Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

1972. JŰNIÚS 9.. PÉNTEK '“'"shfCirlim 3 Cegléd egészségügyéért Á KÖZELMÚLTBAN a Pest piegyei és a ceglédi városi párt-végrehajtóbizottság fog­lalkozott az egészségügy hely- zetével. Áttekintették a beteg- ellátást, s a napirenden szóba jöttek olyan kérdések is, me­lyek összefüggnek az orvos­etikával, a szocialista orvos— beteg viszonnyal. A ceglédi párt-végrehajtóbizottság hatá­rozatokat is hozott: a végre­hajtás a pánt, a tanács és az egészségügy területén dolgo­zók együttes feladata lesz. Cegléden az utóbbi években ’dinamikusan fejlődött az egészségügyi ellátás színvona­la. Kétszeresére emelkedett 1969-hez képest az e területen dolgozók száma. A fejlődésben különösen jelentős szerepet játszott az 1970-ben átadott, kitűnően felszerelt új kórház, amely jelenleg 518 ágyas, de további bővítéssel, 1974-re 800 ággyal áll majd a város és a Dél-Pest megyei betegek ren­delkezésére. ORVOSAINK, EGÉSZSÉG- ÜGYI DOLGOZÓINK fárad­ságos napi munkájuk, szakmai és politikai továbbképzésük, tudományos tevékenységük mellett eredményesen igyekez­nek kivenni részüket a város politikai, társadalmi szerveze­teinek munkájából, a város társadalmi életéből. Az egész­ségügyi pártszervezetek tag­jainak többsége aktívan, pél­damutatóan tevékenykedik. A kórház orvosai, dolgozói egy­re nagyobb feladatot vállal­nak a területi munka irányí­tásában és színvonalának emelésében is. Egy-egv adott terület egész lakosságát meg­vizsgálják, kiszűrik a betege­ket, s gondozásba veszik őket. Fejlődött az egészségügyi felvilágosító propaganda is. Tavaly több mint ötezer em­bernek 145 előadást tartottak orvosaink, egészségügyi dolgo­zóink. Az etikai helyzet ja­vult a város egészségügyi intézményeiben. EZEK ELLENÉRE néhány területen van még tennivaló. A kórház helyzete ugyan ki­emel kedden jó, de a rendelő- intézet betegfogadási körülmé­nyei nem kielégítőek. A ren­delők zsúfoltak, nem felelnek meg a higiéniai követelmé­nyeknek. Kevés a szakorvos. Ebből következik, hogy az egészségügyi fejlesztés érde­kében új rendelőintézetet kell építeni. Addig is kívánatos a rendelőintézet egyes részlegeit más épületekben elhelyezni. Időben bifilosítani kell a szük­séges felújításokat, karbantar­tásokat, hogy a higiéniai kö­vetelmények fokozottabban érvényesüljenek. A betegek jobb ellátása érdekében meg kell oldani, hogy a rendelő- intézetben a labor, orr-fül-gé- gészeti állásokat főhivatású orvosokkal töltsék be. Nem megfelelő a körzeti or­vosi rendelők elhelyezése és felszerelése sem; növelni kell a szakképesítéssel rendelkező körzeti orvosok számát. A szűrést, gondozásit, a meg­előzést a rendelőintézetnek, a kórház dolgozóinak a körzeti orvosokkal együtt kell folytat­niuk. ehhez biztosítani kell a személyi és anyagi feltétele­ket. nehogy az ez irányú munka a kórházban fekvő betegek rovására menjen. Nagyon fontos a gyógyítás és a kutatás helyes arányainak megtalálása, nehogy az egyéb­ként elengedhetetlen tudomá­nyos tevékenység miatt a gyó­gyító munka hátrányt szen­vedjen. A KÓRHÁZ GAZDÁLKO­DÁSÁBAN az eddiginél job­ban kell érvényesülnie a terv- szerűségnek, a takarékosság­nak, a társadalmi tulajdon vé­delmének. Nem engedhető meg, hogy az ágykihasználtság alacsonyabb foka mellett a költségvetési keretet túllépjék, méghozzá több millió forint­tal. Pártszervezeteinknek az állami vezetéssel együtt bizto­sítaniuk kell a jobb munka­köri légkör kialakulását. Az etikai normák betartása fokozott figyelmet érdemel. Hatékonyan segíteni kell a szocialista orvos—beteg viszony kialakulását az egészségügyi intézményekben. Az anyagias szemlélet és gyakorlati meg­nyilvánulásai ellen, az új egészségügyi törvény szellemé­ben kell mindenütt eljárni. E törvény szerint az orvos az ál­lami egészségügyi ellátás ke­retében köteles az állampol­gárt egészségügyi állapotának megfelelően lelkiismeretesen, a rendelkezésére álló legkorsze­rűbb módon, ellenszolgáltatás nélkül ellátni. Az állampolgár megkülönböztetett egészség- ügyi ellátása érdekében anya­gi vagy egyéb előnyt nem nyújthat az orvosnak, és az or­vos azt el sem fogadhatja. Igaz, bizonyos rétegeknél megszokottá vált a szolgálta­tások igénybevétele során a borravaló. Az orvos esetében azonban ez súlyosan megza­A tanácstörvény hatályba lépése óta eltelt egy esztendő alatt a tanácsi munkáinak szinte minden területén je­lentős átalakulás történt. Az egyik ilyen legszembetűnőbb változás a végrehajtó bizott­ságok titkárainak szerepköré­ben figyelhető meg, akik — a tanácsi testüle­tek működésével kapcso­latos feladataik mellett — a tanácsi tevékenység tör­vényességének őreivé vál­tak. Hogyan töltötték be a városi tanácsok vb-titkárai ezen új szerepkörüket? Milyen széles körben hasznosítható új mód­szereket alakítottak ki e sok­rétű feladatkör eredményes ellátása érdekében? Mely té­nyezők segítik és melyek gá­tolják az eredményes munka­végzést? — ezekre és hasonló kérdésekre kívánt választ, útmutatást adni a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, amikor egész napos munká­dén esztendőben a megyei ta­nács művelődési osztálya pe­dagógusok részére. Az egyiken a neveléstudomány szabadom- választott tárgyköréből vett, a másikon pedig a helytörténet­re vonatkozó pályaműveket jutalmazzák. Az idei pályamű­vek sorsa csütörtökön dőlt el. HÁROM KÜLÖNJUTALOM A pedagógiai pályázat 3000 forintos első díját nem ítélte oda a zsűri a beérkezett negyven pályamű egyikének sem. A két, egyenként 2500 fo­rintos díj nyertesei: dr. Gürtler Magda szakfel­ügyelő, Maglód, A számonké­rés, ellenőrzés korszerű mód­szerei az általános iskolai ma­gyar irodalom tanításában; Romankovics András, a val- kói általános iskola tanítója, Korszerű gondolkodás az alsó- tagozatos oktatásban c. pálya­művével. A három, egyenként 1500 fo­rintos harmadik díjat dr. Rozgonyi Jánosné veze­tő szakfelügyelő, a budakeszi 2. számú általános iskola ta­nára Ismeretnyújtás helyett ismeretszerzés az általános is­kolai kémiatanításban, Bányai Antal és Bányai An- talné dobogókői BM-nevelő- otthon, A kisdobos gyermek­klub. Nagy Károlyné, Aszód II. sz. általános iskola, Így élünk a napköziben c. pályaművével érdemelte ki. A ki nem osztott első díj­ból három egyenlő részre osztva dr. Mikulási Bélánénak, az ócsai gimnázium tanárának, Kilincsányi Tamásnénak, a dabasi I. sz. általános iskola és Miklósy Tibornénak, a ceg­lédi Mészáros Lőrinc Általá­nos Iskola pedagógusának pá­lyamunkáját részesítették pénzjutalomban. ÁFÉSZ-KRÓNIKA A helytörténeti pályázatra varhatja az orvos—beteg közti meghitt kapcsolatot, amit pe­dig humanista ember- és hd- vatásszeretetnek és szakmai tudásnak kiéli átitatnia. A PÁRT- ÉS ÁLLAMI VE­ZETÉSNEK természetesen biz­tosítania kell, hogy az egész­ségügyi törvényt egészében minden egészségügyi dolgozó megismerje, s adjanak segít- ségiet ahhoz, hogy a törvényt a város , termelőüzemeiben meg­ismertessék. Babinszki Károly, az MSZMP ceglédi városi bizottságának titkára megbeszélésre hívta egybe a városi tanácsok vb-titkárait és titkársági osztályvezetőit me­gyénk legfiatalabb, dinamiku­san fejlődő városába, Száz­halombattára. A megbeszélé­sen részt vett és felszólalt Gelencsér Árpádné dr., a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője, Komáromi János, a száz­halombattai városi pártbizott­ság titkára, valamint Bartha Antal, a Százhalombattai Vá­rosi Tanács elnöke is. Arany Istvánnak, a Pest megyei Tanács vb-titkárának előadása után vita bontakozott ki. A részvevők hangsúlyozták a vb-titkárok sok irányú sze­repéit, melynek célja végső so­ron az, hogy az egész tanácsi tevékenység a lakosság érde­kében, az állampolgárok jogos igényeinek, javaslatainak fi­gyelembevételével és tevékeny közreműködésükkel folyjék. Ami a testületi tevékenység és a hatásági ügyintézés tör­vényessége feletti felügyeleti szerepkört illeti, harminc pályamunka érkezett be. A zsűri döntése: I. díj: Hauser József: Buda­örs 1971. községi krónika, amelyben újszerű, hogy a leg­nagyobb részletességgel fog­lalkozik a választásokkal, je­lölőgyűlésekkel, a szavazás le­folyásával, majd az új tanács megalakulásával és munkájá­val. II. díj: Antal Domokosné: A kocséri Űj Élet Tsz története c. művében a történész pon­tosságával dolgozza fel a tsz- szervezést, első próbálkozá­saitól kezdve a szövetkezet eredményes működéséig. Szatmáry István. Várnosmi- kola: A szobi ÁFÉSZ króni­kája 1945—1970 c. munkája eddig az első olyan helytörté­neti krónika. amely egy ÁFÉSZ történeti adatait dol­gozza fel, s már csak ezért is úttörő a helytörténeti iroda­lomban. III. díj: dr. Revuczky Bé­ládé, a dánszentmi klósi Mi­csurin Tsz 1967—71. évi tör­ténete c. munkája a község történetével is foglalkozik, hiszen a tsz-ével szorosan összeforrott. Kitér azonban részletesen az új mechaniz­mus hatására a szövetkezet gazdasági eredményeinek be­mutatására. Juhász Sándorné, A toki Egyetértés Tsz négyéves múlt­ja, Szathmáry Lajos, Nagyko­vácsi 1971. évi krónikája oly módon dolgozza fel az esztendő eseményeit, hogy a tsz-szel is bőven foglalkozik és a társa­dalmi viszonyok alakulását is ismerteti. A két pályázatra beérkezett pályaművek közül további hú­szat pénzjutalomban részesít a városi bizottság. A díjakat és jutalmakat ünnepélyes keretek között jú­nius 14-én délután 2 órakor adják át a nyerteseknek a me­gyei tanácsházán. BUDAPEST Európai eszperantó fesztivál Július 17 és 23 között az eszperantisták európai talál­kozójának nyújt otthont Bu­dapest. A Fővárosi Művelődé­si Házban rendezendő irodal­mi és művészeti események sorából kiemelkedik a Hunga- ra Vivo, a Magyar Eszperantó Szövetség negyedévenként megjelenő folyóirata eszpe­rantó nyelvű irodalmi anya­gát értékelő ankét és Vngár Imre Kossuth-díjas zongora- művész fellépése a MÁV szim­fonikusokkal. még nem beszélhetünk megyeszerte általánosan kialakult és elfogadott módszerekről, de az egyes városokban a törvényes­ségi felügyeletnek számos hasznos módszere alakult ki. Alkalmazásukkal azt kell elő­mozdítani, hogy a végrehajtó bizottság és tanácsülés elé kerülő beszámolók, előterjesz­tések elkészítői a rendelkezé­seket maradéktalanul betart­sák. Csak így lehet elérni, hogy a testületek a téma ala­pos ismeretében, a lakosság érdekeit szem előtt tartva, a több elképzelhető megoldás közül a legmegfelelőbbet fo­gadják el megvalósításra. A munkamegbeszélésen szá­mos olyan részletkérdés ke­rült szóba — a vb-titkárságok kedvezőtlen lé-tszámhelyzete, idejét múlt hatásköri rendel­kezések, többféleképpen értel­mezhető jogszabályok —, amely első pillantásra csupán a tanácsok belső problémájá­nak tűnik. Az igazság azonban az, hogy a tanácsi tevékenység jo­gi, szervezeti, irányítási és személyi feltételeinek min­dennemű javítása messze túlmutat a tanácsháza falain és a legközvetlenebbül érinti mindennapi életünket. A tavaszi nagy esőzések, s azok közül is az egyik, amely felhőszakadásként zúdult Gö­döllőre, jelentős károkat okoz­tak a város útjaiban és víz­elvezető rendszerében. A drá­gának bizonyuló víz rombolása következtében harminc utca vált alkalmatlanná a normális közlekedésre, s sok helyen el- tömődtek a csövek, átereszek. Hasonlóan megszenvedte a hirtelen lezúdult, nagy meny- nyiségű csapadékot a járás egyik nagyközsége, Veresegy­ház is, ahol tizenkét utca vált járhatatlanná, s több helyen megrongálódott a százezer köbméter vizet tároló tó gát­rendszere is. A helyreállítás költségei nagy summát tesznek ki: Gö­17" órlap az ágyak végén. Az orvos minden lé­nyegest megtalál rajtuk. Vö­rös vonal a kórlapon: a test hőmérsékletének jelzése. A lázgörbe sokat tudat a be­teg állapotáról. Az ipar láz­görbéjét a túlórák alapján rajzolhatjuk meg. A csúcsok és völgyek váltakozása vala­mivel enyhébb, mint két esz­tendeje; a láz 1970-ben volt a legmagasabb. Már-már ve­szélyes méreteket öltött. Ma ugyanazoknál a gépipari, textilipari, műszeripari, hír­adástechnikai vállalatoknál, ahol korábban rengeteg volt a panasz a mértéktelen túl­óráztatás miatt, ma viszony­lag csend van. Kevesebb a túlóra, a szabad szombat he­lyetti rendkívüli műszakok megszűntek, ezt hallani a Csepel Autógyárban, a Gyap­júmosó és Szövőgyár gyár­egységeiben, a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában, az ikladi Ipari Műszergyár­ban. A lázgörbe enyhébb, de azért hőemelkedéseket — sőt, időnként lázakat is — még mindig jelez. Miként jöttek, jönnek lét­re ezek a lázak, hőemelke­dések? A láz a betegség egyik tü­nete. Az ipar esetében ez a betegség: a szervezetlenség. Az üzem- és munkaszervezés alacsony színvonala. Mert emiatt, s nem a piaci igé­nyek jobb, rugalmasabb ki­elégítése következtében emelkedett rendkívül gyor­san a túlórák mennyisége. Gyorsan? Szédítő tempóban. 1968-ban a megye szocialista iparában az összes teljesített munkaóra két százalékát sem érte el a túlmunka mennyisége. Két esztendő múlva viszont három száza­lék fölé emelkedett. Ami így talán nem tűnik soknak, de rögtön azzá lesz, ha leírjuk: 1970-ben 4 245 000 túlórát használtak fel a megye ipari üzemeiben. A láz kulminált, a beavatkozás mác nem volt halasztható. Munkaügyi rendelkezések, s szakszerve­zeti közbeavatkozások igye­keztek gátat emelni a túl­órák áradata előtt. A múlt esztendőben a túlmunka mennyisége csökkent, 800 ezer órával volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez év első negyedében — 1971 zon 600 ezer forintot. Sem a városnak, sem a nagyközség­nek saját forrásból e célra nincs pénze, de mivel a pusztí­tás nyomainak eltüntetése a lakosság mindennapi életének elenged he teilen feltétele, a két település tanácsa a megyéhez fordult segítségért. A megyei tanács méltányolta az adott helyzetet, s lehetővé tette, hogy Gödöllőn, illetve Veres- egyházon az ez évi költségve­tés pótelőirányzataként két­millió, valamint 600 ezer forin­tot fölhasználjanak a vízkárok megszüntetésére. Az összeget megyei forrásokból bocsátot­ták a város, illetve a nagyköz­ség rendelkezésére. első negyedéhez viszonyítva — további tízszázalékos mér­séklődés ment végbe. Persze, még korai lenne leírni: a so­rok rendeződtek. A z iparban dolgozók szá- mára aligha kell bi­zonygatni, hogy a túlóra — annak ún. természetes meny- nyisége — az ésszerű és ru­galmas, kiegyensúlyozott gazdálkodás szükséges kísé­rője. Bizonyos tartalékidő nélkül képtelenség lenne a termelés folyamatosságának fönntartása, a váratlan aka­dályok elhárítása, a hirtelen érkezett rendelések teljesí­tése, amire különösen a me­gye textil- és textilruházati üzemeiben van szükség, az exportpiacok megtartása ér­dekében. Azt sem szükséges különösebben hangoztatni, hogy a túlórák sokak szá­mára fontos — nemegyszer nélkülözhetetlen — jövedel­mi forrás, s ezért az a felü­letes állítás, hogy a munká­sok nem szeretnek túlóráz­ni, egész egyszerűen hamis, a való helyzet elferdítése. Sokkal inkább arról van szó, hogy a rendes és túlmunka arányát kell egészségesen ki­alakítani, s hogy a túlóráz­tatást is szervezni, megszer­vezni szükséges! Létrejött tehát egy olyan helyzet, amikor a gazdasági vezetők úgy vélték, hogy a túlóráztatással enyhítenek a legkönnyebben a feszültsé­geken — a munkaerő hiá­nyán, az egyenetlenül érkező rendelések okozta gondokon, az anyagellátás akadozásán, a belső szervezetlenségen —, s a baj szinte erénnyé vált. Ezért, hogy a szakszerveze­tek a megye legtöbb üzemé­ben áment mondtak a túl­órák növekedésére, hiszen végül is „gazdasági érdekek” indokolták ezt. Fokozatosan azonban — mintegy a mun­kaügyi és szakszervezeti in­tézkedések alátámasztása­ként — kiderült, hogy a mértéktelen túlóráztatás nem old meg semmit. Tüneti ke­zelés csupán, de előidéző okai, a bajok forrásai meg­maradnak. E felismerés dik­tálta például, hogy a Csepel Autógyár pártbizottsága nem elégedett meg a túlórák nö­vekedésének elítélésével, ha­nem az okok föltárását is elvégeztette. S míg koráb­ban éveken át eredményte­lennek bizonyult bármilyen erőfeszítés, a múlt esztendő­ben a túlórák száma csök­kent, mert az előidéző okok fölszámolását kezdték el. Lényegében hasonló folya­mat játszódott le másutt is, a bevezetőben említett üze­mekben, s az ipari vállala­tok többségénél. Valami te­hát elkezdődött, de a sorok még korántsem rendeződtek. fÁ kos tanácsok tucatjait hallják napról napra a gyárak, vállalatok, a baj csak az, hogy e tanácsok na­gyobb részét kellő pénzügyi, technikai alapok híján lehe­tetlenség megvalósítani. Két­szeres-ötszörös termelé­kenységű berendezések mun­kába állítása — mint tették ezt például a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál azún. malimoprogram keretében — valóban frontáttöréssel járhat, de ehhez a feltételek, bármelyik ágazatról legyen is szó, csak fokozatosan te­remthetők meg. Törődjünk bele tehát a meglévő hely­zetbe, így a túlórák ugyan csökkenő, de még mindig elég nagy arányába? A láz okainak jó része kapun belül található! Az üzem- és mun­kaszervezés napjainkban a legfontosabb teendők élén áll. Szükségszerűen. Ha ugyanis a falakon belül el- lenállóbbá teszik a szerveze­tet, akkor a kívülről érkező lázkeltő okokat is könnyeb­ben gyűrheti le. A sorok ren­dezése csakis és mindenütt a saját sorok dolgainak rendbetételével kezdődhet eL Mészáros Ottó A lakosság érdekében, a lakosság közreműködésével Neveléstudomány és helytörténet A Pest megyei pályázatok nyertesei Két pályázatot hirdet min­MÉSZKŐBÁNYA Az Országos Ere- és Ásványbánya Vállalat zebegényi üze­mében évente sok tízezer tonna puha mészkövet termelnek ki. A kibányászott követ a helyi üzemben dolgozzák fel. Urbán Tamás felvétele Drága v'iz HELYREÁLLÍTÁS KÉTMILLIÓÉRT döllőn kétmillió, Veresegyhá­Lázgörbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom