Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

1972. JÚLIUS 9., VASÄRNAP ™*/Círlap HNIKA ' A TECHNIKA SZÁZADÁ­BAN AZ EGYRE BONYO­LULTABB számítások el­végzése NAGYON SOK IDŐT VONNA EL A KUTA­TÓMUNKÁBÓL. A SZÁMÍ­TÓGEPEK ÜZEMBEÁLLÍTÁ­SA NAGY SEGÍTSÉGET JE­LENT. HASZNÁT MA MAR NEMCSAK A TUDOMÁNYOS MUNKA LATJA, AZ ÉLET EGYRE NAGYOBB TERÜLE­TÉN NYER ALKALMAZÁST. E HETI TUDOMÁNY—TECH­NIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK EZÚTTAL A SZÁMÍTÓGE­PEKKEL FOGLALKOZIK. Komputer­grafikák Képzőművészeti kiállításo­kon is egyre gyakrabban ta­lálkozhatunk olyan „grafikák­kal” olyan „műalkotásokkal”, amelyeket nem a hagyományos technikával készítettek, hanem komputer, szémítógáp „alkot­ta” őket. Gépi művészet? Em­ber nélküli művészet? Nem erről van szó. Üj esz­köz a művészetek kezében. Szükség van egy számítógép­re, egy képernyőrendszerre és egy fotokamerára. A számító­gép részére programot készí­tenek, amelyben gépi nyelven megfogalmazzák egy adott mű­alkotáscsoport esztétikai elveit, követelményeit. Képünkön a Siemens—4004 komputerrendszer egyik „mű­ve” látható. Fodor Lajos Az ember kérdez, a gép válaszol A Budapesti Nemzetközi Vá­sár jó alkalom volt arra, hogy a modern technika csodái, a számítógépek egyre inkább emberközelbe jussanak: a komputer barkochbázott a lá­togatókkal, gyufaszálhúzáshan vetélkedett, labdarúgó-ered­ményeket és egyéb közérdekű információkat közölt, s a mű­szaki érdeklődésűek számára pillanatok alatt elvégzett olyan számításokat, amihez hagyo­mányos módon órák kellenek, így például kívánságra hőcse­rélő berendezéseket, transzfor­mátorokat, könnyűszerkezetes építéshez tartógerendákat, vagy akár szádfalakat is mé­retez. írógép és számítógép Hazánkban nehezíti a szá­mítógépek gyakorlati munká­ra fogását, hogy rendkívül kö­rülményes és nagy szakisme­rettel rendelkező apparátust igényel az elvégzendő feladat „megértetése” a számítógép­pel: az ember utasításait le kell fordítani a gép nyelvére, lyukszalagra kell rögzíteni a kódolt szöveget, s azt lehet csak betáplálni a számítógép­be, amelynek válaszát ugyan­ilyen körülmény?sen vissza is kell fordítani az ember nyel­vére. Ez a munka elég sok költséges berendezést igényel, ahhoz, hogy ki tudják hasz­nálni a számítógépek kapaci­tását, rengeteg újabb számító­gép-szakemberre is szükség lenne. Az SZKI szakemberei­nek érdeme, hogy a számító­gépekhez olyan programokat dolgoztak ki, amelyek alkal­mazása lehetővé teszi mindezt, a teljesen laikusok számára is kezes báránnyá válik a kom­puter. Legalább olyan egysze­rű kezelni általa egy számító­gépet, mint egy háztartási gé­pet. Az egyetlen feltétel: a ke­zelő gépírni tudjon, mivel a kérdéseket, kívánságokat egy írógéphez hasonló gép segítsé­gével lehet eljuttatni a kom­puter „agyába”. Nézzük csak, hogyan lesz az utóbbi időben talán kissé túl­misztifikált gépből a minden­napos munkát segítő hasznos segédeszköz. Az SZKI-ben Ko­vács Győző számítógép-labor­vezető, Merényi Pál üzemelte­tési osztályvezető és Kirchnopf György tudományos munka­társ adott tájékoztatást: Az* egész rendszert távadat-feldol- gozásnak hívják, létrehozásá­nak technikai feltételei az „adatvégállomások”. Vagyis azok az írógéphez hasonló be­rendezések, amelyek közvetle­nül tartják a kapcsolatot az ember és a gép között: felve­szik az ember üzenetét és köz­ük a gépét. Két fajta van: az egyik a display, a monitoros írógép vagy katódsugárcsöves adatkijelző. A gépelni tudó ke­Számítógép a fedélzeten Az évről évre hatalmas mértékben növekvő személyszállító légi forgalom zavartalan lebonyolítására egyre újabb géptípu­sok jelennek meg világszerte. A fejlesztésben két fő tendencia figyelhető meg: munkálkodnak az igen gyors — szuperszonikus — gépek kialakításán, forgalomba állításán, és egyre nagyobb befogadóképességű, 1000 km/óra körüli sebességgel közlekedő gépeket építenek. A Szovjetunió mindkét fejlesztési irányban érdekelt. TU— 144 típusú szuperszonikus gépével — a jelek szerint — a világon elsőként valósítja meg a hangsebességnél kétszerte gyorsabb utasszállítást. A középtávú forgalom céljaira ez év februárjában állt szolgálatba az első TU—154 típusú „újszülött”, a világ egyik legkorszerűbb sugárhajtású személyszállító repülőgépe a kate­góriában. A gép 11—12 ezer méter magasságban 950—1000 km/óra sebességgel repülhet 160 utassal a fedélzetén. Ható­sugara maximálisan ötezer kilométer. Minden olyan biztonsági berendezéssel rendelkezik, amelyet ma a világon ismernek. Navigációs rendszerét számítógép egészíti ki, mely felszállás után a megadott program alapján automatikusan irányítja a gépet egészen a leszállást megelőző percekig. A kényelmes utasteret légkondicionáló berendezés temperálja, mely a gép álló helyzetében is működik. E géptípusból 1973 elején a MAI,ÉV is vásárol három da­rabot, majd később még további kettőt. Az ember kérdez, a gép válaszol. Csak le kell gépelni a kérdést, és a komputertől a monitor képernyőjére érkezik a vá­lasz. Ez a kép gép — a monitor és az írógép — a display, az egy k fajta adatvégállomás, ami közvetlen összeköttetést biz­tosít a komputer és a hozzá nem értő ember között. zelőnek mindössze néhány új billentyű szerepét kell megje­gyeznie, klaviatúráján ugyanis néhány billentyűvel több van, mint a közönséges írógépén. Kísérlet próbálták a távadatfeldolgozó rendszert: Szeged és Budapest között létesítettek összekötte­tést ily módon, s bebizonyoso­dott, hogy a postai távíró rend­szer alkalmas ilyen összekötte­tés megvalósítására. Budapest-Szeged közölt Mérnököknek segit a gép A másik a távgépíró. Előnye: többet tud, mint a display. így például írásos feleletet ad, megérti a számítógép nyelvét, a lyukszalagra rögzített kódolt szöveget és képtes feleletet is adni ezen a nyelven. Hátrá­nya viszont, hogy jóval las­súbb, mint a display: mind­össze 200 baud-os, ami főleg abból adódik, hogy az írógé­pet nem lehet gyorsabban mozgatni, a gép így is gyor­sabban ír, mint egy gépírónő. Mindkét adatvégállomás közvetlenül van összekötve a számítógéppel, ami természe­tesen nem azt jelenti, hogy a távolság közöttük meghatáro­zott lenne. Az SZKI szakemberei ápri­lisban a gyakorlatban is ki­Üjabb lépés a távadat-fel- dolgozásban: a központi kom­puter és az adatvégállomás kö­zött kisebb teljesítményű komputer is dolgozik. A kis komputerben lényegesen ke­vesebb program és adat fér el, mint a nagyban, de a hazai vállalatok, intézmények min­dennapos feladataihoz elegen­dő a Videoton gyárban készülő — és anyagilag is elérhető — kis számítógép is, amit össze lehet kötni a központi nagy géppel, s a ritkábban előfor­duló feladatok megoldásában kisegíti a kicsit. Az intézetben kidolgozott programokat hamarosan alkal­mazni fogják a gyakorlatban 1S- Czippán György Repü/ésszim u/á tor Manapság a leendő gépkocsivezetők többnyire tanpadban ülve sajátítják el, gyakorolják be az autóvezetés legfontosabb mozdulatait. A pilótáknál sokkal régebbi keletű ez a módszer, hiszen a több milliós értéket képviselő „igazi” géppel való fel- emelkedésre csak akkor kerülhet sor, ha a pilóta már „be­hunyt szemmel” is el tudja vezetni* a gépét. A képen látható gyakorlókészülék hű mása az igazi repü­lőgép — egy bizonyos típus — pilótafülkéjének. A fülke mű­szerfala, gombjai, fogantyúi stb. teljesen megegyeznek a valódi gép megfelelő részeivel. A vezetés beidegzésének ez a módja csak akkor lehet hasznos, ha a gyakorlókészülék összes mű­szerei úgy reagálnak, mintha valóban levegőbe emelkednék a feltételezett gép. E komplex feladatot egy megfelelően progra­mozott számítógép segítségével lehet megoldani. Ha a pilóta beindítja a képzeletbeli hajtóművet, a műsze­reken máris leolvasható a fordulatszám, a hőmérséklet stb. Amikor a gép emelkedését „irányozza elő” a pilóta, a kompu­ter a memóriájában levő adatok (súly, hajtómű-teljesítmény, atmoszférikus és időjárási feltételek stb.) figyelembevételével kiszámítja, miként kellene reagálnia az „igazi” gépnek az emel­kedést parancsoló mozdulatokra — mindez a másodperc tört része alatt bonyolódik le. A komplex repülésszimulátor bonyolult és drága szerke­zet, de olyannyira hasznos, hogy a pilóták kiképzésében ma már nélkülözhetetlen. Lakáscsere — elektronika segítségével Az NDK-ban elektronikus gép választ ki öt partnert an­nak, aki lakását el akarja cse­rélni. 46 város lakáscsereanya­gát „ismeri” a komputer, s vá­lasztja ki — igen rövid időn belül — nemcsak a lakásvarián­sokat, hanem öt különböző vá­rost is. A szocialista országok ún. Egységes Számítógép Rend­szerébe Magyarország a kis számítógépei adja. A Számí­tástechnikai Koordinációs In­tézet a gépek hazai gyártójá­val, a VIDEOTON-nal közö­sen dolgozta k; e géptípus legkisebb központi egységét képező R—10-es kis számító­gépet. Ez az R—IO nem Renault-gyártmány A „kis” jelző n«m a gép tel­jesítményére, méretére vo­natkozik. Ezek a berendezé­sek inkább azzal tűnnek ki, hogy olcsóak és igen rugal­masan használhatók. Ez egy­részt programrendszerüknek köszönhető, másrészt pedig ún. moduláris szerkezetük­nek, ami azt jelenti, hogy né­hány alapelemből az építő­kocka elv szerint igen Válto­zatos és az igényekhez hajlé­konyán alkalmazkodó „kon­figurációk” alakíthatók ki. Az igények pedig igen vál­tozatosak lehetnek. A mű­szaki-tudományos számítá­sokon kezdve a mérési adat­gyűjtésen, a menetjegyváltá­si (helyfoglalási) rendszeren, általában különféle nyilván­tartási rendszereken keresz­tül az oktatásig. És ehhez fel­tétlenül hozzá kell tennünk, hogy az efféle rugalmas szá­mítógépnek egyre inkább ki kell elégítenie a laikus igé­nyét is, az olyan szakemberét (sőt a BNV minden látogató­it!), aki nem tartozik a „szá­mítástechnikusok rendjébe”. Emberközelbe kell lenniük a gépeknek abban az értelem­ben, hogy pl. elegendő legyen1 az írógép billentyűzetének is­merete ahhoz, hogy kérdése­ket tehessünk fel a számító­gépnek. Hány mérkőzést látszott 1902-ben a magyar labdarúgó­válogatott? És milyen eredménnyel ? Kérdezhetnénk tovább, és AZ R-10 BEMUTATKOZÁSA milyen városokban? Az SZKI ez évben gondoskodott róla, hogy számítástechnikai szak­értelem nélkül is feleletet kapjunk; pl. 1902-től máig a magyar válogatott bármelyik mérkőzéséről. Ezt lényegében egy adatbank szolgáltatja, amelynek memóriájában tá­rolták az összes szükséges adatot. Amikor egy-egy meccsről érdeklődünk, nem kell a gépnek egyebet tennie, mint az általunk megadott „koordináták” (pl. év, ország) alapján kikeresnie egy tv- képernyőhöz hasonló ún. display-n. Az SZKI adatbankja, ame­lyet az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság pavilonjá­ban mutatnak be, tulajdon­képpen egy számítógép-háló­zat, amelyben egyrészt az ún. távadatfeldolgozásra, más­részt pedig a kis számítógé­pek lehetőségeire látunk jó példát. Az OMFB-pavilonban ún. terminal-eket, végállo­másokat találunk, amelyek vagy írógéphez hasonlóak, vagy pedig képernyőn jelení­tik* meg a billentyűzettel hív­ható adatokat. Ezek a végállo­mások postai telefonvezeték­kel csatlakoznak ahhoz a kis számítógéphez (ez egy francia C. II. 100x10 típusú, de ugyan­így lehetne a Videoton 1010 B- jei), amely az SZKI sashalmi telepén működik. Ez viszont összeköttetésben áll a Marti­néin téren üzemelő nagy Siemens 4004/45-ös géppel. A hálózat illusztrálja (Magyar- országon először) a földrajzi távolságok áthidalásának szá­mítógépes előnyeit: 100 km-es távolság áthidalása adatátvi­teli vonalakkal mindössze 3 százalékkal növeli a költsé­geket, de ugyanakkor a föld­rajzilag távollevő felhasználó számára is elérhetővé teszi a központi adattár információ­it, ami a legtöbb esetben szá­zalékosan ki sem fejezhető minőségi javulás forrása. Az SZKI nem állhat le... Ez a rendszer úgy műkö­dik, hogy az adatok 10 külön­böző csoportba vannak oszt­va. A gép először ezt kínálja fel kiválasztásra, majd a kí­vánt „részterületet”, ún. file-t tovább bontva mutatja be, és várja, hogy valamelyik to­vábbi részlet után érdeklőd­jön a display kezelője, a „fel­használó”. Igen érdekes, hogy a teljes adattömeg a nagy Siemens-gépben van, amiből a kiválasztott „tize­det” automatikusan áttölti a rendszer a kisgépbe, és a konkrét kérdésre már ez utóbbi válaszol. Sőt arra is lehetőség van, hogy a kérdé­sekre adott válaszok közötti időben más terminálról érke­ző kérdésre adjon választ a rendszer, vagy egyéb számí­tástechnikai feladatokat vé­gezzen el, amint, hogy erre az SZKI-ban is szükség van, hiszen napi munkájuk, tudo­mányos feladataik teljesítésé­ben mégsem maradhatnak el a BNV alatt azért, hogy a gép kibarchkóbázhassa, me­lyik, már nem létező közép­kori államra gondolt a láto­gató ... A „szürke" holnapok örvendetes, hogy a kor­mány számítástechnikai prog­ramjának végrehajtása látha­tóan „sínen” van. Természe­tesen nemcsak az SZKI járul ehhez hozzá, hogy mást ne említsünk az R—10-es perifé­riális berendezései közül is pl. a lyukasztót a MOM gyártja, a konzolírógép cseh import. A kívülálló szempont­jából az a legfontosabb, hogy napról napra jobban megvan a számítástechnikai kultúra elterjedésének „hardware”-ja, gépi alapja, de napról napra nő a felhasználók, a „soffwa- re”-értők tábora is. Teljesen világos az is, hogy lassan- lassan befejeződik a látvá­nyos bemutatások időszaka, és a „szürke” apró munka kö­vetkezik, amely valóban meg­veti a népgazdaság teljes ken resztmetszetében elterjeszt* > hető és felhasználható mo* dern számítástechnikát. H. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom