Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

** A PEST MEGYEI H S R L Ä P IC 01 Ö N K I A t A S A E------ ---.................-.......................... XV I. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1972. JULIUS 8„ SZOMBAT Hetvenkét négyzetméteres PAVILONT NYIT A MŰVELT NÉP A SZÉCHENYI UTCAI KÖNYVESBOLT ZSÚFOLT, TŰZVESZÉLYES HANGLEMEZ ÉS KOTTA A PIACTÉREN Tűzrendészed hatósági el­lenőrzések jegyzőkönyveinek sora, KÖJÁL-szemléket köve­tő észrevételek tanúskodnak arról, hogy a váci Széchenyi utcai könyvesbolt ma már nem felel meg a korszerű követel­ményeknek. Ha valaki az utcáról belép a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat helyi üzletébe, gaz­dag, szépen rendezett polco­kat talál. A kis ajtó mögötti riktár viszont zsúfolt, alig tudják fogadni az érkező szál­lítmányokat. Nemrégen .hóna­pokig hirdették, hogy akár üres lakásrészeket is bérbe ' mnének raktározásra, de ez sem hozott eredményt. A forgalom rohamosan nő. Hét évvel ezelőtt két és fél millió forint értékű könyvet juttattak évente az olvasókhoz; ma a for­galom évi hat és fél mil­lió. Nemcsak a városbeli, de a já- rásbeli bizományosokhoz is rendszeresen eljuttatják a szépirodalmi és a szakkönyvek százait. Az iskolaévet megelő­ző hetekben ugyancsak a bolt dolgozóinak jó és gyors mun­kája révén, jutnak az új tan­könyvek az iskolákba. Az egykori készruhaüzlet ma már kicsi a megnöveke­dett feladatok ellátására. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Népköztársaság úti, országos központjában isme­rik a váciak gondját. Borgulya Gyula, aki évekig a váci bolt­ban dolgozott, arról tájékozta­tott, hogy keresik a megol­dást. Amikor szóba került az El­hurcoltak terén épülő torony­ház gondolata, a könyvterjesz­tő vállalat szerette volna a földszinti, tágas üzlethelyisé­get bérbe venni. Az építkezési költségek emelkedése folytán ma már ezért a helyiségcso­portért hét számjegyű ösz- szeget kérnek. A könyv- terjesztő vállalat anyagi erejét meghaladja ez a le­hetőség A városi pártbizottság segít­ségével mégis megoldódik a gond. A piactér Köztársaság úti bejáratánál, a lebontott fényképészrészleg helyére, rö­videsen egy tágas pavilon ke­rül. Hetvenkét négyzetméteres alapterülete lehetővé teszi, hogy az elárusítórészen kívül megoldja a raktározási gondo­kat is. Megmarad a régi üz­let is; az új helyen kottákat, hanglemezeket is árusítanak majd. Igaz, hogy ez nem ér fel egy új üzlettel, de egy idő­re megoldja gondjukat. Örülnek a bolti dolgozók, örül Szőke Pálné üzletvezető is, akit a legutóbb a művelődés- ügyi miniszter dicséretben ré­szesített, közel két évtizedes, könyvterjesztő munkássá­gáért. Papp Rezső REPÜLT A NEMEZ KŐ... Kisajátították a veszélyeztetett sejcei házakat földeket Másfél évvel ezelőtt írtunk egy cikket „Repül a nehéz kő” címmel arról, hogy milyen ká­rokat okoznak a DCM kőbá­nyájában végzett robbantások a sejcei ház- és ingatlantulaj­donosoknak. Sok panasz, beadvány, vég­zés és fellebbezés után nem­régiben megszületett a dön­« m , Sok bosszúságot okozott ez az aluljáró VfiOrfi a dunakeszieknek. A gyártelepen lakók * ^ 3 ^ ezen át juthatnak a vasúti megállóhoz, már amikor nem esik az eső. Mert amikor esik, az aluljáróban összegyűlik a víz, s akkor csak „úszni” lehet. Most végre pon­tot tesznek a dolog végére: vízelvezető csatornát építenek, ezen át vezetik el az esővizet. Solymosi felv. Hét végi filmajánlatunk: Egy cinikusan kitervelt rablás Romy Schneider és Michel Piccoli játszik együtt a Ma- dách-moziban ma és holnap vetített Sátáni Ötlet című francia—olasz színes film­ben. Piccoli ezúttal egy cél­ratörő rendőrtisztet formál meg, akinek nagyon is egyé­ni elképzelése van a mes­terségéről és az igazságról. „A profik sebezhetetlenek — vallja —, tehát tartóztassuk le az amatőröket.” Tervének amellyel furcsa eredményt akar produkálni, gyanútlan eszköze Lily (Romy Schnei­der), a szép utcalány. Ö gaz­dag bankárnak hiszi újdon­sült lovagját és mit sem tud a cinikusan kitervelt rab­lásról, amit éppen az ő ré­vén kell végrehajtania szere­tőjének, Ábelnek. A jól per­gő filmet Claude Sautet ren­dezte. — Vasárnapi matiné: Kurta lábú pásztor. — Hét­főtől szerdáig a színes, olasz—szovjet koprodukció­ban készült Waterloo című filmet játssza a Lenin úti filmszínház. Színes, drámai és hiteles világtörténelem egyik leghíresebb csatájának a fel­idézése. Megelevenedik Na­póleon veresége, amely örök­re levágta a hódító szárnyait. A külső felvételeket Ungvár környékén forgatták, 16 ezer szovjet katona statisztálásá- val. Szergej Bondarcsuk nem a rendezői székből irányította a nagyobb jeleneteket, ha­nem helikopterről. A film — a szovjet rendező szán­déka szerint — háborúellenes vádirat is. P. K. tés: a DCM mindazokat az in­gatlanokat, melyekben — bi­zonyíthatóan — a robbantások tettek kárt, s ennélfogva ve­szélyeztetett területnek szá­mítanak — kisajátítja. Azóta már megkötötték az egyezségeket is. Több telek- és háztulajdonos másutt épít há­zat, mások lakást vesznek a kisajátítás során kifizetett összegből. A költő szobrot kap Pencen Németh Kálmán szobrász- művész kisalagi műterméből néhány lépcső vezet leifelé. Aki először jár ott, tágra me­reszti szemét, amikor a ház gazdája meggyújtja a pisláko­ló gyertyát, s annak imbolygó fényénél a vendég immár iro­dalomtörténeti nevezetességű helyiséget lát, a művész han­gulatos pincéjét, melynek asz­tala köré sokszor letelepedtek a közelmúlt és a jelen kiváló művészei, tudósai, hogy a gyer­tyák fényénél szárnyaljanak gondolataik. Most is szívesen látott ven­dégek foglalnak helyet az asz­talnál. Üjfalvi István, a HNF járási bizottságának titkára már törzsvendégnek számít a művész házában. Ö mutatja be az errejárót, Jakus Lajos iskolaigazgatót, a penci mú­zeum megteremtőjét és vezető­jét. Néhány udvarias mondat, koccintás a házigazda messze- földön híres borával, s máris a témánál vagyunk. Jakus La­jos a közeledő Petőfi-évfordu- lóról s a költő penci látogatá­sairól, emlékének méltó ápolá­sáról beszél: — Eleven, élő hagyomány Pe'aeen Petőfi emléke. A költő három ízben is megfordult Pencen: 1835-ben, 1838-ban, majd 1843-ban. Itt élő nagy- nénjét, Hruz Annát látogatta meg. Penc lakossága e látoga­tások emlékére 1927-ben em­léktáblát állított. Harminc év­vel később, 1957-ben, a kiváló Petőfi-kutató, Dienes András jelenlétében avatták fel a má­sodik Petöfi-emléktáblát, Ek­kor már jómagam is egy évti­zede dolgoztam Pencen, s a költő alakja annyira megraga­dott, hogy immár negyedszá­zada keresem a múlt ködében egyre távolodó, de népünk em­lékezetében egyre magasodó alakját. E huszonöt év alatt sikerült összeállítanom — hosszas kutatómunka eredmé­nyeképp — a Petőfi-geneoló- giát, s több kiadványban pub­likáltam kutatásaim eredmé­nyét. 1973-ban kettős okuk is van a pencieknek, hogy Petőfi em­léke előtt tisztelegjenek: szü­letésének 150., az 1348-as penci látogatásának pedig 130. év­fordulója lesz. E kettős fordu­lónak tiszteleg a múzeum is. Most újítják fel, hogy a jubi­leumi évben méltón fogad­hassa be a gazdag Petőfi­anyagot. A penci Petöfi-em- lékbizottság pedig azt tervezi, hogy a múzeum előtti téren szobrot állit a költőnek. — Ebben az ügyben járunk itt! — teszi hozzá Üjfalvi Ist­ván. Németh Kálmán szapo­rán bólogat. Persze, érti: egy Petöfi-szoborról lenne szó. El­mondja, hogy a közelmúlt­ban avatták fel Dunakeszin a gimnázium kezdeményezésére készített Petőfi-domborművét. Ö is nagy tisztelője a költőnek, közel áll szívéhez a gondolat. S már folyik is tovább a be­széd. Üjra meg újra felmerül a költő alakja. Jakus Lajos fel­idézi a múltból azokat a penci előadásokat, melyeken a költő előtt tisztelegtek a községbe­liek. Budapesttel egyidőben mutatták be Füsi József: Az aszódi diák című színdarabját. Felemlíti, hogy 1973. július 31-én, a költő halálának év­fordulóján lenne alkalmas nap a szobor avatására. A gyertyák fényei furcsa árnyakat vetnek a falra. A hangulatos pincében, ahol a magyar irodalom oly sok jeles alakja megfordult már, most az asztal körül azonos gondo­lat fűzi láthatatlan kötelékbe a szobrászművészt, a népfront­titkárt és a múzeumigazgatót. N. I. Szeptembertől — dolgozók iskolája Társadalmi szerződések Gödön Tanácskozásra ültek össze Gödön a nagyközségi pártbi­zottság és tanács hívására a helyi üzemek, szövetkezetek és az iskolák vezetői. A megbe­szélésen az iskolák és a terme­lőegységek kapcsolatának hosszú távú megalapozásáról volt szó, szerződés formájában. Ez a kapcsolat egyrészről ki­fejezi a társadalmi felelősség fokozódását az általános isko­lai oktató-nevelő munka felté­teleinek javítása érdekében, másrészt biztosítja az iskolák szorosabb kapcsolatát a terme­lőegységekkel, a termelőmun­kával, a dolgozókkal. A tanácskozás szerződések aláírásával fejeződött be. A Göd-felsöi 1. sz. Általános Is­kola szoros kapcsolatot alakí­tott ki az Országos Villamos Távvezeték Vállalattal, a Kö- zópduna völgyi Vízügyi Igazga­tósággal és a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat gödi részlegével. A Göd-alsói 2. sz. Általános Iskola megerősítette azokat a már kialakult kapcsolatokat, amelyek eddig is az Egyesült Barátság Termelőszövetkezet­hez fűzték. Űj szerződést írtak alá a Váckörnyéki Vízgazdál­kodási és Talajjavító Társulat­tal és a nagyközségi költség- vetési üzemmel, így az iskolákat segítő társadalmi megmozdulás­ban Göd nagyközség vala­mennyi termelőegysége részt vesz. Szemtől szemben a szemészettel A közelmúltban a Napló egyik munkatársa — aki hosz- szabb ideje hallgatott — arra kérte a szerkesztőt, hogy írjon néhány cikket. Némi szabódás után egy karcolatot tett az asz­talra, melyben felidézte azokat az írásait, melyekben egy-egy intézkedésbe — illetve nem intézkedésbe — csípett bele, s amire legalább választ várt. Ebben a kis írásban, mely ezt a címet viselte „Igen, de minek?”, felemlítette azt a néhány hó­nappal ezelőtt írt kis fricskáját, melyben a váci rendelőintézet, szemészetén tapasztaltakról írt, a hosszas sorbanállásról, a sa­rokba húzódó „bilétaüzérről”. S mi történt erre? — bevezették a kartonrendszert, előjegyzik a beteget, s csak néhány nap, hét elteltével juthat be a rendelésre. A karcolat megjelenése után telefonon keresett dr. Gecseg Gyula, a rendelőintézet igaz­gatója, s nehezményezte az írást. Ezután a telefon után ültünk le beszélgetni: dr. Ge­cseg Gyula igazgató főorvos dr. Bajnok Györgyi szemész főorvos és e sorok írója. Baj­nok doktornő szerint az írás rosszat tett, a szemüveget vi­selő emberek között pánik tört ki. A karcolatban ugyan­is — a műfaj természetéből eredően, túlzással — munka­társunk azt írta, hogy decem­berre jegyzik elő a betegeket. Ez természetesen nem így van. — Hosszas, megfeszített munkával elértük, hogy vi­szonylag rövid időre tudtuk előjegyezni a szemüvegeseket. Most megállítanak az utcán és megkérdezik, hogy tényleg csak decemberben jutnak be? Ennek az írásnak a nyomán megint lehetetlen helyzet ala­kul ki. Az emberek — attól való félelmükben, hogy hóna­pokat kell várakozniok — be­tódulnak a kartonozóba. Az előjegyzések száma ugrássze­rűen megnő, ugyanakkor kö­zülük sokan nem jönnek el időre, az orvosnak üresjáratai lesznek a rendelési idő alatt. A beszélgetés során sok gondról szó esik. Elsősorban arról, hogy Vácott és a kör­nyező községekben tízezrekre tehető a szemüvegesek száma, akik legalább kétévenként je­állapotukat, s ezzel egyszer­smind őket szolgáljuk. Ezek tehát a kivételek. Ugyancsak soron kívül ellát­ják azokat, akiket baleset ért, akiknek eltört a szemüvegük s anélkül képtelenek dolgozni (ez utóbbiakat csak az igaz­gató főorvostól hozott enge­délyre, mert a betegek egy része így szerezne magának soronkívüliséget). Rendelésenként 70—90 em­ber, s mindezt dr. Bajnok Györgyi hetenként háromszor hat és hetenként háromszor három órás rendelésen látja el, dr. Becker Jenő aranydip- lomás nyugalmazott szemész főorvos segítségével. Becker doktor úr viszont csak napi három órás rendelést vállalt, ő fogadja a szemüvegesek egy részét. A főorvos asszony ezenkívül a kórházban is dol­gozik, a kórházba kerülő be­tegek majd mindegyikét meg­vizsgálja. Némiképpen enyhít majd a helyzeten, ha munkába lép az a fiatal szemész orvosnő, akit már a rendelőintézet fizet, de még a Semmelweis kórház szemészetén tölti gyakorlatát, ö január elsején áll be, de máris nyilvánvaló, hogy eh­hez a hatalmas beteganyag­hoz két szakorvos is kevés. Ezért dr. Gecseg Gyula máris keresi a lehetőségét egy har­madik szemészstátus megte­remtésének. Nem könnyű fel­adat. A szemészet ugyanis „hiányszákma”. A szakemberek szerint a kartonrendszer beváltotta a hoz­záfűzött reményeket. A jelenlegi lehetőségek között a legjobb megoldás. Pánikra tehát semmi ok. Annál is inkább, mert egy szemüveg rendes körülmények között nem máról holnapra vá­lik használhatatlanná. Egy-két hetet mindenki tud várni. Mu­száj. Ilyen adottságok mellett képtelenek többet vállalni a szemészeten dolgozók. Sajnos, messze vagyunk még attól, hogy egy-egy beteggel hét percig fez lenne az ideális) foglalkozhas­son az orvos. Bányász Hédi lentkeznek új szemüvegért. Naponta ötven-hatvan embert tudnak megvizsgálni, de gya­kori, hogy nyolcvan, sőt ki­lencven beteg is megfordul a rendelésen. — Minden beteg jogos, de nem reális igénye, hogy aznap lássák el, amikor jelentkezik — mondja dr. Bajnok Györ­gyi­Azért vezették be az elő­jegyzési rendszert, hogy előre be tudják ütemezni munkáju­kat. Mégis, így is naponta adódnak viták. — Kérem írja meg, hogy miért vesszük előre a gyere­keket. Ha a gyereknek várnia kell, nyűgös lesz, sírni kezd és ilyen, izgatott állapotban egyszerűen vizsgálhatatlanná válik. Ugyancsak soron kívül hívjuk be gondozottjainkat, azokat a szembetegeket, akik állandó felügyeletre, ellenőr­zésre szorulnak. Ha nekik várni kell, legközelebb nem jönnek el, márpedig nekünk szakmai érdekünk, hogy rend­szeresen figyelemmel kísérjük A szerződésben az iskolák vállalják, hogy a pályaválasz­tásnál a termelőegységek jel­legének, szükségletének meg­felelő tanulmányokra is irá­nyítanak végzős tanulókat. En­nek elősegítésére rendszeres üzemlátogatásokat szerveznek. Ezáltal megismerik közelebb­ről a szakmákat, a lehetősé­geket, az élet- és munkakörül­ményeket. Az iskola tanulói részt vesznek az üzemek gyer­mekek által is végezhető munkáiban. A szocialista tartalmú családi és nem­zeti ünnepeken, brigádta­lálkozókon, zárszámadáson és más jelentős üzemi megmozduláson az iskolák tanulói műsort adnak. A nevelőtestületek vállalják a 8 általánost még el nem vég­zett felnőtt dolgozók tanítását. Már ez év szeptemberétől megszervezik a dolgozók álta­lános iskoláját. Az üzemek és szövetkezetek vállalták az oktatási-nevelési intézmények állandó patroná- lását. Ennek során figyelem­mel kísérik az iskolák tevé­kenységét és segítenek a fel­merülő gondok megoldásában. Az iskolákban a szükségletek­nek megfelelően karbantartási munkálatokat végeznek. Ennek részeként vállalják a nyári meszelés elvégzését is. Ha el­romlik, kijavítják a bútorzatot, az ablakokat, ajtókat, vízve­zetékeket. A Budapesti Kéz­műipari Vállalat gödi egysége az óvoda patronálását vállal­ta, többek között évenként egy alkalommal egy óvodai csoport játékszükségletét is kielégíti. A szerződés aláírásával egy­idejűleg kifejezték azt a köl­csönös igényt is, hogy az üze­mek dolgozói rendszeres és kölcsönös kapcsolatot tartsa­nak a pedagógus testületekkel, ezzel is segítve a munkások és értelmiségiek kapcsolatának erősödését. Barát Endre Ma és holnap: Cementipari sportnapok Ma és holnap Vácott rende­zik a Cement- és Mészművek- hez tartozó gyárak részvételé­vel a IV. cementipari sportna­pokat. Az ünnepélyes megnyitó ma délután két órakor lesz a váci stadionban. A labdarúgócsapa­tok versenyében négy gyár, a bélapátfalvi, a hejőcsabai, a nyergesújfalui és a váci gyár csapata játszik három órakor és öt órakor a sorsolás szerint. Kispályás labdarúgásban a bélapátfalvi, a beremendi, a miskolci és a váci csapat küzd az elsőségért szombaton dél­után három és öt órakor. Vasárnap délelőtt a mező- gazdasági technikum tornater­mében lesznek az asztalitenisz­mérkőzések. Négy gyár neve­zett: Bélapátfalva, az Eternit- művek, Tatabánya és a DCM. A sakkversenyt a DCM tanács­termében rendezik délelőtt 9 és 12 óra között. Az Eternit- művek és a tatabányai ce­mentgyár csapata bemutató röplabdamérkőzést játszik dél­után két órakor a stadionban, ahol délelőtt 9 órakor és fél tizenegykor a kispályás labda­rúgás, délután fél háromkor és fél ötkor pedig a nagypályás labdarúgás döntőit játsszák a csapatok. A szervezők minden érdek­lődőt szívesen látnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom