Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

rest

»fECYEl

1972. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK

?Mírlap

Karbidágyű, vaddisznók ellen

:! A hegyvidékek erdő menti mezőgazdasági területeit ezekben a hetekben gyakran keresik fel a vaddisznók. A csordákba verődött vadak, az óvatosságról is megfeledkezve, egészen a falvak széléig hatolnak, sőt a kisebb települések majorjaiba is bemerészkednek. A falánk vadakat különböző riasztó módszerekkel próbálják távol tartani a vetésektől. Több helyen a karbidágyút is igénybe veszik. Ez a kis méretű ágyú önműködően adja le lövéseit. A tartályban levő karbid, a vízcseppek hatására gázt fejleszt, amely egy szerkezet ségítságével, puskalövésnél erősebb hangot ad.

240 millió érté

HÁROM JÁRÁS ELLÁTÁSÁRÓL GONDOSKODNAK

Nemrégiben írtunk a ráckevei járás élelmiszer-ellátásáról. Szó volt arról, hogy különösen hét végeken, egyre több kenyér, tej szükséges, miután a nyaralók és kirándulók tízezrei keresik fel a közkedvelt Duna-ágat.

Az országban a negyedik

Az elegendő kenyérről a Pest megyei Tanács 4-es számú sütőüzeme gondoskodik, amelyet — központjáról — általában dunaharaszti sütőüzemként emlegetnek, holott a valóságban az ország negyedik legnagyobb vállalata e

Várócsarnok - legyező

SZEPTEMRER VÉGÉRE ELKÉSZÜL A METRO MOSZKVA TÉRI ÁLLOMÁSA

' Szeptemt>er végére befejezik a munkát a metró Moszkva téri mőlyállomásának építői. Az új föld alatti forgalmi centrum végső arculatának kialakításában részt vevő vállalatok tartják a határidőket. A „mélyben” az Országos ■ Szakipari Vállalat munkásai hozzáláttak az állomást díszítő elemek elhelyezéséhez, beépítéséhez.

1 A felszínen — mint Szakács

Györgyi építésvezető elmondta, már kibontakoztak a metró fogadócsarnokának szétnyitott legyezőre emlékeztető körvonalak A betonmunkákkal hamarosan végeznek, s már csak az állomás presz- szóteraszának betonozása van hátra. A kőművesek sem maradtak el társaiktól: az állomás oldalfalai gyors ütemben nőnek.

KORUNK VÁNDORAI

Vitorlással és lóháton

Budapestre érkezett a „Vi- torlással Durva-hosszat” elnevezésű csoport, amely azt tűzte céljául, hogy a Duna eredésétől a Fekete-tengerig mintegy 2300 km-es utat egy kalóz típusú vitorlás hajóval utazik végig. Vállalkozásukat a Nemzetközi Duna Bizottság 25. évfordulója tiszteletére határozták el. A túra résztvevői: Bedő István újságíró, Horváth György jogász, Soután folytatják útjukat a Fekete-tenger felé.

Gordon Maysmith 41 éves angol mérnök, egykori öttusázó pedig, csaknem két esztendővel ezelőtt indult el Dél-Afrikából a müncheni olimpiára. A kiváló sportember végiglovagolta Afrikát, Kis-Ázsiát, majd a Balkán-félszigetet. Naponta 50 km-t tesz meg és elképzelései szerint augusztus végére

tnorjai László testnevelő tanár, Fejéregyházi András technikus és Gink Károly fotoriporter. A túra résztvevői most a margitszigeti KPM sporttelepénél kötöttek ki. A felszerelés és az élel- miszerkészlet kiegészítése

ér Münchenbe. Eddig már több mint 10 ezer kilométert lovagolt. A Bács megyei Solton váltott lovakat és Bala- tonfűzfő felé folytatta útját. Programja szerint augusztus

14-én lépi át a határt Ausztriánál.

szakmában; évi 240 milliót tesz ki termelési értékük, amihez még 65 milliós bolti forgalom járul. Ez az egy vállalat any- nyi pékárut süt, mint akár Hajdú, Somogy vagy Veszprém megye teljes termelése.

Érdemes megismerkedni a vállalat felépítésével, hogy jobban megértsük gondjaikat. Megyeszerte 46 üzemben sütnek. Ha ezekhez hozzászámítjuk 52 saját boltjukat, összesen 900 ember dolgozik a ráckevei és a dabasi járáson kívül a budai járásból a pilisi medence ellátásáért. Csupán ez utóbbiban naponta 32 ezer embernek kell friss pékárut tenni az asztalára, nem számítva a három járásban a hét végeken felduzzadó létszámot. Európában kenyérből az évi fejadag átlagban 30 kiló, nálunk pontosan a háromszorosa.

Kézzel dagasztottak

Augusztus közepén lesz húsz éve, hogy állami kezelésbe vették a pékségeket. Polgárdi István igazgató elmondta, hogy a vállalatnál az öt, „legifjabb” üzemépület átlagkora 30 év, míg a többiek ennél régebbiek. Jóformán nem is kisipart örököltek, hanem kézidagasztásos házi módszereket. Első lépésként a múlhatatlanul szükséges iparosítást, gépesítést valósították meg. Az üzemek fejlettsége ma országszerte elég eltérő, de a kézidagasztás már mindenütt megszűnt.

Éppen e hónapban lesz négy éve annak is, hogy a népi ellenőrzési bizottságok átfogó, országos vizsgálatot tartottak a kenyérgyártás területén. Ennek nyomán született a 2026- os rendelet, amely végre szilárd alapot adott a hosszú távú, minőségi fejlesztésre. Az akkor kidolgozott terveket valósítják meg folyamatosan, 1975-ig, ugyanakkor a támogatás növelésével a működésbe lépő nagyüzemek termelési költségtöbbletét az állam magára vállalta.

Nyitnak a pékségek

Az általános fejlesztés kiterjed a 4-es számú sütőipari vállalatra is. A megyei tanács 41 millió forintos költségvetési hozzájárulásából és a saját forgalmuk nyomán keletkező 20 milliós fejlesztési alapból bővítik a már működő üzemeket és felújítanak néhány régebbi pékséget. Ebből az ösz- szegből nyitották meg júniusban a napi 3,8 tonna kenyeret sütő szigetszentmiklósi pékséget. Űj üzem épül Dunaharasz- tin, Dunavarsányban. Nagyob- bítják, modernizálják a ráckevei és a piliscsabai, gyáli sütödéket, s újra szolgálatba állítanak egy-egy pékséget Döm- södön, Taksonyban, Halászteleken és Dunaharasztin. Az új üzemeket már megfelelő szociális berendezéssel látják el, ezzel is régi adósságot törlesz- tenek.

Négyszáz óra tanulás

Nem elég azonban az üzemeket megépíteni, a felszerelésnél is fontosabb, hogy megfelelő szakembereik legyenek. A vállalat maga gondoskodik a hozzáértő utánoótlás neveléséről. A gazdasági vezetés a három pártalapszervezet, a négy szakszervezeti műhelv- bizottság összefogásával már évekkel ezelőtt megindította vállalaton belül a továbbkéo- zést. Dolgozóiknak több mint a fele nő, akik nem ismerik a mesterség fogásait. Harmincnégy mérnök, illetve technikus vállalta, hogy a műhelyekből jelentkezőket egyéves, munka mellett végzett tanfolyamon szakmunkássá képzi, ami négyszáz órás tanulást jelent. Nagy erőfeszítést követel ez a jelentkezőtől és anyagi terhét ró a vállalatra is, miután még az útiköltséget is megtérítik. A sikeres vizsga azonban nemcsak szaktudáshoz, hanem nagyobb jövedelemhez is segíti az embereket, miután soron kívül 50 filléres órabéremelést j kapnak.

Örömmel látják a hat évvel ezelőtti kezdeményezés eredményeit. Jelenleg negyvenen tanulnak ily módon. Mind gyakrabban helyezkednek el náluk érettségizett fiatalok, és a szakmunkásvizsga letétele után többükből csoportvezető lett. Tökölön az egyik vezetőnő miniszteri kitüntetést is kapott.

Szívesen kísérleteznek

A beszélgetés végén még arról is szó esetV; a kísérletezéshez is van kedvük. Tiszta búzaőrleményből új gyógyke- nyeret készítenek. B-vitamin- dús, szemcsenagysága olyan, hogy valósággal csiszolja, ápolja a fogakat. A gondolat a Sütő- és Malomipari Kutató Intézet és a Műszaki Egyetemé, s itt Dunaharasztin vállalták a sütését. Az öt-hat napig friss kenyér különösen a diétásoknak lesz hasznos, miután jóval kevésbé hizlal a hagyományos összetételű házikenyérnél. A szükséges engedélyek beszerzése után kezdhetik a gyártást.

Komáromi Magda

Másfél millió nyugdíjas Naponta kétszázezer táppénzes

A VILÁGRANGLISTA FELSŐ HARMADÁBAN

Sokat ígér a cukorrépa

A cukorrépa-nemesítés és -termesztés hazájában, a Kisalföldön, az idén tizenegyezer holdon termelnek cukorrépát az állami és a közös gazdaságok. A petőházi Cukorgyár termeltetési szakemberei a hét elején a harmadik szedési próbát tartották. Megállapították, hogy az utóbbi hetek kiadós esőzéseit követően általában negyvendekásokra híztak a cukorrépák. Már most holdanként 150 mázsa termést szedhetnének fel.

A Pénzügyminisztériumban érdekes kimutatás készült a lakosság szociális és egészség- ügyi ellátásának fejlődéséről, az ezzel kapcsolatos állami, vállalati és szövetkezeti kiadások alakulásáról.

Az adatokból kitűnik, hogy hazánk —7 bár a nemzeti jövedelem szempontjából a világranglista középső harmadában helyezkedik el —

a szociális ellátás színvonala szerint a ranglista felső harmadába tartozik.

Szociális intézményrendszerünk, különösen az v egészségügyi ellátás, a táppénzrendszer a még meglevő problémák ellenére is — felveszi a versenyt számos, nálunk jóval fejlettebb tőkés ország hasonló intézményével.

Szociális és egészségügyi célokra tavaly 43,6 milliárd forintot költött az ország, 183 százalékkal többet, mint 1960-ban. Csupán az állami társadalombiztosítási, egészségügyi és szociális ellátás céljaira 1972-re 43,2 milliárd forintot irányoztak elő, ebben az összegben azonban nincsenek benne a vállalatok és szövetkezetek szociális kiadásai, amelyek már tavaly elérték a 4 milliárd forintot.

Az állam az idén több mint 1,5 millió nyugdíjasról és járadékosról gondoskodik;

a lakossághoz viszonyítva arányuk immár túlhaladta a 15 százalékot. Körülbelül 640 ezer embernek jár családi pótlék, több mint 170 ezren veszik igénybe a gyermek- gondozás; segélyt. Saját jogon 6 és fél millióan részesülnek társadalombiztosításban, közülük több mint 4 millióan táppénzben is, amit naponta átlagosan 206 ezren vesznek igénybe.

20 százalékkal több

BUDA VOX

Húsz százalékkal több híradástechnikai terméket exportál jövőre a BUD A VOX Külkereskedelmi Részvénytársaság, s ennek körülbelül felére máris megkötötte a szerződéseket a szovjet, lengyel, csehszlovák stb. postákkal.

A részvénytársaságot alakító öt vállalat — a BHG, a BRG, az FMV, a Telefongyár és az Orion — termékeinek legnagyobb vásárlóját a Szovjetunió, ahová összes exportjuk 60 százalékát szállítják. E tekintélyes mennyiséggel hazánk a Szovjetunió híradás- technikai importjában a hatodik helyen áll.

A sátrakat a házak udvarára

Zsúfolásig megteltek a 6a- laton kempingjei, ezért az újonnan érkezők már nemigen kaptak helyet, s a kempingek kerítésein kívül verik fel sátraikat. A vadtáborozás azonban tilos. A helyi tanácsok megbízottai rendszeresen ellenőrzik az említett helyeket, s felszólítják a vadkempingezőket, hogy szedjék fel sátraikat. Ezt a közegészségügyi szempontból is káros táborozási módot sem a KÖJÁL, sem a tanácsok nem engedélyezik. Helyette azt javasolják, hogy házak .udvaraiban béreljenek sátorhelyet, vagy vegyék igénybe a közművesített kempingekhez csatolt úgynevezett póttáborokat.

Rubin Szilárd:

HAJÓNAPLÓ

A KATASZTRÓFA

Úszód előtt a pap elbúcsú- zott tőlem, hogy kiszálljon. Erre átültem a sakkozókhoz. De alig hagytuk el a kikötőt, az egyik nagymester futót vesztett, a parti érdektelenné vált. Otthagytam egyetlen szórakozásomat és levonultam a kabinomba.

A fülke a kerékház közelében volt, behallatszott a lapátok zihálása, a hullámok zúgása, sistergése. Most is, mint a régi utakon, a felső pamla- got választottam. Hasra feküdtem, és arcomat odanyomtam a habverte ablakhoz, hogy közelről lássam a tajtékzó vizet. Szinte az állam alatt örvénylett, csapdosott. Régen ez gyönyörködtetett a legjobban. Most, elnéztem fölötte a nagy, méltóságteljes hullámok után. amelyek simán, sietség nélkül siklottak az erdős part felé.

Sokszor utaztam Pest és Mohács közt, mert mindig ingyenjegyet kaptunk Hol anyám, hol nagynéném, hol Panni, a leánya kísért Öt különösen szerettem, ö volt az, aki a szőlőhegyi estéken nem hagyta, hogy bevigyenek a szobába, ahol egyedül kellett volna elaludnom, az ő közbenjárására hagytak a teraszon, ahol — egyéb mulatság híján — a hajó megérkezését várták. Nagybátyám gyakran mondta, mennyire unja az irodamunkát, mennyire visz- szavágyik a gőzösökre. A háború alatt, amikor a sok hajós meghalt,- végre rá is szükség lett, a Hungária vontatóra került, s ettől kezdve ritkán járt otthon.

Egyik útjára a családját is magával vitte.

ugyan azt éreztem, hogy furcsa, gyászos dolgokkal eljegyzett emberek ülnek körülöttem a sötétségben.

AZ ÜTICÉL

Mindig terveztem, hogy egyszer hajóról is szemügyre veszem a teraszt, ahol annyi nyári éjszakát töltöttem. Ezt az úticélt, természetesen, nem vallhattam be a kishitű jegy- ellenőrnek, hiszen kétessé tette volna a hajóutazás komolyságát. Ám a világkereskedelemre se hivatkozhattam.

Mohács előtt fölsiettem a másodosztályú fedélzetre, amely a hajó elején van. Alig volt köd, de a nagy Signalreflektor égett, s oly élesen vágott bele a sötétségbe, hogy egy parti ház kerítésén még a köcsögök is megvillantak. A terasz 'azonban messze volt. Hiába sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor a fénykéve átsöpört rajta, a másodpercet, amit Pest óta vártam — a képbe homály szűrődött. Csak azt láttam, hogy a terasz üres. Előre tudtam, hogy kihalt lesz, a nyirkos, kora tavaszi éjszakán nem ülhetnek ott beszélgetők, sem élők, sem halottak. Akik valaha ott ültek, már akkor is lefeküdtek volna, ha élnek, hiszen az első és az utolsó hajót sohasem várták. De rajtam kívül már senki nem élt közülük. Engem azonban bántott, hogy a fényben mozgó-lebegő ár- nyékocskák, melyeket a szél mozgathatott, nem látszanak tisztábban. Száraz levelek voltak?

A szőlőhegy elmaradt, a

hajó már a városnál, a parti sétány, az alvó házsor előtt úszott. Éjfélkor kikötöttünk.

(Vége)

Egyetlen órára találkozhattak: úgy volt, hogy Mohácson fölveszi, Szekcsőn meg kiteszi őket. A felesége betegeskedett, Panni néném pedig a negyedik kisbabát várta. Talán azt hitték, hogy falun könnyebben meglesznek, több az ennivaló és nem bombáznak. A három gyerek is velük ment.

Az egyik gátőrházat, amely körülbelül félúton van Mohács és Dunaszekcső között, valami okból úgy nevezik, hogy Dobre. Itt, a Dobre-ház- zal egy magassá gba n, a Duna közepén haladva, este fél tízkor futott aknára a Hungária. Egyedül haladt, az uszályokat Pakson kapcsolták volna utána. A gátőr szerint aki látta a robbanás fényét, a roncsok csak néhány percig voltak a felszínen, s mire beevezett, embernek nem találta nyomát.

Akkoriban az angol repülők gyakran dobtak le aknákat, ezt mindenki tudta, különösen a hajósok. Könnyelműség volt a hajóutat választani, mégha egy szekrényt, egy gyerekkocsit, meg két kaptár méhet is magukkal vittek. A Mohács és Dunaszekcső közötti távolság azonban nagyon kicsi, személyhajóval egy megálló, időben pedig egy óra sincs. Lehet, hogy a kapitány ebben bízott, de az is lehet, hogy ez inkább bántotta, hiszen oly ritkán volt együtt a családjával, s most is csak Mohács és Dunaszekcső közt láthatta.

Valamennyien józan, gyerekszerető emberek voltak,

| sohasem büntettek^ bántottak, ijesztettek, kivéve olyankor, amikor a láthatatlan hajókra azt mondták: „Itt van!” Akkor, ha homályosan is, csak-