Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám

1972 JÚNIUS 17., SZOMBAT “"%Mírkw 3 MEDDIG JÁRHAT egy gyár gyerekcipőben? I Egy gyárban nem megy a munka, egy gyárban ke­vés a siker, egy gyárban baj van a gazdálkodással, egy gyárban hibás a szemlélet, egy gyárban nem javul a minőség, egy gyárban nem oldódnak meg a gondok. A gyár: a Ceglédi Cipőipari Vállalat. , Beszámoltak a bizottsági elnökök Ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága A régmúlt 1971 nyarán idegestek vol­tak a Ceglédi Cipőipari Vál­lalat vezetői: 10,5 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, de ezt nem támasztották alá termelésnövekedéssel, a bün­tetőadó elvitte volna több mint kétmilliós nyereségüket, sőt az első félévet 386 ezer fo­rintos ' veszteséggel zárták. Hiába kezdődött a munka az új gépsorokon, nem emelked­tek a normák. Az egyik dol­gozó teljesítményét megvizs­gálták, de ő hisztériás jelene­tet rendezett, hogy két gyere­ke Van és sajnálják tőle a pénzt. A gyárban rossz volt a hangulat. A vállalat vezetői elhatá­rozták, hogy a dolgozók har­minc százalékának a bérét csökkentik — másképpen nem változtathatnak a gazdasági szükséghelyzeten. Az igazgatói tanács, a szakszervezet, a kommunisták közössége tár­gyalta meg a kérdést. A ter­melékenységnek nőnie kell, s a veszteséget ki kell gazdál­kodni — határozták el. A csökkentett fizetésű dolgozók­nak tizenöt nap felszólalási időt adtak. A vezetők meg­győző, politikai munkát végez­tek, többször mondták: van itt lógás, egészségtelen munkás- szoládaritás. A gyári rossz szemlélet igazolására felidéz­ték az egyik szakszervezeti ve­zető kijelentését: „Én nem tu­dom a munkásnak megmonda­ni, hogy nem iói csinálja a dolgát.” A közelmúlt 1972. január végén Sipos Bálint igazgató ezt nyilatkoz­ta munkatársunknak: — Augusztusban gyűléseket tartottunk, elmondtuk, hogy neked 150, neked ötven fo­rinttal lesz kevesebb a pénzed. Az érzelmek kiélezése történt, legalább öten kiléptek a vál­lalattól: „ha visszakapom a pénzem, visszajövök” — így búcsúztak ... 1971-es tervün­ket 105 százalékra teljesítet­tük, 3 millió 600 ezer forint nyereséget könyvelhetünk el. A befizetési kötelezettség a teljes nyereségünket elviszi, örülünk, ha nullára állíthatjuk a mérleget. Ezt a sok problé­mát talán már bírni sem lehet. — Az első félév második negyedében még több rekla­máció érkezett, lemondtunk párezer cipőt, mert pusztán mennyiségre termelni értel­metlen. Hatezer pár szabvá­nyon kívüli cipőt 25 száza­lékkal olcsóbban kellett elad­nunk. Selejtkiállítást rendez­tünk a dolgozóknak. Az 1970-es 90 százalékról 1971 vé­gére 50 százalékra esett visz- sza a minőség. Az új ragasz­tott technológiát nem hajlan­dók megszokni az emberek, mert pontosan meg lehet lát­ni, hogy ki követte el a hibát. — A Belker meós naptárá­ban a következő olvasható: január 4: 60 százalék, 5: 55, 6: 40, 7: 43, 8-án 54 százalék a Ceglédi Cipőipari Vállalat ter­mékeinek átvételi minősége. Sajnos, a vezetők szemlélete nem változik, az egyik műve­zető mondta: „Én meg tudok csinálni egy cipőt." Én azt vá­laszoltam: jobb ha meg tudja csináltatni... Mégsem va­gyunk elkeseredettek. A szak­mai értés, a felelősségérzet bátorságot kölcsönöz, hogy optimisták legyünk. Ha a ve­zetők véleménye megváltozna, eredményeket érhetnénk el... A jelen 1972 nyarán sem nyugodtak a Ceglédi Cipőipari Vállalat vezetői: az első negyedévi mennyiségi tervüket nem tel­jesítették, s nem javult a mi­nőség sem. Az okokat keresik a gyárban. Kiderült, hogy ma a kereskedők követelődzőb- bek, olyan négyezer pár ci­pőt küldenek vissza, amilyent tavaly elfogadtak. A kereske­dők panaszkodnak, hogy rak­tárkészletük 70 százaléka gyermekcipő, s ha valamiből •nagy a bőség, válogatósabbak a szakemberek. Korszerűsítet­ték a technológiát, a második félévi rendelés kétharmadá­ban mégis a hagyományos, varrott gyerekcipőket kérték. Érthetetlennek tartják ezt... Megfigyelték, hogy amelyik cég nagyon reklamál, az pénz­hiánnyal küzd. A ceglédieknek megszabják a fix határidőket, a kereske­dők így biztosítják, hogy ne kelljen raktározniuk. Április­ban, májusban kapacitásuk kétszeresét kellett volna ter­melniük, hogy a fix határidő­ket tartani tudják. Júniusban viszont nincs teljesen lekötve a teljesítményük. Ezért a ke­reskedők inkább lemondanak az áruról, s kötbért fizetnek. Cegléden elhatározták, hogy csak az általuk biztosított ka­pacitásra fogadnak el megren­delést. Inkább export után néznek. A termelés akadozik, sokan vizsgálták a minőséget. A Bőr­ipari Minőségellenőrző osztály szakemberei most négy elő­adást tartanak Cegléden a bőrminőségekről, az átvétel­ről, a meózásról. így remé­lik, hogy egysége» értékrend alakul ki. És minden vezető­nek le kell vizsgáznia, az új technológiából, hiszen ők ta­nítják a munkásokat. A teendők 1972. nyarán Sipos Bálint igazgató ezt nyilatkozta mun­katársunknak : — A kor követelményeinek megértetése a legnehezebb feladat. A húszéves fiatalokat könnyebb átalakítani, mint az ötvenéveseket. A létszámunk kicserélődött, a technológiai átállás miatt csökkentek a. fi­zetések. Még mindig a szem­léleten kell változtatni. Egy 5. „A jó reklámszakember kicsit több mint jó ügyintéző és egy kicsit kevesebb, mint terem­tő zseni”. (B. R. Durkee) A fröccsüzem A fröccsüzem a MEZÖ- PROP-filmekhez készített vol­na filmorsókat. Mivel har­mincnál több orsó ehhez nem kellett, kénytelenek voltak az OFOTÉRT-nak és a FÉNY- SZÖV-nek gyártani. Két házi fröccsöntővel kezdték, ezeket alakították át hidraulikus gé­pekké. Olyan munkákat ke­restek, melyek ezeken a gépe­ken elvégezhetők. Közben az üzemvezető. Végh Ferenc mű­anyagtechnikus disszidált. Családját is itthagyta. Három hónapig kerestek embert, míg Szalai Gábor vegyészmérnök személyében megfelelőt talál­tak. Körülbelül kétszáz vál­lalatnak készítenek különbö­ző reklámtárgyakat- műanyag sörnyitót, gumimélységmérőt és még ki tudja mit, tavaly összesen 2 és fél millió forint értékben. Szalai Gábor 1947-ben szü­letett, Budapesten elvégezte a vegyipari technikumot, majd 1970 szeptemberében a Német Demokratikus Köztársaság­ban volt a Magyar Népköztár­saság ösztöndíjasa. Műanyag- vegyész-diplomát szerzett. El­ső munkahelye: a gyáli ME- ZÖPROP. — Miért? — Mehettem volna a Mű- anyagipari Kutató Intézetbe, végezhettem volna elméleti munkát, s mehettem volna nagyüzembe, ahol csak a becsontosodott szemléletből nehéz az embereket kizökken­teni, még a műszaki admi­nisztrációt is bürokráciának tekintik. Elveszett a szakem­berek önállósága, az igazgató­tól kérdezik meg: „ez most jó?” — Sajnos, a mi termékeink nem ütik meg a korszerűség mértékét, s a korszerűtlenről jobban „sivalkodik” a hiba. Most a technológiai fegyelem­re jobban kell figyelni. Tizen­öt éven át behúnyt szemmel is tudtak cipőt készíteni, a vezetők dolga is sokkal egy­szerűbb volt. Ahhoz, hogy egy technológiát értékeljünk, előbb azt meg kell tanulni. De itt hamarabb mondták ki a ne­met, mint ahogy megismerték volna a termelési folyamatot. A minőségi intézetben elis­merték, hogy a technológiánk jó, csak lépten-nyomon meg­sértjük. — Érezni kell, hogy rutin­ból élni nem lehet. A műsza­ki vezető éveken át nem vál­totta be a hozzáfűzött remé­nyeket, új szakembert keres­tünk ... Az lenne a jó, ha a munkás nem azt nézné, hogy másutt is rossz cipőket csinál­nak, hanem a sajátjára fi­gyelne, dehát nemcsak a cipő­ipar felel a rossz lábbelikért. Egy feliratot tettünk az üze­mekbe: ,Egy kicsit jobban dolgozzunk!” — a termelési érték növelése a cél, s a minő­ség döntő kérdés. Előre csak műszaki fejlesztéssel lehet lépni. Törekedni kell valami­milyen különleges gyártmány­ra, amely megadja a gyár pro­filját. Még akkor is, ha nehéz a piacra betömi. Az esztétikai igényekkel kell jobban lépést tartani... — Amíg a középvezetők az üzemekben nem tudnak úrrá lenni a helyzeten, addig kép­telenek vagyunk nagyobb részfolyamatok felett őrköd­hetnék. Itt széles a szakmai skála, mindennel foglalkozha­tom. Kulcskarikák, sörnyitók, ru­haakasztók gyártásával. Fize­tése — ahogy ő mondja — 4200 forint Fólia A József Attila lakótelep egyik pinceklubjában alakult meg 1969 végén a' fóliaüzem. Négy hónapig dolgoztak itt, majd egy bérbe vett családi házba költöztek. Ma már ezt a házat is kinőtték. Keresett árukat készítenek: 90 féle mappa, igazolványtartó, tás­ka, könyvjelző a termékvá­lasztékuk. Vezetőjük, Kábel Tibor, ura a garnitúrájának, s napról napra új cikkekkel jelentkezik — így jellemzi dr. Horányi János, a MEZŐPROP elnöke. — 1933-ban kitanultam a cukorka-, csokoládékészítő szakmát, de 1949-ben — nem voltam káder, mert, maszek­nál dolgoztam — maltert hord­tam. De nekem a malterhor­dás csak ugródeszka volt, fo­ciztam, és 1950-ben a Gold- bergerbe kerültem, betaní­tott munkát végeztem, majd három évig hivatásos katona­tiszt voltam, hadnagyként sze­reltem le, és elmentem textil- meósnak az óbudai pamut­gyárba. Másfél, év múlva meg­untam a meósságot, ostyaké­szítő lettem egy maszeknál. Jó pénzt kerestem. Aztán az öreg meghalt, 1959-ben műanyagos­ként megszereztem a szak­munkásvizsgát, a Horizont ÁFÉSZ-né. üzemvezető, a Bu­dapesti Bőrdíszmű Ktsz-nél a hegesztőrészleg vezetője vol­tam, onnan jöttem Gyálra. Az árpolitika kérdéseiről dr. Csikós Nagy Béla tartott tájékoztatót Dr. Csikós Nagy Béla ál­lamtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, valamint az árhivatal több más vezető munkatársa pénteken délután a Magyar Sajtó Házában ren­dezett konzultáción tájékoz­tatta az újságírókat árpoliti­kai kérdésekről. Pénteken befejeződött a KGST-országok vezetőképző központjainak ötnapos buda­pesti munkaértekezlete. A ta­nácskozáson a részt vevő hét ország 24 delegátusa beszámolt az egyes orszá­gok vezetőképzésében a tavalyi varsói értekezlet óta bekövetkezett válto­zásokról, új oktatási formák, progra­mok, módszerek bevezetéséről, a befejezett vagy folyamatban levő kutatásokról. Pénteken elutazott Buda­pestről a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának pártmunkásküldöttsége, amely Werner Eberleinnek, az NSZEP KB osztályvezető­helyettesének vezetésével tar­tózkodott hazánkban. A kül­— Miért? — Változatos munka. Jó társaság. Ennyi az egész. ötvenhárom éves. Fizetése — így állítja — 4306 forint. Kiállítók Eredetileg grafikai csoportot akart szervezni a MEZŐPROP, kiállítási grafikák kellettek, de aztán tablókat is kerestek a megrendelők. A pestimrei re­formátus templomot a háború­ban lebombázták, Svájcból, ajándékba, fatemplomot kap­tak, de három évvel ezelőtt el­készült az új imaház, s a ré­git megvette a MEZŐPROP. A torony nem kellett. Felállí­tották f faházat Gyálon, ide költöztek 1971-ben a kiállítók, akik ekkor 9 millió forintot hoztak a közös vállalkozás­nak. Tapétások, villanyszere­lők, asztalosok, lakatosok. Frank Sándor szakképesíté­se: kirakatrendező. Ő a veze­tője ennek a részlegnek. Az OFOTÉRT dekoratőre volt régebben. Harminchármán dolgoznak a keze alatt. Meg­bízható, ügyes vezetőnek tart­ja dr. Horányi János. Tmk Három évvel ezelőtt egy em­berrel indult a karbantartó­műhely. Mezei András igazi ezermester: hegesztő, villany- szerelő, lakatos — aranyból van a keze. Ő állította üzem- fa a gépeket, szinte éjjel-nap­pal dolgozott, hiszen az öreg berendezéseknél sokszor akadt hiba. Aztán kibővült a mű­hely, részleggé terebélyese­dett, Blaskovics László lett a vezetője, de tudálékos, kötöz- ködő modora miatt nem jött jól ki az emberekkel; a Metró Vállalat műszerész beosztás­Dr. Bognár József elnökleté- | vei tegnap a Parlamentben ! ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizott­sága. A tanácskozáson — ame­lyen részt vett Varga Gábor- né, az országgyűlés alelnöke, Madarasi Attila pénzügymi­A delegátusok nevében Pen- ko Patarinski, a Bolgár Kom­munista Párt mellett működő Társadalomtudományi Akadé­mia protektora, a Szófiai Ve­zetőképző Központ igazgatója köszönte meg a budapesti ér­tekezlet megszervezését az Országos Vezetőképző Köz­pontnak. A tanácskozás dr. Berci Gyulának, az OVK főigazgató­jának zárószavával ért véget. döttség tanulmányútja során ellátogatott Budapest, vala­mint Komárom és Pest megye több pártbizottságához és pártszervezetéhez. A delegá­ciót Magyarországon tartózko­dása alatt fogadta Pullai Ár­pád, a Központi Bizottság tit­kára is. ban alkalmazta. Közben — mivel a gépekkel egyre keve­sebb volt a baj — kihasznál­ták az állóidőt is: ajándéktár­gyakat készítettek fémből: pa­pírvágó kést, kulcskarikát, tál­cát, dobozt, s miután Mezei András elvállalta a részleg ve­zetését, fényreklámokat is gyártani kezdtek. Most jelent­kezett náluk egy feltaláló, új­donsága az álllatterelő bot, mely elektromos árammal mű­ködik, de sérülést nem okoz a jószágon. — Távközlő mester voltam a vasútnál, aztán a kőbányai Ruhatisztító Ktsz-nél szerelős- ködtem — mondja magáról Mezei András. — Miért jött ide dolgozni? — Dr. Horányi Jánossal a pulijaim hoztak össze, ő is, én is szenvedélyes kutyatenyész­tők vagyunk. Mondta, jöjjek, jöttem. A bennem levő képes­ségek többek voltak, mint amit a ruhatisztítóknál kiél­hettem. Itt ahány üzem, any- nyi gép. Havi bére — azt mondja — 4000 forint. Zárszó A gyáli és a felsőpakonyi termelőszövetkezet tavaly egyesült Az új elnök dr. Szi­lágyi János: „Személyes álláspontom, hogy valamennyi olyan közös vállalkozás, melynek munkája nem az alaptevékenységre irányul, kifejezetten csak sze­mélyi problémákat old meg. Néhány embernek jól fizető állás kell, főkönyvelői, igazga­tói szék. így volt ez a MEZŐ- PROP esetében is. Ismertem Dóra Bélát, a soroksári Vörös Október Termelőszövetkezet elnökét — ő mondta, azért ment bele ebbe a vállakózás­ba, hogy megszabaduljon Ho- rányitól és a sleppjétől, mert nem bízott bennük. Adott ne­kik ócska gépeket, s az első adandó alkalomkor kilépett a közös vállalkozásból. Mikor pedig Horányiék megneszel- ték, hogy az itteni két terme­lőszövetkezet is egyesül, gyor­san új partnereket kerestek. Ügyeskedők gyülekezete a niszter-helyettes. Pulay Mik­lós, a Nemzeti Bank elnöké­nek első helyettese és Drecin József, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese is — a kép­viselők megvitatták a múlt évi állami költségvetés végre­hajtásának tapasztalatait. A témáról szóló részletes, ágaza­ti bontásban is közreadott je­lentést dr. Garamvölgyi Ká­roly, a pénzügyminiszter első helyettese egészítette ki. Ezt követően az országgyű­lés más állandó bizottságai­nak elnökei, illetve tisztségvi­selői tájékoztatták képviselő- társaikat: az elmúlt napokban tartott üléseiken milyen ész­revételek, indítványok vagy javrslatok hangzottak el a költségvetéssel kapcsolatban. Dr. Pesta László, a szociális és egészségügyi bizottság el­nöke, Gácsi Miklós, az ipari bizottság elnöke, dr. Antalffy Cyörgy, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára, dr. Ort.Ltay Gyula, a kulturá­lis bizottság elnöke és Mateo- vics József, a mezőgazdasági bizottság tagja tartott rövid beszámolót. Kifejtette. véle­ményét Szabó Kálmán, Novak Béla, Inokai János, Técsi Já­nos, Sá idor József és Nincs János ország yűlési képviselő. NIM-miniszteri értekezlet Pénteken dr. Lőrincz húré, a miniszter első helyettesének elnökletével nehézipari mi­niszteri értekezletet tartottak. Megvitatták a Gazdasági Bi­zottság részére készített előter­jesztést, amely a gazdaságo­sabb termelési szerkezet ki­alakítása érdekében teendő in­tézkedéseket tartalmazza. MEZŐPROP. Nem fértek a bőrükbe, a termelőszövetkeze­tek fejére akartak nőni, azt hitték, mi vagyunk őértük, s nem fordítva. Az öt vezető 25 ezer forintos célprémiumot szavazott meg magának, hogy 400 ezer forint értékben el­adott részvényeket a cegléd- bercelieknek, a pécsieknek és a debrecenieknek, újabb 25 ezret, hogy félmilliós nyere­ségelőleget fizetett ki a közös vállalkozás résztvevőinek. Az igazgatótanács mindenbe bele­egyezett: tagjainak egyik ré­sze „szerecsen” volt, örült, ha kapott egy mappát, vagy egy golyóstollat, a többieket meg­nyerték tiszteletdíjakkal, ál­megbízásokkal. Az igazgatóta­nács elnökének két fia, menye dolgozott a MEZÖPROP-nál, 50 százalékkal nagyobb fize­téssel, mint a többiek. A ME­ZŐPROP mindent csinált, csak nem reklámozott, a tsz-ek örülnek, hogy élnek, nincs azoknak szükségük népszerű­sítésre: mit propagáljanak paprikát, paradicsomot, húst? Bár elég lenne! Az alapító ter­melőszövetkezeteknek 4 mil­lió forinttal tartozik a MEZÖ- PROP. Közben pedig a keres­kedelmi vezető havi átlagjö­vedelme 10 760 forint, a szak­vizsga nélküli jogtanácsosnőé több mint 9 ezer. A vállalko­zás 380 dolgozója tagja a ter­melőszövetkezetnek, a vezetők 4 ezer forintos háztáji meg­váltást is megszavaztattak maguknak. És ezt látták, akik a földön gürcöltek! És tudták, hogy az átlagórabér a MEZÖ­PROP-nál 17 forint 80 fillér! Az embereik pedig Pestről jártak ki dolgozni, miközben a tsz döslődött! Készpénzben ki­elégíti ük a többi tsz-t és fel­oszlatjuk a MEZÖPROP-ot. Részlegeiben csomagolni fo­gunk az Édesiparnak é-s a Sör­ipari Vállalatnak. Az élelmi­szer-gazdaságon belül igyek­szünk kihasználni a kapaci­tást. Aki dolgozni akar. ma­radhat. Nem mammutfizetésg- kért. s nem kinvomozhatatlan honoráriumokért”. Tamás Ervin (Folytatjuk) eredmény ekre.. Fóti Péter REKLjgMEtgLjÉi jfTi sas inm REKLÁM NÉLKÜL Véget ért a KGST-országok vezetőképző központjainak budapesti konferenciája Hazautazott az NSZEP pártmunkásküldöttsége I f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom