Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

1972 JÚLIUS 7., PÉNTEK

3

MEG*

'^Mé'&sP

Szovjet gyártmányú szölöszüretelő gépet próbálnak ki a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben. A gép vákuummal szippantja le a fürtöket a tőkéről.

Urbán Tamás felvétele

Ü:ést tartott a Szolnok megyei pártbizottság

Csütörtökön ülést tartott az MSZMP Szolnok megyei Bi- zottága. Az ülésen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A megyei pártbizottság hozzájárult ahhoz, hogy Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára — egészségi állapotára tekintettel, saját kérésére — nyugállományba vonuljon: érdemeinek elismerésével, felmentette. A megyei párt- bizottság dr. Gergely Istvánt, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettesét megválasztotta a megyei pártbizottság első titkárának.

Társadalmi

Kun József, a váci Híradás- technikai Anyagok Gyára pártbizottságának szervező titkára:

— Társadalmi munka szervezésekor nagy súlyt helyezünk az önkéntességre. Nem az a célunk, hogy a gyár jövedelme nőjön, hanem, hogy az emberek tudata formálódjon. A munka helyett egynapi fizetést ajánl fel? Ez nem elegendő, mert így nem érzi a politikai célt. Jobban azonosul az eszmével, ha dolgozik.

Cseri Imre, a vállalati szak- szervezeti bizottság termelési felelőse:

— A brigád felajánl húsz órát, aztán parkosít — az ilyen vállalás a múlté. Most szerződést kötöttünk szociális otthonnal, bölcsődékkel, óvodákkal. Játékot csinálunk, mászó- kákat, ringlispilt az udvarra... A gyárat egy évben kétszer csinosítottuk. Ma már nem engedjük, hogy szeméttakarítás legyen a társadalmi munka. Inkább a vállalatnak dolgozunk, úgyhogy a cégnek is eredményt hozzunk.

— Május 13-án vietnami műszakot tartottunk, amelyet a KISZ hirdetett meg. A műszakiak és az alkalmazottak részvételét nem kértük, de nem zártuk ki őket a társadalmi munkából, a selejtbontás- hoz csoportosítottuk őket, hogy mérhető legyen a teljesítményük. Mi csak annyit kérünk a vállalattól, amennyit adunk. Az volt az elvünk: legyen egyenlőség, mindenki kétkezi

*?nűnkát végezzen.

— A vietnami műszak ugyanolyan volt, mint bármely munkanap: a ferritüzem- ben ferrit készült, a transzformátorrészlegben hírtrafókat, fénycsőfojtókat gyártottak — normateljesítményben. Gondolom, e plusz munka a vállalat eredményességét pozitiven befolyásolja ... Általában minden évben két társadalmi műszakot tartunk, mindig az aktuális esemény, például a Le- nin-centenárium, az árvíz, a X. kongresszus, Vietnam megsegítése határozza meg e munkák politikai tartalmát.

lyekben nincs létszámhiány, elegendő az alapanyaguk, eredményesek, s termékeikre vár a piac. E műszak csaknem egymillió forint termelési értéket hozott, százezer forint eredménnyel lehet számolni, mert nálunk nagy az anyagigény. Ebből vagy 60 ezer forint a bér.

— Nekünk a vietnami műszakból kevesebb hasznunk van, mint a vietnami egyszámlának. A százezer forint nem olyan nagy összeg, hogy befolyásolná a vállalat eredményét, valóban a vietnami nép segítéséért dolgoztak az emberek. Sokkal könnyebb rábírni az embert, hogy a fizetéséből egy százalékot adjon, mint egy napot dolgozzon. Pedig az-az igazi felajánlás, ha ha az idejét áldozza fel.

Bross Sándor, a HAGY műszaki igazgatóhelyettese:

— A több termelésért nem kérünk társadalmi munkát. Az nem megy, hogy az emberek munkaidőn túl itt maradjanak és dolgozzanak. Más egy vietnami műszak, ami egynapi keresetet, egynapi termelést jelent. De nincs ma már „ingyen műszak” — a társadalmi munka társadalmi és politikai munka.

— Nem értek egyet azzal, hogy a dolgozók két-három órával korábban jöjjenek be, ilyenkor inkább túlórát fizetünk. Azt szoktuk kérni a brigádoktól, hogy a nyolc órát intenzíven dolgozzák végig. Úgy gondolom, ha valaki nyolc órán át derekasan termel, aZ tíz-tizenkét órát már nem bír. Amennyiben a dolgozó kifárad, hetekre csökkenhet telje- lítménye. Nem szeretem a munkások módszeres kifárasz- tását.

— A május 13-i vietnami műszakra elsősorban azokat az üzemeket kértük meg, ameCseri Imre szakszervezeti termelési felelős:

— Nálunk a társadalmi munkával nem élnék a vállalat vezetői, restellnek jönni, de szívesen veszik az ajánlko- zást. A munkaversennyel is elég mostohán bánnak.

— A tömegszervezeti adminisztrációs, szervezési munka is társadalmi munka, például, hogy az aktíva kikönyörgi a bélyeg árát. A sok rendezvény, névadó, temetés, május elsejei felvonulás nem történik magától. Az mind társadalmi munka, amelyet az emberek munkaidőn túl, legtöbbször munkaidőben, de feladataik ellátása mellett végeznek. Egy szeminárium meghallgatását nem tekintjük társadalmi munkának.

— Fel kell készülnie az embernek, ha társadalmi munkát kér. A társadalmi betegség, a kispolgáriság megzavarja az embereket. Nagyon öntudatosnak kell lennie annak, akitől társadalmi munkát kérünk, mert könnyen a fejünkhöz vágják: „ezért mit kapunk, másnak ez volt a prémiumfeladata?” Körültekintően kell szervezni; azzal hogy csak hat órát kértünk, a dolgozók negyven százalékát nyertük meg. Apró fogásokra van szükség, például nem vasárnapra, hanem szabad szombatra tettük a műszakot.

— A társadalmi munkát általában kisebb csoport kezdeményezi, szervezi. Hogy mit érez a dolgozó? Nem erőszakoskodunk, semmilyen retorziót nem alkalmazunk. Ha egy műhelytitkár nem jön el, s nem tudja hiányzását indokolni, elbeszélgetünk vele. A műszakok hangulata vidám, a jobb kedvűek, a belevalók jönnek el...

Süli Ilona, a fénycsőfojtóüzem dolgozója:

— Részt vettem már társadalmi munkában, vietnami műszakban. Akkor kérnek társadalmi munkát, ha valamit sürgősen meg kell csinálni. Például néhány órát bentmaradtunk. tekercseltünk Ha a munkát KISZ-tagok végzik, nincs túlóra.

Tokavecz Jánosné, a fény- csőfojtó-üzem dolgozója:

— Még nem voltam társadalmi munkán, csak október óta dolgozom itt.

Magosin Dezső, a HAGY KISZ-bizottságának titkára:

— Általában a KISZ szervezi a társadalmi munkaakciókat — a fiatalokra, a brigádokra támaszkodunk. A legutóbbi vietnami műszakban ötszázan dolgoztak, összesen háromezer órát. A munkáért járó összeg felét a KISZ-bizottság használja fel, huszonöt százalékát befizetjük a vietnami számlára, a másik huszonöt százalékával pedig a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását segítjük.

— A HAGY KlSZ-szerveze- te egy fillér támogatást sem kap. Azt még nem tudtuk elérni, hogy a vállalattól segítséget kapnánk. Mindent ilyen műszakokból tudunk kigazdálkodni.

— A társadalmi munkát saját elhatározásból végezzük. „Gyerekek, csináljatok egy vietnami műszakot, mert a tervvel rosszul állunk” — ilyen még nem volt. Olyant sem hallottam, hogy valaki azt mondta volna: „Elvettek egy szombatot.”

— A vietnami műszak előtt ötperces röpgyűlést tartottunk, elmagyaráztuk, hogy mit miért csinálunk.

Fóti Péter

A szocialista Magyarországért

Kádár János beszédeinek és cikkeinek új gyűjteménye

K

ádár János beszédeinek és cikkeinek a Kossuth Könyvkiadónál, A szocialista Magyarországért címmel megjelent gyűjteményes kötetének olvasása során az emberben felidéződik a tárgyalt időszak, az elmúlt négy év története: a párt tevékenysége, az ország fejlődése. Amikor elhangzottak e beszédek vagy a folyóiratokban megjelentek, az írások, rendszerint egy-egy időszak eseményeit foglalták össze, vagy indították el; a legbonyolultabb kérdésekről szólva is a legközvetlenebb előadásmódban. Az emberek szívesen hallgatják Kádár Jánost, nemcsak azért, mert fontos dolgokat mond az ország dolgairól, hanem meggyőző, elvhű, mindig igaz, őszinte szavaiért is.

Nincs olyan kérdése közéletünknek, amelyről ebben a könyvében is ne esnék szó. A négy esztendőnek (1968— 1972), amelyet ez a kötet átölel, minden fontos politikai és társadalmi, hazai és nemzetközi kérdését részletesen és sokoldalúan kifejti. E sokoldalúságon belül a legkiemelkedőbb mégis, hogy Kádár János gondolatmenetében hogyan egyesül a vezető államférfi szemlélete az „egyszerű” munkások, dolgozók szemléletével. Kádár János — e kötet is tanúság rá — rendkívüli érzékkel fogja fel az emberek napi gondjait, a társadalom mindennapi problémáit, akár nagy horderejű, országos vagy nemzetközi összefüggéseket hordozó gazdasági, társadalmi kérdésekről, akár a gyárak, a földek emberét foglalkoztató apró dolgokról van is szó. Aho- pvan a kommunista újságírók aktívaértekezletén megfogalmazta: maga is a gyalogosok pártján van.

N

épszerű, holott sosem hajszolta a népszerűséget. A negatív jelenségekről, a nehézségekről szólva sohasem ígér, hanem harcba hívja, felrázza, felelősségre ébreszti a hallgatókat-olvasókat. A nyílt szót alapvető előfeltételnek tartotta és tartja, annak, hogy az emberek megosszák a felelősséget a párttal, az állammal

az ország jelenéér, és jövőjéért. „E felelősségtudat kialakításához sok minden szükséges — nyilatkozta a L’Unita tudósítójának. — Szükséges az őszinte bizalom éppúgy, mint a mélyreható vita az eltérő véleményekről”. De, ha ezt síkéiül megteremteni, akkor ez „népünk érdekeinek sokkal hathatósabb védelmét jelenti, mint bármilyen kicsinyes gyámkodás és adminisztrálga- tás. Ez a látszólag hosszabb út voltaképp a rövidebb és célravezetőbb” — hangsúlyozza. Vagyis mindent együtt a dolgozókkal csinálni: megtervez- r.., majd megvitatni a tennivalókat, s együtt végrehajtani. „Céljaink olyanok, hogy azokkal minden becsületes érzésű, tisztességes gondolkodású ember egyetérthet” — mondja máshol, majd hozzáteszi: „És, ha valaki becsületesen és rendesen dolgozik, akkor azt mi értékeljük.”

E

z a rendíthetetlen’ bizalom a dolgozó ember iránt, ez az érzés hatja át egész tevékenységét. Tudja, hogy „a mindennapi életben az egyes embereknek lehetnek és vannak is problémáik keresettel, előmenetellel, lakással, egyetemi felvétellel és sokféle más kérdéssel kapcsolatban”, de. ha a hazáról van szó, akkor nem lehet alku, akkor csak egyetlen parancs létezik, mégpedig „a haza iránti kötelesség becsületes teljesítése” — fejtette ki a Hazafias Népfront IV. kongresszusán. „A szocializmus építése nemcsak gazdasági feladat, hamm biztosítani kell a teljes, a szó igaz értelmében vett emberi élet kibontakozását, egyén és közösség harmonikus kapcsolatát és fejlődését.”

A szocializmus építése tehát nem lehet öncélú, nem épülhet önmagáért. „A marxizmus-letlinizmus, mint tudomány és a kommunizmus, mint eszme, mély meggyőződésem szerint korunk humanizmusa. Tehát emberséget és emberiességet jelent, és célja az is, hogy a dolgozó ember élete jobb legyen.” Ez utóbbit már könyve megjelenése óta mondotta, a hatvanadik szüStrandkörúton a Dunakanyarban

Bent vagyunk a ...

A cím nem teljesen igaz nem voltunk bent a vízben, bár lehettünk volna, de nem nagyon csábítottak bennünket a Dunakanyar strandjai. Előítéletmentesen érkeztünk, nem riasztott bennünket a Pest megyei KÖJÁL tavalyi vizsgálata, amely kimutatta, hogy a strandokon nem túlzottan egészségesek az állapotok. No, de mégsem tavaly van, hanem „idén”. Nem vette el a kedvünket az 1970. július

28-án, tehát tavalyelőtt írt cikkünk sem — „Kinn vagyunk a vízből...” —, mert

ugye mégsem tavalyelőtt vagyunk, hanem az „idén”.

Hideg — meleg

Szentendrén azért nem mentünk be a szép, parkos és ezért meghitt hangulatával csábító Pap-szigeti strandra, mert a húszfokos vizet csupán húszfokosnak találtuk, s nem melegebbnek. Bár biztatnak, harminckilenc fokos termálvizet találtak, majd lesz melegebb is a víz, állítólag már augusztus elsején. Megígértük, hogy akkor majd augusztus elsején kipróbáljuk a lubickolást a festői környezetben. Érdeklődtünk a Duna talán melegebb? Valamivel igen, de hiába részesítenénk előnyben a dunai fürdést, Szentendrén szabad strand — és nem szabad dunai strand — nincs, mert a folyó itt kialakult medre következtében nagyon sebes a víz, veszélyes örvényekkel. Azonkívül a meder el is iszanosodott a szabályozások miatt, és félő, beleragadunk az iszapba. Majd. ha a medret rendezik, a közeljövőben, már talán jövőre ... Inkább to- vábbálltunk.

Leányfalun az új strand építészeti remeklés — bár többször megírtuk, hogy költség- vetési „bravúr” is volt, olyan drágán építették. Annyira meleg a vize, s annyira izzadtunk, hogy felfrissülést nem remélhettünk, annál is inkább, mert úszásra az elkészült medencék nem alkalmasak, legfeljebb pihenésre, .üldögélés- re. ígérik, lesz hidegebb is a víz, és lesz igazi úszásra alka- mas medence is.

„Vadfürdőzés“

A sok kényeskedés, akadékoskodás után vágjuk magunkat az igazi „vadfürdőzők” pózába, és mivel a Dunakanyarnak ezen az oldalán nincs is több medencés strand, vegyük szemügyre a folyami szabad strandokat.

Tahitótfaluban nem is kell igazi „vadfürdőzőnek” lennünk, hogy kedvet kapjunk megfürödni a Dunában kijelölt szabad strandon. A község szigeti részén, már a Pokol csárda mellett öltözők és zuhanyzók hívogatnak, ligetes, fás területen. Pénztáros is van, kabinos is, telepőr is, úszómester is. Itt „bent voltunk a vízben ...” képletesen, annál is inkább, mert állítólag a Duna tisztább, mint tavaly, tavalyelőtt és azelőtt az utóbbi esztendőkben. Használtak a víztisztítási előírások.

Pócsmegyemél is van szabad strand, de a legszebb helyen, a kisoroszi szigetcsúcsnál van a legfestőibb. Szemben, a történelmi Visegrád strand-kuriózuma hívogat: kosaras strand, ahol utoljára

1969-ben lehetett fürdeni, de aztán megszüntették. Hiába került egymilliókétszázezer forintba, konstrukciós hiba miatt tönkrement, most úgy látszik, kijavították, de mégsem lehet benne fürdeni. Nincs úszómester, nem akad vállalkozó.

Kompon átkeltünk a másik, a váci oldalra, ahol a váci városi strand igazi városi strand. De amint mondják, végig a Duna mentében mindenhol jelöltek ki fürdésre alkalmas területet, Szobtól Dunakesziig.

A szobi a legszebb, a zebe- gényit nem szívesen említik, mert köves-kavicsis, a zebegé- nyiek jobban szeretnek átrán- dulni Nagymarosra fürdeni, ahol kabinok is vannak. Kismarosnál nem érdemes fürödni, mert itt kanyarodik el a folyó, örvényes, veszélyes. Verőcén is van néhány kabin. A legfelszereltebb a sződligeti szabad strand, kabinok mellett zuhanyozók is találhatók itt. Gödnél sok problémát okoz a part kialakítása, a különböző parti létesítmény, Dunakeszinél pedig a vízmű közelsége miatt nehéz a strand fejlesztése.

Nem lehet ?

Érdekes, hogy a váci parton az ellenkezőjét mondják, mint a szentendrei részen. Vagyis: a Duna egyre szennyezettebb, néhány éven belül nem lehet benne fürödni, a további fejlesztési tervekben ezért medencés strandok építése szerepel.

Tehát „bent vagyunk a vízben”, illetve bent szerettünk volna lenni. De miért kell akadékoskodnunk állandóan? Evezni, csónakázni kitűnően lehet, miért kell fürödni mindenáron ?

Berkovics György

letésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Ez kommunista eszmeiségének,

marxista-leninista nézetének I annyira pontos filozófiai meg- fogalmazása, hogy ezen a helyen, e gondolatkör záró motívumaként idézzük.

M

ásik nagy gondolatköre e kötetnek gazdasági életünk mindennapja, i Ez nem véletlen, mert a könyv kezdete időben egybeesik a i gazdaságirányítás reformjá- ' nak bevezetésével, végighúzódik rajta ennek előkészítése. „A gazdasági reform segítségével alapvető céljainkat akarjuk jobban megközelíteni ...” — mondja, majd hozzáteszi : „... akármilyen is a

mechanizmus és akárhogyan reformáljuk is meg a gazdaság irányítását, dolgozni kell”. Tanulságos itt emlékeztetni, miként hívta fel a figyelmet több ízben is, hogy újfajta „sajátos érdekkapcsolatok” is keletkezzenek; ezeknek nagy húzó és ösztönző erejük lehet, de lehetnek bizonyos árnyoldalai is. A többféle ér- | dek közül a fő és meghatá- I rozó az országos, az össznépi érdek — fejti ki. Másutt éberségre hív, hogy a helyi érdek-összefonódás ne vihessen „görbe utakra”.

Mindig a realitásokra figyelmeztet. Nagyon érzékenyen és idejében reagál a társadalmi fejlődés során fellépő pozitív és negatív jelenségekre. „Mindig a valóságot kell néznünk, nem azt, amit szeretnénk” —

mondja egy helyt. S ez a valóságérzék jellemzi minden beszédét, írását.

A gazdasági, társadalmi és kulturális élet az utóbbi másfél évtizedben gyorsan fejlődött. Eredményeink figyelemre méltók. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy milyen mélyről indultunk el. Meg kellett birkóznunk az ellenforradalommal, gazdasági és szellemi kártételeivel, s egyidejűleg le kellett küz- denünk a szektás, dogmatikus politika okozta súlyos torzulásokat, s meg kellett teremtenünk a szocializmus továbbépítéséhez a feltételeket, kialakítani a bizalom légkörét. Ebben, a több mint másfél évtizedben, amikor olyan nagy feladatokat valósítottunk meg, mint a mező- gazdaság szocialista átalakítását, a szocialista társadalom alapjai lerakásának befejezését. Szélesedett a szocialista demokrácia, szilárd a törvényesség, és az emberek emelkedő életszínvonalukon is ellenőrzik e politika helyességét. Kádár János több alkalommal utal rá. hogy dolgozó népünk okkal lehet büszke ezekre az eredményekre. s gondjaikat is az eredménvek tudatában. annak talajáról szemlélje.

V

égül szólnunk kell Kádár Jánosnak arról a munkásságáról, amelyet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége, a kommunista eszme világméretű mozgalmának szélesítése érdekében kifejtett. Itt is történelmi távlatokban gondolkodott és gondolkodik. Hangsúlyozza, hogy a kommunista eszme szerte a világban terjed. „A legfőbb jellemzői a nemzetközi helyzetnek az, hogy a szocializmus, a haladás, a nemzetközi függetlenség, a béke erői az egész világon növekszenek és feltartóztathatatlanul előre nyomulnak." S ehhez a mi országunk a maga erejével járul hozzá. S hozzáteszi, hogy Magyarország legjobb barátja a Szovjetunió, amelyhez eszmei, gazdasági és Isa- ráti szálak fűződnek, amelyek széttéohetetlenek.

A könyv olvasása nyomán kibontakozik pártunk, népünk harca a társadalmi haladásért, az ország felemelkedéséért. A népéért gondolkodó, s a néppel együttélő ember arca rajzolódik ki, aki elkötelezetten valósítja meg a kommunista eszméket a nép javáJa azon a helyen, ahová a nép bizalma állította.

Gáli Sándor

SZŐLŐSZÜRETELŐ