Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

1973. MÄJUS 27., SZOMBAT MJT uegyzi A könyv ünnepén K ell a jó könyv — hirdetik mindenütt pla­kátok, falraga­szok, könyvesboltok kirakatai. Kell a jó könyv, gondolja az ember, ha csak egy villanásnyira is, mi­közben tovább siet, ügyes-bajos dolgai, mindennapi teendői után. Vajon van-e nemesebb és építőbb jellegű szenve­dély, mint a könyv szeretete? Vajon a szűkebb emberi környezeten kívül, amelyben élünk, nem a könyvek adnak-e elsősorban tájékoztatást a tágas világról? Gyermekkorunktól kezdve kísérnek bennünket a köny- mint felvilágosító, hű barátok, a meséskönyvek- tol kezdve a kalandos, izgalmas ifjúsági regényeken at a komoly olvasmányok gondolkodásra, önmagunk megismerésére serkentő hatásáig. Mint egy másodla- gos, de, nagyon is meghatározó közeg, települ körénk a könyvek, az írott szó légköre — külön égboltja, kü­lön évszázada, külön történelme van minden jó re­génynek, egy-egy íróegyéniség megtapasztalt, megszen­vedett valóságélményéből felnövekedve. De hozzá segít ahhoz is, hogy felfedezzük általa a mi földünket, o mi egünket, s a mi társadalmi problémáinkra talál­junk választ. A valóban értékes, maradandó műalko­tások az emberi fejlődés élvonalát egyengetik, külön- bozo szempontokkal, de mindig humánummal, külön- • ■ filozófiákkal és történetekkel az emberi tudás, értékítélet tárházát gazdagítják. Az idei könyv ünnepére ismét több száz magyar és külföldi szerző műveivel jelentkeznek a kiadók az immár hagyományos könyvhét alkalmából. Gazdag a könyvhéti kínálat, nagy sikerű sorozatok folytatásai­ban és uj művekben egyaránt. A könyvhét tulajdonképpen a könyv ünnepét je- lenti, fokozott felhívást az olvasásra. De az a jó és valóban örvendetes, ha egész évben és életünk változó időszakában az olvasást állandó, az egyéni fejlődést egyik leginkább segítő eszközként kategorizáljuk. Nap­jainkban, amikor rendkívül felduzzasztott információ­anyag ér bennünket — különösen a televízió által _ a k önyvkiadás is eddig soha nem tapasztalt mennyi­ségben adja ki az új technikai-tudományos, történelmi kozgazdasagi és szépirodalmi műveket; nehéz eliga- zodni a valóban hasznos tudnivalók és a csak idő­töltésre alkalmas dolgok tömkelegében. De c jó könyv minden esetben biztos mérce, biztos útitárs az ember jobbra való törekvésében. P. A. Könyvsorozatok dicsérete Chicago, keresztmetszet A merész irodalmi vállal­kozások vagy nagy bukással járnak, vagy meghozzák a hőn áhított sikert. A most, Hernádi Miklós magyar for­dításában az Európa Könyv­kiadónál megjelent munka az utóbbit hozta meg szerzőjének, Studs Terkelnek, aki nem tett mást, „csak” megszólaltatott különböző embereket, chica­góiakat, szegényeket, és gaz­dagokat, hívőket és hitetle­neket, és más és más párt- állásúakat, foglalkozásúakat. „A megfogalmazatlan gondo­latok emberét kerestem” _ ír ja a szerző, elkerülte tehát a szavak embereit, a papo­kat, egyetemi tanárokat, új­ságírókat, írókat. S éppen ezzel, a nem kész válaszok keresésével vált izgalmassá, értékessé Terkel kalandja, Dokumentum tehát? Az is, de jóval több, mint papírra át­írt életnyersanyag. Ez már Chicago, sőt, ennél is több: Amerika. M. Könyvszerető, könyvgyűjtő embernek különös örömöket ajándékozó óra minden alka­lom, valahányszor betérhet kedvelt boltjába, antikváriu­mába, és böngészve-keres- gélve kiválogathatja a régi s a legújabb termés gyöngysze­meit, melyekkel gyarapítani kívánja könyvtárát. Különös fajta gyönyörűség, szellemi élvezet ez, csak a földhöz, munkához, természethez, a szeretett társhoz nagy erővel, hűséggel kötődő emberek is­merhetik a mámornak ezt az ízét. Kézbe venni egy új könyvet, előbb csak kíváncsi, mohó pillantásokkal ismer­kedni vele, aztán gyöngéden kitakarni, a borítólap alá néz­ve szemügyre venni a kötését, aztán a tördelését, tipografi- zálását, példányszámát, az­tán átfutni a fülszöveget, ha van, az elő- vagy utószót. Édes öröm ez, aki nem jutott még el ide, el nem hinné, életünk hányféle, nagyrabecsült élve­zetével vetekszik. A mostani könyvhét bősége* sen kínálja ezeket az alkal­makat. Jó évtizede már, hogy mind­inkább az engem foglalkoz­tató témákhoz gyűjtögetek, tehát inkább kézikönyv jel­legű kiadványokat, érdekes módon mégis sokszor talá­lok kedvembre-hasznomra va­lót az ifjúsági kiadónak is­mert Móra Kiadó újdonsá­gai között, mint az elmúlt he­tekben is. S ez alkalommal — még jobban szűkítve a kört — a Móra kitűnő könyvso­rozatait szeretném méltatni- dicsémi. A KÉPES TÖRTÉNELEM Lángoló világ című kötete a második világháborút vázolja fel az olvasónak, tömören megfogalmazott szöveggel (dr. Major Klára munkája), s a hozzá jól illeszkedő, kiegészí­tő, kitűnően válogatott, két­száznál több fényképpel. Még nekünk is érdekes, döbbene­tes olvasmány ez a könyv, akik átéltük azokat a pokoli­gyalázatos éveket, még meg- rázóbb, elgondolkodtatóbb ol­vasmány lehet a fiatalabb nemzedéknek. A KOZMOSZ-KÖNYVEK sorozat a Móra Kiadónak ta­lán egyik legrégebbi, és leg­sikeresebb vállalkozása, a Né­ger kiáltás, Fekete-Afrika cí­mű, most megjelent kötete, a 174. A kötetnek a bevezetői­ben említett ismerkedési mód­dal érzékelhető külsődleges erényei: művészi erővel meg­Két zenei kötet NÁPOLY Díszes kivitelben, gazdagon illusztrálva jelent meg a Ze­neműkiadónál a Muzsikáló városok sorozat első kötete ünnepi könyvheti kiadvány­ként. Szerzője Passuth Lász­ló, akinek nagy sikerű regé­nyes életrajzai, a zeneszerző élete köré font érdekes kor­rajzai páratlan népszerűséget élveznek. Afféle zenei útika­lauz ez a könyv, mely egyfor­mán megismertet a város tör­ténelmével és zenetörténeti je­lentőségével. Itália nevezetes városába kalauzol bennünket. Abba a városba, melynek uralkodója már a XV. században udvará­ba csábította Európa vala­mennyi tehetséges zenészét. Azzal a várossal ismerkedünk meg, melynek utcái éppúgy visszhangoztak a muzsikától, mint palotáinak falai. A szö­veg és a gazdag képanyag az évszázadok történetén át a mai Nápolyig vezet el, bemu­tatva Itália gazdag zenei kin­cseit, Európa-szerte ünnepelt híres muzsikusai, avagy egy­szerű vásári komédiásait és utcai énekeseit. 88 MUZSIKUS MŰHELYÉBEN Az Élet és Irodalom hasáb­jain 1968-ban indult el a „Be­szélgetések zeneművészekkel” interjúsorozat, melyben elő­adóművészek, pedagógusok, zeneéletünk vezetői nyilatkoz­tak munkájuk legkülönbö­zőbb problémáiról. E négy év beszélgetéseit — kissé átdol­gozva, kibővítve, aktualizálva — jelentette meg kötetében a Zeneműkiadó. Aki a sorozatot figyelemmel kísérte, s felfi­gyelt egy-egy különösen fon­tos, aktuális problémát nagy­szerűen megvilágító írásra, annak számára is felfedezés­számba ment a kötet, melyben az eredetileg egymástól külön­álló interjúk imponálóan ma­gas rendű egységgé ötvöződ­ve, zeneéletünk — gondokkal, örömökkel teli — nagyszabá­sú körképévé válnak. A kötet szerzője Feuer Má­ria újságíró, zenekritikus. írá­sait egyenként a műfaj gyöngyszemévé, könyvét nap­jaink publicisztikai irodalmá­nak kimagasló alkotásává avatja, hogy szinte kivételes nyíltsággal veti fel zeneéle­tünk legaggasztóbb problé­máit vagy az interjúalanyá­nak személyével, pályafutásá­val kapcsolatos kényes kérdé­seket. Kérdései sohasem pro­vokálok, öncélúan kellemet­lenkedők; a közös „ügy” érde­kében tanúsított szenvedélyes igazságkeresés hangján szól­nak. A bátor, lényegre tapintó kérdések nyílt, őszinte vála­szokat eredményeznek. E vá­laszok a problémák elemzésén, boncolgatásán kívül az egyes előadóművészek, zenetudósok hiteles portréi is egyben. Hasonlóan fontos erény a szerző nagy szakmai felké­szültsége. Egyenrangú vita­partner, akár alkotóművészeti műhelygondokról, akár zene­életünk legszélesebb társadal­mi vetületeiről esik szó. Szerkesztésmódja szigorú, világos. Stílusa igényes, még­is közérthető; egyaránt szól a szakmával foglalkozók szűkre szabott és az érdeklődő nagy- közönség széles táborához. Korda Ágnes rajzolt, megkomponált cím­lap, szép kötés, igazán finom papír, jó szerkesztés (Szabó Valériát dicséri). Belső érté­kei? — Nem jelent még meg nálunk ilyen tárgyismeret- tel-szeretettel megszerkesztett munka (a szerkesztő-fordító Simor András érdeme), mely a korunkban fölszabaduló, önálló útjára lépő Afrika né­peinek szabadságtörekvéseit, a miénkhez hasonló magas­ságokba vágyó lelkét és szel­lemét ilyen szuggesztivitás- sal mutatná meg nekünk. Tizenhat afrikai ország költői, írói, politikusai s né­hány nem afrikai szerző vall e kötetben arról, merre tart napjainkban a fekete kon­tinens. Mennyire idekívánkoz­nának legalább sorok a Joru- ba népköltészet műveiből vagy részletek a Csőmbe zsoldosai által legyilkolt Pat­rice E. Lumumbának. országa függetlenné válása ünnepén elmondott beszédéből, felesé­géhez küldött búcsúleveléből, és Jean-Paul Sartre írásai­ból, vagy Nkrumah Célkitű­zéseink (Részletek A forradal­mi hadviselés kézikönyvéből) című munkájából. FEKETE ISTVÁN: CSEND, 21 NAP című kötete a Móra harmadik sorozata, melyről szólva szeretném még elmon­dani dicsérő szavaimat, me­lyeket ezek a sorozatok meg­érdemelnek. A közelmúltban elhunyt, népszerű írónk élet­műsorozatának egyike ez a kötet. E sorozatban Fekete Istvánnak eddig tizenöt kö­tetét jelentette meg a Móra, s e tizenötből tizenhármat immár ötödik, hetedik vagy éppen kilencedik kiadásban. Hogy miben rejlenek e könyvsorozatok külön eré­nyei? Abban, amiben a gyöngyfüzér több, gazdagabb, tetszetősebb, s alkalmatosabb- hasznosabb is az egyes gyöngyszemnél. Egy-egy té­makörben, egy-egy író vilá­gában mind jobban gyarapodó ismeretekkel, szépségekkel ajándékoz meg bennünket, gazdagítva, növelve ezzel a mi világunkat, szellemi hori­zontunkat is. Gergely Mihály Karaván Különös világra nyit kaput Zaharia Stancu, a kiváló ro­mán író könyve, a Karaván. Román cigányokról szól a regény, azaz egyetlen törzs­ről, amelynek Him vajda a feje. Életük sokban külön­bözött a magyar cigányság életétől. Erre a magyar nép­közösség és karakter ütött is­mertető jegyeket, amazt a román nép sajátos tulajdon­ságai befolyásolták. A re­gény drámai érdekességét az adja, hogy a száz lelket szám­láló közösséget egy bizonyos meghatározó és sorsdöntő szi­tuációban mutatja be. A második világháború fo­lyamán a Hitlerrel szövetség­re lépett fasiszta kormány ha­lálra ítélte a cigányságot is. A vándorló törzsek mindegyi­kének a Prut folyón túl je­lölte ki tartózkodási helyét. A szabad kóborláshoz szokott emberek olyan földön kény­szerültek letelepedni, amely­nek közelében nem akadt még egy lakott tanya sem — a sivár föld nem tartotta el a cigányokat. A nyári hőség, a téli fagy, és az éhség pusztítja a föld üregeibe húzódott, „különösen kerek és különösen sötét szemű” embereket. És a repülőgépek bombái, az ide­gen katonák, meg a hatalom különböző szervei — egyszóval a háború. A fasiszta háború, amihez sem testüknek, sem lelkűknek nincs köze. Harminc szekérrel indult a pusztulás útjára a karaván és hattal fordul vissza, háta mögött az elhullott társakkal — családta­gokkal és állatokkal. A törzs belső életét időtlen­nek mutatja az író. Szenve­délyeik, babonáik, törvényeik ugyanolyanok, mint Ázsia pusztáin voltak, századokkal azelőtt. A környezet, a kö­rülmények keményen reáli­sak, a törzs maga azonban a legendák levegőjét árasztja. Ez tenné költőivé a nagymé­retű alkotást, ha az olajbar­na férfiak és nők nem beszél­nének annyira szabatosan, oly­kor szinte a városi polgárság nyelvén. Ez a hiba azonban álig csökkenti az érdekes at- moszférájú regény hatásait, s ebben nagy része van Kolozs­vári Papp László jó fordítá­sának is. A művészi védőborító és szép kötésterv Benyó Ildikó munkája. B. E. Falusi detektív Két kisregényt foglal magá-. ban az e címet viselő kötet. Ha csupán az első, címadó re­gényét tartalmazná, azt ír* nánk; aki derűs, kedves olvas­mányra vágyik, az ne mulasz- sza el a megismerkedést a hatvanéves Fjodor Anyiszkin körzeti megbízottal, azaz egy-, szerűbben a kedrovkai rend-. őrrel. Ez a tagbaszakadt, ne-, hezen lélegző, pocakos és oly* kor fontoskodó férfi távolról sem kész elemekből összeesz* kábáit detektívregény-figura. Plasztikus alak, emberi éré» nyekkel, hibákkal, sok kedves­séggel és okossággal. S ráadá­sul jellegzetesen szibériai jel­lemvonások színesítik —nem­csak hatalmas testének, de egyéniségének is súlya van. Sokat derülünk, míg kinyo­mozza, kik és miért lopták el a fiatal klubvezető harmoni­káját. Egyedül azt az idilliku­sán naiv magatartását róhat- juk a terhére, amellyel Anyisz­kin, mint egy mesebeli bölcs, igazságot tesz az ügy során szemünk elé kerülő felnőttek és hetyke leányzók, legények között. „Három téli nap” címmel detektívregény a javából! En­nek is Anyiszkin a hőse, s a színtere is Kedrovka. írói bra­vúr, ahogyan a szűk területen, az egymást ismerő emberek körében, a fantasztikum, a nyakatekert, kiagyalt helyze­tek, hajuknál fogva előránga­tott titkok kizárásával meg­születik az olvasóban a magas hőfokú várakozás és izgalom és kitart az utolsó oldalig. En­nek egyszerű magyarázata az, hogy Lipatov eleven, érdekes embereket és emberi kapcso­latokat mutat be. S még a ter­mészet hatalmas erejének áb­rázolására is futja tehetségé­ből. ­........***~.................. Li patov könyvét az Európa és az uzsgorodi Kárpáti kiadó közösen jelentette meg Maráz László jó fordításában. Barát Endre Elektrotechnika mindenkinek A Műszaki gondozásában meg Magyari mérnök könyve, azokhoz szól, akik Könyvkiadó most jelent Béla elektro- A szerző már ko­rábbi tanulmányaik során ta­lálkoztak az elektrotechniká­val. Ennek ellenére a könyv nem a „továbbképzést” szol­gálja, hanem a korábbi, már- már elhomályosuló, széteső is­meretek felélesztését, rend­szerezését. Ilyen értelemben a mű tankönyv jellegű, anél­kül persze, hogy valamiféle tanterv metodikáját követné. Ám alapos áttanulmányozása után — a korábbi ismerete­ket rendszerezve — az olvasó A soanai eretnek Egy fiatal pap legyőzi magában a keresz­tény aszkézis tilalmait, s viszonyba kerül egy hegyi pásztorlánnyal — ez lenne Gerhart Hauptmann kisregényének szinopszisa. Ám ezúttal az átlagosnál is semmitmondóbb, sőt félrevezetőbb lenne a szinopszis a mű tulaj­donképpeni tartalmát, lényegét illetően. Nemcsak azért, mert a kisregényben levő, a szó legművészibb értelmében vett erotikát, az érzelmek ábrázolását, a nemegyszer iró­niával is megférő, sőt összhangban levő pátoszt, a természetleírások poézisét egy ala­pos kommentárral, ismertetéssel, de még sűrű idézgetéssel sem tudnánk igazán érzé­keltetni, hanem méginkább azért, mert e szinopszisból nem derül ki, hogy nem pusz­tán egy rendkívüli szerelemről, nem is csu­pán az érzelmek erejéről van szó ebben az írásban, hanem társadalmi konfliktusok ki­fejeződésével, értékrendek összeütközésével is megismertet bennünket az író. A szigorú katolikus szellemben felnőtt, s vakbuzgó pappá nevelődött fiatalember egy el­dugott svájci, olasz faluban kezd lelkész- kedni. Észreveszi, hogy a falusiak teljesen ki­közösítettek, kiüldöztek maguk közül egy, a falu közelében, a hegyekben élő családot. A pap foglalkozni kezd a félállati sorban élő testvérpárral, akik vérfertőző viszonyban él­nek. Ebből, vagy az asszony más viszonyai­ból jónéhány gyermek is született. A leg­nagyobb gyermek, egy már hajadonná serdült leány szépsége olyan erővel hat a fiatal pap érzékeire, hogy a fanatikus hit, a szerzetesi önuralom sem tudja legyőzni benne ezt a vonzódást. Francesko egyszerre kerül össze­ütközésbe saját világnézetével, s a kitaszított hegyi pásztorcsaládot megvető, sőt gyűlölő falu népével. Rádöbben, hogy az a vallás, amelynek ő ezt a családot meg akarja nyerni, az embereket olyan magatartásra, olyan kép­mutató erényességre neveli, amellyel jól ösz- szefér a kitaszítottakkal szembeni brutalitás. G. Hauptmann látszólag befejezetlenül hagyja a történetet, de a keret segítségével érezteti, hogy Franceskónak mindenképpen szakítania kellett addigi életformájával, esz­ményeivel. E szakítás szükségességét, a fiatal pap vívódásait, s a hirtelen feltámadt egész­séges érzékiség „kísértéseit” olyan pátosszal, szuggesztivitássaí érzékelteti az író, hogy a magyar olvasó, aki jobbára csak drámaíró­ként ismeri Hauptmannt, ezúttal mégcsak nem is a prózaírót ismerheti meg, hanem egyszersmind Hauptmannt, a költőt is. Az Európa Kiadónál megjelent mű fordí­tása Szabó Edét, az illusztrációk Reich Ká­rolyt, a kötésterv Kováts Imre munkáját dicséri. A. Gy. tovább léphet: a speciális szakkönyvek megértése már nem okoz különösebb nehéz­séget. A könyvet hasznosít­hatják gyakorló elektrotech­nikusok is — néhány, általuk ritkán használt összefüggést, számszerű adatot megtalál­nak benne. A szerző — bevezetőként — a műszaki irodalomban hasz­nálatos mértékrendszereket ismerteti, és síkraszáll a Si (Systéme International d’Uni- tés; nemzetközi mértékegy­ség-rendszer) mellett; az elektrotechnika tárgyalása so­rán — talán elsőként — kö­vetkezetesen használja is. A könyv második fejezetében az elektrotechnikai rajzokon szokásos jelölésekkel ismer­kedhet meg az olvasó. Majd a szerző egy-egy fejezetet szentel az anyag és az elekt­romos áram, az egyenáramú áramkörök, az elektrosztati­ka, a magnetosztatika, az elektrodinamika, a váltakozó áramú áramkörök, az elektro­mos gépek, a háztartási elektronika, a méréstechnika és a balesetelhárítás témák­nak. A tárgyalt anyag megérté­sét gondolatkísérletek, szem­léletes ábrák, és az egymástól elkülönülő témakörök közötti állandó kapcsolatteremtés se­gítik. A korábbi — más köny­vekből szerzett — ismeretek felelevenítését a szerző azzal könnyíti meg, hogy egy-egy, általa használt kifejezés mel­lett megemlíti a szakiroda- lomban ugyanazzal a foga­lommal kapcsolatban használt elnevezések egész sorát is. Dicséretes, hogy a szerző át­fogó képet kíván nyújtani az elektrotechnika alapjairól, de ezt néha csak az érthetőség, néha csak a szakszerűség ro­vására tudja megoldani. K. I. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom