Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-26 / 174. szám
VÁC 1 NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖN KIADÁS XVI. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1972. JÜLIUS 26., SZERDA MOST KÉNYELMESEBB Megérkeztek a tanszerek NEM VÁLTOZOTT A FÜZETEK ÁRA „BÜSZKE SRÁCOK...” A mai ember igazi élete A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 248-as váci írószerboltjának raktárában hatalmas csomagok alatt roskadoznak a polcok. A katonás rendben sorakozó, az egy-egy iskolai osztály füzeteit tartalmazó, glédában álló műanyag zacskók már nem árulkodnak arról, hogy az előző napokban milyen hajrával szállították be és rendezték ezt a sok tízezer darabból álló tanszerkészletet, az 1972/73-as év váci szükségletét. Bárdos Miklós boltvezetővel arról beszélgetünk, hogy a nagykereskedelem minap elhangzott nyilatkozatával szemben mire számíthatnak a váci és környékbeli iskolások. — A nyilatkozat szerint hamarosan megkezdik a következő iskolai év tanszerszükségletének kiszállítását az írószerboltokba. Én örömmel közölhetem, hogy a márciusban leadott megrendelésünknek már majdnem teljesen eleget tettek, a csomagokat elMég vasárnap délelőtt is dolgoztak az építőmunkások az új váci baromfipiac kialakításán, A régi piactéren már tűrhetetlenné vált a helyzet. Nem messze a túró- és tejfölárusok pultjaitól baromfiketrecek sokasága tornyosodik. Tolierdő, ólillat s hasonló kedvezőtlen jelenség mellett árusítják a gyümölcsöt. A Löwy Sándor utca 4. számú ház kerítése mellett vágták az új bejáratot. A két lakóépület telke között kanyarodik enyhén balra, majd tágas, kör alakú területbe torkolódik. — Akár cirkuszporondnak is beillik — mutat az egyik munkás a jövendő baromfipiac helyére. — Kővel körbeszegélyez- zük, kialakítjuk a középső részt és kikövezzük az árusítóhelyek alapját. Az itt halmozódó kövek nemrégen még más feladatot töltöttek be. A Konstantin-tér és a Köztársaság út találkozásánál, a gépipari technikum diákotthona előtti útszakaszon szolgáltak alapul az aszfaltúttest alatt. Mint az emberi bőrátültetésnél — feltörtek egy szakaszt, fölszedték a kőaljzatot, az új baromfipiachoz szállították. A helyére betonalapot öntöttek s arra jön ismét majd az aszfalt. Valószínűleg nem volt más megoldás, de ennél komplikáltabb eljárást a legerősebb fantázia sem tudna elképzelni. Kőlapok Kisvácon Útépítőkkel találkoztunk a hét első munkanapján Kisvá- cott is. A Dózsa György út 31. számú ház sarkához kitették az elterelőtáblát. A 61. számú épületig felszedték az úttest bal oldalát. Csak a legindokoltabb esetben engednek be gépjárművet. — Kis város, kicsi pénz — nevetnek az útépítők s elmondják, hogy most sem készül el teljes hosszában a fel- lőváros nagy forgalmú útvonala. Csak addig, ameddig a pénzügyi keret engedi. Az első szakasz bírja a forgalmat, megfelel a korszerű városi út követelményeinek. Hasonlóképpen képezik ki ezt is. De még idő kell hozzá. készítettük, a szabvány szerint egységesítettük, és akár már ma megkezdhetjük az árusítást. Gondolom, szívesen tennék, hiszen most „holt szezon” van, kényelmesebben foglalkozhatnának a diákokkal és a szülőkkel. — Sajnos, még nem jutottunk el odáig, hogy a szülők és a diákok megértenék: saját idejüket kímélik, ha júliusban megveszik a tanszereket. Most sorbanállás és tumultus nélkül vásárolhatnak. A nagykereskedelem a tájékoztatóban bizonyos hiányokra is utalt. Vácott is érezhető lesz? — Először egy tévhitet szeretnék eloszlatni. Az életbe lépett papíráremeléssel kapcsolatban elterjedt, hogy drágábbak lesznek a tanszerek is. Erről szó sincs. A füzetek idén is annyiba kerülnek mint tavaly. Talán csak annyi a változás, hogy a tavalyi fél- famentes füzetekből az idén, a A kőlapokat nagy gonddal illesztik egymáshoz. Nehéz terület, mert emelkedők, lejtők váltják egymást. Nem köny- nyű a munka a nagy hőségben, de az itt dolgozók már megszokták. A páros oldalon az útépítésnél segítkező iskolás gyermekek nagy lendülettel kiemelik helyükről a nemrégen ültetett facsemetéket. Biztosan arra gondolnak munka közben, hogy tanultak az iskolában a fásításról, s arról, hogy nem olcsó dolog egy- egy ilyen fasornak a létesítése. Hiába, az útvonal tervezője könyörtelen volt. A gyenge fáknak el kell tűnni az útból. (p. r.) Eltemették Pikéthy Tibort Hétfőn délután a vác-alsó- városi temetőben családja, tanítványai s a nagyszámú gyászoló jelenlétében helyezték végső pihenőre Pikéthy Tibort. Ott volt Galambos Ferenc, a városi népfrontbizottság elnöke és Bernáth Kálmán, a városi tanács művelődésügyi osztályának a képviselője is. A gyászszertartást dr. Vajda József segédpüspök végezte. A sírnál Kása Ferenc, az OCE igazgatója búcsúzott Bartók és Kodály pályatársától, a külföldön is elismert zeneszerző-karnagytól. A koporsót Karcsú Arzénnek, a neves váci történetírónak a sírja mellett helyezték a földbe. Egy nap-egy magyar film Jó ötlet volt a hét első napjaiban felújítani egy-egy nagy sikerű magyar filmet, mint azt a váci Madách- mozi pénztáránál látott érdeklődés is tanúsítja. Ma — a sorozat utolsó filmjeként — Törőesik Mari Kölyök című vígjátéka pereg, délelőtt egy, délután két előadásban. vásárlók igényeinek megfelelően, sokkal kevesebb, a teljesen famentes füzetekből pedig a szükséges mennyiség került a boltokba. Hány iskolai füzetcsomagot készítettek el előre? — Osztályonként 600—600 csomagot készítettünk el úgy, hogy az árat is jól láthatóan elhelyeztük a csomagban. Amit előírtak, az hiánytalanul benne van. Nincs hiány írószerből sem, bár festékekből valamivel kevesebb jött annál, amit megrendeltünk, de remélem, hogy idejében újból szállítanak. A rajztábla és a rajzkészlet is gondot szokott okozni ilyentájt. — Az utóbbi években kevés rajztábla fogy, mert a gyerekek év végén benthagyják az iskolában, s minden évben azt használják. A váci papír- és írószerbolt első félévi forgalma 440 ezer forint volt. Nem kis ösz- szeg. Rendkívül nagyok a raktározási nehézségeik. A város fejlődése megkívánná, hogy az új lakótelepen is nyíljon egy papír- és írószerbolt. h. j. Nehezen nevelhető gyerekek — valahogy így szokták megfogalmazni azt a különleges feladatot, amit a gyermekotthoniban élő állami gondozottakkal való törődés jelent. Gergye Lászlóné, a szobi leánynevelő intézet igazgató- helyettese, s egyben régi nevelője is, jó néhány példát tudna emlékezetéből felidézni, amikor már-már úgy látszott, hogy hiába a szeretet, a bizalom, a tíz-tizennégy éves lányok — különösen így a nyári szünidő táján — csapatostul szöktek el az otthonból, vágtak neki a semminek hogy néhány nap múlva éhesen, kócosán, álmosan rendőrautóban jöjjenek vissza. Az idén nyáron egyetlen gyerek sem szökött el az intézetből. Pedig tárva-nyitva áll a kapu, jó néhányan a nap nagyobbik felében kinn vannak a községben. Mégsem éltek vissza a kínálkozó lehetőséggel. Több mint száz lány él az intézetben. Többségük három hétre hazalátogatott a szüleihez. De most, hogy visz- szatértek. ismét vágyódnak A MÁV Dunakeszi Járműjavító üzemének szekrény- belső műhelyében Borotvás István kalauzol.: a számomra tekervényes labirintusban otthonosan mozog a „Szabadság” szocialista brigád vezetője. Macska módjára ugrik ót a lépcsőkön, szerelőaknákon. Körülöttünk a 34 fokos me-1 leggel dacolva, fütyörészve fúrnak, reszelnek, illesztenek a csarnok dolgozói. Apró műhelybe lépünk, verejtékes arcú fiatalok közé. — Hát ők a Szabadság brigád — mondja Borotvás István s a húsz-huszonöt éves lakatosok, műszerészek hirtelen nem is tudják: miért kellett abbahagyniok az ajtók, szellőzők, lépcsők készítését, miért van ez a rendkívüli brigádértekezlet, hiszen legutóbb július 15-én jöttek össze megbeszélésre. A kölcsönös bemutatkozás előtt gratulálnom kellene az ezüstkoszorús jelvényhez — gondolom magamban, de aztán eszembe jut a szakszervezeti bizottság termelési felelősének „intelme”: „Nyolcéves brigádról van szó, ahol az átlagéletkor 25 év, s az évenként kapott kitüntetéseket annyira természetesnek veszik, mint a. jó minőségű munkát, amiért kapják az okleveleket, bronz- és ezüstkoszorús jelvényeket. Büszke srácok ők, de a büszkeségülc nem öncélú, még ez az oly jellemző emberi érzés is csak a kollektíváért, s a brigádszellemért él bennük.” Az Alsósod-Dunakeszi Egyesült Dunamenti Mgtsz-ben a hét elején befejezték a búza aratását. Takács Lajos párttitkár tájékoztatása szerint 126 kataszteri holdról takarították be a gazdag ^termést. A holdanként!, tervezett áthaza. S a többiek? Ök nem utazhattak haza, mert nincsenek szüleik, vagy ha vannak is, nem kíváncsiak gyermekükre. Mégsem indul csavarogni senki. Ez azt jelenti, hogy az otthonban egyre inkább sikerül pótolni a valódi otthont. A tizennégy brigádtag között csak egy „szaki bácsi” van, Kómár András, Mindenki „Bandi bácsija”, az idén 54 éves mester, maga sem tudja már: ez ideig hány fiatal szakmunkást nevelt a munka sze- retetére, a becsületre. Bandi bácsi nyitja meg a szót: — Annyi minden rosszat mondanak a mai fiatalságról | — azok, akik meg sem próbál- I nak az ő nyelvükön beszélni. I Én mindig ezt tettem és tudok is a fiatalokról egyet s mást. Például azt, hogy szeretnek dolgozni, mert látják értelmét a munkának, különösen, ha a megbecsülés sem marad el. A brigád tagjai valamennyien fiaim lehetnének — korban. De szakismeretük, erejük bizony már meghaladja az enyémet. Balogh Károly 15 éve ismeri a bejárók keserűségét: hajnalban ébred, este rántja haza a vonat Ceglédre, ahol szabad idejében moziba megy, vagy a „kislányhoz” igyekszik. Alapító tagja a brigádnak. Lakatos Mihály 1971-ben lett a „Szabadság” tagja. Nagymaroson lakik, két éve párttag. Szemináriumra jár, s a kérdésemre azt felelte: Mit jelent számomra szocialista brigádban dolgozni? Egyedül magányos farkas az ember. Gyárkapun belül, vagy kívül — mindegy. De közöslag 13 mázsa helyett 20,72 mázsát arattak a gödiek. A magas túlteljesítést elősegítette a gondos őszi vetés, a tervszerű növényvédelem, a kombájnok lelkiismeretes munkája és a kedvező időjárás. — Hogyan? — kérdeztük az igazgató helyettesét. Ügy szervezték meg a gyermekek szabad idejét, hogy az tartalmas is és érdekes is legyen. A bevált hagyományok szerint — önkéntességi alapon — sokan járnak a faluba dolgozni. Korábban kukoricát kapáltak, egyeltek, málnát szedtek. Most pedig az intézet gyakorlókertjében a gyümölcsfeldolgozóval kötött szerződés alapján palackokat mosnak. Hetente indulnak kirándulni, túrára, sokan utaztak Gyulára, osereüdülésre. Ha az idő engedi, vízre bocsátják az intézet három motoros csónakját. Néhány éve megoldódott a strandolás is: fürdőmedencét építettek az intézet kertjében. Ilyenkor, a vakáció alatt, az esti tévézésnél is engedékenyebbek a nevelők. Majdnem mindennap végignézik a nekik való műsorokat. Nem szóltunk még arról, hogy nyaranta szegedi pedagógiai főiskolások látják el az intézetben a nevelési teendőket. A gyerekek jó közérzete nem kis mértékben az ő munkájuk eredménye. | ségben élni. vállalni a többet I szóban és munkában, nevetés- | ben és kézfogásban — ez a ' mai ember igazi élete. Ez az enyém is... Veres József műszerész Dunakeszin lakik. „Van egy kis telkünk. Azon dolgozgatok, ha leteszem a munkát. Most szereltem le a seregtől, és erősen gondolok a nősülésre. Néha orrolnak rám a fiúk, ha nem megyek velük munka után sörözni. Dehát takarékoskodnom kell. Ahová asszony jön, ott pénzt kell felmutatni, nem söröskorsót...” — mondja nevetve. Horváth József a legfiatalabb a fiatalok között: ez évben végezte el az emeltszintű iparitanuló iskolát. Bandi bácsi vette „szárnyai” alá, és a 7,80-as órabérrel is elégedett: „Kezdetnek jó az is. Tudja, az az érdekes, hogy az iskolában nemigen tanítják, hogyan kell beilleszkedni a közösségbe, s itt mégis, néhány hét után már azt is tudtam: mitől szocialista egy brigád.” Kiss József is alapítótag. „Izomkolosszus” — nevetik a fiúk, mert ő végzi a legnehezebb munkákat, például az akkumulátorszekrény szerelését. Lakóhelyén, Nőtincsen, a helyi Röpülj páva-körben táncol és énekel. „Jól táncol, csak szégyellő®, mondják a brigádtagok — mert hiába kértük: mutass be valami szólót. De egy alkalommal^ megnéztük a nőtincsi előadást. Olyan könnyedén ropta a táncot, hogy másnap mi emelgettük helyette az akkut, nehogy elmerevedjenek az izmai”. Hénap Rókus, szintén ez évben csatlakozott a brigádhoz. A váci Gépipari Szakközépiskola másodéves hallgatója az esti tagozaton. Fizetése megfelelő, oszlopos KISZ- tag az alapszervezetben és Verőcén lakik: nagyon közel van otthonához az Expressz 'leánytábora. „Talán túlságosan is közel” — mondja nevetve. Sajnos, a brigád többi tagjával nem találkozhattam, de a fiúk biztosítottak arról, hogy ők is hasonló humorú, jókedvű és szorgalmas emberek. Mint Balogh Károly megjegyezte: rosta ez a brigád, igazi rosta. Itt nem maradhat egy-két hétnél tovább hanyag, felelőtlen ember. Aki olyan, álljon arrébb. Mi nem veszíthetünk miattuk semmit. Sem tekintélyt, sem becsületet. A brigád eddigi eredményeit az összejövetel végén sorolta el Borotvás István, aki tavaly a közlekedés kiváló dolgozója lett. 1947-ben szabadult fel a szakmájában, s 1953 óta mindig valami „bri- gadéros” beosztása volt a járműjavító üzemnél. A „Szabadság” brigádnak megalakulása, tehát 1964 óta vezetője. Többet nem is mond önmagáról, a brigádnaplót lapozza, dicséreteket, okleveleket mutat. A brigádban két párttag és négy KISZ-tag segíti az ideológiai, politikai nevelést. Hetente egy alkalommal sajtótájékoztatón beszélik meg a bel- és külpolitikai eseményeket. Közülük hatan rendszeres véradók. Patronálják az üzem bölcsődéjét, s oroszlán- részük volt az orvosi rendelő és az étterem felépítésében. A József Attila művelődési központ rendezvényein majd minden alkalommal részt vesznek. A XXII. vasutasnap tiszteletére felajánlott és terven kívül elkészített 2500 új, négy- tengelyes kocsi rájuk eső munkáit határidő előtt elkészítették. Borotvás István sorolja az eredményeket, az önmagukért beszélő számadatokat. Befejezésül én mégis Balogh Károly szavait idézném, aki egyenesen, őszintén azt mondta a brigádmozgalomról: „Az embernek lehetnek haverjai, barátai, családja és munkatársai. A haver sörért, a barát jó szóért, a család életért ragaszkodik. A szocialista brigádmozgalomban a munkatársak az élet értelméért: a 'közösen végzett munkáért”. Besze Imre Váci utcaépítők Átköltözik a baromfipiac A kapu tárva-nyitva Üvegeket mosnak Befejezték az aratást A TERVEZETTNÉL JOBB A TERMÉSÁTLAG Megoldódott a strandolás is. Cs. A.
