Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

19*2. MÁJUS 9., KEDD PUT mtett i 'Z/Círlap Magyar Import Harmad ízben jelent meg BNV előtt a Magyar Import című folyóirat szovjet külön- száma. A Magyar Kereskedel­mi Kamara 26 oldalas kiad ványa részletesen foglalkozik azokkal a szovjet iparágakkal, amelyek a magyar népgazda- ság fejlesztése szempontjából fontos cikkeiket gyártanak. A különszámban több cikk és képes riport ismerteti a BNV-n bemutatásra kerülő szovjet árukat. Hosszú házasságok Hosszú házasságokat ünne­peltek a hét végén Szolnok megyében. Jászberényben vas­lakodalmát ülte a kilencven­éves Gedei János és nyolcvan­hat éves felesége. A hatvanöt éve esküdött idős házaspárt meleg szeretettel köszöntötték a család tagjai, gyermekei, írnokéi és dédunokái, ismerő­sök, barátok. Szolnokon Piros József műszerész Sütő utcai háza volt az aranylakodalom színhelye. Az ötvenéves házas­sági évfordulót bensőséges csa­ládi körben ünnepelték a bé­kességben és szeretetben meg­öregedett házasok. Virágzik a tátorján A Balaton északkeleti part­vidékén, a Balatonkenese és Balatonakarattya közötti dom­bon, kinyitotta mézillatú, fe- hérernyős virágját hazánk egyik legritkább növénye, a tátorján. A füves pusztaságok­nak ezt a jellegzetes, kóró- szerű növényét — feltevések szerint — a honfoglaló ma­gyarok hozták be. Mélyen a földbe nyúló gyökereit a ko­rábbi századokban csemege­ként fogyasztották az ország egyes vidékein. A Káspi-tenger vidékén honos tátorján — né­piesen tatárfú — hazánkban már csak a Balaton partján található. A néhány évvel ez­előtt védetté nyilvánított tá- torjánmezőt bekerítve őrzik, s a tenyészhelyet táblák jel­zik. • • Öten — volt partizánok... A túrócszentmártoni kör­zethez tartozó Trebostovó köz­ség arról híres, hogy lakosai házilag len-, kender-, repce­olaját sajtolnak. Ezenkívül ha­gyományos farsangi álarcos­menetet rendeznek a faluban. Ápitz Szvetozárnak, Farkas Jánosnak, Kalauz Lajosnak és Lajos Károlynak, valahány­szor végigmennek Pomázon — az egykori katonatársukról elnevezett Verebes Sándor ut­cán, Trebostovó mindannyi­szor eszükbe jut. Csakhogy ők nem a békés olajütő polgáro­kat látják maguk előtt, ha­nem egy kihaltnak tűnő falut. Fülükben géppuska kattog. Még egy helyszínnel kell megismerkednünk. Nem mesz- szire onnan, a donovali Sport­hotelben, tanácskozott titokban 1944. augusztusában a Szlovák Nemzeti Tanács. Augusztus 29- én pedig a besztercebányai Szabad Szlovák Rádió világgá repítette a hírt: a hatéves né­met megszállás és fennhatóság után a szlovák nemzet felkelt az idege*; és a hazai fasizmus ellen, újjáalakítja a Csehszlo­vák Köztársaságot. Minderről azonban akkor az öt pomázi katona még nem sokat tudott. Tizenhatan vo­nultak be a faluból és úgy hozta a sors, hogy végül — Verebes Sándorral — öten ma­radtak együtt. S velük volt még a felsődabasi Szegő Sán­dor, a fóti Ruska Ferenc és a két tápiószelei: Sándor József és Veres Sándor. Valameny- nyien csak egynek örültek: hátrál a front, mindinkább kö­zelednek a magyar határhoz. Vagy ők, vagy mi — De régen volt — mondja most Farkas János fuvaros, amikor felkerestem őt, meg még kettőjüket, hogy emléke­ket idézzünk. Gondolatában huszonnyolc évet teltt meg az időben visszafelé, míg odaért a Kis-Fátra mélyén húzódó visó- völgyi erdőbe. — Híradósok voltunk. Egy- szercsak halljuk, Túrócszent- mártonba megyünk, ott csatla­kozunk az újabb magyar egy­ségekhez. Még nekünk, kato­náknak, sem jutott elég enni­való. Egyszer bementem ott egy jóravaló kinézésű hentes­hez. Ajánlottam, hogy oda­Térhatás - fejhallgatóval A székesfehérvári Videoton gyárban két új termék első sorozatának gyártása fejező­dött be. Elkészült kétezer Hl—Fi fejhallgató, amely a sztereorádiókhoz csatlakoz­tatva, hangdobozok nélkül is térhatású hangzást biztosít. Befejeződött ezer teleppótló adapter gyártása is. Az új tar­tozék a szárazelem-hiányon segít. A hat és kilenc voltos elemmel működő táskarádiók — így elsősorban a BR csa­lád, a Lidó és a Sirius — az adapter segítségével — háló­zatról is működtethetők. Készülnek a rendeletek az egészségügyi törvény végrehajtásáréi Az új egészségügyi törvény végrehajtásával kapcsolatos rendeleték között többnek a tervezete már elkészült — tá­jékoztatták az MTI munkatár­sát az Egészségügyi Miniszté­riumban. Elmondották, hogy a beérkező javaslatokat, észre­vételeket feldolgozzák, s az esetben, ha a minisztérium elgon­dolása és a javaslattevő között véleményeltérés van, egyeztetésre kerül sor. A miniszteri rendeletet csak ezt követően adják ki. Folyamatosan készül a mér­gekről, a gyógyító-megelőző eljárásokról, az előzetes és időszakos orvosi vizsgálatokról szóló, valamint a halottakkal kapcsolatos eljárásra vonatko­zó rendeletek tervezete is. Valamennyi rendelet jel­lemzője, hogy egy jogszabályban foglal­ja össze az adott szakterü­letet érintő, eddig töb’ jogszabályban rögzített rendelkezéseket átfogó jelleggel. Elmondották még, hogy az országgyűlési felszólalásokban elhangzott az egészségügyi miniszter feladat­körébe tartozó javaslatokat, észrevételeket a Miniszterta­nács titkársága juttatja el az egészségügyi miniszterhez. Ezeket az illetékes szakfőosz­tályok megvizsgálják, és meg­teszik a szükséges intézkedése­ket. I adom a bőrmellényemet, adjon érte valami húst cserébe. Azt mondta, a mellényt nem fo­gadhatja el, anélkül is ad, ami van. Én meg rátarti voltam, kijelentettem, ingyen nem kell. így elegyedtünk szóba. Később többször visszamentem be­szélgetni. Akkor elmondta, hogy az erdő tele partizánok­kal, jobb volna, ha mi is be- állnánk. Töprengtem, szóltam a falumbélieknek, mint véle­kednek. A Verebes Sanyi is azt mondta, lépjünk le. Csend­ben ment az egész, reggelre mégis húszán jelentkeztünk az összekötőnél. Egy telet húz­tunk ki az erdőn. Fák tövén bújtunk. Az emberek segítet­tek, ahogy tudtak, kihajtottak egy-egy tehenet. Betyár élet volt. Vlaszovisták, németek, egyik kutya, másik eb. Ve­szettül harcoltunk, robbantot­tunk. Nem volt kegyelem. Tudtuk, vagy ők, vagy mi. Egy éjjel éppen őrségben voltam, amikor hallottam, hogy a Ve­rebes Sanyit meglőtték a né­metek lenn a faluban. Tudatosan választott — Kétéves házasok voltunk — emlékezik az egykori Ve- rebesné. — Akkor behívták az uramat, meg a vele egyko­rúakat. Amikor vége lett a há­borúnak, hazajött a Lajos Ká­roly, s megmutatta azt a fény­képet, amelyen én voltam az egyéves lányunkkal. Ezt a ké­pet a férjem mindig magával hordta. Elmondta, hogy egy fa­lu támadásakor, ahol a fasisz­ta csapatok voltak, derékban ment át rajta a sorozat Akik velük voltak magyarok, vitték magukkal hátra, de addigra már meghalt. Menjenek el a lányomhoz Budakalászra, ő őriz minden emléket az apjá­ról. A pomázi partizán lánya, Juhász Vilmosné, a budakalá szí lakótelep egy szép lakásá­nak tulajdonosa. — Nem ismertem az édes­apámat 1965. augusztus 29-én a trebostovi temetőben talál­koztam a márvány síremléké­vel. Ráírták, hogy március ti­zenötödikén hősi harcban vesztette életét A szlovák nemzeti felkelés huszadik év­fordulója emlékére meghívtak a Besztercebányán rendezett ünnepségre. Ott találkoztunk anyámmal együtt Matyej Hruska parancsnokkal, Ervin Dubovic politikai helyettessel, az akkori II. Stefanik parti­zánbrigád vezetőivel. Verebes Sándor végigharcol­ta a háborút. Nem tőle függött, hogy melyik oldalon kezdte. Amikor választani lehetett, már tudta, mit kell tennie. Tudatosan lett partizán. Halá­la negyven embernek hozott szabadulást. Március 14-én ugyanis a német fasiszták még nem tudlták, hogy a Stefanik- brigád a faluhoz ért és ők lőt­tek le egy hitlerista katonát az erdőn, aki felfedezte volna őket. A parancsnokság viszont azt állította, hogy ezt a falu lakosai teltték, s ezért egy ház­ba összetereltek negyven em­bert túsznak. Ezen az éjjelen indítottak rohamot a partizá­nok, s bár a nagy számú ellen­séget nem tudták kiverni a faluból, nyilvánvaló lett, hogy a német őrszemet ők lőtték le. A hálás terbostovóiak már­vány síremléket emeltek Ve­rebes Sándornak. Lánya meg­kapta a csehszlovák partizán­jelvényt és a felszabadulás 20. évfordulójára alapított emlék­érmet. Pomázon pedig utcát neveztek el apjáról. A mi harcunk is volt Ápitz Szvettozár két lovát kinn ápolja a széles udvaron. Mielőtt a lakásba lépne, papu­csot húz, úgy invitál a tiszta­szobába. Megfáradt ember, nem is ok nélkül. — Igen, én is partizán vol­tam. Május kilencedikén, ami­kor Csehszlovákia, Prága fel- szabadulását ünnepük, mindig visszagondolok — számát nem tudnám —, hány robbantással járultunk mi hozzá. Főleg vasúti hidat, síneket rongál­tunk. Az emberek mindenben a kezünkre jártak. Mi akkor nem magyarok, szerbek, vagy szlovákok voltunk, hanem a fasizmus meggyőződéses ellen­ségei. Itthon 1960-ban kapott kor­mánykitüntetést Most a tanács kisiparos engedélyével fuvaro­zásból éL Az öt pomázi közül, amikor tenni kellett, egyik sem val­lott szégyent Idehaza névte­len, csendes munkásember va­lamennyi. Komáromi Magda Úttörő-találkozó Szarvas László csapatvezető a kitüntetettekkel. Veresegyházon rendezte meg a gödöllői járási úttörő elnökség kétnapos hagyomá­nyos járási találkozóját. Az első napon ünnepélyes díszszemlét tartottak. Járjap- ka József, a járási pártbizott­ság első titkára köszöntötte a piros- és kéknyakkendős paj­tásokat. Az ünnepély a kitün­tetések átadásával ért véget, amelynek során 27 úttörő és 21 kisdobos kapott „Kiváló úttörőmunkáért” kitüntetést. Kiosztották a legjobb úttörő- csapatoknak és a legjobb tú­rázóknak járó díjakat is. Dél­után a művelődési házban gálaműsort rendeztek. A mű­sor után adták át a kulturá­lis munkában legjobb ered­ményt elért úttörőcsapatok­nak az arany, ezüst és bronz okleveleket Arany oklevelet kapott Túra, Bag és Veres­egyház úttörőcsapata. A színvonalas bemutató után sportversenyeket tartot­tak, majd bemutatták az út­törőknek az Ítélet című Dózsa György filmet. Az esemény második nap­ján nagyszabású akadályver­senyen és számhadijátékon bizonyíthatták ügyességüket a járás úttörői. Takács Pál, Túra Víz, viz, víz! AhoS még Sajttal szállítják házhoz „.Alulírott mint körzeti ta­nácstag Erdparkváros X. kör­zetében, a még mindig víz­hiányban szenvedő lakosság érdekében fogtam tollat’’ — kezdődik a szerkesztőséghez címzett terjedelmes levél. Szokatlan panasz A további panasz szokatlan. Szefcsik Sándorék ellen eljá­rást indítanak, ha az utcai csapról gumitömlővel vizet vesznek és azt elszállítják, s ha ezután nem fizetnek vízdi­jat. Szefcsikné hangsúlyozza le­velében, hogy 1935 óta. érdi adófizető, s akiknek a vizet szállítja, azok úgyszintén — nem érti tehát, mi a szabály­talan az ő — nézete szerint — lakossági szolgáltatást végző ténykedésében. Sok a gyümöl­csös, az építkezés — ott is kell a víz, ahol még nincs bevezet­ve, kisfuvarozási engedélyük­kel ők a lakosság érdekeit szol­gálják, s o víztársulat, ha őket terheli, azáltal a lakosságot sújtja. „Egy szép számú lakosság joga kátyúba került, és vele együtt az emberség is” — zá­ródik a levél, amelyet jogta­nácsosunknak adtunk át, hogy válaszoljon a bennefoglalt két fő kérdésre, amely szerint: 1. M egfertözhetők-e az utcákon elhelyezett közcsapok gumi­csővel; és 2. Kérhetnek-e a Nyomoz az ultrahang A MÁV ultra­hangos vizsgáló központjában a vasúti kerekek ultrahangos vizs­gálatával évi 5 millió forintot ta­karítanak meg. Ezzel a módszer­rel gyorsan, keve­sebb munkával és a tengelyek el- görbülésének ve­szélye nélkül le­het felderíteni az Uzemközbeni fá- radásos repedé­cotot dvncli vízügyi szervek pénzt az utcá­ról vett vízért, ha az attól tá­vol lakóknak valaki vízórán kívül szedi és szállítja házhoz a vizet? Végül is úgy döntöttünk, hogy a kérdés nem csupán jo­gi, ezért a helyszínen nézünk utána. Megkerestem az érdi nagyközségi tanács vb-titká- rát, a vízműtársulatot, és a már üzembe helyezett hálóza­tot üzemeltető Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot — közismert nevén FVCSV — helyi vezetőit. Vízórás kútról vihet A nagyközségi tanácson jól ismerik Szefcsiknét, mint ta­nácstagot, aktív, tevékeny em­bernek tartják; az ipari osz­tályon megtudom, hogy a me­zőgazdasági tevékenység mel­lett érvényes működési enge­déllyel fuvaroznak, de ez a vízkérdés több vonatkozásban is szabálysértő. Tanyi János, az érdi vízmű­társulat elnöke elmondja, hogy a PVCSV mint üzemeltető egy négy-öt éves megyei rendelke­zés értelmében a százötven méteres körzetben lakóktól vízdíjat szed, de az ennél tá­volabb lakók vízfogyasztását — természetesen — nem kor­látozhatja. Szefcsikék 'azonban üzletelnek a vízzel. Ez az egyik kifogás ellenük. A má­sik: a KÖJÁL előírta, hogy közkifolyókból csak ereszteni szabad a vizet, vezetéket rá­kapcsolni tilos, mert ezek az elektromos félautomata kutak a nagy nyomás miatt elzárás­kor visszaszívják a vizet — s a rákapcsolt gumitömlő aligha lehet kifogástalanul tiszta. Gráczer Mihály a PVCSV érdi kirendeltségén azt ajánl­ja : megállapodhat Szefcsikné bárkivel, akinek mért vize van, hogy tőle veszi a vizet, és fizeti a vízdíjat. Régi ügyként ismerik a vízszállítással kap­csolatos Szefcsik-ügyet, de va­lahogy nem akar nyugvópont­ra jutni ez a kérdés — fejező­dik be a PVCSV-nél folytatott beszélgetés. Már megoldódott? A nagyközségi tanács vb-tit- kára és még egy munkatársa — akit az érdi utcák atyjának tisztelnek, minthogy annak idején ő készítette el az utca- elnevezés tervét — kalauzol tovább. Elkél, mert kacskarin­gós, göröngyös, olykor járha­tatlan utcák vezetnek az Érd- parkváros X. körzetének 89. tanácstagjához, a Kárpáti út 306/22. hrsz. alatti házhoz. Amilyen bonyolult a cím el­mondása, megközelítése sem egyszerűbb, de az eset kibo­gozása sem könnyebb. Mert Szefcsikné, aki, mint hallom, a legutóbbi tanácsülé­sen is felvetette ügyét, s idő­közben még egy levelet írt a szerkesztőséghez — most egy­kettőre elvág minden további vitát, kérdést. Azt mondja, már megoldódott a probléma, megegyezett valakivel, tőleve­szi a vizet, mérőórán keresz­tül, felírják, mennyit visz, és nekik téríti a vízdíjtöbbletet. Egyikünk sem tartja túlzot­tan meggyőzőnek a hirtelen el­intézést. Három ember fél nap­ja, ide-oda szaladgálása s a sürgető levél ellenére — most egyszerre elintéződött min­den? Ha valóban így van, megírhatta volna Szefcsikné ezt is a szerkesztőségnek, hi­szen számtalanszor utalt pa­naszlevelében tanácstag mivol­tára, a lakossági érdékre. Segíthetnek a fogyasztók is Szefcsiknétől nem kívánja senki, hogy mint fuvarozó díj­mentes jótéteményként szállít­son. Érthető, hogy a kezdetle­ges körülmények között lete­lepedő, mondhatnám így is: pionírlakosságnak kell a víz, öntözéshez, építkezéshez — az élet minden megmozdulásá­hoz, ám a törvényes vízdíjat meg kell fizetnie és a KÖJÁL- előírásokat fokozottabban meg kell tartania annak, aki vizet szállít a lakosságnak, s még­hozzá tanácstag. A vízért va­lakinek fizetnie kell. A közku- takat nem fertőzheti, szeny- nyezheti senki, akár fogyasz­tó, akár vízfuvarozó. A meg­oldást nem a panaszlevelek je­lentik, hanem az, hogy az érintett lakosok kérjenek a PVCSV-től engedélyt tűzcsap­ra szerelt kifolyó építésére, a rájuk kirótt vízdíjátalány meg­fizetését pedig vállalják kö­zösen. Ily módon házhoz szál­líthatják a vizet akár maguk­nak, akár fuvarozó segítségé­vel — addig is, amíg a park­városi második medence ellát­ja ezt a körzetet is. Pereli Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom