Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

rest »fECYEl 1972. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK ?Mírlap Karbidágyű, vaddisznók ellen :! A hegyvidékek erdő menti mezőgazdasági területeit ezek­ben a hetekben gyakran ke­resik fel a vaddisznók. A csordákba verődött vadak, az óvatosságról is megfeledkez­ve, egészen a falvak szé­léig hatolnak, sőt a kisebb települések majorjaiba is be­merészkednek. A falánk va­dakat különböző riasztó módszerekkel próbálják távol tartani a vetésektől. Több helyen a karbidágyút is igénybe veszik. Ez a kis mé­retű ágyú önműködően adja le lövéseit. A tartályban le­vő karbid, a vízcseppek ha­tására gázt fejleszt, amely egy szerkezet ségítságével, puskalövésnél erősebb hangot ad. 240 millió érté HÁROM JÁRÁS ELLÁTÁSÁRÓL GONDOSKODNAK Nemrégiben írtunk a rácke­vei járás élelmiszer-ellátásáról. Szó volt arról, hogy különösen hét végeken, egyre több ke­nyér, tej szükséges, miután a nyaralók és kirándulók tíz­ezrei keresik fel a közkedvelt Duna-ágat. Az országban a negyedik Az elegendő kenyérről a Pest megyei Tanács 4-es szá­mú sütőüzeme gondoskodik, amelyet — központjáról — ál­talában dunaharaszti sütő­üzemként emlegetnek, holott a valóságban az ország negye­dik legnagyobb vállalata e Várócsarnok - legyező SZEPTEMRER VÉGÉRE ELKÉSZÜL A METRO MOSZKVA TÉRI ÁLLOMÁSA ' Szeptemt>er végére befeje­zik a munkát a metró Moszk­va téri mőlyállomásának épí­tői. Az új föld alatti forgalmi centrum végső arculatának kialakításában részt vevő vál­lalatok tartják a határidőket. A „mélyben” az Országos ■ Szakipari Vállalat munkásai hozzáláttak az állomást dí­szítő elemek elhelyezéséhez, beépítéséhez. 1 A felszínen — mint Szakács Györgyi építésvezető elmond­ta, már kibontakoztak a metró fogadócsarnokának szétnyi­tott legyezőre emlékeztető körvonalak A betonmunkák­kal hamarosan végeznek, s már csak az állomás presz- szóteraszának betonozása van hátra. A kőművesek sem ma­radtak el társaiktól: az állo­más oldalfalai gyors ütemben nőnek. KORUNK VÁNDORAI Vitorlással és lóháton Budapestre érkezett a „Vi- torlással Durva-hosszat” el­nevezésű csoport, amely azt tűzte céljául, hogy a Duna eredésétől a Fekete-tengerig mintegy 2300 km-es utat egy kalóz típusú vitorlás hajóval utazik végig. Vállalkozásukat a Nemzetközi Duna Bizottság 25. évfordulója tiszteletére határozták el. A túra részt­vevői: Bedő István újságíró, Horváth György jogász, So­után folytatják útjukat a Fekete-tenger felé. Gordon Maysmith 41 éves angol mérnök, egykori öt­tusázó pedig, csaknem két esztendővel ezelőtt indult el Dél-Afrikából a müncheni olimpiára. A kiváló sport­ember végiglovagolta Af­rikát, Kis-Ázsiát, majd a Bal­kán-félszigetet. Naponta 50 km-t tesz meg és elképzelé­sei szerint augusztus végére tnorjai László testnevelő ta­nár, Fejéregyházi András technikus és Gink Károly fotoriporter. A túra részt­vevői most a margitszigeti KPM sporttelepénél kötöttek ki. A felszerelés és az élel- miszerkészlet kiegészítése ér Münchenbe. Eddig már több mint 10 ezer kilométert lovagolt. A Bács megyei Sol­ton váltott lovakat és Bala- tonfűzfő felé folytatta útját. Programja szerint augusztus 14-én lépi át a határt Auszt­riánál. szakmában; évi 240 milliót tesz ki termelési értékük, amihez még 65 milliós bolti forgalom járul. Ez az egy vállalat any- nyi pékárut süt, mint akár Hajdú, Somogy vagy Veszprém megye teljes termelése. Érdemes megismerkedni a vállalat felépítésével, hogy jobban megértsük gondjaikat. Megyeszerte 46 üzemben süt­nek. Ha ezekhez hozzászámít­juk 52 saját boltjukat, össze­sen 900 ember dolgozik a rác­kevei és a dabasi járáson kí­vül a budai járásból a pilisi medence ellátásáért. Csupán ez utóbbiban naponta 32 ezer embernek kell friss pékárut tenni az asztalára, nem szá­mítva a három járásban a hét végeken felduzzadó létszámot. Európában kenyérből az évi fejadag átlagban 30 kiló, ná­lunk pontosan a háromszorosa. Kézzel dagasztottak Augusztus közepén lesz húsz éve, hogy állami kezelésbe vet­ték a pékségeket. Polgárdi Ist­ván igazgató elmondta, hogy a vállalatnál az öt, „legifjabb” üzemépület átlagkora 30 év, míg a többiek ennél régebbiek. Jóformán nem is kisipart örö­költek, hanem kézidagasztásos házi módszereket. Első lépés­ként a múlhatatlanul szüksé­ges iparosítást, gépesítést való­sították meg. Az üzemek fej­lettsége ma országszerte elég eltérő, de a kézidagasztás már mindenütt megszűnt. Éppen e hónapban lesz négy éve annak is, hogy a népi el­lenőrzési bizottságok átfogó, országos vizsgálatot tartottak a kenyérgyártás területén. En­nek nyomán született a 2026- os rendelet, amely végre szi­lárd alapot adott a hosszú tá­vú, minőségi fejlesztésre. Az akkor kidolgozott terveket va­lósítják meg folyamatosan, 1975-ig, ugyanakkor a támo­gatás növelésével a működésbe lépő nagyüzemek termelési költségtöbbletét az állam ma­gára vállalta. Nyitnak a pékségek Az általános fejlesztés kiter­jed a 4-es számú sütőipari vállalatra is. A megyei tanács 41 millió forintos költségveté­si hozzájárulásából és a saját forgalmuk nyomán keletkező 20 milliós fejlesztési alapból bővítik a már működő üzeme­ket és felújítanak néhány ré­gebbi pékséget. Ebből az ösz- szegből nyitották meg június­ban a napi 3,8 tonna kenyeret sütő szigetszentmiklósi péksé­get. Űj üzem épül Dunaharasz- tin, Dunavarsányban. Nagyob- bítják, modernizálják a rác­kevei és a piliscsabai, gyáli sü­tödéket, s újra szolgálatba ál­lítanak egy-egy pékséget Döm- södön, Taksonyban, Halásztele­ken és Dunaharasztin. Az új üzemeket már megfelelő szo­ciális berendezéssel látják el, ezzel is régi adósságot törlesz- tenek. Négyszáz óra tanulás Nem elég azonban az üze­meket megépíteni, a felszere­lésnél is fontosabb, hogy meg­felelő szakembereik legyenek. A vállalat maga gondoskodik a hozzáértő utánoótlás neve­léséről. A gazdasági vezetés a három pártalapszervezet, a négy szakszervezeti műhelv- bizottság összefogásával már évekkel ezelőtt megindította vállalaton belül a továbbkéo- zést. Dolgozóiknak több mint a fele nő, akik nem ismerik a mesterség fogásait. Harminc­négy mérnök, illetve technikus vállalta, hogy a műhelyekből jelentkezőket egyéves, munka mellett végzett tanfolyamon szakmunkássá képzi, ami négy­száz órás tanulást jelent. Nagy erőfeszítést követel ez a jelent­kezőtől és anyagi terhét ró a vállalatra is, miután még az útiköltséget is megtérítik. A sikeres vizsga azonban nem­csak szaktudáshoz, hanem na­gyobb jövedelemhez is segíti az embereket, miután soron kí­vül 50 filléres órabéremelést j kapnak. Örömmel látják a hat évvel ezelőtti kezdeményezés ered­ményeit. Jelenleg negyvenen tanulnak ily módon. Mind gyakrabban helyezkednek el náluk érettségizett fiatalok, és a szakmunkásvizsga letétele után többükből csoportvezető lett. Tökölön az egyik vezető­nő miniszteri kitüntetést is ka­pott. Szívesen kísérleteznek A beszélgetés végén még ar­ról is szó esetV; a kísérletezés­hez is van kedvük. Tiszta bú­zaőrleményből új gyógyke- nyeret készítenek. B-vitamin- dús, szemcsenagysága olyan, hogy valósággal csiszolja, ápol­ja a fogakat. A gondolat a Sütő- és Malomipari Kutató Intézet és a Műszaki Egyete­mé, s itt Dunaharasztin vállal­ták a sütését. Az öt-hat napig friss kenyér különösen a dié­tásoknak lesz hasznos, miután jóval kevésbé hizlal a hagyo­mányos összetételű házike­nyérnél. A szükséges engedé­lyek beszerzése után kezdhe­tik a gyártást. Komáromi Magda Másfél millió nyugdíjas Naponta kétszázezer táppénzes A VILÁGRANGLISTA FELSŐ HARMADÁBAN Sokat ígér a cukorrépa A cukorrépa-nemesítés és -termesztés hazájában, a Kis­alföldön, az idén tizenegyezer holdon termelnek cukorrépát az állami és a közös gazdasá­gok. A petőházi Cukorgyár termeltetési szakemberei a hét elején a harmadik szedési pró­bát tartották. Megállapították, hogy az utóbbi hetek kiadós esőzéseit követően általában negyvendekásokra híztak a cu­korrépák. Már most holdan­ként 150 mázsa termést szed­hetnének fel. A Pénzügyminisztériumban érdekes kimutatás készült a lakosság szociális és egészség- ügyi ellátásának fejlődéséről, az ezzel kapcsolatos állami, vállalati és szövetkezeti ki­adások alakulásáról. Az adatokból kitűnik, hogy hazánk —7 bár a nemzeti jö­vedelem szempontjából a vi­lágranglista középső harma­dában helyezkedik el — a szociális ellátás színvo­nala szerint a ranglista felső harmadába tartozik. Szociális intézményrendsze­rünk, különösen az v egészség­ügyi ellátás, a táppénzrend­szer a még meglevő problé­mák ellenére is — felveszi a versenyt számos, nálunk jóval fejlettebb tőkés ország ha­sonló intézményével. Szociális és egészségügyi célokra tavaly 43,6 milliárd forintot költött az ország, 183 százalékkal többet, mint 1960-ban. Csupán az állami társadalombiztosítási, egész­ségügyi és szociális ellátás céljaira 1972-re 43,2 milliárd forintot irányoztak elő, ebben az összegben azonban nincse­nek benne a vállalatok és szövetkezetek szociális kiadá­sai, amelyek már tavaly el­érték a 4 milliárd forintot. Az állam az idén több mint 1,5 millió nyugdíjas­ról és járadékosról gon­doskodik; a lakossághoz viszonyítva arányuk immár túlhaladta a 15 százalékot. Körülbelül 640 ezer embernek jár családi pótlék, több mint 170 ezren veszik igénybe a gyermek- gondozás; segélyt. Saját jo­gon 6 és fél millióan része­sülnek társadalombiztosítás­ban, közülük több mint 4 millióan táppénzben is, amit naponta átlagosan 206 ezren vesznek igénybe. 20 százalékkal több BUDA VOX Húsz százalékkal több hír­adástechnikai terméket expor­tál jövőre a BUD A VOX Kül­kereskedelmi Részvénytársa­ság, s ennek körülbelül felére máris megkötötte a szerződése­ket a szovjet, lengyel, cseh­szlovák stb. postákkal. A részvénytársaságot alakí­tó öt vállalat — a BHG, a BRG, az FMV, a Telefongyár és az Orion — termékeinek legnagyobb vásárlóját a Szov­jetunió, ahová összes export­juk 60 százalékát szállítják. E tekintélyes mennyiséggel ha­zánk a Szovjetunió híradás- technikai importjában a hato­dik helyen áll. A sátrakat a házak udvarára Zsúfolásig megteltek a 6a- laton kempingjei, ezért az újonnan érkezők már nemigen kaptak helyet, s a kempingek kerítésein kívül verik fel sát­raikat. A vadtáborozás azon­ban tilos. A helyi tanácsok megbízottai rendszeresen el­lenőrzik az említett helyeket, s felszólítják a vadkempinge­zőket, hogy szedjék fel sátrai­kat. Ezt a közegészségügyi szempontból is káros táboro­zási módot sem a KÖJÁL, sem a tanácsok nem engedé­lyezik. Helyette azt javasol­ják, hogy házak .udvaraiban béreljenek sátorhelyet, vagy vegyék igénybe a közművesí­tett kempingekhez csatolt úgynevezett póttáborokat. Rubin Szilárd: HAJÓNAPLÓ A KATASZTRÓFA Úszód előtt a pap elbúcsú- zott tőlem, hogy kiszálljon. Erre átültem a sakkozókhoz. De alig hagytuk el a kikötőt, az egyik nagymester futót vesztett, a parti érdektelenné vált. Otthagytam egyetlen szórakozásomat és levonultam a kabinomba. A fülke a kerékház közelé­ben volt, behallatszott a lapá­tok zihálása, a hullámok zú­gása, sistergése. Most is, mint a régi utakon, a felső pamla- got választottam. Hasra fe­küdtem, és arcomat odanyom­tam a habverte ablakhoz, hogy közelről lássam a taj­tékzó vizet. Szinte az állam alatt örvénylett, csapdosott. Régen ez gyönyörködtetett a legjobban. Most, elnéztem fö­lötte a nagy, méltóságteljes hullámok után. amelyek si­mán, sietség nélkül siklottak az erdős part felé. Sokszor utaztam Pest és Mohács közt, mert mindig in­gyenjegyet kaptunk Hol anyám, hol nagynéném, hol Panni, a leánya kísért Öt kü­lönösen szerettem, ö volt az, aki a szőlőhegyi estéken nem hagyta, hogy bevigyenek a szobába, ahol egyedül kellett volna elaludnom, az ő köz­benjárására hagytak a tera­szon, ahol — egyéb mulatság híján — a hajó megérkezését várták. Nagybátyám gyakran mondta, mennyire unja az irodamunkát, mennyire visz- szavágyik a gőzösökre. A há­ború alatt, amikor a sok ha­jós meghalt,- végre rá is szük­ség lett, a Hungária vontató­ra került, s ettől kezdve rit­kán járt otthon. Egyik útjára a családját is magával vitte. ugyan azt éreztem, hogy fur­csa, gyászos dolgokkal el­jegyzett emberek ülnek körü­löttem a sötétségben. AZ ÜTICÉL Mindig terveztem, hogy egyszer hajóról is szemügyre veszem a teraszt, ahol annyi nyári éjszakát töltöttem. Ezt az úticélt, természetesen, nem vallhattam be a kishitű jegy- ellenőrnek, hiszen kétessé tet­te volna a hajóutazás komoly­ságát. Ám a világkereskede­lemre se hivatkozhattam. Mohács előtt fölsiettem a másodosztályú fedélzetre, amely a hajó elején van. Alig volt köd, de a nagy Signal­reflektor égett, s oly élesen vágott bele a sötétségbe, hogy egy parti ház kerítésén még a köcsögök is megvillantak. A terasz 'azonban messze volt. Hiába sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor a fény­kéve átsöpört rajta, a másod­percet, amit Pest óta vártam — a képbe homály szűrődött. Csak azt láttam, hogy a terasz üres. Előre tudtam, hogy ki­halt lesz, a nyirkos, kora ta­vaszi éjszakán nem ülhetnek ott beszélgetők, sem élők, sem halottak. Akik valaha ott ül­tek, már akkor is lefeküdtek volna, ha élnek, hiszen az el­ső és az utolsó hajót sohasem várták. De rajtam kívül már senki nem élt közülük. En­gem azonban bántott, hogy a fényben mozgó-lebegő ár- nyékocskák, melyeket a szél mozgathatott, nem látszanak tisztábban. Száraz levelek vol­tak? A szőlőhegy elmaradt, a hajó már a városnál, a parti sétány, az alvó házsor előtt úszott. Éjfélkor kikötöttünk. (Vége) Egyetlen órára találkozhat­tak: úgy volt, hogy Mohácson fölveszi, Szekcsőn meg kiteszi őket. A felesége betegeske­dett, Panni néném pedig a negyedik kisbabát várta. Ta­lán azt hitték, hogy falun könnyebben meglesznek, több az ennivaló és nem bombáz­nak. A három gyerek is ve­lük ment. Az egyik gátőrházat, amely körülbelül félúton van Mo­hács és Dunaszekcső között, valami okból úgy nevezik, hogy Dobre. Itt, a Dobre-ház- zal egy magassá gba n, a Duna közepén haladva, este fél tíz­kor futott aknára a Hungária. Egyedül haladt, az uszályokat Pakson kapcsolták volna utá­na. A gátőr szerint aki látta a robbanás fényét, a roncsok csak néhány percig voltak a felszínen, s mire beevezett, embernek nem találta nyo­mát. Akkoriban az angol repü­lők gyakran dobtak le akná­kat, ezt mindenki tudta, kü­lönösen a hajósok. Könnyel­műség volt a hajóutat válasz­tani, mégha egy szekrényt, egy gyerekkocsit, meg két kaptár méhet is magukkal vittek. A Mohács és Duna­szekcső közötti távolság azon­ban nagyon kicsi, személyha­jóval egy megálló, időben pe­dig egy óra sincs. Lehet, hogy a kapitány ebben bízott, de az is lehet, hogy ez inkább bántotta, hiszen oly ritkán volt együtt a családjával, s most is csak Mohács és Du­naszekcső közt láthatta. Valamennyien józan, gye­rekszerető emberek voltak, | sohasem büntettek^ bántottak, ijesztettek, kivéve olyankor, amikor a láthatatlan hajókra azt mondták: „Itt van!” Ak­kor, ha homályosan is, csak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom