Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

4 1972. JÜLIUS 9., VASÄRNAP Levelek az Északi-sarkra Egy kiállítás képei — prózában tam a táskámban, majd írtam egy rövid levelet. Annyi idő után már választ sem remél­tem rá. Pedig postafordultá­val megérkezett. Négy oldalas levél volt, tele megható ér­deklődéssel a távoli rokonnép és az ismeretlen magyar pá­lyatársnő iránt. Marja-Liisa mindjárt meg is hívott láto­gatóba magához. Egy hónap az ezer tó országában — Évekig tartó levelezés, többszöri meghívás után, 1966- ban egy felejthetetlen hóna­pot töltöttünk északi barát­nőnk hazájában. Beutaztuk Dél-Finnországot, jártunk Helsinkiben, Tamperében, Lahti ban. Csodálatos élmény volt. Olyan, aminek legalább egy részét szerettem volna j tanítványaimmal megosztani. \ így jutottam arra az elhatá­rozásra, hogy rajzokat kérek finn kisiskolásoktól: szülő­földjükről, életükről, önma­gukról. Kinéztem a térképről egy északi fekvésű városkát — Oulut — és levelet írtam az ottani népiskola igazgató­jának. Egy tanítónő válaszolt — ő lett a második finn ba­rátnőm —, és rajzokat kül­dött: gyűjteményünk első da­rabjait. Mostmár vérszemet kaptam: miért ne levelezhet­nének a tanítványaim is finn pajtásaikkal? Levelező lis­támra újabb tizenhét, Tápió- györgyéhez hasonló lélekszá­mú kisváros neve került fel. Válaszul mind a tizenhét hely­ről vaskos, levelekkel-rajzok- kal bélelt borítékokat hozott a posta. A kajaani iskolából pél­dául 150 rajz érkezett. Tunturin Kumingas Tíz hónap termése: hatszáz rajz. Ezekből válogatta ki a zsűri azt a háromszázat, ami­ből augusztus 20-án kiállítást rendeznek az iskolában. Együtt lapozgatjuk a „mara­dékot”. A? egyik rajz fehér orvosnőt ábrázol, amint egy afrikai falucska betegeit vizs­gálja. Egy másikról bölcs te­kintetű bagoly pillant rám, új­ságpapírból tépett-ragasztott testtel, feje fölött ezüst teli­hold világít Aztán egy pasz- \ telikréta rajz következik. A címe Tunturin Kumingas: A Hegyek Királya. A jóságos- c erűs népmeséi figura egy tízéves gyerek kezemunkája. — Közben egymást váltot­ták a levelek is. Huszonkét ne­gyedikes gyerekem levelezik rendszeresen a kemijärvi nép­iskola III—IV. osztályos tanu­lóival. /zért választottuk ezt a városkát, mert az Északi- sarkkörné: is északabbra fek­szik. — Nem is tudnám hirtelen szavakba önteni ennek a ba­ráti kapcsolatnak a pedagógiai hasznát. Mit említsek? Azt az igyekezetét, amivel a gyere­kek előveszik minden tudo­mányukat, hogy a levél szép, hibátlan legyen? Azt az ér­deklődést, ami Finnország földrajzát kíséri az iskolánk­ban? Azt a szeretet, amivel apró emléktárgyakat, könyv­jelzőket, képeslapokat, fény­képeket küldözgetnek északi pajtásaiknak? — A finn gyerekek — hála az iskolatelevízió Magyaror­szággal foglalkozó adásainak — meglepően sokat tudnak hazánkról. A levelükhöz mel­lékelt tv-műsor tanúsága sze­rint ily n kérdésekre kell vá- 1-szólniuk: „Hallottátok-e Ké­pes Géza nevét? Mit tudtok a budapesti metróról? Ki tud több olyan szót, amely a két nyelvben hasonlóan hangzik?” Példaképpen fel is soroltak néhányat, sőt, egy egész mon­datot: Kala ui veden alia: a hal úszik c víz alatt. Üdvözlet Pekkától Találomra kiveszek egyet a 1. /élhegyből. Pekka (Péter), Kortelainen, kemijärvi kis­diák tudatja benne, hogy vá­rosuk a Kemi-tó partján fek­szik, ennek vizében szoktak fürödni, s hogy osztályukban zongora és televízió van. Le-' vele végén ezt írja: „Üdvöz­let mindenkinek Magyaror- szágra, Kemijärvi összes lakó­jától — eniten Pakalta —, el­sősorban Pekkától." Beesteledett. A tanárnő el­rakja a rajzokat, leveleket, bú­csúzunk. Pihenni kell: hol- n íp korán kelnek. Nyíri Éva Készül Ázsia A Magyar Kartográfiai Vál­lalat évről évre újdonsággal le­pi meg a vásárlókat. Előkészü­letben van az új egylapos Ma­gyarország autóatlasz. Ké­pünk: Nagy Agnes Ázsia isko­lai falitérképe nyomdai előké­szítésén dolgozik. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, művészi munkássá­guk elismeréseként Olty Mag­da Kossuth-díjasnak, a Nem­zeti Színház nyugdíjas szín­művészének, a Magyar Nép- köztársaság kiváló művészé­nek és Marisa István Munká- csy-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság érde­mes művészének 60. születés­napja alkalmából, a Munka Érdemrend aranyfokozata ki­tüntetést adományozta. Vendégségben a Bakonyban Bevált az UNIVERZ - Konjunktúra cs intenzív marhahizlalás „Finn gyermekrajz-kiállítást rendeznek a nyáron a tápió- györgyei általános iskolában. A rajzokat' finn iskolákkal folytatott levelezés útján, Mol­nár Lászlóné pedagógus gyűj­tötte.” A hír lapunk egyik jú­niusi számában jelent meg, Megkeresd a nyaralásravalót Buja, gondozott kert bokrai közül fehér falú családi ház néz az utcára. Az előszobaajtó zárva, az ablakokon lazán le­eresztett redőnyök. A kopogás­ra soká érkezik válasz. Fürdő- köpenyes, karcsú, szőke asz- szony nyit ajtót: Molnár Lász­lóné, Mária „néni”. Mentegetőzéssel kezdi: négy óra előtt kelt, s most kicsit szundikált ebéd után. — Négy óra előtt? Vakáció­ban?! Zavarban van. Aztán — es­sünk túl rajta — megmagya­rázza: — Férjemmel együtt két he­tet dolgoztunk minden vaká­ció kezdetén. így keressük meg a nyaralásra, a külföldi utazásra valót. — S az iroda négy órakor nyit? — csodálkozom. — Nem az irodában dolgo­zunk ... Téglákat rakunk priz­mába ... Két hét múltán „glancba vágjuk magunkat”, s a férjem elmegy táborvezető­nek a Mátrába, én pedig a sze­gedi Nyári Egyetemre készü­lök. — Más nyarakon hol dolgoz­tak? Évekig a pedagógus illet­ményföldünkön. Ilyenkor arat­tuk a tavaszi árpát... Volt, amikor komlót szedtünk az Üjszilvási Állami gazdaságban. Egy nyáron át a saját házunk építkezésén dolgoztunk ... Tudja, aki tíz hónapon át szel­lemi munkát végez, annak szüksége van évente legalább kétheti fizikai munkára. És a kereset sem jön rosszul. Mutasd meg az otthonod, megmondom, ki vagy... Mindezt még az előszobában tisztázzuk, ahonnan nem is akarózik továbbmenni. A fa­lakon kalotaszegi írásos, vá­sárhelyi térítők, buzsáki, sár­közi, kalocsai hímzések, ro­mán, lengyel, bulgár szőttesek. A hímzések egytől egyig Mol­nár Lászlóné kézügyességét di­csérik. Aztán külföldi baran­golásaik sok-sok kedves emlé­ke: erdélyi kancsó, szalmából font kőszáli kecske Lengyelor­szágból, kedves hangú finn szélkantele, gorál szőttes, bul­gár kerámia. Népművészeti ki­állítás — kicsiben. Szívesen időznék még közöt­tük, de illendő a tárgyra térni: — Hogy jutott eszébe finn Iskolákkal levelezni? — Valamiképpen hasznosíta­ni szerettem volna finn tudá­somat. — Hol tanult meg finnül? — Jórészt abban a fotelben mutat nevetve az íróasztal előtti ülőalkalmatosságra. „Fejenként" három diploma — Férjem is, én is, tanító­képzőt végeztünk. Aztán úgy éreztük: keveset tudunk. A második diplomát pedagógiai főiskolán szereztük. Aztán — evés közben jön meg az ét­vágy —nekivágtunk a karma-' diknak: magyar—történelem szakot végeztünk az ELTE bölcsészkarának levelező ta­gozatán. A magyar szakosok négy szemeszteren finn nyel­vet tanulnak, az ötödikben pedig összehasonlító nyelvtu­dományt. Levelező tagozaton idegen nyelvet tanulni — ami bár rokonnyelv, de nem ha- sonb't egyetlen világnyelvhez sem — rettenetes nehéz. Ben­nünket éppen ezért izgatott. Késő estig bújtuk a könyve­ket. — Tanulás közben egyre ar­ra gondoltam: ha legalább hasznát vehetném valaha! Egy hapon a Köznevelés című lap­ban finn pedagógusok nevét, címét olvastam: levelező tár­sakat kerestek. Egyet kimá­soltam magamnak: Marja- Liisa Marttila hämeenlinnai tanítónőét. Jó fél évig hord­A lapokban megjelent a köz­lemény, amely szerint a világ­piaci konjunktúra hatására augusztusban, szeptemberben és októberben az előírt minő­ségi felárakon túl 500 forinttal többet fizetnek a gőbölyért. A gőböly: kihízlalt süvölvény bi- .ka, s különösen a jó húsú ma­gyartarka fajtából keresett cikke a nemzetközi kereskede­lemnek. S most az állandó ke­resleten belül időszakos kon­junktúra tornászta még föl­jebb az árakat. A közlemény említést tesz az UNIVERZ 1. magas fehérjeér­tékű koncentrátumról, amely meggyorsítja a hizlalást. Gazdaságossá tenni a szarvasmarhát A farmotoros országúti cir­káló tompa mordulással kila­víroz az Engels téri buszkikö­tőből. Különjárat. Útiránya a Bakony. Utasai: Pest megye mezőgazdasági szakemberei, tsz-elnökök, föáUattenyésztők. Poggyászuk: kíváncsiság és hi­tetlenség. Mert meglepő hírek kaptak szárnyra Veszprém menyéből, ezek fölött tanakod­nak most is és ezért utaznak. A látogatást a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat és egy szövetke­zeti vállalkozás, az AGRO- COOP szervezte. (Az előbbi érdekeltségét nem kell ma­gyarázni, az utóbbinak pedig az UNIVERZ forgalmazása a szívügye.) A szarvasmarhatartást úgy emlegetik, mint a mezőgazda­ság „nehéziparát”. Valóban nehéz gazdaságosan tejet és húst termelni: iparkodni kell rentábilissá tenni ezt az ága­zatot. Hústermelésről lévén szó, lássuk: miért nem gazdaságos sok helyütt a szarvasmarha­hizlalás? Mindenekelőtt be­széljünk az árakról. A vágó­marha felvásárlási árát mi­nőségi kategóriánként határoz­zák meg. Az exportminőségi hízómarha szuper AA, A vagy B minősítésű állományból ke­rül ki. (A fennmaradó négy osztály témánk szempontjából érdektelen.) Az 520 kilogramm­nál nehezebb súlyú bikáért a következő árakat fizetik: A kilogrammonként 28 Ft + darabonként 1300 Ft AA kilogrammonként 28 Ft + darabonként 2000 Ft B kilogrammonként 26 Ft + darabonként 300 Ft Világos tehát, hogy a szarvasmarha-hizlalás akkor kifizetődő, ha egy kilogramm hús előállítása a felvásárlási ár alatt marad. Csakhogy, egy kiló hús előállításához átlago­san 20 forint értékű takar­mányt használnak fel, amely­hez még mintegy 30 százalé­kos arányban a munkaerő és a beruházások értéke társul. így a gazdaságok sok esetben örül­hetnek, ha nem fizetnek rá. Hol a kiút? Ezt keresik Pest megye szá­mos gazdaságában is. A jelen­legi időszakos konjunktúrától függetlenül jó néhány tsz szak­emberei kísérleteztek új, in­tenzív hizlalási módszerekkel. Bebizonyosodott, hogy így na­gyobb a súlygyarapodás, lerö­vidült a hizlalási idő, javult a minőség. S a kínálkozó újabb lehetőség: az importkoncent- rátumok helyett alkalmazható UNIVERZ. Kipróbálására Veszprém megyében került sor. 1970-ben kezdték alkal­mazni, s 1971-ben regisztrál­ták az első — meglepő — eredményeket „Legfontosabb a kényelem“ A gondolat kalandozásai után térjünk vissza utasaink­hoz. Az autóbusz már a Ba­kony gyönyörű rengetegében kanyarog velünk. Szalad a táj: körös-körül hatalmas erdő­ség, lombos fák, cserjék, fe­nyők, távoli völgyben gabona sárgul, ott kopár sziklaoldal magasodik. Meredélyek, hal­vány fényű tisztások, a csesz­nek! vár komor méltósága, he­gyi falvak bujkáló utcái, er­dő, kukorica, dombháti legelő piros tehenekkel... S egy táb­la: Bakonyszentlászló. Helyben vagyunk. József Attiláról elneve­zett tsz elnöke, Veczl Ferenc, c fogódott szavú, medveman- csú, öles ember. A gazdaság­ról beszél. Jegyzem: Százhetvenhét tag, ebből százegy nyugdíjas. Kedvezőt- 1 n adottságok, a 2700 holdas terület jó része erdő, rét, le­gelő. A réteken savanyú fű terem, a legelők soványak. A gazdaságos állattartásra egyet­len mód kínálkozott, az inten- r y hizlalás. A kötetlen tar­Szentendrei Teátrum KOMÉDIÁST ÁTÉKOK A szentendrei főtér régi, ba­rokk hangulatú kereskedőhá­zainak játékos, meghitt légkö­re kitűnő keretbe zárja a ne­gyedik éve működő Teátrum darabjait. Mert ezek a színpa­di művek azért adattak elő, azért léptek ki a több száz éves feledés homályából, hogy en­nek a szentendrei főtérnek hozzávaló stílusos színháza legyen. Nem nehéz megeről­tetnünk a fantáziánkat, köny- nyen elképzelhetjük, hogy ilyen és hasonló „szentendrei” főtereken álltak meg a közép­kori vándorkomédiások, " sze­relték fel néhány óra alatt a színpadot, és öltöztek fel jel­mezeikbe perceken belül, hogy az összecsődült népnek komé- diázzanak. Igazuk volt azok­nak, akiktől az ötlet szárma­zott: Szentendre kiválóan al­kalmas komédiás játékok szín­helyéül. A SZÜZESSÉG ACÉLTÜKÖRE Második éve játsszák Békés István darabját, amely ezt a régies címet viseli: Szüzesség acéltüköre. Békés István nem középkori szerző — lapunkban is publikál, múltat és jelent kutatja a Pest megyei baran­golásokban —, csupán a misz­tériumjátékokból kinövő iskoladráma „komédiás” vál­tozatának hagyományait haszr nálta fel darabja írásakor, merítve a középkori ponyva- irodalomból is. Átvette és átél­te ezt a stílust, hogy Szent­endrének méltó, a főtérhez il­lő színjátékot teremtsen. Bé­kés a bibliai József ismert történetét dolgozta fel Potifár- néval és a hatalmas fáraóval. Élvezetes a szöveg, találékony a rímkészlet, fordulatos a dra­maturgia, eseménydús a cse­lekmény. Szórakoztató is, ta­nulságos is, rutinos is a darab. Békésnek láthatóan nem esett nehezére a többszörös tudat- hasadás; bibliai történet a kö­zépkor modorában, mai kö­zönségnek. Sik Ferenc rendezőnek azon­ban nem sikerült a saját „tu­dathasadását” erre a teátru- mi idényre sem formába hoz­ni. A bibliai példázatot megfe­lelően ábrázolja ugyan, de hogy ez középkori komédiás játék lenne? Inkább téves el­képzelés arról, hogyan adták volna ezt elő vándorkomédiá­sok és vágáns diákok. Inkább mai „rövű” ez a középkori ko­médiásokról, ezt a színészek: Psota Irén, Basilides Zoltán, Sztankay István, Szabó Gyula és Maros Gábor; a díszletek is — Forray Gábor — és a jel­mezek is — Székely Piroska —, sőt leginkább a mozgás, a táncok — Ligeti Mária — ta­núsítják. Az írói alapanyag megkom- ponáltabb előadást érdemelt volna. Békés Istvánnak egyet­len igazi segítőtársa akadt, a zeneszerző, Vujicsics Tihamér. BOTCSINÁLTA BÖLCSEK A színlap szerint magyarul 1793-ban játszották először ezt a hamisítatlan, igazi olasz vígoperát. Annak ellenére is ismerősként cseng fülünkbe a dallam, ha először csak egy­két éve hallottuk. Már akkor is úgy tűnt, hogy Paisiello ze­néjét ismerjük. Nem titok, hogy az olasz vígopera stílus- hagyojnányai, amikor kiala­kultak, hangzásvilágukban, megformálásukban annyira erősek voltak, hogy az egyik darab úgy hasonlított a má­sikra, mint két tojás. Kelle­mes, könnyen befogadható, él­vezetes, játékos ez a zene. Hiá­ba, olasz vígopera! Magyar szöveget Békés István írt hoz­zá, értően, ötletesen. Ober­frank Géza rendezése harmo­nikus, egységes színpadot te­remtett, fegyelmezett játékot és éneklést követelt az éneke­sektől. A főszereplők megfele­lően ihletett pillanatokba tud­ják hozni magukat. Várhelyi Endre, Dunszt Mária, Kalmár Magda, Miller Lajos színvona­las produkciót nyújtott. A díszletek — Forray Gábor — és a jelmezek — Székely Pi­roska — stílusosak és illúziót keltőek. A zenekar Oberfrank Géza vezetésével jól helytállt. A műsorok joggal számíthat­nak közönségsikerre. Berkovits György tásmód és az új koncentrátum nyereséget ígért. De hogyan vált be? Erről a főállattenyész­tő tart korrekt, jól szerkesz­tett, statisztika. adatokban bővelkedő kiselőadást. Ezúttal a szakemberek jegyeznek. Magam csak annyit: elértéit a kilátásba helyezett eredmé­nyeket. Az állatok súlygyara­podása meghaladta a napi másfél kilogrammot. (Termé­szetesen átlagértékről van szó, hiszen a fejlődés különböző időszakaiban más-más hízé- konyságot muta a jószág.) Az istálló régi épület, roska­tag színnek tűnik. Két szár­nyában gerendákból összerótt korlátok mögött 57 hízómar­ha, fényes szőrű, vaskos jó­szág, „kötetlen tartással”. Ez annyit tesz, hogy nem a jászol előtt sorakoznak, hanem — el­nézést a hasonlításért —, mint zsúfolt strandok közönsége — heverésznek, sziesztáznak. Az istállóban több állat elfér így, s kevesebb gondozó szük­séges ellátásukhoz, mint egyébként. A levegő tiszta és kellemesen hűvös, az alom friss, csend van és félhomály. A vályúkban elhelyezett, koncent? átummal elegyített kukoricadarából kedve szerint eszik az állat, szomját önitató- ból oltja. „Legfontosabb a ké­nyelem — mondja a főállatte­nyésztő. — Ügy fejlődnek, ha semmi nem zavarja a nyugal­mukat, nem piszkosak, nincs melegük.” Hallom, az eredményekről folyik tovább a diskurzus. Ha­gyományos hizlalással 24 hó­napos korban érték el az álla­tok a 600 kilogrammos súlyt, ma 14 hónap alatt. Akkor 23 forint értékű takarmány kel­lett egv kiló hús előállításá­hoz, ma 19 forint és pár fillér. Korábban állataik 40 százalé­kát A, 60 százalékát pedig B minőségben vette át a keres­kedelem. Az idén eladott 87 darab marhájuk közül 51 bi­zonyult szuper AA minőségű­nek, 35 pedig A minőségűnek, és csak egy darab B-nek. Megkerültük a fél hegyet, buszra szállva ismét, hogy más gazdaságot is lássunk, neveze­tesen a bakonykoppányi Ba­konyalja Termelőszövetkeze­tet. Természeti adottságaik ha­sonlóak a szentlászlói tsz-éhez, eredményeik is csaknem azo­nosak. Ä szövetkezet elnöke, Horváth Kálmán elmondta, hogy az intenzív szarvasmar­ha-hizlalás hasznának felisme­rése késztette őket arra, hogy valamennyi használaton kívü­li gazdasági épületet istállóvá alakítsák. Építkeznek is seré­nyen, magasítják a mállott fa­lú egykori sertésólakat, rissz- rossz hodályokat. Már az elő­ző gazdaságban tapasztaltuk, hogy kevés a tehenük, ezért háztájiból is vásárolnak bika­borjút, lehetőleg szopóskorban, s ezeket csaknem olyan ered­ménnyel hizlalják, mint a sa­ját tenyésztésűt. A koppányiak már inkább kereskednek. Amíg a lehetőségek engedik, a környék összes eladó növen­dékbikáját megveszik, sőt, ha olcsón marhához jutnak, akár az ország túlsó felébe is el­mennek érte. „Igyekszünk a legcsekélyebb beruházással gazdálkodni — mondja az el­nök. — Majd akkor invesztá­lunk be többet, ha a nyere­ségből megengedhetjük ma­gunknak.” (A Magyar Mezőgazdaság cí­mű lap munkatársa írja olasz- országi jegyzeteiben: „Az évente több ezer marhát hiz­laló S. C. I. társaság tulajdo­nosai nem szégyellték megmu­tatni, hogy nemcsak korszerű, új istállóik vannak, hanem 40 —60 éves, régi épületeket is igyekeznek hasznosítani. Ott is marhát hizlalnak. Köztük sok B minőségű magyar tarkát, amelyek 80—90 napos hizlalás után olyan kiváló húsformákat értek el, hogy megállták volna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom