Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

1972 JŰNItlS I., VASÁRNAP 7 Fő a biztonság! Ismeretes, hogy a mozgó test — tehetetlensége folytán —* igyekszik megtartani a sebességét cs mozgása irányát. E fizikai alaptörvény érteimében karambolkor az autóban utazók az ülésbő! k'emelkedve a kocsi belső felületéhez (műszerfalhoz, szélvédő üveghez stb.) csapódnak, ami rendkívül súlyos követ­kezményekkel jár. Ennek bekövetkezését hivatott megakadá­lyozni a biztonsági öv. Egy svédországi felmérés szerint a biz­tonsági övét nem használó, illetőleg a leszíjazott járműutasok halálos kimenetelű baleseteinek aránya 8:1. A biztonsági övékkel és azok felszerelésével szemben sok­féle kívánalom merül fel. A hevedernek és a csatnak három tonna terhelést kell elbírnia. Be- és kikapcsolásnál a gyorsa­ság és a biztonság egyaránt nélkülözhetetlen. Baleseteknél a csat ne nyíljon ki, de szétkapcsolása mégis egyszerű legyen. Csak a három helyen rögzített biztonsági öv, mely derék- és vállpántból áll, felel meg maradéktalanul a követelményeknek. Az övét csakis az alvázhoz és a felépítmény stabil részeihez szabad rögzíteni. Az ülés vagy a gépkocsi bármelyik könnyen elmozduló része alkalmatlan a rögzítésre (a legtöbb gépkocsi­ban már előre kiképezik a rögzítési helyeket a gyártás során). A biztonság érdekében érdemes eltűrni az övék használa­tából eredő kisebb kényelmetlenségeket. Az utóbbi időben egyébként több ilyen megoldás született, amely egyre „elvi­selhetőbbé” teszi a biztonsági öv használatát. A GÉPKOCSI AZ EMBER JÓBARÁTJA, SEGÍTŐTÁR­SA, DE UGYANAKKOR EL­LENSÉGE IS LEHET. SEGÍ­TŐTÁRS A NEHÉZ MUN­KÁK ELVÉGZÉSÉBEN, A TÁVOLSÁGOK LEKÜZDÉ­SÉBEN, AZ IDŐ MEGTAKA­RÍTÁSÁBAN, DE NYOMBAN ELLENSÉGGÉ VÁLIK, HA NEM RENDELTETÉSSZE­RŰEN S NEM A SZÜKSÉGES SZABÁLYOK ÉS ELŐÍRÁ­SOKNAK MEGFELELŐEN BÁNUNK VELE. MAI TUDO­MÁNY-TECHNIKAI OLDA­LUNKAT A GÉPKOCSIK VI­LÁGÁBÓL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE. Ejy slukkot se! Pillanatnyi figyelmetlen­ség a volán mellett emberek életét veszélyeztetheti. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung olyan autóbaleseteket ismertet, amelyeknél a ciga­rettából kihulló parázs meg­égette a vezetőt, ez figyelmét reflexszerűen elterelte, el­vesztette uralmát a kocsi fe­lett és balesetet szenvedett, illetve okozott. Nemcsak saját magát, ha­nem a mellette, vagy vele szemben haladó járművek utasait is veszélybe sodorhat­ja a dohányzó gépkocsiveze­tő. Könnyen tájékozódik a gép­kocsik számos fajtája között az, aki akár kedvtelésből, akár szakmai közelségből jól ismeri azok szerkezeti felépítését. De mit tegyen az, aki nincs a szükséges tudnivalók birtoká­ban? Nos, ismerkedjék meg legalább azokkal a szakkifeje­zésekkel, alapfogalmakkal, amelyek a gépkocsik jellemzé­sére szolgálnak, s amelyek az áhított gépkocsi kiválasztása­kor, megvételekor elengedhe­tetlenek. Hengerek és lóerő Annyit valószínűleg min­denki tud az autóról, hogy azt dugattyús robbanómotor hajt­ja. A hengerek száma, amely­ben a dugattyúk mozognak, a gépkocsi egyik jellemzője. Az autómotorok legalább kéthen- geresek. Ettől felfelé 3, 4, 6, 8 (nagyon ritkán 16) lehet a hen­gerek száma. Azt már most jó lesz megjegyezni, hogy az autómotor járása annál egyen- ■ letesebb, minél több a henge­reinek a száma. Gyakran hall­hatjuk azt a kifejezést, hogy egy autónak „kétliteres” vagy „kétezer köbcentis” motorja van. Mit jelent ez? A dugaty- tyúnak a hengerben elfoglalt alsó helyzeténél a dugattyú fölött levő hengeres rész köb­tartalmáról van itt szó, ame­lyet űrmértékkel jellemzőnk. Az említett „kétezer köbcen­ti” a motor összes hengereinek együttes űrtartalmát jelenti. A következő kifejezés szoro­san összefügg az előzővel. A motor teljesítményét a fiziká­ból ismert lóerőegységgel fe­jezzük ki. A motor teljesítmé­nye elsősorban a hengerek űr­tartalmától függ és ezen kívül még nagyon sok más tényező­Érkeznek tői, melyek közül e helyen csak a fordulatszámra és az üzemanyag minőségére uta­lunk. Négyütemű — kétütemű Azt tehát már tudjuk, mit jelent az, hogy az autónak „negyhengeres, ezer köbcentis, negyven lóerős” motorja van. De ha még azt is hozzáteszik, hogy „négyütemű”, akkor már újabb kifejezéssel kell megis­merkednünk. Erről annyit, hogy a kétütemű motorban egy oda-vissza mozgás alatt játszódik le a hengertérben a szívás, sűrítés, robbanás és ki- pufogás művelete, míg a négyütemű motornál ehhez a dugattyú két oda-vissza moz­gására van szükség. A négy­ütemű motornál a szívást és a kipufogást vezérelt szelepek szabályozzák, míg a kétütemű motornál csak ún. csatornák vannak, melyek nyitását-zárá- sát maga a dugattyú végzi el. Miután a motorokra vonat­kozó leglényegesebb néhány kifejezést megmagyaráztuk, azt vizsgáljuk meg, hogy hol helyezkedik el a motor a gép­kocsikban és a hajtóerőt az első vagy a hátsó kerekeknek adja-e át. Ezek szerint a kö­vetkező kombinációk haszná­latosak: elsőkerékhajtás, mo­tor elöl; hátsókerékhajtás, motor hátul. Mind az első-, mind a hátsókerékhajtásnak számos előnye és hátránya van. Az elsőkerékhajtású ko­csi kevésbé hajlamos a csú­szásra és farolásra, viszont a kapaszkodóképessége nem olyan jó. A hátsókerékhajtás (motor hátul) elrendezés igen jó kapaszkodóképességet ered­ményez, a kocsiszekrény férő­helyének jobb a kihasználása (méreteihez képest). Sebesség és gyorsulás Sokan hajlamosak arra, hogy egy gépkocsit csak a se­bessége szerint ítéljék meg, vagyis aszerint, hogy a sebes­ségmérő órán minél nagyobb számok legyenek feltüntetve. Pedig ez nagyon helytelen né­a Zsigulik zőpont. Ma már az összes for­galomba kerülő gépkocsik ké­pesek arra, hogy elérjék az óránkénti 100 km-es, vagy en­nél magasabb sebességet, de ezzel a sebességgel tartósan csak autópályákon lehet ha­ladni. Ezekben pedig Magyar- ország ma még nem bővelke­dik. A maximális sebesség érté­kénél sokkal fontosabb ténye­ző a gyorsulási képesség, ami a gépkocsi álló helyzetéből, vagy haladó mozgásából a nagy sebességre való minél rövidebb időn belüli felgyor­sulást jelenti. Nagy jelentősé­ge van a jó gyorsulási képes­ségnek indulásokkor, előzé­sekkor, vagy kanyarok, fordu­lók vétele után. Az mindig előnyös, ha a gépkocsinak van bizonyos „lóerőfeleslege”, vagyis erősebb motorral ren­delkezik, nemcsak olyannal, amely négy személy számára éppen hogy elegendő. Üzemanyag és pénztárca Joggal felvetődik az a prob­léma, hogy a nagyobb motor több üzemanyagot fogyaszt. Ezt mérlegelve nézzük meg tehát, hogy miként is állunk az üzemanyag-fogyasztás kér­désével. Kétütemű motoroknál az olajat a benzinhez keverik 1:30—1:3ö arányban, négyüte­mű motoroknál az olaj a ben­zintől elkülönített rendszer­ben kering. Tény az, hogy az olajfogyasztás az előbbi eset­ben közel háromszor annyi, mint az utóbbinál. Ez pedig az üzemköltséget bizony befolyá­solja. Ugyancsak tény, hogy a kétütemű motorok üzemanyag­fogyasztása kb. 30 százalékkal magasabb, mint az azonos ka­tegóriájú négyüteműeké. „Milyen autót vegyek?” Nos, az elmondottakból kitűnik, hogy bizony sokoldalúan kell mérlegelni az igényekhez mért — anyagi és beszerzési — le­hetőségeket a vásárlás előtt. Attól azonban óva intjük a leendő autótulajdonosokat, hogy csupán formája és szí­ne alapján ítéljenek meg egy- egy gépkocsit. Rövidebb Sebességkorlátozás Svédországban Drasztikus Sebességkorláto­zást léptettek életbe gépkocsik számára Svédországban. Az egész országban a maximális sebességet általában óránként 70 km-ben állapították meg. 100 km jóra maximális sebes­séget csak a gyorsforgalmi utakon engedélyeznek. Jól ki­épített, széles országutakon és kis forgalmú mellékutakon a maximális sebesség 90 km fór a. Lakott területen és városok­ban az engedélyezett maximá­lis sebesség gyakran igen ala­csony. A forgalomirányítás jelentős megkönnyítésére szolgál a svéd Almex-gyár által kidolgozott és gyártott ún. ABC-rend- szer, amelynek lényege: a közlekedésben részt vevő közlekedési eszközökben elhelyezett adatfeldolgozó rendszer gyűjti és tá­rolja a forgalomra vonatkozó legfontosabb adatokat, s ezeket vagy közvetlenül rádió útján továbbítja a forgalomirányító központba, vagy későbbi értékelés céljából mágneses adattáro­lóban gyűjti össze. Az új rendszer iránt az európai nagyváro­sokban igen nagy az érdeklődés. Dublinben rövidesen beve­zetésre is kerül. Exkavátor a tundrán A belorusz „óriás” Az autók biztonságosabbá tétele érdekében a Daimler- Benz gyár, a világhírű Mer­cedeseket előállító cég, évek óta úttörő munkát végez. Az általuk kifejlesztett ún. blok­kolásgátló fékrendszer meg­akadályozza a kerekek befé- keződését, azon felismerés alapján, hogy a leblokkolt kerekeknek nincs oldalvezeté­sük és a fékhatásuk is ki­sebb. Az új fékrendszer az alábbi fő részekből tevődik össze: érzékelők mind a négy keré­ken; elektronikus vezérlés; hidraulikus szabályozósze­lep visszaállító szivattyúval. Ha fékezésnél valamelyik ke­rék blokkol, a forgás sebessé­ge hirtelen csökken. Az érzé­kelő ezt azonnal „jelenti” az elektronikának, amely a se­bességcsökkenést villámgyor­san egybeveti a maximálisan megengedett értékekkel, és parancsot továbbit az elektro­mágneses szabályozó szelep­hez, ami az érintett kerék fékfolyadéknyomását oly mértékben csökkenti, hogy a rohamos sebességcsökkenés megállapodjék. Mindez az au­tóvezető beavatkozása nélkül tnegy végbe. Az ábrából az tűnik ki, kogy fékezésnél a 100 km/óra sebességgel futó kocsik közül az új fékrendszerrel felszerelt sötét kocsi fékűtja mintegy tíz méterrel tövidebb. Nemrég próbállak ki egy, az örök tél birodalmában is mun­kaképes exkavátort a Szovjet- un'óban. A gép alkatrészeit és szerelési csomópontjait magas szilárdságú acélból és fagyálló gumiból készítették. Az exka­vátort nagy teljesítményű ge­nerátorral és akkumulátorok­kal szerelték fel. A gép egy óra alatt mintegy 300 köbmé­ter fagyott földet mozgat meg. Ha valaki megpróbálná feszí­tővassal fellazítani Csukotka vagy a Tajmir fagyott földjét, érces pengést hallana, és a fe­szítővas félrecsúszna, mintha valamilyen fémtárgyba ütkö­zött volna. A geológusok viszont felbe­csülhetetlenül gazdag ásványi kincsekre bukkantak a tund­rák mélyén. Űj városok és vállalatok épültek, amelyek nemcsak a felszínen, hanem a fagyott föld mélye felé is ter­jeszkedtek. A Szovjetunió különböző ré­szein gyártott gépekkel „lefa­ragták’ a meglehetősen vastag talaj- és moharéteget, amely már 30—30 centiméternyi mé­lyen az örök fagy birodalmába megy át. A special's, a mocsa­rakon is áthatoló vontatók és „szarvasbőrbe bújtatott” te­herautók után megjelent a tundrán az exkavátor is. A közlekedési és szállítóesz­közök fejlődéstörténetét fi­gyelve, nehéz lenne megjósol­ni, hogy mi lesz a méretek' és teljesítmények felső határa. A személyszállító repülőgépek befogadóképessége még nem is olyan régen legfeljebb 100— 120 fő volt, ma már viszont 500 utas számára gyártanak nagy hatósugarú gépeket és már tervezik az ezer személyt befogadó óriásokat is. Egyes személyautó-típusok motortel­jesítménye eléri a 300—350 ló­erőt, amivel korábban soha nem remélt sebességeket érhet el a kocsi vezetője. A „gigantok” sorában méltó hely illeti meg a szovjet gyárt­mányú óriásdömpert is, mely szaki jellemzőkkel bíró kor­szerű konstrukció. Olyan ma­gas, mint egy emeletes ház és 750 mázsa terhet tud szállí­tani. Teljes súlya megrakott állapotban 123 tonna (!). A dömper „szíve” a 850 lóerős motor, ami egy elektromos ge­nerátort hajt. A termelt áram forgatja a hátsó kerekek elektromotorjait, aminek az az előnye, hogy nincs szükség kardántengelyre és tengely- kapcsolóra, de még differen­ciálműre sem. Az óriásdömper első pillantásra esetlennek tű­nik, ám valójában igen moz­gékony. Fordulási sugara meg­lepően kicsi. A vezetőkabint légmentes hő- és hangszige­teléssel látták el, belvilága megfelelően temperálható. A dömper természetesen csak ott használható gazdasá­gosan, ahol megfelelően nagy anyagmennyiség elszállításáról kell gondoskodni (homok- és kőbányák, külszíni ércfejtések stb.), és ahol az utak teherbí­rása is megfelel a követelmé­nyeknek. lenyűgöző méretekkel és mű­Drót nélküli forgáomellmörm Milyen autót vegyek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom