Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

1972. AUGUSZTUS 15., KEDD rest M£erei ^MtrSap 3 Új köntösben Országos ifjúgtrdaszemh Meggyorsult az ügyintézés Hogyan oldják meg új feladataikat a tanácsok? minden iskola és óvoda AZ ÜZEMEK ÉS TSZ-EK SEGÍTIK A GYERMEKINTÉZMÉNYEKET Hogyan segítették, segítik az Iskolákat és óvodákat á helyi üzemek és szövetkezetek, mi­ként kapcsolódnak az ország­szerte megindult, fejlődő — „üzemek az iskoláért” — moz­galomba a dabasi járásban? Segít valamennyi tsz Dabason, e nagy területen fekvő, három község egyesülé­séből alakult nagyközségben vdtamennyi termelőszövetke­zet támogatja az iskolákat. A Fehér Akác az I., a Gyóni Gé­za a III., a Szikra a II. kerületi általános iskolával, valamint a helyi iparitanuló-intézettel kö­tött megállapodást a szükséges javítások elvégzésére, tanesz­közök, felszerelések vételére. A Szikra Termelőszövetkezet töb­bek között filmfelvevőt, han­gosfilm-vetítőt vásárolt az ál­tala patronált iskolának: vi­szonzásul a gyerekek segítenek a kertészetben. A támogatás szép példáját A DABASI JÁRÁSBAN mutatta 'a Felsőoktatási Jegy­zetellátó Vállalat helyi üzeme: a járási székhely három álta­lános iskolájának és egyik óvo­dájának két év alatt negyven­ezer forint értékű könyvet ajándékozott. Dabasról sok a bejáró mun­kás, s emiatt különösen sokan kérnek gyermekeiknek óvodai ellátást. Érdekeltségüket az óvodai helyek szaporításában a termelőszövetkezetek is felis­merték, valamennyi részt vál­lalt az óvodák fenntartásában. Ezen intézmények száma a ne­gyedik ötéves tervben négyről hétre emelkedik: a három új óvodából egynek az építési költségét teljes egészében a szövetkezetek és vállalatok vi­selik, de a többi létrehozását is támogatják. Tartják szavukat Egyéb gyermekintézménye­ket is felkaroltak a dabasi szö­vetkezetek és vállalatok. A révfülöpi járási úttörőtáborhoz — ennek építését az idén fe­jezték be — összesen 390 ezer forintért vásároltak „téglaje­gyet”. Maga a nagyközségi ta­nács a járási tábor megnyitá­sát 230 ezer forint értékű tár­sadalmi tervező- és kivitelező­munkával segítette. Tizenöt hektárnyi jubileumi park építését-telepítését tűzték célul a következő 15 év alatt Dabason. Ennyi idő szükséges, hogy nagyrészt társadalmi fel­ajánlásból létrehozzák a ter­vezett sportpályákat, kultúrlé- tesítményeket. Ehhez évente legalább 400—500 ezer forint értékű társadalmi munka szükséges — eddig teljesítet­ték. A közelmúltban egy gyer­mekjátszóteret építettek fel az üzemek és termelőszövetkeze­tek segítségével. Autóbusszal uszodába Az egész járásban elterjedt az iskolák segítése — szállítás­sal, fuvaradással. A dabasi Fe­hér Akác Termelőszövetkezet az I. kerületi és egy inárcsi, egy budapesti üzem a gyáli, a dabasi Szikra Tsz a II. kerü­leti iskolának ad autóbuszt ta­nulók, pedagógusok tanulmá­nyi utazására, kirándulására. Alsónémediben a szövetkeze­tek fuvarral segítették az is­kolákat. Az Örkényi Béke Szakszövetkezet autóbusszal viszi egész éven át a gyereke­ket a kecskeméti uszodába. A járásban az egyik legsze­gényesebb iskola volt a Bugyi­hoz tartozó ürbőpusztai. A ta­nács és a Kiskunsági Állami Gazdaság összefogásával épült itt napközi: az ebédet is az állami gazdaság szállítja. Ugyanennek az iskolának a fő­városi Egyesült Izzó egy szo­cialista brigádja könyvtárat ajándékozott. Az ürbőpusztai gyerekek közül sokan nyaral­tak az idén a gyár balatoni üdülőjében. A nyár folyamán Hernádon és Inárcson a termelőszövet­kezetek, illetve az ott dolgozó szülők vállalták az iskolák fes­tését, tatarozását. Inárcson ké­zilabdapályát, gyakorlóteret is építettek az iskolához. Az új tanévre különben va­lamennyi iskolát és óvodát ki­festenek vagy már kifestettek a járásban. P. A. Minikalor — Abonyból A Mechanikai Müvek abonyi üzemében is gyártják a mi­nikalor olajtüzelésű kályhákat. A tüzteret saját készítésű vo- nalhegesztővel munkálják meg. Urbán Tamás felvétele ba hurcolták. Több mint 300 személyt A többségük ott is halt meg. A borzalmas emJ berirtás közben benzinszag­gal telt meg a levegő, a nyomában fellobbant a tűz,' égett az egész falu. Ekkor1 megindultak a tankok, bul-i dózerek, hogy még az üsz­kös, romokat is szétszórják„ a földdel tegyék egyenlővé.: Omlottak a házfalak, a temp-; lom, az iskola. Irgalom, ke-; gyelet nélkül dúlták föl, szórták szét, taposták le még a temetőt is. Reggelre jelenthették Ber­linbe a Führemek: Lidice nincs többé! Ám ez a jelentésük is, mint, annyi más, hamisnak bizo­nyult. Mert Lidice házait le­rombolhatták, védtelen lakóit megölhették, elhurcolhatták, Lidice mégsem pusztult el. Lidice él! Hogy mennyire így van ez, láthattam azon a vasárnapon, amelyen éppen a falu tra­gédiájának harmincadik év­fordulóját követően jártam ott Vladimír Pánekkel, p á- gai testvérlapunk, a Svoboda főszerkesztőjével. Kabátja hajtókáján jelvény — mely­nek párját hamarosan én is föltűzhettem, mint oly so­kan — az élő Lidicét jelké­pezte a tűzpiros rózsával. Ma a lidicei rózsák az egész vilá­gon az antifasizmust, a béke gondolatát idézik. Annak a rózsakertnek nyomán, amely­nek töveit a világ minden tájáról küldték ide. s mintá­jára más országokban, így hazánkban is telepítettek emlékrózsakerteket. Az első megemlékező helyet itt a szovjet katonák alakí­tották ki. Jóformán harc köz­ben. Az első ideérkező fel­szabadító egység, Pankov hadnagy csapata ültette azt a magasba nyúló szálfacso­portot, amely rögtön föltű­nik a szemnek. Közepéből két fatörzsből ácsolt, jó tíz­méteres kereszt emelkedik ki. Itt koszorúztak az idei harmincadik évfordulón Cseh­szlovákia párt- és állami vezetői több tízezres tö­meggyűlés keretében. Elhozta ide koszorúját hazánk kül­döttsége is. A falucska egykori főutcája újra betonozva. Különösen nyári vasárnaponként rengeteg látogató áramlik rajta. Innen térnek le á néhány méternyire omladozó, a földből kiásott fal­maradványhoz is. Ez volt a Horák-tanya. A főutca kezde­ténél emlékmúzeum. Ottjár- tamkor jóformán lépni sem le­hetett a sok érdeklődő között. Képekről, a földből előkerült tárgyakról elevenedik itt meg az egykori falu és tragédiája. S döbbenetes erővel hat a kö­zelben a Lidicei anya hatalmas szobra, Stefan Bedrich alkotá­sa. Csapatostól jöttek-mentek fiatalok. Az emlékek között is élvezték az üde zöld nyári tá­jat, a meleg napfényt, az éle­tet. ök még a világon sem vol­tak akkor, számukra mindez üzenet a múltból. Ám olyan üzenet, amelynek változatlan időszerűségére jogosan figyel­meztetett dr. Lubomír Strougál miniszterelnök itt elmondott ünnepi beszédében. A náci müncheni szerződés eleve ér­vénytelenné nyilvánításának szükségességére utalt, amely egyik fontos kritériuma az európai béke és biztonság fel­tételeinek. Hogy Európa népei békésen élhessenek egymás mellett és egymással. így él Lidice nemcsak az em­lékezésben, de a jövőbe mu- tatóan is. Ám ezen túlmenően létezik a maga igazi valóságá­ban, lakóival, családjaival, bé­kés otthonaival. Mert fölépült a régi mellett 02 település, korszerű, kertes családi házak­kal, világos, nagy ablakú is­kolával, művelődési otthonnal, széles, egészséges utakkal. Csakúgy pezsgett ez a tiszta, hangulatos régi-új község azon a vasárnapon. Nemzetközi ke­rékpárversenynek drukkoltak éppen, délután volt a díjki­osztás, meg különféle elő­adások, bemutatók zaj­lottak. Idegenek, hely­beliek szórakoztak a kelle­mes június közepi napon, a gyerekek nyalogatták a ma­gyarok számára talán legkiejt- hetetlenebb szavú csemegét, a zmrzlinát, a fagylaltot. A kiskertekben estefelé öre­gek ültek. Az asszonyok közül egyik-másik talán néhány száz méterrel arrébb lakott harminc évvel ezelőtt. Beszélgettek, nézték a fiatalokat. Aztán megöntözték illatozó, vörös rózsáikat. Lőkös Zoltán Ma kezdődik Velencén az ifjúgárdisták országos szemlé­je. A programok színhelyei: Székesfehérvár, Dunaújváros és végül, augusztus 20-án a főváros. Hazánk tizenkilenc megyéjéből érkeznek idie a résztvevők, a korábban meg­rendezett megyei szemlén első helyezést elért ifjúgárda- szakaszok. Pest megyét a budai járás ifjúgárdaszakasza képviseli a sokrétű versenyen; a két­napos harci. túrán, a szellemi vetélkedőkön és az egyéb sportversenyeken. Augusztus 20-án a szemle résztvevői a fővárosba utaz­nak és ők is részt vesznek az alkotmánynapi ünnepségen, majd tisztavatással zárul az országos ifjúgárdaszemle. Az MSZMP X. kongresszu­sa határozata és a Központi Bizottság 1971. november 3-i állásfoglalása a többi között hangsúlyozza: az állampolgá­rok ügyeit a lehető legna­gyobb mértékben azoknál az államigazgatási szerveknél kell intézni,, amelyek a la­kossághoz 1 helyileg a legközelebb vannak. A tanácstörvény az általános rendelkezések között rögzíti: a tanácsok hatáskörébe tarto­zó államigazgatási ügyekben az elsőfokú hatáskört általá­ban a helyi tanácsok gyako­rolják. Miként vglósul meg mindez Pest megyében? Ho­gyan gyakorolják a községi, nagyközségi tanácsoknál az ipari, kereskedelmi, építés­ügyi és munkaerőgazdálko­dási hatásköröket? Melyek a legfontosabb tennivalók az Érdemes-e beilleszkedni? OLVASOM A RIPORTO- kés beilleszkedést gátolják? KÁT, tudósításokat: a gödöllői árammérőgyárban egy KISZ- brigádnak köszönhető, hogy a próbaüzemben megszűnt a vándorlás, a kiskunlacházi ÉGSZÖV-ben kérik a fiatalok, „most már csináljunk valami komolyabbat”, a szentendrei gyárban az idős szakmunkás ócsárolja az ifjúságot, hogy hosszú hajúak, lógósok, pon­tatlanok, szemtelenek, s az ot­tani ifik csak a vállukat vo- nogatják a vádakra, Kistar- csán így beszélnek az új nem­zedékről: nagyon szeretjük a gyerekeket, tanulékonyak, ked­vesek, kikérik a tanácsot, le­het számítani* rájuk”. Ne foly­tassuk a példák citálását, a vélemények ellentmondása e néhány idézetből is kitűnik. Tulajdonképpen minden „íté­let” a fiatalok beilleszkedésé­nek problémáját közelítette meg. Hogyan is találja meg a helyét az ifjúság? BEILLESZKEDNI NEM KÖNNYŰ sem idősnek, sem fiatalnak. Először meg kell ismerkedni a helyszínnel, az emberekkel, a szokásokkal, a belső törvényekkel, viszonyok­kal, erőkkel, magatartásfor­mákkal, stílusokkal, érték­rendekkel — s a fogalmak fel­sorolását csak azért hagyjuk abba, mert e rövid cikkbe nem férne el még az „ismerkedés” teendője sem. Szóval először történik a beilleszkedési kö­rülmény feltárása, s ez nem könnyű, nem gyors „munka”, a keresés időszakában több hi­bát is elkövethet a beilleszke­dő, éppen azért, mert még nem ismeri a viszonyokat. A „fel­mérést” követhetné egy kér­dés: „érdemes-e beilleszked­ni?” Ezt kevesen és ritkán kérdezik ilyen élesen, hiszen tudják, hogy kívül állni lehe­tetlen, valahova be kell il­leszkedni. Az értékes fiatalok értékes helyre akarnak beil­leszkedni. És nem biztos, hogy ezt elsőre megtalálják. RITKÁN TESZIK FEL A KÉRDÉST ÉLESEN: „érde- mes-e beilleszkedni?” És csak néha válaszolnak nemmel. A felismerés nem tudatosul, s az értékítélet sem. Ezért gyakran a reakció is határozatlan, a fiatal közömbös, pontatlan, ki­vonja magát a munkából — már amennyire tudja —, s tiszteletlen munkatársaival. Nagyon sokszor ezek a tüne­tek a fiatal személyi hibáiból erednek, de gyakran az „ide nem érdemes beilleszkedni” érzésből fakadnak. Ha egy munkahelyen sok a „lógós, pontatlan, szemtelen” ifjú, ott valami baj van a közös­séggel. Az idős szakember nyersen szidja a fiatalokat, s nem érzi, hogy közben maga és társai „bizonyítványát” is kiállítja: olyan helyzetet te­remtenek, ami csak önmaguk­nak természetes, ideális, jó, a fiatalnak természetellenes, rossz. A fiatalok beilleszkedé­se mindig hű tükörképe az előző nemzedék viszonyt te­remtő képességének! MÉGIS MELYEK lehetnek azok az okok, amelyek a lel­Szedjük részeire a cikk elején felsorakoztatott fogalmakat: a helyszín, nem a legdöntőbb, persze, mindenképpen hangu­latalakító a piszok, az olaj­foltos fal, a rendetlenség, a korszerűtlenség, az emberek, nos, ez már nagyon fontos ösz- szetevő, milyenek a kollégák, melyek a követendő emberi tulajdonságok, melyek az el­ismert értékek, milyen jelle­met ítélnek el, milyen kap­csolatokat tartanak optimális­nak, milyen életmódot, élet­stílust, életcélt „díjaznak”, mi­lyen magatartás, módszer az elfogadott, milyen jellemzőket taszít a kollektíva stb. A fel­sorolás felszínes és hiányos, de talán ennyiből is következ­tethetünk: a^fiatal sok össze­tevőt értékel, ha néhány dön­tő kérdésben nem ért egyet (pl. életmód, életcél, kapcsolat­viszonyok, magatartásforma), már lehetetlen, hogy odaadóan azonosuljon a kollektívával. Vagyis a beilleszkedés lassú, nehézkes, a fiatal különböző „destrukciókkal” fejezi ki egyet nem értését, s a többiek nem azt látják, hogy a fiatal tiltakozik, hanem hogy kép­telen a beilleszkedésre. A tel­jes elszakadás lehet e folya­mat vége — s ez is oka az if­júság közismerten erős „ván­dorlásának”. SOK HELYEN a fiatalok könnyű azonosulását egyértel­mű értéknek tekintik, s pozití­vumként hangoztatják: nem vitatkozik, nem mond ellent, meghallgatja a tanácsot stb. A gyakorlatban ez valóban jó le­het, de csak abban az esetben, ha nincs miért vitatkozni, el­lentmondani, ha mindig kor­szerű tanácsokkal segítik az if­jakat. Be kell látnunk, hogy ez nincs így mindenütt. A nem vitatkozó, belenyugvó fiatal ugyan könnyebben „használ­ható”, mint gond kipipálható — s ezt általában szeretik az emberek —, csakhogy az új nemzedék sem lesz az ellent­mondások, az ellentétek feltá­rója, a hibák szószólója, vagy­is a fejlődést segítő folyama­tok ő általa sem erősödnek. A közösség kényelméért érdemes ennyit áldozni? MINDÖSSZE A BEILLESZ­KEDÉS néhány összete­vőjét jellemeztük, de talán ennyi is bizonyítja, hogy nem szabad egyszerű folyamatnak tekinteni. Ezért érthetetlen a számomra, hogy az ifjúság be­illeszkedését a befogadó nem­zedék egy része bagatellizálja. Ezek mindenféle okkeresés nélkül szidják az új generá­ciót, s minden tartalom nélkül dicsérik. Sok helyen sem az elismerésnek, sem az elma­rasztalásnak nincs súlya. Köz­helyek csapnak össze (hosszú haj, nem szeretik a munkát, le­het rájuk számítani), a szte­reotípiák bombasztjai kielégí­tik a „védőt és a támadót”. A tartalmatlan fecsegés kielégíti az időseket és a fiatalokat is, s kevesen foglalkoznak azzal, hogy az értéktelen szópárbaj közben mi is lesz az ifjúsággal. Fóti Péter igazgatási munka színvonalá­nak emelésében? Ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozott a Magyar Jogász Szövetség Pest megyei szer­vezetének államigazgatási, j<> gi szakosztálya a megyei ta­nács székházában megtartott tegnapi vitaülésén. Arany \István, a Pest me­gyei Tanács vb-titkára vita­indító előadása, majd az ezt követő hozzászólások alapján egyértelműen kirajzolódott, hogy a hatáskörök decentrali­zációja az elmúlt években Pest megyében a kívánt mértékben megtörtént. Számos fontos ügyben — pél*» dául építési engedély kiadósa, iparengedély megszerzése, munkaközvetítés, kereske­delmi és vendéglátóipari ügyek — nem kell többé az állampolgároknak a járási székhelyre beutazniuk, ügyei­ket helyben, a tanácsházán elintézhetik. A tanácsok dolgozói —sok­irányú egyéb munkájuk mel­lett — eredményesen birkop­nak meg ezekkel, a számukra nagyrészt teljesen új felada­tokkal. Ezt bizonyítja, hogy az ilyen ügyek több mint 95 százaléka helyben elintéző­dik, igen kevés a fellebbezés, a panasz. Az azonban vitat­hatatlan, s gondot jelent, hogy a tanácsok dolgozói meglehetősen leterheltek. Rendkívül sok például az épí­tési ügy, főként a főváros közvetlen vonzáskörében. A múltnál jobb a tanácsi dolgo­zók szakmai-politikai kép­zettsége, de sok helyen még mindig kénytelenek igénybe ven­ni a megfelelő képzettség nélküli munkaerőket. Közismertek a létszám- és bérproblémák is. A megyei tanács és szervei, valamint a járási hivatalok a községi ta­nácsoknak eddig is sok se­gítséget nyújtottak, a taná­csok azonban további segít­séget igényeiméit. A munkamegbeszélés jó al­kalmat adott a tanácsi jogá­szoknak az új hatáskörök gyakorlásával összefüggő ta­pasztalatok kicserélésére és iránymutatásul szolgálhat a jövőre. A n övényvédőszerek befolyásolják a növények vízháztartását Néhány, a növények gomba­betegségének leküzdésére hasz­nált növényvédő szer — első­sorban a fungicidek — meg­változtatják a kezelt növények egyes anyagcsere-folyamatait, így például vízháztartásukat is. Dr. Borka Gyula, a keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem adjunktusa kísérletei­nek eddigi eredményei sze­rint egyes gombaölő szerek 50—100 százalékkal is növelik a kezelt növények — szőlő, gabonafélék — párologtatását, ugyanakkor vízfelvételét is. A használatos növényvédő sze­rek általában a lebontó folya­matokat, a növények légzé­sét serkentik. Más növényvédő szerek viszont csökkentik a párologtatást, tehát kedve­zően befolyásolják a növények vízháztartását. Köztudott, hogy az utóbbi években rohamosan megnöve­kedett hazánkban is a nö­vényvédelemben felhasznált vegyi anyagok száma és meny- nyisége. A mi, csapadékban legtöbbször szegény, klímánk alatt nem mindegy viszont, hogy melyik szert használják országszerte. A további kuta­tások várhatóan arra is vá­laszt adnak mind a gyártó cé­geknek, mind a felhasználók­nak, hogy a védőhatás mellett melyek azok a növényvédő szerel , amelyek segítségével a növény vizet takarít meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom