Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

1972 JÚLIUS 7., PÉNTEK 3 MEG* '^Mé'&sP Szovjet gyártmányú szölöszüretelő gépet próbálnak ki a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben. A gép vákuummal szippantja le a fürtöket a tőkéről. Urbán Tamás felvétele Ü:ést tartott a Szolnok megyei pártbizottság Csütörtökön ülést tartott az MSZMP Szolnok megyei Bi- zottága. Az ülésen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. A megyei pártbi­zottság hozzájárult ahhoz, hogy Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára — egészségi állapotára te­kintettel, saját kérésére — nyugállományba vonuljon: ér­demeinek elismerésével, fel­mentette. A megyei párt- bizottság dr. Gergely Istvánt, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettesét meg­választotta a megyei pártbi­zottság első titkárának. Társadalmi Kun József, a váci Híradás- technikai Anyagok Gyára pártbizottságának szervező titkára: — Társadalmi munka szer­vezésekor nagy súlyt helye­zünk az önkéntességre. Nem az a célunk, hogy a gyár jövedel­me nőjön, hanem, hogy az em­berek tudata formálódjon. A munka helyett egynapi fize­tést ajánl fel? Ez nem elegen­dő, mert így nem érzi a politi­kai célt. Jobban azonosul az eszmével, ha dolgozik. Cseri Imre, a vállalati szak- szervezeti bizottság termelési felelőse: — A brigád felajánl húsz órát, aztán parkosít — az ilyen vállalás a múlté. Most szerző­dést kötöttünk szociális ott­honnal, bölcsődékkel, óvodák­kal. Játékot csinálunk, mászó- kákat, ringlispilt az udvarra... A gyárat egy évben kétszer csinosítottuk. Ma már nem en­gedjük, hogy szeméttakarítás legyen a társadalmi munka. Inkább a vállalatnak dolgo­zunk, úgyhogy a cégnek is eredményt hozzunk. — Május 13-án vietnami műszakot tartottunk, amelyet a KISZ hirdetett meg. A mű­szakiak és az alkalmazottak részvételét nem kértük, de nem zártuk ki őket a társadal­mi munkából, a selejtbontás- hoz csoportosítottuk őket, hogy mérhető legyen a teljesítmé­nyük. Mi csak annyit kérünk a vállalattól, amennyit adunk. Az volt az elvünk: legyen egyenlőség, mindenki kétkezi *?nűnkát végezzen. — A vietnami műszak ugyanolyan volt, mint bár­mely munkanap: a ferritüzem- ben ferrit készült, a transzfor­mátorrészlegben hírtrafókat, fénycsőfojtókat gyártottak — normateljesítményben. Gondo­lom, e plusz munka a vállalat eredményességét pozitiven be­folyásolja ... Általában min­den évben két társadalmi mű­szakot tartunk, mindig az ak­tuális esemény, például a Le- nin-centenárium, az árvíz, a X. kongresszus, Vietnam meg­segítése határozza meg e mun­kák politikai tartalmát. lyekben nincs létszámhiány, elegendő az alapanyaguk, eredményesek, s termékeikre vár a piac. E műszak csaknem egymillió forint termelési érté­ket hozott, százezer forint eredménnyel lehet számolni, mert nálunk nagy az anyag­igény. Ebből vagy 60 ezer fo­rint a bér. — Nekünk a vietnami mű­szakból kevesebb hasznunk van, mint a vietnami egy­számlának. A százezer forint nem olyan nagy összeg, hogy befolyásolná a vállalat ered­ményét, valóban a vietnami nép segítéséért dolgoztak az emberek. Sokkal könnyebb rá­bírni az embert, hogy a fize­téséből egy százalékot adjon, mint egy napot dolgozzon. Pe­dig az-az igazi felajánlás, ha ha az idejét áldozza fel. Bross Sándor, a HAGY mű­szaki igazgatóhelyettese: — A több termelésért nem kérünk társadalmi munkát. Az nem megy, hogy az emberek munkaidőn túl itt maradjanak és dolgozzanak. Más egy viet­nami műszak, ami egynapi ke­resetet, egynapi termelést je­lent. De nincs ma már „in­gyen műszak” — a társadalmi munka társadalmi és politikai munka. — Nem értek egyet azzal, hogy a dolgozók két-három órával korábban jöjjenek be, ilyenkor inkább túlórát fize­tünk. Azt szoktuk kérni a bri­gádoktól, hogy a nyolc órát in­tenzíven dolgozzák végig. Úgy gondolom, ha valaki nyolc órán át derekasan termel, aZ tíz-tizenkét órát már nem bír. Amennyiben a dolgozó kifá­rad, hetekre csökkenhet telje- lítménye. Nem szeretem a munkások módszeres kifárasz- tását. — A május 13-i vietnami műszakra elsősorban azokat az üzemeket kértük meg, ame­Cseri Imre szakszervezeti termelési felelős: — Nálunk a társadalmi munkával nem élnék a válla­lat vezetői, restellnek jönni, de szívesen veszik az ajánlko- zást. A munkaversennyel is elég mostohán bánnak. — A tömegszervezeti admi­nisztrációs, szervezési munka is társadalmi munka, például, hogy az aktíva kikönyörgi a bélyeg árát. A sok rendezvény, névadó, temetés, május elsejei felvonulás nem történik magá­tól. Az mind társadalmi mun­ka, amelyet az emberek mun­kaidőn túl, legtöbbször mun­kaidőben, de feladataik ellá­tása mellett végeznek. Egy sze­minárium meghallgatását nem tekintjük társadalmi munká­nak. — Fel kell készülnie az em­bernek, ha társadalmi munkát kér. A társadalmi betegség, a kispolgáriság megzavarja az embereket. Nagyon öntudatos­nak kell lennie annak, akitől társadalmi munkát kérünk, mert könnyen a fejünkhöz vágják: „ezért mit kapunk, másnak ez volt a prémiumfel­adata?” Körültekintően kell szervezni; azzal hogy csak hat órát kértünk, a dolgozók negy­ven százalékát nyertük meg. Apró fogásokra van szükség, például nem vasárnapra, ha­nem szabad szombatra tettük a műszakot. — A társadalmi munkát ál­talában kisebb csoport kezde­ményezi, szervezi. Hogy mit érez a dolgozó? Nem erősza­koskodunk, semmilyen retor­ziót nem alkalmazunk. Ha egy műhelytitkár nem jön el, s nem tudja hiányzását indokol­ni, elbeszélgetünk vele. A mű­szakok hangulata vidám, a jobb kedvűek, a belevalók jönnek el... Süli Ilona, a fénycsőfojtó­üzem dolgozója: — Részt vettem már társa­dalmi munkában, vietnami műszakban. Akkor kérnek tár­sadalmi munkát, ha valamit sürgősen meg kell csinálni. Például néhány órát bentma­radtunk. tekercseltünk Ha a munkát KISZ-tagok végzik, nincs túlóra. Tokavecz Jánosné, a fény- csőfojtó-üzem dolgozója: — Még nem voltam társa­dalmi munkán, csak október óta dolgozom itt. Magosin Dezső, a HAGY KISZ-bizottságának titkára: — Általában a KISZ szerve­zi a társadalmi munkaakciókat — a fiatalokra, a brigádokra támaszkodunk. A legutóbbi vietnami műszakban ötszázan dolgoztak, összesen háromezer órát. A munkáért járó összeg felét a KISZ-bizottság hasz­nálja fel, huszonöt százalékát befizetjük a vietnami számlá­ra, a másik huszonöt százalé­kával pedig a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását segítjük. — A HAGY KlSZ-szerveze- te egy fillér támogatást sem kap. Azt még nem tudtuk el­érni, hogy a vállalattól segít­séget kapnánk. Mindent ilyen műszakokból tudunk kigazdál­kodni. — A társadalmi munkát sa­ját elhatározásból végezzük. „Gyerekek, csináljatok egy vietnami műszakot, mert a tervvel rosszul állunk” — ilyen még nem volt. Olyant sem hal­lottam, hogy valaki azt mond­ta volna: „Elvettek egy szom­batot.” — A vietnami műszak előtt ötperces röpgyűlést tartottunk, elmagyaráztuk, hogy mit miért csinálunk. Fóti Péter A szocialista Magyarországért Kádár János beszédeinek és cikkeinek új gyűjteménye K ádár János beszédeinek és cikkeinek a Kossuth Könyvkiadónál, A szo­cialista Magyarországért cím­mel megjelent gyűjteményes kötetének olvasása során az emberben felidéződik a tár­gyalt időszak, az elmúlt négy év története: a párt tevékeny­sége, az ország fejlődése. Ami­kor elhangzottak e beszédek vagy a folyóiratokban megje­lentek, az írások, rendszerint egy-egy időszak eseményeit foglalták össze, vagy indítot­ták el; a legbonyolultabb kér­désekről szólva is a legközvet­lenebb előadásmódban. Az emberek szívesen hallgatják Kádár Jánost, nemcsak azért, mert fontos dolgokat mond az ország dolgairól, hanem meg­győző, elvhű, mindig igaz, őszinte szavaiért is. Nincs olyan kérdése közéle­tünknek, amelyről ebben a könyvében is ne esnék szó. A négy esztendőnek (1968— 1972), amelyet ez a kötet át­ölel, minden fontos politikai és társadalmi, hazai és nem­zetközi kérdését részletesen és sokoldalúan kifejti. E sokol­dalúságon belül a legkiemel­kedőbb mégis, hogy Kádár Já­nos gondolatmenetében ho­gyan egyesül a vezető állam­férfi szemlélete az „egyszerű” munkások, dolgozók szemlé­letével. Kádár János — e kö­tet is tanúság rá — rendkívüli érzékkel fogja fel az emberek napi gondjait, a társadalom mindennapi problémáit, akár nagy horderejű, országos vagy nemzetközi összefüggéseket hordozó gazdasági, társadalmi kérdésekről, akár a gyárak, a földek emberét foglalkoztató apró dolgokról van is szó. Aho- pvan a kommunista újságírók aktívaértekezletén megfogal­mazta: maga is a gyalogosok pártján van. N épszerű, holott sosem haj­szolta a népszerűséget. A negatív jelenségekről, a nehézségekről szólva sohasem ígér, hanem harcba hívja, fel­rázza, felelősségre ébreszti a hallgatókat-olvasókat. A nyílt szót alapvető előfeltételnek tartotta és tartja, annak, hogy az emberek megosszák a fele­lősséget a párttal, az állammal az ország jelenéér, és jövő­jéért. „E felelősségtudat kiala­kításához sok minden szüksé­ges — nyilatkozta a L’Unita tudósítójának. — Szükséges az őszinte bizalom éppúgy, mint a mélyreható vita az eltérő vé­leményekről”. De, ha ezt síké­iül megteremteni, akkor ez „népünk érdekeinek sokkal hathatósabb védelmét jelenti, mint bármilyen kicsinyes gyámkodás és adminisztrálga- tás. Ez a látszólag hosszabb út voltaképp a rövidebb és cél­ravezetőbb” — hangsúlyozza. Vagyis mindent együtt a dol­gozókkal csinálni: megtervez- r.., majd megvitatni a tenni­valókat, s együtt végrehajtani. „Céljaink olyanok, hogy azok­kal minden becsületes érzésű, tisztességes gondolkodású em­ber egyetérthet” — mondja máshol, majd hozzáteszi: „És, ha valaki becsületesen és ren­desen dolgozik, akkor azt mi értékeljük.” E z a rendíthetetlen’ biza­lom a dolgozó ember iránt, ez az érzés hatja át egész tevékenységét. Tudja, hogy „a mindennapi életben az egyes embereknek lehetnek és vannak is problémáik ke­resettel, előmenetellel, lakás­sal, egyetemi felvétellel és sok­féle más kérdéssel kapcsolat­ban”, de. ha a hazáról van szó, akkor nem lehet alku, akkor csak egyetlen parancs léte­zik, mégpedig „a haza iránti kötelesség becsületes teljesíté­se” — fejtette ki a Hazafias Népfront IV. kongresszusán. „A szocializmus építése nem­csak gazdasági feladat, ha­mm biztosítani kell a teljes, a szó igaz értelmében vett em­beri élet kibontakozását, egyén és közösség harmonikus kap­csolatát és fejlődését.” A szocializmus építése tehát nem lehet öncélú, nem épül­het önmagáért. „A marxiz­mus-letlinizmus, mint tudo­mány és a kommunizmus, mint eszme, mély meggyőző­désem szerint korunk huma­nizmusa. Tehát emberséget és emberiességet jelent, és célja az is, hogy a dolgozó ember élete jobb legyen.” Ez utóbbit már könyve megjelenése óta mondotta, a hatvanadik szü­Strandkörúton a Dunakanyarban Bent vagyunk a ... A cím nem teljesen igaz nem voltunk bent a vízben, bár lehettünk volna, de nem nagyon csábítottak bennünket a Dunakanyar strandjai. Elő­ítéletmentesen érkeztünk, nem riasztott bennünket a Pest megyei KÖJÁL tavalyi vizsgálata, amely kimutatta, hogy a strandokon nem túl­zottan egészségesek az állapo­tok. No, de mégsem tavaly van, hanem „idén”. Nem vette el a kedvünket az 1970. július 28-án, tehát tavalyelőtt írt cikkünk sem — „Kinn va­gyunk a vízből...” —, mert ugye mégsem tavalyelőtt va­gyunk, hanem az „idén”. Hideg — meleg Szentendrén azért nem men­tünk be a szép, parkos és ezért meghitt hangulatával csábító Pap-szigeti strandra, mert a húszfokos vizet csupán húszfokosnak találtuk, s nem melegebbnek. Bár biztatnak, harminckilenc fokos termál­vizet találtak, majd lesz mele­gebb is a víz, állítólag már augusztus elsején. Megígértük, hogy akkor majd augusztus elsején kipróbáljuk a lubicko­lást a festői környezetben. Ér­deklődtünk a Duna talán me­legebb? Valamivel igen, de hiába részesítenénk előnyben a dunai fürdést, Szentendrén szabad strand — és nem sza­bad dunai strand — nincs, mert a folyó itt kialakult med­re következtében nagyon se­bes a víz, veszélyes örvények­kel. Azonkívül a meder el is iszanosodott a szabályozások miatt, és félő, beleragadunk az iszapba. Majd. ha a medret rendezik, a közeljövőben, már talán jövőre ... Inkább to- vábbálltunk. Leányfalun az új strand épí­tészeti remeklés — bár több­ször megírtuk, hogy költség- vetési „bravúr” is volt, olyan drágán építették. Annyira meleg a vize, s annyira izzad­tunk, hogy felfrissülést nem remélhettünk, annál is inkább, mert úszásra az elkészült me­dencék nem alkalmasak, leg­feljebb pihenésre, .üldögélés- re. ígérik, lesz hidegebb is a víz, és lesz igazi úszásra alka- mas medence is. „Vadfürdőzés“ A sok kényeskedés, akadé­koskodás után vágjuk magun­kat az igazi „vadfürdőzők” pó­zába, és mivel a Dunakanyar­nak ezen az oldalán nincs is több medencés strand, vegyük szemügyre a folyami szabad strandokat. Tahitótfaluban nem is kell igazi „vadfürdőzőnek” len­nünk, hogy kedvet kapjunk megfürödni a Dunában kije­lölt szabad strandon. A község szigeti részén, már a Pokol csárda mellett öltözők és zu­hanyzók hívogatnak, ligetes, fás területen. Pénztáros is van, kabinos is, telepőr is, úszó­mester is. Itt „bent voltunk a vízben ...” képletesen, annál is inkább, mert állítólag a Du­na tisztább, mint tavaly, ta­valyelőtt és azelőtt az utóbbi esztendőkben. Használtak a víztisztítási előírások. Pócsmegyemél is van sza­bad strand, de a legszebb he­lyen, a kisoroszi szigetcsúcs­nál van a legfestőibb. Szem­ben, a történelmi Visegrád strand-kuriózuma hívogat: ko­saras strand, ahol utoljára 1969-ben lehetett fürdeni, de aztán megszüntették. Hiába került egymilliókétszázezer fo­rintba, konstrukciós hiba miatt tönkrement, most úgy látszik, kijavították, de még­sem lehet benne fürdeni. Nincs úszómester, nem akad vállalkozó. Kompon átkeltünk a másik, a váci oldalra, ahol a váci vá­rosi strand igazi városi strand. De amint mondják, végig a Duna mentében min­denhol jelöltek ki fürdésre al­kalmas területet, Szobtól Du­nakesziig. A szobi a legszebb, a zebe- gényit nem szívesen említik, mert köves-kavicsis, a zebegé- nyiek jobban szeretnek átrán- dulni Nagymarosra fürdeni, ahol kabinok is vannak. Kis­marosnál nem érdemes füröd­ni, mert itt kanyarodik el a folyó, örvényes, veszélyes. Ve­rőcén is van néhány kabin. A legfelszereltebb a sződligeti szabad strand, kabinok mellett zuhanyozók is találhatók itt. Gödnél sok problémát okoz a part kialakítása, a különböző parti létesítmény, Dunakeszi­nél pedig a vízmű közelsége miatt nehéz a strand fejlesz­tése. Nem lehet ? Érdekes, hogy a váci parton az ellenkezőjét mondják, mint a szentendrei részen. Vagyis: a Duna egyre szennyezettebb, néhány éven belül nem lehet benne fürödni, a további fejlesztési tervekben ezért me­dencés strandok építése szere­pel. Tehát „bent vagyunk a víz­ben”, illetve bent szerettünk volna lenni. De miért kell aka­dékoskodnunk állandóan? Evezni, csónakázni kitűnően lehet, miért kell fürödni min­denáron ? Berkovics György letésnapja alkalmából ren­dezett ünnepségen. Ez kom­munista eszmeiségének, marxista-leninista nézetének I annyira pontos filozófiai meg- fogalmazása, hogy ezen a helyen, e gondolatkör záró motívumaként idézzük. M ásik nagy gondolatköre e kötetnek gazdasági életünk mindennapja, i Ez nem véletlen, mert a könyv kezdete időben egybeesik a i gazdaságirányítás reformjá- ' nak bevezetésével, végighúzó­dik rajta ennek előkészítése. „A gazdasági reform segítsé­gével alapvető céljainkat akarjuk jobban megközelíte­ni ...” — mondja, majd hoz­záteszi : „... akármilyen is a mechanizmus és akárhogyan reformáljuk is meg a gazda­ság irányítását, dolgozni kell”. Tanulságos itt emlékeztetni, miként hívta fel a figyelmet több ízben is, hogy újfajta „sajátos érdekkapcsolatok” is keletkezzenek; ezeknek nagy húzó és ösztönző erejük le­het, de lehetnek bizonyos árnyoldalai is. A többféle ér- | dek közül a fő és meghatá- I rozó az országos, az össznépi érdek — fejti ki. Másutt éber­ségre hív, hogy a helyi ér­dek-összefonódás ne vihessen „görbe utakra”. Mindig a realitásokra fi­gyelmeztet. Nagyon érzéke­nyen és idejében reagál a társadalmi fejlődés során fel­lépő pozitív és negatív je­lenségekre. „Mindig a való­ságot kell néznünk, nem azt, amit szeretnénk” — mondja egy helyt. S ez a va­lóságérzék jellemzi minden beszédét, írását. A gazdasági, társadalmi és kulturális élet az utóbbi másfél évtizedben gyorsan fejlődött. Eredményeink fi­gyelemre méltók. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy milyen mélyről indultunk el. Meg kellett birkóznunk az ellenforradalommal, gazdasá­gi és szellemi kártételeivel, s egyidejűleg le kellett küz- denünk a szektás, dogmati­kus politika okozta súlyos torzulásokat, s meg kellett teremtenünk a szocializmus továbbépítéséhez a feltétele­ket, kialakítani a bizalom légkörét. Ebben, a több mint másfél évtizedben, amikor olyan nagy feladatokat való­sítottunk meg, mint a mező- gazdaság szocialista átalakí­tását, a szocialista társada­lom alapjai lerakásának be­fejezését. Szélesedett a szo­cialista demokrácia, szilárd a törvényesség, és az emberek emelkedő életszínvonalukon is ellenőrzik e politika helyes­ségét. Kádár János több al­kalommal utal rá. hogy dol­gozó népünk okkal lehet büszke ezekre az eredmé­nyekre. s gondjaikat is az eredménvek tudatában. an­nak talajáról szemlélje. V égül szólnunk kell Kádár Jánosnak arról a mun­kásságáról, amelyet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége, a kommunista eszme világ­méretű mozgalmának széle­sítése érdekében kifejtett. Itt is történelmi távlatokban gondolkodott és gondolkodik. Hangsúlyozza, hogy a kom­munista eszme szerte a vi­lágban terjed. „A legfőbb jel­lemzői a nemzetközi helyzet­nek az, hogy a szocializmus, a haladás, a nemzetközi füg­getlenség, a béke erői az egész világon növekszenek és feltartóztathatatlanul előre nyomulnak." S ehhez a mi or­szágunk a maga erejével já­rul hozzá. S hozzáteszi, hogy Magyarország legjobb ba­rátja a Szovjetunió, amely­hez eszmei, gazdasági és Isa- ráti szálak fűződnek, amelyek széttéohetetlenek. A könyv olvasása nyo­mán kibontakozik pár­tunk, népünk harca a társadalmi haladásért, az or­szág felemelkedéséért. A né­péért gondolkodó, s a néppel együttélő ember arca rajzo­lódik ki, aki elkötelezetten valósítja meg a kommunista eszméket a nép javáJa azon a helyen, ahová a nép bi­zalma állította. Gáli Sándor SZŐLŐSZÜRETELŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom