Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

MIST Mserei <~/C*vlrm 1972. JÜLIUS 22., SZOMBAT Szabolcsi népművészeti napok — Szabolcs üdvözlete Bu­dapestnek ez a kiállítás — mondta Soltész Istvánná, a Szabolcs megyei Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezet elnöke, a népművészeti napok rendezvénysorozatának nyol­cadik bemutatóján. Magyarország egyik leg­jellegzetesebb népi hímzése a beregi keresztszemes és a paszabi szőttes. Ebből hoztak nagyon szép, gazdag anyagot a Népművészeti Vállalat Váci utcai boltjába. A falakat, a tárlókat, a polcokat valóság­gal elborították a főleg piros szállal hímzett térítők, füg­gönyök. Hová küldjék a fellebbezési? A Művelődésügyi Miniszté­rium kéri azokat a felsőokta­tási intézményekbe jelentke­zetteket, akiket helyhiány miatt elutasítottak, és felleb­bezési jogot kaptak, hogy kér­vényüket ne a Művelődésügyi Minisztériumba küldjék, ha­nem az adott felsőoktatási in­tézményhez. Szegedi fesztivál Fanfárszígnál a Dóm téren Megnyílt a 27. ipari vásár A hétvégen kettős premier­rel indul a szabadtéri játékok 14. évadja Szegeden. Tegnap, pénteken este a fanfárszignál Erkel Hunyadi Lászlójának szereplőit szólította a hatezres nézőtér elé, címszerepben: Si- mándy Józseffel, akinek part­nerei Horváth Eszter (Gara Mária), Agay Karola (Szilágyi Erzsébet), Palcsó Sándor (V. László), Szalma Ferenc (Gara), Miller Lajos (Czillei) voltak. — Olyasmit akarunk mon­dani a darabbal, ami itt és most aktuális lehet — nyilat­kozott a rendező, Szinetár Miklós. — Anélkül, hogy a ha­gyományos látványközpontú szemléletről lemondanánk, az opera politikai jelentéstartal­mát szeretnénk felidézni, fér­fias karakterét, sűrűségét, drá­maiságát. Vérre megy a játék, hatalomért folyik a harc, s a színpad sem térhet ki előle, hogy bizonyos értelemben ka­tonai küzdőtérré váljon. Ehhez asszisztált Fülöp Zol­Jelenet a Hunyadi Lászlóból. A kép jobbszélén a címszereplő Si- mándy József és Horváth Eszter. (Enyedl Zoltán felv.) tán rendkívül hatásos, nagyvo­nalú díszletapparátusa, s ilyen „politikus előadás” szel­lemében hangzott el a zene is Vaszy Viktor dirigálásával. A mai, szombati produkció a Elővarázsolni az ősit AZ ELSŐ GYŰJTÉSEK A GALGA MENTÉRŐL Ha visszagondolok beszélge­tésünkre, három név köré tudnám szőni mindazokat a gondolatokat, amelye­ket munkájáról elmon­dott. Erdei Sándor, Bartók Bé­la, József Attila az a három ember, akinek szellemi nyom­dokain haladva, elindult egy kicsi tanyáról Tímár Sándor, SZÖT-díjas tánckoreográfus, a. Magyar Állami Balett Intézet néptánc szakának vezető taná­ra. Örülni és táncolni A tanyán — emlékszik visz- sza — egy este szülei magára hagyták őt a sötét szobában. Kezdetben félt. Aztán kintről citeraszót meg gyönyörűséges éneket hallott. Tudta, hogy szülei is ott énekelnek a lám­pa köré gyűlt emberekkel. Ez megnyugtató, jó érzés volt. Annak, akivel együtt születik az ének, a tánc spontán örö­mének kifejezése — mert ta­nyán hogyan is lehetett volna másképpen örülni, ünnepelni —, abban ezek a szavak: örül­ni és táncolni, később is, egész életében összetartoznak. Tímár Sándorban is. Hogy a felszabadulás után a tanyai esték hangulatának em­lékét, a körbeülő lányokat, a citeraszót hosszú évekig miért csak a szívükben hordozták az onnan elkerült emberek? Erre a kérdésre Erdei Sándor sza­vaival fogalmaz: — Elhagy­tuk. A nyomorúságot akartuk elhagyni. A szolnoki Verseghy Ferenc gimnázium tánccsoportjának tagjaként 1948-ban részt vesz az első országos niéptáncver- senyen: 1951—55 között a SZOT-együttes szólótáncosa volt. Tanult, gyakorolt, elámult a hazánkban fellépő szovjet együttesek, Pjatnyickijék. Moj- szejevék művészetén, tudásán, és közben álmodozott. Kamasz kora óta foglalkozott gyűjtés­sel. A cél felé — Hogyan lehet néptáncot gyűjteni? — kérdeztem. — Zenés, táncos összejöve­telekre, lakodalmakra, falusi rendezvényekre jártam. Elő­ször mindig egy ember isme­retségét kerestem. A többi már magától adódott. Első gyűjté­seim emlékei a Galga menti kis falvakhoz fűződnek. Maga a tánc, a mozgás, felszabadult- ságot, harmóniát ad az ember­nek. Ez jó érzés, de én mást is akartam. Felidézni, elővará­zsolni a múltból az ősit, a szé­pet, amit még a szegénység sem nyomoríthatott meg. 1955-ben feloszlott a SZOT- együttes. Tímár Sándor jó né­hány társával együtt állás nél­kül maradt. Nyakába vette az országot, folytatta az abbaha­gyott gyűjtést, folytatta az ál­modozást egy ideális együttes­ről ... — Miből élt? — szakítom félbe a reális és nagyon is ide­kívánkozó kérdéssel. — A Népművelési Intézet­A Dunai Kőolajipari Vállalat jövendő kőolajfeldolgozó szakmunkásait Komáromban, a 318. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben taníttatja. A jelentkezőknek diákotthoni elhelyezést, az iskolai ösztöndíjon felül havi 250 Ft külön ösztöndíjat biztosit a vállalat. Jelentkezhetnek általános iskolát végzett, 16 évnél nem idősebb fiúk. Tanulmányi idő: 3 év, utána a DKV-nál munka és szállás várja a végzetteket. A jelentkezési lapot az iskolának kell megküldeni. Cím: 318. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Komárom, Táncsics u. 73. Jelentkezéséről tájékoztassa vállaltunkat. Kérésére bővebb felvilágosítást adunk. Levélcím: Dunai Kőolajipari Vállalat, személyzeti és oktatási önálló osztály, Százhalombatta 3. Pf. 1. Telefon: a 460-784-es vagy a 460-785-ös budapesti számon, a 16—11-es mellék. nél vállaltam alkalmi munká­kat, tánccsoportokat patronál­tam. Gyorsan átsiklik ezen a kér­désen, és arról beszél, milyen élmény volt megismerni az országban élő különböző nem­zetiségű emberek táncait, és milyen szomorú volt látni, hogy a szétszórtan élő falu­siak mennyivel jobban őrzik a hagyományokat, mint a na­gyobb közösségek. És miközben járta a falvakat, egyre tisz­tultak, határozottabbá váltak elképzelései. Igaz, volt egy példaképe — tanítómestere —, aki serkentette: Bartók Béla. Maga az élet 1958-ban a Vegyipari Dol­gozók Szakszervezetének véd­nöksége alatt alakult meg a Bartók-tánccsoport, Tímár Sándor vezetésével. Az eltelt tizennégy év alatt rangos, el­ismert együttes nevelődött irá­nyításával. Rendszeresen jár­nak külföldre, részt vesznek minden jelentősebb hazai vagy nemzetközi néptáncversenyen, minden alkalommal első vagy második díjjal térnek haza. Mégsem díjaik felsorolásával kívánom befejezni ezt a ripor­tot, hanem egy próbájukról szeretnék beszámolni, amelyet végignéztem. A fiúk, lányok — többségükben még tanulnak, mé­hanyán már dolgoznak — kar­csú, egyenes tartású, imponá­lóan biztos mozgású fiatalok. A tornaterem, ahol próbáltak, hatalmas. A zenére, hol a fiúk, hol a lányok, külön-kü- lon, majd együtt felálltak, és kissé rendhagyó módon, nem szabályos sorrendben kezdték a táncot. Az veit az érzésem, láttam már valahol ehhez ha­sonlót. Nem, nem színpadon, hanem falusi utcákon, vasár­nap délután, amikor az öregek kis padokon ülnek a házak előtt, a fiatalok pedig kisebb-na- gyobb csoportokba verődve sétálnak, aztán megállnak, énekelni kezdenek, táncra per­dülnek ... Később, a próba után Ti- már Sándortól megtudom, jól láttam, amit láttam. Ö ezt akarta, így koreografálta azt a táncot. Pontosabban, így kép­zelte el. Mert a lépéseket ma­guk a fiatalok improvizálták. Akkor és olyan lépésekkel csatlakoztak a zenéhez, aho­gyan ösztönük diktálta. Hihetetlenül nézek rá. Ezek a fiatalok, akik csak „melléke­sen”, szórakozásból táncolnak, így tudnak táncolni? — kérde­zem. A válasz csak egy jóleső, csendes mosoly. László Ilona szegedi játékok egyébként vál­tozatos műsorlapján is uni­kumnak számít. Az Újszege­den lezajlott nemzetközi szak- szervezeti néptáncfesztivál közreműködői, hét külföldi és hat magyar csoport összesített együttese rendezi meg gálaest­jét közös tematika, egységes koreográfia szerint, Hegyen­völgyön lakodalom címmel. Az előadás kerete egy magyar la­kodalom, ahová meghívót kap­tak a vendég országok fiai, lá­nyai, s olyan lakodalmi tánco­kat mutatnak be, melyek Európa-szerte általánosak. A rendező-koreográfus Novak Ferenc, komponista Daróczy Bárdos Tamás. N. 1. Tegnap, még délben, ünne­pélyesen megnyitotta kapuit a 27. Szegedi Ipari Vásár. Dr. Biczó György, a városi tanács elnöke köszöntötte a nagy számban megjelent vendége­ket, a 190 hazai és külföldi ki­állító cég vezetőit. Külön üd­vözölte a jugoszláv vendége­ket, akik összesen 73 üzemet, vállalatot képviselnek. A megnyitó ünnepség rész­vevői ezután megtekintették a Marx téri új környezetben, a végleges nagy kiállítási csar­nokban, a „felfújt” óriás csar­nokban, a pavilonok egész so­rában, valamint a szomszédos vasútforgalmi technikum he­lyiségeiben — összesen 15 ezer négyzetméter területen — be­mutatott termékeket. Különö­sen nagy tetszést arattak a zsűri által már korábban díja­zott termékek. A zsűri különdíjákat is ki­adott. Ezeket pénteken délután adták át a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalatnak és az Alföldi Porcelángyárnak pavilonjaik rendkívül esztétikus kialakítá­sáért. A Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tájé­koztatási Intézete magas szín­vonalú szervező tevékenysé­géért kapta meg a zsűri külön- díját. Művészet és kereskedelem V árosaink és az egyre inkább urbanizálódó közsé­gek képzőművészetileg is egységes szerkezet alap­ján szerveződnek. Üjabban a kereskedelemben is érződik a szépre való törekvés fokozott igénye. A szemre is szép áruk, a rendezett színcsoportok: meg­nyugtatóak és hatásosak. Ám a fejlődés felgyorsult üteme már a kényesebb igények kielégítését szorgal­mazza. ) S a kényesebb igények, örvendetes módon, város- ban-faluban egyaránt fellelhetők. A szocialista keres­kedelem, erejéhez mérten, ezt az igényt is szolgálja és inspirálja. Képzőművészet és kereskedelem kapcsolata sok min­denben megnyilvánul. Abban is, hogy vásárlás közben is derűs közérzetet kíván biztosítani, az esztétikus áru­mintákban, az egyre választékosabb kompozíciójú ki­rakatokban, a bolti dolgozók kellemes, hangulatos öltö­zékében, az új üzletek tágas belső terében. Kereske­delmi kultúránk világszínvonalra tör, s ehhez a művé­szet szövetségét is keresi. Textiltervezés, reklámgrafi­ka jó partnernek bizonyul, s üzlethálózatunk gépesítése is figyelemmel kíséri az esztétikai szempontokat — bár az összhatás éppen az elavult, régi építészeti megoldá­sok miatt nem tökéletes. Modern külsőt-belsőt kialakí­tani csiak eleve modern épületben lehet; a Corvin áru­házban például — mert az épület régi — felemásnak tűnik a modernizálás. A tágas alapterületű, lakályos üzleté a jövő, amelynek minden színhatás részlete mű­vészileg szerkesztett, ahol kellemes színhatás érvénye­sül és van áru, van tér és télen-nyáron megfelelő a hő­mérséklet. Ez utóbbiak, persze, nem művészeti köve­telmények — de szépségélményt keltő üzlet nélkülük elképzelhetetlen. Művészet és kereskedelem alkotó kapcsolatának je­lenleg a különböző méretű üzlettípusok építészeti ki­alakításában kell megnyilvánulnia. Olyan épületbel- sők-külsők megteremtésében, amelyekben az árubemu­tatási, árukínálási szempontokat, s a kellemes, jó vá­sárlás közérzetét egyaránt érvényesíteni lehet. Ezek­ben az üzletekben megszüntethető a szatócsjelleg: a ki­rakatokat szinte a jó csendéletek színvonalán lehet be­rendezni. Az ötletek és lehetőségek egész tárháza áll rendelke­zésünkre — felhasználásuk kezdeténél tartunk. Áruhá­zak boltelőzeteseit lehetne elhelyezni a városok kapui­ban, pályaudvarok közelében, amelyek valóban kere­sett árukra hívnák fel a közönség figyelmét. Ha az üz­letsorok kirakatait, belső tereit egy-egy városom-falun belül egységes elv szerint alakítanák, akkor a település egyéni karaktere a kereskedelem által is hangsúlyo­sabb lenne. Az ízlés, a képzőművészeti látásmód fej­lesztéséért sokat tehetnek reklámgrafikusaink, a ke­reskedelembe „kiránduló” grafikusaink, kirakatrende­zőink, ipari formatervezőink. Naponta legalább kétmillió ember fordul meg az or­szág üzleteiben — éppen ezért fontos a kereskedelem és a művészet mind szorosabb szövetsége. A vásárlás, a birtokba vétel mindig öröm — ez a mind szorosabb szövetség maradandóbbá teszi az örömöt. Losonci Miklós Magyar sikerek a fizikai diákolimpián A július 8—19 között Buka­restben megrendezett VI. nem­zetközi fizikai diákolimpián kitűnően szerepeltek verseny­zőink. Az egyéni győztes Sza­bó Zoltán, a budapesti Apáczai Csere János Gimnázium IV. osztályos tanulója, a hazai Ki miben tudós? vetélkedő nyer­tese lett. Az öttagú magyar csapat násik három tagját: Imhof Gyulát, a szekszárdi Ga- rai János Gimnázium IV. osz­tályosát, Kövér Andrást, a debreceni KLTE gyakorló gim­názium IV. osztályosát és Éber Nándort, a budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium IV. osz­tályosát a versenybizottság harmadik díjjal jutalmazta. Gács Lajos, a budapesti Land­ler Jenő Gépipari Szakközép­iskola negyedikese dicséretben részesült. A kilenc résztvevő ország nem hivatalos pontver­senyében hazánk csapata a második helyezést érte el. Előzetes megrendelés nélkül, azonnal vásárolhat ÍRÓGÉPEI ELEKTROMOS ÉS KÉZI SZÁMOLÓGÉPET, KÖNYVELŐGÉPET, SZALAGÍRÓT, IRODAI KISGÉPET és az ezekhez tartozó valamennyi kelléket az ÁPISZ IRODAGÉP-SZAKÜZLETÉBEN XIII., Pozsonyi út 16. Tel.: 127-031 Kuba műemlékei Pénteken a Kulturális Kap­csolatok Intézete és a Kiállí­tási Intézmények rendezésében Kuba műemlékei címmel kiál­lítás nyílt a Műcsarnok kama­ratermében. A megnyitón meg­jelent Demeter Sándor, a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek elnökhelyettese is. Pályázat az amatőr színjátszás múltjának feltárására A Népművelési Intézet pályáza­tot hirdetett a műkedvelő színját­szás történetének feltárására, meg­írására. Pályázni lehet az amatőr­színjátszás múltjából bármely fe­jezet felkutatásával, illetve vala­mely város, község, üzem vagy szövetkezet színjátszómozgalmi múltjának feldolgozásával, fi­gyelemmel a magyar munkásság, a diákság és a falu színjátszó ha­gyományaira. A pályázat hirdetői a pályamunkáktól elsősorban azt várják, hogy a hazai öntevékeny színjátszás teljes múltjának feltá­rásához minél több részlet, helyi adat és dokumentáció kerüljön birtokukba. A Pest megyei amatőrszínjátszás múltját kutató pályázók bármilyen jellegű tájékoztatásért és segítsé­gért a megyei tanács művelődés- ügyi osztályához és a megyei nép­művelési tanácsadóhoz fordulhat­nak. A Népművelési Intézethez no­vember 15-ig beküldött legjobb Pest megyei pályázatokból külön- kiadványt terveznek megyénk­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom