Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám
N£C) vAíilop 1972. JÜNIUS 3., SZOMBAT KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Illés Endre Kossuth- díjas írónak, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójának írói tevékenysége elismeréséül 70. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonezi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Ilku Pál művelődésügyi miniszter. Véget ért az ünnepi könyvhét Növekvő vásárlókedv — Gyarapodó olvasótábor Pénteken befejeződött az ünnepi könyvhét, amely egyúttal az UNESCO nemzetközi könyvévének egyik jelentős központi programja volt hazánkban. Részletes adatok még nem állnak rendelkezéseinkre, any- nyi azonban már a zárás napján megállapítható, hogy az idei ünnepi könyvhét minden szempontból siVörösvári táncosok A NEMZETISÉGI TALÁLKOZÓRA KÉSZÜLNEK A pilisvörösvári együttes hat fiatal nem éri el a kilencven évet), délnémet utóbbi Komárom megyei fellépésen. tagja (összélctkoruk népviseletben a legTáncosokró lévér. szó, úgy gondoltam először, hogy valamilyen „pattogó mondat” illenék legjobban e sorok elejére, talán ez: „Libben a szoknya, dobban a láb ...” Ám amint beléptem a pilisvörösvári művelődési házba, s ott megpillantottam az éppen próbáló lányokat, fiúkat, rögtön elvetettem ezt az ötletet. A lányok többsége gyakorlás közben nadrágot visel, így hát nincs szoknya, ami libbenjen, bár kétségtelen: a lábak dobogtak s milyen csodálatosan. A pilisvörösvári német nemzetiségi együttes idén szeptemberben lesz „nagykorú”; 18 esztendős. 1954-ben alakult a csoport, természetesen akkor még nem a mostani táncosok voltak tagjai, lévén a jelenlegi rangidős, Peller Katalin, alig több, mint húsz éves. Az első jelentősebb dátum ezután 1955, amikor a vörösváriak a budapesti Vígszínházban mutatták be műsorukat. Lányi Ágoston, az együttes vezetője több mint húsz fiatalnak tart rendszeresen foglalkozást, emellett gyakorol már az utánpótlás: nemcsak az úttörők hanem a náluk kisebbek is. Noha német nemzetiségi együttesről van szó, a műsorban magyar táncok és dalok is szerepelnek, az igazi természetesen mégis az előbbi. És meg igazibb ez akkor, ha — nem úgy, mint a próbán — utcai ruhában és Hidas György harmonikajátékára ropják a táncot, hanem népviseletben, a pilisvörösvári zenekar kíséretével. Nem kell erre sem sokat várni. Június 18-án mutatják be műsorukat a pilisvörösvá- riak a II. Pest megyei nemzetiségi találkozón. Mészáros Sándor keres volt. Jelentősen megnőtt a városok, falvak vásárlása, nyomon követhető a könyvek iránti kereslet élénkülése. A könyvterjesztő vállalatok, a helyi szervek tengernyi jó ötlettel álltak elő: a guruló könyvesbolttól az utcán működő nyomdagépig. Kilencvenhat féle könyv jelent meg, több mint másfél- millió példányban: 30 kortársi magyar szépirodalmi alkotás félmillió, és 31 politikai, tudományos, szak- és ismeret- terjesztő munika közel félmillió kötetben. Rangos művek jelentek meg irodalmi életünk számos reprezentánsának tollából, s igen gazdag volt a Kortárs külföldi irodalmi alkotásainak kínálata Szinte elfogytak a Magvető antológiái, a Szép versek, a Körkép 71 és a Rivalda 70—71 kötetei. Az olvasóközönség változatlanul vonzódik a könyvutcákhoz és sátrakhoz, jó újításnak bizonyult a kiadói sátrak felállítása, szép eredményt könyvelhetnek el a szocialista országok kiadói —, az előzőeknél nagyobb forgalmat nyugtázva Az ünnepi könyvhét hagyományos záróeseményeként pénteken üzemi könyvterjesztőket és a pártszervezetek politikai műveket terjesztő aktivistáit tüntették ki a Pedagógusok Szakszervezete Fáklya klubjában. Az ünnepségen 30 üzemi könyvterjesztő és 20 pártaktivista kapott oklevelet és jutalmat. VÁRSZÍNHÁZ Július 7-én nyit a gyulai Várszíház. Elsőként történelmi dráma bemutatója szerepel a műsoron. A főpap és a fejedelem Báthori alakját idézi Áprily Lajos „Bíboros” című alkotása. SZEREPEL VISEGRAD IS Mátyástól Dózsáig Négyrészes tv-film A Dózsa-megemlékezések- ből a televízió is kiveszi a részét. Az évforduló alkalmából négyrészes sorozatot készítettek neves történészek bevonásával a legújabb kutatási eredményekre támaszkodva Alattvalók és királyok címmel. A produkció első része, a Mátyás halála, korabeli források alapján a király halálakor kialakult európai erőviszonyokat térképezi fel, szól Amerika fölfedezésének jelentőségéről és a török terjeszkedés fenyegetéséről. A Mohács előtt című epizód részletesen ismerteti a feudális monarchián belül kialakult viszályokat, pártharcokat, a Mohács című rész elsősorban a hadjárat részletes, szinte napról napra történő bemutatása, kommentálása. A sorozat befejező része pedig azt kutatja, ki volt Dózsa György. A produkció többek között arról informál, hogyan hallgatta el a konzervatív történetírás a XVI. század eleji parasztháborút, mi húzódott meg a reformkor rokonszenvező magatartása mögött, hogyan rágalmazta a horthysta történetírás Dózsa személyét. A film visegrádi, esztergomi, budapesti és pécsi műemlékek, okiratok „vallomásait” idézi, s bőséges szemléltető anyagot kölcsönöz a múzeumokból is. Június 25-én a televízió helyszíni közvetítésen számol be a Dózsa György születésének 500. évfordulóján Cegléden megrendezendő központi ünnepségről. Felvételről láthatjuk a szegedi ünnepi játékokról Illyés Gyula Dózsáról írt történelmi drámáját, s képernyőre kerül június 28-án Kása Ferenc Ítélet című nagy< sikerű filmje is. eORSIUM Mspllék? Feláldozták? s Hazánk legjelentősebb római kori ásatásának színhelyén, a táci Gorsiumban, ahol eddig több mint 700 000 leletre bukkantak a régészek, csupán egyetlen fegyvertöredéket találtak. Erre is egy kút mélyén bukkantak rá, egy halott férfi csontvázának szomszédságában. A halott homlokán hatalmas, kardvágástól eredő sebhely bizonyította, hogy . a hajdani római nem természetes halállal halt meg. A fejére nagy követ helyeztek a gorsiu- mi „gyilkosok”, s a kútba rejtették a „bűnjelet” is, a halott férfi aranyozott kardmarkolatának töredékét s a saruját. E két utóbbi lelet azt bizonyítja, hogy az ismeretlen halott római tiszt lehetett. A régészek feltételezése szerint FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK A HATTYÚ Molnár-bemutató a Madách Színházban „Az iro kegyes hazugságokkal segíthet leginkább az embereken”, mondotta egyszer Molnár Ferenc. Lehet, hogy „kegyes hazugságai” miatt volt a huszas, harmincas évek legsikeresebb színpadi írója, mert akkoriban bombasikerekhez jobbára csak hazugságok árán engedtek valakit. A hattyú is az író sikerfüllentései közé tartozik: hogyan jön rá a hercegkisasszonyba szerelmes nevelő úr, hogy bizony nem hozzá valók a fenséges kacsok. Molnár általában mindig ráébreszti a tisztes polgárt arra, hol a helye; semmi esetre sem fenségek között, grófok között, no persze nem Kőműves, vízvezeték-szerelő, asztalos, ács, hidegburkoló, burkoló, parkettás, tetőfedő, épületbádogos, villanyszerelő, vasbetonszerelő, lakatos, könnyűgénkezelő, gépkocsivezető szakmunkásokat, segéd- és betanított munkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezni lehet: a R ROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Bp. IX., Viola u. 45. is lakájok között, mert a polgárnak megvannak a sajái értékei, mint: racionális tudása és gondolkodása — a tanár úr páldául tudós csillagász —, amely értéktudatot adhat, s megakadályozza, ne törekedjen elérhetetlen célok felé. Molnár tehát úgy akar segíteni az embereken, hogy rábeszéli őket hovatartozásukra, „a suszter maradjon a kaptafánál”. Konfliktusai ennek a kétes tételnek az igazolásai, tét nincs drámai ösz- szeütközéseiben, csupán az író saját tétje: elég ötletes és briliáns technikával kavargat- ja-kevergeti-e a színpadon történteket ahhoz, hogy megbabonázza a nézőket? Sokszor megnyugtatták már Molnárt még életében, de halála után is — meg a közönségnek is elmesélték —, hogy nála jobban senki sem ismerte a színpadi fogásokat. Lehet. A nyugtatgatások közben hovatovább azt is elfelejtjük, hogy a színpadot minek az érdekében kell ismerni. Molnár Ferenc a saját érdekében ismerte meg a színpadot, s közben elfelejtette például azt is, hogy amikor A hattyút megírta, 1920- ban, éppen néhány hónappal azelőtt lehetett szemtanúja bizonyos történelmi változásoknak, amelyek a színpadi fogásoktól igencsak távol estek ... A rendező, Lengyel György, amikor színre vitte a Ma- dáchban ezt a fenséges környezetben játszódó hercegi idillt (a díszlettervező Köpeczi Bócz István és a jelmeztervező Mialkovszki Erzsébet érdeme: kitűnően ismerik a hercegek környezet- és kelléktárát), a legnagyobb gondot az okozhatta neki: vajon komolyan vegye, vagy tréfára fogja a dolgot. Győzött a rendező realitásérzéke és hu- moroa martva közvetítette Molnárt. Az első feivonasoan ez sikerült, a másodikban es a harmadikban az író ellenállt a rendező szándékának, s lett a darab operett — mivel zene nélküli —, operettlibrettó, amelyben minden van, primadonna és bonviván, szívdobogtató szerelem, pihegés, elsápadás, elakadó szó, elszoruló lélegzet, livrés inasok. Lengyel György idézőjelbe szerette volna mindezt tenni, de Molnár nem engedte, mert Molnár ügyesebb színpadi ember, mintsem kiengedje kezéből a darabját. Ha a rendező nem is, a színészek hálásak voltak az írónak. A szereplők közül Márkus László trónörököse briliánsán gügye és szórakozott volt. Tolnay Klári a fenséges asz- szonyból többszázadik „tol- nays” szerepét faragta. Lázár Mária jobb és emberibb volt az anyatrónörökösné szerepében, mint ahogy azt az író megírta. Pécsi Sándor a herceg-szerzetes logikátlanul felépített figurájából érző szívű, megértő atyát teremtett. Szemere Vera másodhegedűs hercegnőjéből kellőképpen bugyuta és beszámíthatatlan figurát formált. Sunyovszky Szilvia a címszerepben igyekezett sokszínű lenni, de nehéz egy lehetetlenül élettelen figurába életet lehelni. Dózsa László tudós tanár úrként kellőképpen kimért és merev volt, s érzékeltetni tudta, hogy álarca mögött temperamentumos szív dobog. Minedesetre Molnár javára szolgál, hogy megvallotta: írói eszménye a „kegyes hazugságok”, ezt tökéle‘esen meg is valósította. Berkovits György vagy meggyilkolták, vagy Gor- sium kelta lakossága áldozta feL A keltáknál ugyanis szinte minden kútban megtalálható az emberáldozat csontváDózsa György születésének 500. évfordulója alkalmából a Hadtörténeti Intézet, a Zrínyi Miklós katonai akadémia, a Zalka Máté műszaki katonai főiskola, a Kossuth Lajos katonai főiskola és a Kilián György repölő műszaki főiskola parancsnoksága pénteken délután emlékülést rendezett a Zrínyi akadémia dísztermében, Tóth Lajos vezérőrnagynak, az akadémia parancsnokának megnyitója után négy előadás hangzott el, amelyeket a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársai, illetve a Zrínyi akadémia tanárai tartottak. Tunézia Vácott Tegnap délután szép számú közönség és a város vezetőinek jelenlétében nyitották meg Vácott a Madách Imre művelődési központban a tunéziai kulturális hetet. A földszinti nagy teremben száz művészi fotón látható a köztársaság történelme, népművészete és jelene. A megnyitó után Róidha 7ÁU úr. a kulturális minisztérium munkatársa, fotóművész tartott tárlatvezetést, majd a művelődési ház filmszínházában három tunéziai játékfilmet mutattak be. Ma a Tunéziai Köztársaság budapesti nagykövete és a hazánkban tartózkodó művészegyüttes vezetői a Dunakanyarba látogatnak és megtekintik Vác nevezetességeit is. Család és iskola Együtt a pedagógusokkal ALIGHA AKAD ÉRTELMES EMBER, aki tagadná a szülők és nevelők pedagógiai együttműködésének szükségességét. S mégis, a valóságban csekély a tényleges pedagógiai összhang a szülői ház és az iskola között. Mert a helyes kapcsolatokat megtaláló, egszén szűk szülői rétegeken kívül, az egyik szárnyon ott van az iskolával szemben közömbösek sajnálatosan széles tábora, a másikon pedig azok állnak, akik unos-untalan a pedagógusok nyakán lógnak, hogy sürgölődésük-forgolódá- suk révén minél jobb színben tüntessék fel saját gyermeküket. Tulajdonképpen azonos tőről fakad mind a passzívak, mint pedig az önző túlbuzgók magatartása, mégpedig a pedagógusok szerepének félreértéséből. Ami a visszahúzódókat illeti: régebben, amikor gyerekük belépett az iskola első osztályába, még ők is több érdeklődést mutattak a tanítás és a nevelés iránt. Aztán jöttek a gyerek első sikertelenségei, s elkedvetlenedtek. Az elején még talán megkeresték a tanítót, beszéltek vele, de miután nem tapasztaltak ugrásszerű fejlődést gyereküknél, mind ritkább vendégek lettek az iskolában. Sőt, nem kevesen neheztelni kezdtek a pedagógusokra, mert azt hitték, minden csupán rajtuk múlik. S ezen a ponton találkoznak azokkal, akik a nevelési együttműködést szívesen cserélnék fel a „jó kapcsolatokkal”. Azokkal, akik szintén mindenhatónak tekintik a nevelőt, olyannak, akin kizárólagosan múlik, hogy milyen eredményt ért el a gyerek. A VALÓSÁGBAN a pedagógus személye, ha mégoly fontos is, csupán egyetlen tényező a nevelésben. Nem szabad minden eredménytelenséget tőle számonkémi, s nem kell a másik végleten minden sikert tőle várni. Korrekt, ám minden körülmények között kitartó, szilárd kapcsolatokra van szükség, s annak ismeretére, hogy mit kérhetünk tőlük, s mit nem. A pedagógus a gyereket egy bizonyos helyzetben, a tanulás, nevelődés folyamatában látja, mégpedig úgy, mint egy gyerekközösség tagját. Ebből következően két dologban tud igazán segíteni. Egyrészt annak a megláttatásában, hogy a tanulócsoport, vagy az iskola diákjaihoz viszonyítva hol tart a tudásban, emberré fejlődésében a mi gyerekünk, másrészt abban, hogy mit kell tenni a tanulás, nevelés eredményesebbé tétele érdekében. Ha ezeket az információkat helyesen értékelik a szülők, sokat tehetnek gyermekük előmen etelé ért. Azt azonban soha nem várhatják a nevelőtől, mert irreális követelmény, hogy egymaga megváltoztassa a gyerekeket. Sőt, arra sem vállalkozhat, hogy pontos nevelési receptét adjon, legfeljebb ötleteket. S ez érthető is, hiszen életének csak kisebbik részét tölti a gyerek az iskolában, ebben a családi otthontól oly lényegesen eltérő környezetben. A' nevelő legfeljebb azt látja, hogy az iskolában milyen a gyerek. Ebből azonban még nem tud meg mindent róla, ez még nem teszi számára lehetővé, hogy akár a legjobb, legkorszerűbb pedagógiai felkészültséggel is, tévedhetetlen, tanácsokat adjon. Mindez persze nem jelenti, hogy egyáltalán nem tud segíteni a gyerekek fejlesztésében. Igenis tud, de csak akkor, ha a szülők őszintén tájékoztatják a gyerekkel kapcsolatos tapasztalataikról. Ekkor, a gyerek teljesebb ismeretében megvan a lehetősége, hogy rátaláljanak a helyes nevelési módszereikre. De így is csak a lehetősége. Mert egyáltalán nem biztos, hogy az összes szükséges információ birtokában is, azonnal rátapintanak, mit kell tenniök. A PEDAGÓGIAI TUDOMÁNY nem nagyon hangoztatja, mert a laikusok előtt rontaná a hitelét, de az az igazság, hogy a nevelés a zsákutcák, a sikertelenségek, s egyben az állandó újrakezdések halmaza. Tagadhatatlan, hogy vannak törvényszerűségek a nevelésben — ezek a pedagógiai tudomány alapjai —, de az is igaz, hogy sok kínlódás, próbálkozás előz meg minden helyes nevelési eljárást. S ezekhez kell türelem és sok-sok kitartás. Nagyon rosszul teszik tehát azok a szülők, akik megvonják bizalmukat az iskolától, a nevelőktől, ha a gyerek valamilyen hibáján nem tudnak gyorsan változtatni. És rossz úton járnak azok is, akik a nevelés vesződségét a kapcsolatok rosszul értelmezett épít- getésével szeretnék megspórolni, mert mind ebben az esetben, mind pedig az előbbiben a gyerekkel való törődésről mondanak le. Tóth László t I
