Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám
M£CYEi 1972.' AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK Mit csinál az igazgató nyáron? Egy óra az ürbőpusztai iskolában A bugyi-ürbőpusztai általános iskola igazgatójának irodája — könyvtár. Több mint hétszáz kötet sorakozik körben, a falak mentén. Az íróasztalnak már alig-alig jut hely. — Szegény ember vízzel főz — mondja mosolyogva Nyitrai Endre igazgató. — Amikor másfél évvel ezelőtt az Egyesült Izzó öt szocialista brigádja éppen a mi iskolánkat választotta ki, hogy megajándékozza egy könyvtárral, ez az egyetlen megoldás kínálkozott. Inkább szűkösködöm, mintsem ládákba rakva porosodjanak a könyvek. Szerződések születtek A gyári brigádok első nemes gesztusát patronálási szerződés követte. A gyár vállalta különböző szakipari munkák elvégzését. Tavaly tizenkét ürbőpuszti diák üdült a gyár velencei-tavi úttörőtáborában. Idén, a gyermeknapon a Ságvárd Endre KISZ- szocialista brigád több mint háromezer forint értékű játékkal, ajándékokkal kedveskedett. Rendszeresen részt vesznek a kisdobos- és úttörőavatáson, s az avatószülők leveleznek a gyerekekkel. Az Egyesült Izzó azonban nem az egyetlen patrónusa az ürbőpusztai iskolának. — Szocialista szerződésünk van a Kiskunsági Állami Gazdasággal — büszkélkedik az igazgató s joggal. — Amint láthatta, most éppen a szeptemberben kezdődő új tanévre készítik elő az iskolát. És a befejezéséhez közeledik a napközi otthon építése is. Műszaki átadásra a jövő héten kerül sor. Ehhez nyolcvanezer forintot adott a gazdaság. A tanács százötvenezret. A szülök pedig több mint negyvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az ebédet szintén a gazdaságból kapjuk majd, itt csak meg kell melegíteni az ételt. Ezenkívül minden évben két hold gépi művelésű, bevetett kukoricaföldet biztosít a gazdaság az iskolának. A gyerekeink kapálják. Ez tavaly hétezer forintot hozott az úttörőcsapatnak ... A tanács segítségével A kérdés akaratlan: ha ilyen jó a kapcsolata az iskolának a gyárral és az állami gazdasággal, kapnak-e hasonló támogatást a községi tanácstól? — Muszáj hogy kapjunk — mosolyog az igazgató, s magyarázza is, miért: — Két esztendeje* társadalmi elnökhelyettese vagyok a tanácsnak. Hogy ez mit jelent? Most két hétig például én voltam a tanácselnök, teljes egészében az én feladatom volt az ügyek intézése. Az elnök ugyanis a pártbizottság titkárával, a termelőszövetkezet és a szakszövetkezet elnökével a Szovjetunióban vendégeskedett. Maguk is megírták, hogy tavaly mi fogadtunk szovjet vendégeket. Annak a tisztnek a családját, aki itt esett el a második világháborúban. Hazatérve írták, hogy feltétlenül várják a viszontlátogatást... S hogy valóban jó a kapcsolat iskola és tanács között, példák sora bizonyítja. Tavaly százezer forintot kapott az iskola felújításra. Az idén, a napközi otthon építési költsége mellett még nyolcvanhétezret új kerítésre. Mindez persze gonddal, elfoglaltsággal jár az iskolaigazgató számára a nyári hónapokban is. Előkészíteni az iskolát, hogy zavartalanul kezdődhessen két hét múlva a tanítás. Cecília is diplomát szerez Az előkészítéshez tartozik az is, hogy az eltávozott pedagógus helyére új kerüljön. — ' Volt egy nagyon ügyes képesítés nélküli nevelőnk, aki az itt töltött évek alatt szerzett tanítónői diplomát. A nyáron azonban férjhez ment, s Csepelre költözött. A helyére újra csak egy képesítés nélküli nevelőt szereztünk, Tompa Cecíliát. Pesti kislány, de szívesen jön ide, mert részére szolgálati szobát biztosítunk, és annak a lehetőségét is, hogy levelező úton tanulhasson. Itt a tanyán a képesítés nélküli nevelő fizetése sem rossz. Az ezer forinthoz ötszáz forint tanyai és száz forint összevonási pótlék jön. Tovább már nem is kérdezősködöm: mivel is töltötte az idei nyarat az ürbőpusztai iskola igazgatója. p. p. Szeptemberben Tudományos napok Ráckevén Ráckevén, szeptemberben tudományos tanácskozást rendeznek, amelyen múzeológu- sok, kutatók, történészek, irodalmárok ismertetik a XVI. századi mezővárosok fejlődését. Szó lesz majd a mezővárosok és a Dózsa-féle paraszt- háború kapcsolatairól, a törökök által meg nem szállt mezővárosok gazdasági, kulturális életéről. Megemlékeznek Szegedi Kis Istvánról, a híres hittudósról és Skaricza Máté ráckevei református prédikátorról, aki 1581-ben megírta a Duna menti település verses történetét. Negyven nyelven beszél A polgármester-helyettes - művész Megjelent a Fáklya és a Szputnyik új száma A Szovjetunió fennállásának jubileumi, 50. esztendejében a Fáklya, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság képes lapja színes. illusztrált cikksorozatot közöl a szovjetköztársaságok életéről. A most megjelent legfrissebb számában az Észt, a Lett és a Litván SZSZK vezetői mondják el a lap olvasóinak, hogy milyen óriási változást hozott országuk életében a csatlakozás a szovjet népek családjához: veteránok visszaemlékezései idézik fel népük forradalmi hagyományait. A litvániai Klaiped&ról, Debrecen testvérvárosáról szóló képes riport a szovjet hajózás és halászat lendületes fejlődésének bemutatása mellett elmondja azt is, hogy egy egyszerű matrózból ’ hogyan lett a messzi óceánokat járó hajó kapitánya. Ifi tűzoltók Nagy tekintélye van a szovjet nyelvtudománynak; egyik kiváló képviselője, Ariszte észt nyelvész, aki negyven nyelven — köztük magyarul is — beszél, kifejti véleményét a nyelvtudás, a nyelvtanulás mindenkit érdeklő problémáiról. A fiatal olvasók érdeklődésére tart számot a moszkvai ifjúsági tűzoltótábor életéről írt színes tudósítás. A szovjet technika fejlődését a termeléshez, a népgazdaság érdekeihez fűződő kapcsolat jellemzi. Ezt példázza a Minszki Traktorgyár, amelynek MTZ jelzésű erőgépei világszerte elismerést aratnak megbízhatóságukkal, sokoldalúságukkal. Az olvasók megismerhetik a hatalmas gyár termelésének alapelveit, konstruktőreinek a jövőre vonatkozó terveit, a gazdag képanyagon keresztül pedig legújabb gyártmányait is. A KGST munkájáról szóló sorozatban ezúttal a közös valuta kérdését fejtegeti a nagy- közönség számára is könnyen érthető formában egy kiváló közgazdász: a probléma időszerű és a nem szakembereket is érdekli. A nemzetközi politika, a tudományos-technikai haladás, a szocialista gazdasági integráció egy-egy kérdéséről szóló írások mellett sport, kereszt- rejtvény, humor ‘teszi teljessé a lap olvasóinak tartalmas szórakozását. Egy magasugró emlékiratai Az olimpia hónapjában, augusztusban megjelent Szputnyik stílusosan Ibrahim Ha- szanov, a tizenegyszeres szovjet kajak-kenubajnok nyilatkozatával kezdődik. Haszanov interjúján kívül a Szputnyik még riportokat közöl szovjet élsportolókról, a „Könyvespolc” rovatban pedig Valerij Brumel magasugró emlékiratait ismerteti. Színes fotókkal bőven Illusztrált anyagot közöl a folyóirat a Mojszejev együttes, s annak vezetője, Igor Mojszejev életútjáról. Terjedelmes riport foglalkozik a szovjet fiatalok immár hagyományossá vált nyári táborozásáról. A helyszínen járó riporter leírja, hogy a fiatalok keze nyomán hogyan nőnek ki a földből az új házak, hogyan épülnek az utak és az olajvezetékek, hogyan öltik magukra betonruhájukat a duzzasztógátak. A tudományok iránt érdeklődő olvasó megtudhatja a folyóirat augusztusi számából, hogy a szovjet fizikusoknak lézersugár segítségével hogyan sikerült olyan rendkívül magas hőmérsékletet előállítaniuk, amelynél az irányítható nukleáris reakció kezdődik. Érdekes cikk számol be arról, hogy a szovjet orvosok új utat találtak a véredények sebészeti gyógyítására. Tervrajzok a haláltáborból A „Szovjetunió emberei” című rovat elbeszélést közöl egy szovjet emberről, Alekszej Kir- janovról, aki az alkotás és az újítás olyan kiválósága volt, hogv még a hitleri táborban is, életét kockáztatva, őrizte különféle tervrajzait és vázlatait. A hadifogságból hazakerülve olyan szuperprecíziós szerszámgépeket alkotott, amelyek jelentősen hozzájárultak az első szputnyik felbocsátásához. Egy másik riport „A polgármester-helyettes” címmel Ova- nesz Sarambejan örmény festőművészről szól, aki egészéletét szülővárosa szépítésének szentelte. A színes anyagok között a 8. szám olvasója megismerheti a modern litván falu életét, megismerkedhet a szovjet kulturális élet újdonságaival, a szovjet sarkvidéki repülők nehéz és fáradságos munkájával. lított rézlemezen, a bronz és ólom eszméket közvetítő, tisztázott tömegében. Nemcsaksar- ról van szó, hogy szüntelen képes önmegújulásra, hanem arról, hogy éppen tökéletes szobrászi önismerete alakítja érmekké, domborításokká, szoborcsoporttá a történelem kaszavillanását, zászlóívét, az Ősök idézése kapcsán a múlt mágikus jeleit, gyűrt kucsmákkal, subákkal az Alföld népé-t. Különös az a képessége, igazi alkotói mentalitás, hogy minden eszmeideálnak megtalálja a maga egyedi, perfekt alakzatát. Akár a lépő ember lüktető lendületét, akár Krúdy lelkületének nagy elomlását, akár a gyűrt felületű torzókat vizsgálja, építi szoborrá. Művészetének jelenlegi problémája külső természetű, mert további fejlődése a monumentális megbízásokkal érheti el teljesedését. Tehetségéhez méltó feladatra vár, hogy az Alföld népét és a gondolatot térmódosító művekké alakítsa. Ilyen felemelő, alkotásra serkentő kiállítás után a Duna- műhely újabb bemutatkozása előtt növekszik várakozásunk, hogy sikerült-e az előrelépés, s kik azok a festők és szobrászok, akik a Duna-műhely előőrséhez tartoznak. A választ hamarosan megtudjuk. L. M. ★ A főtéren levő váci városi kiállítóteremben. augusztus 19-én, szombaton délután öt órakor dr. 'Végvári Lajos művészettörténész nyitja meg a Duna-műhely 72 tárlatot. Ebben az évben 13 helyi és környékbeli művész 33 alkotása kerül közönség elé. Több alkotó helyi tájakat, üzemeket mutat be képein. A kiállítás egyik érdekessége, hogy hét — az országos Dózsa-pályázatra beküldött és ott elfogadott — művet is bemutatnak a szeptember 10-ig megtekinthető tárlaton. HETI FILMJEGYZET A rend gyilkosai ■* <* * Jacques Brel és Charles Denner, A rend gyilkosai főszereplői Ismét egy krimielemekkel tűzdelt, izgalmas film, amely — akár csak a néhány hete bemutatott Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek — jóval több és mélyebb, mint azt eszközei után első pillanatban gondolnánk. Lehet, sőt, valószínű, hogy ehhez a többhöz és mélyebbhez elsősorban a rendező személye adja a pluszt, hiszen A rend, gyilkosai főcímén nem kisebb név tűnik fel, mint Marcel Carné, a veterán, és már életében klasszikussá nemesült, filmtörténeti jelentőségű francia mester neve. És ez a tény egyszerre kétféle jelentőségű: jelzi, hogy eleve biztosak lehetünk a színvonalban, hiszen a mesterség egyik nagy öregje nyilván nem felejtett el filmet csinálni; valamint, hogy Camé, akit évtizedekkel ezelőtt is vonzottak a bűnügyekkel átszőtt témák (lásd, első nagy sikerét, a Ködös utakat) ezúttal is alkalmasnak ítélte ezt a feszültséget adó, erőteljes hatásokra lehetőséget nyújtó műfajt nagyon is magvas mondanivalója megjelenítésére. Nem is vitás, neki volt igaza. Már azzal is, ahogy ezt az ízig-vérig mai történetet indítja: egy francia kisváros rendőrségén, vallatás közben meghal egy jelentéktelen bűncselekménnyel vádolt férfi, s özvegye feljelenti a detektíveket. A kivizsgálást a városka bírá- jára bízzák, aki ezzel egycsa- pásra egy félelmetes gépezet kellős közepébe kerül, hiszen nem eltussolni akarja "a rend képviselőinek gyilkosságát, hanem meg akarja mutatni, mi az igazság (amelyet egyébként mindenki tud, de senki sem hajlandó kiállni érte). Level bíró magános küzdelme a rendőri apparátusnak a mundér becsületét minden eszközzel védő tagjai, s az általuk képviselt elvek ellen váratlan segítséget kap a fia, s annak barátai személyében: miután kiderül, hogy a bíró a nyomás ellenére sem hátrál meg, a fiatalok a bíró és az igazság mellett tüntetnek. A tárgyaláson persze — egy törtető, kíméletlenül gerinctelen és agresszívan demagóg ügyvéd segítségével — felmentik a három vádlott detektívet, de mi tudjuk: bűnösségükhöz kétség sem férhet, ők a gyilkosok. Körülbelül ennyi a film története, de Carhét magánál. a — egyébként roppant feszülten megcsinált, végigvezetett — történetnél még jobban érdeklik annak tanulságai, s mindaz, amit egy ilyen sziszifuszi küzdelem az emberből, gondolataiból, magatartásából és jelleméből kivált. A tanulság nem más, mint, hogy — szinte a bíróval együtt szenvedve — be kell látnunk: holló a hollónak nem vájja ki a szemét, és a rend képviselőit nem. ítélhetik el közönséges gyilkosságért, amelynek elkövetése pedig a szemük előtt zajlik le. A rendőrség tehát erősebb, mint az igazság — mondja Carné. Ám azt is mondja, hogy ettől függetlenül küzdeni kell az igazságért, ha egyszer valakiben nem lekvár van gerinc helyett, s ha az igazságot fontosabbnak tartja, mint a karriert és főnökei elismerését. Level bíró ilyen ember, ezért lehet példaképe fiának és barátainak, ezért marad fölényben — a per elvesztése ellenére — a demagóg ügyvéddel és gyilkos védenceivel, s ezért mondhatja ki a film végén: Egy kicsiny lépés is segíthet közelebb jutni az igazsághoz, s az is eredmény, ha valaki egyetlen ilyen kicsiny lépést meg tud tenni. Carné nagyon jól tudja, hogy filmje a1 mai' francia viszonyok közepette ennél többet nem mondhat, ám azzal az ötlettel, hogy egy első pillanattól kezdve nyilvánvaló bűntényt kell bebizonyítani, sikerül többet mondani, myit ami valójában megjelenik a filmen. Ettől a finom „csavarástól” válik A rend gyilkosai különösen izgalmas alkotássá. Fennakadva a fán Amennyire igénybe veszi minden idegszálunkat és értelmünk minden zugát Carné A mi Gagarinunk Képek a Vajdaságból NYÁR VÉGI RÖVIDFILM-BEMUTATÓK A nyár végi rövidfilm-bemu- tatók között „A mi Gagarinunk” című szovjet film az első űrhajósnak állít emléket. Leningrádba kalauzolja el a nézőt a „Lenin nevét viseli” című népszerű tudopiányos film. A „Tíz perc a Szovjetunióban” című Sorozat legújabb darabja, a „Lvov, az ősi város”. A jugoszláviai nemzetiségek, köztük a magyarok életéről villant fel epizódokat Szörényi Rezső „Képek a Vajdaságból” című alkotásában. A tenger alatti világ titokzatos életébe nyújt bepillantást egy jugoszláv alkotás, címe „Ezt érdemes megnézni”. Több művészeti témájú film is gazdagítja a választékot. A „Sumér és akkád művészet” című — György István filmje — a mezopotámiai területen előkerült újkőkori leletekről szól, s a folyamköz művészetének több emlékét mutatja be. Ugyancsak György István nevéhez fűződik a „Babilónia és Asszíria művészete”, amely szintén több ezer év művészeti kincseiből ad áttekintést. Lakatos Vince, „Századok, bútorok” című filmje a bútorművészet értékeivel, stílusaival ismerteti meg a nézőt. Richly Zsolt, „Molnár Anna” címmel készített filmfeldolgozást az ismert népballadából. A néző önmagát is kinevetheti Nepp József és Foky Ottó szatirikus sci-fi rajzfilmjében, az „Ezüstmajom”- ban. Különös atmoszférájú, különleges képlátványt nyújtó alkotás, érdekes dramaturgiai alapötlettel Szabó István, az ismert játék- és rövidfilmrendező új kisfilmje, az „Álom a házról”. filmje, annyira nem pályázik ilyen súlyos sikerre Serge Korber film víg játéka, a Fennakadva a fán. A franciák nemzeti komikusa, a sokszor már fárasztóan mulatságos és önismétlő Louis de Funes ezúttal jobb formát futott: manírjai nagy részét kénytelen volt elhagyni, s ez csak jót tett neki, mert meggyőzött arról, amit egyébként eddig is jól tudtunk: alapjában véve kiváló komikus. Miután most a forgatókönyv kitűnő ötlete — egy száguldó kocsi lezuhan a meredek hegyoldalon, fennakad vagy ötven méter magasban egy fán a függőleges sziklafalon, miközben alattuk zúg a tenger és a kocsiba öszezárt három ember — Roubier (Funes), a roppant csinos Müller- né (Geraldine Chaplin) és egy nevesincs, jóképű ifjú autóstoppos (Olivier de Funes, a papa elsőszülött fia) végigszenvedi a reménykedés és megmenekülés izgalmait — úgyszólván kamarajátékra kényszerítette Funest, sokkal jobban tetszett, mint például az agyonnyúzott „Csendőr”-sorozatban. A rendező néhány frappáns ötlete és Edmond Sé- chan bravúros operatőri munkája is hozzájárult, hogy a Fennakadva a fán kellemes szórakozást nyújt. Takács István A Duna-műhely immár ha- i gyományos augusztusi bemu- tatkozása előtt Schéner Mi- | hály festményei és Vígh Ta- j más szobrai érkeztek Vácra, a volt görög templomba. Közvélemény és kritika egyaránt méltatásra szorítkozott, a kiállítás határozott közönségsikere is jelzi a nem mindennapi hatást. Schéner Mihály esetében ez inkább a festői felület egyéni értelmezésében nyilvánul meg. A vastagon felrakott színes foltok a vésett rajzolat nyomán formálódnak betyárokká és pásztorokká, szinte megfaragja a képet a népi motívumkincs ajánlatai alapján. Feléleszti a vadászat örömeit és a mézeskalács tiszta romantikáját. E körüljárt témák után az újabb forrás a „Füredi móló” tágabb,-1 érzelmekhez kapcsolt természetábrázolása. Vígh Tamás szuverénül uralkodik az anyag gondolatkifejező lehetőségein. A föld, idő, ember történései jelennek meg elsődleges erővel a hajVáci előzetes a Duna-mühelyről
