Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-25 / 173. szám
Üzemek az iskolákért A tanulók megbecsülik a szülők munkáját AMIKOR VÁCOTT kezdetnek megmutatkozni az „Üzemek az iskolákért” mozgalom kezdeti eredményei, szeretném elmondani, hogy a mi iskolánknak már hatéves kapcsolata van a váci Bélésszövőgyárral. Miben nyilvánul meg ez a kapcsolat. Az üzem kisebb anyagi támogatást adott, néhányszor — minimális bérért — rendelkezésünkre bocsátotta teherautóját. Az üzem KISZ- esei támogatták úttörőcsapatunkat. Az iskola cserében műsort adott a gyári ünnepségeken, s a gyárban dolgozók gyermekeit előnyben részesítette a napközibe való felvételnél. MIT JELENT a bekapcsolódás a mozgalomba? A régebbi kapcsolat megerősítését és kiszélesítését. A hangsúly az utóbbin van. A Bélésszövőgyár mellett a Fi- nompamutfonóval is kapcsolatba léptünk, s ezzel tovább növeltük lehetőségeinket. Az üzemek az eddiginél több feladatot vállaltak: kisebb asztalos- és villanyszerelési munkákat, az elromlott szemléltetőeszközök javítását, s ezenkívül — a kommunista műszakok bevételéből — pénzbeni támogatást is. Az így felszabadult iskolai pénzeket a szemléltetőeszközök és audiovizuális eszközök gyarapítására lehet fordítani. Az iskola kiszélesítheti nevelési tanácsadását, a fizikai dolgozók gyermekeit — külön szakkörökben — felkészíti a továbbtanulásra, s a pályaválasztás idején megfelelő irányítással enyhítheti a patronáló üzemek munkaerőgondjait is. Előtérbe kerül a gyermekvédelmi feladatok közös megoldása. Ez a fejlődés az előző kapcsolathoz képest, ez a lényege a mozgalomba való bekapcsolódásnak. MIÉRT JÖ, ha az üzemek és iskolák között ilyen szoros kapcsolat alakul ki ? Az iskolák kapuit 10—12 éve tártuk ki, megszüntetve az iskolák addigi bizonyos fokú zártságát. Az „élet” beáramlása lehetővé tette, hogy elinduljunk a szocialista iskola kialakítása felé. Az anyagi lehetőségek azonban nem korlátlanok. Ebben tudnak segíteni az üzemek, a gyárak társadalmi munkájukkal. Természetesen a kapcsolat tartalmi része a legértékesebb. A TANULOK AZ ÜZEMEKBEN gyakorlati tapasztalatokat szereznek a munkáról, megismerik és megbecsülik szüleik munkáját. Az ünnepi műsorokon való fellépés a közéleti szereplés élményét adja a növendékeknek, s még szorosabbá teszi a kapcsolatot. Az üzemek anyagi segítsége a kezdeti évben mintegy 40— 50 ezer forint. Ebből két diavetítő, egy epidiaszkóp, egy írásvetítő, egy hangos filmvetítő, két lemezjátszó, két magnetofon, két rádió, két televízió és 20 ezer forint értékű sportfelszerelés; vagy két szak- tanterem bútorzata vásárolható meg. Ezzel a segítséggel el lehet érni, hogy az iskola néhány év alatt a korszerű oktatáshoz szükséges minden eszközzel rendelkezzék. Kováts Sándor, a Báthori utcai iskola igazgatója A tárgyalóteremből... Verekedés a vonatban VÁC I MAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA-I. XVI. ÉVFOLYAM, 173. SZÄM 1972. JÜLIUS 25., KEDD ÜZEMI HÍRADÓ Módosították a törzsgárdaszabályzatot Vita egy busivárükozó körül A 44 éves Tomecskó József, sződi lakos már többször volt büntetve. Most ismét összeütközésbe került a törvény- tönyv paragrafusaival. Tomecskó megbeszélte Bakos Erzsébettel — fia édes- myjával —, hogy együtt el- nennek Erdőkertesre és mo- orkerékpárt vásárolnak a ’iának. Találkoztak, de a motorvá- iárlásból nem lett semmi. He- yette italozgattak, majd a Veresegyház felé haladó vo- latra ültek. A vonaton szóváltás következett. A férfi többször megütötte a nőt, ikinek az orra megsérült, s íz orvosi látlelet felvételekor a jobb kezét és a jobb vállát is fájlalta. A bírósági tárgyaláson Tomecskó elismerte, hogy ittas állapotban egyszer megütötte útitársát. A látlelet pontosan bebizonyította, hogy durván bántalmazta a sértettet. Visszaesőként elkövetett könnyű testi sértésben bűnösnek mondták ki a sződi férfit. Az ítélet: 10 hónap szabadság- vesztés, amit fegyházban kell eltölienie, s egy évre eltiltás a közügyek gyakorlásától. Fellebbezés következtében az ügyet most tárgyalta a Pest megyei Bíróság büntetőtanácsa és jogerőre emelte az elsőfokú ítéletet. (p.) A Váci Finompamutfonógyár szakszervezeti bizottságának előterjesztése alapján, a legutóbbi üzemi szakszervezeti tanácsülésen elfogadták a törzsgárdaszabályzat módosítására tett javaslatokat. A Vám utcai üzem törzs- gárdaszabályzatát tavaly fogadták el. Alapos, jól átgondolt szabályzat volt s az eltelt idő óta is megfelelt annak a várakozásnak, amelyet a váci gyár törzsgárdatagjai a szabályzat megismerése óta azzal szemben támasztottak. A mostani módosító szabályzat is csak pozitív értelemben érinti a törzsgárda- tagokat. Mindenekelőtt újdonság, hogy az egyes fokozatok eléréséhez szükséges munkaviszonnyal a tárgyév első negyedében rendelkeznie kell a dolgozónak, tehát nem vész el egy teljes éve, ha mondjuk január első napjaiban áll munkába, Ennek megfelelően az egyes fokozatok eléréséhez szükséges időt is másképpen számolják. Az első 5—9 év bronz, a 10—14 év ezüst; a 15—19 év arany fokozatú törzsgárda- jelvényre. Az arany fokozatot ötévenként kiadják. így például egy harminc évnél régebbi munkaviszonnyal rendelkező dolgozó már négy aranyjelvény tulajdonosa lehet. Az eddigi négy fokozat számát hatra, és az elérhető évi egyszeri törzsgárdajutalom összegét hétszázról nyolcszázötvenre emelték. ★ A Váci Napló már többször írt erről a témáról; most a Gumiipari Hírlap is szóvá tette. A Váci Heuréka Gyár buszmegállójáról van szó. Ugyanis a gyár előtt, az autóbusz-megállóhelynél kis épület védi a buszra várakozó utasokat a természet viszontagságai ellen. Igaz, hogy csak néhány ember húzódhat meg a kis építmény eső és hó ellen védelmet nyújtó tetője alatt. De mégis jobb a helyzet ezen az oldalon, mint a Budapest felé közlekedő autóbusz megállójánál. A Heuréka vezetői többször szóvá tették ezt a fonák helyzetet, de a KPM valamennyi levelüket visz- szautasííotta. Pedig a dolgozók azt is vállalták, hogy társadalmi munkában megépítenek egy várakozóhelyiséget. A busz óránként (jobb esetben félóránként) közlekedik. Azt mondják, hogy rontja a városképet. Nincsen sem időnk és helyünk felsorolni, hogy még mi minden rontja a városképet. (p.) A szakma szeretete Nem tudom, mennyi élmunkás, kiváló dolgozó él az országban — de az bizonyos, hogy átlagéletkoruk nem 22 év. Mert a kitüntetéseket nemigen osztogatják pelyhedző állá fiataloknak. Különösen a kiváló dolgozó jelvényt nem. Pedig Lestyán István, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemének lakatosa éppen 22 éves, és július 9-én, a XXII. vasutasnapon vette át a jelvényt és a pénzjutalmat. Az üzem szekrénybelső műhelyében dolgozik, s 1967 óta tagja a „Szabadság” szocialista brigádnak. — Szótlan ember az, nemigen dicsekszik, ha arról kérdezik — mondja a brigád egyik tagja —, különben is most éppen a csarnok túlsó végén van, az új kocsik ajtaját szereli, s beszélhet vele. Lestyán Istvánt félóra múlva kaptam „tollvégre”, amikor reggelizni jött az apró műhelyirodába. Még 22-nek sem néz ki — gondoltam, s hogy nyelvét megoldjam, a motorkerékpárokról kérdeztem. Mert azt is elárulta munkatársa, hogy P—10-es motorja van és a szakma szeretete után sorrendben a száguldás az, ami feloldja. — No, nem éppen száguldók, csak szombat-vasárnap néhány haverral elugrunk Vác- ra, Verőcére, mert Nógrádon, ahol lakom, nem sok a szórakozási lehetőség. A z ezer ránc összekuszáló- dott az arcon, a szemek /iliogasában ellenkezés volt. A llama mosolygott. Az asszony, akivel beszélge- ett, fitymálva nézte. — Aztán hány éves is maja? — érdeklődött. A Mama kuncogott. — Én? Tizennyolc! Tizen- tyolcnak érzem magam, tud- a-e? Fiatalnak. — Maga? — az asszony dü- iösen legyintett. — Bolond yukból bolond szél fúj. Ti- ennyolc! Még mit nem! Ta- án bizony udvarlója is van? A Mama elkomolyodott. — Van bizony! Karmester, fost Bécsben dirigál — mond- a, és elfordította a fejét. — ízt a fülbevalót is tőle kapám — mutatta. — Aranyból an. Olasz. Finom dolog. — Aztán hol ismerkedett aeg azzal a Konráddal? — :érdezte a másik. — A moziban. Jó film volt, ztán ott. Mellettem ült. Jó tevettetős film volt, én meg sak nevettem, közben csapódtam az ülést. Akkor ő rám zóit, hogy maradjak nyugton, n meg mondtam neki, hogy akább nevessen ő is. — Aztán nevetett? — sö- örte le a szoknyáját az asz- zony. — Nevetett hát. És mondta, ogy amikor csapkodok, egé- zen úgy csinálom, mint egy :armester. Mivelhogy ő az. — Szóval, így volt? — így bizony — bólintott a (ama. — Felismerte a szépet lennem. Mert szép vagyok én, udja-e? Nézze a hajamat, látderekamig is leér, ha kibontom. A másik asszony figyelme- sen a Mama arcába nézett. Hitte is, nem is. — Aztán? — kérdezte. — Aztán? — nézett rá a Mama. Nevetett. — Mi lenne? Szeret a Konrád. Álmomban a tengerparton voltunk, a fehér fürdőruhás hölgyek között én voltam a legszebb, Konrád aranyosan megnézett mindenkit. Elmentünk hangversenyre, amelyen ő vezényelt. A lőne volt, mindig máson járt az esze, mindig képzelődött. — Havi ezernyolcat is ösz- szeszedek, persze, túlórával — mondta. — Aztán épp maga kell a Konrádnak — csattant fel az asszony. — Na mindegy. Mesélni tud? Felfogadom magát bejárónőnek. Ha végzett, meséljen a gyereknek. De szépet ám! — Igen — mondta halkan a Mama. — Akkor most megtisztítom az ablakokat, jó? — Nincs tovább — mondta a Mama. — Bekapcsoljuk a rádiót, jó? — Jó lesz, de hangosan hallgatjuk, ugye? A Mama fáradt arcán mosoly jelent meg. — Igen, kislányom. Nagyon hangosan. Különösen, ha Kon- rád vezényel. — Konrád? — Igen. Konrád most is él. — Na, készen van? — jött be az asszony. — Igen, kérem. Nézze meg. — Anyu, a néni olyan szép mesét mondott — újságolta a kislány. — Konrád királyfiról meg egy gyönyörű lányról, akit lefejeztek. — Konrád királyfiról? — nevetett az asszony. — Hogy miket ki nem talál! Majd holnap is jöjjön el, meg azután is. — Jó, majd jövök — mondta a Mama. összepakolta kevés holmiját, és az ajtóhoz ment. — Viszontlátásra — mondta, és a kislányra nézett. — Legyél jó — fenyegette meg tréfásan. Amikor elment, az asszony ölébe vette a kislányt. — Ne hidd el, amit ez a néni mond, mert hazudós. — Igen, anyu. Nem hiszem el. A rádió egyre erősebben szólt. — Ez a Konrád — gondolta a kislány, és eszébe jutott, vajon mit csinál most a Mama? De a Mama már nem volt1 sehol. Ballai József A MAMA parton pincérek járkáltak tálcákkal a kezükben. Konrád odahívta őket, és konyakot ittunk. Volt ott sok más nő is, de Konrádnak csak én kellettem. Finom ebédet ettünk, Konrád csak nézett, aztán beborult az ég, és én felébredtem. — Aztán, mi is maga? — vizsgálta Mama arcát a másik asszony — úgy értem, mi a foglalkozása? A Mama elfordult. Most látszott csak, hogy háta hajlott, haja töve már fakul, lábán visszerek. — Takarítónő vagyok. A Mama gondolkodott, jó, hogy ‘ megmondta, vagy nem. Nem hiszi el ez az asz- szony. Vagy azt hiszi, bolond. Mégis jó, hogy igazat mondott, mert nem hazudott. Utált ha- a, milyen hosszú? Tán még a zudni. A Mama mindig is küiyf ikor elkészült, ölébe vette a kislányt, harisnyát kezdett stoppolni, és mesélt. — Tudod, kislányom — kezdte —, élt valamikor egy gyönyörűséges szép lány, aki megismerkedett a Konrád királyfival. A királyfi sudár legény volt, megfordultak utána a lányok, de neki csak a gyönyörűséges lány kellett. Mikor a gonosz király meghallotta, hogy fia egy takarítónőbe szerelmes, lefejeztette a lányt. A királyfi meg búskomor lett, nem is evett azután, és a következő csatában lekaszabolták. Akkor Tündérországban találkozott a gyönyörűséges lánnyal, és megházasodtak. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. — Tovább mondd a mesét — kapaszkodott a Mama karjába a kislány. Beszélgetésünk alatt azért csak kiugrott a téma: a kitüntetés, ünneplés, gratulációk. — Meglepődtem, az igaz. Először azt hittem, valami névrokonomat hívják a pódiumra, de a brigádtagok csak lökdöstek: Rólad van szó! Menj már Pisti! Csak az ünnepség után kezdtem gondolkodni, miért is én, a fiatal lakatos kaptam ezt a nagy elismerést ? A brigádvezető, Borotvás István is részt vett ezen a beszélgetésen, s hogy Pistát kisegítse, helyette mondott a miért ?-re választ, de ebben benne volt az ő véleménye is. — Ritka jó gyerek ez a Pisti, mert már nekünk csak Pisti marad, hiszen öt évvel ezelőtt, amikor idejött, kamasz volt még. Gondolkodó, szorgalmas kamasz. Szakképzettsége lakatos, de bármit rábízhatunk: fúr, reszel, cipel, technológiát korrigál, rajzol, egyszerűsít — mindezt a brigád hasznára. Lestyán István szót vált. Édesanyjáról beszél, az otthoni málnakertről, öccséről, s a technikumi tanulmányairól, s újra a P—10-esről. Amikor jövőjét kérdezem tőle, a brigád terveit sorolja, s a négytengelyes vasúti kocsik gyártási folyamatát. Aprólékosan, precízen, mint ahogy a naponta kapott feladatokat végzi immár öt éve a Járműjavító üzem szekrénybelső műhelyében. (Holnapi számunkban a Szabadság brigádról, a többiekről közlünk riportot.) Besze Imre Miért von ott? Gondolatok utazás közben Az új menetrend szerint a Szabolcs expressziek nem kellett volna megállnia Cegléden. Ügy látszik, azóta változás történhetett, mert az bizony megállt. Nem is bántam, mert a negyedik kocsi, amelyben helyet foglaltam, éppen az állomás peronjára helyezett régi mozdony előtt torpant meg. Külön erre a célra készített emelvényen látható az ötnegyedszázados gőzmasina, amelynek sínpárja alig pár méterrel hosszabb nála. Ez tehát nem megy már sehova. Felmagasodva, csillogó tisztán áll és némán, de büszkén hirdeti az erre vetődő utasoknak és a modem villanymozdo- nyoknak, hogy ezen o vonalon ő mindenkit megelőzött. Sajnos csak két percig álltunk Cegléden, de legközelebb vonatról szállva alaposabban megnézem ezt a különösen érdekes emlékművet. Igaz, nekünk váciaknak van egy partra húzott hajónk, ami nincs Ceglédnek. Nem olyan csillogó, mint a ceglédi tűzpa- ripa, de ott éktelenkedik a váci úttörőház előtt. Nem áll meg előtte senki gyönyörködve, legfeljebb botránkozva. Nem is tudom, miért van még mindig ott. Székesfehérvár határában viszont egy második világháborús tank látható magas betonalapra helyezve, a véres tankcsaták emlékére. Hogy mi minden jut az ember eszébe egy rövid utazás alatt... Galambos Ferenc Václiartyán Szépülő iskola és óvoda A járási és városi pártbizottság, valamint a járási hivatal művelődési osztálya kezdeményezése nyomán az egész járás területén gyors ütemben halad az iskolák szépítése. Az új tanév kezdetekor már kívül megújult épület. Az üzemek igaz jelét adták segíteni tudásuknak. A váchartyáni Volán dolgozói szerződést kötöttek a helyi általános iskola és az óvoda vezetőivel. Vállalásukat részben már teljesítették, hiszen az iskola fedele felett tizenkét új kémény magasodik^ dicsérve a Volán kőműveseinek szorgalmát, akik között is kitűnik Mikes Jenő, a községi KI3Z- titkár. A községi óvoda játékai — udvari babaház, különböző járókák és mászókák —, augusztus 20-ra készülnek eL Ezek átadásával mintegy 25 ezer forinttal járulnak hozzá a vo- lánosok Váchartyán iskolája és óvodája felújításához. —esi--SP ORT Mi hozta meg az előrelépést? 1974-ben lesz 60 éves a Dunakeszi SE A Dunakeszi SE labdarúgó- csapata az 1971—72-es évre azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a váci járás labdarúgó-bajnokságának Rákóczi-csoportjából a Kossuth-csoportba kerül. A célt elérte. — A csapat 17 győzelmet ért el, négyszer döntetlent játszott és kétszer kapott ki. Gólaránya: 88:28, ösz- szesen 38 pontot szereztünk — mondta Szakáll Ferenc intéző, aki 52 éve működik a klubnál. — A sportkör 1914-ben alakult, mint Alagi SC, sajnos, az utóbbi években a csapattal nem sokat törődtek és tavaly eljutottunk a legmélyebb pontig. — 1974-ben lesz 60 éVes az egyesület. Örülünk, hogy a játékosok fogadalmukat teljesítették és hadd mondjam el itt mindjárt: jó lenne, ha a „születés- napi” ajándék 1971-re majd újabb feljebbjutás lenne. — A legtöbbször szerepelt a csapatban: Merk-Skárta, Veress, Agócs 11, Bállá, Lencsés, Agócs 1, Fekete, Bodó, Tóth J., Nahoczki, Bajkál. A legeredményesebb góllövőink: Tóth J. és Nahoczki voltak. Az ificsapat is jól szerepelt, második lett. Az úttörők Budapesten az ötödik helyet szerezték meg. Az első csapat edzője, Jávor Mihály, egyéni elfoglaltsága miatt lemondott edzői munkájáról. — Mi hozta az előrelépést? — Elsősorban a fiúk lelkesedése. De jól jött a vállalatok segítsége is. Erre továbbra is számítunk, például most arra volna égető szükség — itt elsősorban a talajjavításra gondolunk —, hogy társadalmi összefogással kijavítsuk a pályát. S. L. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondok hálás köszönetét mindazoknak, akik szeretett teleségem temetésen részt vettek. Pető Mihály.
