Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-09 / 107. szám
19*2. MÁJUS 9., KEDD PUT mtett i 'Z/Círlap Magyar Import Harmad ízben jelent meg BNV előtt a Magyar Import című folyóirat szovjet külön- száma. A Magyar Kereskedelmi Kamara 26 oldalas kiad ványa részletesen foglalkozik azokkal a szovjet iparágakkal, amelyek a magyar népgazda- ság fejlesztése szempontjából fontos cikkeiket gyártanak. A különszámban több cikk és képes riport ismerteti a BNV-n bemutatásra kerülő szovjet árukat. Hosszú házasságok Hosszú házasságokat ünnepeltek a hét végén Szolnok megyében. Jászberényben vaslakodalmát ülte a kilencvenéves Gedei János és nyolcvanhat éves felesége. A hatvanöt éve esküdött idős házaspárt meleg szeretettel köszöntötték a család tagjai, gyermekei, írnokéi és dédunokái, ismerősök, barátok. Szolnokon Piros József műszerész Sütő utcai háza volt az aranylakodalom színhelye. Az ötvenéves házassági évfordulót bensőséges családi körben ünnepelték a békességben és szeretetben megöregedett házasok. Virágzik a tátorján A Balaton északkeleti partvidékén, a Balatonkenese és Balatonakarattya közötti dombon, kinyitotta mézillatú, fe- hérernyős virágját hazánk egyik legritkább növénye, a tátorján. A füves pusztaságoknak ezt a jellegzetes, kóró- szerű növényét — feltevések szerint — a honfoglaló magyarok hozták be. Mélyen a földbe nyúló gyökereit a korábbi századokban csemegeként fogyasztották az ország egyes vidékein. A Káspi-tenger vidékén honos tátorján — népiesen tatárfú — hazánkban már csak a Balaton partján található. A néhány évvel ezelőtt védetté nyilvánított tá- torjánmezőt bekerítve őrzik, s a tenyészhelyet táblák jelzik. • • Öten — volt partizánok... A túrócszentmártoni körzethez tartozó Trebostovó község arról híres, hogy lakosai házilag len-, kender-, repceolaját sajtolnak. Ezenkívül hagyományos farsangi álarcosmenetet rendeznek a faluban. Ápitz Szvetozárnak, Farkas Jánosnak, Kalauz Lajosnak és Lajos Károlynak, valahányszor végigmennek Pomázon — az egykori katonatársukról elnevezett Verebes Sándor utcán, Trebostovó mindannyiszor eszükbe jut. Csakhogy ők nem a békés olajütő polgárokat látják maguk előtt, hanem egy kihaltnak tűnő falut. Fülükben géppuska kattog. Még egy helyszínnel kell megismerkednünk. Nem mesz- szire onnan, a donovali Sporthotelben, tanácskozott titokban 1944. augusztusában a Szlovák Nemzeti Tanács. Augusztus 29- én pedig a besztercebányai Szabad Szlovák Rádió világgá repítette a hírt: a hatéves német megszállás és fennhatóság után a szlovák nemzet felkelt az idege*; és a hazai fasizmus ellen, újjáalakítja a Csehszlovák Köztársaságot. Minderről azonban akkor az öt pomázi katona még nem sokat tudott. Tizenhatan vonultak be a faluból és úgy hozta a sors, hogy végül — Verebes Sándorral — öten maradtak együtt. S velük volt még a felsődabasi Szegő Sándor, a fóti Ruska Ferenc és a két tápiószelei: Sándor József és Veres Sándor. Valameny- nyien csak egynek örültek: hátrál a front, mindinkább közelednek a magyar határhoz. Vagy ők, vagy mi — De régen volt — mondja most Farkas János fuvaros, amikor felkerestem őt, meg még kettőjüket, hogy emlékeket idézzünk. Gondolatában huszonnyolc évet teltt meg az időben visszafelé, míg odaért a Kis-Fátra mélyén húzódó visó- völgyi erdőbe. — Híradósok voltunk. Egy- szercsak halljuk, Túrócszent- mártonba megyünk, ott csatlakozunk az újabb magyar egységekhez. Még nekünk, katonáknak, sem jutott elég ennivaló. Egyszer bementem ott egy jóravaló kinézésű henteshez. Ajánlottam, hogy odaTérhatás - fejhallgatóval A székesfehérvári Videoton gyárban két új termék első sorozatának gyártása fejeződött be. Elkészült kétezer Hl—Fi fejhallgató, amely a sztereorádiókhoz csatlakoztatva, hangdobozok nélkül is térhatású hangzást biztosít. Befejeződött ezer teleppótló adapter gyártása is. Az új tartozék a szárazelem-hiányon segít. A hat és kilenc voltos elemmel működő táskarádiók — így elsősorban a BR család, a Lidó és a Sirius — az adapter segítségével — hálózatról is működtethetők. Készülnek a rendeletek az egészségügyi törvény végrehajtásáréi Az új egészségügyi törvény végrehajtásával kapcsolatos rendeleték között többnek a tervezete már elkészült — tájékoztatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. Elmondották, hogy a beérkező javaslatokat, észrevételeket feldolgozzák, s az esetben, ha a minisztérium elgondolása és a javaslattevő között véleményeltérés van, egyeztetésre kerül sor. A miniszteri rendeletet csak ezt követően adják ki. Folyamatosan készül a mérgekről, a gyógyító-megelőző eljárásokról, az előzetes és időszakos orvosi vizsgálatokról szóló, valamint a halottakkal kapcsolatos eljárásra vonatkozó rendeletek tervezete is. Valamennyi rendelet jellemzője, hogy egy jogszabályban foglalja össze az adott szakterületet érintő, eddig töb’ jogszabályban rögzített rendelkezéseket átfogó jelleggel. Elmondották még, hogy az országgyűlési felszólalásokban elhangzott az egészségügyi miniszter feladatkörébe tartozó javaslatokat, észrevételeket a Minisztertanács titkársága juttatja el az egészségügyi miniszterhez. Ezeket az illetékes szakfőosztályok megvizsgálják, és megteszik a szükséges intézkedéseket. I adom a bőrmellényemet, adjon érte valami húst cserébe. Azt mondta, a mellényt nem fogadhatja el, anélkül is ad, ami van. Én meg rátarti voltam, kijelentettem, ingyen nem kell. így elegyedtünk szóba. Később többször visszamentem beszélgetni. Akkor elmondta, hogy az erdő tele partizánokkal, jobb volna, ha mi is be- állnánk. Töprengtem, szóltam a falumbélieknek, mint vélekednek. A Verebes Sanyi is azt mondta, lépjünk le. Csendben ment az egész, reggelre mégis húszán jelentkeztünk az összekötőnél. Egy telet húztunk ki az erdőn. Fák tövén bújtunk. Az emberek segítettek, ahogy tudtak, kihajtottak egy-egy tehenet. Betyár élet volt. Vlaszovisták, németek, egyik kutya, másik eb. Veszettül harcoltunk, robbantottunk. Nem volt kegyelem. Tudtuk, vagy ők, vagy mi. Egy éjjel éppen őrségben voltam, amikor hallottam, hogy a Verebes Sanyit meglőtték a németek lenn a faluban. Tudatosan választott — Kétéves házasok voltunk — emlékezik az egykori Ve- rebesné. — Akkor behívták az uramat, meg a vele egykorúakat. Amikor vége lett a háborúnak, hazajött a Lajos Károly, s megmutatta azt a fényképet, amelyen én voltam az egyéves lányunkkal. Ezt a képet a férjem mindig magával hordta. Elmondta, hogy egy falu támadásakor, ahol a fasiszta csapatok voltak, derékban ment át rajta a sorozat Akik velük voltak magyarok, vitték magukkal hátra, de addigra már meghalt. Menjenek el a lányomhoz Budakalászra, ő őriz minden emléket az apjáról. A pomázi partizán lánya, Juhász Vilmosné, a budakalá szí lakótelep egy szép lakásának tulajdonosa. — Nem ismertem az édesapámat 1965. augusztus 29-én a trebostovi temetőben találkoztam a márvány síremlékével. Ráírták, hogy március tizenötödikén hősi harcban vesztette életét A szlovák nemzeti felkelés huszadik évfordulója emlékére meghívtak a Besztercebányán rendezett ünnepségre. Ott találkoztunk anyámmal együtt Matyej Hruska parancsnokkal, Ervin Dubovic politikai helyettessel, az akkori II. Stefanik partizánbrigád vezetőivel. Verebes Sándor végigharcolta a háborút. Nem tőle függött, hogy melyik oldalon kezdte. Amikor választani lehetett, már tudta, mit kell tennie. Tudatosan lett partizán. Halála negyven embernek hozott szabadulást. Március 14-én ugyanis a német fasiszták még nem tudlták, hogy a Stefanik- brigád a faluhoz ért és ők lőttek le egy hitlerista katonát az erdőn, aki felfedezte volna őket. A parancsnokság viszont azt állította, hogy ezt a falu lakosai teltték, s ezért egy házba összetereltek negyven embert túsznak. Ezen az éjjelen indítottak rohamot a partizánok, s bár a nagy számú ellenséget nem tudták kiverni a faluból, nyilvánvaló lett, hogy a német őrszemet ők lőtték le. A hálás terbostovóiak márvány síremléket emeltek Verebes Sándornak. Lánya megkapta a csehszlovák partizánjelvényt és a felszabadulás 20. évfordulójára alapított emlékérmet. Pomázon pedig utcát neveztek el apjáról. A mi harcunk is volt Ápitz Szvettozár két lovát kinn ápolja a széles udvaron. Mielőtt a lakásba lépne, papucsot húz, úgy invitál a tisztaszobába. Megfáradt ember, nem is ok nélkül. — Igen, én is partizán voltam. Május kilencedikén, amikor Csehszlovákia, Prága fel- szabadulását ünnepük, mindig visszagondolok — számát nem tudnám —, hány robbantással járultunk mi hozzá. Főleg vasúti hidat, síneket rongáltunk. Az emberek mindenben a kezünkre jártak. Mi akkor nem magyarok, szerbek, vagy szlovákok voltunk, hanem a fasizmus meggyőződéses ellenségei. Itthon 1960-ban kapott kormánykitüntetést Most a tanács kisiparos engedélyével fuvarozásból éL Az öt pomázi közül, amikor tenni kellett, egyik sem vallott szégyent Idehaza névtelen, csendes munkásember valamennyi. Komáromi Magda Úttörő-találkozó Szarvas László csapatvezető a kitüntetettekkel. Veresegyházon rendezte meg a gödöllői járási úttörő elnökség kétnapos hagyományos járási találkozóját. Az első napon ünnepélyes díszszemlét tartottak. Járjap- ka József, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte a piros- és kéknyakkendős pajtásokat. Az ünnepély a kitüntetések átadásával ért véget, amelynek során 27 úttörő és 21 kisdobos kapott „Kiváló úttörőmunkáért” kitüntetést. Kiosztották a legjobb úttörő- csapatoknak és a legjobb túrázóknak járó díjakat is. Délután a művelődési házban gálaműsort rendeztek. A műsor után adták át a kulturális munkában legjobb eredményt elért úttörőcsapatoknak az arany, ezüst és bronz okleveleket Arany oklevelet kapott Túra, Bag és Veresegyház úttörőcsapata. A színvonalas bemutató után sportversenyeket tartottak, majd bemutatták az úttörőknek az Ítélet című Dózsa György filmet. Az esemény második napján nagyszabású akadályversenyen és számhadijátékon bizonyíthatták ügyességüket a járás úttörői. Takács Pál, Túra Víz, viz, víz! AhoS még Sajttal szállítják házhoz „.Alulírott mint körzeti tanácstag Erdparkváros X. körzetében, a még mindig vízhiányban szenvedő lakosság érdekében fogtam tollat’’ — kezdődik a szerkesztőséghez címzett terjedelmes levél. Szokatlan panasz A további panasz szokatlan. Szefcsik Sándorék ellen eljárást indítanak, ha az utcai csapról gumitömlővel vizet vesznek és azt elszállítják, s ha ezután nem fizetnek vízdijat. Szefcsikné hangsúlyozza levelében, hogy 1935 óta. érdi adófizető, s akiknek a vizet szállítja, azok úgyszintén — nem érti tehát, mi a szabálytalan az ő — nézete szerint — lakossági szolgáltatást végző ténykedésében. Sok a gyümölcsös, az építkezés — ott is kell a víz, ahol még nincs bevezetve, kisfuvarozási engedélyükkel ők a lakosság érdekeit szolgálják, s o víztársulat, ha őket terheli, azáltal a lakosságot sújtja. „Egy szép számú lakosság joga kátyúba került, és vele együtt az emberség is” — záródik a levél, amelyet jogtanácsosunknak adtunk át, hogy válaszoljon a bennefoglalt két fő kérdésre, amely szerint: 1. M egfertözhetők-e az utcákon elhelyezett közcsapok gumicsővel; és 2. Kérhetnek-e a Nyomoz az ultrahang A MÁV ultrahangos vizsgáló központjában a vasúti kerekek ultrahangos vizsgálatával évi 5 millió forintot takarítanak meg. Ezzel a módszerrel gyorsan, kevesebb munkával és a tengelyek el- görbülésének veszélye nélkül lehet felderíteni az Uzemközbeni fá- radásos repedécotot dvncli vízügyi szervek pénzt az utcáról vett vízért, ha az attól távol lakóknak valaki vízórán kívül szedi és szállítja házhoz a vizet? Végül is úgy döntöttünk, hogy a kérdés nem csupán jogi, ezért a helyszínen nézünk utána. Megkerestem az érdi nagyközségi tanács vb-titká- rát, a vízműtársulatot, és a már üzembe helyezett hálózatot üzemeltető Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot — közismert nevén FVCSV — helyi vezetőit. Vízórás kútról vihet A nagyközségi tanácson jól ismerik Szefcsiknét, mint tanácstagot, aktív, tevékeny embernek tartják; az ipari osztályon megtudom, hogy a mezőgazdasági tevékenység mellett érvényes működési engedéllyel fuvaroznak, de ez a vízkérdés több vonatkozásban is szabálysértő. Tanyi János, az érdi vízműtársulat elnöke elmondja, hogy a PVCSV mint üzemeltető egy négy-öt éves megyei rendelkezés értelmében a százötven méteres körzetben lakóktól vízdíjat szed, de az ennél távolabb lakók vízfogyasztását — természetesen — nem korlátozhatja. Szefcsikék 'azonban üzletelnek a vízzel. Ez az egyik kifogás ellenük. A másik: a KÖJÁL előírta, hogy közkifolyókból csak ereszteni szabad a vizet, vezetéket rákapcsolni tilos, mert ezek az elektromos félautomata kutak a nagy nyomás miatt elzáráskor visszaszívják a vizet — s a rákapcsolt gumitömlő aligha lehet kifogástalanul tiszta. Gráczer Mihály a PVCSV érdi kirendeltségén azt ajánlja : megállapodhat Szefcsikné bárkivel, akinek mért vize van, hogy tőle veszi a vizet, és fizeti a vízdíjat. Régi ügyként ismerik a vízszállítással kapcsolatos Szefcsik-ügyet, de valahogy nem akar nyugvópontra jutni ez a kérdés — fejeződik be a PVCSV-nél folytatott beszélgetés. Már megoldódott? A nagyközségi tanács vb-tit- kára és még egy munkatársa — akit az érdi utcák atyjának tisztelnek, minthogy annak idején ő készítette el az utca- elnevezés tervét — kalauzol tovább. Elkél, mert kacskaringós, göröngyös, olykor járhatatlan utcák vezetnek az Érd- parkváros X. körzetének 89. tanácstagjához, a Kárpáti út 306/22. hrsz. alatti házhoz. Amilyen bonyolult a cím elmondása, megközelítése sem egyszerűbb, de az eset kibogozása sem könnyebb. Mert Szefcsikné, aki, mint hallom, a legutóbbi tanácsülésen is felvetette ügyét, s időközben még egy levelet írt a szerkesztőséghez — most egykettőre elvág minden további vitát, kérdést. Azt mondja, már megoldódott a probléma, megegyezett valakivel, tőleveszi a vizet, mérőórán keresztül, felírják, mennyit visz, és nekik téríti a vízdíjtöbbletet. Egyikünk sem tartja túlzottan meggyőzőnek a hirtelen elintézést. Három ember fél napja, ide-oda szaladgálása s a sürgető levél ellenére — most egyszerre elintéződött minden? Ha valóban így van, megírhatta volna Szefcsikné ezt is a szerkesztőségnek, hiszen számtalanszor utalt panaszlevelében tanácstag mivoltára, a lakossági érdékre. Segíthetnek a fogyasztók is Szefcsiknétől nem kívánja senki, hogy mint fuvarozó díjmentes jótéteményként szállítson. Érthető, hogy a kezdetleges körülmények között letelepedő, mondhatnám így is: pionírlakosságnak kell a víz, öntözéshez, építkezéshez — az élet minden megmozdulásához, ám a törvényes vízdíjat meg kell fizetnie és a KÖJÁL- előírásokat fokozottabban meg kell tartania annak, aki vizet szállít a lakosságnak, s méghozzá tanácstag. A vízért valakinek fizetnie kell. A közku- takat nem fertőzheti, szeny- nyezheti senki, akár fogyasztó, akár vízfuvarozó. A megoldást nem a panaszlevelek jelentik, hanem az, hogy az érintett lakosok kérjenek a PVCSV-től engedélyt tűzcsapra szerelt kifolyó építésére, a rájuk kirótt vízdíjátalány megfizetését pedig vállalják közösen. Ily módon házhoz szállíthatják a vizet akár maguknak, akár fuvarozó segítségével — addig is, amíg a parkvárosi második medence ellátja ezt a körzetet is. Pereli Gabriella
