ár­kategóriába tartozik, azaz fokozatosan veszteségessé válik. XT asonló cipőben jár az Izzó váci gyára is. Éveken át sokféle baj volt a képcsőgyártással, s e ba­jok egy részének forrása a kapun belül rejlett. Akado­zó anyagellátásban, szerve­zetlenségben, néhány kö­zépvezető tehetetlenkedésé­ben. A források ezen része fölszámolható, óm azon senki nem tud segíteni, hogy a képcsövek termelési költségének hetven száza­lékát az importanyagok al­kotják s ezek ára folyama­tosan növekszik. Egy dolog tehát számonkérni a gyár­vezetéstől, hogy mit tett, tesz a szervezett munka ér­dekében, s más dolog föl­menteni az alól, amiről nem tehet. Végül is megtör­tént ez a fölmentés — a képcsőgyártás megszünteté­sével, az alkatrésztermelés fejlesztésével, a gépalkat­részgyártás megszervezé­sével —, de addig a legkü- lönbözöbb helyekről, bi­zony sokat hallgathattak... Ezek után már nem tűn­het elhamarkodottnak a kö­vetkeztetés, hogy nemcsak a vállalatoknál, hanem az irányítási szervezetben is föllelhető a felemás gya­korlat, ami szerint ha ba­jok vannak, annak a rossz munka az oka, ha meg si­mán mennek a dolgok, ak­kor jól tevékenykednek. E felemás gyakorlat mindösz- sze azt téveszti szem elől, hogy egy-egy gyár, vállalat nem zárt egység, hanem fo­lyamatok alkotóeleme, azaz meghatározott gazdasági környezetben végzi tevé­kenységét, s ezért gondjai­ról nem kizárólag maga te­het, ahogy eredményeinek sem egyedüli kovácsa. Nagyfokú elfogultság len­ne persze azt állítani, hogy rossz munkából kisebb veszteségek származnak, mint a gazdaságtalan ter­melésből. A rossz munka kára egyenesen felmérhe­tetlen, hiszen nemcsak anyagiakban, hanem erköl­csiekben is messzire gyűfű­ző hatásokat kelt. Éppen ezért elengedhetetlen az éles határvonal; a teendők csakis így szabhatók meg. Másfajta intézkedések so­rozatára van szükség a rossz munka esetében, s megint másokra a veszte­séggel gyártott termékek­nél. Ha most a gyárak, vál­lalatok nem akarnak tudo­mást venni a rossz munká­ról, hanem mindent a gaz­dasági környezet számlájá­ra írnak, ha az irányító szervek meg csupán a rossz munkára teszik a hang­súlyt, — s ez sem ritkaság — akkor nehéz lesz egyről kettőre jutni. TV em értelmezésbeli, ha- 1 ' nem felfogásbeli kü­lönbségről van szó, ezt na­gyon nyomatékosan hang­súlyozni kell. Mindkét tö­rekvés ugyanis'a könnyebb ellenállás irányába tereli a tennivalókat, megkerüli a lényeget, fölösen energiákat köt le, figyelmet von el, holott a megoldandó fel­adatok nem tűrnek halasz­tást. Egyszerre, egy időben szükséges föllépni a rossz munka, meg a gazdaságta­lan termelés fokozatos visz- szaszorítása ügyében, ám — különböző módszerekkel és eszközökkel. Ezeknek a módszereknek és eszközök­nek a keresése sokkal több haszonnal bíztat, mint az a jelenlegi állapot, hogy a vállalatok az irányító szer­vekre, azok meg a vállala­tokra mutogatnak, mint cselekvésre illetékesekre. A cselekvés a maga terüle­tén ugyanis mindkét félnek kötelessége. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom