Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám
2 1972. JÚLIUS 15., SZOMBAT FífclKUSZ Ki választotta Tanokat? A TOKIÓI MAINICHI DAILY NEWS Martin C. Davidson amerikai újságíró cikkét közli „Hogyan segített be Henry” címmel. Az amerikai cikkíró 'azt írja le, hogyan befolyásolta Henry Kissinger tokiói látogatása azt a folyama- tott, amely végül is Tanaka Ka- kueit juttatta a japán minisz- tereláöki székbe. A FELTŰNÉST KELTŐ CIKK szerzője leírja, hogy Kissinger hatvanhat órás tokiói látogatása mindössze öt nappal Szato miniszterelnök lemondása előtt ért véget, s az említett öt nap alatt ugrásszerűen megnőtt Tanaka támogatóinak száma mind a Liberális Demokrata Párton belül, mind a japán nagytőke köreiben. Kissinger június 9. és 13-a között tartózkodott Tokióban, s június 20-ra gyakorlatilag eldőlt, hogy ki lesz Japán új miniszterelnöke. Miután Kissinger tudtul adta a japán nagytőke képviselőivel folytatott tárgyalásain, hogy az Egyesült Államok „nem ellenezné, ha Japán új, fiatalos képet kapna” az új miniszterelnök megválasztásával, a szervezett tőke, amely immár két évtizede abszolút hatalmat gyakorol a miniszter- elnökök kiválasztásában vagy elmozdításában, s amelynek támogatása nélkül a konzervatív kormány összeomlana — Tanaka mellett döntött a korábban favorizált Fukuda Takeo külügyminiszterrel szemben. A nagytőkések mindenható csoportja kényszerítette Szatót, hogy négy hónappal mandátumának lejárta előtt benyújtsa lemondását. KISSINGER LÁTOGATÁSÁN AK körülményed sok mindenre rávilágítanak. Vendéglátója Ivasza Josizane volt, az említett nagytőkéscsoport egyik vezető képviselője, a Fuji bankház elnöke. Nakaszone Jaszuhiro, az LDP volt főtitkára, aki elnökjelöltként kívánt fellépni a Liberális Demokrata Párt konvencióján, a Kissin- gerrel folytatót beszélgetés után pár nappal bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől, és frakciójának tagjaival együtt Tanakát fogja támogatni. Szato hiába kérte az Egyesült Államok támogatását Fukuda számára. Kissinger a Fukudával folytatott megbeszélésen — Fukuda saját bevallása szerint — még csak célzást sem tett arra, hogy Washington szívesen látná a miniszterelnöki székben. Tanaka, amikor befejezte négyszemközti tárgyalásait Kissingerrel, a következő sokatmondó kijelentést tette a sajtónak: „Megállapodtunk, hogy most lezajlott megbeszélésünket kiindulópontnak tekintjük, s folytatjuk tárgyalásainkat a jövőben”. Mindezek után Szato csalódott emberként jelentette be lemondását. „Száznégymillió japánnak nem volt beleszólása abba, hogy ki legyen az ország új politikai vezetője. Annál inkább beleszólt ebbe egy amerikai, akinek saját hazájában semmiféle választott tisztsége nincs. Eközben pedig Japán igazi vezetése ugyanabban a kézben maradt. Erre utalt Kissinger, amikor Tokióból hazatérve a japán helyzet »stabilitásáról« beszélt.” ULSTER Ötezer kilőtt töltényhüvely Az utóbbi hónapok legsúlyosabb harcai robbantak ki péntekre virradóra háromezer angol katona és az IRA gerillái között Belfastban. A lövöldözés már csütörtökön este kiterjedt az egész városra és még pénteken reggel nyolc óra körül is tartott. A katonai parancsnokság — állítólag William Whitelawnak, az ír ügyek miniszterének személyes jóváhagyásával — 700 katonát küldött Andersonstow kerületbe, az IRA állásainak kifüstölésére, miközben az unionists fegyveres csoportok által emelt barikádoknál nem történt semmi, a félfasiszta UDA emberei nyugodtan tölthettek az éjszakát. A legsúlyosabb harcok az Andersonstow negyed határán álló Lenadoon Avenue környékén dúltak, ott, ahol öt nappal ezelőtt felborult az IRA „ideigleneseinek” két hetet sem élt tűzszünete. Az áldozatok számát még nem ismerik pontosan. Az IRA osztagai féltucat plasztikbombát robbantottak fel az éjszaka Észak-írország különböző pontjain. A robbantásoknak kocsmák, üzletek, garázsok estek áldozatul, emberélet szerencsére nem. Pénteken két angol miniszA majmokat lelövik, ügye? Két fontos hír érkezett pénteken Hanoiból. Az egyik a VDK külügyminisztériumának nyilatkozatát tartalmazza: tiltakozás az amerikaiak legújabb vegyi hadviselése ellen. Az új fegyvert propán-bombának nevezték el: robbanáskor kivonja a levegőből az oxigént, s ezzel még a föld alá épített óvóhelyeken is fulladást idéz elő. A másik hír Jane Fonda VDK-beli látogatását ismerteti. A rendkívül tehetséges amerikai filmszínésznő, akinek „A lovakat lelövik, ugye?” című nagyszerű filmje a tavaszi hónapokban hazánk egyik legnagyobb filmsikere volt, nemcsak művészi eredményei, de egyértelmű és harcos politikai állásfoglalása révén is világhírű. Jane Fonda nemrég Délke- let-Azsiában járt, Dél-Viet- namban is, egy színtársulattal, amely mindenütt háborúellenes műsorokat mutatott be az amerikai katonáknak. Szellemes és éles, tanulságos és szórakoztató darabokkal, jelenetekkel leplezték le az amerikai agresszió, az indokínai népek elleni hadviselés borzalmait. Beengedték azonban Jane Fondát a Vietnami Demokratikus Köztársaságba és fővárosába, Hanoiba is. Az Oscar- díjas művésznő, a pénteki tudósítás szerint, járt a honfitársai által bombázott vietnami gátrendszereknél, találkozott a lakosság különböző rétegeivel s a néphadsereg katonáival. Kijelentette: hazatérve mindent elkövet az amerikai háborús bűnök tudatosítására az amerikai népben, rádióriportokat készít, újságcikkeket ír, s — ha engedik — a televízióban is erről fog beszélni. „Az amerikai hivatalos propagandának sikerült bizonyos fokig elkábítania a hazai közvéleményt” — jelentette ki Jane Fonda. — „A pilótákkal is elhitették: semmi baj, ha bombáznak, ez csak annyi, mintha majmokat bombáznának!” Világhírű filmjének címére rímelve, a Pentagon propagandájának vonalán haladva mondhatnánk tehát: a majmokat lelövik, ugye? Csakhogy a VDK népe nem majmokból, hanem emberekből áll. Szabadságukat, fügŰrrandevú — laboratóriumban Az 1975-re tervezett Szojuz— Apollo űrrandevú laboratóriumi méretekben már most megvalósult. Borisz Petrov akadémikus (középen, lehajolva), a szovjet űrkutatás egyik vezetője munkatársaival és amerikai kollégáival az USA- beli Houstonban levő űrközpontban megtekinti a kísérlet modelljét. getlenségüket, emberi méltóságukat mindennél többre becsülő emberekből. Egyebek közt erről akarja meggyőzni Jane Fonda — s a hozzá hasonlóan gondolkodó többi amerikai békeharcos is — saját nemzetét, az amerikai közvéleménynek még tudatlan, vagy közömbös rétegeit. tér nyilatkozott a parlamentben a belfasti eseményekről. William Whitelaw alsóházi nyilatkozatában elismerte, hogy utasítást adott az ander- sonstowni negyed gerillaállásainak felszámolására. Az alsóházban csak egy politikus akadt, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a súlyos helyzet kialakulásáért nemcsak az IRA „ideiglenesei” a felelősek, hanem az Ulsteri Védelmi Szervezet is, amely az utóbbi hetekben mindent megtett, hogy összeugrassa az IRA-t és a hadsereget, megakadályozza tűzszünetüket Észak-írországban. A katolikus Gerry Fitt azt mondotta az alsóházi vitában, hogy az UDA tömeges méretű megfélemlíté- si kampánya elősegíti a katolikus vallású tömegek és az IRA „provóinak” összetartását. A belfasti utcai harcok pénteken elültek. A katonák ötezer kilőtt töltényhüvelyt szedtek össze az utcákon. Londonderry szívében a nap folyamán két pokolgép robbant fel, Belfastban egy. Kennedy helyett Eagleton A demokratapárti elnökjelöltségért folytatott küzdelemből győztesen kikerült George McGovern szenátor csütörtökön felkérte Edward Kennedy szenátort (balról), hogy vállalja el mellette az alelnökjelöltséget. A hyannisport-i birtokon tartózkodó Kennedyvel folytatott telefonbeszélgetés azonban negatív eredménnyel zárult: Edward Kennedy személyes okokra hivatkozva visszautasította McGovern ajánlatát. Ezt követően McGovern a Missouri állambeli Thomas Eagleton szenátort (jobbról) kérte fel az alelnökjelöltségre, ki az ajánlatot el is fogadta. Ötvenéves a Japán Kommunista Párt 1922-ben alakult meg, július 15-én ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Japán Kommunista Párt. A párt — amelynek japán neve Nihon Khjoszánto — félévszázados működése során mindig felvette a harcot a reakció, az elnyomás erőivel. Sokszor igen nehéz körülmények között. 1923- ban letartóztatták a JKP vezetőit, 1924-ben illegalitásba kényszerült a párt, 1929-ben a reakciós kormány terrorhadjárata nyomán számos kommunista vezetőt meggyilkoltak. A fasiszta rendszer veresége után 1945-ben legális lett Japán kommunistáinak pártja. 1950-ben azonban az amerikai megszállók a koreai háborút kihasználva, üldözési kampányt indítottak a JKP ellen, törvényen kívül helyezték a központi bizottság tagjait, betiltották a pártsajtót. 1955-ig a JKP gyakorlatilag féllegális helyzetben volt. 1961-ben a párt új programja mérlegelve az országban levő helyzetet, a lehetséges feladatokat, megfogalmazta az antiimperialista és antimo- nopolista harc legfontosabb célkitűzéseit. A JKP arra törekszik, hogy nemzeti demokratikus egységfrontba tömörítse az összes demokratikus szervezeteket, csoportokat és együttműködést teremtsen a szocialista párttal. Az 1971 márciusi ön- kormányzati választások előtt egy ilyen megállapodás alapján a JKP és a szocialisták több prefektúrá- ban közös jelöltet állítottak. A kommunista párt minden politikai csoporttal hajlandó együttműködni, a következő elvek alapján: az USA és Japán közötti katonai szövetség felbontása, az ország semlegessége, harc a nagytőke ellen, küzdelem a militarismus ellen, a nép érdekeit szem előtt tartó gazdaságpolitika. Az 'I960 decemberi parlamenti választásokon a párt 3 millió 200 ezer szavazatot kapott (ez az összes szavazatok 7 százaléka — az 1967. évi választásokon elért 4.7 százalékkal szemben). A parlamentben a korábbi 10 helyett 14 kommunista képviselő ül. A városi tanácsokban, ahol eddig nem volt a pártnak képviselete, 70 kommunista foglal helyet. 1970-ben, a legutóbbi kongresszuson — amely antiimperialista programot fogadott el, — megállapíthatták, hogy a JKP-nak 300 ezer tagja van és két- millióan olvassák a párt sajtóorgánumát, az Akaha- tát, a Vörös zászlót. Képünk gyakran megismétlődő mozzanatról készült. Egy tüntetésre — amelyet a párt szervezett —, rátörnek a rendőrség osztagai. Az utóbbi időben e tömegdemonstrációra elsősorban a japán kormány Amerika-politikája adott okot. A felvételünkön látható tokiói megmozduláson százezren vettek részt. —y —s Testvérmegyénkb:n jártunk A szakszervezeti élet Omszkban Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel, az SIMT vezető titkárával Egy hetet töltött július elején a Szovjetunióban, a testvéri Omszk megyében, a Pest megyei szakszervezeti küldöttség, dr. Dobi Ferencnek, a SZOT elnökségi tagjának, az SZMT vezető titkárának vezetésével. A delegáció tagjai: Major Péter, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára és Hrehus Sándor, a Csepel Autógyár szakszervezeti bizottságának titkára, az SZMT elnökségének tagjai voltak. A delegáció vezetőjével beszélgettünk az Omszkban töltött napokról. — Mi volt a delegáció célja és programja? — Az élmények sokasága nem teszi lehetővé számomra, hogy teljességre törekedhessek. Több, mint egy éve, hogy az MSZMP Pest megyei bizottsága kapcsolatot létesített a nyugat-szibériai Omszk megyével. A két megye pártbizottságának küldöttségcseréje nyomán nyílt most módunk és lehetőségünk, hogy szakszervezetek területén is felvegyük egymással a kapcsolatot. — Ellátogattunk ipari és mezőgazdasági üzemekbe, gyári szanatóriumba és egy nyári úttörő-táborba. Beszélgettünk az üzemek dolgozóival, tárgyaltunk a szakszervezeti vezetőkkel. S hogy mennyire különleges jelentőséget tulajdonítottak a szovjet elvtársak ottlétünknek, jelezte, hogy fogadott bennünket Manyjakin elvtárs, az Omszk megyei pártbizottság első titkára, akivel eszmecserét folytattunk. A helyi szakszervezeti vezetők megismertettek bennünket munkájuk tapasztalataival, bepillanthattunk az omszkiak, az omicsok mindennapi életébe, örömeikbe, gondjaikba. — Mint szakszervezeti vezetőnek, mik voltak a legszembeötlőbb tapasztalatai? — A gazdasági vezetőkkel és a munkásokkal beszélgetve nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy terveiket közösen, egymás tudtával, egymásra támaszkodva készítik és váltják valóra. Mindenki tudja a saját feladatát, annak teljesítésére koncentrál, de kölcsönösen kikérik egymás véleményét. A gazdasági irányítás területén dolgozók nem zárkóznak „teljesítmény-mutatókba”, a gyári pártszervezet irányításával, a szakszervezet véleményét kikérve döntenek minden kérdésben. A gyárakban a szakszervezetek munkáját a kommunizmust építő társadalomban betöltött szerepüknek megfelelően értékelik: az új gazdasági irányítási rendszerben mennyiben vállalnak aktív szerepet a termelés segítésében, s a jó munka- körülmények biztosításában. — A gazdasági vezetők és a szakszervezetek irányította szocialista munkaverseny nyilvánossága rendkívül nagy. A munkaversenyek lebonyolítását nemcsak megtervezik, hanem napra bontva figyelemmel is kisérik, anyagi és szociális juttatásokkal jutalmazzák, változatosan propagálják. A munkaversenyben egyre nagyobb jelentőségű a termelési elemek és folyamatok korszerűsítése. A versenyben semmi sem bürokratikus: a cél nem vész el a számok és százalékok rengetegében, hanem az emberek erőfeszítését, lelkesedését, akarását tükrözi. Nem csupán a termelésre, de a munkakörülmények jobbá- tételére is kiterjed. — A gyárakban és a mező- gazdasági üzemekben járva szembeötlő volt a korszerű és tiszta munkahelyi körülmények mellett a magas színvonalú gyártási technológia. A termelés gazdaságosságát, az üzemek dotáció nélküli működését a termelés ütemességének, folyamatosságának szervezettsége biztosítja. így érhették el, hogy a gyártmányok folyamatos korszerűsítése mellett a kibocsátott termékek árai nem emelkednek, sőt egyre olcsóbbak lesznek. — A gyáraknak nincsenek utánpótlásgondjaik, az alsó- és középfokú szakmai képzést a vállalatok saját maguk biztosítják, és ösztöndíjasokként küldik legjobbjaikat felsőfokú tanulmányokra. — És a szociális intézmények? — A vállalatok a termelés bővítése mellett párhuzamosan fejlesztik szociális, kulturális és sportlétesítményeiket. A közép- és nagyüzemek e tekintetben önálló bázissal rendelkeznek. Így sikerült elérniük, hogy a dolgozók szabad idejének jobb kihasználását is szervezetten tudják biztosítani. A szociális és egészségügyi ellátás rendkívül magas színvonalú. Jártunk például a gumiabroncsgyár szanatóriumában, ahol a dolgozókat a foglalkozási ártalmaktól védik, megelőzés- szerűen. A betegeknek pedig a kórházi ápolást illetően itt biztosítanak utókezelést. E gyári szanatóriumok félig üdülők, félig kórházak — saz ápolásért szinte csak jelképesen kell fizetni. — Az üzemek a szociális, kulturális és sportlétesítmények rendkívül széles skáláját bocsátják a dolgozóik rendelkezésére, s a szakszervezetek ezek fenntartási költségeivel, illetve azok bővítésével kapcsolatos anyagi gondokkal nem küzdenek. Mindezek eredményeként a munkások a munkahelyen kívül is egy nagy család közösségében élnek, szellemi és sportolási igényeik kielégítéséért így többet tehet a szakszervezet. — Az üzemek dolgozóinak gyermekei az iskolai szünidő alatt háromhetes turnusokban — minimális költségtérítés mellett — pionírtáborokban üdülnek. E táborok teljes egészében az üzemek hatáskörébe tartoznak, s a kulturált körülményekről, a gyermekekről való gondoskodásról személyesen is meggyőződhettünk. — A programban milyen emlékezetes eseményekre került még sor? — Az omszki motorgyáf kultúrpalotájában' a Szovjet- Magyar Baráti Társaság és a szakszervezetek Omszk megyei tanácsa rendezésében barátsági nagygyűlésen találkoztunk a város dolgozóival. Másfél ezer ember előtt szái
