Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

MDHOB»Vmtn XIV. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1972. JÜNIUS 22., CSÜTÖRTÖK Eredmények, gondok Pilisen A jövő csakis a gépesítés lehet Amikorra kell, kész lesz — Van még javítanivaló Otthont teremteni Jól emlékszem a történtekre. A 60-as évek elején Gyomron szervezték meg a járás első öregek otthonát. A megnyitón könnyes arcú nénik és bácsik tekintettek egymásra. Az öre­gek otthonának azóta is helye van a gyömrői nagyközségi pártbizottság épületében. Itt töltik a nap nagy részét, itt ebédelnek. Láthatóan jólesik nekik a gondoskodás, szeretnek idejárni. A község üzemei közül a PEVDI gyáregységének egyik szocialista brigádja vállalta az öregek patronálását. Egy-egy nagyobb ünnep alkalmából ajándékokkal kedveskednek az idős embereknek. Az iskolások sem feledkeznek meg az öre­gekről. Nemegyszer hallottunk arról, hogy egy-egy úttörő segít nekik a házi munkában. A gyömrői példa nyomán ma már a monori járás több községében ván ilyen otthona az öregeknek. Elég, ha csak Monort és Vecsést említjük. Vannak nagyközségek azonban, ahol az idős, egyedülálló emberek ma még nehéz körülmé­nyek között élnek. Ügy vélem, nem nagy ráfordítással, szá­mukra is lehetne találni egy helyiséget, ahol eltölthetnek hétköznapjaikat, derűsen, gondtalanul, jó kedvvel. Mert az idős emberek, ha együtt vannak, jó kedvűek, vidámak... És mert öregek, nagyon kell őket szeretni. Nem szabad róluk megfeledkezni. G. J. 1973. JANUÁR 1-ÉN Egyesül a gombai és a bényei tsz Veszteséges év után szanálás — A bényei tsz- kÖzgyűlés kimondta az „igen"-t — Fegyelmi eljárás a vezetők ellen Vigyázat! Évente harminc baleseti A tikkasztó melegben ideghasító jajkiáltás riasz­tott fél. A kerekek csiko­rogtak. A péteri állomásról indultunk éppen, az egész kocsi megbolydult. Az abla­kokban kitágult szemek, sápadt arcok. Valaki a sí­nek mellett, arcra borulva. Körülötte tócsa, tört boros­üveg. Az állomás átszűrt neonfényei úgy sejtették, hogy a „krimi’’ főszereplő­je egy férfi. A vonat már gyorsult, de távolodóban még látni lehetett, amint lassan, akadozva feltápász- kodik. Imbolygó lépéseit már eltakarta a sötétség. „Részeg volt, figyelmez­tettem, hogy még nekem is nehéz lesz elérni a vonatot, nemhogy neki. Ráadásul még éjszakai műszakba is ment volna’’ — meséli izgatottan egy új felszálló. Utastársaim egészen Buda­pestig tárgyalták az esetet. Ki felháborodva, ki közöm­bösen. Nekem a vecsési pá­lyafenntartó főnökség ve­zetőjének nemrég elhang­zott szavai idéződték emlé­kezetembe. Házi kimutatá­sa szerint évente átlagosan 30 esetben kell baleset ügyében intézkednie ezen a vonalszakaszon. A leggyak­rabban éjszakánként. Ok, mint mindannyiszor: a fe­lelőtlenség, az ital. Tavaly nyáron még — sokan em­lékezhetünk rá — fel-fel- tűntek a kocsikban a zug- italmérök. Zsákok, batyuk, szatyrok nyíltak meg, ben­nük a legkülönfélébb edé­nyekkel. Lefülelték őket — eltűntek. Most talán az „ön­ellátás „korszakába” lép­tünk? Azzal a meggondo­lással, hogy ezt így nem tilthatja szabály, törvény? (baky) M41 wtfsOR Mozik Gomba: Sárika, drágám. Monor: A rovarölő. Űri: Szem­tanú. Vccsés: Waterloo. Kiállítás Gyömrő, művelődési ház klubhelyiség: Dózsa-emlékki- állítás. Oldalra fésült, ezüstösen csillogó ősz haj, tiszteletet su­gárzó tekintet. S tisztelet és elismerés az embernek, aki életének dolgos, munkás évti­zedeit töltötte egyetlen mun­kahelyen. A vecsési Fodor Imre 42 éve került a MÁ- VAG-ba, s ugyaninnen rövi­desen nyugdíjba vonul... — Bizony, úgy igazából ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire rohannak az évek... — mondja. — Ilyen­kor, amikor visszagondol az elmúlt évtizedek sokszor na­gyon is nyomasztó emlékeire, kegyetlen valóságára. Ezerki- lencszázharmincban jelent­keztem inasnak, a mintaaszta­los szakmába. — Miért éppen ezt a szak­mát választotta? — Bevallom, én mindig is tanulni szerettem volna, de apám korai halála miatt már nem érettségizhettem le. Na­gyon szerettem rajzolni, farag­ni, hát így esett a választás erre a szakmára. Igaz, nem volt könnyű bejutni a gyárba; többszörös túljelentkezés volt, felvételi vizsgát kellett tenni. N ekem sikerült... — Kispesti születésű. Ho­gyan került Vecsésre? — Igen, Budapesten szület­tem, ott töltöttem gyermek­éveimet. Vecsésen telkünk volt, erre 1912-ben kis családi házat építettek a szüleim. Apám a Beszkárt-nál dolgo­zott. s az ottani sajátos mű­szakbeosztás miatt Budapestet Ilyenkor, az aratás megkez­dése előtt nem könnyű a ter­melőszövetkezetek vezetőivel találkozni. Mindig a határt járják, az érő búza- és árpa­szemeket nézik, vagy éppen az eget kémlelik, aggódva. A me­zőgazdaság dolgozóinak az aratás a legnagyobb ünnep, ue egyben a legnehezebb erő­próba is. — Pontos időpontot nem tudok mondani, h t az időjá­rás megengedi, 23-án talán el­kezdjük az aratást. Igen ked- vező időt kaptak az idén a nö­vények. Jó közepes termést várhatunk — kapjuk a tájé­koztatást Csömör Sándornétól, a pilisi Üj Élet Tsz párttitká­rától. — Nem okoz-e nehézséget a gabona tárolása, elhelyezése? — Ez minden évben gondot jelentett, éppen ezért az idén mintegy 60 va­gon termés tárolására al­kalmas színt építünk. A munkát a tsz építőbrigád­ja végzi. Amikorra szük­ség lesz rá, egészen bizto­san elkészül — ezt a tájékoztatást már Bánszky Mihálytól, a tsz köz­gazdászától kapom. — Ugyan­csak az építőbrigádunk készí­tette el az új méregraktárt. Évente ugyanis több mint 200 ezer forintot költünk a vegy­szeres védekezésre. — Megéri ez a tsz-nek? — A kérdés magától adódik, s ugyanilyen természetes Bánsz­ky „igen”-je is. . — Tavaly még nem értük el a vegyszerrel kívánt ered­ményt. Idén a függetlenített vegyvédelmi szakemberünk már rendelkezik tapasztala­tokkal, és mint minden pá­lyán, úgy itt is ez aranyat ér. Korszerűsítettük a vegyvédel­mi gépparkot is. Minden év­ben több és jobb eredményt várhatunk most már. Háromezerötszáz holdon gazdálkodni, eredményesen, és minél gazdaságosabban mű­nem hagyhattuk el. Tíz évvel később, amikor új munkakör­be került, csak akkor költöz­hettünk az új házba. De füg­getlenül ettől, én „született” vecsésinek tartom magam... — Nehéz évek voltak azok. A munkanélküliségtől való fé­lelem, a jelen mellett a még bizonytalanabbnak látszó jö­vő... 1938-ban megnősültem. A kis szülői házban nem ma­radhattunk ... Pénzünk sem volt. Ekkor életjáradékkal el­vállaltuk egy idős ember el­tartását. Végül is így jutot­tunk lakáshoz. Nem sokkal később született két leány- gyermekünk ... — És közben volt a hábo­rú... — Enni, élni kellett, sok­szor, nagyon sokszor körbe­jártam kevéske élelemért a környező községeket. Legtöbb­ször Nyáregyházát, Gombát... S alig csitultak el a harcok Pesten, a hívó szóra én is azonnal a gyárba siettem. Bár, bombatámadás szerencsére nem érte a műhelyt, mégis döbbenetes kép fogadott, be­zúzott ablakok, szeméthegyek sokasága, lerombolt gépek, hi­deg műhelyek ... Ebben az időben jó volt, ha hetente egyszer hazajutottam, legtöbb­ször gyalog téve meg az utat Vecsésre. És ha nehéz hóna­pok voltak is ezek, valaho­gyan más érzéssel, hittel néz­tünk ekkor már a jövő elé­be... ködni, nem kis erőpróba a tsz vezető szakembereinek. — A közgazdász hogyan lát­ja a tervezés, a gazdaságos­ság kérdését? — Van még javítaniva­lónk. Természetesen az, hogy mi tudjuk, hol a hi­ba, ez még nem jelent megoldást. Itt vannak pél­dául a gazdaságtalan nö­vények. Elsősorban a spárgára és a zöldségre gondolok. Nekünk ez az üzemág rengeteg gondot ad, a munkaerőhiány bennünket is érint, a kertészet pedig igényli a kézzel végzett mun­kát. A népgazdaság érdeke azonban azt követeli tőlünk is, hogy a lehetőségeken belül fejlesszük kertészetünket is. Elsősorban az öntözés foko- 1 zásában látom a lehetősége­ket. — Aztán itt van például a harminc hold paradicsomunk. A monori járás községeiben nemrégiben tartották meg Nyáregyháza kivételével a köz­ségi honvédelmi aktívaérte­kezleteket. Valamennyi köz­ségben, a helyi fiatalok haza­fias és honvédelmi nevelésével kapcsol tos feladatokat tár­gyalták meg. A községekben eredményesnek mondható az MHSZ-klubok tevékenysége. Sajnos, elég sok gond is akad. Vecsésen például felvetet­ték, hogy a fedett lőtér Hosszú éveket futunk előre, hangja is nyugodtabb lesz: — A gyerekek, befejezve az általános iskolát, újabb fel­adat elé állítottak: az ő sor­sukról, jövőjükről kellett dön­teni. Etelka, a nagyobbik lá­nyom gimnáziumba jelentke­zett, ezt kitűnően végezte. A kitűnő érettségivel és az aranyéremmel a kezében „zöld utat” kapott az orvostudomá­nyi egyetemre. 1966-ban, mint a község ösztöndíjasa, Vecsés­re került. Jelenleg is itt van, mint körzeti orvos ... Erzsiké, a kisebb lányom, a gyors- és gépírótanfolyam és a közgaz­dasági technikum elvégzése után a MÁV-hoz került. — Az unokák? Örömtől sugárzik arca, tás­kájából fényképeket vesz elő. — Hát igen ... Az orvos lá­nyomnak kettő, Erzsikének egy gyermeke van. A legna­gyobb unoka most végezte el az első osztályt. Nagyon sze­retem mindhármukat... És ha letelik a nyugdíjig hátra­levő rövidke idő, sokat leszek velük... — Most, hogy ismét a gyá­rat említette, a 42 év alatt so­hasem gondolt arra, hogy munkahelyet változtasson? Gondolkozás nélkül, azon­nal válaszol: — Megismertem, megsze­rettem a gyárat, az embereket. Nem mondom, hívtak, mehet­tem volna más helyre. Talán anyagilag jobban is jártam volna... Én nem mentem! Jandó István A kézzel végzendő munka — ismételten — egyre nagyobb gondot jelent. A jövő cáakis a gépesítés lehet. — Fiatalok? — Annak ellenére, hogy jók a kapcsolataink az is­kolákkal, egyetlen tanuló som jelentkezett hozzánk dolgozni vagy tanulni. Alapvető szociális, kulturá­lis igényekben nem tudunk versenyezni az üzemekkel — mondja ismét a párttitkárnő. Szó esik még kompjúterek- ről, aratásról, üdülésről, ter­vezésről. Egy bizonyos: a tsz vezetői, szakemberei, tagjai egészséges, alkotó tenni aka­rással dolgoznak. És ez a gon­dosan megművelt, szép táblá­kon, az egyre többet adó pili­si földeken megmutatkozik. Gondok nélkül eredmények nincsenek. Szalontai Attila építését nem tudják befe­jezni. A falak állnak, már csak tető alá kellene hoz­ni a létesítményt. A helyi társadalmi szervek nagyobb összefogására lenne szükség, hogy minél előbb be­fejeződhessen a lőtér építése. A vasadi lőteret korszerűsíte­ni kellene, Pilisen és Monori- erdőn a közös lőtér megépí­téséről esett szó. A honvédelmi elő- és utó­képzést általában eredmé­nyesnek tartják. Befejeződött a kiképzés, csaknem valamennyi sor­köteles részt vett ezeken. A jövőben aiz MHSZ-klulbok is áttérnek a háromszor 8 hóna­pos honvédelmi lőképzésre. Női labdarúgás Monori SF.—Bp. Építők 2:1 (1:1) A monori lányok támadtak, és már a 4. percben Knul Ilo­na beadását Gál Júlia továbbí­totta a hálóba, 1:0. A hazaiak továbbra is fölényben voltak, mégis a fővárosi lányok értek el gólt, 1:1. Ezután ők veszé­lyeztettek, de Szegedi Erzsi és Fábián Ági jól hárított. A 25. percben ismét a monoriak előtt nyílt gólszerzési lehető­ség, de Farkas Mari tiszta helyzetben a kapus kezébe lőtte a labdát. Szünet után a fővárosiak nagyon beszorultak, alig-alig jöttek át a félvonalon. Sokat lőttek kapura a monori lá­nyok, de a vendég kapus kitű­nően védett. A 12. percben Szegedi Erzsi labdáját Gál Júlia kapta, aki közelről nagy gólt lőtt, 2:1. Ezután is adód­tak még helyzetek, de az eredmény már nem változott. Ezzel a győzelemmel a mo­nori lányok a 6. helyet szerez­ték meg, és az 1972/73-as év­ben megalakuló NB I-be nyer­tek beosztást. (vitéz) Jelentős dátum a bényei Népfront Termelőszövetkezet életében június 19. Ezen a na­pon közgyűlést tartottak, ahol megjelent Guba Pál, a mono­ri járási pártbizottság első tit­kára, dr. Bencsik Mihály, a monori járási hivatal elnöke, Várszegi György, a járási párt- bizottság gazdaságpolitikai osz­tályvezetője, Tárnoki Ferenc, a Pest megyei Tanács pénzügyi csoportjának vezetője és Ku- binyi Iván, a Dél-Pest megyei Tsz-ek Területi Szövetségének munkatársa. A tsz-tagság csaknem teljes számban részt vett a közgyű­lésen, és érthető érdeklődéssel hallgatta a tájékoztatókat. Mint ismeretes, a bényei tsz 1971-ben jelentős veszteséggel zárta az évet. A jelentős mér­vű deficitet a rossz termőhe­lyi adottságok és a vezetési hiányosságok okozták. Az állam a tsz részére 3,2 millió forint dotációt és 717 ezer for'nt szanálási hitelt biztosított. A szövet­kezetei a tavalyi eredmé­nyei alapján szanálták. A szanálási bizottság megálla­pította; a tsz lehetőségei rend­kívül korlátozottak. Gyengék az átlagtermések a növényter­mesztésben, és veszteséges az állattenyésztés is. A kiegészítő üzemág működése is vesztesé­ges volt, itt sok visszaélés tör­tént. A felelősség elsősorban a tsz vezetőit terheli, ezért a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának határozata alapján a közgyűlés felelősségre vonta a vezetőket, Böszörményi And­rás elnököt és Nyíró Tibor fő­könyvelőt. Utóbbi ellen ügyészségi feljelentést is tet­tek, és a közgyűlés leváltotta funkciójából. Ugyanakkor több középvezető ellen is indítvá­nyozott fegyelmi eljárást a tsz Kézilabda Területi bajnokság, A-csoport Pécel—Gyömrő 22:22 (15:14), férfi. Nagy iramú mérkőzés. A 2. és 3. helyezett találkozója ha­talmas küzdelmet hozott. Az első félidő a pécelieké volt, mégis csak egygólos előnnyel tordult a két csapat. Szünet után feljöttek a gyömrőiek, a hazaiak vissza­estek, és így Gyömrő 22:18-as vezetéshez jutott. Ekkor azon­ban Kovács I. sorozatosan el­adta a labdát, és a péceliek egymás után négy góit dobva kiegyenlítettek. A vendég gyömrői csapat közelebb állt a győzelemhez. A legtöbb gólt Bagóczky S. (10) lőtte. Jó: Szabó Imre, Bagócz­ky S. Nők Abony—Gyömrő 20:4 Indiszponáltan, rosszul ját­szottak a gyömrői lányok, az abonyiak ilyen arányban is megérdemelten nyertek. (gér) tagsága. A tsz-vezetők fizeté­sét is csökkentik egyidejűleg. A tsz-tagok a határozatot elfo­gadták, a fegyelmi eljárások megkezdődtek. Tárnái Ferenc tájékoztatta a jelenlevőket a gazdasági hely­zetről, a veszteségek okairól, a feltárt hiányosságokról, mu­lasztásokról. Ismertette a ha­tározatokat, amelyek egyrészt a vezetők elleni fegyelmi el­járásra, másrészt különböző gazdálkodási megszorításokra, bércsökkentésekre, ugyanak­kor a tsz anyagi megsegítésére vonatkoztak. — Tény — mon­dotta —, hogy a tsz rossz adott­ságokkal rendelkezik. A terü­leten jó átlagterméseket elérni csak fejlettebb agrotechniká­val, magasabb szintű gazdál­kodással lehet. Ezen a napon került sor a gombai Űj Élet Tsz-szel való egyesülési javaslat megvitatá­sára is. A tsz vezetősége nevében Böszörményi András el­nök javasolta a tagságnak a szomszédos gombai tsz­szel való egyesülést. Az in­dokok között megemlítette a már felsorolt hiányossá­gokat, a beruházás cs fej­lesztés korlátáit, továbbá az egyesülendő két gazda­ság nagyobb erejéből adó­dó kedvező lehetőségeket. Felszólalt Guba Pál, a járá­si pártbizottság első titkára is. A jelenlevő tsz-tagoknak ja­vasolta: válasszák az egyéni és közös boldogulását jobban elő­segítő egyesülést. — Nem kétséges, a két gaz­daság együtt jobb eredmények elérésére képes, magasabb szinten gazdálkodhatnak a jö­vőben — mondotta. Ezután Poprádi Ferenc, a gombai Űj Élet Tsz elnöke adott rövid tájékoztatót a gombai tsz életéről, és ugyan­csak kihangsúlyozta a létreho­zandó nagy gazdaság előnyeit. Ezit követően került sor — a tsz-törvény szellemében — a titkos szavazásra. A szavazás végeredménye szerint 155-en szavaztak az egyesülésre, 25-en el­lene. Ebben az évben még a bé­nyei Népfront Tsz egyedül gazdálkodik. Üj, reálisabb ter­vet készítettek erre az évre, olyant, amit a tagság segítsé­gével megvalósíthatnak. Az egyesülés dátuma: 1973. január 1. Ettől a naptól kezdve közös úton gazdálkodik majd a bé­nyei Népfront Tsz és a gombai Űj Élet Tsz. Erre szavazott a bényei tsz-tagság. amikor ki­mondta a végső „igen”-t. Gér József Kosárlabda Monori SE—Váci Esze Tamás NB III. férfi 87:43 (52:23) A váci szabadtéri pályán játszották a mérkőzést. Az el­ső félidő 15. percében a mo­nori csapat már 41:19 arány­ban vezetett. Ezután megeredt az eső, s mintha a csúszós pá­lya kedvezett volna a vendé­geknek, még könnyebben, ru­galmasabban játszottak. Hűséggel, szerefettel IŐTÉRG0ND0K Nagyobb társadalmi összefogást Befejeződtek a honvédelmi aktívák a községekben SPORT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom