Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

JEGYZET Egész évben könyvhetet örül az ember szíve, ha ilyenkor, június elején végig­megy a városok utcáin. Vé­giglapozza az újságokat. A könyvet ünnepli az ország. A monori járás könyvheti programja nem túlságosan szívderítő. Üllő, Monor, Mo- nori-erdő, Maglód, Gyömrő, Pilis emlékezik meg egy író— olvasó találkozóval a magyar kultúra nagy ünnepéről, a többi 13 község, köztük olyan nagyok, mint Vecsés, Sülysáp — jelentősebb rendezvény nélkül marad. Még kedvezőtlenebb a kép, ha iskolai szemszögből nézzük a helyzetet. Mindössze egyet­len iskola — a monori-erdei — tanulói látnak vendégül írót, adnak lehetőséget a személyes ismeretség vará­zsának megteremtésére. Nagy anyagi áldozatokat pedig ezek a kulturális érté­kű műsorok nem követelnek. Akár egy úttörőcsapat is fe­dezni tudja a kiadásokat. Ma, amikor olyan sokat beszélünk gyereke5 nk sokszor szánalmas beszédkultúrájáról, sajnos, ke­veset teszünk értük. Pedig, ha van orvosság — akkor az iro­dalom művelőinek —, az írók- költők látogatása, élményt adó, élő irodalom órája lenne. Ezért csalódtam egy kicsit az elmúlt évekhez hasonló járási program láttán — ezért keve- sellem az írók számát. Buda­pest közelségét jobban ki le­hetne használni. Ügy, mint Üllőn tették! Persze, ezt még lehet pótolni. A könyv, az iro­dalom szeretetére egész év áll rendelkezésünkre. Ez az év ugyanis — könyvév! —szatti— Tudjuk-e legalább a nevüket? Közéleti érdeklődés — Tessék nekem megmon­dani, hogy ki a megyei ta­nácstagunk? — Minek az magának, Pis­ta bátyám? — Az unokámnak kellett házi feladatul az este. Valami környezetismereti könyvbe ír­ta volna be, de senki sem tud­ta a családban. M. K. az egyik nagyközség tanácselnök-helyettese mesél­te: — Sorozásra kísértem el a fiatalokat. Sorjában megkér­dezték tőlük, hogy ki a Magyar Népköztársaság elnöke, ki a községük tanácselnöke és ki a községi párttitkár? A 84 fiatal­emberből nem sok akadt, aki mindegyiket meg tudta nevez­ni. Volt olyan, aki azt sem tudta, Id az iskola igazgatója, pedig az még tanította is ... Ezeket hallva fölkerestem két nagyközséget, elhatározva, hogy találomra megszólítok egy-két embert. Gyomron, az artézi kúttal szemben levő buszmegállóban két emiber várakozik. Az egyiktől megkérdeztem, hogy ki a helybeli tanácselnök? — Nem tudom a nevét, pe­dig már beszéltem is vele. A mellette várakozó közbe­vágott: — A Klicsné. (Több éve nyugdíjban van már). Az előbb megkérdezett: — Az, aki képviselő is volt? ... vagy még most is az? — foly­tatta. de most már egészen bi­zonytalanul. Monoron, a maggyár előtt négy személynek tettem föl a kérdést: — Ki a községi ta­nácselnök? — Közülük egyet­lenegy sem tudta megmonda­ni. — A régit ismertük, de most új van. — Ez volt a valóság­hoz legközelebb eső válasz. Nem folytattam tovább. A példákból is világosan ki­tűnik, nincs rendjén valami e kérdés körül. Pedig ma olyan sokat beszélünk a közéleti ér­deklődés szükségességéről. Mert ez is hozzátartozik, hogy magunk, vagy gyermekeink is ismerjék az országos, de a he­lyi vezetőket is... és hogy a felnőttek is ismerjék őket. Ha már személyesen nem is, de legalább névről ismerjék az emberek a vezetőiket, még azok is, akik nem, vagy nem sokat mozognak a közéletben és újságot is ritkán olvasnak. á. gy. Versenypálya? A pilisi Rákóczi út újabban — és leginkább estén­ként — részeg inotorozók ver­senypályája lett. Ezek a bátor és felelőtlen „vad­emberek”, miután a „Sirály” ven­déglőben alaposan felöntöttek a ga­ratra, nyeregbe pattannak huszá­rosán és — hajrá! — adják a gázt, bömböl a motor. Pannóniák, Já­rnák, Simpsonok, stb. úgy mennek, mint a villám —, persze, nem olyan gyorsan, csak olyan cik-cakk­banü! Ugyancsak legyen rendben az életbiztosítása an­nak a jámbor föl­di halandónak, aki előttük át me­részel menni az úttest egyik olda­láról a másikra! A napokban bukott fel moto­rostul egy ilyen „fenegyerek”. Ügy ő, mint utasa a csodával határos véletlen folytán csak könnyebb sé­rülést szenvedett. Mindkettő — kü­lönösen a vezető — sok szeszt ivott e napon. A fekete Pannónia első ke­reke — nem mon­dom — tisztessé­gesen elferdült, így csak bajosan tudták hazatolni, egy Mária-telepen levő utcácskába. A fickóknak a baj mellett volt egy igen nagy sze­rencséjük: esésü­ket nem látta egy rendőr! Mert bi­zony esténként Pilisen igen ritka a hatósági közeg. Pedig nem ártana időnként rendet teremteni, s el­venni a fenegye­rekek kedvét az életveszélyes mo­torozástól. r. j. Megkezdték a burgonyabogár elleni védekezést a monori Üj Élet Tsz 195 holdas tábláján. A Sewin 85 WP nagy hatású permetezőszer, tavaly is megvédte területüket a kolorádó- bogár pusztításától. Képünkön Vida Gábor növényvédő gépész és Macák Sán­dor munkagépkezelő permetezőgépbe keveri a vegyszert. Péterffy 1 " ' ......... , "■ 1111 ' ' ■ ' ...............„mm XI V. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1972. JŰNIUS 6., KEDD SÜLYSÁP, TÜZÉP-TELEP Milyen az építőanyag-ellátás? Ami van és ami hiányzik — Jól dolgozó kollektíva Június 9-én, Gyomron Szakszervezeti nap A monori járási hivatal ren­dezésében június 9-én, pénte­ken egész napos szakszervezeti nap lesz Gyomron, a Strand­kert szabadtéri színpadán. A program keretében tanácsi ve­télkedők és sportversenyek ±s lesznek. A szakszervezeti na­pon a járás csaknem vala­mennyi tanácsi dolgozója részt vesz. A községi tanácsokon ezen a napon csak ügyeleti félfogadás lesz. MA GYOMRON Nyolcadikosok vendéglátása A gyömrői kulturális na­pok keretében, a művelődési ház ma délután a négy álta­lános iskola végzős nyolcadi­kosait látja vendégül. Bemu­tatják a művelődési intézmény munkáját, a nyolcadikosok ta­lálkoznak a község KISZ-ve- zetőivel és Dózsa György szü­letésének félévezredes évfor­dulója alkalmából vetélkedőt rendeznek számukra. A prog­ram a művelődési ház magnós klubjának ajándékműsorával zárul. MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Lear király X—II. Maglód: Kapaszkodj a felle­gekbe I—II. Mende: A medve és a baba. Monor: Nagy med­ve fiai. Nyáregyháza: Felsza­badítás III. Pilis: Furcsa pár. Üllő: Valaki az ajtó mögött. Vecsés: Az oroszlán ugrani ké­szül. XT özeledik már az idő a tanév befejezéséhez. Jó­formán csak néhány nap van hátra és kezdetét veszi a két­hónapos nagy nyári vakáció. Ezt érzik, tudják, várják már a gyerekek országszerte — így Pilisen is — ezért olyan szilaj ok, nyugtalanok. Szombat dél... Az iskola kapuján kilépve, a tanuló­sereg száz meg száz felé fröcs- csen szét a téren. A sok gye­rekből néhány a vásártér felé tart. Hárman ezek közül is ki­válnak. Tempósan mennek előre. Majd bekanyarodnak egy barátságos kis utcába, ahol szinte eltűnnek a lírai hangulatot árasztó elevenzöld júniusi fák alatt. Hangos ta­nakodásuk közepette nem ve­szik észre, hogy a nyomukban vagyok, s figyelem minden mozdulatukat. Az egyik, a magasabbik fiú hirtelen megáll, benyúl a tás­kájába és pár pillanatig tartó kotorászás után diadalmas mosollyal kiragad onnét egy csúzlit. Ekkorra már a két másik srác is .^lehorgonyoz” jobbról meg balról. Parittya- féléket varázsolnak elő ők is, valahonnét a kiskabátjuk bel­ső, rejtett zsebéből. Félmaréknyi kődarabkát sem felejtettek magukkal hoz­ni. Aztán megkezdődik a cél- balövés — természetesen ma­darakra. Az apró kavicsok surrogva röppennek a zöld lombok közé. Némelyik neki­csapódik a vastagabb faágak­nak. Azonban a legtöbbjük to­vább száll, magasan a házak felett, míg végezetül ráhulla­nak zörögve a tetőcserepekre, palákra. És a madarak? Ijedten rebbennek szanaszét a már biztonságot sem nyújtó lomb- sátorból. — Hát ez szép kis szórako­zás, nem mondom! A kis szárnyasok szeren­cséjükre baj nélkül úsztak meg a fiúk pajkos merényét. Valóban megúszták, mert a következő „akció”-ra már nem kerülhetett sor, mivel váratlanul odatoppantam a helyszínre. A csúzlik pedig villámgyorsan eltűntek a zse­bekben. A srácokkal élénk be­szélgetésbe bonyolódtam. Rö­videsen kiderült, hogy mind- hármójukat régóta ismerem, csak amióta utoljára találkoz­tam velük, eltelt egy kis idő, s megnőttek. Akkoriban az I. számú általános iskola alsós tanulói voltak, ma pedig már nyolcadikosok. A napokban a sülysápi TÜZÉP-telepet látogattam meg, s elsősorban az iránt ér­deklődtem, hogy milyen a te­lep építőanyag-ellátása? Bori Pál elmondotta, hogy jelenleg meszet, 500-as cementet és parkettát nem lehet kapni. Falazóanyagokat elsősor­ban azok kapnak, akik a ház építéséhez szükséges összes anyagra még 1971- ben bejelentették az igé­nyüket. Korlátlanul kap­ható viszont bitumen, 400- as és 600-as cement. Elegendő burkolólap, ajtó, ab­lakkeret és kátránypapír van raktáron. Nagy mennyiségben tárolnak tűzifát és dorogi bri­kettet is. A község kedvence azonban a berentei szén. He­tenként jön egy-két vagon, de rendszerint még az érkezés napján elfogy. A kokszot és a központi fűtéshez szükséges lengyel szenet éppen most szállítják. Karcsi egyedüli gyerek odaha­za. Erős testalkatú, közepes növésű. Haja, bőre barna. Hármas tanuló. Apja marós az EVIG-ben, édesanyja a tsz-ben dolgozik. Férfiasodó vállára teszem a kezemet. — No, Karcsi, mik a ter­veid a suli befejezése után? A fiú illedelmesen válaszol. — Géplakatos pályára ké­szülök. Monoron a Mezőgép­nél tanulom majd a szak­mát... — Hát te Laci ? ... — kér­dezem az előbbinél alacso­nyabb, vékony dongájú, szőke B. Lászlóit. — Neked mi az el­gondolásod? — Valószínűleg én is Mo­noira megyeik! — Karcsi mellé a Mezőgép­hez? — Nem! A gimnáziumiba. Tovább szeretnék tanulni. Az átlagom: 3,8. — No, csak kapcsolj rá szeptembertől! Kicsit kevés az a 3,8. Tudod? A srác válasz helyett le­hajtja a fejét. Szégyenlősen mosolyog. Azért később már megbátorodik, s elmondja, hogy a nyáron úttörőtáborba megy Aggtelek mellé. A szeptemberi hajrá előtt jó ez. Azt is megtudom tőle, hogy édesapja a Műszénter- melő Vállalat szerszámkészítő lakatosa, ki évek hosszú sora óta korán kel, siet a vonathoz, sokat dolgozik. Mindezt kis családjáért teszi, mert — nem utolsósorban — Laciból becsületes, művelt embert sze­retne faragni. Végezetül K. Karcsit, a fe­kete hajú, nyurga srácot fag­gatom: — Közepes tanuló va­gyok. Se jobb se rosszabb... Szobafestő és mázoló szakmá­ra megyek. Megvan már a helyem is. Tetszik tudni, ez az a mesterség, arpi aránylag nem nehéz, s mégis szépen lehet keresni! — Édesapádnak mi a fog­lalkozása? — Féklakatos a MÁV-nál Rákosrendezőm. A szót most már kurtábbra fogom. Bizonygatom a mada­rak és a fák hasznosságát, s a csúzli veszedelmes mivoltát. Elmesélem nekik azt a tavalyi szomorú esetet, amikor egy helybeli negyedikes kislány­nak véletlenül kicsúzlizták a bal szemét, , pítani, hogy a sülysápi TÜ- ZÉP tavaly óta sokat fejlő­dött. A múlt évben a lovas fogatokon kívül ugyanis csak egy, két és fél tonnás gépko­csi állt rendelkezésre. Az idén a fogyasztási szö­vetkezeit vezetősége be­szerzett egy 6 tonnás te­hergépkocsit is. Feltétlenül szólni kell a te­lep dolgozóiról is. Évek során jó kollektíva kovácsolódott össze. A legutóbbi értekezlet egyet­Az elmúlt hetekben a vihar és a jégverés jelentős károkat okozott a monori járás terü­A fiúk a fejüket csóválgat- ják. Tekintetükben az őszinte megértést látom felvillanni. Távozni készülök. — No, legények, sok szeren­csét az életben!... Férfias kézsizorítással bú­csúzkod unk. A három srác elindul... Ök mennek tovább elő­re, míg én visszafelé. A sarok­tól visszatekintek még. Örö­mömre szolgált, amit éppen akkor műveltek: szaggatták tépték apró darabokra a csúz­ligumikat, az ágasát pedig a lábukkal törték össze. len tárgya a szocialista munkaverseny értékelése volt. Itt többek közt két TÜZÉP- dolgozót, mégpedig Csordás Sándor brigádvezetőt és Diny- nyés Ágota adminisztrátort kiváló teljesítményükért ok­levéllel tüntették ki. Egyben mindkettőjük részére kétheti, rendkívüli bérösszeget szám­fejtettek. Ezenkívül még öten, példás munkájukért, szép pénzjutalomban részesül­tek. (krátky) létén is. Amint Rendek Sán­dor, az Állami Biztosító mo­nori fiókjának vezetője el­mondotta, a monori Kossuth, a nyáregyházi Béke és az ül­lői Kossuth tsz teljes szőlőte­rületét jégverés érte. A két pi­lisi közös gazdaságban az egyéb szántóföldi növények­ben tett kárt a jég. A monori Üj Élet Tsz területén évek óta nagy pusztítást végez a ho­mokverés. Ezúttal ugyan ki­sebb területet ért homokverés, a biztosító 40 ezer forintos kárt állapított meg. Több kö­zös gazdaságot ért még ezen kívül vihar- és tűzkár. Már mindenütt megállapították a károkat. A biztosító csaknem 200 ezer forintot fizet majd a károsult tsz-eknek. Rakovszky József fe.) SPORT Területi labdarúgás „B" csoport Monor—Kistarcsa 4:0 (1:0) Nagytarcsa, 300 néző, vezet­te Endes. Több mint 150 szurkoló kí­sérte el a csapatot. Jól kez­dett a monori csapat, a csa­tárok támadásai veszélyeseb­bek voltaic, minit a hazaiaké. A 30. percben Szegedi kapott jó labdát, egy-két csel után tisztára játszotta magát, és jól eltalált lövésével szemben a kapus tehetetlen volt, 1:0. A 40. percben Bajkai erős lövé­sét védte a kapus. Szünet után ismét a mono- riak kezdtek jobban. Az 55. percben közvetett sízabadrú- gáshoz jutott Monor, melyet Bajkai lőtt kapura, 2:0. A 60. percben Zákó csukafejese szállt centiméterekkel kapu mellé, majd a 62. percben Ka- csándi hagyott ki nagy hely­zetet. Bajkai a 68. percben szerezte meg a harmadik gólt, 3:0. Ezután a hazaiak sokat szabálytalankodtak, helyen­ként durván is játszottak. így jutott büntetőhöz a 72. perc­ben Monor, melyet Bajkai ér­tékesített, 4:0. A mérkőzés nagy küzdelmet hozott, de Monor jobb csatár­játékával biztosan nyerte meg. A hazai csapat erős be- lemenéseinek két súlyos sé­rültje is van, valamint a dur­va játék miatt két hazai és a monori Kacsándi jutott a ki­állítás sorsára. Monori ifi—Kistarcsai ifi 3:1. Farmos—Gyömrő 1:0 (0:0) Farmos, 400 néző, vezette: Balogh Zs. Kiesési rangadó a javából. A két 24 pontos csapat mér­kőzése feszült légkörben kez­dődött. A félidő végéig is Far­mos támadott többet. Szünet után már kiegyenlí­tettebb lett a küzdelem. Saj­nos, Balogh Zs. játékvezető sokszor tévedett, és ezzel többnyire a gyömrőieket súj­totta. Az 59. percben egy szög- letgúgás után Kele vállára pattant a labda, ám a játék­vezető óriási meglepetésre a 11-esre mutatott. A hazaiak mindent beleadtak, nem törte le őket a kihagyott 11-es. A 66. percben született meg a mérkőzés egyetlen gólja. Doli­náit az alapvonalnál szerel­ték, a farmosi jobbösszekötő beadta a labdát. Kalina vető­dött, ám kezéről a labda a középcsatár elé került, aki tíz méterről a jobb felső sarokba lőtte, 1:0. öt perc múlva Gud- ra Z. kapott jó labdát, már a kifutó farmosi kapust. Tarkót is átemelte, aztán kivárt, és hat méterről mellé lőtt. Tóth J. is előrejött. két helyzetet is elüsve+lenkedtek ezután a ^vömrőiek. A hazaiak győzelme megér­demelt. Gyömrői ifi—Farmosi ifi 1:1. Malinovszkij SE—Péteri 2:0. Meglepetés a vendégcsapat győzelme Péteri felett. (vitéz—gér) Egyébként meg lehet álla­Három srác elindul z esztendőik bizony gyor­san elszelelnek... P. Vihar- és jégkárok a termelőszövetkezetekben Megállapították a károkat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom