Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
1972. JÜNTUS 4., VASÁRNAP afEcif’i iJtíriap 5 Ötszáz termék Poznanba Űtnak indították a magyar kiállítók utolsó szállítmányát a poznani vásárra, amely június 11-én nyitja meg kapuit. A HTJNGEXPO szervezésében ebben az évben 23 magyar külkereskedelmi vállalat mintegy 80 ipari üzem csaknem 500 termékét vonultatja fel ezen a nemzetközi seregszemlén, amely a szocialista országok egyik legtekintélyesebb műszaki jellegű általános vására. Az összesen 2300 négyzetméternyi magyar pavilonban és 570 négyzetméternyi szabad területen kiállított magyar áru 70 százaléka gép- és műszeripari termék, 30 százaléka pedig fogyasztói cikk. ÖTVENEZER KUPAK A szorgalmas fröccsöntő automata műszakonként 50 ezer kupakot készít a szentendrei tollkombinátból kikerülő rost- i romokhoz. T*. *0$«. ■»* • • >**»•TJrbán Tamás felvétele Erdei rejtelmek nyomában Miért vándorol a szarvas? - Hová lettek a tapsi fülesek? Vadászkesergő: „Felneveljük a bamba borjút, míg nyársas, itt legel erdeinkben, vadföldet telepítünk neki, télen takarmányt hordunk az erdőre, és amikor végre felserdül, agan- csos-koronás bika lesz, már héthatáron túl jár. Másutt lövik meg, más gyarapszik vele”, „Pusztulnak a nyulak, apad a teríték!” — hangzik a vészjel mindenünnen. „Példátlan eset” — így a levél, s küldenek mellé néhány elhullajtott dámlapátot Kecskemétről. „Megrágják a dá- mok a hullott agancsot”, — ilyen még sosem volt. Vándorol a szarvas, tűnik a nyúl, furcsa szokásokat vesz föl a dám... De miért? Sokszáz efféle „miért?” akad, amire — tudományos érdeklődéstől vezetve, vagy a nemzetgazdaság érdekeitől indíttatva — vadvilágunk hivatásos felderi- tői keresnek választ. Támaszpontjukat a fővárostól alig kőhaj ításnyira, Pest megye belső szegélyén rendezték be; a Telki Állami Erdő- és Vadgazdaság nyújt otthont a Vad- biológiai Állomásnak. Új távlatok Modemívű fehér épület. Egészen olyan, mint a tudomány-titkok tengerére vezérelt kutató-hajója. Szelíd zöld öbölben horgonyoz, s a távolban köröskörül a látóhatárt nyaldosó szökőár: a Buda vidéki erdők hegyrekapaszkodó gyertyánosai, tölgyesei, fenyők rengetege. A megkapóan változatos, völgyekkel átszeldelt vidék lombpalástja gazdag vadállomány — s2Mrvasok, dómok, vaddisznók és muflonok — életét rejti a kiváncsi tekintetek elől. Számunkra azonban az első rejtély, kik és mi módon bogozzák az erdők titkát? Fél tucat kérdést megtakarítandó, szakszerű leírást tesznek elém. Nézzük: „A hazai intézményes vadbiológiai kutatás 25 éves múltra tekint vissza. E munka eredményei: a vadgazdálkodás egyre magasabb színvonala és nem utolsósorban a Vadászati Világkiállítás sikere új távlatokat nyitott e tudományág előtt. Feladata egy szélesebb körű kutatási program kidolgozása, a hazai kutatómunka összehangolt irányítása. Eszerint: a vadkár-elhárítás témáján az Erdészeti Tudományos Kutató Intézetben dolgoznak, a vadállomány környezeti viszonyainak vizsgálata a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen történik, az apróvadgazdálkodás kérdéseivel a gödöllői Agrártudományi Egyetemen foglalkoznak, a nagyvad kutatás témáját, s a teljes program koordinálását pedig a Vadbiológiai Állomás szakemberei végzik el.” Közvetve az ország lakosságának egyötöde már találkozott beszélgető partnereimmel, ha nem is személyesen. A maroknyi csoport vezetője, dr. Fodor Tamás és munkatársai, dr. Studinka László, Koltay András és Homonnay Zsombor, a Vadászati Világkiállítás szakmai rendezői voltak. Próbált vadászemberek valamennyien, az erdő törvényeiben, a vad szokásaiban, s a tudományos kérdésekben igencsak eligazodnak. Jóllehet, valamennyiük urbánus ember, de igazán csak az erdőn-mezőn élnek, mintha az örökké úton járó Herman Ottó lelkét örökölték volna. Mindjárt javasolják is, hogy míg beszélünk, bejárhatjuk az állomás háza táját. A „nyúlkérdés” — Igen érdekes kérdés a szarvas vándorlása a Dél-Du- nántúlon — hallom a tanácskozóterem és a könyvtárszoba között az immár ismerős témát. — Miért vándorol az állat? Milyen távolságot jár be? Megállapodik-e néhanap valahol? Állandóan vándorolnak, vagy egyszerűen csak lakhelyet változtatnak egyes kapitális bikák? Kérdéseinkre a Geméncen kezdődő kísérletek adnak majd választ — magyarázza Fodor dr. — Ezúttal kipróbáljuk immobilizációs módszerünk és a jelölési módok alkalmazását is. Az immobilizáció, magyarul helyben marasztás módszerét dr.' Fábián Gyula, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára, az íjászsport nagy hódolója dolgozta ki. Külföldi tapasztalatok alapján elkészítette a bénítószeres fecskendőnyilat röpítő számszeríj prototípusát. S bár a hasonló rendeltetésű kispuska is alkalmas a kiszemelt vad ideiglenes leterítésé- re, a zajtalanul suhanó nyílvessző mellett szólt: ha célt vét a vadász, akkor sem csap zajt, nem riasztja el a vadat. — De mivel jelölik meg az állatot? — A borjakat fülgombbal. Kísérleteztünk nyakörvvel, s egy érdekes eljárással is, a mélyhűtött billog alkalmazásával. Az ily módon előkészített szerszám, mintha csak megtüzesítenék, mégis fájdalommentesen kipusztítja a szőrtüszőket, így távcsővel, messziről is észrevehetjük a jelölést. A földszinten járunk. Ajtó nyílik: fehérség, tisztaság, pipetták, műszerek, egyszóval laboratórium. Fiatal lány metszetet készít, koccannak az üveglapok, a fémmel borított asztal fölé pedig vékony férfi hajlik elmélyültem Dr. Honig Miklós állatorvos. Süldő- nyulat boncol olyan finoman, tisztán, hogy ez a kifejezés nem is illik ide. A tapsifülest döglötten találták. Mi történt vele? Ez egyelőre még bizonytalan. Megint egy kutatási témánál vagyunk. Vészesen apad a nyúlállomány. Hová lettek a nyulak? — Nem tudjuk. Most kellett ráébrednünk, hogy az egyik legközismertebb vadfajunkat, a nyulat nem ismerjük. Hazánkban az 1930-as évek vadászatain egymillió nyulat lőttek. Az elmúlt évben a negyedét. Nyúlállományunk mintegy 850 ezer darab, háromszázezerrel kevesebb, mint tíz éve. A „nyúlkérdés” mindenre kiterjedő kivizsgálásában számos intézmény, szakember, növényvédő, állatorvos vesz részt. A titokzatos dámvadak Szekérhanyagolta keréknyomon baktatunk. Az erdei ösvényt vadcsapda szeli ketté. Ügy menetközben néhány szó, félmondat esik még a muflontelepítésről, helikopteres vadszámlálásról, meg hogy miért éppen Magyarországon él a világ legjobb dámvadállománya, — ez különben rejtély. Jelez az erdei kronométer: a kakukk. Jobbról megroppan egy ág. Vaddisznó. Koca, néhány malackával. Már vör- henyes kamaszöltözékre cserélték a csíkos gyermekruhát. Mit sem zavartatva poroszkál- nak a ritkás szálerdőben. A zöld alagútból tisztásra jutunk, túlpartja' lapos Sziklaperem. Kitágul előttünk a látóhatár, körben a budai hegység jellegzetes vonulata. Ez itt a csendövezet. Az autósok rendszerint túlfutnak rajta, gyalogos turista nem jut el idáig. Az év nagyobb részében alig háborgatja ember. Kísérőim mondják: „minden délben kisétálunk ide a sziklához”. A gazda szeme hizlalja a jószágot? Bizonnyal, mégha az vad jószág is, s nem is egészen az övék. Apor Zoltán AZ ISKOLAPOLITIKA KÉRDÉSÉI Túlterheltek-e a tanulók? - Merre tart a napközi? - Az egész napos iskoláké a jövő? Válaszol: dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes A szülőket, a pedagógusokat és a diákokat egyformán érdeklő kérdésekkel kerestük fel dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettest. • Oktatási rendszerűnk vitathatatlan eredményeket pro- dukált. Ha azonban a jövőhöz mérjük az igényeket, úgy tűnik, iskolapolitikánk nem eléggé előrelátó, még kevésbé ru- galmas. Mi a véleménye erről Gosztonyi elvtársnak? — Először a népgazdaság igényeihez való alkalmazkodásról kívánok szólni. Csak az utóbbi években került kidolgozásra a szakember- szükséglet távlati terve. Ezek az oktatásszervezés és tervezés számára egyelőre nem eléggé egzaktak. Egyébként külföldön is a nehéz problémák közé tartozik a szakember-szükséglet távlati tervének elkészítése. A fő nehézség abban mutatkozik, hogy egyelőre nem állnak rendelkezésre olyan mutatók, melyek a műszaki fejlettség, a társadalmi termelés és munkamegosztás távlataira vonatkoznak, és az oktatástervezéshez szükséges egzaktsággal rendelkeznek. Egyszóval: a jövőkutatás, a prognosztika egyelőre gyerekcipőben jár. Az oktatási rendszer vonatkozásában bizonyos számítások és tervek vannak, főleg a hálózatfejlesztésre vonatkozóan. A nagyobb baj az, hogy az oktatáspolitikai koncepciókban nem sikerült eléggé előrelátó programot kidolgozni. Most vagyunk abban a helyzetben, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát követően elemeztük az oktatás helyzetét, és a továbbfejlesztés irányelveire nézve határozatunk lesz. Annak alapján fogjuk kidolgozni a 15 éves távlati tervet, amely tartalmi koncepciókat és hálózatfejlesztési kereteket is magában foglal. * A tanulók túlterhelésén — bár az utóbbi években történtek intézkedések —, eddig nem sikerült megnyugtatóan segíteni. Mikor csökkentik az óraszámokat, s mikor lesznek differenciáltabbak a tanterv kiivetelményei? fis mikorra várható a pedagógusok heti kötelező óraszámának csökkentése? — A túlterhelés az egyik legsúlyosabb problémánk. Az iskolai munkánkat és tanterveinket ma is inkább a lexi- kalitás, mint a gondolkodóképesség fejlesztésére való törekvés jellemzi. Különösen nagy a túlterhelés a szakközépiskolákban, valamint a gimnáziumok tagozatos osztályaiban. Az egész problémát alapvetően új tantervek bevezetésével, illetve a középiskolák képzési céljainak módosításával tudjuk majd megoldani. Ez meglehetősen bonyolult munka lesz és komplexen csak a 70-es évek második felében készülhetnek el. Addig is azonban mindent el kell követnünk azért, hogy az adott keretek és lehetőségek között csökkentsük a tanulók túlterhelését. Természetesen meg kell jegyezni azt is, hogy a túlterhelésnek nemcsak iskolai (tanterv, tankönyv, módszer stb.) okai vannak, hanem gyakran a szülői ház ambíciói is hozzájárulnak ehhez. A pedagógusok heti óraszámának csökkentésére kész tervekkel rendelkezünk. Ezeket a terveket még a jelenlegi ötéves tervben kívánjuk megvalósítani. Az 1971-ben végrehajtott bérrendezéssel párhuzamosan ezt a feladatunkat nem lehetett megoldani. • A napközik és a tanulószobák sajnos zsúfoltak, s jelenlegi formájukban többségük- ben nem alkalmasak arra, hogy nyugodtan tanuljanak a gyerekek, nem beszélve a szabad idő okos, hasznos és kultúrált eltöltéséről. Hogyan lehetne korszerűsíteni a napköziket, ta- nulószobákat? — A napközik és tanulószobák — s tegyük hozzá, általában a diákotthonok is — többségükben valóban zsúfoltak. Iskoláink fejlesztése során nem tudtuk követni a szülők foglalkoztatásából származó igényeket. Pl. Budapesten az általános iskolai tanulók több mint 80 százalékának mindkét szülője dőlAz 1972-73-as tanév rendjéről Megemlékeznek az iskolák is Petőfi Sándorról, Dózsa Györgyről, Heinrich Heinéről és a főváros centenáriumáról Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása, amely szabályozza az 1972—73-as tanév tanulmányi rendjét valamennyi alsófokú oktatási intézményben, továbbá a gimnáziumokban és a szak- középiskolákban. A rendelkezés értelmében a szorgalmi idő változatlanul két félévre oszlik. Az első félév szeptember első munkanapján kezdődik és a téli szünet utolsó napján ér véget. A második félév előírt napon zárul. A tanulók első félévi osztályzatait — a december 21-i állapotot alapul véve — a téli szünetben sorra kerülő osztályozó értekezleten zárják le, és a szünet utáni első tanítási napon az ellenőrző könyv útján hozzák a szülők tudomására. A téli szünidő december 22-től január 7-ig, a tavaszi szünet április 5-től 14-lg tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3, a szünet utáni első tanítási nap április 16. Az érettségi, képesítő írásbeli vizsgákat valameny- nyi középiskola nappali tagozata május 11—19 között tartja meg. A tanévnyitó értekezletet 1972. augusztus utolsó hetében, a tanévzáró értekezletet pedig 1973. június 24-ig az igazgatók által kijelölt napon kell megtartani. A középiskola első osztályos tanulóinak beiratását június 13—14-én kell lebonyolítani. A miniszteri utasítás hangsúlyozza: az új tanév feladatainak kialakítása lényegesen bonyolultabb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Együtt jelentkezik az iskolareform végrehajtása, ennek széles körű vizsgálata, a korrekciók elvégzése, a jövő iskolájának tervezése, s ezzel együtt a korszerű szemlélet kialakítása, a tervek kidolgozása. Intézkedik az utasítás a különböző megemlékezésekről is. A tanévben megünnepli Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját. Az évforduló jelentőségére való tekintettel az ünnepélyek, rendezvények lebonyolításának segítésére a minisztérium ajánlást ad ki. 1972-ben megemlékeznek Dózsa György születésének 500. évfordulójáról. Az utasítás aláhúzza: Dózsa György egyéniségének, életének és munkájának ismertetésére a pedagógusok és az ifjúsági szervezetek egyaránt használják fel a tantárgyak adta lehetőségeket. Centenáriumra készül Budapest és vele az ország. Arra a 100 év előtti eseményre emlékeznek az iskolák is, amely lehetővé tette Pest, Buda és Óbuda ősi városok egyesítését, s Budapest modern világvárossá fejlődését. Heinrich Heinének, a német nép nagy forradalmi költője születésének 175. évfordulójára készül a haladó világ. Az iskolák az irodalmi órákon, irodalmi szakkörök keretében emlékeznek meg az évfordulóról. gozik. De így van ez a nagyobb városainkban és egyre inkább ez a tendencia érvényesül a mezőgazdasági centrumokban is. Éppen ezért a diákszociális ellátást a IV. és a következő ötéves tervek súlyponti feladatának tartjuk. Szerepét és funkcióját két irányban kívánjuk korszerűsíteni. Az egyik irány azt jelenti, hogy szorgalmazzuk a . tanácsi ráfordítások növelését , (hálózatfejlesztés, felszerelés), a másik irány, a tartalmi munkára vonatkozik. Ezeknek az intézményeknek ugyanis nem „megőrzőhelyeknek” kell lenniök, hanem a nevelés feladatait is el kell látniok. • Tudjuk, hogy egész napos iskolákkal kísérletezik a minisztérium. Milyenek a tapasztalatok? — Ezek a kísérletek eredményekkel kecsegtetnek. Egyenletesebb a tanulók terhelése, emelkedik neveltségi szintjük és javul a tanulmányi eredményük. Egészségesebb napi ritmust lehet megvalósítani az egész napos osztályokban. Megállapítható azonban, hogy személyi és tárgyi feltételekben magasabb igényeket kell kielégíteni, mint ahogyan ellátjuk jelenleg a napközi otthonokat és tanulószobákat. Ezért távlati feladataink között szerepeltethetjük az egész napos iskolai hálózat későbbi kiépítését. Addig a folyó kísérleteket figyeljük, összegezzük a tapasztalatokat • és azokat igyekszünk lehetőség szerint a napközi otthonokban is hasznosítani. • Mi a véleménye miniszterhelyettes elvtársnak a tagozatos osztályokról? Tapasztala - taink szerint ugyanis a szülők túlbecsülik azok jelentőségét, sőt kissé divatot is csinálnak belőle. így kialakulnak az úgynevezett elit tagozatok, az általános osztályok színvonala pedig csökken. Felteszik ezzel kapcsolatban azt a kérdést is: miért nem a második osztályban kezdik a tagozatokat? — A tagozatos osztályok rendszerének kialakításakor az volt a cél hogy egyes tanulóinknak jobb előrejutási lehetőséget biztosítunk átlag feletti érdeklődés, hajlam és tehetség esetében. Mindezt a munkás- és parasztgyermekek hátrányainak leküzdése érdekében tartottuk fontosnak. Jelenleg az alábbi problémákat látjuk: — Az említett célt csak részben érjük el mert főleg a gimnáziumban a tagozatos osztályokban kevesebb a fizikai dolgozók gyermeke, minta többi osztályokban; elsősorban a szülők ambíciója jut kifejezésre ezen osztályok ösz- szetételében és nem a tanulók tényleges hajlama, tehetsége; sajnos, a normál óraszám felett jelentkeznek azok a plusz óraszámok, amelyek a tagozat irányának megfelelő alaposabb képzést kívánták biztosítani. Így tehát ezekben az osztályokban ahogyan erről szó volt, még nagyobb a túlterhelés. A már említett továbbfejlesztésre vonatkozó munkálatokban van olyan tervünk —« legalábbis az egyik verzió szerint —, amelyet ha végül megvalósíthatunk, a második osztálytól kezdve differenciálódnak a tanulók. Itt azonban egy olyan probléma is mutatkozik, hogy amennyiben az általános iskola 7. és 8. osztályában elkezdjük a differenciálást, ez esetben kérdéses,- hogy helyes-e a gimnázium 2. osztályától való kezdés. Bizonyára további részletes munkálatokra és kísérletekre lesz szükség — fejezte be a miniszterhelyettes. Márkusz László k i
