Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
1972. JÚNIUS 18., VASÁRNAP nsi me erei írlap PEST MEGYEI ALKOTÁSOK S Sss/sssssssssss/ssssssssssss.rsssssssssssssssss* Két nagykőrösi mozaik A. OHOCKIJ: Ha jönnek a külföldiek wrssss/rsssssrsss/rsssssss/rss**fssssssrs'rs*/s I 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSm ■ ¥ í Szabó Zoltán kerámiamozaikja Rékassy Csaba tűzzománca SSSSSSSSSsí^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS SZÓFEJTÉS A Krokodil szatirikus enciklopédiájából Tegnap szobánkba lépett a halál. Nem volt kaszája, semmi fegyvere, anyám az ágyon félre billent szájjal hang nélkül mondta: — Elmegyek vele! A gerendákon pókháló feszült, egy szál lehullott, némán ült a pók, a macska pedig szelíd fejével végig dörzsölte a kék takarót. Szekrény tetején ötven piros alma hirtelen szénfeketére változott, megállt az óra és én azt hallottam, valahol tompán ütnek most egy dobot. Kintről a fák kérdezve lehajoltak, a kerítés gyerekdalt énekelt, léptem egyet, mint apró koromban, s kiáltásomra senki sem felelt. pesszimista pedig a sötétséget látja Emberevő — olyan ember, aki a saját szája íze szerint válogatja a barátait. Üzlet — kereskedelmi egység, ahol mindent árulnak, de nem minden kapható. Bútoráruház — olyan üzlet, ahol meg lehet tudni, hogy melyik bútorgyárban gyárta- r vk rossz bútort. Medikus — írnok, aki latin kifejezéseket is képes leírni. Orvostudomány — javítószolgálat, amely nem rendelkezik biztonsági pótalkatrészszolgálattal. Memoár — könyv az életről, amelyet szeretett volna megélni a szerző. Ábránd —találkozás a vágy- gyal, távollétében. Mikroba — olyan élőlény, amely képes meglátni a molekulát szabad szemmel is. Soklátószögűség — az elvtelen ember nézőpontja. Az ifjúkor — ínyenc falait, amelyet úgy nyelsz le, hogy az ízét sem él/ezed. Monológ — az oroszlán és a nyúl dialógusa. Tenger — a csepp szó többesszáma. Bölcsesség — útipoggyász, melyből minél több van, annál könnyebb. Múzeum — a tárgyi bizonyítékok őrzőhelye, ahol a rég történt dolgok szemtanúit kutatók hel-ettesítik. Zene — a bérházszomszédok párbajának korszerű eszköze. Egérfogó — kiokoskodott szerkezet, mely az egér ostobaságára épül (Oroszból fordította: Sigér Imre) TANULMÁNYFEJ Lenkey Zoltán rajza 4 r Iroda — az a hely, ahol különösen csillognak a főnökség érdemei, és ahol a beosztottak gyengéi is felnagyí itatnak: hely, amelyik jellemzi az embert. Gavallér — vőlegény bizonyítékok nélkül. Kötéltáncos — ember, akiért lehet kezeskedni, hogy nem tér le az egyenes útról. Piszmogás — játék az idegek túlfeszítésére. Kapituláció — a teljes fizetés átadása a feleségnek. Karrier — csigalépcsőszerű mozgás felfelé. Zseb — az álmodozás, tervezgető« őrölt motorja. Minőség — a hajrá mostohaleánya. Kincs — egészen hasznos ásvány. Kulcs — továbbfejlesztett sperhaltnd. Könyörgés — elvek feladása térdenálló helyzetben. Ker.yvbarát — azon áruház Igazgatója. aM a panaszkönyvet páncélszekrényben tartja. Konzervatív — aki jobban szereti a konzervet. mint a friss sült húst; vagy aki csökönyösen keresi a boltokban a borjúhúst. Szállóigék — szavak, amelyek egyik fülön bemennek, a ^ másikon ki. S Erős dohányos — aki időnap selőtt kifüstöli magát a világiból. $ Hattyúdal — olyan szám, ^ amely vastapsra sem ismétel- ^ hető. ^ Horgászzsinór — fonál, ^ amely összeköti az embert a S természettel. 5 Tócsa — víztároló, amolyan $ helyi jelentőséggel, amelyben fcaz optimista a csillagokat, a TASNÁDI VARGA ÉVA: Egy szál lehullott \ — Tehát, kedves elvtársak ^ — nyitotta meg a nagygyűlést S az áruház igazgatója —, elér- ^ kezett a nemzetközi turistáén. | Nem győzzük szemmel tartani $; a városunkba érkező külföl- ^ dieket, annyian vannak. De § kérdem én: mit teszünk mi? ^ Mit teszünk mi annak érdeké- \ ben, hogy minden zökkenő- ^ mentesen menjen? Semmit, | elvtársak! Még csak kellő fel- ^ világositással sem szolgálha- ^ tunk vendégeinknek. Es mi- | ért? Mert nem tudjuk az ide- ^ gén nyelveket! 5 — Én tudok latinul! — kiál- ^ tott közbe a rövidáruosztály ^ vezetője. $ — A latin holt nyelv. Sem^ mire se megyünk vele. ^ — Filipcsák tud angolul! — J hallatszott a sarokból. ^ — Kedves Filipcsák, jöjjön \ közelebb! Bátran! Ne szégyel6 lősködjön! ^ A háztartási cikkek öreg el- ^ adója félénken közeledett az | elnöki asztalhoz. ^ — Parancsoljon... Paran^ csoljon — biztatta az igazgató | és lelkendezve szorított vele ^ kezet. — Maga tényleg tud ^ angolul? w///. """ — Pardon me, igazgató elvtárs ... Ez azt jelenti: bocsánat. — Nagyszerű! Harci feladatot kap Filipcsák! Összeállít egy rövidke, a kereskedelemmel összefüggő szakszerű kifejezésekkel tűzdelt, de köny- nyen érthető szótárocskát, amit lefordít angolra,. Világos? Mi ezt sokszorosíttatjuk és szétosztjuk osztályunkon... Az öreg Filipcsák munkához látott. Egy hét alatt elkészítette a szótárt. Az igazgató kívánságára olyan kifejezéseket keresett, amit az eladó és vásárló egyaránt értett. íme: „Nem tudom.” „Nincs.” „Volt, de kifogyott.” „Nem vagyok jós.” „Nem látja, hogy ebédidő van?” „A kirakatból árut nem veszünk be.” „Előre megnézhette volna, hogy mit vesz.” „Nekem sincs száz kezem.” „Nem szakadhatok száz felé.” „Ne a kabátot szidja, ha egyszer görbe a háta.” „Panaszt az igazgatóságnál csak minden hó első hétfőjén tehet.” Az igazgató roppant elégedett volt. Figyelmesen áttanulmányozta a szöveget, majd így szólt: — Remek! De még lenne egy kiegészítésem, amit feltétlenül fordítson angolra: „Leltár miatt zárva. Legközelebbi áruház a másik városban.” így már nyugodtan jöhetnek a külföldiek. Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália Szabó Zoltán nagyméretű kerámiamozaikja a Nagykőrösi Konzervgyárban látható. A szüret hangulatát idézi a mű, — színes kavalkádjának tömbjei több nézőpontra tagolódnak. A fekete kontúrok rendező hálózatai az ősz teljes pompáját határolják, a formákban is felvonul. A természet zöld boltozata és a fénylő napkristály ad méltó környezetet a gyermeket gondozó, s közben szüretelő asz- szonycsoportnak. A fejek az izokefália törvényének megfelelően azonos magasságban gyümölcsöző évszak emberi helyezkednek el, — körülveszi őket az Ősz színes bozótja. A hibátlan rajzzal és árnyalt színekkel építkező műalkotás hatását fokozza az a tény, hogy az ebédlő aulájában helyezték el, így naponta több száz ember létesít, vagy mélyít el kontaktust a mozaikkal legalább egy tekintet erejéig. Ez a termő folyamatosság lassan feltárja a mű számtalan epizódját, az ismétlődő pillantások személyes kapcsolattá bővülnek az alkotás és a néző között. Mindez nemcsak gyönyörködtet, hanem fejleszti az ízlést, kezdeményezi a délelőtti-délutáni munkaórák színes örömét. Szabó Zoltán ügyel arra —, hogy jelzés és ábrázolás együtthatói révén a mozaik képes feladványa követhetően vonzó és megfejthető legyen, de a fantáziát is élesítse, nem engedélyezi a kényelmet —, alkotótársnak hívja meg a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozóit —, hogy együtt fejtsék meg a közvetlen és tá- gabb környezet színpompáját. Van erre idő elég. Szabó Zoltán a mű nehezebb epizódjait a felfedezés későbbi alkalmára tartogatja, mikor a képzelet már elég erős és árnyalt ahhoz, hogy meggy, karfiol, narancs, szilva-előzetes után bepillantson a képzőművészettel megközelített természet tág és egyetemes világába, Nagykőrös másik mozaikját a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola tanuló ifjúságának készítette sajátos technikával Rékassy Csaba. A kerámialapokra vésett rajz a tűzzománcos eljárás után nyerte el végleges alakját a pontos összeillesztések nyomán. A pálcikás vonalvezetés szürkékre és rozsdás vörösekre bízott fegyelme példás szűkszavúsággal építi fel t subás pásztort, favágót, tüzet, ásó férfit, tilinkózót, magvetőt és aratókat, a büszke vadászt és szüreteiét, a hónapokra osztódó év emberi szimbólumait Losonci Miklós — Nem hagyod itt! — hadarja rémülten. Revolvert formálva egyik keskeny kezéből, célbaveszi a nagyanyámat. — Megígérem, hogy nem hagyod itt. — Na, nem baj... Meg ne romoljon a hús, kisfiam! — Jó — mondja Apám. — Edd meg a vajat is. — A vajat is? Jó. Isten veled. — Ne igyál sokat, kisfiam!... Nekiindul a szatyrával, nehéz léptekkel kimegy az ágyak között, az ajtóban megfordul. — Ha visszajön, megeszem az egyik matracot — figyelmeztet Apám. De nem jön. Áll, néz egy kicsit az ajtóból, aztán kifordul. Apám sokáig bámulja az üres, napsütötte ajtókeretet. — Az isten se érti ezt — mondja. — Mindennap több vagyok egy kilóval, pedig dupla adag vízhajtót szedek. Ráadásul alig eszem. Herótom van az itteni kajától. Mondd, hogy harminc deka, amit megkajálok. Mondd, hogy iszom egy litert, de a vízhajtóval kimegy minimum egy liter. Holnap mégis ötvenkét kiló leszek, holott ma ötvenegy se vagyok. Érted ezt?... — Fénylő, barna szemét lassan végigsiklatja az ágyakon. — Micsoda barmok!... Nézd meg azt a vörös fejűt! Ott elöl: amelyiknek egybe van a feje a nyakával. Tudod, mit képes az ilyen megzabálni ?... Nem tudod. Kérlek szépen, ez összeszedi a maradék sajtot az osztályon. Egy vödörrel, nem mar- háskodok. Mindent fölfal. ami a szeme elé kerül. S közbe, mit mondjak ... hatvan kifejezésből áll a szókincse. Aszondja, „lássa”! Három sával. Repülőgépen akarják hazavinni, de ő nem lepül, isten őrizz. Inkább átzabálja mat át a túlvilágra. Mind ilyenek. Egyet- m egy van, ott a harmadik ágyon, egy református pap... De az meg csak rádiózik. Mikor szimfóniák jönnek vagy ilyesmi, nekikezd vezényelni. Gondolhatod! Valósággal lázba jön a madár; úgy vonaglik, ahogy a Gutman érkezése előtt öt perccel... — Rágyújtanék — szólok közbe. — Nincs kedved kijönni? Apám rám bámul, néz, néz, mint aki semmit sem ért ebből az egészből, és megkérdi: — Azt hiszed, nem vagyok én egy kötnivaló hülye?... Vagy húsz szíves van az osztályon, akinek szó szerint megegyezik a diagnózisa az enyémmel. Legalább hetvenéves mind. Gondolhatod! Ha csak öt évvel előbb leállók a piával... ehh! Nyög, nehézkesen feláll. Felállók, nyújtom a karom, lassan, nagyon lassan elindulok kifelé. — Ügy él az ember, mint egy vadbarom ... — kezdi, majd hirtelen más témába fog. — Néha az Anni is bejön. Itt sírja ki magát. Ilyen szerencsétlen, hülye nőt még életedben nem láttál. Nagy bamba, kretén palival jön, és bemutatja nekem. Nem mintha izgatna... De hát ezek a lakásért hajtanak vele. átverik a hülyét! Nézd meg, hogy néz ki. Ha a madárban csak annyi önérzet mocorogna, mint egy ruhatetű- ben, már nem menne vele végig az utcán szerintem. Mondom neki: „Miért nem csináltatod meg a fogaidat?...” Ki vannak rohadva a fogak a szájából. Pénze persze nincs. Hatvan cigarettát szív el naponta és iszik, mint egy víziló. Hibbantra szivornyázza magát, mióta tropára mentem ... A folyosón rágyújtok. A sarokablakhoz ballagunk, s a párkánynak támasztom Apámat. Ott így szól. — Az anyámtól még agyvérzést kapok. Nincs ember, akit meg ne látogatna! Elmegy istenhez és emberhez! Nálad nem volt?... Nem. Tudod, mit leisztolt, hogy kivegye belőlem a címedet? Azt hittem, szétrobbanok. De nem! Ha-a-vé-re-met-fo-lya-tod-ki, akkor sem! Nem mondom meg. — Zöldséget hadoválsz, öreg. Miért ne jöhetne el hozzám! — De azért sem fog elmenni! — $ Apám kis keze újfent stukkerré ala- $ kul. — Megmutatom, hogy nem megy , ^ el. Ha belebetegszik, akkor se! Mert ^ már arról álmodik, hogy hogyan talál- s hatna meg. $ — Ezt nem értem... — Ide hallgass. Az utóbbi években § teljesen leépült. Felkutatja a volt ősz- $ tálytársaimat. A bőr lesül a pofámról, $ hát mit segíthetnek azok! Ki a franc ^ segíthet énrajtam, azt "mondd meg!... $ Leveleket ír például. Ha nyaralni megy, a főorvosnak is. Hat oldal, tele recep- tekkel, tanácsokkal — őrület!... — El- & hallgat, kibámul a Dunára, ahol kaja- kozók húznak, a Sziget partja mellett, $ az Árpád-híd felé. Hallgatunk. Hirtelen ^ ő is kajakozni kezd, a levegőbe. — önkéntes gályarabok — morogja. $ — Agyalágyultak! Elnevetem magam. — Sosem oko- ^ sodsz meg, kisapám! ^ Leellenzi tenyerével a száját, és azt & mondja. — Szajréztam egy fecskendőt a hú- i godnak. — Mire kell neki? — Frász tudja, mire kell neki. Szólj, ^ hogy jöjjön érte. Mondd, hogy ne hoz- ^ zanak semmit, csak jöjjenek. — Fel- ^ húzza a szemöldökét, és halkan, majd- ^ nem bocsánatkérően hozzáteszi. — ^ Ügyse sokáig jöhetnek. Cigarettáért kezdek kotorászni, az- s után eszembe jut, hogy a másik még ég a kezemben. Ledobom, rátaposok. ^ Apám rám néz, s valami sol^ év előtti, ^ örökkévalóságok előtti meleg csillan fel ^ a szemében. Mint amikor még így ^ szólt: „Te kis mamlasz kölyök”. S újra § eszembe jut, ami mostanában egyre ^ jobban nem megy a fejembe, hogy a ^ Kedves Öreg Pofa, a Béke téri bugy- ^ rokból jött, 1940-es Bing Crosby frizu- ^ rás cukorgyerekből vénült zsémbes vi- ^ géc, az ős-angyalföldi hadovaláda, a > Gyilkohol Grill kibuggyant istene — ez § az én édesapám. És most már sosem $ ismerjük meg egymást. S
