Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

1972. JÜNIUS 11., VASÁRNAP fu&íkusz CSÚCS - LASSÍTVA INDIA ÉS PAKISZTÁN ve­zetői csúcstalálkozóra készül­nek. Ennek időpontja azon­ban halasztódik. Bhutto közel- keleti és afrikai körutat bo­nyolított le, melyről teg­nap érkezett haza. Indira Gandhi pedig e hó második felében látogat külföldre, többek között hazánkba is, így a hindusztáni csúcsra leg­korábban már csak június utolsó napjaiban kerülhet sor. INDIA az új erőpozíciók birtokában teljes nyugalom­mal néz a tárgyalások elé, Pakisztánban azonban a ka- taszrofális vereség fellob- bantotta a belpolitikai és törzsi ellentéteket. Bhutto most azért járta a közel- keleti és afrikai országokat, hogy megszerezze a mohame­dán országok látványos tá­mogatását a csúcs előtt. A TÁRGYALÁSOKON Pa­kisztán a hadifoglyok szaba­don bocsátását, India a Bang- la Desh elismerését kéri majd minden bizonnyal, de Bhut- tónak azt is el kell érnie, hogy a Bangla Desh ne állítsa bí­róság elé az elfogott pakisz­táni háborús bűnösöket, mert ha ettől eltekintene, úgy sa­ját hadseregének vezetőivel kerülne összeütközésbe, hisz a hajdani Kelet-Pakisztán katonai kormányzója, Thikka Khan, aki a háborús vé­rengzésekért a legközvetle­nebbül felelős, ma a pakisz­táni állam hadseregének fő- parancsnoka. ÜGY NÉZ KI, hogy Bhutto csak halogatja, de a pakisztá­ni hadsereg jelelegi veze­tői szeretnék elvetélni a csúcstalálkozót. Ennek lát­ható jele, hogy május folya­mán a pakisztáni csapatok több mint ötvenszer sértet­ték meg a kasmiri fegyver­szüneti vonalat, pár e határ­sértésekre India tartózko­dóan válaszolt, de egyre in­kább nyilvánvalóvá válik Űj-Delhiben, hogy a nagyobb határincidensek nem lehet­nek helyi parancsnokok egyé­ni akciói, azokhoz Bhutto kormányának is hozzá kellett járulnia. A PAKISZTÁNI BELPOLI­TIKAI HELYZET bonyolult­ságát az elmúlt napokban — Bhutto távollétében — egyre nagyobb feszültség jellemzi. Karachiban a tüntető mun­kások és a rendőrök között csütörtökön tizennyolc halá­los áldozatot követelő ösz- szecsapás zajlott le, és a fe­szültség egyre inkább foko­zódik. A város többi ipari körzetében a rendőrségi ak­ciók elleni tiltakozásul be­zártak a gyárak. A karachi rendőrség újabb rendőrosz­tagot vezényelt a városba, s tegnap a szakszervezetek fel­hívására általános sztrájk volt. A hét közepén pedig Lahoréban meggyilkolták is­meretlen tettesek dr. Nazir Ahmad Khant. A szélsőjobbol­dali Dzsamati I sziámi elne­vezésű pakisztáni párt kép­viselőjét. Az álarcos merény­lők szerdán, késő este hatol­tak be a nemzetgyűlési kép­viselő magánklinikájára, ahol a jelentések szerint a képvi­selő éppen betegeivel foglal­kozott. BHUTTÓNAK tehát egyre több a problémája s egyre ke­vesebb hatásos adúvál vo­nulhat fel a csúcsértekezle­ten. MINDEZEK ALAPJÁN, ha létre is jön az Indira Gan­dhi—Bhutto találkozó, kevés a remén/ arra, hogy gyors megegyezés születik: igen sok akadályt kell még legyőzni s a végső megállapodásig min­den bizonnyal hosszú feszült­ségekkel és esetleg konflik­tusokkal is terhelt időszakra kell számítani a hindusztáni félszigeten. A. B. T. MINTHA az 1969-es pogro­mok óta semmi sem történt volna, szombaton délelőtt me­gint protestáns és katolikus barikádok álltak Belfastban, dörögtek a fegyverek, lángol­tak a gépkocsik. A mentőautók egymás után szállítják kórház­ba a szektás szellemű össze­tűzések sebesültjeit, s szom­bat hajnalban agyonlőttek egy 16 éves kislányt A HÉT KRÓNIKÁJA Az amerikaiak megőrzik-e arcukat? Elleniéiből díszvendég — Fehér Ház-bizonyítvány Tokióban — McGovern győzelmei — Európa: diplomáciai nagyüzem — Halványzöld NATO-lámpa — Légkörrontó „el nem ismerési” játék Sok fontos indokínai tárgyú jelentést olvashattunk a héten a lapok címoldalain, ezúttal mégis egy látszólag „rejtett” hírre szeretném felhívni a fi­gyelmet. A dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány megalakulásának harmadik évfordulója alkalmából, an­nak rendje és módja szerint fogadást adtak Párizsban is: jelen voltak a francia kor­mány képviselői, nagykövetek, közéleti személyiségek és má­sok. A fogadás egyik vendége Christian de Castries tábornok volt. Igen, a név joggal isme­rős, ez a francia parancsnok állt szemben a vietnami nép­hadsereggel tizennyolc évvel ezelőtt, a sorsdöntő Dien Bien Phu-i csatában. Soron kívül léotették elő generálissá, az új vállaookat ejtőernyőn dobták le a körülzárt erődbe, s az ün­nepségre szánt kétszáz üveg pezsgő már az ostromlók ke­zébe került. Azóta sok víz le­folyt a Szajnán és a Vörös fo­lyón, de Castries és Párizs ma sok mindent másként lát és értékel. Az egykori ádáz ellen­fél — díszvendég a fogadá­son .. Önkéntelenül is arra kell gondolnunk, ha az amerikaiak — az ázsiai szólásmondás sze­rint — meg akarják őrizni ar­cukat, sürgősen vissza kell vo- nulniok Indokínából, s fel kell hagyniok a csatlósrendszerek támogatásával. Ennek egyelő­re kilátása sincs, a hét csütör­tökjén újra csak elmaradt a párizsi Vietnam-konferencia esedékes ülése, viszont fellán­golt a VDK elleni légiháború, több ízben támadás érte Ha­noi körzetét is. Ez a kétségbe­esett „északi revans” termé­szetesen nem változtat azon az alapvető katonai tényen, hogy Dél-Vietnamban és Kambodzsában újabb ered­ményekhez vezetett a szabad­ságharcos erők offenzívája. Az amerikaiak és a saigoníak heves ellencsapásokkal pró­bálkoznak, de a sors iróniája, hogy a legnagyobb sikereket saját csanataikkal szemben érték el. Tévedésből három alkalommal bombázták önnön embereiket. A vietnamiak komoly tár­gyalási szándékát mutatja, hogy Le Due Tho, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttségé­nek különleges tanácsadója kijelentette: hajlandó akár új­ra találkozni Kissingerrel, ha annak van új mondanivalója, vagy Connally volt pénzügy- miniszterrel, aki Nixon kü­lönleges megbízottjaként vi­lágkörüli útra indult. (Kissin­ger azonban Japánban ma­gyarázza a Fehér Ház bizo­nyítványát — Tokio változat­lanul csalódott szövetségesé­ben, az amerikaiak pedig ím- mel-ámmal tárgyalgatnak az­zal a Szato miniszterelnök­kel, akinek lemondása küszö­bön áll.) Amerikai részről továbbra is húzódoznak minden éssze­rű és tisztességes megoldás­tól, s hogy a Castries-párhu- zamra utaljak, nem kevésnek kellene történnie ahhoz, hogy mondjuk Westmoreland vagy Abrams tábornok egyszer ven­dég lehessen egy vietnami fo­gadáson. Ugyanakkor az Egyesült Államok jelenlegi vezetőinek komoly figyelmez­tetésül szolgálnak az elővá­lasztások: a háborúellenes McGovern szenátor sorozatos győzelmei a demokrata el­nökjelöltségért folytatott küz­delemben. Ami — ismerve az 144 óra Hétfő: Brüsszelben befe­jeződik az európai népek közgyűlése — Világszerte üdvözlik Angela Davis fel­mentését — Tito elnök Moszkvába érkezik. Kedd: Magyar—kubai köz­lemény az eredményes tár­gyalásokról — Kormányala­kítási próbálkozások Olasz­országban. Szerda: McGovern sike­rei a demokrata előválasz­tásokon — Milliós sztrájk­mozgalom Franciaország­ban. Csütörtök: Ismét elmarad a párizsi Vietnam-értekez- let ülése — Súlyos légitá­madások a demokratikus Vietnam ellen. Péntek: Brezsnyev fogad­ja az egyiptomi hadügymi­nisztert — Heves harcok az indokínai hadszíntereken. Szombat: Diáktüntetések Dél-Afrikában. Zsivko Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság miniszterta­nácsának elnökhelyettese, aki a magyar—bolgár gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési bizottság elnöki ta­lálkozóján vett részt, szomba­ton elutazott hazánkból. A bolgár vendéget dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök- helyettese búcsúztatta. amerikai politika machináció­it — nem azt jelenti, hogy ok­vetlenül elnökjelölt lesz ... A százötven nap múlva lebo­nyolításra kerülő amerikai el­nökválasztások előtt termé­szetesen Nixon látszik esé­lyesebbnek bármilyen demok­rata ellenjelölttel szemben, csakhogy az elnöknek egyre inkább tekintetbe kell vennie az „indokínai cipő” szorítá­sát. Az európai kontinensen to­vább folytatódik a diplomá­cia nagyüzeme. Igaz, két fon­tos állam a héten főként sa­ját gondjaival volt elfoglalva: Franciaországban az elmúlt négy esztendő legerősebb sztrájkmozgalma robbant ki, Olaszország pedig azon vitá­zik, futja-e szilárd kabinetre vagy csupán nyári „strand­kormány” alakulhat. Az NSZK-ban is kiújulóhan van­nak a belső csatározások, va­lószínűleg november—decem­berben rendkívüli választáso­kat tartanak, legalábbis Brandt a héten határozottan utalt ilyen lehetőségre. Jelentős dokumentumokat fogadott el a népi diplomácia brüsszeli parlamentje, az európai közvélemény képvise­lőinek közgyűlése, amelynek munkájában megtisztelő részt vállalhatott a magas szintű magyar luildöttsé'g. Jogos a megállapítás, hogy a sokoldalú előkészítő megbeszéléseknek végre zöld utat mutató NATO- lámpa egyelőre nagyon is hal­ványzöld, a többféleképpen ér­telmezhető közlemény tanul­mányozása azt igazolja: atlan­ti részről még mindig nem álltak el a feltételektől. Vár­hatólag belemennek az elő- megbeszélésekbe, de azokon megkísérelhetik különböző le­hetetlen feltételek elfogadta­tását ... Az európai biztonsá­gért folytatott küzdelmet te­Moszkvában véget értek a szovjet—jugoszláv tárgyalások. Leonyid Brezsnyev és Jos zip Broz Tito a Kremlben. Fidel Castro hétfőn a késő esti órákban a Magyar Tudományos Aka­démia Várban le­vő kongresszusi termében talál­kozott a hazai és a Budapesten akkreditált külföl­di újságírókkal. fcpll n mm. hát folytatnunk, sőt fokoz­nunk kell. A témáról egy újabb moszk­vai csúcstalálkozón is szó esett: Tito látogatása lehetősé­get adott sokoldalú szovjet— jugoszláv eszmecserére. S Moszkvánál maradva: a kö­vetkezetes szovjet béketörek­vések jelzése az a rövid hír­adás, hogy a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa máris megtette a szükséges lépéseket a SALT- megállapodás realizálására. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy amerikai rész­ről gyorsan törvénybe iktas­sák az egyezményt s a kato­nai-ipari komplexumnak az atomfegyverkezósi hajszában érdekelt körei, az őket képvi­selő szenátorok felhagynak kirohanásaikkal... A helyzet azonban bizo­nyos tekintetben ellentmondá­sos Európában. Ezt tükrözte a stockholmi környezetvédelmi konferencia. A legtöbb szocia­lista ország kénytelen volt tá­vol maradni, mivel nem bizto­sították az NDK-nak járó egyenlő jogokat. Miközben ör­vendetesen kialakulóban van egy új európai szerződés-rend­szer, ez az „el nem ismerési játék” lassítja a kibontakozást, árt az általános légkörnek. A. stockholmi témák igen lénye­gesek, de miért ne ott kezde­nénk elviselhetőbbé tenni a „környezetet”, ahol a politikai Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köz­társaság budapesti nagykövete a DIFK megalaku­lásának 3. évfor­dulója alkalmából fogadást adott a nagykövetségen. Dinh Ba Thi fo­gadja Nemes De­zsőt, az MSZMP PB tagját. közeg javításához sok milliár­dos beruházások sem kellené­nek, pusztán józan megfonto­lás. Réti Ervin Hét végi jelentések MAKARIOSZ ciprusi elnök elutasította a szigetország püs­pökeinek felszólítását, akik már másodszor követelték, hogy vagy világi, vagy egyházi rangjáról mondjon le. A FIDEL CASTRO vezette kubai párt- és kormánykül­döttség — amely kedd óta hi­vatalos baráti látogatáson Len­gyelországban tartózkodik — szombaton délelőtt elutazott Gdanskból. A kubai vendégek a hét végét — az előzetes prog­ramnak megfelelően — pihe­néssel töltik. AZ EGYIPTOMI KOR­MÁNY és a nyugatnémet ban­kok egy csoportja szerződést parafáit az NSZK-ból a Szuezt a Földközi-tengerrel összekötő olajvezeték építéséhez szüksé­ges német importáruk finan­szírozására. A német bankok 150 millió márka hitelt nyúj­tanak, amely 8 éven belül fi­zetendő vissza, az olajvezeték üzembehelyezése után. Huari Bumedien államfő (jobbról) fogadja az Algériában tartózkodó Heinz Hoffmann hadseregtábornokot, az NDK hon­védelmi miniszterét. Azoknak a Puerto Rico-iaknak a holtteste, akiket a Tel Aviv-i repülőtéren az arab gerillamozgalom szolgálatába sze­gődött japán terroristák meggyilkoltak, hazaérkezett San Jüanba. Az általános iskola 8. osztályát elvégzett ipari tanulókat veszünk fel az 1972/73-as tanévre, kőműves és villanyszerelő szakmába. Vidékieknek szállást, teljes ellátást biztosítunk. A tanulmányi eredménytől füanő, rendelet szerinti ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán. Bp. IX., Viola u. 45. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom