Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
1972 JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK "“^/Úrlap 3 Biztosítottnak látszik Szinte valamennyit lakótelepen Ülésezett a megyei tanács vb Város és politika Ugyancsak a megye lakosságának legszélesebb körét érinti az a téma, amelyet a napirend második pontjaként tárgyaltak meg. Az építőipari kapacitás helyzetéről és a lakásépítési program végrehajtásáról beterjesztett beszámoló a többi között megállapítja, hogy 1971 és 1975 között — előreláthatóan — a megyében rendelkezésre álló építőipari kapacitás húsz százalékkal növekszik. Sikerült enyhíteni — a beruházásokat Korlátozó központi intézkedések nyomán — az e területen hosszú évek óta meglévő feszültségeket, s így a tanácsi építési igények kielégítése biztosítottnak látszik. Fontos eredményként értékelte a végrehajtó bizottság, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat ma már kapacitása túlnyomó részét a megyén belül használja fel, s jelentős részt vállalt a lakásépítésben. Ugyanígy haladás tapasztalható a tanácsi építőipar tevékenységében s a szövetkezeti építőiparnál is, bár a fenntartási jellegű munkáknál még mindig sok az akadály. Tavaly 6669 lakás épült fel a megyében, de ebből csupán 400 volt tanácsi bér- és szövetkezeti lakás. Igaz, ez utóbbi otthonok szinte kivétel nélkül lakótelepi formában létesülnek, s 1971-ben elsősorban az előkészítő munkák folytak. Idén már ezer tanácsi lakás átadása várható, de — s erre nagy hangsúllyal mutattak rá a vitában fölszólalók — I előreláthatóan a negye- i dik ötéves terv időszakára számított lakásmennyiség i csak úgy építhető meg, hogy annak összetétele megváltozik. Tagadhatatlan a lakásépítési árak növekedése, s emellett hozzájárul a gondokhoz az is, hogy a korszerűbb építési módszerek, így az alagútzsalus, a paneles technológia növeli az egy lakásra jutó költségeket. A megyében az építőipar elsősorban paneles technológiát képes alkalmazni, ez viszont un. középmagas épületek kialakításával jár, ezek viszont drágábbak az átlagosnál. E tényezők oda vezetnek, hogy amíg — várhatóan — a tervezettnél több lesz a magánépítkezés addig a tanácsi lakások száma kevesebb lesz. I A vitában elhangzottak egészségügyi, kereskedelmi, oktatási beruházások megvalósítására, közhivatalok emelésére! Az ápolt parkok, a huszonötezer embert befogadó stadion, mellette a sport- csarnok uszodával, a területi Filharmónia ezerfőnyi hallgatóságnak helyt adó szép épülete, az úttörőpalota, a nyolcszáz főnyi közönséget fogadó drámai színház, az ezerháromszáz helyes szabadtéri mozi, a tájmúzeum és a többi, mindez természetesen, elválaszthatatlanul hozzátartozik a lakótelepekhez és az üzemekhez! — így vélekednek. Ezt az egész emberrel való törődést tapasztaltam — más területen ugyan —, a város több mint tíz éve alapított, több ezer dolgozót foglalkoztató viszkozaüzemében is, ahol komszomolvezetőkkel találkoztunk. Az ifjúsági szervezetben az üzemi építkezések támogatása, a maximális anyag- és gépkihasználás, a kommunista szombatok, a mezőgazdasági üzemek segítése, szakértelmük növelése, és egy sor más feladat mellett, szervezetten segítik az utolsóéves ipari tanulók, és általában a „tizenéves” fiatalok gyárral való ismerkedését — e célból külön foglalkozásokat is rendeznek szá- ínukra —, valamint a fiatal mérnökök munkábavezetését. S a gyár, „kiscsaládos” munkásszállást tart fenn azoknak a fiatal házaspároknak, dolgozóinak, akiknek még nincs lakásuk. szerint nagy szükség van a lakásépítési árak fokozott ellenőrzésére, az észszerű megoldások keresésére, így a többi között a szanálások mérséklésére. A jelentést a végrehajtó bizottság elfogadta, majd egyéb ügyek tárgyalására tért át. A A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága és a Közalkalmazottak Szakszervezetének Pest megyei bizottsága a közelmúltban felhívással fordult a tanácsok dolgozóihoz, vezetőihez és a tanácstagokhoz, hogy gyűjtsék össze a tanácsi munka egyes ágazataira vonatkozó tapasztalataikat. A felhívás nagy érdeklődést váltott ki, számos pályaművet készítettek és nyújtottak be elbírálásra a tanács végrehajtó bizottságához. A pályaművek jelölelik úgyszólván a tanácsi munka minden területét, többségük értékes gondolatokat és javaslatokat tartalmaz, a szerzők jól összegezik az adott terület feladatait. A végrehajtó bizottság értékelte a pályaműveket és tegnap, a Pest megyei Tanács klubhelyiségében, a felhívást kibocsátó szervek képviselői jelenlétében, ünnepélyesen kiosztotta a díjakat. Megjelent Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára, dr. Csedő Béla, a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest megyei bizottságának elnöke és Arany István, a Pest megyei Tanács vb-titkára, aki átadta a díjakat. I. díjat nem adtak ki, II. díjat és 3000 forint pályadíjat Tarnavölgyi Sándor, dr. Bertalan Ferenc, valamint Mező Lajos és dr. Sümegi István (együttesen), III. díjat és 2000 forint pályadíjat Zentai Tibor és dr. Kara Pál, megosztott III. díjat és 1000 forint pályadíjat dr. Demeter László és dr. Eschmann Imre, IV. díjat és Cserkassziból már hazafelé tartott, jórészt Pest megyei fiatalokból álló csoportunk. Kijevtől a KISZ Barátság különvonatán utaztunk tovább, több száz magyar fiatallal. Hazafelé élményeinkről is beszélgettünk: kinek, mi tetszett leginkább? Tóth Katalinnak, a Gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet technikusának, a Cserkassziban meglátogatott pedagógiai főiskola vizsgáztatóterme: hogy ünnepélyes, hogy a hallgatók szónoki emelvényről adnak számot tudásukról ! Kovács Zsuzsának, a halásztelki SZIMFI kutatótechnikusának a városbeli viszkózaüzem: hogy mindent automatizáltak! Rubies Vilmos vasútgépésznek, őrbottyáni úttörővezetőnek a kijevi skanyevi népművészeti múzeum! Csómos Alajosnak, a Dunakeszi Házgyár elektroműszerész-csoportvezetőjének, a gyár KISZ-tit- kárának: hogy a szovjet üzemi s főiskolai ifjúsági vezetők, milyen lendülettel tudnak nagy hallgatóság előtt szólni, szónokolni! Kovács Tibornak, a gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat lakatosának: a múzeumok! Élményeink azonban még a következő hetekben is réte- geződtek; útibeszámolónk is, iószerint ezután fogalmazódott. Az enyémek így rendeződtek, formálódtak. (Vége) Fadányi Anna többi között tájékoztató jelentést hallgatott meg Pest megye tizenöt éves közlekedés- fejlesztési koncepciója végrehajtásának tapasztalatairól valamint a munkaerőhelyzetről szóló tanácshatározat megvalósításáról. M. O. 500 forint értékű tárgyjutalmat Ebert József, Józsa Cáborné és dr. Kelemen Endre pályaművet kapott. Nagyhutáról is Koreai szolidaritási nagygyűlés A koreai néppel vállalt szolidaritás hónapjának kiemelkedő eseményére került sor szerdán a tatai Szőnyeggyárban. Több száz munkás részvételével nagygyűlést rendeztek, amelyen részt vett és felszólalt Pák Cjong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A nagygyűlésre meghívták a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet vezetőit is. A mentőautó szirénázva robog a kórház udvarára. A műtőben felkötik a maszkot, húzzák a gumikesztyűt. Mire a mentők felérnek a hordággyal, minden készen áll. Az orvos megnézi a beteget, s csak ennyit mond: — Vért...! Tizenkétszer A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság puszta- vacsi erdészetének irodájához busz gördül. Megérkezett a Pest megyei Vérellátó Alközpont brigádja. A „stáb” szinte percek alatt rendezi be vérvételre az erdészet irodáit. Most először tartanak itt kihelyezett véradást. A várakozók egy csoportja között hőmérőket osztanak szét. Ez az első szűrés: akinek hőemelkedése van, az nem adhat vért. A jelentkezőkről kartont állítanak ki, adott-e már vért, mikor és hol, s aztán mehetnek tovább a laboratóriummá kinevezett irodába. Itt megvizsgálják a vizeletet és az ujjhegyből vért vesznek a vércsoport és a vérsüllyedés megállapítására. A leletek 12 perc alatt elkészülnek, addig a véradókat a belgyógyász vizsgálja. Megméri a vérnyomást, meghallgatja a szívet, tüdőt, s megállapítja: ki hány deci vért adhat. Az első, aki beöltözik véradásra — fehér köpenyt és sapkát vesz —, Murár István kőműves. Tizenkétszeres véradó. Felteszem a szokásos kérdést: miért ad? — Gyerekkoromban gyakran kaptam vért, magamról tudom, milyen fontos a gyógyításban. De az is igaz, hogy utána mindig frissebb vagyok ... A vérvételi szobában négy ágy van. Murár István lefekszik az egyikre és tartja a karját. Előbb érzéstelenítő injekciót kap, majd kis csövön Elterjedőben egy összetett szó: településpolitika. Vagyis a? emberek lakóhelyével foglalkozó politika, amely több, mint a régebben használatos közigazgatás. A közigazgatás tulajdonképpen az állampolgárok ügyeinek fórumát, intézését jelenti, de nem foglalja magában a települések emberi arcának kialakítását. A településpolitika a humanizált települések megteremtéséért hozza létre apparátusát. Jelenlegi várospolitikánkban tűnik szembe leginkább a közigazgatásnak várospolitikába torkol- lása. A megye hat városa közül Cegléden szemléltessük, mit jelent a várospolitika. Lakásviszonyok A várospolitika alapvető tényezője a megfelelő lakások biztosítása az állampolgároknak. A Cegléden felépült új lakótelep egészen más minőségű otthont nyújt az ittlakók- nak, mint a város bármikor felépült háza, negyede. Gondoljuk csak meg, hogy egy olyan alföldi kisváros, mint Cegléd, csak nevében volt város, lakhatási viszonyai falusiasak voltak. Komfort nélküli város volt. Az emberek természetesnek veszik, hogy az új lakásokkal, házakkal komfortos lesz a város. Pedig ez nemcsak egyszerűen építkezés — vagyis új lakások — kérdése, hanem előretervezés, távlatokban való gondolkodás, magasfokú szervezés és összehangolás, nem utolsósorban az anyagi alapokért. Hiába akarták volna, hogy legalább az új lakásokban legyen mindenkinek fürdőszobája, ha ehhez a régi törpe vízművek nem megfelelőek. Hiába építettek volna hatszáz köbméteres víztornyot — mint ahogy építettek is —, ha a régi, elavult csőhálózatot nem cserélik ki. 1971-ben megkezdték a csövek kicserélését, de ha nem gondolnak azzal, hogy a negyedik ötéves tervben Cegléden még 1500 lakás épül, hiába a korszerű csöveszik le a vért egy nagy üvegbe. '— Fáj? — kérdem. — Picit — hangzik a válasz. A folyosón egyre többen állnak hőmérővel. Arról kérdezem a várakozókat, kit mi ösztönöz, hogy vért adjon. A pénz biztosan nem, hiszen Pest megye azok közé a megyék közé tartozik, ahol mindig térítés nélkül adták a vért. Gönczi Lajos, az erdészet KISZ-titkára azért jött el, hogy megtudja, milyen vércsoportba tartozik. Felesége ugyanis gyermeket vár. Mások így válaszolnak: „Megnyugtató, hogy egészséges vagyok.” „Szóltak, hogy jöjjek, itt vagyok...” „Miért ne segítsek embertársamon, ha tudok?” „Én is rászorulhatok ...” Csokoládét Az uzsonnázok között találkozom ismét Murár Istvánnal, láthatóan jól érzi magát. Az árnyékban, egy deszkaasztalnál szalámis zsemlét falatoznak a donorok, s mindenki két üveg colát kap. Mondják, sört szeretnének, de az üzemvezető — munkahelyen vagyunk — csak colát engedélyezett. — Tudják-e — faggatom a többszörös véradókat —, hogy kinek az életét mentik meg vérükkel? Többen a fejüket rázzák, csak Kiglics József szólal meg: — 1968-ban Cegléden, a kórházban adtam vért egy abonyi férfinak. A nevét is tudom: Veres Józsefnek hívták. A kórháztól, meg tőle is kaptam üdvözletét a névnapomra. Azóta ötszörös véradó vagyok. Ebből az alkalomból kaptam most a jelvényt, meg a csokoládét — Milyen vércsoportba tartozik? — Nem is tudom.,1 A véradásra három héttel vek, ennyi lakáshoz nem elég a víz, ezért új, korszerű vízműt terveztek ismét. Hogy ne csak négyezer lakásba legyen bekötve a víz — hogy minden utcába eljusson a víz. Ez csak egy kiragadott példa a város összkomfortosításából, amely a várospolitika kiemelkedő jelentőségű része, az emberi lakóhely megteremtése érdekében. A városi tanács — és általában a városi tanácsok — egyre több beszámolót tartanak a városiasodás tárgyköréből — lakás- és járdaépítésről, úthálózat- és csatornahálózat-korszerűsítésről —, ismertetik a határozatokat és végrehajtási módjukat, sőt egyre gyakrabban emlegetik azoknak az intézményeknek, vállalatoknak, sőt állampolgároknak a nevét, akik a város közéletében tevékenykedve elősegítik a városiasodást. Mert a várospolitika összefogást kíván. Ezért a mai várospolitika jellegében, önmagában hordozza az öntevékenység, a demokratizmus lehetőségeit. Gazdaságfejlesztés A várospolitikának az előbbivel egyenrangú része a város gazdasági jellegének kialakítása, illetve továbbfejlesztése. A várospolitika irányítóinak felelőssége nagy, amikor hallatják — vagy nem hallatják — szavukat az ipari vagy mezőgazdasági üzemek fejlesztése, vagy új vállalatok telepítése ügyében. A város vezetőinek kell ugyanis látni, hogy a település gazdasági, munkaerő-, energiatényezői — a hagyományok tükrében — megfelelnek-e egyes fejlesztési elképzeléseknek. Cegléden például jól érzékelték, hogy a hagyományok és a jelenlegi viszonyok alapján is az élelmiszergazdasági beruházásokra nagy gondot kell fordítani. Igyekeztek megfelelően koordinálni a feljesztéseket, kapcsolatba lépve üzemekkel, vállalatokkal, trösztökkel, hogy a város előbb kezdték szervezni az erdészet és a fafeldolgozó üzem dolgozóit. A szervezés fő mozgatója a két vezető, Kern Mihály és Várt József volt. Kerékpáron a tanyáról A harmincadik véradó dr. Róna Istvánná, a község körzeti orvosának felesége. Ó és férje már tizenötszörös donorok. Amíg várakoznak, megkérdem a körzeti orvost: miért mondják egyesek azt, hogy véradás után frissebbnek érzik magukat? Dr. Róna István válasza: — A vérvétel serkenti a vérképzést, a csontvelőre serkentőleg hat és fokozza a vö- rösvérsejtek termelését, ezért frissít. Már majdnem befejezik a vérvételt, amikor megérkezik kerékpárján Cserepkei Istvánná. öt kilométerre lakik innen, a Rákóczi tanyán. Szabadkozik, hiába, háziasszony, nem tudott előbb jönni. Míg elkészül a statisztika, megtudom: a friss vér három hétig alkalmas vérátömlesztésre. Ha addig nem használják fel, gyógyszerek, vérkészítmények lesznek belőle. Egyik ilyen ismert gyógyszer például a gamma globulin, amelyet kisgyermekek kapnak fertőző betegségek megelőzésére. A vérplazmát viszont elsősegélynyújtásnál, égési sérüléseknél, fehérvérűségnél használják, liofilizáltan ötnyolc évig is tárolható. Vérrel gyógyítják áz RH-össze- férhetetlenséget, a vérzékenységet, s a modem orvostudományban egyre nő felhasználási területe. Szarvas Sándorné, a daba- si járás vöröskeresztes titkára hozza az eredményt: Pusz- tavacson harmincöt donor tizenkét liter vért adott. Ezzel a mennyiséggel tizenkét, vércserét igénylő újszülött életét menthetik meg. Soós Ibolya élelmiszeripari beruházásai a település távlati célkitűzéseinek megfeleljenek. Vagyis a helyi gazdaságok termelési profiljának és a már meglevő üzemek sajátosságainak megfelelően koordinálták a fejlesztést. így kialakultak a szarvasmarha, a sertés, a juh nagyüzemi tenyésztésének feltételei, a kertészet és az öntözés bázisai. S az utóbbi kapcsolatban a belvízlevezetéssei. Vagy megfelelő a helyzete a városi hús- és gyümölcsfeldolgozásnak, a malomiparnak, a bőriparnak és sütőiparnak is. A negyedik ötéves tervben befejeződő egymilliárdos élelmiszeripari beruházások összehangolása tehát a várospolitikának megfelelően haladt. Ez a tanács összehangoló munkája nélkül nem ment volna. A lényeg az, hogy nagy gazdasági erőt képviselő vállalatokkal is ma már elég tekintéllyel szállhassanak vitába a várospolitikát megtestesítő fórumok, vagy elég súllyal vehessenek részt a koordinálásban. A kulturális közeg A városok élete természetesen nemcsak a lakásokban és az üzemekben folyik. A város életéhez, jellegéhez — tehát a várospolitikához is — a kulturálódási, szórakozási igény hozzátartozik. Egy város „levegőjét”, hangulatát, lakóinak jó vagy rossz érzését, város iránti szefetetét, ragaszkodását a kulturális közeg is meghatározza. A városok politikusai nálunk hagyományosan sokat törődnek a művelődési munkával Cegléden is nagy sikerű volt például legutóbb a Ceglédi Ősz, melyen kiállítások, hangversenyek, irodalmi estek, kulturális és tudományos tanácskozások szerepeltek a programon. A közművelődés munkásai az ilyen nagy rendezvényeknél nemcsak Cegléden, hanem máshol is kitűnnek jó szervezőképességükkel. A rapi művelődési munkában van azonban a várospolitikának még több, nehezebb tennivalója, amikor nem látványos rendezvényekkel léphetnek a nyilvánosság elé. Azt hiszem, jobban be kellene vonni a mindennapi művelődéspolitika tennivalóiba a város lakóit. Mert nemcsak a járdaépítkezésekben, óvoda megteremtésében szükséges a társadalmi összefogás, hanem a művelődésben is. Bár itt a társadalmi m un Ica pénzbeli értékét nem is lehet kiszámolni. Tudati értékét inkább. A város életében való részvételben, a városihoz való ragaszkodásban, a lakóhellyel való eggyéfor- rásban megmutatkozó tudati értékét. Berkovits György Eltemették Kónya Lajost Szerdán, a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára Kónya Lajos kétszeres Kos- suth-díjas költőt. Koszorúkkal borított koporsója mellett ott álltak családtagjai, barátai, pályatársai és jelen voltak kulturális, művészeti életünk jeles képviselői is. A Magyar írók Szövetsége, a Művészeti Alapok irodalmi szakosztálya nevében Fábián Zoltán, az írószövetség titkára vett búcsút az elhunyttól. Illés László, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a munkatársak, Plagányi Mihályné, a II. kerületi pedagógusok nevében emlékezett az 58 éves korában elhunyt Kónya Lajosra. Koszorúzás Születésének 60. évfordulója alkalmából a Farkasréti temetőben szerdán ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták dr. Szebenyi Endre volt belügyi államtitkárnak, a törvénysértő perek áldozatának síremlékét. A síron Kónyi Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, belügyminiszterhelyettes, Szabó Gusztáv vezérőrnagy, továbbá dr. Szebenyi Endre hozzátartozói helyezték el a kegyelet virágait Hogy jobb és hathatósabb legyen a tanicsi munka Ünnepélyes díjkiosztás a Pest megyei Tanácson BUSZ GÖRDÜL AZ IRODÁHOZ Harmincötén adtak vért
