Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám
1972 JÚLIUS 18., KEDD MST u£ erei Békegyűlés Ajkán Ajkán, a Videoton gyáregység egyik csarnokában hétfőn békegyűlésen tiltakoztak az amerikaiak újabb vietnami agressziója ellen. A több mint 500 munkás részvételével megtartott békegyűlésen Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára mondott beszédet. < A genfi egyezmény 18. évfordulója alkalmából tartott békegyűlésen felszólalt Hoang Cuong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Köszönetét mondott a szolidaritást vállaló magyar nép, köztük az ajkai munkások anyagi, erkölcsi és politikai támogatásáért. Felmentés, kinevezés Á Minisztertanács dr. Gergely Istvánt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettesi tisztségéből — érdemeinek elismerése mellett — felmentette és dr. Madas Andrást mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettessé kinevezte. (Mint megírtuk, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága első titkárává választotta dr. Gergely Istvánt, a nyugalomba vonuló Csáki István helyébe.) A Minisztertanács Tóth Károly miniszterhelyettest, a kormány Honvédelmi Bizottságának titkárát, nyugállományba vonulására tekintettel, saját kérelmére — érdemeinek elismerése mellett — tisztségéből felmentette. Egyidejűleg Trombitás Dezsőt, miniszterhelyettesi rangban, a Honvédelmi Bizottság titkárává kinevez^. Az NDK-ban dolgozó magyar KISZ-vezetők Salgóbányán Kétszáz, az NDK-ban dolgozó magyar KISZ-vezető érkezett hétfőn a salgótarjáni KISZ-vezetőképző táborba, ahol egyhetes továbbképzésen vesznek részt. A fiatalok előadásokat hallgatnak, egyebek között a közelgő VIT-re történő felkészülésről, az újonnan az NDK-ba kerülő ifjú szakmunkások segítésérőL Programjukat járőrverseny, szellemi vetélkedő és irodalmi est színesíti. Szobán, lassan, de biztonságosan KISZ-Iakások, orvosi rendelő, házasságkötő terem Képzettebb, jobb vezetőket! Érdekes megfigyelni, hogyan reagálnak egy-egy község, város tanácsán, amikor az újságíró a fejlesztésről érdeklődik. Sok helyütt refrénné vált a mondatkapcsolás: ez is, az is elkelne — de erre sincs pénz, arra sincs. Amikor legutóbb Szobon jártam, azt tapasztaltam, hogy — bár Szob járási székhelyből nagyközséggé szerényedett — státusa változásával nem „anyátlanodott el”. Pedig, mint mindenütt, itt is előreszaladtak az igények alaposan. Megírtam tavaly, milyen ötletesen fogták fel, hogy a járás hivatalainak távoztával sok helyiség megüresedett. Okos türelemjáték eredményeképpen minimális anyagi ráfordítással hasznosították azokat úgy, hogy mindenki (azaz jó néhány intézmény, vállalat) előbbre lépett. Közmű épül a telekárból A beszélgetés most is csöndesen kezdődik, de végül ismét fiatalos lelkesedés jellemzi. Ruszti Béla, a nagyközségi közös tanács elnöke a reális megvalósulás útjára kerülő elképzeléseket sorolja. — Tavaly kezdték, idén befejezik a hétmilliót meghaladó költségű vízmű építését, s ’a csaknem négy és fél milliós lakossági hozzájárulással elkészült vízmű biztosítja a község egészének vezetékes ellátását, a közületekét, iskolákét, a belterületét már most is. Az útépítés és a MÁV-pályaudvár tervezett bővítése-korszerűsí- tése miatt el kellett térni az eredeti nyomvonaltól, s bár ez időbeni-költségbeni pluszt jelentett, késedelmet nem. — Nemrég nyilvánították belterületté a Zebegény felőli, a közvetlenül Szob belterületéhez kapcsolódó részt; itt mintegy hatvan, egyenként kétszáz öles házhelyet parcellázunk, s kétévi részletre ’az OTP útján értékesítjük. Ez a bevétel ugyanoda kerül vissza, ahonnan nyertük: járda épül, közmű készül belőle. A víz közel kerül az új parcellákhoz is, s a majdani háztulajdonosok bevezethetik a vizet lakásaikba — a kapacitás ehhez is biztosított. A házhelyekre máris sokan jelentkeztek ’a MÁV- nál, a gyümölcsfeldolgozóban, a Vasipari, a Betonipari Ksz- ben dolgozó környékbeliek köréből is. ' — De nemcsak magánépít1 kezés folyik! Egyholdnyi területet biztosítottunk a központban, a tanácsháza közelében, itt KISZ-lakások épülnek, párhuzamosan egy tizenkét lakásos MÁV-fiataloknak, és egy hatlakásos községbeli fiataloknak; az előbbibe már az idén beköltözhetnek tulajdonosaik. Ugyancsak a nálunk ma is váci TÖVÁLL-ként emlegetett 6. számú Szövetkezeti Vállalkozás kivitelezi azt a tizennyolc lakásos bérházat is, amelyet a tervidőszak utolsó évében kezdünk, s ahol elsősorban a rossz lakáskörülmények között élő családoknak utalunk ki lakásokat. Szó van arról, hogy a vámőrség négy, 'az ÉDÁSZ két szolgálati lakást is épít — a tanáccsal szembeni üres telken ugyanis ÉDÁSZ-kirendeltség épül, amely Vácig, északon pedig a megyehatárig biztosítja majd a környék elektromos energiaellátását. A négyszáz négyszögöles tanácsi telken az irodaházon kívül szociális helyiségek és raktárak. is épülnek. Jövőre be is akarják fejezni. ,,Megirigyelhetnék ’ ’ — Elavult az orvosi rendelő. Egy szép helyen fekvő, Duna- parti épületet alakítunk át korszerű egészségházzá, megyei tanácsi támogatással — és egy hét alatt elkészült tervek alapján. Melisek László, a tanácsunk műszaki ügyintézője készítette — társadalmi munkában, s a megyei tanács egészségügyi osztályának és a helyi SZTK-nak vezetőjét, a körzeti orvosunkat, a fogászt, a népfrontot — minden érdekeltet bevontunk az előkészítésbe. Itt az eredmény: az optimális helykihasználású terv! Két bejáratú rendelő, külön nőgyógyászati váró, két vetkőző, orvosi öltöző, zuhanyozó — ami csak kell. Az így felszabaduló épületben pedig, némi költséggel, lakást alakítunk ki a július elsejével hozzánk került népművelő házaspárnak. Az eddigi szerződéses helyettesítő helyett — most főiskolát végzett népművelő vezeti a művelődési házat, s felesége lesz a könyvtárunk vezetője. Szükség volt a képzett szakemberekre, mert a járási vezetőség elképzelése szerint a szobi művelődési ház látja el majd a körzeti népművelési feladatokat is. Előkerül még egy tervrajz is: va robbantották fel Kijev régi főútját, a Krescsatyikot is. lehetetlen volna elfelejteni ennyi szenvedést — ahogy lehetetlen nem gondolni erre az utazónak —, ahogy lehetetlen nem emlékezniük a fasiszta megszállókat kiverő, a hitleri uralmat megsemmisítő harcosokra. S hol övezhetné őket, a felszabadítókat több szeretet és tisztelet, mint ezen a háborútól, megszállástól annyit szenvedett földön? — erre gondoltam, amikor a Kijevi Technológiai Főiskola és a városi Sevcsenko kerület kom- szomolistáival való találkozásunkkor az ifjúsági gyűlés elnökségébe meghívott, ott helyet foglalt egykori harcosokat, katonákat, partizánokat néztem. A háború esztelen, gyilkos pusztítását, s az újjáépítést, az annyi szenvedést átélt, harcolt, győzelmet kivívott emberek gigászi vállalkozását juttatta eszembe a Krescsatyik, a zegzugos főút helyébe épített széles, modern, új útvonal, monumentális építményeivel. A mai szovjet építészet azóta már elhagyta ezt az akadémikus, túldíszített, pompázatos irányzatot: az újabban emelt lakóházak, középületek új építészeti törekvésekről beszélnek. Erről azonban szóljunk más alkalommal. Természet és nagyváros együttese — így él majd tovább emlékezetemben Kijev. A háború, a megszállás, a folyó túlsó partján is tarolt: az újjáépítésnél a Dnyeper s a felemelt lakónegyedek, üzemek közé erdőt telepítettek. A parti homokon, strand, csónakházak, horgásztanyák, üdülők. A folyóban fürdőzők, vitorlások, motoroshajók. Az innenső oldal dombsága is végig erdős, ligetes. A városmagban számos-számtalan park. Forgalmas főutak, közepén fasor: egyúttal sétányok. Szállodánk egy külső negyedben hegyoldalra néz: egykor hercegi őspark, halastóval. Csak a botanikus kertjük kétszáz hektáron, az állandó népgazdasági kiállítás pedig háromszáz hektárnyi parkban terül el. (Amikor itt jártam, kutyakiállítást is láttam; az utcákon is feltűnt, Kijevben milyen sokan tartanak kutyát.) Számítsunk ehhez még több száz sportpályát, a nagy stadionok mellett ... Az ukán főváros lakóinak száma a háború előtt hányada volt a mainak: Kijevben néhány éve már másfél millióan éltek, azóta pedig a város népessége a kétmillió felé halad. Parkok és sportpályák csak egyfelől érzékeltetik nagyváros és városlakók harmonikus kapcsolatát. A tisztaság ugyancsak feltűnő: kevesebbet szemetelnek? több locsolókocsi járja az utcákat? De estefelé a házfelügyelők is külvárosban, belvárosban egyaránt szorgalmasan „slaugozzák” a járdát... A dolgozókhoz alkalmazkodik a kereskedelem: az üzletek sokáig, az áruházak késő estig, és bizonyos vasárnapokon is nyitva tartanak, akár az élelmiszerboltok. (Erről, nagyváros és városlakók harmonikus kapcsolatáról beszéltek nekem csoportunk tagjai is. Mihaldinecz László, a DCM-kőbánya tmk-lakatosa a tisztaságról. Simon István, a Ceglédi Közúti Gépellátó Vállalat KISZ-csúcstitkára az emberhez igazodó városrendezésről, a rengeteg sportpályáról, a műemlékek, a történelmi értékek megbecsüléséről.) Szerelik-e városukat a kijeviek? Késő este, s éjfél tájt is még népesek az utak a sétálóktól! Már élféjtájt lehetett az is, amikor a Krescsatyik egy aluljárójában virágárus asszonyokat fedeztem fel: hatalmas kosarakban margaréta, kerti szegfű, bazsarózsa: Kijevben nekem sok minden tetszett, s nem tudnám megmondani, mi a leginkább; de ez, hogy élféjtájt a virágra közönség és igény van, hogy megveszik — ez aztán igazán tetszett! Padányi Anna — A fővárosiak is megirigyelhetik! Rejtett világítás, szőnyegpadló, faburkolat, villanyorgona — a zeneiskola tanárai szólaltatják majd meg a házasságkötő teremmé varázsolt régi könyvtárteremben. Itt tartjuk a névadó ünnepségeket is. „Házicégünk” — nevezzük hivatalos nevén: a Váci Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalkozás Szobi Kirendeltsége — már felvonult, de ehhez már csak ősszel lát hozzá, mert itt csak belső munkákra van szükség, a kapacitásukat mindenekelőtt a KISZ-Iakások és az orvosi rendelő kötik le. Bízunk bennük, tavaly ’a zeneiskola átalakítását megelégedésre és időben elvégezték. Reméljük, az orvosi rendelő is átadásra kész lesz a tervezett időpontban: augusztus húszadikán. Legfontosabb: a sorrend — Nem feledkezünk meg a két esztendeje közös tanácsunkhoz tartozó Ipolydamásd- ról sem: a nyolcszáz lakosú kisközség az idén zöldségboltot kapott, s a nyár végére elkészül a két új távolsági buszmegálló is. Az Ipolydamásd— Márianosztra elágazásnál létesítendő megállót az Alagi ÁG szobi üzemegysége és a bánya összefogásával építjük meg. — Még az idén rendezzük a Duna-partot is. Nagy öröm, hogy a DIB százezer forintos támogatást adott hozzá, és segít a KISZ, segítenek az úttö-, rők. ötezer négyzetméternyi területet töltöttünk fel, vetettünk be fűmaggal, s a régi kishajózási jegypénztárt nagyméretű új ERDÉRT-faiház váltotta föl. — Vagyis: ha lassacskán Is, de mindent előteremtünk, adottságainkhoz mérten. Igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy ahol legjobban kell, oda jusson legelőször, s az új segítségével fölszabaduló régiből is kihozzuk, amit még lehet. Talán mindennél fontosabb: a sorrend alapos átgondolása. Péreli Gabriella Komarova a textileseknél A hazánkban tartózkodó Va- lentyina Komarova hétfőn látogatást tett a Textilipari Dolgozók Szakszervezetében, ahol a szervezet vezetői tájékoztatták a textilipari dolgozók élet- és munkakörülményeiről és a szakszervezet tevékenységéről. A baráti eszmecsere után Komarova asszony megtekintette a Magyar Posztógyárat, ahol meleg hangulatú találkozón vett részt a Koma- rovról elnevezett szocialista brigád tagjaival. A Pest megyei széles körű szociológiai felmérés adatai szerint a megkérdezett művezetők 23 százaléka, a csoportvezetők 17, a szakmunkások 12, a betanított munkások 4 és a segédmunkások 8 százaléka képzettebb, jobb vezetőket igényelt. Ez a törekvés sok okot és következményt hoz a felszínre. A számokból kiolvasható, hogy vezetők (művezetők, csoportvezetők) is sürgették a vezetés színvonalának javítását. Vagyis nem önmaguknál kértek képzettebb, jobb vezetőket, hanem a felsőbb szintekre. A középvezetők ilyen ambíciója visszatükrözi, hogy még ma is jellemző a döntések feljebb tologatása, a döntésektől való félelem, s az önkritika hiányából is származik a felsőbb vezetők gyakori bírálata. Pedig éppen a középvezetőknek kellene az első lépést megtenniük, úgy javítani munkájukat, hogy reálisan követelhessék a pozitív változást. A megkérdezett munkások nagy része képzettebb, jobb vezetőket igényelt. Ez a 7,vágy” szemlélteti, hogy sokan a munkások közül nem ismerik vezetőiket, nem tudják a vezetés feladatait, nem tájékoztatják őket a vezetők munkájáról, csak személyes „résztapasztalataik” alapján ítélkezhetnek. Természetesen a személyes „érzések” jó iránymutatók: ha rossz a munkaszervezés, ha nincs anyag, ha sok a túlóra, akkor a munkás jogosan következtet arra, hogy vezetője képzetlen, rossz. Amennyiben ismereteik kiterjednének a vezetés „kulisszatitkaira" sok olyan összetevőről kaphatnának hírt, amelyek nem indokolják, de esetleg magyarázzák a kapkodó vezetést. Olyan demokratikus hangulatot kell teremteni gyárban, üzemben, amelyben élesen jelentkezik a vezetői elégtelenség, kiütközik a vezetői képzetlenség, de amelyben a munkás is érezheti: ő hogyan járul ahhoz, hogy vezetője képzetlenné válik feladatai megoldásához. A nagy százalékok figyelmeztetnek, hogy a megye vállalatainál, gyáraiban még mindig nem tökéletes a káderpolitika. Megtartunk néha olyan vezetőket, akikről a munkások is tudják, hogy alkalmatlanok hivatásukra. A munkások sürgető igénye mutatja, hogy az iparban is sok az „ingyen-melegedőhely”, különböző látszat-érdemek tartanak embereket vezetőposztokon, „levitézlett” káderek vándorolnak a gazdasági élet területein, s kezük nyomát egy-egy elrontott beruházás, veszteséges mérleg jelzi. A munkások igénye jogos: legyen nagyobb beleszólásuk vezetőik kiválasztásába, sőt leváltásába is. Igazgatási és társadalmi szerveink körültekintőbb káderpolitikával akadályozzák meg, hogy a munkások egy része elégedetlen legyen vezetőivel! E témában a szociológusuk még mélyebb összefüggéseket is feltártak: a munkások a sikert nagyobb részben maguknak, a kudarcot döntően a vezetőknek tulajdonították, a lemaradás okát tízszer annyi szakmunkás kereste a vezetőkben, mint amennyi a munkásokban. E tény sok érdekes következtetést sugall. N agyobb részben a maguknak tulajdonítják a sikert a munkások — hasznos, öntudatos magatartás ez, a termelő felismerte, hogy minden értéket ő állít elő. A kudarcot pedig a vezetők okozzák — ám a két mondat egymás mellett már nem hangzik túl jól. így az öntudat alaptalan elégedettséggé, gőggé válik és kényelmes igazságtalansággá. Ha a munkás nem tud dolgozni, mert a vezetők nem teremtik meg a feltételeket — ezt a lemaradást a vezetők számlájára kell írni. Ha újra fel kell fejteni a női kabátokat, a melegítőket, mert a munkások figyelmetlen, slend- rián munkát végeztek — hát ezzel bizony nem szabad a vezetők lelkiismeretét terhelni. Az igazságot évtizedek óta hirdetjük: a vezető képtelen a jó eredményekre a munkások nélkül, s a modern, szervezett iparban a munkás ambíciója elveszik tudatos vezetői irányítás koordináció nélkül. Csak közösen törhetnek jobb és jobb eredményekre! E felismerés nélkül a munkás nem érzi, hogy a szervezés érte történik, ebbe bele is szólhat, a vezetésnek nem lehet a munkástól különböző célja. A sikerek-kudar- cok vezetőmunkás egysége egyúttal a munkások, vezetők közelkerülésének tükörképe, s az igazi vezetői tekintély megnyilvánulása. Hiszen a képzettebb, jobb vezetők igénye, s a kudarcok vezetőkre hárítása egy gondolat két oldala. Ha a munkás elégedetlen vezetőjével, akkor nem osztja meg vele sikereit, sőt úgy érzi, hogy az alkalmatlan vezetőtől függetlenül (ellenére!) diadalmaskodott. A lemaradás és a képzetlenség szintén együttjáró fogalom, a munkás minden hiányt vezetője rossz akaratából magyaráz. Csak hogy így óriási energiák vesznek el: a munkás nem keresi, hogy mi az ő hibája a helytelen gazdasági ténykedésben, nem vizsgálja a vezetői erőfeszítéseket a sikerekben. Vagyis nem tájékozódik, ismerete szegényes, ezért sem javasolhat a munka és a vezetés javítására. Ez az egyoldalú nézet a beleszólás energiáit enyészti el! E gondolatsor ellenére a munkások figyelmeztetését komolyan kell venni: a megyében újra felül kell vizsgálni a vezetők alkalmasságát, képzettségét, vezetői stílusát, hiszen az reális követelmény, hogy a munkás csak olyan utasításokat hajlandó elfogadni, amelyek rátermett emberektől erednek. A munkás csak az arra méltó emberekkel osztja meg sikerét és kudarcát! Fóti Péter Ajtó, műanyagból Az ISV gyűli panelüzemében előregyártott elemekből sertésistállókat gyártanak. A modem kombinátok ajtajai is poliészterből készülnek. Urbán Tamás felvétele
