Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

HONOB'VID A rP EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Bénye '-£■ Csévháraszt -f- Ecser '-f- Gotnba Gyömrő -f- Káva Maglód +■ Mende Monor -f- Monori-erdő + Nyáregyháza Péteri -j- Pilis -f- Sülysáp Úri -)- Üllő + Vasad Vecsés XIV. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM 1972. JÚLIUS 9., VASÁRNAP Szocialista szerződések Tanácskoztak a monori járás gazdasági vezetői és iskolaigazgatói '' Pénteken délelőtt a járási : hivatal nagytermében ülé- !sen vettek rész a monori já- |rás gazdasági vezetői és isko­lák igazgatói. Dr. Bencsik Mi­hály, a járási hivatal elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd átadta a szót Guba Pál­nak, a járási pártbizottság első titkárának. — A szocialista társadalom­ban nagyon nagy jelentősé­ge van annak, milyen ifjú­ságot nevelünk és milyen kö­rülmények között — mon­dotta Guba Pál. — A X. párt- kongresszuson, majd a Köz­ponti Bizottság 1970. már­cius 18-án, az ifjúság nevelé­sével kapcsolatban megfogal­mazott gondolataitól vezé­relve, a monori járás vezetői arra az elhatározásra jutot­tak, hogy még többet kell tenni az ifjúság helyzetének segítéséért. i A Budapesti Pártbizott- I ság kezdeményezte azt 1 az akciót, hogy az üze- ) mek és az iskolák kösse- 1 nck szocialista szerződést ! egymással. Pest megyé- I bői a szentendrei járás I már csatlakozott ehhez az I elképzeléshez. Ehhez ha- } sonlóan a monori járás- j ban is szeretnénk, ha ez I a kapcsolat létrejönne. Guba Pál ezután elmon­dotta, mi lenne a lényege a szocialista szerződéskötésnek. Minden iskolának van bizo­nyos pénzösszege a karban­tartásokra. Ez azonban nem mindig elég. Van, ahol csak a meszelésre, esetleg festésre futja. Apró javításokra, pél­dául a megrongálódott .kilin­csek, vagy egy-egy meglazult tetőcserép, vagy egyéb ilyen kisebb munkára már pénz sincs, vagy szakember nincs. j A cél az lenne, hogy szep- i temberben a monori já- i rás minden iskolája tiszta í legyen és a kisebb hibá- I kát kijavítsák. Ez külö- I nősebb anyagi megterhe- f lést nem jelentene tehát ) a gazdasági egységeknek. Ugyanakkor cserébe az iskoláktól is kapnának a vállalatok, tsz-ek támo­gatást. Akár úgy, hogy az iskolások ünnepi műsorokat adnának, vagy dekorációt készítené­nek, vagy esetleg az üzem adottságait és a gyerekek életkori sajátosságait figye­lembe véve kisebb munká­kat végeznének az üzemben. Mindez tulajdonképpen ed­dig is megvolt, majdnem min­den iskola esetében. Ezt a meglevő kapcsolatot szeret­nék ezzel a szocialista szer­ződéskötéssel kiszélesíteni, tervszerűbbé tenni és állan­dósítani. Épp ezért, ott, ahol már van egy ilyen patroná- lója az iskolának, azzal az üzemmel köthetik meg a szer­ződést. Viszont minden is­kolának kell egy ilyen patró- nust szerezni. Az értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy a szerződéseket e hó végéig minden községben megkötik. F. O. Szavak, köszöntő helyett t / TŰI inden vasútállomáson zászlók és felirat: „Éljen a vasutasnap!” Számon tartjuk mi, utasok, hogy mikor ünnepelnek a forgalmisták, a kalauzok, a vonat­vezetők? Nem. Csak azt tartjuk számon, hogy megint sorba kellett állnunk a jegypénztár előtt, megint rossz­kedvű volt a kalauz, késett a vonat. Miért? Ezt ritkán kutatjuk. Bosszankodunk. Most egy pillanatra eszünkbe jut egy jelenet, példá­zat a felelősségről. Hogy állunk a monori vasútállomá­son, s a tehervonat megafonon kap jelzéseket: lassan, lassan, túllépte a határt, vissza, még vissza, elég! S jut a forgalmista, személyesen irányít, aztán figyeli a villogó piros jelzést. Mi látjuk, gondoljuk, nem köny- nyű eligazodni, de csevegünk tovább. Ránk csak az tartozik, hogy a személyvonat időben itt legyen, őszünkbe jut talán az is, hogy igen, tegnap a kalauz nem adott jelzést az indulásra, amíg az a kisgye­rekes mama az utolsó pillanatban, a síneken át, futva megérkezett. Feltette a gyereket, a csomagokat, csak aztán emelte a kezét. Szóval: ilyenkor a jó is eszünkbe jut. Holnapra elfelejtjük, nem figyelmeztet sem a zászlódísz, sem a felirat, hogy a vasutasoknak is van ünnepe. S hogy hétköznapi helytállásuktól nemcsak az utazásunk függ — de gyakran az életünk is. —zs.— KLUBOKRÓL Add a Szombaton este végigjártuk Monor szórakozóhelyeit. Töm­ve a Hangulat presszó, tömve a Vigadó, mint mindig, a mű­velődési házban az Alfa ját­szott. Leültünk az egyik asz­talhoz. Bádoglap, ferde csík­ban csordogált rajta a sör. Terítő, virág...? Régebben volt. A terem legvégén a ki­öregedett székek álltak bálá­ban, egymás hegyén-hátán. Az új székeken tizenévesek kóka- doztak, ha hosszúra nyúlt a szünet, egy-két hang felkiál­tott a színpadra: „játszunk vagy nem játszunk?” Ekkor a zenekar előcihelődött a függö­nyök mögül, félhomály borult a teremre, ami még akkor is kongó űr hatását keltette, ha voltak benne körülbelül hat­vanén. A színpadon is félsö­tét lett, az egyik hangfal tete­jére szőke fiú könyökölt és bánatosan nyomkodott néhány billentyűt, amire vörös, sárga, kék fényt kapcsolgatott. Túl­zás lenne azt mondanom, hogy hangulatos volt. Ügy fél 11 körül a Ságvári utca sarkán 8—10 fiatal lány és fiú a villanylámpa alatt keringett. Valamilyen játékot találtak ki. Csak annyit' értet­tem belőle, hogy kezet kell fogni. Némelyikük énekelt is: „add a kezed ...” Találkozás a szerkesztő légben Rumosmeggy és malactáp 1 Mint a „Kaviár és lencse”, mondhatnám profánul: ru­mosmeggy és malactáp. A két egymástól meglehetősen tá­vol álló fogalom úgy kerül egymás mellé, hogy Monoron mostanában mindkettő sok bosszúságot okoz a kereske­dőknek és vásárlóknak. Kezdődött a malactáppal. Az albertirsai Virág Mihály bácsi, aki egyébként a Pest megyei Hírlap szorgalmas le­velezője, a napokban szemé­lyesen toppant be a Monor és Vidéke szerkesztőségébe: írjuk meg, mondta, hogy baj van a malactäp árusításával. Az a baj, hogy a monori gaz­daboltban kijelentették: csak monoriak vásárolhatnak Mo­noron tápot. No de ez még hagyján. az ember szól a mo­nori ismerőseinek, vegyék meg, aztán amott, az utcasar­kon átveszi tőlük. A nagyobb baj az, hogy csak egy zsák­nyit lehet venni, vagyis 60 ki­lót. Se többet, se kevesebbet. Többet azért nem, mert na­gyon kevés a táp, kevesebbet meg azért nem, mert a gaz­daboltban nem hajlandók szétmérni. Miközben Mihály bácsi eze­ket előadta, bejött éppen a szerkesztőségbe Várkonyi Jó­zsef, a monori takarmányke­verő vezetője, hbgy feladjon egy hirdetést, mellyel munka­erőgondjaikon szeretne eny­híteni. Mihály bácsival tehát mindjárt a téma közepében voltak. Ha lenne több dolgo­zónk, lenne több táp, adta meg a választ az első baj okaként felmerülő kérdésre Várkonyi Józsaf. De miért nem lehet szét­mérni egy zsák tartalmát? Hiszen előfordulhat, hogy va­lakinek csak egy-két malaca van, s annak elég lenne 10— 20 kiló is. Ráfizetnének a bol­tosok. Egész biztos, minden zsákból hiányozna egy-két kiló (?) a végén. Hogy a tá­pot a takarmánykeverő üzem­ben is csomagolhatnák 10—20 kilós zacskókba? De bátyám, hiszen nincs elég emberünk még az előállításra sem ... Ennyit a tápról. És most — a címmel és a bevezetővel el­lentétben másodiknak: a ru­mosmeggyről. Nem akarok is­métlésekbe bocsátkozni: a ru­mot a boltokban az „egy zsák­hoz” hasonlóan félliteres, vagy hétdecis üvegekben árusítják. A háziasszonyoknak egy-két deci kéllene a meggyhez. Na­gyon nagy szimpátia a keres­kedők részéről, hogy meg­szegjék a szabályt — „ha ki­tudódik, egy százassal is bün­tethetnek” —, s akkor a vevő visz egy decis vagy kétdecis üveget, s a jószívű kereskedő kiméri. Itt ugyanis nem az a baj, hogy ráfizetnek, hogy egy decivel kevesebb marad a vé­gén az üvegben, hanem csak az: nem szabad. A monori boltokban végig­mustráltam a minap: tele a polcok kétdecis konyakkal, keverttel, cseresznye- és ba­rackpálinkával, mecsekivel. Kétdecis rumosüveg nincs. Mert miért is kapnának a boltok éppen ilyenkor, a ru­mosmeggy eltevése idején? (—sió) Nemrég fejeződött be a já­rási művelődési osztály és a járási KISZ-bizottság szerve­zésében egy tanfolyam: ifjú­sági klubvezetők és KISZ-kul- túrosok hallgattak végig hat előadást, vitatkoztak a lehető­ségekről és vizsgáztak három napig, Káptalanfüreden. Hu­szonöt fiatal vett részt a tan­folyamon. A programban sze­repeltek elméleti előadások — -pedagógia, pszichológia, a ve­zetés kérdései témakörökből — és voltak gyakorlati prog­ramok is: látogatás a fővárosi művelődési házban, a XI. ke­rületi ifjúsági klubban, az új­pesti Derkovits klubban. Meg­látogatták a vecsési Jókai klu­bot, a gyömrői, a monori if­júsági klubot is. Évente egyszer Vácott van tanfolyam, 10 napos. Meghív­ják a klubvezetőket, ilyenkor elég heterogén társaság jön össze. Egyetemista, aki most kóstolgatja a klubvezetést, nyolc osztályt végzett, de ak­tív és lelkiismeretes klubveze­tő, aki tíz éve csinálja már a dolgát a megye valamelyik if­júsági klubjában. A monori járásból tavaly ketten vettek részt a váci tanfolyamon, az idén négyen. Most elsősorban azokat küldték, akik „végig­járták” a már említett alapfo­kú tanfolyamot, s levizsgáztak az ott tanultakból. Király Istvánnal, a járás népművelési felügyelőjével be­szélgetünk, alig egy órát. Alig — mert erről a témáról napo­kig lehetne vitatkozni. Hogy a klubokra égető szükség van, ez persze nem vitatéma, magá­tól értetődő dolog. A fiatalok­nak szükségük van egymásra, közösségre, ahol tartalmasán tölthetik idejüket. Hogy hol — ez már kérdés. És kérdés az is, hogy az elismerten mostoha körülmények között van-e le­hetőség egyáltalán olyan klu­bok megteremtésére, amiket valóban klubnak lehet nevez­ni? Király István is ott volt a káptalanfüredi klubvezetői vizsgán. Hat klubvezető közül öt — helyiségproblémával, anyagi gondokkal küszködött. S jó programot összeállítani nehéz, amikor ott kezdődik a beszélgetés, hogy: „... néha beférünk a művelődési ház­ba ...” A klubok többségének költségvetése sincs. Abból él­nek. abból próbálnak „nyü­zsögni”, ami a művelődési ház bevételéből a klubpénztárba csurran-csepnen. Az ellenpél­da: a monoriaknak van költ­ségvetésük, de tulajdonképpen nincs értelme, hogy felhasz­nálják: mit tehetnének az el­avult, korszerűtlen hodállyal. a nagyteremmel, vagy mit a kisteremmel, amit még annyi emberrel kell megosztaniuk? Nem ritka a csüggedt legyin­tés: na, ebből elég. Persze, nem mindenütt. A gyömrőiek például addig ügyködtek, amíg lett egy kis helyük a pincé­ben, lett egy nagyobb helyük fent, a művelődési házban, és elnyerték a kiváló ifjúsági klub címet. A gimnázium klubján kívül ők az egyetle­nek, akik a járásban ezzel di­csekedhetnek. Alapot is sze­reztek a továbblépéshez: tíz­ezer forint jutalmat. Ezt persze mások is elérhe­tik. Mert: nem egymással ver­senyeznek, hanem a körülmé­nyekkel, a feltételekkel! Itt a kiút. Az egyik, amely járható: közösen teremteni valamit a semmiből. Lehet, van rá pél­da. S a másik: együttműködni a KlSZ-alapszervekkel, ame­lyek közül jó néhány szintén a művelődési házakban kap „menedéket”. A tanácsoknak van bizonyos alapjuk, amelyet ifjúságpoliti­kai célokra kell áldozzanak. A legtöbb helyen a KISZ-titkárt kérdezik meg, mi legyen a pénzzel. Ahol a KISZ és a klub szétválik, mindkettő anyagi gondokkal küzd. A művelődési házak, a klu­bok vezetőinek munkája — nincs kivétel — szakadatlan harc, a körülményekkel, a „ninccsel”. Ahhoz, hogy a tar­talom felé vezető utat végig­járják, előbb meg kell keresni azt az utat. Akik már megta­lálták, segítsenek azoknak, akik még csupán tapogatóz­nak! (k. zs.) Öregek napja Monoron Csaknem száz idős, magá­nyos embert látott vendégül öregek napja keretében a mo­nori szakmaközi bizottság. A jól sikerült estén vacsorával is megvendégelték az időseket. A sikeren felbuzdulva a szakma­közi bizottság július 15—16-án kétnapos autóbusztúrát rendez az öregek részvételével Egerbe és a Bükk legszebb tájaira. Eremhullás Gödöllőn a megyei spartakiáddöntön Népes küldöttség képviselte vasárnap Gödöllőn a nyári spartakiád megyei döntőjén a monori járást. Sportolóink eredményesen szerepeltek, jó néhány éremmel tértek haza. A férfi kézilabdázók küzdel­meiben járásunkat Gyömrő képviselte Balszerencsés két meccs után csak a 3. helyet tudták megszerezni. A gyöm­rői női negyedikek lettek. A kispály s labdarúgásban a mo- neri öregfiúk és ifik csapata ugyancsak bronzérmes lett. A lövészversenyen már több sike.t értek el a monori járás versenyzői. A kispuskalövé­szet során a nő! ifi I. korcso- cortban 2. helyen végzett csa­patunk. Az egyéniben Mla- doniczki Anna szintén a 2. he­lyet szerezte neg. A férfi ifi I. korcsoportban a csapatver­senyt a monori járás nyerte. Egyéniben 1. Kiss Sándor, 3. Haller Mihály (mindkettő Mo­nori-erdő). A légpuska női ifi I. kor­csoportban első lett a járási csapat. Egyéniben 2. Mlado- niczki Anna, 3. Királymezei Ágnes. A férfi ifjúsági I. kor­csoport csapatversenyében 3. lett a monori járás. (gér) Vöröskereszt — szegfűből A nagy tartozást már nem tudjuk leróni, mert hisz életében kellett volna megemlékeznünk. róla. Megköszönni azt a sok-sok társadalmi munkát, amit Vecsésen, a Vöröskereszt tevékeny tagjaként vég­zett. Neve eggyé vált a vér­adó mozgalommal. De ki­vette részét a másik nagy munkából, a tüdőszűrésből is. Társadalmi munkaórái a legmagasabb számot adták évről évre Vecsésen. Még nem is olyan régen mond­ta: „Az én életemben na­gyon nagy szerepe van a Vöröskeresztnek, azon belül a véradásnak. Megértek minden beteg életet, ha az elvesztett karomra gondo­lok. Hogy az életem meg­maradt, azt a Vöröskereszt­nek, az életmentő vérnek is köszönhetem. Kell-e ennél többet mondanom, miért szeretem ezt a munkát? És hogy a feleségem ebben is megértő partner, segítő vö­röskeresztes társam, külön szerencsém.. A betegágy jó ideje fog­va tartotta. Aztán kaptuk a hírt: Soproni Győző eltá­vozott közülünk. Koporsó­ját a vecsésiek mélységes részvéttel vették körül és kísérték nyugvóhelyéré. A koszorúk között ott volt egy fehér szegfűmezőbe ágya­zott vöröskereszt is — piros szegfűből... F. G. Monoron: Szeptembertől hat orvosi körzet A monori nagyközségi ta- i-ács javasolta a Pest megyéi Tanács igészségügyi osztályá­nak, hogy szervezzen Monor területére egy gyermekorvosi körzetet, a község központjá­ba pedig még egy orvosi kör­zetet. Monor közel 18 ezer lakosá­nak ezzel hat orv<Ssi körzet állna rendelkezésre szeptem­ber 1-től, és két gyermekorvos. • > »• > I * Július 6-án befejezték a monori USZiarpa-linaie Kossuth Tsz-ben az őszi árpa ara­1 , tását. Kétszáznyolcvannégy hol­don a tervezett mennyiséget érték el, holdanként 16 mázsát. Bokros István, a tsz kombájnosa örömmel újságolta, hogy SZK—4-ese végig hibátlanul ment. Foto: Péterffy Ügyeletes orvos Gyomron, Péteriben és Men­üén: dr. Huszár Sarolta (Péte­ri), Monoron, Monori-erdőn, Combán, Bényé- és Káván: dr. Kövesi László (Monor, Tán­csics u.j, Pilisen, Nyáregyhá­zán, Csévharasztoi. és Vasa­don: dr. Illanicz Elemér (Pilis, Rákóczi u. 67)., Maglódon és Ecseren: dr. Szuhaj János (Maglód), Sülysápon és Űri­ben: dr. Zolesz László (Süly­sáp. Kossuth u. 206.), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Pallinger Georgina tart ugyeletet vasárnap — Ügye­letes gyógyszertár Monoron a főtérig Vecsésen az Andrássy telepi. Beteg állatok bejelentése a .Tionori járás területén hétfő reggelig ft onoron, a főtéri gyógyszertárban. MŰSOR MOZIK Ecser: A sípoló macskakő. Gom­ba: Hárem a sivatagban. Gyöm­rő: A medve és a baba. H: A bal­kezes újonc. Maglód: Mr. Tibbs nyomoz. H: Ványa bácsi. Mende: Ványa bácsi. H: Mr. Tibbs nyo­moz. Monor: Jöjjön el egy kávéra hozzánk. Az első előadáson: Görbe tükrök birodalma. H: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán. Nyáregy­háza: Hahó, a tenger. H: Apáról fiúra. Péteri: Betyárkapitány. Pi­lis: Fotó Háber. H: Az oroszlán ugrani készül. Tápiósáp: A csend­őr nyugdíjba megy. Űri: John és Mary. Üllő: Hárman. H: Jöjjön el egy kávéra hozzánk. Vasad: Négy gyilkosság elég lesz kedve­sem? Vecsés* Ványa bácsi. Mati­né: Búcsú a pályától. H: Jöttem, láttam, lőttem. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, művelődési ház: Dózsa- emlékkiállítás, nyitva 12-től 1.9 óráig. BAL üllő, művelődési otthon. 17-től 22 óráig: ötórai tea, játszik az Alfa-együttes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom