Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
VAC I MAPLfl A P6»T M6GYIJ HÍRLAP KÜIÖNKIADAsa ■'■■■ ■ — ■ — - * XVI. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1972. JÚLIUS 30., VASÁRNAP Sárgabarack „dömping" a dunakeszi konzervgyárban A diákokra is szükség van a tervteljesíiéshsz FÓRUM Reménytelen ü l, de lankadatlanul... Többször és többen szóvá tették, hogy a Népek barátságának útja, illetve a Csikós József út kellemesen lejtő, ám nagy forgalmú metszéspontja milyen veszélyes játszóhely gyermekek számára. Veszélyes, de reménytelenül közkedvelt. Hajdanvolt foglalkozásomnál és jelenlegi gyakorló apaságomnál fogva egyaránt érzékenyen reagálok arra, ha a bitumen úttesten gyermekkacajt, labdadöngést, biciklicsengetést — s nyomukban jajveszékelve sikoltó autóféket — hallok. A részegek és a gyermekek kiismerhetetlenül kegyes sorsa révén még kevés súlyos baleset történt, de én a sorson kívül a járművezetők óvatosságát is köszönteném, akik — ismervén a terepet — lassabban hajtanak, körültekintőbben vezetnek ezen a helyen. Ámde... Hitem rendíthetetlen a nevelés eredményességében: nyáron a focizó, ősszel a go-cartozó, télen a szánkózó gyerekekre mindannyiszor rászóltam, hogy a veszélyekre figyelmeztessem őket. Először meglepődtek, aztán megszoktak, de változatlanul az úttesten játszottak tovább. Télen még meg is hógolyóztak az integető kő- hölgy dús keblei mögül, ám tavaszra a megszállottaknak kijáró csendes derűvel hagyják elmenni a fülük mellett figyelmeztető szómat. Megtehetik, joggal tehetik meg, hiszen az egyiknek édesapja az út szélén javítja motorját, a másik kettő édesanyja a legfrissebb pletykák kicserélésébe felejtkezik a kapuban, a harmadik... a negyedik ...: szóval az életükkel játszó gyerekek szülei a legtöbb esetben közönyösen nézik, eltűrik, majdhogynem helyeslik csemetéik veszélyes szórakozását! Az unokáját kerékpározásra tanítani szándékozó nagypapa kérését jogosnak érzem: épüljön közlekedési park a gyermekeknek. De a deákvári gyerekek részére van játszótér (nem is egy), hinta, sőt, a vizfogó lassan feltöltődő rétjén pompás focipálya is. Miért engedik a szülők, hogy ezeket a játszóhelyeket az úttest helyettesítse? V. F. A kotrógép mellett Sárgabarack „dömping” I van a dunakeszi konzervgyárban. 24 óra alatt mintegy öt vagonnyi, egyenként 500 gramm töltősúlyú üveget töltenek meg és raknak kosarakba a gyümölcsüzem dolgozói. Nyolc órai műszak alatt tehát 13 ezer üveg brack befőtt hagyja el az üzem területét. Ezt a mennyiséget még kimondani is nehéz, pedig az üzem asszonyai, lányai, néPlakátok tudatják városszerte Vácott a lakossággal, hogy vasárnap délelőtt 10 órakor a Konstantin téri szovjet .hősi emlékmű előtt tiszthelyet- tes-avató ünnepséget tartanak. Egy környékbeli laktanyában beszélgettünk Komé Ferenccel, aki egyike a harmin- cadikán felavatásra kerülő növendékeknek. — Sok tanulással, sok munkával telt el a két esztendő, de elérkezett ez a nevezetes nap — mondja. — Életcélomnak tekintem a hivatásomat. Kiskorom óta foglalkozom a gondolattal, hogy katona legyek. — Hová való? — Nyírkátai vagyok, Szabolcs megyében születtem. Utána Hajdú-Biharba kerültem. Debrecenben jártam iparitanuló-iskolába és általános lakatos mesterséget tanultam. 1970-ben bevonultam. Négyhónapos kiképzés után élenjáró honvéd lettem. Aláírtam a szerződést, Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve az alábbi orvosok tartanak ügyeletet a váci központi rendelőben (Vác, Köztársaság útja 32, telefon: 11—199). Hétfőn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Áfra Tamás, szérián: dr. Ruzicska Béla, csütörtökön: dr. Steiner Antal,, pénteken: dr. Bea Mátyás, szombaton és vasárnap: dr. Értékes Tibor. A beosztás hétközben megváltozhat. hány hete ezt a mennyiséget teljesítik — a diákok, vagy ahogy őket nevezik, az idénymunkások segítségével. A nyári időszakban itt dolgozó fiatalokról, és munkájukról beszélgettünk Vargha Lajos üzemvezetővel. — Tulajdonképpen a konzervgyár ad zsebpénzszerzési alkalmat a diákoknak, vagy a fiatalok munkájára van szükhogy vállalom a továbbtanulást. — A szülei örülnek? — Édesanyám nehezen törődött bele, hogy ilyen mesz- sze kerültem. Édesapám büszke ránk. Testvérem is most teljesíti a katonai szolgálatot. Azután az anyai szív is megenyhült, amikor a három ütemben „kiváló hallgató” lettem. A második év végén 4,73 lett a tanulmányi átlagom. S nemrégen a KISZ- szervezet és a századparancsnokom ajánlására rendkívüli taggyűlésen felvettek a pártba is. — További tervei? — Mindnyájan szeretnénk, ha jól sikerülne a vasárnapi avatóünnepség. Utána egy hónap szabadság következik, otthon. Már megkaptam a beosztásomat is, amely lehetővé teszi, hogy ősztől a fővárosban, a híradástechnikai középiskolában tanulhassak tovább. Huszadik születésnapomon kapom az őrmesteri rangot. Szeretnék továbbtanulni, újabb eredményeket elérni. Hálózatbekapcsolás A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 1972. augusztus elsejével feszültség alá helyezi a Gombási úti lakótelepen a 10 kW-os föld- kábelhálózatot, valamint a hozzá tartozó transzformátor- államásokat és a kicsatlakozó légvezetéki hálózatot. lEzt követően a vezeték érintése tilos és életveszélyes! sége az általában létszám- hiánnyal küzdő gyárnak? — A diákok munkáját már év elején bekalkuláltuk a tervteljesítésbe, ezt bizonyítja az is hogy az üzem négy szocialista brigádja védnökséget vállalt betanításuk felett. A málna és sárgabarack idénye alatt el sem tudnánk nélkülük végezni azt a munkát, amely szükséges a terv- teljesítéshez, pedig jelenleg nincs különösebb problémánk a létszámmal. Érdekes viszont, hogy évről évre csökken az általában 3—5 hétig itt dolgozó diákok létszáma. Lehet, hogy az építő táborok „csábítják” el őket, vagy pedig — ami valószínűbb — van elég zsebpénzük nyaralásra, kirándulásokra. — Sok fiatal először jött a számára ismeretlen konzerviparba. Milyen munkát kapnak, s azt milyen eredménynyel végzik el? — Az első órákban fintorognak az ismeretlen illatoktól, de némi gyakorlás után a régi dolgozókhoz hasonlóan válogatják a barackot, töltik a málnát, rakják szalagra az üvegeket. Nehéz fizikai és gépmunkát nem végezhetnek. Nem panaszkodunk munkájukra, a 7,60—8,50-es órabérért becsülettel megdolgoznak. A most záruló zebegényi Szőnyi István nyári képző- művészeti szabadiskola résztvevőinek alkotásaiból rendezik meg az első bemutatkozó kiállítást. A megnyitóra 1972. július 29-én, szombaton délután 5 órakor kerül sor a Váci Városi Képtárban. A megnyitó beszédet dr. Végvári Lajos tanszék- vezető egyetemi tanár, a szabadiskola igazgatója tartja. Először nem tudtunk betelni vele! Sokáig néztük a fekete készüléket, szeretettel tapogattuk körül, akár egy rég várt jövevényt. Különösen kerek tárcsája tetszett, s rajta a hetyke számok. A kis lyukak, ahová csak be kell dugnunk az ujjunk hegyét, tárcsázni — és máris jelentkezik ő, a hívott szám tulajdonosa ... Télen történt mindez, az új telefonközpont átadása, a készülékek cseréje után. Még ma is határozottan emlékszem a pillanatra, amikor először tárcsáztam a központi kisasszony segítsége nélkül. A szomszéd- asszonyt hívtam: — Halló! Eta néni? Tessék mondani, nem kaphatnánk egy kis szódabikarbónát kölcsön? Fél perc múlva már kaptunk ... Egymás után még tízszer tárcsáztam. Valami furcsa mámor repített, az újdonság varázsa. A gyorsaság angyalával utaztam alkonyaiig. Aztán beesteledett, éjszaka lett s utoljára éjféli ütését hallottam a bimm-bamm órának __S ekkor leszakadt az ég ! Üj lakónk, a telefonkészülék üvölteni kezdett. Mert amit csinált, az nem csörgés volt. Szinte ugrált a kis asztalon. Prüszkölve léptem ki a paplan alól, a papucsom nem taÉletveszélyes üzem Támaszkodom a váci vasútállomás peronján és nézem a korzót. A korzót a sínek között, ahol .öregek és fiatalok csomagokkal és gyermekekkel sétálgatnak. A peron három kapuja tárva-nyitva, amikor a hangszóróban elhangzó figyelmeztetés mellett hatalmas füttyögésekkel a tömeg között átrobog a prágai gyors. Az em. bér haja az égnek áll. Várom a 19.27 órákor érkező szobi vonatot, de elmúlt már öt perc, elmúlt negyedóra, félóra és a vonat még sehol. Sokezer kilométerre innét, Japánban ilyenkor már járnak az egyenruhás lánykák a peronon és sűrű bocsánatkérések között jelentik be, hogy a vonat mennyit késik. Nem kellenek nekünk egyenruhás lányok, de a vasút reprezentációjából talán tellene egy kapus fizetésére, aki csak a vonatok érkezése után engedné ki az utazóközönséget, információt adna szóban és telefonon érdeklődőknek. Nagyapám kapus volt itt. Akkor még fekete kürtőkalap- pal, fehér kesztyűvel, s nagy sárgaréz csöngővel. Mint katona, állt az őrhelyén, komolyan vette hivatását, mini ma az ipari vállalatoknál a portások. Azóta eltűnt a fekete kalap, a fehér kesztyű és a sárganéz csöngő, a kapus „Jóska, Pista vagy Jancsi bácsi, jöjjön ide” lett, aki elszalad ide-oda, postát visz és hoz, nyomtatványért szalad, kiviszi a szemetet, talán még söpröget is, a kapuk meg árválkodnak. A pénztárablakon egy tábla lóg azóta, hogy információt nem adnak, a forgalminál, hogy „Idegeneknek belépni tilos!” és telefonon kért felvilágosításra a forgalmistáknak valóban nincs idejük. A felelősségvállalástól nem lehet menekülni azzal, hogy a hangszóró bemondja: „Kérjük az utasokat, ne tartózkodjanak a vágányok között, mert az esetleges balesetekért a vasút nem vállal felelősséget!”, hogy táblákat festenek: „A vágányok között tartózkodni tilos és életveszélyes”, hogy időközben a rendőr néha megbüntet valakit, de még azzal sem, ha a váci vasútállomás falára hatalmas betűkkel festenék: „Életveszélyes üzem”. Mészáros Gyula A kiállítás augusztus 20-ig tekinthető meg. Egresszörp, -pálinka A Hajdúságban befejeződött az egresszezon. A gyümölcs nagyobb részét a hűtőházba küldték, s mintegy 80 vagonnal a konzervgyárak dolgozták fel. A hagyományos tartósítás és feldolgozás mellett az idén először készítettek egresszörpöt, egresaromát, valamint egrespálinkát. láltam, mezítláb tántorogtam a telefonhoz. A gyönyörű tárcsáshoz. — Pistike — duruzsolt egy hang —, nem fáj a hasikád? — Este fájt egy kicsit — dünnyögtem álmosan —, de kérem, nem vagyok Pisti... Milyen számot tetszett tárcsázni? — ocsúdtam fel kábultsá- gomból. Ott messzi kattant valami, letették. Ördögöt emlegetve bújtam vissza az ágyba. Hajnalban aludtam el ismét. A vekker jelzésével együtt — újból megszólalt a telefon. Felvettem. — Kérem — hangzott egy indulatos hang —, a hármas kocsiállás teljesen eljegesedett! Kérek forró vizet és három súrolókefét ... Most én tettem le. Sem forrq víz nem volt még a házban — hajnal lévén —, de súrolókefét sem tartunk évek óta. Azt hittem, téves kapcsolás. Azzal vigasztaltam magam, hogy új még ez a Crossbarközpont, nem járódtak be a szerkentyűk, mellé csenget. Sajnos, nem úgy volt! Sorolhatnám a „mellécsengetések” áradatát. Kérték már azóta Terikétől a nagyollót, megkérdezték, hogy vettem-e már fehér Neg- ró-cukrot, felszólítottak, hogy A kánikula teljében járunk. Dühöngő nyár tombol felettünk, s a harminckét fokos meleget nem enyhítik a menetrend szerint megjelenő délutáni záporok sem. A hűvösben pihegek, de nincs igazi árnyék sehol. A közelben, a Váchartyán és Vácrátót közötti patak mellett, egy hatalmas gép dohog. Szabályos időközökben a meder- fenékre zuhan a több mázsás merítőkanál. Fékek sivítanak, lánc sír keservesen, és e hangzavar nyomában ömlik a meder oldalára a friss föld. A vízgazdálkodási társulat kotrója dolgozik a rekkenő melegben. Itt — a patak és a vasúti töltés közé zárva —, még pokolibb a hőség. A negyvennyolc lóerős gép forró olajat lehel, hiába van nyitva a kezelőfülke ablaka, ajtaja, a gépészek arcán és felsőtestén patakokban folyik a verejték. Ketten irányítják a hatalmas kotrót, Végért András és Bo- czonádi László. Egy éve kezelik a masinát, és kötötte össze őket a nagy figyelmet kívánó munka. Végért András megállítja a gépet és arcát törölgetve lép mellém. — Hány fok van odafönn? — mutatok a fülkére. — Nagyon sok... ki tudja? ne rejtegessem Krakkauert, akit a Kék fényben is köröztek, s felhívták a figyelmem a halotti anyakönyvi kivonatom lejártára. Naponta — sőt, esetenként többször is. Eszembe juttatlak több országos marha- és kirakodóvásárt, de a folyami vizek szennyeződéséért is engem tett felelőssé az ismeretlen telefonáló. Legutóbb — tegnap, nulla óra harminc perckor — egy búgó női hang közölte elfulladt hangon; a pa- tagóniai uralkodó megbízásából van szerencséje tudomásomra hozni, hogy koronaékszereit nem tudja kölcsönadni számomra az augusztusi aktívaértekezlet idejére... Képtelen vagyok fölsorolni minden hírt, melyekről tájékoztattak, és minden kérdést, melyekre nem tudtam válaszolni. Már csak azért sem, mert legtöbbször letették a hallgatót. Esküszöm, én csak ritkán tettem le, mindig megelőztek. Az estéink azzal telnek, hogy várjuk a csöngetést. Megbű- völten lessük a hívást, és egy mással versengve kapjuk fel a hallgatót. Semmi mást nem csinálunk! A konyhában hegy- gyé magasodnak a mosogatásra váró tányérok, s benn az íróasztalon papírok sárgulnak, siratva a meg nem írt sorokat. A telefon miatt. Mert mindig mellé csönget valaki... Csankó Lajos Háromóránként váltjuk egymást, de így is nagyon nehéz. — Biztosan jól keresnek? — teszem fel azt a kérdést, amely nem maradhat ki a hasonló beszélgetésekből. — Nem panaszkodhatunk. Négyezernél nincs gyengébb hónapunk. De tudja — emeli fel mutatóujját a gépész —, nem akármilyen munka ám ez! Ez a hőség, aztán később a sár miatt, nem könnyű kereseti lehetőség a kotrómunka. A hatalmas merítőkanálé í nézegetem. Friss nádtorzs szorult fogai közé, és öklömnyi csigák törött héja cifrázza rajta a sarat. — Mennyi földet emel ki egyszerre? — Félköbméternyit, de igazán jó talajban majdnem két köbmétert mozdít meg ... De hol van az a talaj? Ritkán van olyan munkahelyünk, de ha akad, akkor 200 köbmétert is megmozgatunk egy műszakban ... Ezek az emberek hősei a nyári munkának. Győzniük kell a nagy meleggel vívott csatában. Megállás nincs — teljesítménybérben dolgoznak. Vonulnak a járás patakjai, csatornái mentén, s a lánctalpas gép nyomában új rendbe terelődnek a vadvizek. Akárcsak most, amikor a Volán telepe melletti övárkot építik... Boczonádi László ül a gépre. Végre karjára kapja a zo- máncos kannát, s elindul egy hűvös vizet adó messzi kút felé. A távolodó gép felől mesz- szire hallatszik a merítőkanál robaja. Csankó Lajos LABDARÚGÁS A labdarúgó nyári kupa utolsó forduló előtti állása: I. csoport: 1. Ipolydamásd 3 2 1 — 6-2 5 2. Ipolytölgyes 3 2-15-34 3. Bernecebaráti 2 — 11 1-3 1 4. Nagybörzsöny 2-------2 0-4 — II . csoport: 1. Göd Tsz 2 1-19-42 2. Göd TK 11--------4-32 3. Dunakeszi Mech. labor 3 1—2 7-13 2 A következő forduló mérkőzései: VII. 28-án 17 órakor: Dunakeszi Mech. labor—Göd TK, VII. 30-án 16 órakor: Ipolytölgyes—Ipolydamásd; VII. 30-án 17,30 órakor: Göd TSZ—Göd TK; VIII. 2-án 17,30 órakor: Göd TK—Göd TSZ. Figyelem! Vácott, a Rádi úti új élelmiszerbolthoz megépített és a Rádi úton átvezető kisfeszültségű földkábel 1972. augusztus 1-én feszültség alá kerül. Érintése verzólyes és tilos! Figyelem! A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat augusztus elsejével feszültség alá helyezi a Gombási úti lakótelep 10 kW-os földkábel hálózatot, valamint a hozzátartozó transzformátorállomásokat és a kicsatlakozó légvezetéki hálózatot (x) Avatás előtt... (P. r.) Váchartyáni országjárók Ebben az évben is folytatják jó hagyományukat a váchartyáni Volán dolgozói. Több utat szerveztek az ország különböző vidékeire, ahová autóbuszokkal, s a családtagokkal együtt mennek. Szebbnél szebb hazai tájat ismernek meg, így igazán szépen, hasznosan töltik a munka utáni pihenőjüket. Az elmúlt szombaton a „hírős” várost — Szegedet látogatták meg. Ezernyi látnivalóval, rengeteg élménnyel tértek haza. A Tisza-par- ti metropolis elkápráztatta őket, és örök emlékük marad a szabadtéri színpadon látott „Hegyen-völgyön lakodalom” tündéri szépsége. — Nehezen indultunk el — sorolta hétfőn reggel Juli néni, Kiss Já- nosné —, de ezután minden kirándulásra elmegyünk a párommal. Csak az a baj, hogy nagyon rövid volt a két nap... Az egyik asztalos, Együd József, a szegedi vendégszeretetről beszélt. A szívesen látás szinte nagyobb élmény volt .számára, mint minden más látnivaló. — Es a birkagulyás! Még most is a számban van az íze, amit a hűvös, nádtetős csárdában ettünk — csettint, és ebből a hallgatóság is érzi a csípős paprika aromáját, s az omlós bá- rányhús zamatét... Vasas István már a következő kirándulást szervezi. Szeptember végén Pécs—Siklós és Harkány lesz az útirány. Könnyű dolga van a szervezőnek — napok alatt teljes lesz a létszám. Szeretnék a vo- lánosok, ha újból Galambos tanár úr lenne az idegenvezetőjük, aki immár három év óta kíséri a váchartyáni országjárókat. — esi — b. 1. Képzőművészeti kiállítás a Váci Városi Képtárban Hívásra várva
