Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

1972. JÚNIUS 18., VASÁRNAP PEST HEcrei 'íMííWífP KÖZISMERT TÉMA: A FÖLD, A LEVEGŐ ÉS A VI­ZEK SZENNYEZETTSÉGE, AMELY KÖVETKEZMENYE A TECHNIKA VILÁGMÉRE­TŰ, GYORS FEJLŐDÉSÉNEK. HOGYAN VÉDEKEZZÜNK ELLENE? — ERRE A KÉR­DÉSRE KERESI A VÁLASZT E HETI TUDOMÁNY-TECH­NIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK. Szétmállik a Parthenon Az UNESCO megbízásából háromtagú szakértőcsoport megvizsgálta Athén leghíre­sebb nevezetességét, az Akro- poliszon 2400 évvel ezelőtt épí­tett márványtemplomot, a Parthenont. A bizottság meg­állapította, hogy a levegő szennyezettségének hatására a márvány homokká válik, és szétmállik. E pillanatban még nem áll fenn az a veszély, hogy a templom beomlik, de a csodálatos építészeti alkotást máris kikezdte az idő. A szob­rokat és szobrászati díszítmé­nyeket az eső által odakerülő szén és kén korróziós hatása pusztítja, magát a márványt pedig a levegő szennyezettsé­ge. 2350 éven át ez nem oko­zott tondot, de Athén iparo­sodásának 40 éve alatt a leve­gő olyan szennyezetté vált, hogy hatására máris pariik a márvány. De kárt okoztak a vaskampók és új eresztékek is, amelyekkel a restaurátorok új márványdarabokat illesz­tettek a régihez. A szakértők szerint sikálni sem szabad a márványt. Ugyancsak kárt okoz a világhírű műemléknek a turizmus is: ezrével járják az ősi templomot a turisták, és tapossák a márványt — nem is mindig kíméletesen. Környezetrombolás és környezetvédelem Szoba — visszhang nélkül Nemrégiben a Minisztertanács napirendre tűzött egy — a; szokásostól kissé elütő — témát: a környezetvédelmet. A kü- j lünböző beszámolók elemzése után határozat született: az épí- \ tésügyi és városfejlesztési miniszter irányításával működő Or­szágos Területfejlesztési Bizottság dolgozza ki és koordinálja a népgazdasági ágazatok komplex környezetvédelmi felada­tait. Az a tény, hogy a környezetvédelem kormánypolitika ré­szévé vált, bizonyítja: súlyos és egyre fenyegetőbb jelenségről van szó. Ma már szinte az egész földkerekség aktuális gondja a környezetvédelem, ezért is az ENSZ 1972-t a „környezetvé­delem évévé” nyilvánította. ' A „bioszféra válsága” néven emlegetett nagyterjedelmű irodalomban első helyen áll a ievegőszennyezsttség problé­mája. Hogy milyen egyetemes és rohamosan növekvő ve­szély ez, bizonyítja például az is, hogy újabb megállapí­tásók szerint az eddig kifo­gástalanul tisztának tartott tengeri levegő is erősen szennyezett, mivel a száraz­földek felől érkező légáram­lások sok ezer kilométerre elviszik a levegőt szennnye- ző szilárd részecskéket: a port, hamut, füstöt stb. A technikai fejlődés okoz­ta károsodásokat a magasan fejlett technika segítségével lehet kompenzálni. Jól mutat­ja ezt például a nyugatnémet Farbwerke Höchst óriás vál­lalat esete. A 84 000 alkalma­zottat foglalkoztató, rend­kívül szennyező végterméke­ket produkáló üzem környe­zetében sokkal tisztább a le­vegő, mint Frankfurtban, vagy Berlinben, mert nagy gondot fordítanak — és sok pénzt — a levegő tisztaságá­nak megóvására, a szennye­zés közömbösítésére. De Lon­don példáját is felhozhatjuk; kutatók szerint — bármeny­nyire meglepő — az angol főváros levegője tisztább, mint Budapesté, mivel a vé­delmi technika sokkal ma­gasabb fokon áll. Milyen ez a védelmi tech­nika? Sok esetben nagyon egyszerű: rendeletekkel, szi-„ gorú bírságolással igyekez­nek védeni a levegő tisztasá­gát. Csakhogy a rendelet ön­magában nem elég. Bonyo­lult technikai berendezések szükségesek. Az említett nyu­gatnémet vegyipari gyár pél­dául 50 millió márka költ­séggel olyan központi derí­tőberendezést építtetett, amely megsemmisíti a kártékony anyagokat. A gyárban és a környező házak tetején na­gyon érzékeny műszerekkel OBaJfeltSolgozó üzemek levegőszeimjezése Új módszert dolgoztak ki az olajfeldolgozó üzemek egész­ségre ártalmas melléktermékeinek elégetésére, hogy azok ne kerülhessenek a levegőbe.' Az eljárás lényege: egy erőteljes légáramlat által táplált lángot fújnak egy tűzálló anyaggal bo­rított kamrába, s ebbe juttatják az olajfeldolgozás során kelet­kező ártalmas szerves anyagokat. A láng és az izzó tűzálló burkolat maradéktalanul elégeti ezeket az anyagokat. mérik a levegő gáz- és por- szennyezettségét, ha túllépi a megengedett normát, azon­nal intézkednek. A természet segítségét is igénybe ve­szik az ellenőrzéshez: a mé­rőállomások tetejére külön­böző tesztnövényeket helyez­nek el. A gépkocsik kipufogógáza a nagyvárosi levegőszennye­zés kardinális kérdése. En­nek egyetlen megnyugtató megoldása egyesek szerint az lehetne, ha a kőolajipari vál­lalatok ólommentes benzint hoznának forgalomba. Ennek a módszernek adóügyi buk­tatója van. Marad egy má­sik eljárás: méregteleníteni kell a kipufogógázokat. Ha a továbbiakban a vá. rosi fűtést vennénk vizsgá­lat alá, megint újabb nagy­fokú szennyező forrásra buk­kannánk. Itt a megoldás a gáz- vagy villanyfűtés le­hetne, ehhez viszont az kel­lene, hogy e két energiahor­dozó árát leszállítsák a szén, illetve az olaj árszintjére. Felvetődik a kérdés: az egyetlen lehetséges megol- dás-e az, hogy fejlesztjük a technikát — minden mást figyelmen kívül hagyva ■—, és vele együtt a szennyezést, majd a fejlett technika alap­ján — nagy költséggel^ — megszervezzük a védekezést ? Véleményünk szerint ez csu­pán a jelenlegi fejlett ipari társadalmak kényszerhelyze­tében reális és egyedüli meg­oldás. Valójában az a jó és ésszerű, ha a technika fej­lesztése közben. ügyelünk a szennyezés elkerülésére, a lehető legteljesebb kiküszö­bölésére. Különösen a szocialista or­szágokban van lehetőség arra, hogy a magánérdek gátló ha­tásától megszabadulva a terv- gazdálkodás, a magasfokú társadalmasodás és a szocialis­ta humánum alapján már az ipari fejlesztés közben hatásos védekezést folytassanak min­denféle környezetrombolással szemben. A fejlett technika ennek csak egyik feltétele, ön­magában ez nem elég. Szükség van anyagiakra és egy jól szervezett, integrált tudomá­nyos bázisra: a természettu­dósok különböző képviselői­nek, a közgazdászoknak, épí­tészeknek, sőt még a szocio­lógusoknak az összefogására is. Ezt a törekvést tükrözi az a tény, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémia kiemelt ku­tatási programjai között sze­repel a bioszféravédelem komplex kérdésköre. Ózon és légkör Ózon nélkül nincs élet — így lehetne tömö­ren meghatározni az atomos állapotban lévő oxigén szerepét. Az ózon elnyeli az ultraibo­lya-sugarakat, megóva ezzel az élő természe­tet a Nap perzselő leheletétől, egyben lénye­gesen befolyásolja az éghajlatot is. Az ultra­ibolya-sugarak elnyelésével ugyanis az ózon növeli a légkör hőmérsékletét, és a széndio­xiddal együtt úgynevezett melegházi hatást fejt ki, 18 fokkal növelve bolygónk felületé­nek hőmérsékletét. Az ózont tehát nem is olyan régen még a természet jótevőjének, a mikrobákat pusztító légtisztító anyagnak tartották. Kiderült azon­ban, hogy erős oxidáló hatása miatt az ózon veszélyessé válhat. Ha egy liter levegőben két század milligramm ózon van, akkor már erősen ingerli a légutakat, egy milligramm pedig már halálos tüdőgyulladást okoz. Olyan nagyvárosok levegőjében, mint Los Angeles, a sok autó miatt ózonfeldúsulás figyelhető meg, ami a füstköd egyik kellemetlen hatását okozza. Egy elméleti modell segített a „rejtelmes” gáz egyik titkának megfejtésében. Észrevet­ték, hogy a trópusok felhőzetében kevés az ózon, és nagy magasságban helyezkedik el. A sarkvidéki zónákban fordítva — sok van be­lőle, és vastag rétegben a földfelszínhez jóval közelebbre hatol. De miért? Elektronikus szá­mítógépek segítségével elvégzett elméleti szá­mításokkal kimutatták, hogy ez a jelenség a levegő függőleges irányú mozgásával kapcso­latos. Északon a hideg légtömegek leeresz­kednek, és magukkal ragadják az ózont is. míg a trópuson a felfelé áramló meleg levegő a felszíntől távolabbra viszi azt. Az ózon tanulmányozása számos eddig is­meretlen légköri folyamatra derít fényt. A vi­lágviszonylatban végzett, ózonnal kapcsola­tos megfigyelések statisztikai értékelése alap­ján nemrég érdekes körülményre figyeltek fel. Kiderült, hogy a csökkent naptevékeny­séggel egybeeső években az ózontartalom csökken, és fordítva. Ha kutatásokkal is si­kerül igazolni ezt az összefüggést, először ka­punk bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a Nap ultraibolya-sugárzásának változása az égitest aktivitásával kapcsolatos. A feltevések szerint az ózon szempontjá­ból jelentős szerep jut a nitrogénnek. A leve­gőben található nitrogénoxidok és a salét­romsav, az ózonnal reagálva csökkenti annak nyomását. Emiatt a levegő kevésbé hévül fel, azaz csökken az északi és a déli félteke kö­zötti légáramlás. De hogyan játszódik le az ózon újraelosz­tása a légkörben. Ez a meteorológia számára igen fontos, mivel a sztratoszférában lejátszó­dó légmozgás megfigyelésének egyetlen útja az ózon nyomon követése. Az is nyilvánvaló, hogy a pilóták az időjárás előrejelzése mel­lett hamarosan ózonprognózist is fognak hasz ­nálni, hogy kiküszöbölhessék a veszélyes ózondús légrétegeket. Ami pedig az ózon moz­gását illeti, kiváltásában valószínűleg az el­nyelt ultraibolya-sugarak hordozta hőenergia hatása és az azt követő légmozgás a döntő. A szocialista éi a kapitalis­ta országok gyaaorlata alap­ján kidolgozott átfogó intézke­dési tervünk egyik lefontosabb része továbbá az, hogy 1973-ig pontosan meghatározzák, ma­ximálisan mennyit bocsátanak a levegőbe az üzemek a legve­szélyesebb szennyezőanyagok­ból (por, korom, kén, fluor, nitrogénoxi d, szénmonoxid). Kötelezővé teszik a vállalatok légszennyezés-mérését és vé­delmi berendezéssel való ellá­tását. Az egységes mérési mód­szerek alapján különböző ve­szélyességi csoportba sorolják az üzemeket, és ennek megfe­lelően kell alapjárulékot fi­zetniük. 1973 után pedig az időközben felállított szennye­zési normákat túllépő gyárak progresszív bírságot fizetnek. Ezenkívül a KÖJÁL és a Belügyminisztérium is szigorú intézkedéseket hozott — és hoz — a levegőszennyezés ellen. Az új KRESZ például előírja, hogy a Diesel-üzemű jármű­vek köbméterenként maximá­lisan 350 milligramm fekete füstöt engedhetnek ki a lég­térbe. A Magyar Tudományos Akadémia külön bizottságot alakított annak vizsgálatára, hogy hazánkban milyen mű­szereket kell fejleszteni és milyen licenceket vásárolja­nak környezetvédelem céljára. Ezenkívül Országos Levegő­tisztaság-védelmi Bizottság is működik hazánkban, amely­nek feladata a levegő szennye­zésének konkrét megállapítása, jogszabályok, irányelvek ké­szítése. Takács Ferenc A képen látható 12 méter magas kísérleti helyiség falait üvegszálas szigetelőanyagból képezték ki, padlóját pedig mű­szálak szövedékéből készítették el. Erre azért volt szükség, hogy a próbaszoba mentes legyen a kívülről beszűrődő han­goktól, zörejektől, s visszhangjelenség se mutatkozzék benne. Mindez elengedhetetlen feltétel a rádiótechnikai alkatrészek (pl. hangszórók) kipróbálásánál, a kényes műszerek, ún. akusz­tikai kalibrálásánál. Az utcák, üzemek zajszintje egyre magasabb értékeket mutat világszerte, ami aggodalommal tölti el egészségünk őreit. A zaj ellen csak úgy lehet intézményesen harcolni, ha valami módon mérni tudjuk annak intenzitását, s megálla­pítjuk az emberre már káros és még megengedhető szinteket. A kényes és érzékeny műszereket ilyen zaj- és visszhangmen­tes szobákban próbálják ki és hitelesítik. Zenei szakemberek, a színházak, mozik tervezői, a hang- felvételi stúdiók építésének specialistái is jó hasznát veszik az akusztikailag tökéletes, amellett zajmentes helyiségnek, ahol kísérleteiket elyégezhetik. Mesterséges vihar Vihar után a levegő mindig tisztább, frissebb lesz; ez az atmoszféra ózonnal való telítődésének eredménye, amelynek képződését elektromos kisülések segítik elő. Ezen az elven alapszik annak a berendezésnek a működése is, amelyet ka­zahsztáni gépgyártók mutattak be a moszkvai népgazdasági kiállításon. A helyi üzemben készített ózonátor egyszerű, gazdaságos. Egy óra alatt több kilogramm ózont állít elő. Az újdonság széles körűen alkalmazható, pl. a berendezés segítségével dúsí­tott ivóvíz ízletesebb, tisztább lesz. Csekély ózon-hozzáadással fel lehet frissíteni az iparvállalatok műhelyeinek levegőjét. A vegyiparban és az ipar más ágazataiban az ózon a tech­nológiai folyamatok meggyorsításához szükséges. LÉGKONDICIONÁLT „MINIBUSZ” A szocialista országok gép­kocsigyártó ipara sokáig adós maradt annak a közepes befo­gadóképességű autóbusztípus­nak a kifejlesztésével, amely 18—2Q utas kényelmes szállí­tására hivatott. Pedig a 7—10 személyt befogadó mikrobu­szok és a 40—60 utast szállító autóbuszok közti „hézag” ki­töltésére mindig is szükség mutatkozott egy középkate­góriájú típusra. Számtalanszor megesik ugyanis, hogy egyes személyszállítási feladatok el­látásakor a mikrobusz kicsi­nek bizonyul, a r.agy autóbusz fél vagy harmad terheléssel való üzemeltetése pedig nem gazdaságos. S ez a dilemma gyakrabban felvetődik, mint­sem gondolnánk. Nyilván e szempontok ve­zették a szovjet Lihacsov Au-; tógyár konstruktőreit akkor, amikor a ZIL—119 típusszámú kis autóbuszt („minibuszt”) megtervezték. Benzinüzemű, V-elrendezésű, nyolchengeres motor hajtja a 18 személy szállítására készült járművet, melynek maximális sebessé­ge 150 km/óra. Az utastér hő­mérsékletét és páratartalmát egyenletes szinten tartó klí­maberendezéssel is ellátták a szovjet autóiparnak ezt az „újszülöttjét”. A fény és a részecskék A füst, a szálló por, a köd mikroszkopikus, lebegő ré­szecskékből áll, az ilyen álla­pot tudományos elnevezése — aeroszol. A köd folyékony cseppecskékből, a füst szilárd halmazállapotú részecskékből tevődik össze, amelyeknek át­mérője a mikron tizedrészétől a százmikronig terjed. A kísérletek során kiderült, hogy bármilyen összetételű aeroszol elemezhető, ha fény­sugarat bocsátunk keresztül rajta. A fény törése, szóródá­sa, részletes adatokat nyújt — ezt mérőműszerek regisztrál­ják — az egyes részecskék tu­lajdonságairól, számáról. A vizsgáló műszerek elvi vázlata azonos és meglehetősen egy­szerű. A fényforrás egy rövid­hullámú izzó, csak ennek a fé­nye törik meg a mikroszkopi­kus részecskéken. Az aeroszo­lon áttörve a fény letapogat minden egyes részecskét és új tulajdonságokat vesz fel, meg­változik a rezgésszáma, vagy erőssége. A pon td ia f ragmán kérésztől a fény egy fotoelem- re esik, amely számlálóval van összekötve. Megjelenik a szórt fény torzulási ellipszise, azt matematikailag elemezve megállapíthatjuk a vizsgált közeg részecskéinek méret- spektrumát. A kisebb-nagyobb részecskék arányának függvé­nyében alakul ki a torzulási ellipszis, ezáltal következtet­hetünk pl. a füst jellegére és ennék megfelelően választhat­juk ki a szűrőberendezéseket. A nagyméretű turbinák la­pátjainak hűtését porlasztóit vízsugárral végzik. A hűtés in­tenzitása szoros összefüggés­ben áll a vízcsöppek méreté­vel, haladásának irányával. Az új módszer most lehetővé tet­te, hogy az eddig megválaszo­latlan kérdésekre feleletet kapjanak. Az orvosok már régóta harcolnak a szilikózis ellen. Most az új műszer segít­ségével jobban megismerhetik a részecskék méretét, formá­ját, tulajdonságait. Ennek alapján megfelelő óvintézke­dések dolgozhatók ki. Elégetett mérgek Majna-Frankfurtban olyan katalizátort kísérleteztek ki, amellyel majdnem teljesen el lehet égetni az autókban eddig keletkezett mérges anyagokat, a szénmonoxidot és a nitro- génoxidot. A találmánynak — amennyiben a gyakorlatban is beválik — nagy jelentősége lesz a levegő tisztán tartásának szempontjából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom