Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

PEST

MECU

r/fiWop

A minőség még szokatlan

(A hanyatlás 1970-ben kezdődött, amikor elárasztották a ceglédi telepet nyugati bérmunkákkal. Addig serdülő és női felső kabátokat készítettek — gyapjúból. 1970-től egyre- másra kapták a megrendeléseket ballonkabátokból, kord zakókból, s ezeknek gyártási technológiája elütött a régi munkamódszerektől. Idén sem készültek fel a nagy arányú exportra, s arra, hogy az előző évekhez viszonyítva még több szintetikus ballont kell varrniuk. A szintetikus anyag sokkal kényesebb, speciális tűt, szigorú munkafegyelmet, nagy tisztaságot igényel. Hibás szabványokat kaptak a központi gyárból. A vitás méretek eldöntéséhez sokszor napok kellettek, addig állt a munka. Áprilisban például olyan kabátok kerültek szalagra, melyeknek hátbélése osztott volt, ennek felső részét előre steppelve szabták, és a szabványhoz csomagolták. A steppelt bélés és a hozzá adott ujjabélés színe nem egyezett. Reggel felhívták a budapesti szabászatot: gyárt- ható-e így? Választ másnap kaptak, miszerint a bélést a megrendelő küldte, tehát megfelelő, de utánanéznek. Ugyanaznap telexen értesítették Ceglédet, hogy mégis tévedés történt, a béléseket szedjék ki, küldjék vissza, s Pestről azonnal szállítják a megfelelő színűeket. Másnap újabb telex: leállították a barna testbélésű kabátok gyártását,1 a' Zöld bélésűeket nem kellett felfejteni. Mire mindez kiderült, 260 színhibás kabát került le a szalagról.)

— Milyen intézkedések történtek a minőség javítására?

Szűcs Lajos gyárvezető:

— Minden értekezlet legfontosabb témája: meg kell tanítani az embereket a minőségi munkára. A telepen már 22 éve dolgoznak, azt hittük, munkásaink már mindent tudnak, sajnos, tévedtünk. Szalagrendszerben varrnak az asszonyok, a kabátok egymást érik. Nehéz megmagyarázni, hogy nemcsak a mennyiség, a minőség is fontos. Két főművezető írásbeli figyelmeztetést, két művezető premiummegvo- nást kapott, hat minőségi ellenőrnek visszatartottuk a prémiumát, néhány dolgozóval selejtkártér tést fizettettünk. A szalagok mellől elmennek a fiatalok, a kevés fizetés, a két műszak, a nehéz munka miatt.

(A gyakori átállások termeléskiesést okoztak. Az exportra gyártott kordbársony öltönyök zakóját Cegléden, nadrágját Szolnokon készítették. Szolnokról ösz- szekeverve érkeztek a nadrágok, hat ember válogatta a ruhadarabokat, mert a két szín hasonlított egymáshoz, nehezen lehetett megkülönböztetni őket. Háromszáz jersey-nadrág- kosztümöt küldött vissza a megrendelő, mert nem megfelelő tűvel vagy gépbeállítással készítették, és a varrás mentén felszakadtak a szemek, kilyukadt az anyag.) ferényi István főművezető több mint húsz éve dolgozik a ceglédi gyárban. Első írásbeli figyelmeztetését a napokban vette át. A befejező részlegnél szakszerűtlenül vasalták a szovjet exportra készülő férfikabátokat, szalonnás, azaz fényes lett a gallérkihajtó, a gomblyukaknál kilátszott a vászon, más-más gombokat varrtak rájuk.

— Nem voltam elég határozott. És eléggé figyelmes. Feladatom: összehangolni a 8 szalag éa a befejező rész munkáját, anyagot biztosítani és ellenőrizni a mennyiséget és a minőséget. Régebben hoztuk

a tervet és nyugalom volt, nem voltak ekkorák a követelmények. Szokatlan a nagyon pontos, precíz munka, ez az igazság. A belkereskedelem örült, ha kapott árut. Most? Jönnek vissza a termékek. „Így nem vesszük át”. Sokat kínlódunk.

Gál Ferenc, a befejező rész művezetője májusban nem kapott prémiumot.

‘ — Gőzvasalók, tasakolók, gombozók, kézi vasalók, szállítók, összesen negyvenketten tartoznak hozzám. Nem vagyok lágyszívű, senki sem mondhatja rólam. Visszaküldöm a kabátot újra vasaltatni, vagy még egyszer felgombozni. De tekintettel kell lennem az embereimre. Átcsúszik egykét kabát, mikor látom, hogy feszült a hangulat. Idegesen csak még rosszabbul dolgoznak. Aztán pedig kikérik a munkakönyvüket. így, ha az ember óvatos, sokszor morognak, de szótfogadnak. Egy kabátot utánvasalni 7—8 perc, májusban két műszak négyszáz kabátot vasalt újra, túlóráztak — pénz nélkül. Erélyesebb? Erélyesebb nem leszek. Mindenesetre jobban figyelem a szalagról lekerülő árut. A raktárból visszahozni nehezebb.

(A munkakörülmények sem kielégítőek. Az után- vasalók a gyakori gőzcsökkenés miatt nem tudnak rendesen vasalni: A munkatermek padlózata szinte szívja a piszkot. A takarítók — négy ember — feladata a munkatermek takarításán kívül a szociális helyiségek és az irodák tisztán tartása. Naponta nem bírják ezt a munkát elvégezni. Az egyetlen és részleges megoldás, ha mindenki tisztán tartaná saját gépét és munkahelye, környékét. Eddig ezt nem sikerült elérni. A világos színű kabátok piszkosak, olajosak, a megrendelő sokszor át sem veszi őket. Cegléden már minden tisztítószert kipróbáltak. A Patyolatot is.)

Palásti István minőségi ellenőr húsz éve dolgozik a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyárában. Prémiumát május hónapban visszatartják.

— Feladatom a készárut a

szabvány alapján minősíteni. Babára teszem a kabátot, megmérem a méreteke1, összehasonlítom a mintadarabbal. A vasalással meg a tűzéssel akad a legtöbb baj. Ma körülbelül kétszáz kabátot néztem meg, a felét visszaküldtem. Állítólag múltkor az én jóváhagyó pecsétem volt a legtöbb visz- szavetett kabáton. Rögtön elvonták tőlem a pénzt. Fokozatonként kéne az ilyen büntetést alkalmazni, nem rögtön elvonni a pénzt. Azelőtt a teremmesterhez tartozott a

meós, az terelgette kifelé a

kabátokat, gyorsan, hogy a

százalék ugorjon, integetett az embernek, ha sokáig elszösz- mötölt egyetlen kabáton. Most függetlenek vagyunk a szalagoktól. Persze, ha visszakül- dünk egy kabátot, az újra ránk jön, plusz munkát kapunk. Sokszor kétszer-három- szor vizsgáljuk meg, mert a hibákat csak részben javítják ki a szalagon. A meóst meg, ugye, addig szeretik, amíg megy a kabát. Mikor régebben csúcsmeós voltam, nem álltam a rossz munkát, akkor meg azért kaptam a fejemre.

Övári Éva hat éve betanított munkás, ő készíti a kabát tükrét — a fazont és a gallért. Kényes, precíz munka. Két társával 408 forint fizetésére kötelezték, mert nyolc kabát eleje öt centiméterrel rövidebb lett, az eleje alátétráncos, a tűzések miatt nem javítható. *. nyolc kabátot másodosztályúvá kellett minősíteni.

— Aki előttem a műszőrme betétet felvarrta, az tehet róla Én nem vettem észre. Nagyon nagy most a minőségi követelmény, pontos szabványokat pedig nem kapunk. Nekem minden mozdulatra vigyáznom kell, amikor az anyagot a kezembe veszem, már érzem, mennyit kell ráhagynom. Szimmetrikusnak kell lennie a gallérnak, fi gyelni kell és nyugodtnuk lenn . A szalagon pedig mindenki -'deges és egyre idegesebb, ahogy jönnek vissza a kabátok. A művezetők pedig tízszer is elmagyarázzák egviknek-másiknak, hogyan csinálják ezt vagy azt, mégsem úgy csinálják. A szalagon 27-en dolgoznak, abból heten hanyag munkát végeznek. Lassan, hibásan dolgoz nak. A befejező részleg kapja, ahogy kapja, ott állunk a már elrontott holmival. Néhány évvel ezelőtt kényelmesebb volt itt a munka. Nem dolgoztunk ilyen jól, mégsem kaptunk vissza ennyi kabátot, most a legapróbb hiba miatt is visszaküldik. Egy szalagon

3—4 ember van betegállományban.

(Tavaly több mint 304 ezer kabát, zakó, kosztüm készült Cegléden. Negyven százalékuk exportra. Idén, a második félévben tovább nő az exportarány: Hollandiába, Franciaországba, az NSZK-ba, Lengyelországba és a Szovjetunióba szállítanak. A két külföldi reklamáció nyomán intézkedések születtek, a cégek újra átveszik a ceglédi kabátokat, kosztümöket. A gyárban varró- és vasalógépek mellett kínlódnak az emberek. Tanulnak jól dolgozni. A minőség — még szokatlan.)

Tamás Ervin

Beszámolt útjáról • a brüsszeli delegáció

Moszkvában rendezik a BVT következő kongresszusát

Szombaton az Országos Béketanácsnál kibővített ülést tartott az ügyvezető elnökség, Sebestyén Nándőrné főtitkár vezetésével. Az ülésen tárgyaltak a magyar delegáció részvételéről az európai közvélemény képviselőinek a közelmúltban megrendezett

brüsszeli konferenciáján,

s azokról a feladatokról, amelyek e konferencia határozataiból adódnak a magyar békemozgalom számára.

Tájékoztató hangzott el a Békevilágtanács elnökségi üléséről, amelyet a konferenciával egyidejűleg rendeztek Brüsszelben. Tájékozódott az ügyvezető elnökség arról a közeli napokban Budapesten sorra kerülő tanácskozásról, amelyet nemzetközi szemináriumként rendez a Nemzetközi Békeintézet és a Világgazdasági Tudományos Tanács. Beszámoló hangzott el a magyar részvételről az EAK béketanácsának májusban megrendezett kairói kongresszusán. A főtitkár által beterjesztett napirendi témák előadói voltak: Pethő Tibor alelnök, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, a Békevilágtanács tagja és Bognár József akadémikus, elnökségi tag, valamennyien a Brüsszelben járt magyar küldöttség tagjai.

A következő hetekben idehaza nagygyűléseken és más fórumokon találkoznak a küldöttség tagjai mindazokkal, akiknek nevében beszéltek a brüsszeli értekezleten.

Brüsszelben ülést tartott a BVT elnökségi csoportja is, s elhatározta, hogy az idén novemberben Berlinbe összehívják az európai békebizottságok értekezletét, a BVT köJELVÉN YÉ2REK

Beremenden

begyújtották a kemencét

vetkező kongresszusát Moszkvában rendezik meg 1973- ban, s

a béke-világmozgalom kibontakozásának negyed- százados évfordulóját

1974-ben valamennyi

földrészen megünneplik.

Ez utóbbi évfordulóra reprezentatív albumot állítanak össze, amelyben bőségesen szerepel majd magyar anyag is.

HAT MEGYÉBŐL Szocialista brigádvezetők tanácskozása

Szombaton Orosházán megkezdődött a Békés, a Csong- rád, a Szolnok, a Hajdú-Bihar, a Pest és a Komárom megyei szocialista brigádvezetők kétnapos tájkonferenciája. A tanácskozáson azt vitatják meg, miként segíthetik elő az eddiginél hatékonyabban a művelődési házak és intézmények a szocialista brigádok tagjainak továbbképzését, művelődését és kulturált szórakozását.

Csaknem 400 féle .jelvényt, kitüntetést készítenek Tápió- szelén évente, az Állami Pénzverde üzemében. Az emblémákat kézzel festik.

Urbán Tamás felvétele

Beremenden, a négy éve készülő új cementműben, szombaton reggel 8 óra 40 perckor begyújtották az 1. gyártóvonalhoz tartozó klinkerégető kemencét. Ezzel megkezdődött a 3,5 méter átmérőjű, 65 méter hosszú, kifalazott belsejű kemence felfűtése. A hatalmas acélhenger lassú forgás közben melegszik fel. Fokozatosan, óránként 20 fokkal emelik a hőmérsékletet, egészen 600 fokig. Ezután következhet a „töltés”, vagyis a finom porrá őrölt, megfelelő arányban kevert és előkészített alapanyagot a kemencébe vezetik és megkezdik az égetést. Erre várhatóan a jövő hét első felében kerül sor.

■í

Az elmúlt hónapban a holland Brinkmeier és a nyugatnémet Ella-cég levélben közölte a Május 1. Ruhagyárral, hogy a Cegléden készített kabátokat ezentúl nem fogadja el. Az Ella-cég 800 ezer forintos kárpótlást követel a gyártól. Cegléden az elmúlt negyedévben többször reklamáltak, mint tavaly egész év alatt. Selejtjük 19 ezer forint, míg régebben 3—4 ezer forint volt. Májusban 22 ezer kabátot kellett volna fogasra rakniok, de csak 19 ezer készült el.

Á gondok arca

É évente átlagosan kilencezer fővel növekszik Pest megye lakossága. Tíz esztendő alatt annyi volt a népesség gyarapodása, mint Cegléd, Gödöllő, Nagykőrös lakossága együttvéve. Három városnyi ember! Ki s hogyan lenne képes ezzel az irammal lépést tartani? A tény persze tény, de a belőle következő gondok és teendők képe úgy tűnik, sokféle lehet. Attól függően, honinét látják azt. Holott a gondok arca egy. Bárhonnét nézzék. Ehhez azonban torzítás nélkül kellene látni. Ami nagyon nehéz.

Járja a megyét az ember, s nem győzi jegyezni, hallgatni, mi az, ami sürgősen kellene, ami nélkülözhetetlen, mert... S a mert után érvek, indokok, igények sorakoznak. Alapos érvek, nyomós indokok, jogos igények. Például: a Galga vidékén újra meg újra lelkemre kötik, hogy emeljek szót a regionális vízmű érdekében, nyolc községet érint, döntő lenne a lakosságnak... Az egészséges ivóvíz természetes igény, ma már nem hiányozhat a falvakban sem... És gyorsan kellene az egész, mielőbb. Megtudom: a regionális vízmű létrehozásának kezdete elöl elhárult minden akadály, ám ami a gyorsaságot illeti: ameddig a takaró ér. A ráckevei járásban a Csepel-szigetet átszelő, úgynevezett gerinc-út létrehozásának fontosságát ecsetelik a községekben, mert a közlekedés... az idegenforgalom... az áru- szállítás ... A gödöllői járásban viszont a bekötőutak rossz állapotát hangoztatják, a nagykátai járásban azt, hogy a megye többi részéhez viszonyítva elmaradott a bölcsődei és az óvodai hálózat, holott a nőkérdésről hozott párthatározat megköveteli... A városokban arról hallani, hogy szanált területekre kell — kell? — építeni, s ez megdrágítja a dolgot. Pénz, segítség, meggyorsítani, megérteni, teljesíteni... már-már mondatok sem kellenek, egyetlen szó is kifejezi, hogyan látni a gondok arcát.

z az arc valóban ^ ilyen? Meghökkentő, reménytelenséget, s ami vele jár, idegességet sugárzó? Akik a legjobban panaszkodnak, azok is tudják, hogy nem ilyen. Hiszen egyetlen év alatt — 1971-ben — föléoült 6653 lakás, 54 orvos állt munkába, ezer gyermek számára teremtettek óvodai elhelyezést, 31 iskolai osztályteremmel bővültek az oktatási lehetőségek... Hosz- szú lista állítható össze mindabból, ami esvetlen esztendőben sűrűsödik, a lakosság könnyebb életét szolgálva. Kevés? Ha az idényeket nézzük, biztosan. Többry gyorsabb haladásra szóló bíztatásban nincs hiány. Ám a l°he+őség°k. az anyagiak ettől irtó» nem Tíznek naovobbak. Sőt a »nodók salátos mQ°vilá»f- tása azzal a veszéllyel jár,

hogy átrendeződik a teendők sora, hátrább kerül, ami valóban fontos, s előrébb, ami kevésbé az.

Tanácstag-beszámolókon, de még tanácsüléseken sem ritka az a vélekedés, hogy „nem kapunk elég megértést és támogatást föntről”. Ki vagy mi ez a fönt?' A címzés nemcsak hiányos, hanem hibás is! Az emberek tudatában — s mi tagadás, némely hivatalos emberek tudatában szintén — még nem vert gyökeret az az új tény, hogy napjainkban a pénz, a fejlesztés fedezete „lent”, azaz a községben van. Még mindig kérelmek fogalmazódnak, felszólalások hangzanak el. holott a meglevő eszközöket régen fel- és elosztották. A településeknek megvan a középtávú fejlesztési tervük, s megvan a bevételeket, a fölhasználható alapokat meghatározó program is. A megyei tanács — mint a területfejlesztés törvényben meghatározott gazdája — nem vállalkozhat a községek helyett igazságosztásra, márcsak azért sem, mert számára a megye egészének jelene és holnapja a lényeges. Ezért — tartalékai terhére — nem adhal ide, oda meg amoda pénzt, bár nem vonja kétségbe a2 indokokat.

Nemet mondani mindig nehéz, ám, nagy hiba, ha szükség van rá, s mégsem ejtik ki. Ki tagadná, hogy sok településen rettentően nehéz a tanács dolga, s hatalmas nyomás nehezedik a váltókra. Lakás, üzlet, útburkolás, óvoda, művelődési ház, pedagóguslakás, vízvezeték... a lakosság kívánsága, követelése óhaja, kérése. Nem a fogalmazáson van a hangsúly, hanem azon, hogy egyszerre és minden kellene. Ami lehetetlenség Amit egyetlen államháztartás sem képes előteremteni, még a mienknél jóval gazdagabb sem.

A gondok arca sűrűr valóban riasztónak tűnik, főként, ha nagyon közelről látja az ember, s ez az arc helyben, 1 településen 'nagyon köze: van. Ám ezen az arcor meg kell különböztetni lényeges és lényegtelenebt vonásokat, mert máskülönben összekuszálod il

minden. Ha valamenny: teendő sürgős, akkor valójában semmi nem az. He az összes igény kielégítési követel, akkor gyakorlatilag egyet sem lehet maradéktalanul teljesíteni. Elaprózódik az erő, elbátor- talanodik az akarat, s nemes szándékok kudarcbe fúlnak. A tervszerű cselekvést a kapkodás váltja fel a célratörést az ígérgetés.

Meg kell tanulni nemei mondani. Becsületesen mellébeszélés nélkül, kibúvókat nem keresve. Nerr telik rá, nincs erő hozzá, £ tervekben nem szerepel Tansolni senki nem keze majd örömében, de ha észszerűen akarunk haladni akkor meg kell tanulnunk a gondok arcát olvannali látni és lát4"» tói. amilven.

Mészáros Ottó