Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-22 / 197. szám
Ezerötszáz tonna cement kommunista műszakban Szombaton kommunista műszak« tartott a DCM cementcsomagoló üzemének 35 dolgozója. A műszak alatt 1130 tonna zsákolt és 360 tonna ömlesztett cementet szállítottak ki az üzemből. Beiratkozás a dolgozók általános iskolájába A dolgozók váci általános iskolájában is szeptemberben kezdődik az iskolaév. Vácott, az Árpád úti általános iskolában Wolkóber Margit tanfolyamvezetőtől megtudtuk, hogy augusztus 28-án, reggel 8 órától este 7 óráig lesz a beiratkozás. A váci üzemekbe, a DCM-be, az Egyesült Izzó váci gyárába, a Sejcére és a Forte gyárba kihelyezett osztályok tanulói későbbi időpontban, a gyárban iratkozhatnak majd be. A felnőtt tanulók mindenről bővebb felvilágosítást kapnak a beiratkozáskor. Pénteken: A nőMzottságok feladatairól '■ Pénteken délután 2 órakor ülést tart a Hazafias Népfront járási bizottságának nőbizottsága. Az ülésen Gáspár Gézá- né, a járási bizottság alelnöke ismerteti a községi nőbizottságok időszerű feladatait. Nagyfröccs után motorra ült V. Gy. verőcei lakos az ivás sorát a váci MÁV-söntésben VÁC I UAPLd A PEJT MEGYCf HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 197. SZÄM 1972. AUGUSZTUS 22., KEDD Ünnepségek a járásban Vízműavatás Ácsán Kiosztották a Dózsa-pályázat dijait A váci járás valamennyi községében megemlékeztek az alkotmány és az új kenyér ünnepéről. A Szobon tartott megyei központi ünnepség után — erről szóló beszámolónkat a lap első oldalán közöljük — talán a gödiek megemlékezése volt a legszínesebb. A nagyközségben — a hagyományokhoz híven — a termelőszövetkezet tagjai, a helyi üzemek dolgozói és a község lakói egész nap közösen ünnepeltek. A termelőszövetkezetben már kora délelőtt elkezdődtek az Alkotmány Kupáért indított sportversenyek. Körülbelül ez időben tartották az Egyesült Dunamenti Tsz és az Alagi Állami Gazdaság gépjavító szocialista brigádjainak baráti találkozóját és tapasztalatcseréjét. A délutáni szabadtéri ünnepséget kicsit megzavarta az időjárás, ám így is több százan sétáltak ki a termelőszövetkezet központjába, ahol a fiatalok és a szocialista brigádtagok részvételével több fordulós szellemi vetélkedőt rendeztek. Ezután került sor a nagygyűlésre, amelyen Sándor István, a nagyközség tanácselnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követte az úgynevezett aratási jelentés, amelyben méltatták az aratásban részt vevők, a kombáj- nosok, szállítók, zsákolok és mások munkáját. Ezután a termelőszövetkezet dolgozói ünnepélyesen átadták a község lakóinak az első új búzából sütött kenyeret. Üj kenyérrel mondtak köszönetét a termelőszövetkezet dolgozói azoknak a szovjet katonáknak is, akik rendszeresen segítenek a legsürgősebb feladatok elvégzésében, így az aratásban is tevékenyen közreműködtek. Dunakeszin már augusztus 18- án és 19-én megtartották az üzemekben az alkotmánynapi megemlékezéseket. Augusztus 19- én a nagyközségi ^.tanács ünnepi ülést tartott, ekkor került sor a hűtőház és a konzervgyár dolgozóinak találkozójára is. Másnap a gödi termelőszövetkezet tagjai és a dunakeszi munkásfiatalok számára rendeztek baráti találkozót. Ácsán a község életében jelentős eseménnyel ünnepelték az alkotmány napját. Ekkor avatták fel a községi vízvezetékrendszert, illetve vízmüvet, amely az egyik környékbeli honvédalakulat segítségével épült. A szabadtérre tervezett ünnepséget elmosta az eső, ezért a község apraja-nagyja a művelődési házban szorongott, amikor Dudla Károly, a Vác környéki Vízrendezési és Talajvédelmi Társulat elnöke átadta az új létesítményt. Vácott péntek délután a Dunamenti Regionális Csatorna- és Vízmű Vállalat székházában tartották a városi ünnepséget, amelyen Galambos Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke emlékezett meg a nap jelentőségéről. Vácott gazdag kulturális programmal köszöntötték az alkotmány ünnepét. Szombat délután Végvári Lajos művészettörténész nyitotta meg a Duna-Mű- hely kiállítását a városi kiállítóteremben, ahol Kiszel János, a HNF városi bizottságának titkára adta át a városi pártbizottság, a városi tanács, a HNF és a városi KISZ-bizottság által a Dózsa-évfordulóra hirdetett pályázat díjait Mizser Pál, Cs. Nagy András és Gál Imre váci festőművészeknek. Vasárnap délelőtt nyitották meg a 15 éves Dunakanyar Fotoklub jubileumi kiállítását, délután pedig a váci fotona- pokat. Kihasználatlan lehetőség 1969-től minden nyáron nap- elsejétől. Igaz, közben két hétig a nagymamánknál is voltunk Romániában. Itt sok a játszótársunk, otthon nincsen. közis tábort szerveznek Dunakeszin, a dolgozó szülők gyermekeinek. — Az iskolai év végén minden dunakeszi iskolában felmérték, hány gyereknek van szüksége szervezett nyári felügyeletre. Július 1-én nyolcvan gyerek jött ide a Duna partjára. A környezet kitűnő. A községtől ugyan kicsit messze van, ezért már az alagi hídnál egy pedagógus várja a táborozókat, lekíséri őket az autóbuszmegállóhoz, a Tanácsháza elé. A horá- nyi busz fél nyolc után indul, azzal jönnek le a gyerekek. A megérkezés után felvonják a tábor zászlaját, kilenc óra körül tálalják a reggelit, dél körül az ebédet és a fél négyes uzsonna után mennek haza. A gyártelepi moziban minden csütörtökön filmet vetítenek nekik. Itt a táborban fürödhetnek, focizhatnak és asztaliteniszezhetnek is. A gyereksereg vidáman játszik a nagy kertben. Reptsik Tibi, a 2. számú iskola immáron hatodikos növendéke azok közül való, akik egész nyáron itt töltötték napjaikat. — Szeretek itt, mert jókat adnak enni. Ha otthon lennék, nem lenne játszótársam. Itt meg sokat lehet játszani. — Mi az, amit nem szeretsz itt? — A csendes pihenőt. — Ezzel a többiek is egyetértenek. Szerintük ebéd után sok a kétórás szilencium. Pankaczi Imre, az 1. számú iskola negyedik osztályosa. — Én szeretek hintázni, fürdeni, nézni az uszályokat. Meg sakkozni is, de itt nincs ellenfelem. Ady Jancsi és Feri is itt nyaralt. Feri tízéves bátyja helyet is beszél. — Mi is itt vagyunk július A táborvezetőnek kijut az adminisztrációból. — A nyár elején jelentkezett gyerekek közül az év végére mindig sokan hiányoznak. Most már csak negyvenen járnak. Egyszer-egyszer üzenünk, el is megyünk értük, de gyakran előfordul, hogy több napos hiányzás után sem hoznak néhány sort a szülőktől, hogy miért maradt távol. Sokat bosszankodunk a díjak befizetése miatt is. Van, aki még a mai napig sem rendezte az augusztus 1-én esedékes táborozási díjat. Jövőre úgy kellene csinálni, hogy a szülők előre fizessék be a táborozás költségeit. Ezt a létszámingadozást leginkább a konyha érzi meg, mert sohasem tudják, hogy hány személyre főzzenek. Az volt a gyakorlat, hogy az aznapi létszám után főznek a következő napra. S bizony, előfordul, hogy másnap nem negyven, hanem hatvan gyermek érkezik a reggeli autóbusszal. Arról is szó esik, hogy tavaly vállalati autóbuszok hoz- ták-vitték a gyerekeket. Idén Volán-járattal jönnek, és a napi négyforintos viteldíj két gyerek esetén már egész szép kis summa. Szombatonként csak háromnégy gyerek marad délig. Ügy tűnik, a dunakeszi szülők nem használják ki a lehetőségekhez mérten a tanács segítségét. Érthetetlen, hiszen nemcsak felügyeletet, hanem háromszori ellátást is kapnak a gyerekek annyiért, amennyiből otthon nehéz kiállítani egy kamaszodó kislány vagy fiú nyári ellátását. S. L. KORAI BARÁTSÁG KEZIIABDA: Amíg a Híradás veszekedett a Spartacus győzött kezdte, rummal. Utána Verőcén sörrel folytatta, majd nagyfröccsel fejezte be a sort. Ezután kölcsönkért egy Riga motort és elhatározta, hogy Vácra jön. Rendőrjárőrrel találkozott. A szonda színt változtatott. Az ittas motorost előállították, majd bíróság elé került. Közlekedési vétségben mondták ki bűnösnek és 1200 forint pénzbírságra — nem fizetés esetén 24 nap elzárásra *— ítélték. Dunakeszin az asztalitenisz évek óta „haldoklik”. Az igazi „betegség” a terem hiánya. A Dunakeszi SE asztaliteniszcsapata március elején kapta meg „kegyelet kenyerét”, és hetente kétszer, kedden és pénteken edzeni tudtak p Házgyárban. Edzeni tudtak, barátságos mérkőzéseiket háromszor Alsógödön, egyszer a Magyarságban, egyszer a 3. számú iskolában játszották és kétszer adták fel a pályaválasztói jogot. így, ilyen mostoha körülmények és bizonytalanság mellett is játszottak a fiúk, mert a sportszeretet mindent legyőzött. Lipniczky Lajos, a csapatmindenes, vállára vette a dunakeszi asztaliteniszezők gondjait, nem volt könnyű, inert közben államvizsgázott s. — Márciusban — mondotta — két vereséggel rajtolt NB IH-as csapatunk. Minden edzés nélkül játszani nem könnyű. Azután négy hét szünet és Váci Spartacus—Váci Híradás 19:18 (8:10). Híradás-pálya, 300 néző. Váci Spartacus: Seres — Sasvári (6) — Berczelly (4) — Tóth (1) — Rácz (2) — Szé[ újabb játék Dunaújváros ellen, 11:5 győzelem — azután négy fordulón át csak vesztünk. A megyei NB III-as rangadóra hárman megyünk el, és 9:7-re győzünk Vác ellen! Ez a győzelem óriási erőt adott. Utolsó mérkőzésen Gödöllő ellen 9:7-re újra nyerünk és 6 ponttal 61:83 szettarány- nyal 10 csapat közül 9. helyen végeztünk. (1971-ben 5.) A csapatból, akik végig játszottak: Lipniczky, Kiss József, Balogh Gábor és a beugrók: Kiss L., Bartinai Péter, Rung György, Jeszenszki János. A tavaszi idényben az NB III-as megyei felnőtt és ificsapat költsége nem érte el a 4000 (négyezer) forintot. Sok gyérek lenne, aki szívesen járna asztaliteniszezni, de a teremhiány elkedvetlenítő. Néha a házgyárba sem engedték be őket. Mégis, előre nézünk, és szeretnénk, ha segítenének. A felkészülést el kellene kezdeni — terem kellene! Solymosi László kely (5) — Arany (1). Csere: Soós — Adamcsek — Együd. Váci Híradás: Virág — Petrányi (4) — Kohlmann (4) — Budavári (5) — Sári (2) — Gulyás (2) — Gogola. Csere: Varga — Tímár — Toldi — Nemes (1). A váci rangadó a hagyományoknak megfelelően újabb Spartacus-sikert hozott. Az első félidő elején a Híradás félelmetesen elhúzott, 6:0-ra, majd 9:2-re vezetett. A Spar- tacus-játékosok dermedten álltak, szinte érthetetlen volt passzivitásuk. A huszadik percben fordult a kocka, a játékosok kiheverték a sokkot, és óriási erőfeszítéssel sikerült hátrányukat két gólra ledolgozniuk. A szünet jót tett a Sparta- cusnak, sokkal nyugpdtabban és tervszerűbben szőtte támadásait. A Híradás megingott, veszekedés tört ki a játékosok között, a játékvezetőket szidalmazták (!), s ez elég volt a Spartacusnak, hogy ha minimális különbséggel is, de megnyerje a találkozót. Kemény, határozott vezetés mellett nagy lehetőséget szalasztott el a Híradás. A Spartacusból Székely, Seres, Sasvári és Tóth, a Híradásból Budavári és Gulyás emelkedett ki. Az ifjúsági csapat 21:7 arányban győzött. A gólokon Petre (6), Németh (5), Süveg (4), Kékesi (3), Kosdi (2) és ifj. Rácz osztozott. A korábban elmaradt Nagykőrös elleni mérkőzést szombaton, 26-án délután játsszák a Spartacus-pályán. B. Cs. Fricska Egy váci vendéglátó helyiségben olvastam az étlapon. Meleg ételek: savanyú uborka... Hmm. 1952-ben Váctól néhány kilométerre, a Naszály-hegy alján fekvő községben, Ko&don még csak egy traktor volt, az is csak úgy vendégségben a váchartyáni gépállomástól. Az öreg Hoffer kinn pöfögött egész nap a határban. Kezdetben még csapatostul jártak bámulni az iskolás gyerekek. De Pista bácsi, a traktorista szigorú ember volt, nem engedte felülni őket a nyeregbe, így aztán hamar elmaradoztak. Csak egy pöttömnyi vörös hajú, vékony szeplős kisfiú maradt hűséges. Amikor csak tehette, kiszökött a határba és tisztes távolságból, tátott szájjal nézte a szántó-vető gépet. Pista bácsi többnyire észrevette a gyereket. Először nem törődött vele, aztán már idegesítette, ezért néhányszor el is kergette. Azért a fiú csak visszajött. Elnáspángolni nem akarta, a gyerek apja jó ismerőse volt, néha-néha megittak együtt egy-egy pofa sört. Pöfög a gép A kis vörös hajú gyerek — mondjuk meg azt is, hogy Getz Tibinek hívták — továbbra is rendszeresen ott sündörgött a gép körül. Megleste reggel, amikor beindították, este, amikor leállították. Egyszer aztán az történt, hogy Pista bácsi munkába menet betért egy pohárkára a kocsmába. Ott ismerősökre akadt, az; egy pohárból kettő lett, a kettőből három. Valakinek még az is eszébe jutott, hogy neki milyen csudajó bora van a pincében, azt is meg kell kóstolni. Egy szó mint száz, a kis társaság alaposan „bekóstolt”, olyannyira, hogy csak késő délután tértek magukhoz a telehasú hordók között. Hanem amikor felébredt, meg is ijedt nagyon Pista bácsi. Egész nap állt a gép, még jó ha azt nem mondják: szabotázs! Méginkább nőtt a kétségbeesés, amikor kifele futtában meghallotta: pöfög a gép. Mi történhetett? Néhány perc múlva már a fél falu együtt nevetett. A leaendás hírű körmösön Getz Tibi büszkélkedett, már rég megszántotta az aznapra kijelölt területet, s nem is akárhogyan. Főnök és beosztott Az. egykori kislegénnyel nemrég találkoztam, éppen harmincévesen. A szeme most is huncutul csillog, s úgy mondják „vasággyal se nyom többet 50 kilónál”. Korai barátsága a géppel pedig egész mostanáig elkísérte. Ma úgy ismerik, mint a környék egyik legjobb traktorosát. Igaz, a Pest megyei szántóversenyen csak a harmadik lett, bár csak egy tized ponton múlt második helyezése. S ennek a versenynek is története van. A kosdi termelőszövetkezet főmezőgazdásza éppen egyidős Tiborral. Gyerekkoruk óta jó barátok, tíz éve a főmezőgazdász is traktorosként kezdte, éppen Getz Tibor keze alatt. Azóta a főnökbeosztott viszony megváltozott, de a barátság a régi maradt. így a régi barát nagyon jól ismerte Tibor képességeit. Már egy hónapja igyekezett rábeszélni őt, hogy induljon a megyei szántóversenyen. A verseny előtti este egy pohár sör mellett végre hatott a jó szó. A versenyláz, a rutintalanság most még nem hozott százszázalékos eredményt, de a bírák úgy mondták: ifi a jövő győztese. A harmadik hely, s a velejáró jutalom így is kellemes meglepetés. A kitérők De térjünk vissza az élet- történetre. A könyvek és a titkos traktorozások között telt az idő az általános iskola befejezéséig. Akkor már egy életre döntött a fiatal- ' ember: traktoros lesz. Tibi az évzáró után a nyaka közé kapta a lábát, s beállított a gépállomásra. — Traktoros akarok lenni! — állt az igazgató elé. Az igazgató végignézett az ujjamvékony kisemberen, aztán csalj azt mondta. — No, édes fiam, menjél haza, hízzál húsz kilót, aztán két év múlva gyere vissza, akkor majd meglátjuk. Mit volt mit tenni, ha 16 éves kora előtt senki sem lehet traktorista. Tibor elszegődött az alagi repülőtérre szerelőtanulónak. De úgy látszik, még az égiek sem akarták, hogy Jóska más szakmát tanuljon. Egy év után Ala- gon megszűnt a repülőgép- szerelő iparitanuló-képzés. A járműjavítóba vették fel lakatostanulónak. A tanulás jól ment, a munkával meg különösen nem volt semmi baj. Mégsem érezte magát jól. Mindig csak a traktor járt az eszében. A tizenhatodik születésnapján aztán fogta a munkakönyvét. Megint beállított a gépállomás igazgatójához, letette elé a munkakönyvét. — Vegyen fel. Igaz, csak tíz kilót híztam, de azért jó traktoros leszek. itt az utód Ennek is már több mint tíz éve. És azóta? Minden ment. mint a karkacsapás. A termelőszövetkezetben (ide került a gépállomás megszűnte után) fiatalember létére is nagyon megbecsülik. Megkapja a legújabb gépeket. Nyáron ' a határban csoport- vezető, télen a műhelyben főnök. Az idősebb traktorosok is kikérik a véleményét egy-egy megjavíthatatlannak vélt hibáról. Tibor kora hajnalban kel, munka előtt még egyszer átnézi a gépét, ösz- szel, tavasszal a traktort, nyáron a kombájnt. Ennek is köszönhető, hogy többet teljesít, de többet is keres a többieknél. A pénznek persze mindig megvan a helye. Nősülés után a házépítésre kellett, aztán Trabantra. Két fia van. A nagyobbik most éppen annyi idős, mint annak idején ő maga. S a gyerek estére, mikorra előkerül, még a feje búbján is motorolajos. A múltkor — ki tudja hogyan — beindította a lánctalpas traktort. Mi tagadás, kapott is egy nyaklevest. Egy darabig pityergett, aztán durcásan odaállt az apja elé, — Nem baj, megverhetsz, de én akkor is traktoros leszek. Csulák András DUNAKESZI Termet az asztaliteniszezőknek
