Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

Üvegcserepek A rádió is, mi is hí­rül adtuk: vasárnap éjszaka három monori fiatalember halt meg a 4-es műúton, a Mókus presszó előtt történt autóbaleset következtében. Kevés fér egy baleseti hír­be: szabálytalan előzés volt, Váradi József 29 éves gép­kocsivezető jogtalanul vet­te igénybe a monori posta Barkas mikrobuszát. Váradi és két utasa — Czene Fe­renc 24 éves gépkocsivezető és Bajkai Elek 24 éves esz­tergályos — a helyszínen meghaltak. Este még együtt szóra­koztak a művelődési ház­ban, aztán a Vigadóban. Ügy határoztak, túl korai a monori szórakozóhelyek zárórája, lemennek a haj­nali hatig nyitva tartó Bé- tescsárdába. Többé nem tértek vissza. A lovas kocsi­ról — aminek nekirohantak — egy fiatalember olyan szerencsésen repült le, hogy az árokban felébredt. A Barkas mikrobusz eleje papírként összegyűrődött. Vasárnap délben a hely­színen már csak üvegcsere­pek maradtak. Legalább öt méteren át, a 4-es két olda­lán villogó üvegszilánkok jelzik: itt történt a szeren­csétlenség. És azt is, hogy — vigyázzunk! A P EST MEGY El HÍRŰ P K ÜLŐN KI ADÁ S A' XIV. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM 1972. JÚLIUS 5., SZERDA Szolgáltatások Pilisen Kevés a kőműves — Hiányzó alkatrészek Korán záró boltok MAI MfSOR Mozik Maglód: Salud Marija I—II. Nyáregyháza: Dél csillaga. Űri: Kelepce. Vecsés: Koma kalandjai. Kiállítás Gyömrő, művelődési ház: Dó^sa-emlékkiállítás, nyitva 12-től 19 óráig. Török Mária, a pilisi nagy­községi tanács vb-elnöke, ami­kor a szolgáltatásokról kérde­zem — örömmel válaszol. — Igen sokat léptünk előre ezen a téren az elmúlt évek­ben. A jó és gyors szolgáltatás a lakosság kényelmét, minden­napi gondjainak gyors megol­dását biztosítja és ez a jó köz­érzet és közhangulat egyik alapja lehet. Hiányaink talán csak az építőipar területén mutatkoznak. Kevés az ács, a kőműves. Persze az is lehet, hogy nem az építőipari szolgáltatás ke­vés, hanem a pilisi lakósok építőkedve nőtt meg az elmúlt években. A községben szinte máról holnapra új községré­szek épültek és ez bizony nem kis gondot jelent a község ve­zetésének. Nemcsak a már- már mindenki számára termé­szetes, „összközségi szolgálta­tások” — a víz, a csatorna, villany, járda biztosítása — bár ezek milliókba kerülnek, hanem megfelelő bolthálózat teremtése, kisebb szolgáltatási egységek megnyitása. A szolgáltatások nagy részét Pilisen a kisiparosok végzik. Amikor a helyi KIOSZ mun­kájáról érdeklődöm, Juhász Jöhet a búza és a rozs MÉG AZ ESŐ ELŐTT VÉGEZTEK ÜLLŐN AZ ÁRPÁVAL Az üllői Fő utcán méltóság- teljesen vonultak végig a múlt héten a Kossuth Tsz kombájnjai. Elfogták az egész utca szélességét, úgy, hogy a kerékpárosok a gyalogjárdák­ra menekültek, a szembejö­vő autók pedig a legközelebbi kocsibejáró hídra álltak. A kombájnokat Erős Miklós, Nyakas Dénes, Dávid János és Kövesdi Mihály vezette. Az árpába indultak, s a péntek esti nagy esőzés előtt már le­vágtak 150 hold árpát. A holdanként betervezett 14 mázsás terméssel szem­ben 16 mázsás átlagot ér­tek el. Aratásra vár még 294 hold búza és 600 holdnyi rozs. A tsz központjában Kovács Benő üzemgazdásszal beszélgetünk. — A péntek esti eső nagyon jól jött — mondja —, 7,1 mil­liméter volt a csapadék. A kapásnövények kívánták már az esőt. Természetesen most az ara­tás a fő beszédtéma, ezért az üzemgazdász is ezzel folytat­ja: — Négy kombájnnál ara­tunk. Az egyiket idén vá­sároltuk, a másik harma­dik éve arat, kettő pedig még régebbi. Mind a négy üzemképes, a próbát kiállták. A gépműhely­ben jó szakembereink van­nak, habár ezt a további mun­kák menete dönti majd el: ha kevés lesz a gépmeghibáso­dás, nem dicsértem őket hiá­ba. A kombájnosaink is értik a munkájukat. Reméljük, ha­táridőre befejezzük az ara­tást, és, ha úgy hozzák a kö­rülmények, máshol is tudunk segíteni. A termények beszállításá­ra készen állnak a vonta­tók, megvannak a hozzá­juk beosztott emberek. A felszabadult területeken elő­készítjük a tarlóvetést. (em) János községi párttitkár elis­meréssel szól vezetőjükről, Varga Jánosról. Varga János fiatal ember, tele szervezőkészséggel, tenni- akarással. Beszélgetésünkre késő délután kerül sor, ter­mészetesen a műhelyében ta­lálom. A munkaidő nem szá­mít, a gyors és jó munka a lényeges. — Azt hiszem, különösebb panasz nem érheti a helyi kis­iparosokat — mondja. — Több mint 120-an dolgozunk a községben. Ami a munkánkat megnehezíti, hátráltatja, az alkatrészhiány. Sokszor na­pokba kerül, amíg egészen mi­nimális értékű alkatrészeket sikerül beszerezni és ez ter­mészetesen nemcsak nekem rossz, hanem a lakosságnak is. (Valóban az alkatrész prob­léma. Nem tudtam olyan gaz­dasághoz, üzemhez elmenni, ahol ne panaszkodnának emiatt. Ideje volna országos szinten komoly vizsgálatot kezdeni — és ami még fonto­sabb — hatékony határozato­kat hozni, hogy egy lemezját­szókar kicserélése ne jelentsen megoldahatatlan feladatot. Hogy miért éppen a lemezját­szókar jutott az eszembe? Mo- mori-erdőn, az iskolában több mint egy éve nem tudják használni a lemezjátszót. Ez pedig a jelenlegi szemléltető­eszköz-ellátottság mellett — luxus.) Petries Imre kisiparos, aki mellettünk áll és hallgatja be­szélgetésünket, rögtön hozzá­teszi — ma én is Üllőn és Ve- csésen voltam anyagért, ez pe­! dig nem kis kiesés. — Ennek eilenére — folytatja a KIOSZ helyi vezetője — minden szak­mában pontosan, gyorsan javí­tunk, készítünk, dolgozunk — kivéve az építőipart. Itt nem­csak a szakemberhiány fékezi a munkák ütemét, hanem az anyaghiány is fokozottabban jelentkezik. Tégla, mész és egyéb hiánycikkek nehezítik a munkát, de ez országos prob­léma. A községben végez még szolgáltatásokat a pilisi ÁFÉSZ is. Nem ez a fő profilja, de súlyt helyez rá — és ez dicsé­retes. Én szolgáltatásnak tar­tom a csemegebolt és a hús- bolt vasárnapi nyitva tartását is. Nem olyan tipikus ez, hogy elsikkadjunk fölötte — és hogy a lakosság mennyire igényli — forgalmuk bizonyítja. A közelmúltban nyitották meg a rádió- és tv-szerelő- szolgáltatásukat. Napok alatt népszerű lett, munka akad bő­ven, csak győzze a vezető. Jó ötlet volt az ÁFÉSZ részéről Feltétlenül. Olyan ötlet, ame­lyik a lakosságnak is hozott valamit. Mi az, ami még nem megol­dott Pilisen? A többször em­legetett krónikus építőipari kapacitáshiányon kívül, töb­ben panaszkodnak arra, hogy néhány bolt korán zár. A fél­négyes időpont különösen a bejárókat érinti kellemetlenül. Pilisen — erről meggyőződ­tem — a községi párt- és ta­nácsi vezetők napirenden tart­ják a szolgáltatás kérdését — a község lakóinak örömére. Szalontai Attila Gyömrői kulturális napok, 1972 Újjászületett Dózsa-szobor Vasárnap délelőtt szép, napsütéses időben került sor a gyömrői kulturális napok főrendezvényére. A tanácsháza előtti téren az újjászületett Dózsa György-szobor átadásán százak jelentek meg. A szobrot idős Pál Mihály készítette a 60-as évek elején. Az azóta elhunyt szol) ászművész alkotása meg­rongálódott, ezért most fia, Pál András faragta kőbe. Foto: Péterffy Van szék, asztal bőven — csak intézkedni kell A VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT FIGYELMÉBE Lapunkban már többször szóvá tettük, hogy a monori kisiparosok székházában, a A VIZEP-NEL így élnek és dolgoznak... II. A munkafegyelem és a ter­melékenység növelése döntő lehet a VIZÉP jövője szem­pontjából. Az igazsághoz tar­tozik, hogy egyikre sem lehet különösebb panasz. Kirívóbb munkafegyelemi vétség az el­múlt évben két dolgozóval for­dult elő. A termelékenység növelése: a gyártmányfejlesz­tés az anyagmozgatás korsze­rűsítése révén történhet csak meg és itt bizony akadnak gondok. Indák, kacsok, szirmok, páracseppek Napfényglória az üvegtetőn Van a monori Jó­zsef Attila gimnázi­umban egy olyan he­lyiség, ahol jobban meg lehet izzadni, mint érettségi idején egy-egy tanterem­ben. Páracseppek ra­gyognak mindenütt, beszitálják a hajat, homlokot. Az üveg­tetőn napfényglória — minden szikrája 30 foknak tűnik. In­dák, kacsok, szir­mok kusza szövevé­nye, hosszú polcsoro­kon. A világ vala­mennyi flórájából egy cserépnyi, te­nyérnyi zöld folt. A gimnázium tangaz­daságának dísznö­vényápoló „politech­nikai terme” ez. Téglás Ferencné, a gazdaság vezető szakmunkása szegő­dik el „trópusi veze­tőmül”. Azt mondja, ezeknek a növények­nek elsősorban a ta­nulók ízlésnevelésé­ben van szerepük. A cserép és a beléje kerülő virág össz­hangban kell legyen, a színek és formák változatos, hatásos keverésében, elren­dezésében. A tante­remben látható né­hány „művön” Ja­pán világhírű virág­művészetének elle- sése érződik. A „nagy politech­nikai terem” Monor határában. Péteri irányában van. Te­rülete két és fél hold. Berendezése, felszerelése ma még nem teljes. Az álta­lános rend azonban hamisítatlanul ma­gán viseli az iskolai szigort. Az ágyások, növénycsoportok szabályos mértani formákat alkotnak. A körséta után a hús irodában, a fris­sen kiszedett hagy­ma, retek megtekin­tése után, Győrfi György mezőgazda- sági mérnök-tanár­ral beszélgetünk. Ö mondja: — Nem a növé­nyek biológiai sajá­tosságainak bema- golása itt a cél, ha­nem a gyakorlat. A konyhakerti növény- termesztés alapjait tanítjuk meg a gye­rekekkel, a magvak elültetését, a növé­nyek ápolását — egészen az értékesí­tésig. Ahogy a „fala­kon kívüli élet” dik­tálja: hogyan, mi­képpen lehet terv­szerűen, okosan gaz­dálkodni. Vallom, ez a munka jellemfor­máló, a józan életre történő nevelés is. Kapálás, vízvezeték- cső-összeillesztés is lehet pedagógiai esz­köz. Rendre, pontos­ságra szoktatjuk őket. Megtanulják, ha rossz a kezdet, rossz lesz a vége. Például: ha a para­dicsommagokat nem szabványsorba ülte­tik, akkor az összes elkövetkező munka- folyamatot megne­hezítik. A sorból „ki­lógó” palántát össze­téveszthetik a gazzal, a növényápoló gép csak körülményesen haladhat közötte, és így tovább. Hogy az itt szer­zett jó tulajdonsá­gok lemérhetöb- bek-e? Minden bi­zonnyal. Vannak, akik otthon már ki­alakítottak a kert­jükben egy mini- tangazdaságot, hasz­nosítják a tanulta­kat. Baky László A beruházási korlátok furcsa módon ebben az üzemben a műszaki fej­lesztést érintik. Kevesebb gépet vásárolhatnak, a ha­tékony gépesítést még mindig nem tudják meg­valósítani. Egyébként idén új létesítmény­nyel gyarapodik a VIZÉP. A vállalat Cservenka utcai csar­nokát Veesésre telepítették. Épül a gépesített csőszigetelő üzemrész. Ez olyan korszerű és automatizált, hogy csak né­hány embernek ad munkale­hetőséget. A folyamatos munkaellá­tottság biztosítva van, de az alkatrész-ellátásra itt is pa­naszkodnak. Az üzem fő pro­filját, a lakatosszerkezeti gyár­tást, gépjavítást megtartotta, de itt is lépést kell tartani a piac igényeivel. Szennyvízát­emelő telepeket és olajtartá­lyokat is készítenek (ez telje­sen új gyártmányuk). Bérmun­kát már nem végez az üzem. Hogy milyen nehéz egy ekko­ra üzemet vezetni, mennyi fe­lelősséget és óvatosságot kí­ván a vezetőktől, jól példázza az az eset, ami ottjártamkor történt. Az üzem párttitkára a Népszavában olvasott egy tsz- közi vállalkozás csúfos buká­sáról, üzelmeiről, hitelképte­lenségéről. Ugyanez a tsz-vál- lalkozás aznap szállított volna el egy nagyon nagy értékű be­rendezést. Telex a vállalat központjához: mit tegyenek? Mintegy 55—60 női dolgo­zója van az üzemnek. Érdemes tehát megnézni, vajon milyen helyet foglalnak el a nők az üzemben? Vajon a nőpolitikái határozatot mennyire tették magukévá az üzem vezetői? Három női középvezető van — az adminisztratív munkakö­röket vezetik. Az üzem jellege ezt érthetővé teszi: a fizikai dolgozók között kevés a nő. Az üzem 18 szocialista bri­gádja közül kettőnek van női vezetője. Az üzem vezetői na­gyon szépen beszéltek az itt dolgozó asszonyokról. Az ad­minisztrációs fegyelem, a ha­táridők pontos betartása, ép­pen úgy hozzátartozik egy üzem életéhez, mint egy csa­var pontos megmunkálása. A nők a maguk területén kifo­gástalanul dolgoznak. Termé­szetesen ezt az üzem vezetői igyekeznek honorálni. A szociális ellátottság olyan, hogy azt hiszem, nem túlzók, bármely pesti középüzem elfogadna ha­sonlót. Épül a korszerű női öltöző, az óvodabővítéssel nagyon sok családnak megoldották legsú­lyosabb gondját. Szervezett üdültetés, minden igényt ki­elégítő ebédlő, remek koszt és sorolhatnám az intézkedéseket, létesítményeket, amelyek az itt dolgozó nőket is kedvezően érintik. szép, kultúrált kerthelyiség­ben, kevés az asztal, a szék. A meglévők közül is több az elhasznált, cserére szoruló. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat gondjai között bizo­nyára van sokkal fontosabb megoldásra váró feladat is. Ámbár a vendégmarasztalás első feltétele, hogy a vendég le tudjon ülni. A monori KlOSZ-kerthelyi- ség berendezésének biztosítá­sa azonban egyszerűen csak a gyors intézkedésen és egy kis rugalmasságon múlik. A Kata- lin-csárdában ugyanis, hátul, a zsúptetős helyiség alatt — gar­madával állnak a szép, színes nylonborítású székek, aszta­lok. Van ott villanytűzhely, nem is egy, és nem használja senki — belepi a por, a pi­szok! Monoron, a KIOSZ kerthelyiségében pedig meny­nyire szükség volna az aszta­lokra, székekre. Észrevételünk nyomán, re­méljük, mielőbb intézkedik a vállalat, és elviteti a szép kertibútorokat oda, ahol szük­ség van rájuk! Ez, ha nem té­vedünk, üzleti érdek is. <ö) Az üzem jövőjének megha­tározói lehetnek az itt tanuló diákok. Ezen a téren mulasz­tások vannak. Sokkal hatéko­nyabb, szervezettebb tájékoz­tató munkával, a vecsési és gyá- li iskolák tanulóinak többszö­ri meghívásával, alaposan megszervezett üzemi bemuta­tókkal lehet javítani a hely­zeten. Az üzemi vezetőség is jól látja a helyzetet. Három­száz forint ösztöndíjat kap ha­vonta minden ipari tanulójuk, s ha felszabadul és ott marad az üzemben, 1500 forint jutal­mat és egy forint 50 fillér óra­béremelést. Ezek nem kis jut­tatások. Szalontai Attila ŐSZTŐL Művészbuszon utazik a VSE A VÍZÉP kiválása a vecsési sportvezetésből, nehéz hely­zetbe hozta a sportkört. Külö­nösen az utazás jelentett sok problémát a sportvezetőknek, hiszen Bajáig, Jánoshalmáig, Dunaújvárosig, bizony, sok pénzbe kerül a szállítás. Nos, a problémát hosszú időre sikerült megoldani. A sportkör a községi tanács se­gítségével megvásárolta a KISZ Központi Művészegyüt­tes autóbuszát, így most már saját autóbusza van a vecsé­si sportolóknak. A jövőben tehát nem kell izgulni, nem kell kéregetni: a szállításon, az utazáson már nem múlhat a j5 szereplés. (sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom