Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
HONOS PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 16., SZERDA r r Monor, Új Élet Tsz Megkezdődött az ősziek betakarítása Jó átlagtermések gabonából —150 mázsa burgonya holdanként Gépesített betakarítás A monori Üj Élet Tsz-ben is befejeződött az aratás. Amint Mészáros György, a közös gazdaság főmezőgazdásza elmondotta, az elmúlt héten szombaton végeztek a munkával. Csaknem 700 holdon dolgozott több héten át a tsz négy kombájnja. Volt olyan hét, hogy egyáltalán nem tudtak aratni. A 269 holdnyi rozsból 11 mázsa, a 200 holdnyi őszi árpából 16,5 és a 210 holdnyi tavaszi árpából 14,7 mázsás átlagtermést értek el egy holdon. Ez jobb, mint az előző években volt. A kormbájnosok részére kis ünnepséget rendeztek az aratás befejezése után, ám ők még nem tértek pihenőre. Alig fejezték be az aratást saját közös gazdaságukban, máris továbbindultak és segítettek az OVEF-nek az aratásban. A gabona egy részét a terményforgalminak szállították, de a napokban Monoron megnyílt saját üzletükben is árusítják. Az aratás jó erőpróba volt a most kezdődött őszi betakarítási munkák előtt. Az elmúlt napokban kezdtek hozzá 200 holdon a burgonya betakarításához. Három fajtát: kisvárdai rózsa, gülbaba és a lengyel Pier Wiasneket vetettek az idén. Az eddigi eredmények: egy holdról 140—150 mázsa burgonyát takarítanak be, s ez minden várakozást felülmúl. Gépesítették részben ezt a munkát is. A szövetkezet három E— 650-es kombájnja szedi ki a földből a gumókat. Csév- harasztról és Nyáregyházáról jött vendégmunkások szedik fel és rakják a zsákokba. A ZÖLDÉRT-tel és a MÉK- kel állnak kapcsolatban, naponta 3—4 vagonnal adnak le. 300 vagonnyi burgonya betakarítására számítanak. Csökkentették a sárgarépa vetésterületét. Szinte minden évben jelentős a homokverés a területen, ez a csökkentés oka. Az idén 79 holdnyi sárgarépa betakarítását kell elvégezni. Már hozzákezdtek a munkához, jó termés lesz. A gyökérzöldség szedését is megkezdték. Az idén igazán kedvezett az időjárás a kukoricának. Háromszázötven holdon két- fajtájú tengerit vetettek. / Ha az érésig még megfelelő csapadékmennyiséget kap a kukorica, akkor meglesz a 25 mázsa termés májusi morzsoltban számítva, holdanként. Ezt is gépesítve törik majd, a Zmáj csőtörő kombájnnal. Az idén először foglalkoznak napraforgó-termesztéssel, csaknem 100 holdon. A jól bevált szovjet fajtájú VNIIMK 6540-es nevű napraforgót termesztik. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalattal szerződtek, nekik szállítják majd a termést. Mozgalmasak tehát az ezután következő hetek a monori Új Élet-ben. Azt mondják a tsz-ben: igyekezniük kell, hogy szeptember végéig négymillió forint értékű terményt szállíthassanak partnereiknek. G. J. ELLENPÉLDA A közhit — nem is alaptalanul — azt tartja, hogy a kereskedelem a „világ közepe”, a vevők pedig alkalmazkodnak hozzá. Úgy is, hogy mosolyognak, hogy előre köszönnek, ha belépnek az üzletbe, boldogok, ha válogatás közben nem nézik ki őket a többiek közül, akik megveszik az első holmit, ami kezükbe akad. Van, persze hogy van ellenpélda. Ám azt többnyire örömrivalgással, hálával fogadjuk. Hogy jó érzés, ez kétségkívül igaz. Emiatt a „jó érzés” miatt mondom el ezt a rövidke történetet. A monori méteráru-szaküz- let — mintabolt. Nagy a választék, sok a vásárló, most azonban, a nyári árleszállítás ideje alatt mozogni is alig lehet a szűk helyen. Három eladó, egy pénztáros homlokáról folyik a veríték, amíg a zárásig kiszolgálnak mindenkit, igénye szerint. Amikor belépek kissé élszégyellem magam: illene határozottan tudni, mit is akarok tulajdonképpen. De az anyag, amit elképzeltem, nem kapott nevet, csak annyit tudok, hogy fehér. Most mondjam azt, hogy valami fehéret szeretnék? Visszaút nincs, kedvesen rámmosolyognak, hát mondom: valami fehéret... Az első fehér nem jó, a második sem, már mennék, hiszen tolonganak mögöttem is, mellettem is, a mosoly azonban változatlanul kedves. Van választék, készségesen megmutatják, hátha éppen ezt akarom. És amikor tényleg rájövök, hogy ezt akarom — nem sóhajt fel az eladó, hogy na, .végre. örül. Tényleg örül, hogy találtam a fehér helyed egy másikat. Én is örülök. Mit mondjak? Köszönöm. k. zs. KORAN ZAR A PRESSZÓ Magnó a KISZ-ben Szombat este van. A süly- sápi Petőfi KISZ-szervezet klubhelyiségének nyitott 'ablakain kihallatszik a magnózene. Bent táncolnak, zenét hallgatnak, sakkoznak, beszélgetnek. A KISZ-titkárt keresem, de azt mondják, most délutáni műszakban dolgozik. Potondi Erzsi, a gazdasági felelős azonban helyette is mindenre tud válaszolni. — Éppen a múlt héten tartottunk egy taggyűlést, s az elmúlt félévben végzett munkánkat értékeltük... — S eredményesnek ítéltétek? — kérdezem, bár ismerem a lelkes fiatalokat, s előre sejtem a választ. — Amit munkatervünkben meghatároztunk, azt teljesítettük. Eredményes volt a politikai oktatás, irodalmi kört alakítottunk, s jó a kapcsolatunk gz iskola úttörőcsapatával és az ecseri KISZ-esekkel. Több kirándulást rendeztünk együtt. S hogy el ne felejtsem, kifestettük, berendeztük a klubhelyiségünket. Molnár Laci, Mo- tolai Feri és Péter István jeleskedett a munkában, a villanyszerelést Győrfi Jóska és Szabó Jóska végezte. ízléses, hangulatos a klub berendezése. Televízió, új rádió, magnó, kovácsoltvas térelválasztó, kis asztalok. A falakon a társadalmi munkákért kapott oklevelek. De az eredmények mellett gond is akad. Inglis István szavaira helyeslőén bólintanak a többiek is. — Az igaz, hogy van magnónk, de néha szívesen hallanánk „élő” zenét is. Meghívtuk a népszerű Fragile együtJegyzet: Gödrök Több mint két hete hatalmas gödröt ástak a monori Maggyár előtt a DÁV helyi ki- rendeltségének munkatársai. Valami elektromos kábelt keresgéltek, amit többszöri „próbaásás” után meg is találtak. Azóta ott díszeleg, korlátokkal elkerítve, a Maggyár portája előtt. Valaki színes ceruzával ráírta: műemlék. Igen, lassan már műemlékszámba megy. Ráadásul akadályozza a gépkocsik parkírozását, a vetőmagszállítás lebonyolítását. Meddig? A monori vasútállomáshoz vezető földútról eltünedeznek a hatalmas gödrök. Nagy itt a forgalom, szekerek, traktorok, tehergépkocsik rakodnak és jönnek-mennek. Van olyan kátyú, amely derékig ér. Most a vasúti pályamunkások javítják a pályatestet, s a fölösleges kőzúzalékot a gödrökbe hordják. Véletlen szerencse, hogy ráleltek erre a megoldásra. Pedig nem is az ő dolguk. (hörömpő) Autószervizben — A jó szerelő olyan, mint a régi gyakorlatot folytató kiváló orvos: csak ránéz a betegre, és máris tudja, mi a baja. Kicsit kételkednék a hallottakban, de Fülöp Györgynek elhiszem. Kiváló autóversenyző volt, több nagy nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel. Neki igazán kedves az autó. Most a vecsési autószerviz vezetője. Mondom is neki, ha véletlenül meg nem ismerem, rá JÓLESIK A VIZ Nagy Árpád, a Volán monori szervizében a GC * 05—52 endszámú kocsit mossa, hogy tisztán és „felfrissülve” szállítássá az utasokat. Bizonyára Nagy Árpádnak is jólesne a zu- any ebben a melegben — de csak a busz „híisöl”. Péterffy felvétele sem jövök arra, hogy itt szerviz létezik. Elneveti magát, de rögtön válaszol is: — Igen, ez a legfőbb hibánk, a reklám hiánya. Nézze végig az országutat, tele van a maszekok hirdetőtábláival. Nekünk egy sincs. Pedig itt vagyunk az országúton, a 4-es mellett, csak ez az üzletház elrejt bennünket. Valóban, csendben meghúzódik a beteg autók rendelője az Iskola utcában. Körülnézünk a telepen. — Január 1-én indultunk. Itt még — a szerelőcsarnokra mutat — egy nádfedeles Ráz volt. Most kényelmes, világos műhelyek — mellettük nagy készlettel rendelkező raktárak és mosdók. Jövőre talán elkészül az új műhely is — egy félig kész csarnokra mutat Fülöp György —, de tudja, a beruházási korlátozások minket is érintenek. Tizennyolc ember dolgozik most a szervizben. Az üllői ÁFÉSZ-nek székhelyén is van egy külön szervize. Nagy István, az autórészleg vezetője hol itt, hol ott fordul meg, ellenőrzi a munkát. — Túl olcsók vagyunk — mondják mindketten —, ez lehet dicsekvés vagy panasz is —, mert AFIT-árak szerint dolgozunk. Ezt nagyon nehéz tartanunk, hiszen a korszerű városi AFIT-műhelyek, -szervizek teljesen gépesítve vannak —, ezt rólunk még nem lehet elmondani. Valóban, itt még a szakértő kezek munkája gondozza, gyógyítja az autókat. Persze, azért reklám nélkül is akadt munkájuk eddig is. Különösen a Warszawa és Wartburg autócsalád javítására rendezkedtek be. Rendbe hozták a Kőolajipari Vállalat vecsési üzemének gépparkját, a Zöldmező Tsz kocsijait, dolgoznak a Pest megyei Vendéglátónak és természetesen az ÁFÉSZ-nek. — Tulajdonképpen a vállalatokkal nincs gond. Az a baj, hogy a magánosok, akiknek ez a szerviz épült, és akikből közel ezer van Vecsésen, nem tudnak rólunk. Pedig kisebb javításokat itt helyben, azonnal elvégzünk, és nagyobb munkákkal is rövid terminuson belül dolgozunk. Felberreg az egyik „gyógyult” autó. A mérnök felkapja a fejét. — Kicsit vegyen vissza az olajból! — Újabb indítás, hallhatóan más hangon. — Szakembereink többsége sokéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Telefon az egyik vecsési vállalattól. Visszatérő megrendelők. — L ehetne? — Hogyne. — Hány nap múlva lesz kész? — Két-három nap múlva vihetik. Mondom is Nagy Istvánnak: a jó munka felér egy reklámtáblával. Nevet, aztán kiigazít. — Nem egészen így van. A jó muhka kell a reklámtáblához. Csak így lehet igaz. Ebben maradunk. Szalontai Attila test, éppen most voltak itt, de el kellett menniük. Nem kaptuk meg a mozitermet, ahol játszhattak volna. — Aztán itt van a presszó — veszi át a szót Potocska József —, már este 6-kor bezár. Miért nem lehet legalább szombaton későbbre tenni a zárórát? Mint hallottam, ígéretet kaptak arra, hogy egy helyiséget a rendelkezésükre bocsátanak. Játékterem lesz, ezt már előre eldöntötték. Amikor elköszönök, valaki utánam szól: holnap a parkot és a szabadtéri színpadot hozzuk rendbe, ott leszünk. Jandó István RÉGI KÉPESLAP, ÚJ FŐTÉR Képeslap van előttem, a monori főteret ábrázolja. Milyen régi! Középen a már régen máshová került emlékmű, két oldalán a MAVAUT, parkírozó autóbuszaival, jobbra a réges- rég lebontott bazársorral. Ezt a régi anzikszot Monoron még .ma is árusítják, pedig a főtér azóta megváltozott, megszépült. A bazársor helyén emeletes lakóházak épültek, a buszmegálló helyett is korszerű pályaudvarunk van a piactéren. Ennek a képeslapnak tehát már semmi értelme sincs. Az új téma viszont adott: a Városközpont változó arca. h. A VASÚTI PÉNZTÁRBAN A vasúti pénztárban kedves, fiatal né szolgálja ki az utasokat. Retúr? Bérlet! Igen, tessék. Azonnal! Aztán fogja a kulcsot, bezárja a pénztárt. Körlettakarítás. Mint egy jó háziasszonynál, klóros felmosóvíz kerül a vödörbe, messze érezni a friss, tiszta szagot. — Kötelesség? — A, dehogy, de ki tudja elnézni, ha piszkos a váróterem? — A kövezetről gyorsan illan el a víz, világosan, fehéren ragyog. Tiszta. A padok letörölgetve. Az ajtóból visszanéz. Elégedett. Nagy kézmosás, kis frizuracsinosítás, és már ismét a jegypénztárnál teszi a szolgálatot. Pintér Lajosné erről az állomásról sokat utazik. Dicséri a tisztaságot. — Öröm ide belépni, ebbe a ragyogó tiszta váróterembe! Aztán új dicséretek az utasoktól. Pattik Józsefné, Rózsika, szerényen fogadja a dicséreteket. — Szeretem a vasutat. Én már gyermekkoromban vasutas akartam lenni. Apa „tengelyen” szolgált, én kalauz akartam lenni, anya nem engedte. Akkor még nem volt külön női szálló. Most már más. Én akkor elmentem cukrászdába, a Lenin körúti „Mosolyban” dolgoztam. Egyenruha volt itt is, fekete-fehér, csipkés, lakkozott köröm, elegancia. Én mégis a vasutas egyenruhát kívántam viselni. Sikerült. Azóta eltelt néhány év. Pilisen lakom. Most Vecsés—Kertekalján helyettesítek. Meddig? Azt nem tudom. Sokat, majdnem mindig helyettes vagyok. Bár már volna egy állandó állomáshelyem! Ott minden csupa virág lenne. Van egy kislányom. Erika. Nagyon szeret utazni, úttörővasutasnak jelentkezett. Végül ő is a vasutasok uniformisát • fogja viselni. Most nagy iramban tanul. Én, persze, segítem, hogy álmait valóra válthassa. Szeretem az egyenruhát, mint egy kosztümöt. Ha igazíttat az ember rajta, nagyon csinos. Kopogtatás, jegyet kérnek. — Jön a vonat. — Adom! —s már maga is indul, a vonatot kell fogadnia. „B”-jelű leveleket, értékcikkeket, rendeleteket, határozatokat rejt a csomag. Kíváncsian felbontja. — Minden rendeletet elolvasok. Érdekel a vasút belső, külső ügye, a külföld. A Közlekedési Közlöny 27. számában például érdekes a 61-es pont. Külföldi árfolyam-értékesítő. Minden pénzegység, vétel- és eladási ár megtalálható benne. Azt is jó tudni. A vasutasok közlönyét is rendszeresen olvasom. Nyomon követem a szabályzatok módosításait. Tanulok-e? Mindig. Most az árupénztári tanfolyamot végzem. No, persze, a férj, a gyerek, a kert, a háztartás, sok munkát, elfoglaltságot ad. De arra vigyázunk, hogy jusson idő az utazásra is. A férjem is, a gyerekem is szabadjegyet kapnak. Utazunk sokat. Hazánk minden nagyvárosát, nevezetes táját ismerjük már. Egy évben egyszer külföldre mehetünk a szabadj egy-kedvezménny el. — Mire letelik a szolgálati idő, „világot járt” emberek lesznek. — Az idősebbek ezt a lehetőséget még ma sem használják ki. Hogy mennyit veszítenek, azt abból lehet lemérni, hogy mi milyen sokat nyerünk! Akármennyire fárasztó az utazás, mégis öröm, élmény! Olaszországba készülünk, Velence hidjai, Róma ... Mikor ment azelőtt egyszerű ember Rómába? Legfeljebb a zarándokok — mondja, és kacag. — Meg az igazgatók, a tanácsos urak, a Magyar Királyi Államvasutak idején. Most megyek szabadságra, jól kiutazom magam, hogy „pihenten” kezdjek dolgozni, tanulni. A MÁV-nál minden poszton férfiasán helyt kell állnia nőnek is. Fekete Gizella MŰSOR Maglód: Csermen, Nyáregyháza: Még kér a nép, Vecsés: Apáról fiúra. Női foci Harcias amazonok i A monori női labdarúgócsapat is benevezett a lányok- asszonyok elnevezésű tornára. Beszámoltunk róla, hogy az elmúlt héten vasárnap Szegeden szerepeltek, és 3:1 arányú győzelmet arattak. A mérkőzés visszavágója Monoron volt. Izgalmat okozott a mérkőzés elején, hogy a kijelölt játékvezető nem jelent meg. S lám, a szegediek, akik újoncok még — máris felhasználták ezt a kötekedés- re. Nem akartak játszani. Aztán nagynehezen, az intézőjük nyomására, mégis pályára léptek. Ingerültek voltak, sőt, hogy finomak legyünk, többször is nem éppen pályára illő szavakat használtak. 1 :l-re állt a mérkőzés — ugyanis közben akadt egy szükségbíró —, amikor az egyik vendéglátó játékos szabálytalanul szerelte szegedi ellenfelét, m!re az a monori lányba rúgott. A bíró mindkettőjüket kiállította, de ők sehogy sem akartak lemenni. Végül karon fogta őket az idős játékvezető, éf csaknem az öltözőig kísérte s két lányt. Ez aztán elég voll ahhoz, hogy a szegediek levonuljanak a pályáról. Sportszerűségből nem éppen jól vizsgáztak a Tisza-parti lányok pedig még csak az elején tartanak a női focinak... Mi lesz később?... (gér) Augusztus 20-án Üllőn Kézilabda Alkotmány Kupa Augusztus 20-án Üllőn, a járási KISZ-bizottság kézilabda Alkotmány Kupa villám- torrxá. rendez. A versenyen férfi- és női csapatok is indulhatnak. A kezdési idő délelőtt fél 9 óra. A helyszín: az általános iskola udvara (a 4-es főút mellett).
