Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

19:2. AUGUSZTUS 11., FENTEK ctJi MECltb I <r/Cniap ELKÉSZÜLT A „FÜRDÖTERV Mit tud a magyar víz? Tizenkilenc megye érdekelt Az utóbbi 10—15 évben gyakran olvashattuk a lapok híradásaiban: 30—50—70 C fokos víz tört fel a fúrások nyomán yiz Alföldön, a Duna —Tisza. közén, a Dunántúlon, szinte az ország valamennyi olyan helyén, ahol víznyerésre vállalkoztak. Az ember kellemesen meg­lepődik e gazdagság hallatán, és azon nyomban felteszi a kérdést: vajon jól hasznosít­juk-e Európában is páratlan természeti kincsünket? Tu­dunk arról, hogy a termelő- szövetkezetek, állami gazdasá­gok bekötik vízhálózatukba ezeket a kutakat, vizükkel ön­töznek, palántanevelőket fűte- nek. Arról is értesülünk, hogy néhol fürdőket létesítenek, de ezek a fürdők a szakszerűden telepítés következtében csak viszik a beruházók pénzét, a kutakat lezárják, a medencé­ket kiszárítják. Egységes fejlesztési elképzelés Az Országos Vízügyi Hiva­tal Vízellátási és Csatornázási Főigazgatósága megbízta a Vízügyi Tervező Vállalatot, hogy készítsen /«rdőfejlesztési tervet. Mit tartalmaz e grandiózus terv, hol fejlesztik a meglevő fürdőket, hol építenek újakat, erről beszélgettünk a VIZI- TERV irodavezető főmérnöké­vel, Környei Lászlóval és Sas­halmi András osztályvezető­vel. Minden megye egy vaskos iratköteg, benne térképek, gra­fikonok, adatok sokasága. Ezeknek összesítéséből — egy­évi munka nyomán — készült el az ország fürdőtérképe. Mit olvashatunk le erről a térképről? Elsősorban azt, hogy szinte nincs az országnak a Mátra—Börzsöny hegységen kívül olyan része, ahol ne bu- gyogna elő értékes víz a föld­ből, ha a fúrók lehatolnak a mélybe. A II. ötéves tervben nagy ambícióval kezdtek a ta­nácsok. a gazdaságok vízfúrás­ba, ám a III. ötéves terv idején ez a kedv némileg meg­csappant. Miért? Nagy mély­ségbe kell fúrni a jó hozamú kutak létesítésének érdekében, és ez sok pénzbe kerül. A vi­zek egy része gázos — ez ve­szélyeket is hord magában. A magas hőmérsékletű víz nagy áldás, de szakszerűtlen hűté­se vagy elvezetése közben el­veszti értékes ásványi tartal­mát. Jól meg kell tehát gon­dolni, hol, mire használják a vizet. Különösen fontos meg­gondolni a fürdő létesítésének tervét. A kombinát A szakemberek szerint a fürdő mindenütt a világon rá­fizetéses, és csak akkor hajt hasznot építtetőiének, ha ven­déglátóipari létesítményekkel, szállodával, játéktermekkel, sportlétesítményekkel kombi­nálva építik meg. A most elkészült megyei fürdőfejlesztési tervben a meg­levő 350 ezer fürdőférőhely megkétszerezését javasolják. Kidolgozták a 200—500—1000 —2000 és 5000 férőhelyes für­dők tervtípusait. A vidéki für­dők fejlesztéséhez hozzávető­leg 4—5 milliárd forint kelle­ne, mert egy-egy fürdő — nagyságától függően — 2—40 millió forintba kerül. Ebben nem szerepel a szálloda, étte­rem, boltok, szolgáltató léte­sítmények építésének költsége. A tervezők tehát azt java­solják, először a meglevő für­dőizet kell kombinátokká épí­teni, azután kerülhet sor új fürdők létesítésére. Különösen a regionális fürdőközpontok fejlesztésére, teljes kiépítésére kell most, a IV. és az V. öt­éves tervben a pénzt áldozni. Mivel a tisztasági fürdők irán­ti kereslet évről évre csökken, a vegyes strandfürdők létesí­tését érdemes szorgalmazni. 265 helységben érdemes ? A fürdőtérkép tanúsága sze­rint hazánkban 265 olyan te­lepülés van, ahol — a megnö­vekedett idegenforgalom és belföldi igény miatt — érde­mes fürdőt építeni, ami nem­zetközileg is jelentős dolog. A megfontoltság azt diktál­ja: Hévíz, Hajdúszoboszló, Harkány, Gyula és Miskolc- Tapolca élvezze az elsőknek kijáró előnyöket a további fejlesztésben. Ezek a fürdők már a nemzetközi rangot is elérték. Érdemes foglalkozni még néhány más fürdő továb­bi építésével is. A tervezők 265 helységben javasoltak új fürdőépítést, de ebből pillanatnyilag csak 40- ben vannak meg a műszaki és építési feltételek. Ebből a 40- ből választ ki a közeljövőben az OVH ötöt-hatot, ahol meg­indulhat a munka, és az állam is kinyitja a költségvetés „kasszáját” ... Gyógyító erő ? Sok a magyar hévizekről a szóbeszéd. Valójában mit tud­nak? Erre is válaszolnak a különböző vizsgálatok. Érde­mes megtanulnunk, hogy pél­dául a 26 C fok fölötti hő­mérsékletű vizet lehet csak termálvíznek nevezni. A ma­gyarországi kutak átlagos hő­foka 35—50 C fok, de a gyu­lai víz például 94 C fokos. Ha­zánkban szigorúan vizsgálják a gyógyvizeket. Ezt a rangot csak nehezen adja meg az Egészségügyi Minisztérium, és csak annak a fürdőnek, illetve víznek, amelynek műszaki, ké­miai feltételei az előírásoknak megfelelnek. Gyógyvíz például a parádi, a szoboszlói és a hé­vízi. Az európai államokban jó híre van a magyar hévizek­nek, s egyre többen szeretné­nek fürdőinkbe eljutni. Gaz­dagok vagyunk e téren, de ki­aknázásuk, okos felhasználá- sku még hátravan. A most el­készült megyei fürdőfejlesztési terv jó alapot ad arra, hogy megtudjuk, milyen vizeink vannak, és hogyan gazdálkod­junk velük a jövőben. Sz. D. Szlovák tájház Békéscsabára a török dúlás után szlovák családok teleped­tek. A városban ma is élnek a szlovák népszokások, fenn­maradt a régi hímzés, népvi­selet. A szlovák nemzeti kul­túra ápolására felkutatták az emlékeket, s a múzeum, vala mint a Hazafias Népfront együttműködésével szlovák tájházat rendeznek be. Erre a célra jellegzetes szlovák pa­rasztházat vásároltak, s azt az Országos Műemléki Felügyelő­ség irányításával eredeti for­májában helyreállították. Az öt helyiségből álló nádtetős, körültomácos parasztházat úgy rendezik be, ahogyan a századforduló idején élt az át­lagos szlovák parasztcsalád. HVDSZ-vizsgálat A szolgáltatás visszaszorul? A helyiipari vállalatok bérgazdálkodása Duplájára nőtt a tejfogyasztás a ká­nikulai melegben. A közkedvelt po- lipack csomagolású tejből a nagy melegben naponta 200 ezer zacskót töltenek meg a Tejipari Vállalatnál. 200 ezer tej Hosszútávú tervezés kétezer szakember közreműködésével TÁVLATI KONCEPCIÓK 1990-IG Az Országos Tervhivatal illetékesei összefoglalták a hosszútávú tervezés helyzetét és annak további menetét. A párt és a kormány határo­zata alapján hazánkban 1968- ban kezdődött el a hosszútávú tervezőmunka. Viszonylag új­szerű feladatról van szó, amelyhez a hazai és nemzetközi ta­pasztalatok csak kismér­tékben állnak rendelke­zésre. Ezért e munkában a tervező­apparátuson kívül más szak­emberek jelentős körét is be­vonták. Kilenc bizottságot hoztak létre a területi terve­zés kérdéseinek tanulmányozá­sára, távlati koncepciók kidol­gozására, illetve a hosszútávú tervezés metodikai, elvi prob­lémáinak elemzésére és gazda­ságpolitikai összehangolására. Mintegy kétezer szakem­ber közreműködésével 350 elemzés, tanulmány, hipotézis és részkoncepció készült, amelyek egyeztetése folyamat­ban van az Országos Tervhi­vatalban. E nagyszabású mun­kához a legkorszerűbb számí­tógépeket is igénybe veszik. A tervezőmunkát részben az elmúlt húsz év alaposan elemzett tapasztalataira, más­részt a tudományos felvázolt prognózisokra építik. A terve­zőapparátus folyamatosan konzultál a munkában részt vevő bizottságokkal, s várha­tóan 1973 közepére kialakul­nak a hosszútávú fejlesztés ke­retei és alternatívái. E kere­tek, távlati fejlesztési elvek az 1985-ig szóló feladatokat szab­ják meg, s utána — 1973 és 1975 között — az 1990-ig szóló elképzelésekkel egészítik ki a koncepciókat. Az 1990-ig szóló elgondo­lások kialakításával távol­ról sem fejeződik be a hosszútávú tervezőmunka, mert továbbra is folyamatosan elemzik a tapasztalatokat, megalapozzák az 1990 utáni távlati terveket. A tanácsok ipari osztályá­hoz tartozó vállalatok bér- és jövedelemelosztását vizs­gálta meg a közelmúltban a HVDSZ Pest megyei bizott­sága. Általánosan jellemző az érintett tizenegy vállala- latra, hogy míg a termelés növekszik, a munkáslétszám csökken. Ennek oka a kényszerű létszám-takarékosság, az üzemek jó része ugyanis munkaerőhiánnyal küzd. El­sősorban szakmunkásokra, szerelőkre, lakatosokra, esz­tergályosokra lenne szük­ség. Belső átcsoportosítás­sal, illetve ipari tanulók kép­zésével próbálják enyhíteni a gondokat. A Ceglédi Ci­pőipari Vállalat tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a fiatalok egyhamar nem pótolják a gyakorlott szak­munkásokat. Az elmúlt években meg­változott a helyi iparban a munkaerő összetétele, nőtt az alkalmazottak száma, ezen belül elsősorban a műsza­kiaké. Száz munkásra ta­valy 22 alkalmazott és nyolc műszaki jutott. Tavaly a tanácsi válla­latoknál 3—5 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. Az átlagbérek kialakulásában jelentős része volt az évközi juttatásoknak s így a jöve­delem a munkásoknál 7,6, az alkalmazottaknál 3,4 szá­zalékkal emelkedett. Ha azon­ban nem összességében néz­zük a vállalatokat, hanem egyenként, kiderül, hogy a bérgazdálkodás a Zsámbéki Műanyagipari Vállalatnál, a Váci Autójavító és Fém­ipari Vállalatnál, a Nagykő­rösi Faárú- és Dohányzócikk- ipari Vállalatnál és a Mo- nori Kefegyárban romlott. Az okokat elemezve megál­lapították : a bérfejlesztési befizetés összekapcsolása a hatékonysággal azt eredmé­nyezte, hogy az indokoltnál nagyobb mértékben csök­kent a személyi jövedelem a nem nyereséges vállalatok­nál. A Ceglédi Cipőipari Vál­lalatnál nem volt bérfejlesz­tés, a létszám csökkenése miatt viszont a bérszínvo­nal automatikusan magasabb lett; s bár nem volt terme­lés mögötte, a befizetési kötelezettség nőtt. A vizsgálat tapasztalataiból arra következtetnek, hogy a szabályozók nem se­gítik a szolgáltató tevé­kenységet, mert ez, mint ismeretes, nem hoz nyereséget. Igaz, hogy a szolgáltatást végző üzemek kapnak dotációt, eb­ben azonban nincs egy­értelműen meghatározva a bérfejlesztés mértéke. Ezért olyan törekvés tapasztálba tó, hogy a szolgáltatás visz szaszorul s a nyereséget hoz' feladatok kerülnek előtérbe A HVDSZ megyei bizott­sága több javaslatot dolgo­zott ki: indokoltnak tartjr például a szociális juttatá­sok növekedését. A felmé­rés szerint ugyanis a hely iparban a béren kívüli jut tatások idén nem érik el a tavalyi szintet. A dolgozók érdekvédelme megköveteli azt is, hogy a vállalatok, ha nyereségesek, adják meg a 3 százalékos bérfejlesztést. (s. i.) Gyorsfagyasztóit Bodza, exportra Teljes üzem van a székes- fehérvári hűtőházban: a kitű­nő zöldbabtermésnek köszön­hető, hogy az idén 100 va­gonnal tartósíthat a hűtőház ebből a közkedvelt főzelékfélé­ből. Kedvelik a háziasszonyok a gyorsfagyasztott, gyalult tö­köt is. Ebből is lesz elegendő mennyiség: ötvenvagonnyit tartalékolnak a télre a hűtő­kamrákban. Hamarosan megkezdik a szil­va feldolgozását, és hozzálát­tak a bodza gyorsfagyasztásá­hoz is. Külföldi megrendelésre 35 vagonnyi bodzát dolgoznak fel. A megrendelők élelmiszer- festéket készítenek belőle. Káliföldpát mezőt találtuk Baranyában, a keleti Mecsek földtani térképének készítése közben, a felső-pannonkori ho­mokban, gazdag káliföldpát- vagyont találtak. A szén-, az urán-, a kővagyon mellett te­hát újabb nagy értékű ás­ványmező kínálkozik felhasz­nálásra. Sorsa azonban még sok-sok vizsgálat, elemzés eredményétől függ. A Központi Földtani Hivatal megbízásából fúrásokat, kutatóárkokat ké­szítettek, hogy körülhatárolják a földpát előfordulási helyét. 22 vonalon Gyorsabb utazás - gyorsjáratokkal Kilenc kilométer Pest megyében — Budakesziről a 122-es A nagyvárosok tömegközle­kedési igényeit világszerte egyre nehezebb megfelelően | kielégíteni. Szaporodnak a gépjárművek, nő a közutak zsúfoltsága, lelassul a közle­kedés. A lassulás egyik lehet­séges ellenszere az a megol­dás, amelyet fővárosunkban vezetett be a Budapesti Köz­lekedési Vállalat, nevezetesen a gyorsbuszhálózatot. A na­ponta ismétlődő csúcsforgal­mak ma már bizonyították a megoldás helyességét. A gyorsbuszhálózat létre­hozását komoly munka előzte meg, míg a tervek végül 1969-ben készültek el, de a járatok többségét csak egy esztendővel ké­sőbb indították meg. Néhány gyorsbusz csak a reg­geli és a délutáni csúcsforga­lomban közlekedik, de akad olyan járat is, ahol csak gyors­busz közlekedik. Természete­sen mindehhez körültekintő felmérésekre volt szükség, szinte minden megállóhely utasforgalmáról adatokat kel­lett begyűjteni. Jelen pillanatban Budapes­ten huszonkét gyorsbuszvonal van, az utasok 65 százaléká­nak biztosítanak így kedve­zőbb utazási lehetőségeket. Az utazási sebesség 20 százalékkal növekedett. A Budapesti Közlekedési Vállalat adatai szerint az időmegtakarítás egy-egy utas részére, az alapjárat­hoz viszonyítva 2,1 és 3,9 perc között van. A forgalom biztonsága a gyorsbuszok közlekedése mel­lett sem romolhat. A menet­időket is úgy kellett megálla­pítani, hogy az átlagos képes­ségű gépkocsivezetők is be tudják tartani. A gyorsbusz­hálózat fejlesztése továbbra is szükségszerű. Várható, hogy különböző új járatok beveze­tése mellett némely vonalon a csúcsforgalmi időszakon túl is közlekedni fognak gyorsbu­szok. A 176-os gyorsjárat beveze­tését a harmadik negyedévre tervezi a BKV, ezen a vona­lon 100 férőhelyes autóbuszok fogják szállítani az utasokat. A 181-es a kelet—nyugati metró elkészülése után indul majd első útjára. Ugyancsak az év végén, amikor a Fehér­vári úton középre rendezik a villamossíneket, átépítik és korszerűsítik az utat, elindul a 103-as gyorsjárat is, amely- lyel várhatóan javulni fog a XXII. kerület közlekedése. A hálózat egyébként ki­terjed a megye területére is. A 122-es Budakesziről jár a Moszkva térre, naponta több mint 9000 utast szállítva. A 138-as a Csepel Autógyárat köti össze a fővárossal, s csaknem kilenc kilométert megtéve Budapest határain kívül, 4000 utast szállít. F. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom