Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
1972 JÚLIUS 23., VASÁRNAP PEST MEGYEI &£írlap Ragad-e a boríték? Sok a panasz a borítékokra, I hogy nem ragadnak. Képünk a I bizonyosság, hogy a Szentend- 1 rei Papírgyárban az asszonyok ecsettel enyvezik őket. De hogy ragadnak-e...? Duna-parti fiatalok találkozója Pakson ötödször rendezi meg a Tolna megyei és a járási KISZ-bizottság a Duna menti fiatalok találkozóját július 28- tól 30-ig. A jövő évi X. VIT előkészületeinek jegyében lezajló paksi találkozó gazdag programjában öt kiállítás nyílik, köztük az NDK-t, továbbá hazánk ifjú népművészeinek és a paksi járás képzőművészeinek munkáit, valamint a járás üzemeinek termékeit bemutató kiállítás. Duna-parti nagygyűlés, szabadtéri műsorcsokor, sportverseny, tűzijáték, gálaest és Duna-parti bál egészíti ki a programot. FUTÓVERSENY A levélszekrényből kikandikál az aznapi újság, pedig már igencsak deleidről nyilaz- za rám sugarait a nap. A Patak utca teljesen kihalt: ember, állat fedél alá húzódott a perzselő forróság elől. Csengőt nem találok a kapun, így hát zörgetek. Az utcai szoba lazán leeresztett ablakredőnyén át érkezik a válasz: ki az? Bemutatkozom, s egyben elnézést kérek a házigazdától, hogy betegágyában zavarom. — Nem zavar — feleli, hangjában egy kis beletörődéssel. — Azonnal beengedem. SZOT—Vöröskereszt együttműködés A SZOT és a Vöröskereszt részletes irányelveket dolgozott ki együttműködésük szélesítésére. Eszerint az együttműködés egyebek közt kiterjed az egészségügyi felvilágosítás keretében a betegségek, foglalkozási ártalmak megelőzését szolgáló tevékenységre. Fontos feladatként határozták meg szociális létesítmények (fürdők öltözők stb.) megvalósításának szorgalmazását, a munka- és egészségügyi körülmények tervszerű javítását, elsősegélynyújtó helyek létesítését, illetve elsősegélynyújtók alapfokú képzését, valamint továbbképzését, a véradóhálózat fokozatos bővítését, a véradás folyamatosságának biztosítását. Az együttműködési megállapodás alapján — mind a SZOT, mind a Vöröskereszt — lépéseket tesz a csökkent munkaképességű dolgozók egészségi állapotának megfelelő munkahelyek biztosítására is. Nagykőrös, konzervgyár, déli 12 óra Gőzsíp jelzi az ebédidőt Nem a Szindbád-film zsírkarikái, velőremegései kedvéért mentem a Nagykőrösi Konzervgyár üzemi konyhájába. E riport feladata nem az ízek dicsérete. Költészet helyett: tavaly 521 ezer 900 adag étel készült az óriás konyhában. Déli tizenkét órakor gőzsíp jelzi az ebédidőt. Tarjányi Imre, a szakszervezeti bizottság titkárhelyettese statisztikával vár. Elmondja, hogy két évvel ezelőtt, decemberben költöztek a szakácsok az új konyhába, amely nyolcmillió 698 ezer forintjába került a gyárnak. Az alsó szinten büfé üzemel, ahol fagylaltot is árulnak, itt kaptak helyet a raktárak, az előkészítő helyiségek, a különböző szeletelőgépekkel, hűtőszekrényekkel, összesen 666 négyzetméteren; felül működik a konyha, a mosogatók, s az egyszerre háromszáz ember étkezését biztosító ebédlő, összesen 916 négyzet- méteren. A gyári dolgozók ebédje nyolc forint húsz fillérbe kerül, ebből ők három forint kilencvenet fizetnek, a gyári hozzájárulás tavalyi ősz- szege egymillió 369 ezer forint. Tarjányi Imre emlékei a régi konyháról: — Nem önkiszolgáló rendsástól. Mit javasol még? Bővítendő az állami támogatások köre, kapjon a feldolgozásra hosszú lejáratú hitelt forgóalap címén is a gazdaság, általában javítandók a jövedelmezési arányok, beleértvén az állami élelmiszeripart is. S ez úgy megvalósítható, hogy a költségvetésnek ne legyenek többletterhei. Mindezt a következtetést természetesen átlagszámok alapján kalkulálta ki a MÉM osztályvezetője, így nem mond ellent annak, hogy Érden s egyebütt néhány termék — így a sertés — esetében kifizetődőnek találják a saját földolgozást, egyben értékesítést. Barack, paprika, szolgáltatások Természetesen valamennyi mezőgazdasági alapanyag vertikumának megteremtése nem lenne célszerű. Gondoljunk például e júliusi napok és hetek legfőbb aktualitására: a kenyérgabonára! Mert a tsz meglehetősen tekintélyes területen termeszt búzát: 580 holdról átlagosan húszmázsás hozamot várnak a tavalyi 17 mázsával szemben. Mindössze két hétig tart előreláthatóan az aratás, s három kombájn, alig 15 ember dolga ez, vagyis szinte észre sem veszik a szövetkezetben — hát még a faluban! — ezt a hajdan a legnehezebb nyári munkának nevezett tennivalót. . A termelési szerkezet egyébként vegyesnek mondható, hi- izen termesztenek zöldséget, főleg paprikát, paradicsomot, hagymát. De megindult már a kertészetben a specializálódás, a mai 8—10 helyett jövőre már csak ezt a három növényt kívánják termeszteni. A zöldség mennyisége nem esik majd vissza, ám a „profiltisztítás” mindenképpen kívánatos: legyen kisebb az élőmunka aránya, végezzenek többet a gépek. Van ezer négyzetméter fóliaterületük, hatezer négyzet- méter hajtató üvegházuk, ugyanilyen területű hollandi ágyuk. Csupán az üvegházakból 2,4 vagon paradicsom és 400 ezer darab paprika került ki eddig,— ezt a két zöldségnövényt márciustól az őszi fagyokig viszik a piacra. Aztán a gyümölcsös! ötven hold csemegeszőlő, 80 hold őszi- és sárgabarack, részben új telepítés, amely három éve állt termőre. S állatok dolgában sem szorítkozik a tsz a sertésre, hiszen van száz tehenük, évi 250 marhát meghizlalnak, 5200-as tojóházzal is rendelkeznek, amelyből társszövetkezeteknek, a Közértnek, a Csemege Vállalatnak adnak el árut. Nem feledkezhetünk meg a szolgáltatások széles terepéről: 180 ember dolgozik az építőbrigádban, amely vállalja családi házak fölhúzását, de emelt új művelődési házat Százhalombatta óvárosában, épített mozit Tárnokon. Most készül a gépkocsiszerviz, bevált a fűtőolaj házhoz szállítása, de önmaguknak is „szolgáltatnak”, persze: o vágóhidat például saját maguk tervezték is, nemcsak építették. E szerfölött sokirányú munka eredménye egyetlen számadatban forr össze: úgy tervezték, hogy 1972-ben 65 millió forintra rúg majd a szövetkezet termelési értéke. Keresztényi Nándor szerű volt, rengeteget kellett várni az ételre, sokszor hidegen hozták ki, szűkén voltunk, párafelhőben. A munkások mostani panaszai: kövér a hús, sokszor egyforma a savanyúság, nem elég a választék, néha éhesek maradnak. Naponta a konyhán 2500 ételadag melegszik, fő, sül az üstökben, fazekakban, tepsikben — villanytűzhelyeken, gázzsámolyokon, sütőkben. Nyolc forint húsz fillérbe kerül egy menü a gyáriak hozzátartozóinak s néhány nagykőrösi vállalatnak, amelynek nem lenne kifizetődő saját üzemi konyhát fenntartania. A jegyeket csütörtökön, pénteken, szombaton vásárolják, ilyenkor a kifüggesztett étlapról választhatnak a dolgozók, hogy a következő héten „A”, „B” vagy diétás menüt esznek. Szezonban, amikor a gyárban vasárnap sem állnak a gépek, az üzemi konyhán sincs szünnap, ekkor az ebéd is vasárnapi — süteménnyel. Délben gőzsíp jelzi az ebédidőt. Először az alkalmazottak ebédelnek. Nekik ezt az időt beszámították a munkaidejükbe, fél négyig dolgoznak. Tizenöt perc alatt háromszázan fordulnak meg a melegített pultok előtt, ahol műanyag tányérokban leves, burgonya hússal, főzelék feltéttel pihen. Egy óra után érkeznek meg az üzemekben dolgozók, fehér köpenyükön barack, málna, meggy színes pecsétjei. Szalagon dolgoznak, töltik az évi 200 millió doboz konzervet, amely Európa egyik legnagyobb konzervkombinátjából indul a világ minden részébe. Sorbanállás elképzelhetetlen. A fűtött pultokon tíz-tíz adag fekszik, az emberek tálcákra veszik az ételt, s a végén leadják az ebédjegyet. Az ebédlő kényelmes, világos. A földszinten, a reprezentatívabb ebédlőben, ahol kiszolgálják az ételt, s ahol a vendégeket terített asztal várja, a nyugatnémetek nem akarták elhinni, hogy azt eszik, amit a többiek, kétezer-ötszázán, és felmentek kíváncsiskodni. De hiszen ez óriási, mondták... O Varró Dénes gondnok a heti menü összeállításáról tájékoztat: — Két héten belül egy menüfajtában nem ismétlődhet ugyanaz az étel,1 kivétel az idényjellegű gyümölcs, zöldség. A menü napi nyersanyagnormája már évek óta hat forint. Az árak emelkedtek, csak minőségromlással lehet ezt az összeget tartani. Jobb falat az üzemi konyhán nincs — egyszerű a főztünk, de a lehetőségekhez képest ízletes. Sokat segít a gyár — felvásárlási áron adja el a konyhának a beérkező árukat, ami csak kell; saját hizlaldánk is van, 220 hízóval. Rákosi Adorjánná konyhavezető: — A tésztanappal meg a, marhahússal spórolunk, így hozzuk ki átlagosan a heti harminchat forint nyersanyag- normát. Ma összesen 210 kiló húsból, fél tonna burgonyából, 40 kiló zsírból főztünk. Egy adag étel: négy deci leves, három deci főzelék, 10—12 deka hús. A főszakács reggel a raktárosoktól kiveszi a szükséges mennyiségű húst, zöldséget, burgonyát, egyebeket; az előkészítőben szeletekre vágják, illetve géppel a burgonyát meghámozzák, lifttel viszik fel a konyhába, ahol megkezdődik a sütés-főzés a 100—500 literes űrtartalmú, úgynevezett bukóüstökben s a 30—70 literes alumínium lábasokban. Negyed tizenkettőkor már kocsik viszik a gyár másik telepére és a megrendelő vállalatokhoz az ebédet. Tizenkettőtől fél háromig nyolcán szolgálnak ki a pultoknál, háromkor az ebédlő már tiszta, elmosogatták a háromezer tányért, a hétezer poharat és az 1200 pár evőeszközt, valamint külön mosogatóban az üstöket és a lábasokat. N. Szűcs Dániel főszakács 1964-ben szabadult a szakmában; a vendéglátóiparban dolgozott, ceglédi, nagykőrösi éttermekben, és 1968-ban vállalta el ezt a munkát. — Itt kényelmesebb. Nem váratlanok a vendégek. Igaz, szakmailag nem halad előre az emberfia. Csak egy-egy élüzemi ebédnél, nagyobb delegációknál szükséges a fantázia. Reggel ellenőrzőm a vételt, elosztom a nyersanyagot, s ellenőrzőm a beosztott szakácsokat. A vendéglátóknál éjjelnappal dolgoztam, családom van, nem bírtam, nem szerettem. Az adagszámok magasak, a munka rutinmunka, 'a normák megadottak, csak az ízek vannak rám bízva. Nálunk a víz nem pohárból, hanem csaliból folyik a levesbe, s a főzőkanalunk evezőlapát, meg kell szokni. A főszakács fehér svájcisapkát visel s fekete gumicsizmát. Huszonhat éves. Nem a zsírkarikák, a velőremegések keresésével töltöttem az időt. Megnéztem a több mint nyolcmillióért épült konyhát, amelyben 33-an dolgodnak, s külön fürdőjük, öltözőjük van. Hallgattam a régmúltról, amikor még nem villany működtette a hűtőberendezést, hanem jégért szaladgáltak; meséltek az ötvenfokos melegről, mely a régi, földszintes, L alakú konyhában izzasz- totta a konyhaiakat, a tömegről, a kihűlt ételekről. Velük örültem, hogy ezek a gondok megszűntek, s most mosogatógépre fáj a foguk, elhittem panaszukat, hogy ma már kevés a hat forint nyersanyagra, szeretnének jobbat adni, ízletesebbet, de ebből a pénzből lehetetlen. Beszéltem étkezőkkel — elégedettekkel, elégedetlenekkel, kövérekkel, soványakkal, nagyevőkkel, rossz étvágyúakkal. Déli tizenkettőtől fél háromig a Nagykőrösi Konzervgyárban csaknem kétezren esznek. Naponta három forint kilencvenért. Tamás Ervin Testes, ötvenen felüli férfi Rudolf József, Dunabogdány tanácselnöke. Arcán jóindulatú kíváncsisággal tessékel a hűvös, szépen berendezett udvari szobába. Kettesben vagyunk, ha csak a rádió tetején ágaskodó, kitömött kölyök- rókát nem számítom társaságunkhoz. — A bajnokság ügyében jöttem — kezdem az orvtámadást. Az elnök meghökken: — Miféle bajnokság: — A futóverseny ügyében! Kinek az ötlete volt? — Valami éles jelzőt szerettem volna használni az ötlet előtt, de még idejében lenyelem. A nagydarab ember — kétszeres gyakorló nagyapa — zavarban van; — Már ezt is tudja? — Szóval, hogy is történt az a május elsejei futóverseny? — Egy kis zökkenő támadt a műsorban — meséli készségesen, csakhogy az értelmi szerzőről elterelhesse a szót; — az eredeti terv szerint az általános iskolások sportműsora következett volna ... Nézegetünk körbe a sportpályán, hát meg sem moccannak a gyerekek. No, itt valami szervezési hiba történt, mondogattuk egymásnak. — Kik?! — Hát... a községi vezetők ... a népfrontelnök, a csúcspárttitkár, meg a többiek ... Féltettük az ünnepség sikerét, hangulatát, valamit ki kell találni. Valaki azt javasolta, hogy töltsük ki a szünetet futóversennyel. Jó, mondtuk, de kik fussanak? Hát mi, a községi vezetők. Legyen ez az öreg fiúk bajnoksága... Tetszett az ötlet, ráálltunk... május elsején, mégsem akadt, aki figyelmeztette volna: tönkreteszi magát. Rudolf József — eredeti foglalkozására nézve sütősegéd, később postai villanyszerelő — 1956 őszén kooptálással került a községi tanács élére. Október 27-én vette át a hivatalát, s december elsején a megbízólevelét Első hivatalos ténykedése a termelőszövetkezet vagyonának megóvása volt. Tizenhat esztendős tanácselnöki pályafutása során erre a legbüszkébb: ebben a községben egy zsák búzát, egy szekérlőcsöt nem hurcoltak szét a közösből! Ha itt-ott felütötte a fejét a békétlenség, a más vidékről érkezők által szított demagógia, az elnök még éjszaka is háborítatlanul végigmehetett a falun — rendet csinálni. „Valaki” tehát javasolta, s az öreg fiúk felsorakoztak a startvonalnál. „Valaki” megadta a jelt, s az öreg fiúk megiramodtak. — Vagy öt lépést futottam, amikor rettenetes szorítást, heves fájdalmat éreztem a bal lábszáramban. Előbb azt hittem, görcsöt kapott a lábam, de amikor nem szűnt, egy kicsit megijedtem... No nem nagyon, mert másnap már dolgozott tovább. Két nappal később értekezlet Vácott, harmadnap határszemle. Hegynek fel, völgynek le, hosszú kilométereken át — ci- pónyira dagadt, véraláfutásos lábbal. A határszemle után ismét rosszabbul lett. Ám még ekkor is csak felesége zsörtölődésére ment orvoshoz. A doktor ágyba parancsolta, gyógyszereket rendelt. Most már egy hétig tartott az ijedtség. Utána ismét — munka. Akták, jelentések, félfogadás, tárgyalások, helyszíni szemlék, mert parcellázás folyik a faluban, kivizsgálások, mert ő az elnöke a járási párt- bizottság fegyelmi bizottságának, végül háromhetes továbbképző tanfolyam Aszódon. A lába kétszeresre dagadt, a megszakadt hajszálerek körül lilásra színeződött a szétfutott vér. A tanfolyam után — visz- sza a tanácsházára. Három hét alatt felgyűlt a restancia, végére kell járni — diktálta magának. A fél falu tudta, mi történt — Elnökségem első éveiben indult meg a fásítási akció. Mi is felhívtuk a KISZ-eseket, az úttörőket, segítsenek. Egy sor fiatal nyárfasuhángot ültettünk a Duna-parton, a hajóállomás és a strand között. Ma már sudár jegenyefasor lett belőle. A tévéasztalkáról nagy szemű. komoly gyermekarc néz ránk egy fényképről: ifjú Rudolf József, a nagyobbik unoka. A minden esti „nagypapa, mesélj” műsor aktív szereplője. — Ez a kis lurkó a boldogságom. Érte és a kistestvéréért dolgozom. Azért, hogy nekik jobb legyen. Hogy ne kelljen hajnalban kelniük, mint nekem pékinas koromban, s az öcsémnek, aki kifutógyerek volt a Fáik Miksa utcában ... Ha valamiért „szorul a kapcánk”, azt szokta mondani: „Majd a két Rudolf Jóska megmutatja!”... Az orvos június 21-én kórházba utalta a tanácselnököt. A diagnózis: mély vénás trombózis utáni állapot, szívdekom- penzáció, magas vércukor. Tizenhét napig feküdt a kórházban ... — Most már jól vagyok, a jövő héten kiíratom magam. — Remélem, nem akad rá vállalkozó orvos — vetem ellene. Az elnök meglepődik: — Gondolja? ... Most én igyekszem másra terelni 'a szót: — A tanácsházán feliratot láttam: Gemeinderat — Községi tanács. Ha valaki nem tud jól maevarul a német származású lakosok közül, kivel tárgyalhat anyanyelvén a tanácsházán? — Velem. Voltam én már esküvői tolmács is — meséli nevetve. — Egy nyugatnémet fiatalember és eev helybeli kislány esküvőién tolmácsoltam a boldogító igent az ifjú pár és az anyakönyvvezető vb-titkár között. — Jártak azóta itthon a fiatalok? — Többször is. — És nem szidták? — Szerencsére szénen élnek. Már gyerekük is van. A járás vezetői azt mondják, hetekig nem tudtak a május elsejei dolgokról. Akkor értesültek róla, amikor Rudolf elvtársat kórházba szállították. A résztvevők, betyárbecsületből, a többiek szolidaritásból hallgattak. — Mindig arra gondolok, ha már annyit tanulhattam — elvégeztem az öthónapos állam- igazgatási szakiskolát, a kétéves tanácsakadémiát, a marxizmus—leninizmus esti középiskolát és esti egyetemet —, akkor legalább hasznosítsam. Én huszonegy évig nem láttam a munkakönyvemet — 'annyi ideig dolgoztam a budapesti főpostán. Ott sem fukarkodtam az erőmmel, legjobb tudásommal, hát akkor itt, ahol azenyémiért dolgozhatom?! Az élet rövid — én pedig még sokat szeretnék végezni — mondja csendesen, élgondolkozva. Az élet csakugyan rövid. Egyszeri és megismételhetetlen. Nyíri Éva Megnyitó Esztergomban Szombaton ünnepélyesen megnyitották Esztergomban a Dunakanyar művészeti nyári egyetemet. Az 500 évvel ezelőtt Esztergomból útjára indult első magyar humanista egyetemnek, az Accademia Istropolitanak emlékére szervezett egyetemnek ez a nyolcadik stúdiuma. Évről évre a Kodály tanítása alapján kialakult magyar zenei nevelésről tartanak előadásokat. Az elmúlt nyolc év alatt harmincegy országból voltak látogatói az esztergomi egyetemnek, |
