Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

1972. JŰNIUS 18.. VASÁRNAP PF.St HF.Gt vJCirUm Irányelvek készülnek a vezetők díjazásáról Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége szombaton ülést tartott. Meg­határozta a TOT szerveinek hatásköri és működési szabá­lyait és megvitatta a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tekben *ngsági viszonyban dolgozó vezetők munkadíjazá­sának kérdéseit. Az elnökség megállapította, hogy a vezetők javadalmazá­sára 1968-ban kiadott irány­elvek hatékonyan segítették a szövetkezetek közgyűléseit, hogy helyesen, a szocialista el­osztás elveivel összhangban rendezzék a mintegy 30 ezer vezető állású tag munkadíja­zását. A szövetkezetek azon­ban 1968-óta megnövekedtek, tevékenységi körük bővült, s szervezettebbé vált a közös és a háztáji gazdaság kapcsola­ta. Ezért szükségessé válik az irányelvek továbbfejlesztése. Az elnökség meghatározta a módosítás elveit és megbízta a TOT elnökét, hogy a szövet­kezeteknek kategóriákba soro­lására és a vezetők munka- díjazására vonatkozó irány­elveket terjessze a TOT plé­numa elé. Kiíüntetések Az Elnöki Tanács nyugállo­mányba vonulásuk alkalmá­ból dr. Gát László egyetemi docensnek (debreceni Orvos- tudományi Egyetem, tüdő- gyógyászati klinika), dr. Horn Béla egyetemi tanárnak (Sem­melweis Orvostudományi Egyetem I. számú női klini­ka), dr. Kulin László egye­temi tanárnak (debreceni Or­vostudományi Egyetem, gyer­mekklinika), dr. Mándi László egyetemi docensnek (debrece­ni Orvostudományi Egyetem, tüdőgyógyászati klipika) a Munka Érdemrend arany fo­kozatát adományozta. A ki­tüntetéseket az Egészség­ügyi Minisztériumban adták át. REKLSUBnl sÉ£Eipa@ 6= IREKLAM NÉLKÜL 6. „Tanuld meg a türelem érté­két. Ne akard a vevőnek tél óra alatt megmagyarázni mindazt, amit magad hónapo­kig tanultál”. (National Cash Register) •— Melyik reklám érdekli jobban? — Ami éppen azt reklá­mozza, amit venni akarok. — Szükséges a reklám? — Azt hiszem. Bár gyakran zavar. Nem szeretem, ha tele­beszélik az agyamat. Tudom én, mit akarok venni. Az a jó, amikor arról hallok többet, amit venni akarok. — Szereti a hirdetéseket? — Üj ságban nem. Ha nyom­tatványokat dobálnak be a la­kásom ajtaján, átolvasom, az­tán kidobom. — Az utalványokat felhasz­nálja kedvezményes vásár­lásra? — Rám nem tukmálnak semmit. Kedvezményesen, még úgy sem. — Bízik 'a reklámban? — Majd, ha a rosszat is el­mondja. — Befolyásolják vásárlásá­ban a reklámok.' — Én döntöm el, hogy mit vásárolok a pénzemért. — Egymaga? — Nem, a családdal közö­sen. Hovanyecz Imre, a Csepel Autógyár lakatosa legutóbb olaj kályhát vett. Hosszas kér- dezősködés után mondja el, hogy a televízióban látta a Mechanikai Művek reklám­filmjét, azt a típust kereste, melyet ott bemutattak. Szégyenlősek vagyunk? Svájcban felmérést végeztek a reklámok hatásáról. Arra a kérdésre, hogy befolyásolják-e vásárlásában a reklámok, csak a válaszolók 1,4 százaléka fe­lelte azt — igen. Az embe­rek nem szeretik elárulni, hogy valaki, vagy valami be­folyásolja őket cselekedeteik­ben. Mégis — a hatásvizsgála­tok azt bizonyítják: kelendőbb az áru, ha reklámozzák. Emlé­kezünk a szuparfiltre, vagy a Fabulonra... „Régen, kérem hittem a reklámban. Tudja, volt öt-öt ember, és húzták a elszakít­hatatlan nadrág két szárát. Az ötlet volt. Nevettem és meg­próbáltam, hogy valóban el- szakíthatatlan-e az a nadrág. És kérem, ha nem is volt az, de mindenesetre bírta a stra­pát. Most úgy reklámozunk valamit, mintha szégyenlősek lennénk... Elmondjuk az áru tulajdonságait — teflon lá­bosban zsír és olaj nélkül le­het sütni-fözni, az Ultra Dai- sy-vel tiszta lesiz a ruha, sa­többi, satöbbi... Felsoroljuk az áruk azon jellemzőit, me­lyek egyenlőek — nyersen és prózáján — használati érté­kükkel, nem mondunk se többet, se kevesebbet. De nemcsak a magyar teflonnal lehet zsír és olaj nélkül süt- ni-főzni és nemcsak az Ultra Daisy-től lesz tiszta a ruha! Hiszek én a mostani reklá­mokban, illetve hinnék, ha fi­gyelnék rájuk ... Azonban el­olvasom inkább a használati utasítást. Az pontosabb.” Dr. Steisz Ferenc nyugdíjas gépészmérnök szavait jegyez­tem ceglédi lakásán. A Magyar Hirdető kutató- csoportja a vállalatvezetőktől tudakolta meg, milyen szerin­tük a jó reklámszakember? A válaszokból sorrendben állí­totta össze a tulajdonságlistát: ötletember, otthon van a vál­lalati és a reklámügyekben, jó kapcsolatokkal rendelkezik, jó ízlésű, megbízható. A sorrend végén szerepelnek csak azok a tulajdonságok, melyek ala­pos oktatással szerezhetők meg: lélektan, piackutatás, közgazdaságtan. A vállalatve­zetők 57 százaléka szerint a reklámmal foglalkozó szak­emberük közepesen képzett. A magyar reklámszakemberek — a hivatalos rábeszélők, ahogy Vance Packard nevezi talá­lóan őket — 60 százaléka kö­zépiskolai végzettségű. Tudat alatt Földi Katalin, a Magyar Hir­dető reklámpszichológusa sze­rint a reklámhatás optimális menete a következő: — a tájékozatlanság kezdeti állapota, — a fogyasztó tudomást sze­rez a termékről, illetve a márkákról, — a márka vagy a termék megfelelő helyet kap az abszo­lút értékelésben, — a fogyasztókban kialakul a vétel szándéka, — megtörténik a vásárlás, és végül — a fogyasztó ismételten vásárol, bízik a termékben, il­letve a márkában. Kahoffer Gábor, a váci Du- nakanyar-áruház igazgatója 31 éve egy utcában, a Széche­nyi utcában dolgozik. Először kereskedő tanulóként, aztán segéd, rövid ideig önálló, majd újra segéd, később a régi áru­ház vezetője, s most az im­pozáns, 13 millió forintért épí­tett, 22 milliós árukészlettel rendelkező, modern áruház igazgatója. Ügy emlékszik, hogy a húsz év alatt, mióta vezető, csak négy eladót kel­lett fegyelmeznie: az egyik részeg volt, a másik lopott, a harmadik igazolatlanul hiány­zott, s csak egyet bocsátott el azért, mert gorombán visel­kedett a vevővel. — A reklámmal az utolsó évtizedben ismerkedtem meg. Régebben nem volt mit és nem volt minek reklámozni. Reklámellenes voltam sokáig, mint mások, az volt az állás­pontom — az áru önmagáért beszél. Rá kellett jönnöm, nem elég az áruval való propagá­lás, az áruról is beszélni kell — ismertetni a vásárlóközön­séggel az újdonságokat, s a kevésbé kelendő termékeket. Az emberek akarva-akarat- lan találkoznak reklámmal, s az tudat alatt fogja meg őket. Nemegyszer volt olyan eset, hogy a televízióban előbb ment egy újdonságról, rek­lámfilm, mint ahogy a cikk a boltokba került volna, s töb­ben keresték nálam: venné­nek, hallottak róla, a szom­szédjuknak olyan van, s elé­gedett vele. Nem árulták el, hogy a reklám hívta fel az árura figyelmüket. Hogyan tudja a reklámot az áruház felhasználni? Az új cihk be­érkezésénél, az elfekvő áruk eladásánál. Az áruház leg­jobb, leghatékonyabb reklám­ja azonban a kirakat: mi pél­dául kéthetenként változtat­juk. A kisvárosban az embe­rek jobban ismerik egymást, mindeniki egy-egy eladóhoz jár vásárolni, így kevesebb a csa­lódás, hogy valaki nem olyan ruhát vett, amilyet akart, hi­szen az eladó ismeri vevője szeszélyeit, kívánságait. A jó eladó udvarias, türelmes, nem erőltet a vásárlóra semmit és nem közvetlenkedik. A jó ve­vő? Megbízik az eladóban... Mérni a reklámot? R. H. Coolley A reklámozás hatásosságának mérése című tanulmányában ezt írja: „Ne várjuk, hogy találunk valami mágikus formulát, vagy sta­tisztikai mutatót, amely meg­mutatja, hogyha betöltőnk ennyi és ennyi reklámdollárt az egyik oldalon, akkor a má­sik oldalon kijön ennyi és eny- nyi eladási dollár.” Általában az eladást olyan sok tényező befolyásolja, hogy abból rend­kívül nehéz kiszűrni a rek­lám hatását. Sokféleképpen mérik a reklámok szerepét — figyelembe véve a forgalom- növekedést, az egyes cikkek sorozatvásárlását — azonban ezek az adatok is sokszor fél­revezetők, nem megbízhatók. Coolley szellemesen fejezi be tanulmányát: „A reklámot tulajdonképpen nem mérni kell, hanem űzni. Hathatósan, ügyesen, sokoldalúan. Ügy, hogy az áruk reklámjai ne szoruljanak reklámozásra.” Tamás Ervin (Vége) Milliós nyereségek után a „tónk”szélén Az új vezetőségre vár a Ceglédi Állami Tangazdaság talpraállíiása Tizenhatmillió forint vesz­teséggel zárta a múlt évet a Ceglédi Állami Tangazdaság. Szanálási eljárás, vizsgálat, felmentik az igazgatót... Ál­talános megrökönyödés vá­rosszerte. S mert meglehetősen ritka eset, hogy egy állami gazdaságot ér jelentős veszte­ség, a hírek egykettőre elju­tottak Pest megye minden zu­gába. Beszélik, tárgyalják a történteket, különösen a veze­tő emberek találgatják, ho­gyan juthatott máról holnap­ra idáig egy korábban nyere­séges mezőgazdasági nagy­üzem. Elmulasztóit lehetőségek Hogyan? Bizonnyal sokunk javára, okulására válik, ha a kérdés végére járunk. 1969. január 1-én a cifra­kerti, a csemői és a kecskés- csárdái állami gazdaságok összevonásával megalakult a Ceglédi Állami Tangazdaság. Pontosan egy évvel később a tápiószelei és az újszilvásig ál­lami gazdaságok csatlakozásá­val tovább bővült az új nagy­üzem. Az így létrejött gazda­ság egységei eltérő adottságú- ak. A cifrakerti területeken például igen jó természeti le­hetőségek, közgazdasági adott­ságok könnyítik meg a gaz­dálkodást, a tanyákkal meg­tűzdelt csemői homokvidék viszont sok munkáért gyenge termést kínált. Szélsőséges helyzetet teremt az időjárás is, a különböző területek kö­zött egyenlőtlenül oszlik meg a csapadék. Mindent összevet­ve, azonban a húszezer ka­taszteri holdas terület —föld­jei aranykorona értékének át­lagát számítva is — jó köze­pes termelési adottságokat nyújt. Hasonló eredményre jutunk, ha az eszközellátottságot mér­jük fel, bár szót kíván, hogy a gépek és berendezések 62 szá­zaléka erősen használt. Mun­kaerőhiánnyal nem küszköd­tek a gazdaságban, és nincs baj a vezetők szakmai felké­szültségével sem. A gazdaság­nak 1969-ben több mint 20 millió forint volt a nyeresé­ge, az 1970-es esztendőt pedig 10 millió forintos haszonnal zárta. S ezután: 16 millió fo­rint veszteség. „Agytröszt“- logikátlanul A szanálási bizottság jelen­tésében első helyen említi, hogy a gazdaságban alacsony a termelés színvonala. A tan­gazdaság vezetősége az össze­vonást követően nem volt képes eleget tenni a fokozódó követelményeknek. Mint kide­rült. a különböző gazdálkodá­si egységekben nem érvénye­sült a központ irányító, szer­vező, ellenőrző és elemző te­vékenysége, aminek következ­tében 1971-ben szinte vala­mennyi ágazat termelése visz- szaesett. A gazdaság vezérkarát a központban összevont szakem­berek, az egyes szakterületek specialistáinak gárdája alkot­ta. Az „agytröszt” azonban nem az elvárható józan logi­ka rendje szerint működött. Az 1969-ben kidolgozott szer­vezeti és működési szabályzat, az irányító apparátus struktú­rája kusza és áttekinthetet­len. Nem tisztázták a felada­tokat és a hatásköröket, s eb­ből egyenesen következik, hogy jó vezetői légkör nemi is alakulhatott ki. Az irányí­tó munkát személyi ellentétek ásták alá. Fejlesztés - alap nélkül A szanáló bizottság által fel­térképezett hiányosságok kö­zül soroljuk a többit: a költ­séggazdálkodás tervszerűtlen volt, megalapozatlan fejlesz­téssel tették ingataggá a pénz­ügyi helyzetet. S kissé részletesebben: A gazdaságokban hozzá­kezdtek egy olyan — kétségte­lenül modern — sertéskombi­nát építéséhez, amelynek csu­pán az eredeti költségvetést meghaladó többletára 70—80 millió forint. A túlméretezett vállalkozás az évtized végéig leköti a gazdaság fejlesztési alapjait. A nem kellően megalapo­zott beruházás egy másik kö­vetkezménye: a szükségkép­pen növekedő abraktermelés előreláthatóan visszaszorítja majd az eddig jól jövedelme­ző hibridkukorica-termelést. Még élesebb kontrasztok tűnnek elő, ha az említett mammutvállalkozással a gaz­ÖTVENMILLIÓ KILOMÉTER daságban tapasztalható kez­detleges termelési viszonyokat állítjuk szembe. Szintén a sza­nálási jegyzőkönyvekből idéz­zük: csekély hozamú külterjes gazdálkodás folyik az ültetvé­nyekben, rossz a munkaszer­vezés, a kapacitásokat nem használják ki, elégtelen a ta­karmányellátás, elhanyagolják az állattenyésztést. A gazdaságban átalakították a tehenészetet, az eddigi ha­gyományos tartás helyett kö­tetlen tartásmódra tértek át. A tapasztalatok alapján a ma­gyartarka szarvasmarha-állo­mány e megváltozott körül­mények között sokkal gyen­gébb tejtermelésre képes. Ez a kísérlet több millió forintba került. A jelentős veszteség okai te­hát mindenekelőtt a vezetők elhibázott intézkedéseiben ke­resendők. A fejlesztési kérdé­sekben, a gazdasági teendők megítélésében nem alakult ki egységes állásfoglalás, Az objektív nehézségek kö­zött az időjárásra, csapadék- hiányra hivatkozni — helyén­való. Azonban az is bizonyos: nincs az a szeszélyes esztendő, természeti csapás, fagy, jég vagy aszály, ami nagyobb kárt tehetne, mint a rapszódikus, ötletszerű, meggondolatlan in­tézkedések és a szűklátókörű­ség. Prémiumok, eredmény leien munkára Ez utóbbi különösen a gaz­daság bérpolitikáját jellemez­te. Míg a gazdasag munkásai­nak éves átlagkeresete 2247 fo­rinttal alatta marad az állami gazdasági Pest—Nógrád me­gyei főosztályának felügyelete alá tartozó gazdaságok átlagá­tól, ugyanakkor az alkalma­zottak átlagkeresete indokolat­lanul emelkedett. 1971-ben is 2401 forinttal haladta meg az említett átlagot. Kirívó, hogy egyes szemé­lyek az alapoéren felül 70 ezer forintot is meghaladó jutta­tást kaptak, s több esetben azok részesültek nagy összegű jutalomban és prémiumban, akiknek munkája vajmi kevés eredménnyel járt. A Ceglédi Állami Tangazda­ság vezetősége többszöri fi­gyelmeztetés ellenére sem vál­toztatott bérgazdálkodásának módszerén. Érthetetlen opti­mizmusokra vall, hogy még 1972. januárjában sem látták, milyen nagy összegű veszte­séggel zárul az előző év. Szin­te hihetetlen: 1971. decembe­rében a műszaki és adminiszt­ratív dolgozók részére pré­mium és jutalom címén 364 ezer forintot fizettek ki. Nem emelte túlságosan a vezetők tekintélyét anyagias­ságuk sem. A gazdaság irá­nyítói többek között érdekel­tek voltak a nagyüzemi ter­melés rovására kialakított háztáji tevékenységben. Akad egyéb példa is az alapvető erkölcsi érzék hiányára: a tan­gazdaság tulajdonában levő lakások eladása során a hiva­talos értékelés és a szerződés- kötés közötti időszakban a ve­zetők által megvásárolt há­zakra 150 ezer forintot költöt­tek — az állam pénzéből — karbantartás címén. Új feladatok Június 15-től új igazgató állt a gazdaság élére. A vezetőség, a pártbizottság, a dolgozók bi­zonyára levonják majd a ta­nulságokat, s a városi pártbi­zottság, valamint az állami gazdaságok megyei főosztállyá segítségével igyekeznek mi­előbb felzárkózni az eredmé­nyesen gazdálkodó fejlett me­zőgazdasági nagyüzemekhez — miután állami segítséggel vé­gül is átvészelik a pénzügyi katasztrófát. Hogyan jutott a „tönk” szé­lére egy korábban nyereséges állami gazdaság? Tapasztal­hattuk: nagyon könnyen. Az új gazdaságirányítási rendszer nyújtotta önállóság a fejlődés nagy lehetőségét kínálja a fe­lelősséggel és hozzáértéssel munkálkodóknak, ezzel nem rendelkezők számára pedig az elkerülhetetlen bukást. Babinszky Károly, az MSZMP Ceglédi Városi Bizottságának titkára A Hungarocamion 650 gépkocsija 27 európai országba, valamint Irakba, Iránba, Kuwaitba és Líbiába bonyolít le fu­vart. Az idei terv szerint 500 ezer tonnára emelkedik a szál­lított áruk súlya, és 50 millió kilométert futnak le a kocsik. Magyar-spanyol kereskedelmi megállapodás A magyar—spanyol hosz- szú lejáratú megállapodás alapján, . Madridban a két or­szág képviselői kereskedelmi tárgyalásokat folytattak az árucsere-forgalomról és a gaz­dasági együttműködésről. A tárgyalások eredményeként Mádai István, a Külkereske­delmi Minisztérium főosztály- vezetője és Eduardo Pena, a Spanyol Külügyminisztérium vezérigazgató-helyettese jegy­zőkönyvet írt alá, amely 1972—73-ra a gazdasági kap­csolatokról intézkedik. A megállapodás értei ménen 1973. január 1-től az eddigi klíringrendszer helyett sza­badon átváltható devizában bonyolódnak le a fizetések a két ország között. Az árufor­galomban mindkét Ország a feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazza. Magyarország elsősorban gyógyszeripari alapanyagokat és késztermékeket, vákuum- technikai és gépipari felsze­reléseket, izzólámpákat, go­lyóscsapágyakat, textilárukat sertéshúst és egyéb élelmiszer, ipari cikkeket szállít Spa­nyolországba, s onnan főles parafát, bőröket, színes fé­meket, gyapjút, szintetikus fonalakat, ruházati cikkeket és narancsot vásárol. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom