Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-08 / 159. szám
MfitCl ‘tup 1972. JÜLIUS 8., SZOMBAT FfejKUSZ Furcsa javaslatok AZ ENSZ gazdasági és szociális tanácsának pénteki ülésén Genfben felszólalt dr. Pataki János nagykövet, a magyar delegáció helyettes vezetője. Az európai biztonsági konferenciával összefüggésben többek között megállapította: azt várjuk, hogy a konferencia elősegíti Európa szocialista és nyugati részei között a gazdasági, kereskedelmi és tudományos kapcsolatok fejlesztését Meggyőződésünk — mondotta —, hogy ezek a nemzetközi kereskedelemre és a világ egész gazdasági együttműködésére is nagy hatással lesznek KÖZBEN NYUGATON az európai biztonsági értekezlet napirendjével kapcsolatban furcsa nyilatkozatok hangzanak eL Többek között az, hogy az értekezlet napirendjére vegyék fel a közel-keleti konfliktus kérdését is. AZ ILYEN és ehhez hasonló javaslat rendkívül furcsa, mivel olyan időpontban születnek, amikor még meg sem kezdődtek a konferenciáról folytatandó konkrét tárgyalások, tehát nem lehet más értelmük, mint megnehezíteni az előkészületek munkáját. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK már a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének januári ülésén világosan kifejtették, hogy az összeurópai értekezlet munkájának gerincét milyen kérdéseknek kellene al- kotniok. Nem kevésbé egyértelműen foglaltak állást abban a tekintetben, hogy milyen legyen az ügyrendi eljárás. A konferenciának mindenekelőtt az európai helyzet alapvető problémáira kell összpontosítania figyelmét. Márpedig ilyenek bőven vannak. Elsősorban a biztonsági rendszer kidolgozása, a gazdasági és kulturális együttműködés kérdései és így tovább ... EZEKNEK A PROBLÉMÁKNAK elsődleges helyét kell biztosítani a konferencia programjában. A napirend kibővítése más kérdésekkel csakis úgy értelmezhető, mint arra irányuló igyekezet, hogy a konferenciát eltérítsék fő küldetésétől. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉRTEKEZLET összehívására irányuló erőfeszítések egész sor akadályba ütköznek, amelyeket mesterségesen támasztanak a reakciós erők Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban; olyan erők, amelyek nem akarnak megbékélni azzal, hogy a konferencia a közeljövő kérdése lehet. Ezek a reakciós erők, amelyeket az egyes nyugati államok hadiipari komplexumai támogatnak, halogató taktikát alkalmaznak, mivel ma már aligha lehetséges magának az értekezletnek a meghiúsítása. Taktikájuk teljességgel átlátszó. Egyfelől azt állítják, hogy ugyan szükséges a tárgyalás, másfelől viszont hozzáfűzik, hogy a Nyugatnak az erő helyzetéből kell tárgyalnia, s meg kell szilárdítani az észak-atlanti szövetség hatalmát. LÁTNI KELL EMELLETT azt a törekvésüket is, hogy a lehető legtávolabbi időpontra halasszák el az előkészületek szakaszát, s ez óhatatlanul kihatna magának a konferenciának az időpontjára is. Ügy tetszik, hogy az összeurópai konferencia ellenzői az egyes nyugati országokban éppen ezit akarják... A.B. T. AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM kinevezte az első néger diplomatát Dél-Af- rikába. James Baker jelenleg még a tokiói nagykövetségen teljesít szolgálatot, és az afrikaans (búr) nyelv elsajátítása után Pretoriába kerül gazdasági és kereskedelmi tanácsosnak. A törvényhozás néger tagjai már régóta sürgetik a kormányt, hogy nevezzen ki fekete bőrű diplomatát Dél- Afrikába. Xuan Thuy elindult Párizsba Nem csökken az amerikai légi terror Xuan Thuy miniszter, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának titkára, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője, a jövő hét elején visszaérkezik a francia fővárosba, hogy részt vegyen a Vietnam-értekezlet július 13-i ülésén — közölték pénteken a demokratikus Vietnam delegációjának párizsi székhelyén. Xuan Thuy csütörtökön utazott el Hanoiból. Peking és Moszkva érintésével tér vissza a francia fővárosba. A kínai fővárosba pénteken érkezett meg. A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint az elmúlt huszonnégy órában 24 B—52-es óriásbombázó és 185 vadászbombázó támadta a VDK területét. A szőnyegbombázások fő célpontja Dong Hói kikötőváros térsége volt. Amerikai forrásból hozzáfűzték még, hogy ugyanezen idő alatt az amerikai 7. flottának a Tonkini-öbölben tartózkodó hajóiról messzehordó ágyúkkal lőtték Észak-Viet- nam területét. A tájékoztatás szerint amerikai repülőgépek és hadihajók ugyanezen idő alatt támadták Dél-Vietnam területeit is. B—52-es hadászati bombavetők huszonkét bevetésben csaknem kétezer bombát szórtak le Dél-Vietnam területére, az amerikai 7. flotta hajói pedig 331 „taktikai” akciót hajtottak végre a déli országrész ellen. A Thieu-rezsim saigoni katonai parancsnoksága pénteken azt állította, hogy saigoni ejtőernyős alakulatok pénteken harckocsik, a tüzérség, valamint az amerikai légierő támogatásával utat törtek maguknak Quang Tri tartományi székhely centrumába és ellenőrzésük alá vonták a város kétharmad részét. A hadszíntérről érkezett jelentések és magas rangú amerikai tisztek megnyilatkozásai azonban erősen kétségessé teszik e bejelentések valódiságát. Hanoiban pénteken hivatalos adatokat hoztak nyilvánosságra a VDK fővárosát július 4-én ért amerikai légitámadás következményeiről. Ezen a napon az amerikai repülőgépek harminc bevetésben támadták Hanoit. A városban és környékén 19 pontra szórták le bom- baterhüket. A főváros környékén négy települést rakétatűzzél árasztottak el. A barbár légitámadás következtében Hanoiban nyolcvan ember életét vesztette, illetve megsebesült. Legtöbbjük nő, idős ember vagy gyermek. Július 25-én, Djakartában Bhutto-Rahman sejk találkozó? Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni köztársasági elnök és Mudzsibur Rahman sejk, a Bangla Desh miniszterelnöke várhatóan röviddel a pakisztáni nemzetgyűlés július 10- én kezdődő s mintegy öt napig tartó rendkívüli ülésszaka után fog találkozni — közölte pénteken a Bhutto elnökhöz közel álló Morning News Karachi napilap. Ka- rachiban hírek keringenek arról, hogy a találkozót július 25-e körül Djakartában, Indonézia fővárosában fogják megtartani. Bonni láncreakció „Elbocsátó, szép üzenet” Kari Schiller nyugatnémet gazdasági és pénzügyminiszter (balról) átveszi az elbocsátó okmányokat Heinemann köztársasági elnöktől. Miközben a világsajtó központi helyen foglalkozik két nagy és jelentős ország miniszterelnöki bársonyszékének új gazdáival, a francia Pierre Messmerrel és a japán Tana- kával, egy harmadik ország kabinetjében is lényeges változásra került sor. Ez a harmadik ország a Német Szövetségi Köztársaság, és a szóban forgó változások főoka dr. Kari Schiller gazdasági és pénzügyminiszter távozása. Protokolláris értelemben a bonni kormányátalakítás nem mérhető sem a párizsi, sem a tokiói változásokhoz, hiszen a Rajna partján nem a miniszterelnök személye változott. A képlet mégsem ennyire egyszerű: Kari Schiller a jelenlegi bonni kabinet egyik legjelentősebb személyisége, aki két tárca óriási hatalmú birtokosa volt egy olyan országban, amelyben ez a két tárca — a gazdasági élet irányítáTíz centi tengeralattjáró SALT és gazdaság Egy időben rendszeresen közöltek bizonyos típusú rajzokat az újságok. A rajz egyik oldalán egy tank vagy egy repülőgép ábrája látszott, a másik oldalán azok a lakóházak, iskolák, kórházak, amelyeket ezek árából építeni lehetett volna. Manapság ritkábbak ezek az ábrák. Talán azért, mert az illusztrálásnak nagyobb nehézségei vannak. Mert húsz évvel ezelőtt egy-két iskoLával, tucat lakóházzal egyensúlyt lehetett teremteni a rajz másik oldalán lévő pusztító eszközzel. De napjainkban mi mindent kellene arra a papírra fölsorakoztatni! Katona Éva riportkönyvében így válaszol a kérdésre; mennyi egymillió forint? — „Tíz centi príma tengeralattjáró.” És a világtengereken nagyon sok centi tengeralattjáró cirkál. A katonai adatok titkosak. Hogy pontosan mennyi pénz folyik el a világban fegyverekre, ezt a különböző valódi és álcázott költségvetési rubrikák alapján nem lehet megállapítani. Vannak azonban bizonyos támpontok. Nixon elnök beiktatása után az amerikai kongresz- szus felülvizsgálta a Johnson elnök által hátrahagyott csődtömeget, így a hadikiadásokat is. Az U. S. News and World Report annak idején nyilvánosságra hozta a revízió néhány részletét. Az úgynevezett Sentinel-rakétaelhá- rító rendszer fejlesztésére 5,3 milliárd dollár — vagyis több mint tíz százalékkal nagyobb összeg, mint a teljes magyar költségvetés — folyt el két és fél esztendő alatt. Harckocsikra, a C—5A lökhajtásos szállítógépre, a rakéták „felfrissítésére”, az FB—111-es stratégiai bombázókra és az F—14-es tengerészeti repülőgép kifejlesztésére 33,1 milliárd dollárt fordítottak — egy esztendő alatt. Emellett az összeg mellett eltörpül az űrkutatás rendelkezésére bocsátott 3,8 milliárd. Az 1970-es költségvetés beterjesztésekor Proxmire szenátor tette föl azt a kérdést, amely tulajdonképpen napjaink fő problémája. „Van-e értelme annak, hogy 1,5 milliárd dollárt költsünk új repülőgép-anyahajókra, amikor a szövetségi kormány ennél kevesebbet fordít közoktatásra?” Ez az 1969-es esztendő bizonyos fordulatot jelentett Amerikában is, meg a fegyverkezési versenyben is. A kongresszus, amely addig minden hadiberuházást, programot szinte ellenvetés nélkül elfogadott, példátlanul heves támadást intézett a Sentinel — majd utóda, a Safeguard —rakétaelhárító rendszer ellen. Olyan költséges és olyan értelmetlen volt ez a program, hogy már nem lehetett a korábbi frázisokkal — „meg kell őrizni az elrettentő erőt”, „az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy átadja a világon az első helyet” — elaltatni a képviselők éberségét. A Szovjetunió ebben az esztendőben lényegében utolérte — a globális rakéták számában — az Egyesült Államokat, és a fegyverzet minden területén stabilizálódni kezdett az egyensúly. Elsőízben hangzottéi Amerikában (a költségvetési vita során) azaz érv, hogy minden új típusú hadiberuházás a fegyverkezési verseny fokozásához vezet, de nem teremt új állapotot — legfeljebb magasabb (és veszélyesebb) szinten jön létre új egyensúly. A Szovjetunió — súlyosan megterhelve ezzel népgazdaságát — természetesen arra kényszerült, hogy minden amerikai fejlesztési lépésre saját hadseregének erősítésével válaszoljon. így végtelen spirál jött létre, a korábbi — a hidegháború éveit bevezető — versenyfutás helyett, amikor is az Egyesült Államok még reménykedett: megőrzi, sőt, fokozza a háború után meglévő előnyét. Ez a helyzet alapozta meg a Helsinkiben és Bécsben felváltva folyt SALT-tárgyaláso- kat. Amikor megkezdődött az eszmecsere a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról, a világ minden részéről gyűltek össze újságírók a konferenciák színhelyén — de hiába. Szinte alig volt még eszmecsere, amelyről ilyen kevés részlet szivárgott volna ki. Tárgyszerű és szigorúan titkos tárgyalások voltak — ezt mutatja az eredmény. A rakétaelhárító rendszerekről szóló egyezmény pontosan megszabja: mindkét ország két-két rendszert építhet, darabonként 100—100 elhárítórakétával, a főváros és az interkontinentális rakéták kilövőhelye körül. A támadórakéták számát egy ötévre szóló ideiglenes megállapodás korlátozza. Mit jelent ez a megállapodás a költségvetés szempontjából? Mansfield amerikai szenátor — a most folyó kihallgatások során (amikor is a szenátus bizottságai megkérdezik a vezető politikusok véleményét az egyezményről) — saját számításaival indokolta helyeslő állásfoglalását. Eszerint: az egyezmény előtt mind a két nagyhatalom ezernégyszáz rakétából álló elhárítórendszert tervezett. Az, hogy nem kell csak 200 rakétát létrehozni, 45 milliárd dollár megtakarítást jelent. Ez az ösz- szeg a Német Szövetségi Köztársaság évi költségvetésénél is nagyobb. A felszabaduló pénz! — mondani sem kell — megfelelően lehet hasznosítani. Ez azonban még egyáltalán nem biztos. Ugyancsak a szenátusi meghallgatások során Laird hadügyminiszter — a SALT-ért „cserébe” új hadi programok jóváhagyását kérte. Tengeralattjárókat, atomhajtású anyahajókat, repülőgépről kilőhető rakétákat, helikopterhordozó rombolókat kért — hogy (ismét a régi formula szerint) megmaradhasson az „elrettentő kapacitás”. Ez, bizony, nem sok jóval biztató állásfoglalás. Hiszen egy ilyen program jóváhagyása esetén —, a SALT-egyezmény ellenére — csak folytatódna a milliárdokat fölemésztő, egyre emelkedő fegyverkezési spirál. —y—s sának két minisztériuma — minden szempontból rendkívüli jelentőségű kulcspozíció. A legújabb hírek már arról számolnak be, hogy dr. Gustav Heinemann szövetségi elnök hivatalosan is átadta Schillernek „az elbocsátó szép üzenetet”, utódjának Helmut Schmidt eddigi hadügyminiszternek, illetve az ő helyére lépett Georg Lebernek, valamint a Lebert felváltó személyiségnek a kinevező okmányokat. A Schiller távozásával elindult személyi láncreakció tehát formailag is befejeződött a mai napon. A megfigyelőknek azonban van okuk arra a fel- tételezésre, hogy ennek a láncreakciónak politikai része is van, 'amely a hivatalos okmányok átadásával inkább kezdetét vette, mintsem befejeződött volna. Nem vitás, hogy ez a látványos változás nem valami jókor jött Bonnban. Novemberben világszerte nagy érdeklődéssel várt parlamenti választások lesznek a Német Szövetségi Köztársaságban. Bár Schiller lemondásának háttere gazdaságpolitikai természetű, nem nehéz megjósolni, hogy a CDU—CSU minden eszközzel kihasználja majd Schiller távozását, és ennek máris vannak félreérthetetlen jelei. A kormánynak mindent meg kell tennie annak megakadályozására, hogy Barzelék jelentős számú választóval hitessék el: a gazdasági csúcsminiszter távozása valami hosszú távra is kiható „ideológiai krízist” jelent a kormány- koalícióban. Gromiko Luxemburgban Gromiko szovjet külügyminiszter Hollandiában, a tárgyalások befejeztével, gazdasági, ipari és műszaki együttműködési egyezményt írt alá. A szovjet külügyminiszter pénteken Luxemburgba érkezett. A repülőtéren Gaston Thom külügyminiszter fogadta. Parafálás Moszkvában Szovjet-amerikai tudományos-műszaki együttműködés Üj szakaszt nyit a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban a Moszkvában pénteken parafáit jegyzőkönyv. A dokumentumban az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselői meghatározták a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködési vegyesbizottság tevékenységének feltételeit és elsődleges területeit. A jegyzőkönyv a Nixon elnök látogatása idején május 24-én Moszkvában aláírt megállapodás értelmében jött létre. Feltételezhetően az együttműködésbe bevonnak állami szerveket és ipari vállalatokat is. Lehetséges közvetlen kapcsolatok kialakítása tudósok, mérnökök, élenjáró kutatóintézetek és szervezetek között. Dr. Edward David, Nixon elnök tudományos tanácsadója, aki a jegyzőkönyv para- fálására érkezett Moszkvába, kijelentette: nagy hatással volt rám a szovjet tudomány és technika magas fejlettségi színvonala. Azok a tervek és programok, amelyeket itt megvitattunk és részletesen ki szeretnénk dolgozni, jelentős előnyökkel kecsegtetnek nemcsak népeink, hanem az egész világ számára. Szovjet részről a jegyzőkönyvet Vlagyimir Kirillin, a tudományos és műszaki állami bizottság elnöke parafálta. A David vezette amerikai küldöttség július 2-án érkezett a Szovjetunióba. A vendégek meglátogattak több moszkvai és kijevi fizikai intézetet. Pénteken a küldöttséget fogadta Msztyiszlav Kel- dis, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke. A küldöttség ma befejezi látogatását. Budapesttől 50 kilométerre. Kellemes kirándulás Hétvégi pihenés Jó szórakozás DÖMSÖDÖN, a festői szépségű Kis-Duna partján, a KEKDUNA VVWWWWVV\AA^VVWWWWWVW VENDÉGLŐ vwv^n^vwwwwwwwwwwwwww tájjellegű, hideg és meleg ételekkel, kitűnő italokkal várja kedves vendégeit. Esténként népi zenekar, tánc. Nyitva: a hét minden napján. A vendéglő szomszédságában van a korszerűen kiépített dunai strandfürdő, táborozási lehetőségekkel. Megközelíthető: autóval, az 51-es főútvonalon, valamint HÉV-vel és hajóval, Ráckevén keresztül.
