Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

0ECYEÍ JcJCírSap 1972. JÚNIUS 11., VASÁRNAP Peót mentjei barangoídáob 25. CEGLED I. • Egy XIV. századi, i. Lajos király idejéből való határjárás protokollumában feljegyezték, hogy: — egy nagy utat talál­tak, amely Ceg- ' lédről Buda felé megyen, egy má­sikat, Ceglédtől Bénye felé, s egy harmadikat, amely Ceglédről a Tisza folyó felé tart... — Nyilván innen kapta a három nagy út csomó­pontjában fekvő Cegléd az utak szegeletje, s még a XVIII. század elején is haszná­latos, népi formá­jú: Szegelet Vá­rassa elnevezést. S bár kétségtelen, hogy a Cegléd — Szeglet — Szege­let egybehangzása hamis névszár­maztatásra csábít, az alig lehet két­séges, hogy a hár­mas útnak szege- lete Cegléd sorsá­nak alakulását je­lentősen befolyá­solta. Valamikor úgy írták, hogy a íiárom nagy Du­na—Tisza közi város közül Kecskemét — polgári, Nagy­kőrös — nemesi, Cegléd — job­bágyi jellegű település volt. S kövér legelői, termőföldjei, a határában levő, hajdan halban bő tavak, mocsarak kívánatos hűbérbirtokká tették Ceglé­det. Az óbudai klarissza apá­cák, Cegléd földesasszonyai, ugyancsak nyúzták a ceglédi jobbágyokat, a szomszédos föl­desurak is zsarolták, sarcolták, félholtra verették őket A tűr­hetetlen zsarlatásokra Mátyás király halála után megtagad­ták a jobbágyi „kötelessége­ket”, a tiszttartókat elkerget­ték, kilencedet, tizedet, taxát nem szolgáltattak be, s mikor a klarissza földesasszonyok erős paranccsal üzentek rá­juk, az elkeseredett jobbágyok 1510-ben az apácák ispánját, Sebestyén deákot, agyonver­ték ... A raúllra való emlékezést ezekben a hetekben Dózsa György születésének 500 éves fordulója élesztgeti a hétköz­napoknál hevesebben Ceglé­den. Űj, az előzőnél hatalma­sabb, megrendítőbb Dózsa-szo- bor idézi június 25-től a szóza­tot, amely a hagyomány sze­rint 1514. május 17-én hang­zott el Cegléd piacán a pa­rasztháború vezérének szájá­ból: — ...nincs nagyobb bűn a földön, mint mikor embe­rek, hatalmukkal visszaélve, honfitársaikat kegyetlen és ke­mény szolgaságra vetik... Vívjátok ki szabadságtokat!... Vagy leszámolunk a nemes­séggel, vagy véretekkel és örökkön tartó, nehéz szolga­sággal vezekelhettek felfuval- kodott ellenségeitek igájá­ban ... És idézik a hajthatatlan, vakmerő, csupa-láng szellemű ceglédi plébánost: Mészáros Lőrincet, aki 2000 hívével elő­ször érkezett a rákosi táborba. A VárOS IlépC — amely 1710- ben is hitet tett Rákóczi mel­lett, s a bukás árnyaival vias­kodó fejedelmet még február 20-án falai között fogadta — 333 esztendővel a temesvári tüzestrón rémsége után, 1848. szeptember 17-én, egy héttel Kossuth nevezetes toborzó körútja előtt, határozatban követelte a nép felfegyverzé­sét a márciusi vívmányokat veszélyeztető császári táma­dás ellen. Szinte bizonyosra vehető, hogy ez a határozat is érlelte Kossuth cselekvőszán­dékát, hiszen útjának szilárd, induló támpontját Ceglédben nevezte meg. 1848. szeptember 24-e, a ceglédi vásártér fe­lejthetetlen emléknapja, szin­te újkori változata az 1514-es eseménynek. De _ emlékezések­ben, könyvekben, tárgyak­ban, képekben, dokumentu­mokban — a Kossuth Múze­um tárlóiban, termeiben is — pontosabban rekonstruálható, újraélhető történelem és ta­Horvay János ceglédi Kossuth-szobra, amelyet Kossuth születésének 100. évfor­dulóján, 1902-ben állítottak fel. Tulok Ferenc felvétele nulság. Kossuth harcba hívó riadója, a sereget formáló és nótát termő lelkesedés máig elhallatszik. Szívesen hiszek a ceglédi hagyománynak, amely szerint odavalósi nemzetőrök pásszították égy régi kuruc nótára a dalt: — Kossuth La­jos azt izente — Hiányos a regimentje. — Ha hiányzik kettő-három, — Lesz helyette harminchárom. — Éljen a ha­tat ' *' '• Azután jött 1849 — és jött 1867. A kiegyezés lehetőségé­vel élve Cegléd nyomban díszpolgárrá fogadta a kiegye­zés nagy ellenzőjét, a szám­űzött Kossuthot. 1876-ban Cegléd képviselőjének vá­lasztják a „turini remetét”. — ... Nekem nem szabad föl­vennem az alattvalói viszonyt oly uralkodó irányában, aki egyszersmind osztrák császár is — ezzel hárítja el a man­dátumot a forradalom hagyo­mányának eleven őrzője, s erre száz ceglédi választó in­dul hamarosan Itáliába a „kormányzó” látására. Ám a „turini százak” útja ekkor már csupán puszta demonst­ráció. Később, mikor az el­halt „turini százak” helyét ivadékaik, majd választott utódaik foglalják el, a jelkép is társasági játékká halová- nyul. Kossuth hagyatékát el- prédálja a kapitalizálódó Ma­gyarország, ám —, a hajdani század helyett — e hagyaték java Cegléden ma ezrek, tíz­ezrek építő akaratát, erejét gazdagítja. Attól még nem túlzottan lo­kálpatrióták a ceglédiek, ha szívesen emlegetik: itt járt is­kolába Toldi Ferenc, a vasút­állomáson Tömörkény István, egy Rákóczi úti házban pedig Kárpáti Aurél született. S a látogató együtt sajnálja a helybeliekkel, hogy a „po­gány örömök” kedvelőjének, nemrég elhunyt Berda József kedves poétánknak emlékét őrző, finoman berendezett, hangulatos Berda- korcsmát, ínyenc falatok, irodalmi estek otthonát, a gazdaságosság — talán kissé meggondolatlanul alkalmazott — vastörvénye reggel 6-tól este 9-ig működő kisvendéglővé degradálta. Emléktábla állít meg a Baj- csy-Zsilinszky tér 2. számú ház falán. A ház jelenlegi tu­lajdonosának, Halmy Géza mérnöknek, szőlőtudósnak, folklór-gyűjtőnek, ezermes­ternek néhai édesapjánál gyűjtötte össze ceglédi, Ceg­léd környéki híveit a negyve­nes években a lassan-lassan féllegalitésba, illegalitásba szoruld Bajcsy-Zsilinszky Endre. Bajcsy-Zsilinszky ceg­lédi kapcsolatairól nem tud­tam eddig. De amikor mesél­ni kezdtek róla, szinte termé­szetesnek tartottam, hogy a magyar nép függetlenségéért, szabadságáért felvállalt harca folyamán életének pályája érintette Ceglédet. Békés István Teljhatalmú harácsoló ? Bűnszövetség a szakszövetkezetben Amikor ezt az ügyet tár­gyalni kezdi a bíróság, hatan ülnek majd a vádlottak pad­ján: Korányi Miklós üzem­vezető, Schmidt Sebestyén, a budakalászi Egyetértés Szak- szövetkezet volt elnöke, Go- Sols Ferenc asztalos, Pagács Györgyné szövetkezeti tag, Szalai Lászlóné könyvelő és Rózsa Péter agronómus. Vád­pontjaikat hosszasan sorol­hatnánk, ebben a bűnügyben azonban inkább csak az első- és másodrendű vádlott bűntet­teinek sorozata érdemel kü­lönös figyelmet. A Pest me­gyei Főügyészség Korányi Miklóst és Schmidt Sebes­tyént bűnszövetségben, külö­nösen nagy értékben elköve­tett hűtlen kezeléssel, üzlet­szerűen, bűnszövetségben, je­lentős áruval elkövetett üzér­kedéssel vádolja. Ez utóbbi törvénysértésért az elnök mint bűnsegéd felelős, az üzemvezető bűnlajstromán vi­szont még árdrágítás is sze­repel Schmidt Sebestyén 1968 vé­gén ismerkedett meg Korányi­val, s megállapodtak: a szak- szövetkezet átveszi Korányi famint- készítő műhelyét. Ko­rányi kalkulációja szerint, öt dolgozó termelésével a létesí­tendő részleg évi egymillió fo­rint bruttó árbevételt érhet el. Az üzlet tehát nem kevés hasznot ígért, s Korányi már­is elkezdhette a szervezést, megbízólevél és bélyegző bir­tokában. Termelés — engedély nélkül Az üzletkötésnek „csupán” egyetlen szépséghibája volt, hogy az elnök a vezetőség és a közgyűlés határozata, vala- míht tanácsi engedély nélkül szervezte meg az ipari üzemet. Az asztalos és mintakészítő melléküzemág tevékenységét megpróbálta tehát utólag le­galizálni. Ez nem ment gyor­san, közben viszont Korányi, üzemvezetőként, hat szak- és segédmunkással, a szövetkezet cégére alatt megkezdte a ter­melést. Csillaghegy: műhelyét Budakalászra akarta telepí­teni, ott vásárolt telket, majd SZIGETSZENTMIKLOS HATARABAN Aratások hajdanában Fájó szívvel mondom és írom így, hogy: aratnak, mert én az első világháborúban megrokkant testem és 75 esz­tendőm miatt nem mondha­tom úgy, hogy: aratunk. Pe­dig ... Bármilyen nehéz mun­ka is volt az régen, mégis te­le volt reménységgel még a szűkösebb esztendő idején is. Részesben Milyen volt, hogyan folyt le az aratás régen a szájhagyo­mány szerint? Azokban az év­tizedekben a mi határunkban minden évben jók voltak a ke­nyérgabona-vetések, mivel kü­lönösen a búzát a gazdák ki­zárólag jól trágyázott, jól gon­dozott ugarföldbe vetették. Ősi szokás szerint június első nap­jával az egész falu elkezdte az aratáshoz és a velejáró hordás és csépeléshez szükséges felké­szülést. Elvégezték a szőlők­ben a kötözést, a krumpli, ku­korica töltögetését, a répák harmadszori kapálását. A ré­szes aratók a széna és lóhere kaszálásában és betakarításá­ban való segítéssel leszolgál­ták az aratásért vállalt külön ajándék munkát (driskicziót), amely munkáért a gazdától naponként egy darab rendes házikenyér, egy liter bor, és 20—25 deka füstölt szalonna járt minden aratónak, azonkí­vül, amit nap közben elfo­•■’sztott. Vasárnap a részes aratók és a sajátjukat arató kisebb gaz­dák zsúpból és gyékényből (kákából) tekerték a kötelet a búzának, az árpának és a zab­nak, mert a rozsnak aratáskor is lehetett' a szárából jó köte­let sodorni. Közben minden épkézláb ember pótolta, javí­totta, rendbehozta az arató­szerszámait. Készültek a gazd- asszonyok is, mivel jó munkát csak a jól táplált aratók tud­tak végezni. A fukar, rossz gazdasszony kosztjára nem­igen került jó arató a követ­kező évben. Megszólalt a dob Június 10 körül a községi bíró kidoboltatta, hogy azok a gazdák, akiknek nincs arató­juk, vagy azok az aratók, akiknek nincs hol dolgozniuk, jelentkezzenek a községhá­zán. A jó gazdák, a jó ara­tók nem váltogatták egymást. Gere Antaléknak néhai Kiss Szabó Illés és felesége 32 esz­tendőn át volt az aratója. A határcsőszöknek kötelességük volt június 15 után minden másnapon a gabonák kalá­szaiból egyet-kettőt bemutatni a községi bírónak. Ha Péter- Pálra, a búzatő megszakadá­sára elérte a keményedő via­szos érést, az esetben a rákö­vetkező vasárnapra kidobol­tatta a hálaadó istentiszteletet. A nagytemplomban Kardos István, akkori híres kálomista kántor, volt 48-as honvéd, aki maga mellé még 50—60 hon­védőt is toborzott a faluból Kossuth apánk seregébe, rá­zendített orgonakísérettel az „Aratásnak ideje van embe­rek” című ősi énekre. Utána a Teleky László emlékdombot építő Vég Ferenc akkori kálo­mista lelkész tartotta meg ige­hirdetését. A szűrt ne hadd soha... Hétfőn reggel öt órakor mindenki elkezdte az aratást, az ágyhoz kötött betegeken kívül. Az aratópárok kaszáik­kal, sarlóikkal, gereblyéik- kel, tarisznyáikkal, szebbnél szebb aratókorsóikkal, csobo- lyóikkal és szűreikkel körös­körül rakták a nagytemplom oldalát, míg egy kezdő fohász­ra betértek. Utána indultak. A szűrt nem hagyta el egy ara­tó sem, bármilyen jó volt az időjárás, mert számtalanszor beigazolódott az ősi közmon­dás: nyáron a gúnyát, télen pedig a tarisznyát el ne hadd soha. A szűrnek az a jó tulaj­donsága is volt, hogy két em­ber részére nyújtott védelmet nyári zivatarban. Valami kü­lönös jó érzés volt betakarni a szép, egészséges, pirosbarnára sült marokszedő lányt, mely betakarás több esetben házas­sággal, vagy családi perpat­varral végződött. A rohanva tűnő idő nyo­mán de sok minden megvál­tozott és eltűnt azóta az én részesarató korommal együtt. Kincse József Szigetszentmiklós az elnök beleegyezett, hogy az építőanyagokat a szakszövet­kezet számlájára vásárolja. Az Egyetértés ebben az időben súlyos gazdasági bajokkal küszködött, a tagok és alkal­mazottak bérét késedelmesen fizették ki. Ugyanakkor az üzemvezető minden ellenőrzés nélkül, több mint 155 ezer fo­rintot vásárolt el. Csak jóval később, a járási tanács felhí­vására összegezték a szövet­kezetben: mi mindenre is kel­lett ennyi pénz? Az engedély nélkül működő üzem tehát termelt, jóllehet, a dolgozók nem kötöttek szer­ződést a szakszövetkezettel, s az üzemben munkarend, ügy­rend, bérlista sem volt. A közgyűlés 1970-től vette fel Korányit és dolgozóit a tagok sorába, de ekkorra már a fa- mintakészítés több mint egy­millió 800 ezer forint árbevé­telt jövedelmezett, s a szövet­kezet tiszta haszna meghalad­ta az 595 ezer forintot, Korá­nyi pedig csaknem egymillió 100 ezer forintot vett fel, hogy tetszése szerint kifizesse dol­gozói bérét. Az engedélyezésig így a famintakészítés nem volt más, mint Korányi saját ipari vállalkozása. Fiktív munkabér, százezres kereset Korányi az üzemmel a szak- szövetkezetnek sok pénzt szer­zett, ennek fejében viszont szinte annyit vett ki a kasszá­ból, amennyit csak akart. A szerződés értelmében az üzem­vezetőt úgynevezett rezsikölt­ség is megillette, ez az összeg lassan elérte a havi 25 ezer forintot. Géphasználati díjtól a takarításig sokféle kiadásra kellett volna fordítania 3 pénzt, de mivel az elnök nem ellenőrizte költekezéseit, más címen is zsebre vághatott szép summákat. Például havi nyolcezer forintot gépkocsi­használati átalányként, há­romezret reprezentációs költ­ségként. A költségtérítés így burkolt kiegészítése volt Ko­rányi egyébként is rendkívül magas fizetésének. Két szám­adat ennek illusztrálására: az üzemvezető 1969. január 1-től 1971. május 30-ig több mint 353 ezer forint munkabért és több mint 589 ezer forint költ­ségtérítést vett fel a szövet­kezet pénztárából... Korányit — a jogszabályt és alapszabályt megsértve — munkáltatói jogokkal ruház­ták fel; egymaga dönthetett a jövedelem felosztásáról, a ta­gok, alkalmazottak munka­bérének megállapításáról. Ko­rányi sajátkezűleg vette fel a béreket, s az újabb haszon- szerzésre adódó alkalmat sem szalasztotta el. Dolgozói nevé­re a jogosnál jóval nagyobb összeget számolt el, a külön- bözetet pedig megtartotta ma­gának. Ez sem volt rossz üz­let: a fiktíven elszámolt mun­kabérekkel egy év alatt csak­nem 100 ezer forintot keresett. Árdrágítás, „ingyen" büntetés Említettük már, hogy Korá­nyi Miklós kiváltságos helyze­tét a famintakészítéssel szer­zett haszon alapozta meg. Ezt a hasznot viszont több eset­ben árdrágítással érte el. A megrendelő vállalatoknál a maximált árakat meghaladó áron értékesítette a famintá­kat. A jogtalan árbevétellel gyarapodott ugyan a szövet­kezet, ám csaknem 200 ezer forinttal károsodtak a megren­delők. Ehhez képest szinte csekélynek tűnik a budapesti Gyógynövénykutató Intézet 42 ezer forintos megkárosítása — Schmidt Sebestyén enge­dékenysége jóvoltából. Szalai Lászlóné, az intézet budakalá­szi telepének vezetője vette rá az elnököt, hogy a szakszö­vetkezet fizesse ki a telepen dolgozó alkalmi munkásokat, nekik ugyanis erre nem futja a bérkeretből. Cserében vi­szont Szalainé és Rózsa Péter agronómus — hamis átvételi elismervényen — azt igazoltad mintha a szakszövetkezettőr trágyát vásároltak volna. En­nek árát aztán — a több mint 42 ezer forintot — az intézet központja kifizette az Egyet­értésnek ... Fura játék volt ez is: a népgazdaság egyik „zse­béből” kivettek, n másikba be­raktak pénzt, s úgy tűnhetett: mindenki jól járt. f S a felvázolt állapotok meg egy sor — a tíz- és százezrek elpocsékolása után — már „aprónak” mondható szabály­talanságot, törvénysértést is lehetővé tettek. Például azt, hogy Gogola Ferenc asztalos a munkaidejében, a szövetke­zet anyagából, de saját zsebé­re vállaljon munkát a község­nek. Azt, hogy Korányi felesé­ge — majd egy évig tartó szü­lési szabadsága alatt — össze­sen 69 ezer forint összegben megkapja fizetését, televízióju­kat pedig „a tanácsnak hozzá­járulás, kultúralap javára” címen az Egyetértés fizesse ... S az már igazán nem számí­tott tételnek, amikor az enge­dély nélküli üzem működte­téséért kiszabott ezer forint büntetést az elnök a szövetke­zet kasszájából fizette ki, s ugyancsak ebből fedezte Ko­rányi a tűzrendészéti szabály­talanságokért kirótt ötezer fo­rintos bírságot... Törvénysértő haszonszerzés Korányi Miklós letartózta­tásban, Smidt Sebestyén pe­dig szabadlábon védekezve várja a tárgyalást, az ítéletet: a volt elnök jelenleg fizikai munkát végez. Ami a budaka­lászi bűnügy tanulságait illeti, nem is egyszer leírt alapigaz­ságokat szögezhetünk 1c ismét. A közösségi vagyon, a gazda­sági eredmények rosszul értel­mezett, törvénysértő módon elért növelése újra csak egyes harácsolóknak kedvezett, s végeredményben a közösség vagyona károsodott. A bizony­lati fegyelem, a vagyonkezelés szabályainak be nem tartása ennek a szemléletnek és mód­szernek mintegy következmé­nye volt. A bűntettek feltéte­leinek megteremtésében sze­repet játszott a volt elnök be­folyásolhatósága, túlzott jóhi­szeműsége, tévesnek bizonyult jószándéka. S nem utolsósor­ban: hozzá nem értése, szak­mai, vezetői képességeinek hiánya. Amikor e bűntettek feltételeiben egy káros jelen­ség tipikus jegyeit véljük fel­fedezni, azon is érdemes el­gondolkozni : mint néhány más esetben és most is, miért csak a büntetőeljárás során derült ki egy vezetőről, hogy feladatára alkalmatlan? ... Korányi Miklós és társai bűnügyét június 13-án kezdi tárgyalni a Pest megyei Bíró­ság. Szitnyai Jenő Kőműveseket, ácsokat, kubikosokat, komplett brigádokat és segédmunkásokat 16 éves kortól -a nyári szünidőre is- azonnali belépéssel felveszünk budapesti, kiemelt építkezésekre. Jelentkezés: „Április 4“ Budapest Vili., Auróra u. 23—25.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom