Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

1972. JÚNIUS 2., PÉNTEK PEST UEC VEI hírlap Gabonaszabványosítási konferencia Budapesten a Gellért Szál­lóban megkezdődött az a nemzetközi konferencia, amely a gabonafélék és a ga­bonafeldolgozás vizsgálati módszereinek kidolgozásával kapcsolatos együttműködést és munkamegosztást határoz­za meg. A budapesti tanácskozáson 11 nemzetközi szervezet kép­viselői vesznek részt. Elem­zik a gabona minősítésének eljárásait, de kitérnek a kör­nyezetvédelem szempontjából rendkívül fontos növényvédő szerek maradványainak vizs­gálatára is. A kétnapos esz­mecsere végén határozatokat hoznak a további teendők­ről. EGYEDÜL AZ ORSZÁGBAN Állatorvosok szocialista brigádja Nincs még egy ilyen szocia­lista brigád az országban. Tag­jai egymástól sok kilométer tá­volságban élnek és dolgoznak. Egyetlen összekötő kapcsuk a közös hivatás volt azelőtt. Is­merték ugyan egymást, de rit­kán jöttek össze egyszerre, va­lamennyien. 1969 ősze óta el­mélyült a kapcsolatuk. — Valamennyi kollégával hivatalból gyakran érintkez­tem, hiszen a járás főállator­A végső szó övekedett-e a vezetők | jj felelőssége az irányí­tásuk alatt álló gyár, vállalat munkájáért? Sokat és sűrűn vitatott kérdés ez, s kétségtelenül igennel kell felelni rá, még akkor is, ha vannak tényezők, amelyek ennek ellenére sorakoztat- hatóak fel. A felelősség ugyanis nem mérhető úgy, mint a termelés egyik ösz- szetevője; a termelési költ­ségekre, az értékesítési eredményekre számokba foglalható, egymással leg­többször összehasonlítható adatok mutatnak, ám mi­féle mérce lehet alkalmas a vezetői felelősség megíté­lésére? E mérce rendkívül bonyolult, egymással több­szörös kölcsönhatásban álló tényezők elemzése nyomán jön létre, s mivel sokféle a hatás, a torzulás veszélyé­től sem mentes. Bátran ál­líthatjuk tehát, hogyha ve­zetni felelősség, akkor még nagyobb erkölcsi teher a vezetésről, a vezetőkről va­ló Ítélkezés. S különösen az akkor, amikor a végső szót kell kimondani. A vezetők személyre szóló felelősségét a legutóbbi időkben több megyei válla­latnál lemérhették abban is, hogy új ember került az igazgatói székbe. így tör­tént ez például az Ipari Szerelvény és Gépgyárnál, a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál. A vál­tozás nem derült égből le­csapó villámként érte a kollektívát, mert sokféle jel, tény figyelmeztetett már hosszabb ideje a fe­szültségekre, az ellentmon­dásokra, a megoldatlan problémákra, a halasztga- tott teendőkre. Mindkét vállalat nehezen birkózott az új követelményekkel, nem volt képes átalakítani, rugalmasabbá tenni szerve­zetét, s bár nem csúszott visszafelé, de nem jutott előbbre sem. így került sor — utolsó lépésként — a végső szó kimondására; a fölmentésre, új ember ki­nevezésére. A két példa ér­zékelteti: a vezetői felelős­ség értelmezése ma más, mint korábban volt, s ta­gadhatatlan: magasabb a rr e. I* reg hiba lenne mind­y ebből arra következ­tetni, hogy a végső szó egyben varázsige is, s kimondása jóvá változtatja a rosszat, tökéletessé a tö­kéletlent. Márpedig létezik — s elég széles körben — ez a felfogás. Csodákban reménykednek az ilyen emberek, holott csodák — különösen a gazdasági élet­ben — nincsenek. Ügy hi­szik, hogy az új seprő jól seper akkor is, ha nem kap semmiféle segítséget, ám a legrátermettebb vezető sem képes egymaga lényeges változásokat elérni. S itt rejlik mondandónk lénye­ge, akár régi, akár új sep­rőről is legyen szó. A veze­tés: kollektív tevékenység, még akkor is, ha bizonyos vezetői tisztségek elválaszt­hatatlanok az úgynevezett egyszemélyi felelősségtől. A két dolog között nincs el­lentmondás. Az irányítás, a döntéshozatal bonyolult fo­lyamat, s éppen ezért egyre többen válnak részesévé a vállalati szervezetben. Min­den posztnak — a csoport- vezetőnek, a műhelyvezető­nek, a gyáregység, az osz­tály, a főosztály irányítójá­nak — meghatározott része, jelentősége van e folyamat­ban. Ha tehát valaki nem akar szánt szándékkal a falnak menni, akkor segít­ségül hívja e posztok betöl­tőit, s szerepüknek kijáró helyet biztosít számukra az irányítás, a döntéshozatal folyamatában. Vannak, akik nyílegye­nesen a falnak tartanak, s nem hallgatnak az intő szó­ra. Ritka eset az ilyen. Sok­kal sűrűbb az, hogy néhány bátortalan próbálkozás, íélig-meddig megfogalma­zott intelem után elhall­gatnak az emberek, a csenddel vélik tudatni, hogy nem vállalnak közösséget az irányítási módszerek­kel, a döntésekkel. Leg­többször azután addig tart ez a csend, míg az arra il­letékesek kimondják a ve­zető felett a végső szót. Ak­kor viszont bábeli jelene­tek játszódnak le. Akit fe­lelőssé tettek, az a körü­lötte levőkre mutat, s a csendre hivatkozik. Akik hallgattak, azok most kia­bálva bizonygatják, hogy ők valamikor megpróbáltak szólni, de ... írjuk le teljes meggyőződéssel: a végső szó kimondása nemcsak egy embert, hanem egy egész közösséget minősít! K iszámíthatatlan, han­gulatból vagy sze­szélyből döntő, a közösség véleményét fi­gyelmen kívül hagyó, mindenkivel szemben bizalmatlankodó vezetők akadnak, de számuk — tör*- vényszerűen — csökken. Öle a végletes esetek, s ha még nem is látják be, de tény: eljárt felettük az idő. Jóval nagyobb gond — s politikai, társadalmi kér­déscsoport — azok esete, akik teljes szívvel, becsü­lettel tették a dolgukat, nagyszerű eredményeket ér­tek el, de azután valahol vakvágányra siklott mun­kájuk, kifulladtak, nem tudtak a változásokkal lépést tartáhi. Nehéz, na­gyon nehéz ilyenkor a vég­ső szót kimondani, s bár el­kerülhetetlen, önmagában még nem elég. Nagy szük­ség van arra is, hogy min­den tekintetben elemzés alá kerüljön az a környezet, amely a felelőssé tett ve­zetőt körülfogta, mert csak­is így derülhet ki, mivel kell szembenéznie az új ve­zetőnek, s hogy mi az, ami a személyi változáson túl intézkedéseket követel. Ez utóbbi az, ami még sűrűn elmarad, illetve kö­vetkezetlenül valósul meg. Ezért bizonyos gondok, problémák újratermelőd­nek, nemcsak a vállalati, hanem az irányítási szerve­zetben is. Tiszta lelkiisme­rettel kimondani a végső szót tehát csak akkor le­het, ha abból nem csupán az érintett ember okul, ha­nem környezete, működése közege is tanul, tanulhat belőle. Mészáros Ottó vosa vagyok. Egyik is, másik is te -bször szóba hozta, milyen jó lenne, ha néhanapján mind összejönnénk, beszámolnánk egymásnak a munkáról, közös célokat tűznénk magunk elé. Elhatároztuk aztán, hogy bri­gádot alakítunk. így is történt. Brigádvezetőnek engem vá­lasztottak meg a kollégák. Azt hiszem kollektív munkánk eredményes — ezek dr. Kiss Elek György szavai. Marek professzorról Tizennyolc állatorvos mű­ködik a nagykátai járásban. Van köztük körzeti, némelyik egyúttal üzemi állatorvos is, és van, aki állami gazdaság­ban vagy tsz-ben dolgozik. Ki­vétel nélkül valamennyien be­léptek a Marek József-brigád­ba, Névadójuknak ugyanis a századforduló idején tudomá­nyos munkásságával világhírt szerzett magyar állatorvos­professzort választották. Dr. Dubán Dénes működési területe Tápiószele. Neve a sportok iránt érdeklődők előtt aligha ismeretlen, harminc- kétszer volt kézilabda-váloga­tott. Most már, néhány esz­tendeje, csak hivatásának él. Tőle halljuk: — Nagyszerű gondolat volt a brigád! Jobban és könnyeb­ben dolgozunk azóta. Sokat tanulunk egymástól. Elég, ha rámutatok, hogy aki közülünk továbbképzésen vesz részt, ha­zatérve a legközelebbi brigád­gyűlésen részletesen beszámol a tanultakról, a legújabb ku­tatások eredményeiről, az új gyógyító eljárásokról. Havon­ta egyszer tartunk brigádgyű­lést. Olyankor egyikünk vala­milyen szakmai témáról tart előadást, az azt követő vitá­ban pedig hozzáfűzzük a tárgyra vonatkozó gyakorlati tapasztalatainkat. így tanu­lunk rendszeresen egymástól. Gyakorlati tapasztalatuk bő­séges. Ök, tizennyolcán 12 000 szarvasmarha, 24—25 000 ser­tés, 2000 ló, wú 000 juh és — mert néhány gazdaság pecse­nyecsibét is nevel — évente vagy 200 ezer baromfi, több ezer tojótyúk egészségén őrködnek. Aztán háztáji házinyúl is sok van a járásban, csak Nagyká- tán tartanak két-háromezret. A tápiószentmártoni Kossuth Tsz száz méhcsaládját is óvni kell a betegségtől. És három húsfeldolgozó üzem ellenőrzé­se is a feladatuk. Jut már p'.henőnap Dr. Záboji Elemér két köz­ség, Szentmártonkáta és Szent- lőrinckáta állatorvosa; több ezernyi, mindenféle állat egészségének őre: — Brigádunk tagjainak ál­landó tapasztalatcseréje két­ségkívül sokban hozzájárult ahhoz, hogy a járás tehénállo­mánya lágyrészt gümőkór- és brucellózismentes. Mindössze négy gazdaság állománya nem teljese-* az még. Az állatorvos azonban, ami­kor az állatot gyógyítja, vagy a betegségektől igyekszik meg­védeni, nemcsak a jószágállo­mány egészségét óvja, hanem, bár erről ritkán esik szó, az ember egészségét is. Hiszen a tuberkulózist, meg a brucelló­zist, de más állati betegséget is, megkaphatja az ember. Dr. Bódosi Béla körzeti ál­latorvos, Tápiószentmárton: — Amikor tömeges vizsgá­latokra vagy oltásra került sor, azelőtt is előfordult, hogy segítettünk egymásnak, szom­szédos községekben levők. Amióta azonban brigádban dolgozunk, együttműködésünk szervezett lett. Nem közömbös, hogy például az oltási kam­pány gyorsabban bonyolódjon le, és az állatállomány így ha­marabb szerezzen védettséget, valamilyen fertőző betegséggel szemben. És még egy: meg­szereztük a járásban a vasár­napi és ünnepnapi ügyeletet. Így szereztek maguknak pi­henőnapot a brigádtagok. Az­előtt vasárnap sem mozdul­hattak el községükből, márpe­dig az állatorvosnak is szüksé­ge van néha pihenésre. Az M-program Dr. Hüse Ferenc, a tápió­szentmártoni Kossuth Tsz üze­mi állatorvosa és egyben főál­lattenyésztője: — Brigádunk M-program- jával foglalkoztunk intenzíven hosszabb ideje. A fejős tehe­nek oly gyakori tőgygyulladá­sának felderítésére rendszeres Mastitest-vizsgálatot végzünk valamennyi nagyüzemi tehén­istállóban. Az állatorvos köte­lessége meggyógyítani a tőgy­gyulladásban megbetegedett tehenet, ez magától értetődik, de az állandó vizsgálat már nem feladata. A tőgygyulladás tudvalevőleg megnehezíti a fejést, csökkenti a tej mennyi­ségét, rontja minőségét. Ha későn veszik észre, nehezen vagy egyáltalán nem gyógyít­ható. Ilyen súlyos esetek meg­előzése brigádunk M-prog- ramja. Két esztendeje a Közalkal­mazottak Szakszervezete Pest megyei Bizottságának állat­egészségügyi alapszerve a szo­cialista brigád címre méltónak találta a Marek József állat­orvosbrigádot. Az erről szóló oklevelet és a zászlót dr. Kéri József, a Pest megyei Állat­egészségügyi Állomás igazga­tó főorvosa adta át. A legutób­bi, április végén tartott bri- gádgyűlásen pedig a bronz brigádérmét és a tagoknak a zöld koszorús jelvényt nyújtot­ta át a főorvos, aki azt mond­ta á gyűlésen: az állategész­ségügy érdekében szeretné, ha a megyében és az országban nem lenne egyedüli az állat­orvosoknak ez a szocialista brigádja. Szokoly Endre Külföldi üdvözletek Kádár János 60. születésnapja alkalmából Kádár Jánost, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát 60. születésnapja alkalmából me­leghangú táviratban üdvözöl­te Leonyid Brezsnüev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Gustáv Husák, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke, Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének elnöke, Kim ír Szén, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságá­nak főtitkára, Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Jumzsagijn Ce- denbal, a Mongol népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kára és Le Duan, a Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Jókívánságait tolmácsolta Ausztria Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága, Chile Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, Aarne Saarinen, Finnország Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának elnöke, Kosztasz Kolijannisz, Görögország Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkára, Irady Eskandary, az Iráni Néppárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Meir Vil- ner, Izrael Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtitkára, Kurt' Bachmann, a Német Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának elnöke, Gerhard Danelius, Nyugat- Berlin Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságá­nak elnöke, Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára, Ermenegildo Gaspe- roni, San Marino Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, Dolores Ibár­ruri, Spanyolország Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának elnöke, Jakub Demir, a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front Központi Bi­zottsága elnökségének elnöke és a Béke és Szocializmus cí­mű folyóirat szerkesztősége. A születésnap alkalmából kifejezte szerencsekívánatait a Szovjetunió, a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Dél­vietnami Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Kubai Köz­társaság, a Mongol Népköz- társaság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Norvég Királyság, a Román Szocia­lista Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete, valamint a ^szovjet hadsereg ideiglene­sen Magyarországon állomá­sozó déli hadseregcsoport pa­rancsnoksága. Kádár Jánost szívélyes táv­iratban üdvözölte Giorgio La Pira volt firenzei polgár- mester. A Központi Bizottság első titkára számos üdvözletét kapott szovjet politikai és közéleti személyiségektől, mű­vészektől, iskoláktól és in­tézményektől. Táviratot kül­dött többek között Anton Kocsinyan, az örmény Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, az SZKP KB társadalomtudomá­nyi intézete, az SZKP omszki területi bizottsága, Baszan Gorodovikov, a Kalmük Au­tonóm Köztársaság területi pártbizottságának első titká­ra, a szovjet baráti társasá­gok és külföldi kulturális kap­csolatok szövetségének el­nöksége és a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság köz­ponti vezetősége, Mihail Bot- vinnik volt sakkvilágbajnok és Olga Lepesinszkaja ba­lettművész. , NAPIRENDEN: A CEGLÉDI HÍRLAP Sajtóaktíva-értekezlet a ceglédi járásban Az MSZMP ceglédi járási bizottságának propaganda- és művelődési bizottsága érte­kezletet kezdeményezett an­nak érdekében, hogy a járás pártalapszervezeteinek titká­rai az állandó tudósítókkal beszéljék meg a Pest megyei Hírlap napi különkiadásának, a Ceglédi Hírlapnak helyzetét és munkáját. A tegnap megtartott tanács­kozáson Nagy Imre, a ceglédi járási pártbizottság titkára mondott vitaindítót, s utalt arra, hogy e megbeszélés cél­ja: állandó, konkrét formáját teremtsék meg a megyei párt­lappal fenntartott kapcsolat­nak, folyamatosan és tar­talmasán biztosítsák a tudó­sítók révén is a járás életé­ről szóló beszámolókat, érté­keléseket. Vázolta azokat az igényeket, amelyeket a párt- bizottság támaszt egyrészt a ceglédi oldal, másrészt a la­pot informáló pártmunkások, tudósítók iránt. Hetesi Ferenc, a Pest me­gyei Hírlap fiókszerkesztősé­gének vezetője nyújtott ezt követően részletes tájékoz­tatást a Ceglédi Hírlap mun­kájáról, tevékenységéről, s a tudósítók feladatairól. Befejeződött a tudományos diákkörök X. konferenciája Csütörtökön, a Kertészeti j Egyetemen tartották a tudo­mányos diákkörök X. jubileu­mi országos konferenciájának ünnepélyes eredményhirdeté­sét, valamint a szakdolgozatok országos pályázatának nyilvá­nos értékelését. Dr. Polinszky Károly művelődésügyi minisz­terhelyettes méltatta az ifjú­ság szerepét a tudománypoli­tikai célok megvalósításában, majd a diákköri munkát ered­ményesen támogató oktatók­nak, ifjúsági vezetőknek ki­tüntetéseket nyújtott át. Szűcs Istvánná, a KISZ Köz­ponti Bizottság titkára átnyúj­totta a legértékesebb pálya­munkák készítőinek a díjakat, majd 40 oktatót, illetve fiatalt KISZ-kitüntetésben részesítet­tek. Főcze Lajos, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára bejelentette: az országos zsűri 14 iparágban döntött a helye­zések sorrendjéről, illetve a díjak, különdíjak odaítélésé­ről. Az országos pályázaton mintegy 400 szakdolgozat vett részt. A legkiválóbb 101 pálya­munka készítőjének — 146 fiatal műszaki és közgazdász diplomásnak — átnyújtották a SZOT és a KISZ KB arany-, ezüst-, illetve bronzplakettjeit, illetve oklevelét, a kiváló fel­találó-, a kiváló újító kitünte­téseket. Emellett együttvéve 314 ezer forint jutalomban ré­szesítették az arra érdemese­ket. Élénk, tartalmas vita ala­kult ki ezt követően. Felszó­lalt — sorrendben — Barhács János, a kocséri Űj Élet Tsz elnöke, Mocsári József abo- nyi pedagógus, pártszervezeti titkár, Fehér Jánosné abonyi pedagógus, Határ Ilona tör­tei! pedagógus, Illés István, a ceglédberceli művelődési ház igazgatója, Huszár Sán­dor, a csemői községi tanács vb-titkára, Szűcs László, az abonyi nagyközségi tanács elnöke, Sziráki Péter, a Ceg­lédi Járási Hivatal titkárságá­nak vezetője, Fekete Antal, a ceglédberceli csúcspártveze- tőség titkára, dr. Somodi Ist­ván, az abonyi nagyközségi pártbizottság titkára, Németh István, a ceglédi járási párt- bizottság munkatársa, Sipos Andor pedagógus, a mikebu- dai pártalapszervezet titkára, Győré József, a Ceglédi Já­rási Hivatal népművelési fel­ügyelője, dr. Horinka László ügyvéd, az igazságügyi alap­szervezet h. párttitkára. A vitában elhangzott prob­lémákra dr. Lőkös Zoltán, a Pest megyei Hírlap főszerkesz­tője válaszolt, s elemezte mindazokat a tennivalókat, amelyek a szerkesztőségre, valamint a Ceglédi Hírlap fiókszerkesztőségére és az ál­landó tudósítókra, de a párt- alapszervezetekre is várnak, annak érdekében, hogy még színvonalasabban, a politikai követelményeknek és az ol­vasók igényeinek megfelelően tölthesse be lapunk hivatását. A tartalmas és a szerkesz­tőség munkáját jelentősen elő­segítő tanácskozás Nagy Im­re zárszavával fejeződött be. i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom