Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
2 1972. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK FgjKUSJ „Bangia Desh” vagy Bangia Desh A BIZTONSÁGI TANÁCS tagfelvételi bizottsága hétien zárt ajtók mögött négy óra hosszat tárgyalt Bangia Desh LNSZ-tagíeivételi kérelméről. A bizottság,' amelyben képviseltette magát a BT mind a lé tagja, a tanácskozás után hivatalosan nem javasolta a Bf-nek Bangia Desh felvételét a világszervezetbe, mivel a bizottság tagjai nem tudtak egyetértésre jutni. Jelentések szerint a bizottsági ülésen a Szovjetunió, India és Jugoszlávia határozattervezetet terjesztett elő, amely javasolja Bangia Desh felvételét az ENSZ-be. A Kínai Népköztársaság képviselője indítványozta a „kérdés” tárgyalásának elhalasztását. A hétfői zárt ülésén a bizottság tagjai 11 szavazattal — egy ellenében — Bangia Desh felvétele mellett foglaltak állást. Kína, Szudán és Szomália nem vett részt a szavazásban, és Guinea ellenszavazatot 'adott le. KÖZBEN a Kyodo japán hírügynökség értesülése szerint Csou En-laj kínai miniszterelnök hétfőn kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság meg fogja vétózni a BT-ben Bangia Desh ENSZ-tagf el vételi kérelmének teljesítését. HÍRÜGYNÖKSÉGI jelentések szerint az ENSZ BT ennek ellenére valószínűleg még ezen a héten fontolóra veszi Bangia Desh ENSZ-fel- vételének ajánlásáról szóló szovjet—indiai—jugoszláv határozattervezetet, miután meghallgatja a tagfelvételi bizottság üléséről készített beszámolót. A VILÁGKÖZVÉLEMÉNY széles rétegeit nyugtalanítja a pekingi diplomácia kedvezőtlen álláspontja Bangia Desh ENSZ-felvételének kérdésében — írta a Kofnszomolszkaja Pravdában Szpartak Beglov, a Novosztyi sajtóügynökség hírmagyarázója. JOGOS NYUGTALANSÁGA, hisz’ Bangia Desh szilárd helyet foglal el a nemzetek közösségében mint szuverén, független állam. Bangia Desht a világ 86 állama, köztük a BT öt állandó tagja közül négy ismerte el. PEKING, amikor akadályozza Bangia Desh ENSZ-felvé- telét, teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a hetvenötmilliós nép jogait. Ez megnyilvánul abban is, hogy a Kínai Népköztársaság képviselői Bangia Desh nevét mindig csak idézőjelben említik ... Peking az elmúlt években számos propaganda-erőfeszítést tett 'azért, hogy magát „a közép- és kisnemzetek érdekei védelmezőjének” tüntesse fel. Most lépésről lépésre, többek között a Bangia Deshsel ösz- szefüggő kínai politika példáján bizonyosodik be, hogy mi az igazság ezekkel az igényekkel kapcsolatban. Peking külpolitikai demagógiája azt szolgálja, hogy elkendőzze a kínai vezetőség nagyhatalmi játékát, amelynek célja a népek széttagolása, a feszültség fenntartása azokban a térségekben, ahol Peking he- gemonisztikus törekvéseket követ. Ezenkívül Peking igyekszik a megoldásra érett nemzetközi problémák rendezését meghiúsítani. Ez az irányvonala kiterjed az ENSZ-re is. A kínai diolomácia állást foglal a szocialista országok minden békekezdeményezése ellen, amelyek a feszültség csökkentésére és a fegyverkezési hajsza korlátozására irányulnak. A TÖRTÉNELEM IRÓNIÁJA, hogy azok a módszerek, amelyeket az imperializmus annak idején, a forradalom után létrejött új Kína ellen alkalmazott, most a jelenlegi kínai vezetőség fegyvertárába kerültek. Az egyik ilyen módszer „az el nem ismerés doktrínája”. A pekingi vezetőség a Bangia Desh el nem ismerésének politikájával szemléletesen bizonyítja, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a régi oldalára állt az újjal szemben. A. B. T. CHILE ID! AM!N SZÍNEVÁLTOZÁSA Autóbuszok és trolibuszok- közszemlén Kedden a chilei fővárosba visszatért a nyugalom. Az autóbuszokat és trolibuszokat, amelyeket a jobboldali tüntetők hétfő este és éjszaka még-, rongáltak, közszemlére állították ki az elnöki palota elé. Kedd este Munoz Bravo tábornok, a rendkívüli állapot hatálya alá helyezett santiagói tartomány katonai parancsnoka kiadta első rendeletét. Eszerint újabb intézkedésig tilos mindenfajta nyilvános tüntetés, súlyosan megbüntetik a rémhírterjesztőket, a lövöldözőket. Ezzel egy időben a népi egységkormány tagjai nyilatkozatban ítélték el azt a „vandál cselekményt”, amelyet a jobboldali tüntetők Mireya Baltra miniszterasz- szony ellen hajtottak végre. A zavargók ugyanis megtámadták Baltra asszony hazafelé tartó gépkocsiját, s nemcsak azt, a miniszter házát is megrongálták. Hasonló sorsra jutott Carlos Matus gazdaságügyi miniszter rezidenciája is. Az Allende-kormány közben a parlament elé terjesztette a munkások és alkalmazottak fizetésének rendezésére vonatkozó tervezetét. Az általános fizetésrendezést annak érdekében határozták el, hogy a bérek lépést tartsanak a megélhetési költségek emelkedésével. Az AFP szerint az ellenzéki többségű parlament súlyos nehézségeket támaszt majd a tervezet törvényerőre emelésének útjába: mind a nerrtzeíi párti jobboldal, mind pedig a kereszténydemokrata centrum közölte már, hogy a tervezet „lényeges módosítását” kívánja. Orlando Millas kommunista pénzügyminiszter kijelentette kedden, hogy a népi egységkormány az ár—bér kérdésben újítani kíván. Eddig, mondta, úgy volt, hogy a fizetésrendezéseket gyakorlatilag meg nem történtté tették a hatályukba lépésükkor — minden év január elsején — beinduló áremelkedések. Az Allende-kormány ezzel szemben előzetesen rögzítette az árakat, s az általános áremelkedés százalékarányában rendezi a béreket. Ennek megfelelően az október 1-én életbe lépő fizetésrendezés alapját a január 1-e és a szeptember 30-a között bekövetkezett áremelkedések adják. ' Millas a továbbiakban hangoztatta, hogy a kormány fizetésrendezési tervezete egyszer s mindenkorra véget kíván vetni az áruhalmozásnak, az üzérkedésnek és a feketepiaci tevékenys.'íjnek. Másfelől elhatározták, hogy „kezdeti fizetéskiegészítésként" minden köz- és magánalkalmazott 7ö0 escudót kap szeptemberben — tehát még a fizetésrendezés előtt — a nemzeti ünnep alkalmából. Ugyancsak a pénzügyminiszter mondta el, hogy a népi egységkormány szóban forgó tervezete az adórendszer felülvizsgálását is tartalmazza. Az Allende vezette kormányzat á nagy vagyonok és ingatlanok birtokosait az eddiginél jóval nagyobb mértékben kívánja megadóztatni, ugyanakkor tervezi a kiskereskedők, kézművesek és kisiparosok adójának csökkentését. MOSZKVA SALTjóváhagyás A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szövetségi és nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságainak együttes ülésén szerdán jóváhagyták a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződést. ZAIRÉBŐL kiutasított újabb nigériai csoport érkezett szerdán Lagosba. A menekültek elmondották, hogy a zairei hatóságok rendkívül durván bántak velük és más kiutasításra ítélt nyugat-afrikaiakMegkönnyebbülést okozott az Ugandában élő „ázsiaiaknak”, hogy Amin elnö-k újra meggondolta magát, s mégis úgy határozott, megtartja az ugandai állampolgárságú indiaiakat, pakisztániakat, bengáliaia- kat. Szombaton a tábornok-elnök még az „ázsiaiak” kitelepítésével jelzett „gazdasági felszabadító háború” második szakaszát jelentette be azáltal, hogy az ugandai honosokat is kényszertávozásra ítélte. Politikai megfigyelők összefüggést látnak Amin színeváltozása és Nyerere tanzániai elnök ellene intézett vádjai között. Nyerere, mint ismeretes, fajüldözést vetett Amin szemére. Uganda és Tanzánia között különben több mint másfél éve feszült a viszony. Nyerere elnök máig sem bocsátotta meg Aminnak, hogy katonai puccsal döntötte meg a haladóbb politikát folytató dr. Milton Obote rendszerét. (Obote, mint ismeretes, Dar- es-Salaamban kapott menedéket.) Azzal adott kifejezést elégedetlenségének, hogy következetesen visszautasította azokat a tisztviselőket, akiket Amin nevezett ki a Tanzániát, Kenyát és Ugandát összekapcsoló kelet-afrikai közösség vezetői és más hivatali posztjaira. A Reuter szemleírója szerint Nyerere most azért támadt Aminra, mert erkölcsileg tarthatatlannak minősít minden olyan lépést, amelyet afrikai vezetők hoznak feke- te-Afrika fő ellensége, a délafrikai fehér fajüldöző rendszer mintájára. Ugyancsak oka lehet Nyerere elítélő szavainak, hogy a tanzániai elnök le akarta hűteni kormánya ama tagjainak reményeit, akik a Tanzániában élő „ázsiaiakkal” szemben kemény vonalat szorgalmaznak. Nyerere többször kijelentette, hogy az országában kormányzó Tanganyikai Nemzeti Unió (TANÚ) politikája minden tanzániai polgár egyenjogú kezelésén nyugszik — bármilyen is legyen az illetők bőrszíne. Tény, hogy a Dar- es-Salaam-i kormány iparügyi minisztere, Amir Dzsamal — maga is „ázsiai” származású. Ugyanakkor, Tanzániának megvannak a maga problémái a helyi kereskedő-burzsoázia gerincét alkotó „ázsiaiakkal”, ám nem a fajtájuk miatt, hanem azért, mert számosán közülük szabotálni próbálják a szocializmus felé tartó ország gazdaságpolitikáját. A többi között azzal, hogy vagyonukat, jövedelmüket külföldre csempészik. Ez azonban — mint a tanzániai belügyminiszter közölte — korántsem az „ázsiaiakra” vonatkozik egyedül; számos afrikai számláját terhelik éppen ilyen bűnök. Ugyancsak a belügyminiszter jelentette ki, hogy a kormány tud az „ázsiaiak” fokozódó kivándorlásáról, melynek folyamatát bizonyos haladó intézkedések — így például a hatezer angol font értéket meghaladó éDületek állami tulajdonba vétele — meggyorsították. A tanzániai kormány véleménye mindezzel kapcsolatban az: az országnak csakis hasznára lesz, ha a szocialista politikával megbékélni nem tudók kitelepülnek. Szemben Tanzániával, Kenya, a kelet-afrikai közösség harmadik tagja, Uganda vonalát látszik pártfogolni az „ázsiaiak” kérdésében. kai. m n ■ Willy Brandt szövetSchumann Bonnban sg ssr-x szélésen fogadta Maurice Schumann francia külügyminisztert. A francia vendég szerdán egynapos látogatásra érkezett Bonn- ba, hogy a nyugatnémet partnerekkel tárgyaljon a „tízek” október 19-ére Párizsba összehívandó csúcstalálkozójának előkészítéséről. Szerdán délután Schumann már vissza is tért Párizsba, hogy onnan ma továbbutazzék az angol fővárosba. Nyerere tanzániai ehök vádjai... Egy gépeltérítés háttere Kedden a déli órákban eltérítették a Bej- rút és Kairó között közlekedő DC—6 típusú dél-jemeni repülőgépet, amely Nicosián át a líbiai Banghaziba érkezett ... A dél-jemeni légitársaság utasszállító gépének Líbiába térítése új és látványos epizódja annak az aknamunkának, amely a magát marxistának valló Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság ellen a vele szomszédos arab országok területéről folyik. A haladó adeni rendszer megdöntésén mesterkednek hosszú idő óta a másik Jemenbe — a Jemeni Arab Köztársaságba — áttelepült reakciósok, valamint a konzervatív Amerika-barát szomszédok — Szaúd- Arábia, Omán és a Jemeni AK — kormányai. A határincidensek sűrűn követik egymást — mindenekelőtt a két Jemen határán, ahol a hatalomból kiszorult egykori Dél-Jemeni Felsza- badítási Front (FLOSY) emberei és a dél-jemeni hadseregből leszerelt katonatisztek működnek, mégpedig a sanaai kormány támogatásával. A libanoni Asz Szajjad hetilap szerint fegyvereket szállított a lázadóknak az Egyesült Államok is. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság ellenségei most folyamodtak első ízben a repülőgépeltérítések — egyébként meglehetősen bevett — módszeréhez. Noha a Bejrútban működő dél-jemeni ügyvivő kedden a szaúd-arábiai reakciósokat nevezte meg a légikalózkodás értelmi szerzőiként, az sem meglepő, hogy az „Alyemda” társaság DC—6 mintájú gépét éppen Líbiába vitték a kalózok. Kadhafi ezredes soha nem csinált titkot abból, hogy hevesen ellenzi az adeni rendszert, amely nem hajlandó szövetségre lépni az arab reakcióval, s a pániszlá- mizmus elvetése jegyében az iszlám csúcsértekezletet is bojkottálta. A libanoni A1 Bajrak úgy tudja, hogy Kadhafi 1972-ben 12 millió dollár segélyt adott a jemeni lázadóknak, s nehézfegyvereket ígért Abdcl Mekaui-nak, a FLOSY volt főnökének. AZ AMERIKAI REPUBLIKÁNUS PÁRT konvenciója kedd este Miami Beach-ben 1347 szavazattal, egy ellenében Richard Nixont választotta elnökjelöltjévé. Öt éve, 1967. augusztus 24-én a genfi tizennyolc hatalmi leszerelési értekezletnek 325. ülésén Roscsin szovjet delegátus előterjesztette az atomsorompó-javaslatot, és ezzel az utolsó pontig megegyező szövegű javaslattervezetet nyújtott be az Egyesült Államok küldötte, Forster is. A két legnagyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között tehát hosszú-hosszú viták, tárgyalások után egyetértés jött létre olyan szerződés ügyében, amelynek későbbi aláírói — minden atomfegyverrel rendelkező és az ilyennek birtokában nem levő ország csatlakozhatott — kötelezték magukat, hogy megakadályozzák az atomfegyverek továbbterjedését. Emlékezetes, hogy Franciaország és a Kínai Népköztársaság nem csatlakozott az atomsorompó-egyezmény- hez, s ez kétségtelenül kárára vált a szerződésnek, öt esztendő mégis bebizonyította, hogy ezek az országok is kénytelenek számolni azzal a rendkívül kedvező visszhanggal és hatással, amelyet a nemzetközi közvéleményben ez a szerződés kiváltott. Az atomsorompó-egyezményben történt szovjet—amerikai egyetértés előestéjén Konrad Adenauer (aki ép» pen Madridban Francónál volt látogatóban) indulatosan dörögte: „Ami most Genfben készül — tragédia lesz a németek számára!” Az agg nyugatnémet államférfi akkor ugyan már letépett az aktív politika színpadáról, de még a sír széléről is óva intette honfitársait attól, hogy elfogadják a szerinte legrosszabbat: belenyugodjanak az atomfegyver birtoklásának hiányába. Meg kell adni, utódai, Kiesingertől Straussig, elkeseredett utóharcokban, az utolsó leheletig védték az adenaueri örökséget. Az is bizonyos azonban, hogy amikor a német választók végre a realitásokkal számoló Brandt—Scheel-kormányt juttatták hatalomra — amely megértette és elfogadta az atomsorompó-egyezmény sarkalatos ' célját, hogy tudniillik éppen Nyugat-Németország sohase válhassék nukleáris hatalommá, akkor és azzal kezdődött meg a kedvező irányú változás Európában. S ilyen értelemben az atomsorompó- szerződés a kialakuló európai biztonsági rendszernek fontos eleme. S ha már az atomsorompó-egyezmény európai összefüggéseinél tartunk, azt is érdemes felidézni, hogy akkoriban — pontosabban akkorig — a hidegháborút szító nemzetközi politikának és katonapolitikának is egyik kedvenc terve volt a NATO sokoldalú atomütőerejének kiépítése. Ez a terv az „atomklub kültagjaivá” tett volna olyan országokat — s ezzel jogot biztosított volna számára, hogy rajta tartsák kezüket az indítógombokon ... —, amelyek addig nem rendelkeztek nukleáris fegyverrel. Hogy ez milyen veszélyeket rejtett magában, mennyire nyugtalanította a világ, de különösen kontinensünk embereit, azt az egykori újságokat olvasva mérhetjük fel, a terv ellen kibontakoztatott nagy tömegakciókat felidézve. S mára mi maradt ezekből a tervekből? Ki merné a kollektív biztonság biztosítékait olyan szorgosan kereső Európában a NATO sokoldalú atomütőerejének tervét a közvélemény előtt propagálni?! Öt évvel ezelőtt nagyon feszült nemzetközi helyzetben sikerült Genf- i ben megegyezésre jutnia a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. Alig néhány hónap választott el az arab országok elleni izraeli agresz- sziótól. (Az arab—izraeli háború egyébként rendkívül szemléltetően mutatta meg, milyen veszélyekkel fenyeget az atomfegyver esetleges elterjesztése.) Az öt év előtti világ- helyzet azt is megmutatta, hogy bizonyos válságok, konfliktusok sem akadályozták és nem akadályozhatják a két legpusztítóbb fegyverzettel rendelkező nagyhatalmat, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a világ biztonsága szempontjából olyan fontos, elkerülhetetlen atomleszere- lés irányába ható megegyezés keresésében és elérésében. Sőt — a legutóbbi moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó és azok körülményei összefüggésében is — érdemes emlékeztetni arra, hogy 1967 júniusában Koszigin szovjet miniszterelnök és Johnson akkori amerikai elnök legfelsőbb szintű találkozóján az amerikai Glassboro városban egyeztek meg: az atomsorompó-tárgyalásokat befejező szakaszába kell juttatni. Azóta részben a genfi leszerelési értekezlet, részben a csúcstalálkozók újabb fontos lépéseket hoztak, amelyek a fegyverkezés korlátozása irányába mutatnak. Ezek közül a legfontosabb a moszkvai csúcsmegegyezés: a SALT. Most, mikor már tető alatt van a SALT első szakasza, mindezek ismeretében reálisan, de optimistán tekint a világközvélemény a Genfben folytatandó szovjet —amerikai rakétatárgyalások elé. Elsősorban a Szovjetunió és más európai szocialista országok sikere volt az atomsorompó-egyezmény, amelyek a tárgyalások kezdetétől szívósan és állhatatosan küzdöttek a megegyezésért olyan, az imperialista agresszióktól mérgezett nemzetközi légkörben, amelyben roppant nehézséget jelentett minden konstruktív lépés. A szocialista politikát akkor is az jellemezte, mint ma: a nemzetközi küzdőtér erőviszonyainak reális felmérése s a felelősségérzet az egész emberiség sorsáért. Ebből kiindulva minden megegyezést — bármilyen korlátozott legyen is az — hasznosnak és szükségesnek ítéltek és ítélnek meg, ha az a nukleáris veszély csökkentését, a biztonság és a béke esélyeinek erősödését szolgálja. Nemes János Az ugandai főváros brit főbiztosságán feliratok igazítják el az útlevél- és bevándorlási ügyekben folyamodókat. Mz első lépés
