Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
test MEGYEI 1972. AUGUSZTUS 16., SZERDA Menetrendszerű, vagy kényszerű? Ha már van — legyen is Többször szó esett lapunkban is — a rádióból, a tv- ben is, a Szentendre külső területén fekvő Törökhegy (Pismány) mostoha közlekedési és Útviszonyairól. Ez a gyönyörű környék jóideje csak földrajzilag mondható külterületnek — ilyen vonatkozásban is jórészt éppen nehéz megközelíthetősége miatt —, hiszen közigazgatásilag belterületnek számít. Hihetetlen gyorsasággal gyarapodnak a szépen beültetett üdülőtelkek, hétvégi házak nőnek ki a földből, s közben százával telepedtek le az állandó lakók is a hegyoldalban. Tulajdonképpen egy ug- rásnyi a fővárostól. Szívességjáratok ? Mégis egymást követték a panaszok a legkülönbözőbb fórumokon: maholnap nem marad beépítetlen terület, út — helyi autóbuszjárat még- sincs. Később elkészült az út, aztán hol busz nem volt, hol sofőr. Végre, ez év májusának végén elindult a helyi járat a törökhegyi Barackos úton is! Zsúfoltan közlekedett naponta, óránkint, hétköznap-ünnepnap. Most azonban — alig két hónappal a járat elindítása után — 30—40 aláírással levelet kaptunk. Az öttlakók panaszolják: csak rövid ideig örülhettek a rég várt járatnak, egy-egy járat, néha több is kimarad. Ide-oda rángatott, fáradt s az útviszonyokat, menetrendet nem ismerő, s emiatt ideges vezetők látják el a szolgálatot. Hol a gyáriakat szállító kora reggeli, hol a hivatalba menőket vivő későbbi busz marad el, sosem tudni, melyik. Még az állomáson is azt válaszolják az érdeklődőknek, hogy lesz ez még rosszabbul is. Konkrét feleletet — indul-e vagy sem — csak tíz perccel indítás előtt adnak. Kevés a „pilóta'' A Szentendrei Városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, Puppán Jenő, eljárt a Volán 20-as Vállalat szentendrei főnökségén, s eredményként válaszlevelüket mutatja. Mint mondja, azóta a tanácshoz újabb buszpanasz nem érkezett. íme, a levél. „A július 17-i bejelentésről főnökségünknek is tudomása van, munkaerőhiány miatt, sajnos, többször kimarad a pismányi járat. Július 20-án intézkedés történt forgalomátszervezéssel, július 20—21- én buszmeghibásodás miatt maradtak ki a járatok.” A levél aláírója, Legárt Ferenc, a Volán 20-as Vállalat szentendrei főnökségének vezetője: ' — Harminchat távolsági buszjárat tartozik hozzánk, megyén túliak is, Budapesttől Esztergomig. Szentendre bel-, azaz külterületére jóideje több járat is indul menetrendszerűen. Lajosforrásra nyolc, Dömörkapuig nyolc, Szabadságforrásra tizennégy, Pilis- szentlászlóra tizennégy, Szarvashegyre nyolc járat indul naponta, évek óta. Két hónapja kapcsolódott be a pismányi. Teljes területünk ellátásához hatvanöt sofőr kellene, és van ötvenhárom, ötvenhat! A vándorlás vagy három éve tart, ennek ellenére nem tudok arról, hogy egész napos kihagyás előfordult volna a pismányi járaton (ilyen értelmű panaszt is kaptunk). Ha lett volna, föltétlenül megtudom: az előző nap forgalmi jelentése sosem maradhat el. Keresni lehet, de elaludni nem — Olyan panaszról is tudunk, hogy volt egy fiatal, csendes, szolgálatkész „gebi- nes” buszvezetője az új járatnak, akit nagyon megkedveltek az öttlakók, de amikor túl sok túlórát produkált — azzal, hogy ennyit nem lehet keresni —, ki kellett vennie egy csomó szabadnapot. Ekkor kezdődött a hegyi lakók kálváriája, a váltogatott, utat- menetrendet nem ismerő sofőrök beállítása, a járatkimaradások, munkahelyi késések. — Nem arról van szó, hogy nem kereshetnek túl sokat a buszvezetők. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendeleté értelmében nem dolgozhatnak háromszáz órán túl. A hiányolt sofőr is elaludt egyszer. Emberéletekért felelős, nagy koncentrációt kívánó munkakör ez, ahol a túlfeszített munka közveszélyes. — Általában mennyit dolgoznak és mennyit keresnek a sofőrök? — A fixfizetésük 1800—2200 forint. Kötelező teljesítményük havi 210 óra, de átlagosan 250-et dolgoznak. Kereseti átlaguk 3300 forint. Sokukat könnyű elcsábítani tőlünk, s erre szívesen vállalkozik néhány rászorult vállalat, hiszen a buszvezetői ru- •tin a legjobb garancia. Fizetésemelésre vagy az évenkinti különjuttatásra, amelyet a fővárosi buszvezetők ma már megkapnak — a Volánnál nincs lehetőség. A mi tarifánk majdnem húsz esztendeje változatlan: kilométerenkint 53 fillérért visszük az utasokat, akárcsak 1953-ban. A munkaerőhiányt csak kényszerű átcsoportosítással hidalhatjuk át — ami nincs, azt viszont csak úgy lehet átcsoportosítani, hogy valahová nem jut. Hogy kevésbé vevődjön észre, mindig másutt esik ki egy-egy járat. S hogy miért éppen munkásjáratoké ? Mert ez a kora reggeli időpont a legzsúfoltabb. Ennyit tudok mondani. Megoldást várnak Havi 250 óra annyi, mint heti 60. Napi tízórányi ideg- feszültség, sok száz emberélet felelőssége. Hogy mindez nem arányos a keresettel, ez már túlnő .a szentendrei helyi járat problémáján. Megmagyarázni, hogy miért kénytelen időnkint nélkülözni egy környék lakossága azt, aminek kényelmét végre megízlelte — nem lehet. Az emberek nem magyarázatot, hanem megoldást várnak. Pereli Gabriella Széngyár a Feketevölgyben szabb, nyolcszáz méteres, egyetlen gumiszalagból álló szállítóberendezése. Mind a fejtésben, mind pedig a szállítópályákon automatizált jelzőberendezések működnek. Szúnyoginvázió Budapesten A szokatlanul sok eső, az átlagosnál több párával telített levegő és a nagy meleg rendkívül kedvező feltételeket teremtett a szúnyogok elszaporodásának és étvágyának. A Fővárosi Közegészségügyi, Járványügyi Állomásra a más években előforduló bejelentéseknek többszöröse érkezett az utóbbi he tekben. Rendkívül ritka ugyanis, hogy Budapest házrengetegének kellős közepén, a VII., VIII. kerületben és más, zsúfolt városrészekben annyi szúnyog rajzik, mint ezekben a napokban. A szakemberek vizsgálódása szerint Budapest zöldövezetében főként az úgynevezett gyötrő szúnyog kínozza az embereket. Egyébként a természet- tudósok felmérései szerint a világon kétezer szúnyogfajta található, s abból 48 faj él Magyarországon. Toronyházak Gödöllőn ötvenkét család örül Gödöllőn, hogy új otthonba költözik. A napokban adták át a tulajdonosoknak a Kazinczy lakótelepen a 26 állami és a 26 szövetkezeti lakást. Ezzel a városszéli lakótelepen háromszázra emelkedett a lakások száma. Eddig elsősorban vállalatok, intézmények építkeztek, a jövőben azonban állami házak lesznek itt. A városi tanács 1973—74-ben további száz családnak ad otthont a Kazinczy telepen. Épületenként egy háromszobás és 12 kétszobás lakást létesítenek. Elsősorban azok igényét elégítik ki, akiknek otthonát szanálták. A vállalatok is vásárolhatnak lakásokat dolgozóiknak. Gödöllőn mintegy hatszáz lakásigénylőt tartanak nyilván. Még ebben az ötéves tervben kielégítik az igényeket, hiszen ezer lakást építenek: részben a Kazinczy, illetve a Munkácsy lakótelepen, rész-, ben a város alsóparki részén. A lakásgondok megoldásában részt vesz az Országos Takarékpénztár is, amely Alsóparkban öt négyemeletes sávházat épít. Ezek mellett sorakoznak majd a városi tanács tizenegy szintes toronyházai. Egyre több az emeletes ház Gödöllőn, egyre városiasabb a kép, mégis — mint a tanácsnál elmondották — legalább 15 év kell ahhoz, hogy Gödöllő igazán város legyen. A székesfehérvári Videoton Gyár, rádió 3. üzemében megkezdték a 2X12 wattos teljesítményű sztereorádió nullszéOlvasztársiker A Dunai Vasmű vasolvasztó kohóinál kiemelkedő teljesítmény született, melyre a gyár fennállása óta nem volt példa. A két kohó dolgozói összesen 360 ezer tonna acél-nyersvasat olvasztottak az év első felében, ez napi átlagban 2033 tonna teljesítményt jelent. Az egyes és kettes kohónál dolgozó két szocialista brigád tervét 105 százalékra teljesítette. riáján>ak gyártását. A legújabb Videoton-késziülékbe ; három rövidhullámú, egy közép- és két ultrarövidhullámú sávot építettek, | programkapcsolóval és más technikai újdonsággal látták el. Az új készülék térhatású hangot ad. A sorozatgyártás szeptemberben kezdődik, s még az idén ezer készüléket adnak piacra. Egyidejűleg előkészülnek a 3X6 wattos Apolló nevű sztereorádió gyártására is. A nagy készüléknél lényegesen olcsóbb, kisebb teljesítményű térhatású készülék szintén Hi-Fi hangminőséget szolgáltat, vagyis a hangtorzítás mértéke az egy százalékot sem éri cl. Az Apolló-rádiót is még az idén sorozatban gyártja a Videoton. „Zsendiil” a szőlő A világhírű Tokaj-hegyaljai borvidéken évtizedek óta nem volt ilyen kedvező az időjárás a szőlő fejlődésére, mint az idén. A júliusi kánikulát követő hűvös, csapadékos időjárás a bogyófejlődés legkedvezőbb időszakában juttatott számottevő csapadékot a tőkéknek. A szőlő időarányosan csaknem két héttel előbbre tart a fejlődésben, az erős napsütés hatására már „zsendül”, a bogyókban megkezdődött cukorképződés. JEGYZET Úgy okosodik a gyerek, ha kérdez Mesterséges tó a Mátrában Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat a gát alapozásával hozzákezdett a Mátra új „tengerszemének” kialakításához. A Mátraháza melletti, úgynevezett Csóréti völgyben épült gáttal egymillió köbméter vizet felfogó mesterséges tavat képeznek. Ez a tó látja majd el ivóvízzel a Kékestető környékén lévő öt községet, valamint az üdülőtelepeket. Az új vízmű naponta háromezer köbméter egészséges ivóvizet szolgáltat. A százhúszmillió forintos beruházással készülő új mesterséges tó lehetővé teszi a hazai és külföldi turisták által mind nagyobb számban látogatott üdülőövezet * továbbfejlesztését is. Egy fdyónak két medre, egy városban Sátoraljaújhely térségében a negyédák ötéves terv időszakában szabályozzák Észak- Magyarország egyik legszeszélyesebb vizét, a Ronyvát. A magyar és csehszlovák határt jelző patak a tavaszi áradáskor, vagy nagyobb esőzésekkor medréből kilépve gyakran elöntötte a város mélyebben fekvő részeit. A rendezés során Sátora' iaúihelv belterületén — a jelenlegi Fehér-patak nyomvonalán — úgynevezett árapasztó medret építenek. Az új meder a városi vízmű környékén ágazik ki a Ronyvából. Az elosztómű segítségével a meder maximális telítettsége esetén a régi Ronyvába másodpercenként hatvan, az új mederbe pedig száz köbméter vizet 'irányítanak. így a város belterületén két medre lesz a pataknak, amelyekben a legnagyobb áradat is veszély nélkül levonulhat. MOSTANÁBAN elég gyakran eszembe jut egy régi tréfa. A család felmegy Pestre és ott ellátogatnak az Állat- kertbe. A kisfiú nem tud betelni a látnivalókkal, szünet nélkül kérdez: „Édesapa, hogy hívják azt a szép színes madarat?”, • „Édesapa, miért olyan hosszú a zsiráfnak a nyaka?”, „Édesapa, miért i csíkos a zebra?” Az apa egyre csak azt válaszolja: „Nem tudom, kisfiam.” Az anya megelégeli a gyerek örökös kíváncsiságát, s rászól, mire az apa leinti az asszonyt. „Hagyd csak, úgy okosodik a gyerek, ha kérdez.” Egy alkalommal Pest megye egyik szép kisvárosában töltöttem néhány napot, egy népesedésről szóló cikken dolgoztam. Már nem tudnám megmondani, minek kapcsán, de szükségem lett volna tudnom: mennyi ember él a földön. Bosszankodtam, mert nem sokkal előtte olvastam valamelyik újságban egy erről szóló közle- ménvt, valamilyen világstatisztikát ismertetett. De hogy is van az ember? Elolvas naponta számos újságcikket, hallgatja a rádiót, nézi a televíziót, elárasztiák az információk. az érdekesebbeknél talán megáll egy percre, eltűnődik. s másnap — mintha sohasem hallotta volna. Én looqiáHHis gyakran vagvok így. BosszanVodtanv tehát, mígnem elhatároztam: min-. den látogatómtól, aki betoppan a szobámba, megkérdezem. Lehet, hogy már az első megmondja... JÖTT AZ ELSŐ LÁTOGATÓ és habozás nélkül mellének szegeztem a kérdést: mennyi ember él a földön? Meghökkent. Gyanakodva végigmért, majd arra gondolt, hogy tréfálok. Jó vicceid vannak, mondta. Jött a második, a harmadik, a negyedik látogatóm. Bizonytalan, vagy nyilvánvalóan téves válaszaikkal csakhamar meggyőztek arról, hogy emlékezetem, szellemi képességem — legalábbis — az átlagos szinten van. Ami persze az ügyet cseppet sem vitte előbbre. Mit tegyek? A nagy horderejű ötletek — érdekes módon — csak sokára jutnak az ember eszébe. Hát persze, szépen felhívod telefonon — mondtam magamnak — a statisztikai hivatal helyi kirendeltségét, ki tudna kérdésedre választ adni, ha nem ők! A telefon jó volt és a kirendeltségvezetőt is bent találtam. — Hogy mennyi ember él a földön? Ne haragudjon az elvtárs, nálunk most éppen festenek, egyetlen egy könyvhöz, mit mondok! Semmihez nem lehet hozzáférni. Arra kérem, hívjon fel két nap múlva, akkor megmondom. — Köszönöm — mondtam és helyére ejtettem a kagylót. Utolsó — kétségbeesett — próbálkozásként még felhívtam a városi könyvtárat, gondolván, a rengeteg könyv valamelyikében csak megtalálják a kért adatot. Nem csalódtam, megtalálták. (Egyébként: az 1971-es adatok szerint 3 milliárd 705 millió ember él a Földön.) A KÖZELMÚLTBAN ismét csak egy adatra lett volna szükségem, nevezetesen, hogy hány ember él Pest megyében a tanyákon. Számot vetettem magammal, hogy várt és váratlan látogatóim aligha segítenek ki. Határozott mozdulattal nyúltam hát a telefon felé, s tárcsáztam az efféle adatok tárolására és feldolgozására hivatott intézményünket, egy másik településen, mondhatnám, hogy a fő-fő településen. — Az 1970. januári nép- számláláskor nyert adatot kéri? — Nem. A mai napra, vagy erre a hónapra, vagy legalábbis erre az évre érvényes adatot! — De uram! Még az 1970. januári népszámlálás adatait sem dolgoztuk fel teljes egészében! Különben is csupán a külterületeken lakók számát vizsgáltuk, ez pedig messze nem azonos a tanyákon élőkével. Ez az adat már rendelkezésünkre áll, de sajnos, nem közölhetem. — Értem — mondtam és helyére ejtettem a kagylót. Ezzel ez a kör be is zárult. PETŐFI ISTVÁNRÓL egy kisebb társaságban a napokban vitatkoztunk. A kérdés az volt, hogy „István öcsémet” Petőfinek vagy Petrovicsnak hívták-e, hiszen ismeretes, hogy a költő a Petőfi nevet csupán felvette. No, de István öccse? Már-már hajba kaptunk, amikor támadt egy — szerényen mondva — zseniális ötletem. Van nekünk egy — a költőről elnevezett — irodalmi intézményünk, hol tudnánk a vitát jobban eldönteni, na nem ott. És nyúltam a telefon után. — Petőfi vagy Petrovics? Kis türelmet kérek, kapcsolom az illetékest. Az illetékes: — Értem a kérdést. Erre a Petőfi-kutatók tudnának pontos választ adni. Egy pillanat, egyikük a könyvtárban van, adom a könyvtárat. A könyvtár: — Sajnos, a kért Petőfi-ku- tató már elment. Legközelebb csütörtökön lesz bent, kérem, szíveskedjék akkor érleklődni. — Köszönöm — mondtam és helyére ejtettem a kagylót. Mit tesz ilyenkor az ember? Felhívja a különleges tudakozót. Ahol a bájos hangú telefonos kisasszony egy pillanat alatt felüti a megfelelő lexikont és megmondja a helyes választ. (Ami szerint: István is felvette Petőfi nevét.) HÄT tapasztalataimból egyelőre ennyit. Tudom, joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért titkoltam el a helységek, illetve az intézmények nevét? Nem, semmiképpen sem szeretném megnevezni, s ezzel magamra haragítani őket. Hiszen, ki tudja, hogy holnap nem kényszerülök-e ismét kérdezni tőlük valamit. Hiszen úgy okosodik az ember, ha kérdez. Deregán Gábor Sztereorádiók, nullszériában Jó éghetősége, alacsony víz- és hamutartalma, háromezer kalória fölötti fűtőértéke miatt mint háztartási szén is keresett a Borsodi Szénbányák feketevölgyi egyes aknájában termelt , fűtőanyag. Az észak-magyaror- 'szági bányavidéken ez az első olyan üzem, ahol kézi erővel nem fejtettek szenet. A csákány és a csille szerepét gépek vették át. A napi száz vagon szenet adó „széngyárban” a jelenleg művelés alatt álló két frontfejtésen automatikus mozgatású, szovjet biztosító berendezések védelme alatt, lengyel maróhengerrel fejtik a szenet, s azt távvezérléses szállítórendszerrel továbbítják a felszínre. A feketevölgyi egyes aknán működik az ország leghosz-
