Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

1972. JÚLIUS 25., KEDD “‘^Mírlao 5 Ha minden klappol, két hónap Például egy iparengedély Bauxitbányában A frontfejtés megszűnt ' Tinnye és Jászfalu közigaz­gatásilag Piliscsabához tarto­zik, a lakosság száma azon­ban még így, együttesen is alig haladja meg a 63O0-at. A nagyközség nem nagyobb az átlagosnál, a tanács dolgozói­nak munkája sem több, mint egy átlagos nagyközségben. A tanácsnál az iparral, a kereskedelemmel és a gyám­üggyel kapcsolatos feladato­kat Bányász Ferencné intézi, 6 egyúttal az igazgatási cso­portvezető is és — gépírónő is. Ül hónap : 291 ügyirat Mit jelent mindez? — Mint csoportvezető, fe­lelek a csoport tevékenysé­géért, összefogom azt. A gép­írónő teendőit — kevés az adminisztrátor —, azt hiszem, nem szükséges részleteznem. Egy héten egyszer Tinnyén, a helyszínen intézem az ügye­ket és a piliscsabai tanács fo­gadónapjain is — természete­sen — fogadom az ügyfelein­ket. — Munkámat két nagy cso­portra lehetne osztani: az ügyiratok feldolgozása, elinté­zése az irodában és hely­színi szemlék, ellenőrzések a 'községben, a községekben. Ami az elsőt illeti: öt hónap alatt 291 ügyiratot dolgoztam fel. Ebből 163 az iparral és a kereskedelemmel volt kapcso­latos, a többi a gyámüggyel. A helyszíni szemlék, az el­lenőrzések? A gyámügyek je­lentős részéhez helyszíni szemle kell, enélkül nem le­het megnyugtatóan intézked­ni, így ha ráérek, ha nem, mennem kell. Gyalog. Hegy­nek fel, hegynek le, homok­ban, sárban, esőben, hóban. A társközségekbe vonattal autó­busszal. Sajnos, ezek menet­rendje nem éppen hozzám igazodik. Aztán: 30 üzletet és 52 kisiparost kellene rendsze­resen ellenőriznem, megfele­lő-e az áruellátás, az árucik­kek, a gyártmányok minősé­ge, nincs-e árdrágítás stb. Tartalmilag, formailag — Az időm jó részét a hi­vatali teendők veszik el. El­mondom például egy ipar- engedély megadásának a me­netét. ság és a rendőrség képviselő­jét, kimegyünk a helyszínre és megnézzük, hogy a műhely megfelel-e minden követel­ménynek. Vegyük a jobbik esetet: megfelel. Ott a hely­színen erről jegyzőkönyvet ve­szünk fel, aláírjuk, benn a ta­nácson pedig meghozom a te­lepengedélyre vonatkozó ha­tározatot. — Az ipar gyakorlását en­gedélyező határozatot legépe- lam nyolc példányban. Ha jó az írógép és vékony a papír, ■akkor bemegy egyben a gépbe. Sajnos, vékony papírt nem le­het mindig kapni, a múltkor is lejártam a lábam érte. El­küldök egy-egy példányt a kisiparosnak, a KIOSZ Pest megyei Titkárságának, a KIOSZ Pest megyei Adókö­zösségének, a KIOSZ helyi cso­portjának, a SZOT Pest me­gyei Igazgatóságának, a Pest ■megyei Illetékkiszabási Hiva­talnak, átadok egy példányt a helyi adócsoportnak és az irattárnak. Ha a kisiparos mellékállásban űzi az ipart, ■egy kilencedik példányt is gé­pelek, azt elküldöm a vállala­tának. iparnál maradva: jönnek az ügyfelek a kéréssel, hogy szü­neteltetni kívánják az ipart, a főfoglalkozást mellékfoglal­kozásra, a mellékfoglalkozást főfoglalkozásra kívánják át­változtatni ... — Sokat töprengtem azon, hogy ezeket a meglehetősen bonyolult és hosszadalmas ügyintézéseket hogyan lehetne egyszerűsíteni. Mit lehetne összevonni, melyik fokozatot lehetne kihagyni... Nem könnyű erre választ adni. Deregán Gábor Munka és szórakozás BKV-tábor Alsógödön megnyílt a Buda­pesti Közlekedési Vállalat KISZ-bizottságának ifjúsági építőtábora. A vállalat fia­taljai még az elmúlt esz­tendőben bekerítették a tel­ket, sőt, földmunkákat is végeztek. A tábor végleges felépítése azonban erre az év­re maradt. Befejeződött a bauxitbá­nyákban az a nagyszabású kísérletsorozat, amellyel a frontfejtések létjogosultságát vizsgálják a fontos érclelő­helyeken. A kísérletek ösz- szegezéseképpen a Magyar Alumíniumipari Tröszt elren­delte a frontfejtések beszün­tetését és a hagyományos kamra- és pásztafejtések to­vábbfejlesztését határozta meg a műszaki fejlesztés fő cél­jának. Alsógödön minden reggel autóbusz szál­lítja őket a fővárosba, délután pedig vissza a táborba. A dél­előtti munka után szórako­zással telik a nap második fe­le. Fürdenek a Dunában, rá­dióznak, televíziót, néznek, játszanak, sportolnak. Hogyan lehetne egyszerűsíteni ? — Kétségtelen, hogy nincs mindennap ilyen ügy, de át­lagban havonta kettőre lehet számítani. Az is kétségtelen, ■hogy nem minden ügy ennyire bonyolult, de van a többivel is bőségesen munkánk. Az A vállalat saját erőből ké­szítette el a terveket, s vállalta a kivitelezést is. Négy- és ötszemélyes faháza­kat állítottak fel, s készítet­tek egy nagy fedett helyisé­get is — társalgónak. A kész tábort elsőnek a fogaskerekű rekonstruk­cióján részt vett fiatalok vették birtokukba, Fürtökben fehér virágok Vas megyében, a sótonyi dombok övezte Csecsár-pa- tak völgyében és a Sitke köz­ség- határában húzódó töl­gyesek alatt kibontotta szir­mait Közép- és Dél-Európa egyik legszebb virága, a gö­rög mitológiából ismert „Ki­rálynő lilioma” vagy más né­ven genyőte. A magasra nyúló növényen fürtökben helyez­kedned el a fehér virágok. Olcsóbb a zöldbab 88 vagon zöldség- és gyü­mölcs érkezett a Nagyvásár- telepre: többek között 2175 mázsa főzőhagyma, 1616 má­zsa burgonya, 515 mázsa zöld­paprika, 606 mázsa paradi­csom. A zöldbabot a szomba­ti 6.60 helyett hétfőn 5.60 fo­rintért árusították a boltok. A hét folyamán további cikkek árának csökkenése is várható. Bogarászó gólyák A hetek óta tar­tó kánikula ki­szikkasztotta a zsombékosokat. tocsogókat. A Ti­sza mentén csak­úgy, mint a Bod­rogköz és a Her- nád völgye vize­nyős részein „megcserepese- dett” a föld, nem ad már táplálékot a vidék jellegze­tes, hosszúlábú madarainak, a gólyáknak. Az or­nitológusok meg­figyelése szerint a hűvösebb éghajla­tú északi vidékre, így többek között a Cserhát, az agg­teleki karsztvidék patakmenti zsom- békosaira vándo­rolnak. A gömöri részeken, Putnok felett, a Szuha-pa- tak környékén, ahol a bányavíz adja az „utánpót­lást”, csapatosan békáznak a mada­rak. Sok gólya a Tisza menti tocso­gók helyett most a friss szántásokat lepi el. Szerencs környékén, a ha- rangodi szántóföl­deken több mint száz gólya tanyá­zik, s szedi a ta­lajlakó bogarakat. CSÚCSFORGALOM Sokan keresték fel tegnap a Balatont és a Dunakanyart. Képünk Visegrádnál, a 11-es úton készült: kezdődik a csúcs­forgalom. Urbán Tamás felvétele Csomósodás ellen Porcukor — keményítővel A vásárlók évek óta kifo­gásolják: > megkeményedik, csomósodik a porcukor. A Selypi Cukorgyár szakemberei megállapították, hogy a cukor őrlésénél felszabadul a cukor­kristályokban addig „bezárt” víz, amely a polietilén tasa- kokban ismét rárakódik a fi­nom szemcsék felületére és egy vékony réteget felold: emiatt tapadnak össze a cu­kor porszemcséi. A Selypi Cukorgyárban a porcukorhoz igen kis mennyi­ségben étkezési keményítőt adagolnak, amely leköti a le­csapódó nedvességet. Az így összeállított cukor 3—5 százalék arányban tartal­maz keményítőt. Ezért vízben maradék nélkül nem oldódik, tehát főképpen tésztához, kré­mekhez és gyümölcshöz cél­szerű felhasználni. A kemé­nyítővel kezelt cukrot már üzemszerűen gyártják a Sely­pi Cukorgyárban. A dinnye dicsérete — Kezdődik azzal, hogy be­jön a tanácsra érdeklődni a leendő kisiparos, hogyan kap­hatna iparengedélyt. Adjon be egy Kérvényt! Beadja. Tartalmilag, formailag ritkán hibátlan. Ügy jönne, hogy megírjam helyette ott, nyom­ban két perc alatt de a ren­delkezések szerint ezt nem te­hetem. Ehelyett elkérem a személyi igazolványát és jegy­zőkönyvet veszek fel. Ez te­hát megvan. Kérem a szakmát bizonyító okiratot, a szakmun­kásbizonyítványt, vagy a mes­terlevelet. Ha nála van oda­adja, ha nem, jön másnap. Igazolnia kell a szakmában el­töltött időt, a legkevesebb két évet. Ha nem főfoglalkozás­ban akarja űzni az ipart, egy vállalati hozzájárulást is be kell mutatnia. Ezek után adok egy igazolást, amely szerint erkölcsi bizonyítványra van szüksége. Ezzel elmegy a rendőrségre. Ha az erkölcsi bizonyítványt megkapom, az iratokat elküldöm vélemé­nyezésre a KlOSZ-hoz. Ed­dig egyszerű, nem? Bonyolul­tabb az ügy, ha az illető nem helybeli lakos ... — A KIOSZ visszaküldi az iratcsomót a véleményezéssel együtt. Meghozom a határo­zatot: vagy elutasítom a ké­relmet, vagy megadom az en­gedélyt. Ez utóbbi esetben a kisiparos 15 nap elteltével máris gyakorolhatja az ipart. Ha minden úgy megy, ahogy a „nagykönyvben” írva van, az iparengedélyt a kérvényező két hónap alatt megkapja. — Kissé bonyolultabb az ügy az olyan szakmáknál — mint például a lakatos, az autószerelő szakmánál —, amelyekhez telepengedély is kell. Ekkor: jegyzőkönyvbe veszem, hogy a kisiparos kéri a telepengedélyezési eljárást. összehívom a társhatóságok: a tűzrendészet, a KÖJÁL, a munkaügyi-, az építési ható­Sokan nem tartják nemes gyü­mölcsnek, de a dinnye fütyül erre a minősítésre: nemes, nem nemes, ő bizony úgy kelleti magát, olyan csá­bító, mint a szépségének tudatában levő leány; kevesen is tudnak neki ellenállni. Gyerekkori élmények fűznek a dinnyéhez. Ott nettem fel a szép nyírségi város nagy piacterének egyik házában. Volt több piac is a városban, a mienken tanyáztak a dinnyéskofák, s oda hordták be a termést a közeli falvakból is. A nyá­ri iskolaszünetben hetivásárkor óra- hosszat elélldogáltam a dinnyével megrakott szekerek közt. Látnivaló akadt bőven, ezek közül legizgalma­sabb volt a városi suhancok jól meg­szervezett, gyakori dinnyelopása. Vidékről származó ember furcsá­nak tartja, hogy a tősgyökeres pes­tiek mennyire nem értenek a dinnyé­hez. Nem is emlékszem rá, hogy va­laha is vettem volna olyan sárga­dinnyét, amely ne lett volna tökéle­tesen jó. A sárgadinnye az értő szá­mára nem lutri, a gyümölcs külsejé­ről holtbiztosán következtetni lehet a minőségére, ezért is nem szokás a sárgát meglékelni. (A görögdinnyé­nél viszont még a legkiválóbb szak­embert is érheti néha meglepetés.) Ízlés dolga, de én a togót, turkesztánt többre tartom az ok nélkül drágább ananászdinnyénél, nem is beszélve a pompás kősárgáról. Persze ütött, a szállításban megtörődött, puha sár­gadinnyét az ember nem vesz kézbe, az ilyen már csak a jószágnak való. De a legtöbb balhiedelem a görög­dinnye körül észlelhető. Sokan a kisebb dinnyét keresik, mert egész­ben akarják hazavinni, s nagyra nincs szükség. Ezek nem tudják, hogy a kis dinnye sohasem lehet iga­zán jó, még akkor se, ha máskülön­ben jónak látszik. Igazi íze, zamata csak a nagy görögdinnyének van, el­sősorban akkor, ha vastag a héja. Ez az utóbbi kellék elsőrendű fontossá­gú, pedig a nagyvárosi ember ezt sem igen tudja. Úgyszólván minden­ki a vékony héjú dinnyét keresi, mert hát az a kiadás. Holott nem az a fontos, hogy az ember a gyomrát minél jobban megtömje, sokkalta in­kább az, hogy jót egyen. A vastag héj megvédi a gyümölcs húsát a szál­lítással járó külső behatásoktól, megnyomódástól is. Amelyik dinnyé­nek a héja gumilabda-tapintású, az már beteg, élvezhetetlen. Márpedig a vékony héj nem védi meg a dinnye húsát, de az ilyen fajtának ettől füg­getlenül sincs igazi zamata. A dinnye színe ... Mennyi a téves nézet e körül is! A kimondottan vér­piros dinnyéért nem tudok lelkesed­ni, pedig általában erre esküsznek a fogyasztók. Az igazán jó zöld-diny- nye húsa valamivel halványabb, át­menet a rózsaszín és a vérpiros kö­zött; tehát nem ordít, nem rikít a pirossága. Más szóval: a tökéletes dinnye nem rúzsozza magát. (Az se hiba, ha a görögdinnye sárga bólű, de ez persze, más kérdés. A magjának se kell okvetlenül feketének lenni, a barna vagy sárgásbarna — népie­sen barátmagvú — dinnye éppen olyan jó érett lehet.) Ha pedig egye­nesen rozsdavörös vagy pláne, lilás- piros belül a dinnye, altkor az már csak a sertésólban szerezhet gasztro­nómiai örömöket. Az igazán jó zöld dinnye felvágva hamvasan, szinte deresen, zúzmará- san csillog, s a magjánál se színe- ződik el sötétebb árnyalatúra. A tel­jesen tömött húsú, jegeces dinnye azonban savanyítás, íztelen. Ugyan­úgy nem tökéletes az eres, torzsás dinnye sem, amelyben a kelleténél több a fehéres vagy sárgás rész. A tökéletes dinnye tömörnek ható, de nem túlságosan tömött húsú; egy igen kevéske lazulás, aprócska sza­kadás lehet a gyümölcsben. A jó görögdinnye olyan, mintha egy var­rótű fokával végigszúrkálták volna a húsát. Vagyis legyen kásás, más szó­val ikrás, grízes. Van, ahol az ilyet parázsnak is mondják, de ez inkább a jó sütőtök jelzője: azt jelenti, hogy porhanyós, vagyis nem szálkás, ros­tos. De ne csak a dinnye szívét — de szép, de találó szó ez itt! — néz­zük, hanem a magjánál is vizsga szemmel figyeljük. Itt dől el a diny- nye sorsa! Az apadt dinnye már túl­érett, az ilyen természetesen élvez­hetetlen; de ha kisebb „rianás” van a gyümölcsben, attól még pompás ízű lehet, sőt, ez a legjobb ízű diny- nye. Tehát a kissé szakadt és nem apadt dinnye! A fontos az, hogy a magjánál is egészséges színű és ízű legyen, ne pedig nyálkás, túlérett. Apám falusi származású volt, ko­rán megtanultam tőle, hogy a nagy és a kisebb dinnye között nem csu­pán súlykülönbség van. Csakis a nagy súlyú görögdinnye lehet jó; minél nagyobb, annál jobb ízű. Mondhatnak, írhatnak akármit a „jö­vő dinnyéjéről”, az apró külföldi (japán) fajtáról, amelyet állítólag lékelni se kell, mert soha nincs benne selejt — én nem hiszek benne. Édesnek bizonyára nagyon édes az ilyen zöld dinnye, de a gyümölcsben nem csupán az édességet keresi az ember. Édes a kockacukor is, mégse pótolja a gyümölcsöt. (Mellesleg meg­jegyezve: a nyers gyümölcs termé­szetes cukortartalmát mesterséges édesítéssel, porcukorral pótolni — akár málnáról, földieperről vagy sárgadinnyéről legyen szó — barbár dolog.) Az édes ízen kívül még sok más zamat, aroma kell ahhoz, hogy a dinnye valóban dinnye legyen a javából. Éppen ezért nem ízlik ne­kem az az aprófajta dinnye, amely az utóbbi években sikeresen kezd be­törni a fővárosi piacokra is. Népsze­rű ez a dinnye, mert valóban piros és édes, selejtje nemigen akad, az árusok kockázat nélkül eladják. És milyen vékony a héja, a hozzá nem értők örömére! Csak éppen azt nem találja meg benne a szakember, amiért pedig ezt a gyümölcsöt kere­si: a pompás dinnyeízt, dinnyezama­tot. Visszaemlékszem azokra az óriás görögdinnyékre, amelyeket főleg Űj- fehértóról hoztak be a termelők a nyíregyházi piacra. Az akkoriban hí­res újfehértói parasztdinnyét mindig is többre tartottuk a túlkulturált uradalmi fajdinnyénél. Apám ama­zokat nem is lékeltette föl, mert úgy nem lehetett volna behűteni őket. (Ámbár a dinnye megkopogtatása, meglapogtatása — „buhogtatása” — s a szár elmetszése sokat elárul a gyümölcs belsejéről, láttam én már a legjobb szakértőt is tévedni.) Ná­lunk a hűtés úgy történt, hogy vö­dörbe tettük a dinnyét, és leeresz­tettük az udvaron álló gémeskútba, amelynek kemény, furcsa mellékízű vizét az ember nem itta. A sárgát így nem szabad behűteni, mert po­rózus héja átereszti a vizet. A sárga­dinnye is sokkal jobb hidegen, de azért ezt nem főbenjáró vétek lehű­tés nélkül enni, mint a görögöt. A másik főbenjáró bűn a zöld­dinnyét kenyér nélkül fogyasztani. Nyírségi ember nemigen vetemedik ilyesmire. A sárgadinnye nem kíván­ja a kenyeret, annál inkább a görög. A jó kenyér kiegészíti és dúsítja a dinnye ízét; aki nem él vele, n«a» is tudja, mit mulaszt. Végezetül valamit még a Lőrinc- napi „dinnyevészről”. A dolog vége az, hogy a nyárutó nem kedvez már a dinnyének; ezt azonban nem kell annyira szó szerint venni. Lőrinc napja augusztus tizedikére és szep­tember ötödikére esik. Akad, aki már az első Lőrinc után hátatfordít a dinnyének. Ez súlyos túlzás, mert éppen ilyenkor és még a rákövetke­ző hetekben érnek be a legjobb, nagy súlyú görögdinnyék A fonnya- dás idejének kezdete kitolódik szep­temberre; de azért ettünk már és re­mélhetőleg fogunk még enni szep­temberben is kései érésű, egészséges, friss zamatú görögdinnyét. Jó étvágyat hozzá mindannyiunk­nak! Heves Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom