Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS XVI. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1972. JÜLIUS 19., SZERDA SZOBI BESZÉLGETÉS Új út, gondokkal A JÁRHATATLAN ALULJÁRÓ — VÍZNYELŐK ÉS GYALOGJÁRÓK NÉLKÜL Asztalán hatalmas aktacso­mó. Sok a munkája ilyenkora s~obi nagyközségi tanács mű­szaki ügyintézőjének, Melisek Lászlónak. — Mi foglalkoztatja ezekben a napokban, a 12-es műút át­adása előtt? — Szob lakossága nagyon örült amikor megtudta, hogy új, nagy áteresztő képességű műutat építenek a régi, sáros út helyén. Az út elkészült, ideiglene­sen át is adták a forga­lomnak. Elkerüli a vasúti aluljárókat, gyorsítja és megkönnyíti a forgalmat a felsőjárás községeiben. Az útépítéssel kapcsolatban azonban nemcsak örömről kap­tunk hírt, panaszok is érkez­tek. Ezek főleg a csapadékel­vezetés hiányosságaira, a hor­dalék felgyülemlésére és az el- iszapodásra hívták fel a fi­gyelmet. — Mit tett a kivitelező a hi­bák megszüntetésére? — A temető menti árok sze­gélyét — részben — betonla­pokkal burkolta, a Felszabadu­lás utcában a házak kerítésein belül és a Gyümölcsfeldolgozó környékén vízelvezető árkot készített. De még ezzel sem si­került megoldani a legfonto­sabbat, hogy az esővíz mara­déktalanul eltűnjön az útról. Ez abból is adódik, hogy a te­rep az út felé lejt, másrészt az út egyes szakaszait lesüllyesz­tették. A jelek szerint a terep­tanulmányok és bejárások el­lenére sem mérték fel kellő pontossággal a talaj szintkü­lönbségeit. Ezért adódhatott elő, hogy a község közepén lévő aluljáró az iszaplerakódás következtében hetekre jár­hatatlanná vált. Ezt még segítette, hogy a víz­elvezető nem szilárd burkola­tú és nincsenek rácsos iszap­felfogó aknái. Az apróbb hi­bákról nem beszélek, mert azokat könnyen ki lehet javí­tani. — Milyen terveik vannak a hibák megszüntetésére? — A hibákat már az építés­kor szóvá tettük a KPM szak­embereinek. Helyszíni bejárá­son tételes hibajegyzéket ké­szítettünk és azt átadtuk ne­kik. Az építő vállalat arra hi­vatkozik, hogy ezek a munkák nem szerepelnek a tervben, kö­vetkezésképpen azokat a ta­nács végeztesse el. Pénzügyi nehézségekre is hivatkoznak. Azt is kifogásolják, hogy az ut­cai vezeték közkútjainak vize is közvetlenül a közútra fo­lyik ki. (A Vízművekkel tar­tott tervegyeztető tárgyaláson a KPM megbízottja nem vett részt, az együttműködésnek nem volt meg a feltétele.) Két­ségtelen, hogy az útra kifolyó víz télen felfagyást idézhet elő, ha addigra nem készülnek el a víznyelők. Ezek elég sú­lyos gondok, s mielőbbi megoldásra várnak, melyet a tanács sürget, hiszen az új út csak akkor töltheti be szerepét, ha azok a létesítmé­nyek is elkészülnek, melyek zavartalan használatához nél­külözhetetlenek. — Az új út mellett nagy A kártevés ellen ÉVENTE mintegy 10 millió forintba kerül a budapesti parkokban okozott károk hely­reállítása. Vácott még nem számították ki, hogy mennyi anyagi kárt, mennyi többlet- munkát okoznak a kommuná­lis üzem fenntartó részlegé­nek azok a gyerekek, fiata­lok és idősebbek is, akik semmibe veszik a frissen ve­tett füvet és keresztülgázol­nak rajta, vagy kerékpárral behajtanak a virágyásokba. AZ ELHURCOLTAK terén épült bérházak között nem­régiben kezdték el a parko­sítást. A parképítő brigád szép munkát végzett. Az egyik munkás estefelé arra járva azt látta, hogy a ház­ban lakó gyerekek a frissen feltöltött, elgereblyézett, be­vetett területen kerékpároz­nak. Szólt. S ekkor az egyik emeleti lakásban lakó papa őt oktatta ki: „A gyerekek­nek is kell valahol játszani”. Igaz. Néhány száz méterrel odébb, a Rákóczi téri ját­szótéren például. Azt kifeje­zetten a gyerekeknek készí­tették, homokozóval, mér­leghintákkal. Gyerekeknek, s nem tizennyolc-húsz éves su- hancoknak, akik egyszerre hatan állva hintáznak. Hár­man a mérleg egyik oldalán, hárman a másikon. Persze, hogy a legerősebb anyag is elreped, eltörik, hiszen eze­ket a hintákat húsz-negy- venkilós gyerekekre méretez­ték, nem hat megtermett felnőttre. A Földvári téren uralkodó állapotokról, a cso­portba verődött, fékezhetetlen kamaszok garázdálkodásáról már esett szó ezeken a ha­sábokon. Tőlük egészen egy­szerűen félnek a lakótelepen lakók. Hiszen este is haza kell menni, és senki sem sze­retne egy óvatlan pillanat­ban két jól irányzott ököl­csapástól földre kerülni. A VÁCI TANÁCS tízezreket költ a váci parkokra. Azért, hogy az Elhurcoltak terén, a Földvári téren épült bérhá­zak lakói, ha kinyitják az ab­lakot, ne a fölszálló port, ha­nem a frissen locsolt pázsit illatát szívják be. S lám, ezt éppen az ott lakók nem mél­tányolják. Példa az az apa, aki letorkolja a fiacskáját fi­gyelmeztető munkást, ahe­lyett, hogy ő magyarázná meg neki, hol lehet kerékpározni, játszani. Mert, természetesen a gyerekeknek kell hely, ahol játszhatnak. De ez ne a frissen vetett pázsit legyen. Vagy ne a növényzet, mint a Kos­suth téren, ahol a környékbeli gyerekek a park bokrairól tépik a gallyakat játékaik­hoz. A PARKŐR nem hatóság. Sem joga, sem lehetősége, hogy a figyelmeztetésen kí­vül, mással is megvédje a rábízott területet. Szép fel­adata lenne viszont az úttö­rőknek, ifjúgárdistáknak. Ala­kítsanak brigádokat, és este­felé ellenőrizzék a váci te­reket, parkokat. Akár önkén­tes rendőrrel együtt. A fon­tos az, hogy a rongálok érez- zenek erőt, érezzék, hogy akad aki szembeszáll velük, és erősebb náluk. Nem tör­vényszerű, hogy egy lakóte­lepnek rettegnie kelljen ti­zenöt-húsz kamasz vandaliz­musától, hogy mindent el kelljen tűrni tőlük. Van szabálysértési hatóság; ha egy ilyen ellenőrző brigád tet­ten éri őket, feljelentheti, megbírságoltathatja. Nagy szükség lenne erre. B. II. szükség lenne a gyalogjáró megépítésére és a közvilágítás korszerűsítésére. Mikorra vár­ható ezek elkészülése? — Minden további munkára csak a rávaló pénz megszer­zése után kerülhet sor. Gazsi János Több feladatot várnak a fiatal szakemberek Az FMKT Vácott névleges A FIATAL MŰSZAKIAK és közgazdászok tavalyi, or­szágos tanácskozásai bizo^ nyitották (a váci események­ről mi is beszámoltunk), hogy milyen tiszteletre méltó ered­ményeket értek el az üzemek­ben, gyárakban dolgozó mű­szaki értelmiségiek. Ugyan­ezek a tanácskozások azonban arról is számot adtak, hogy nagyon sok kihasználatlan le­hetőség rejlik a műszaki ér­telmiségiek FMKT-mozgalmá­ban. Ezeknek a nem is olyan rejtett erőforrásoknak a feltá­rása nemcsak mozgalmi, ha­nem népgazdasági érdek is. EZEK A MEGÁLLAPÍTÁ­SOK tükrözik a váci helyze­tet is. Ezt bizonyítja, hogy a városi KISZ végrehajtó bi­zottság ismét napirendre tűz­te az FMKT-mozgalom hely­zetét. Az ipari bizottság, mely korábban felmérést készített a fiatal műszakiak és közgaz­Cserélt cipőt is lehet cserélni A Vevő hosszasan tusakodott magával, kiadjon-e az olasz aranyszandál-csodáért három- százkilencven forintot. Győzött benne a nő. Kiadta. Hat hétig hordta, amikor egy váratlan pillanatban — a metró lépcső­jén — kiszakadt az egyik szandálja pántja. Elég mókás látványt nyújthatott, amint susztert keresve csoszogott a forgalmas Körúton, s igyekezett úgy tenni, mint aki nem vesz tudomást róla, hogy csillogó lábbelije folytonossági hiány­ban szenved. Attól kezdve figyelte a szan­dált, s mikor a másik pánt is félig leszakadt, s a kisiparos nem vállalta el sarkalásra, visszavitte a váci Dunakanyar Áruház cipőosztalyára. Legna­gyobb meglepetésére, itt rend­kívül udvariasan, készségesen megírták a kártalanítási jegy­zőkönyvet, és felszólították, hogy (hasonló értékben keres­sen magának más lábbelit. Ez már nehezebb ügy volt. Végül mégis sikerült, két pa­pucsot vett, összesen négyszáz­tizenhárom forintért. Csak ha­zafelé vette észre, hogy a pénztári blokk mindössze 23 forintot mutat. Kiderült, hogy ez a gyakorlat a váci áruház­ban. Néhányan már póruljár­tak. Amikor pár heti használat után a cserecipő is fölmondta a szogálatot, azt már nem tudták kicserélni, mert a blokk kisebb összegről szólt, mint amennyibe a cipő került. Ezért hívtuk fel Karhoffer Gábort, az áruház igazgatóját, s arra kértük, magyarázza meg, miért van ez így? Elmondta, eddig még nem érkezett ilyen panasz. A jövő­ben viszont a becserélt és a helyette választott lábbeli ér­tékének különbözetét bizonyí­tó blokkra rávezetik, hogy a vevő cipőt cserélt, s ezzel már — ha szükséges — ismét rekla­málhat az áruházban. Lám, milyen egyszerű. ___________ <—cU.) A gyerekekre is gondolnak A Madách mozi szerdán dél­előtt 9 órakor, majd 17 és 19 órai kezdettel vetíti a Jöjjön el egy kávéra hozzánk! című szí­nes, olasz filmet. Miután csak 18 éven felüliek tekinthetik meg az előadásokat, délután háromkor a fiataloknak játsz- szák a Nagy Medve fiai című NDK indiánfilmet. PONTOS MERES Korszerűsítik az Egyesült Izzó RT váci üveggyárának ke­verőházát. Eddig kimustrált gabonamérlegeken mérték az alapanyagokat. Nemrégiben pontos mérlegeket vettek, s ehhez a műszakiak készítettek egy automata szállítórendszert is. A következő feladat: az alapanyag mérésének és ada­golásának elektronikus szabá­lyozása. dászok termelést segítő moz­galmáról, jó néhány _ figye­lemre méltó megállapítást, ja­vaslatot tárt a vb elé. Vácott körülbelül hétszáz fiatal műszaki és közgazdász, mérnök és technikus dolgozik az üzemekben és a gyárak­ban, akik kevés kivételtől el­tekintve igen jól végzik' a munkájukat. De szeretnének ennél többet is tenni. Szíve­sen vennék, ha nemcsak munkakörüknek megfelelő feladatokat kapnának, időn­ként olyan komoly műszaki­közgazdasági feladatok meg­oldására volna lehetőségük, amellyel megmutathatnák „oroszlánkörmeiket”, az üzem hasznára és saját szakmai te­kintélyük növelése érdekében. A VALÓSÁG azonban az, hogy egy nagyüzemet, a For­tét kivéve alig-alig nyílik ilyesmire lehetőség. Hogy az FMKT-mozgalom Vácott csak névleges, annak több oka van. Rögtön azzal lehetne kezde­ni, hogy az üzemek általában nem jutottak el az FMKT megszervezéséhez sem. Vagy azért mert az üzem, gyár szakmai vezetői nem adtak komoly feladatokat, vagy a feladatok súlyának megfele­lően nem díjazták a jó mun­kákat, s ezért a fiatal műsza­ki értelmiségiek elkedvetle­nedtek. Néhány helyen pedig nem találtak megfelelő veze­tőt az FMKT-körök élére. A Híradástechnikai Anya­gok Gyárában csak névlege­sen működik az FMKT. Mun­katervük nincs, s ennek meg­felelően a tartalmi munka is hiányzik, pedig a vállalatnál 83 fiatal műszaki dolgozik. Nem sokkal jobb a helyzet a DCM-ben, a Hajógyárban, a Kötöttárugyárban, a Gumi­gyárban és az öntödében sem. Ezek az FMKT-körök lé­nyegében csak az idén ala­kultak meg s kezdtek hozzá az érdemi munkához. Jobb a helyzet az Izzóban, ahol egy­re színvonalasabban dolgoz­nak a fiatal szakemberek. A KISZ VÁCI végrehajtó bizottsága a tapasztalatok alapján elhatározta, hogy a közeljövőben összehívja a vá­rosban működő FMKT-körök vezetőit és az üzemi KISZ- titkárokat, hogy átadhassák egymásnak tapasztalataikat, ugyanakkor levélben kéri a gyárak, üzemek gazdasági ve­zetőit, hogy használják fel jobban a fiatal műszakiak és közgazdászok tehetségét lel­kesedését, tenniakarását, hi­szen ez nemcsak egyéni, nem­csak üzemi, nemcsak mozgal­mi, de népgazdasági érdek is. cs. a. Előbbre a tabellán Dunakeszin sok barátja van a kézilabda sportnak. A vas­utas I,/B-ben szereplő csapaton kívül egy férfi és egy női csa­pat játszik a megyei első osz­tályban, a Spartacusé. A fér­fiak az élmezőnyben, a nők a középmezőnyben fejezték be a tavaszi idényt. ~ Horváth Péter, az egyesület elnöke így értékeli a csapatok szereplését: — A bajnoki rajt előtt Fe- rencz Károly és dr. Korda Kálmán társadalmi edzőknek az Volt a céljuk, hogy a fér­fiak az élmezőnyben végezze­nek. A nőktől nem lehetett kívánni, ugyanis a tavalyi csapatból csak három játékos maradt, a többi újonc. Heten­ként két edzést tartunk, kedden és csütörtökön a férfiak, szer­dán és pénteken a lányok. Az utánpótlást a két ifi-csapat szolgáltatja. A játék színvonala sokat emelkedett. Ennek köszönhető, hogy mostanában egy-egy mérkőzésen már 200—300 szur­koló bíztatja a játékosokat. Július 18-tól készülünk az őszi idényre. Szeretnénk elő­rébb rukkolni a tabellán. S. L. A tárgyalóteremből... Brutális támadás a Margaréta presszóbau A váci DCM-hez irányítot­ták munkára a 21 éves Tóth László tolcsvai lakost, a Ce­TZ evés mai költőnk szerette úgy városunkat, mint Kó­nya Lajos. Gyakran megfor­dult itt. Nagyra értékelte mun­káskultúráját. Néhány évvel ezelőtt, mint a Híradástechni­kai Anyagok Gyára szakszer­vezeti bizottságának üzemi könyvtárosa, titkárunkkal egyetértésben elhatároztuk, hogy Vác városban új üzemi kultúrát teremtünk. Kónya Lajos az üzemi könyvtár min­den irodalmi rendezvényén részt vett és szeretettel jegyez­te megelégedését, munkánk ér­tékét a könyvtár emlékköny­vébe, a szocialista brigádok naplójába. Elsők között figyelt fel a munkáskultúra helyi kez­deményezésére és pártoló tá­mogatását szüntelenül bizonyí­totta. Arca még fáradt és szo­morú érkezésénél, de az estek irodalmi légkörében átválto­zott: nyugodt és meleg volt. Nem beszélt sokat, nem elem­zett, de szilárd támogatása lépten-nyomon megmutatko­zott. Június 10-én a Vak Bottyán Múzeumban közös példaké­pünkről, Veres Péterről ren­deztünk ünnepi emlékkiállí­tást. Ide is eljött. A múzeumi társalgás közben beszélgettem vele és költőtársával, Tamási Lajossal, hogy ennek az évnek őszén megtartjuk a Híradás- technikában önálló szerzői est­jét, üzemi könyvtárunk kul­túrtermében. Tamási Lajos munkásköltő, a csepeli mun­kás olvasókör vezetője mutat­ta volna be őt. ígérte: új ver­seket ír erre az alkalomra és a kéziratban levő — ma már posztumusz műnek számító — életregényének harmadik köte­tében méltó helyet szentel a váci munkáskultúrának. TZevesen tudták róla, hogy kiváló fafaragó is volt. Kónya Lajosnak kedves ba­rátja és faragómestere , volt Németh Kálmán fóti szobrász- művész. Foton, a szobrász műtermének korok hangulatát idéző pincéjében halk beszélge­tés és csendes, mértékkel bíró poharazgatás közben említette legutóbb barátainak, hogy fa­ragványaiból kiállítást rendez június 30-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítást meg­nyitották. Meghívott. A szü­netben beszéltem vele utoljá­ra. Akkor jelezte, hogy kór­házba megy rohamos vérsejt- süllyedésének gyógyítására. — Kónya Lajos a Veres Péter- emléikkiállítás megnyitóján Rózsavölgyi Károly felvétele A kórházak világa is az övé volt, fiatal kora óta beteg, hisz hallatlan nélkülözések árán emelkedett, mint falusi tanító, a szellem magaslataira. Ki gondolta egy „megpróbált” betegről, hogy utolsó útjára készül... ll/íint igaz barátot, jövőnket formáló költőt és a váci munkáskultúra iránt tisztelet­tel érdeklődő szellemi nagysá­got tartsuk emlékezetünkben. Petővári Gyula könyvtáros mentipai Gépjavító Vállalat lakatosát. Napközben dolgo­zott, este szórakozóhelyekre járt. Ez nem lenne elítélendő, de ami a Margaréta presszóban történt, az sok jóindulatú ember felháborodását kivál­totta. Tóth László egyik este ott szórakozott a baráti tár­saságával. Hat-hét üveg sört ivott. A helyiségben tartóz­kodott K. E. is, az öccsével. Tóth és a lány összeszólal­kozott. A férfi durván rátá­madt a lányra, megütötte, megrúgta s a vérben fekvő sérültet magára hagyta. A többi vendég segítségével ju­tott orvoshoz. A lelet szerint nyolc napon túl gyógyuló áll­kapocstörést szenvedett. Súlyos testi sértés címen emeltek vádat a verekedő férfi ellen, aki a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a lány az ő családját szidta. A bí­róság nem fogadta el a vé­dekezést és súlyosbító kö­rülménynek vette a cselek­mény útonálló jellegét, rend­kívüli brutalitását. Tíz hó-, nap szabadságvesztésre ítélte, melyet börtönben kell leülnie. Fellebbezés után az ügy most kerüt a Pest megyei Bí­róság elé. A fellebbezést el­utasították; az első fokon ho­zott ítélet jogerőre emelke­dett. (P.) \Z UTOLSÓ TALÁLKOZÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom