Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

1972 MÁJUS 7., VASÁRNAP pest MEGYEI k/Éirlao Kedvezőek az új tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai Szakigazgatási vezetők tanácskozása JUBILÁNS Egész napos tanácskozáson vettek részt a Pest megyei Ta­nács szakigazgatási szerveinek vezetői, a járási hivatalok és a városi tanácsok elnökei. El­sőként -dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács elnökhelyette­se számolt be az élelmiszer- és fagazdaság 1971. évi ered­ményeiről és gondjairól és vá­zolta az idei legfontosabb fel­adatokat. Fontosak a határszemlék Ismertette Pest megye nö­vénytermesztésben elért tava­lyi eredményeit. A búza, a ku­korica és az őszi árpa termés­hozamának növekedéséről szá­molt be. Az állattenyésztéssel kapcsolatban megállapította: gyors ütemben növekedett a sertés- — és ezen belül — a kocaállomány, a tehénállo­mány . ugyanakkor csökkent. Pozitívan értékelte a megye állategészségügyi helyzetét. Részletesen elemezte a me­gye termelőszövetkezeteinek tevékenységét. Beszámolójá­ban foglalkozott az elnökhe­lyettes a tavaszi mezőgazdasá­gi munkák helyzetével. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy szor­galmazni kell a határszemlé­ket, s azok megtartását az ed­digieknél rendszeresebben kell ellenőrizni. A termelőszövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékeny­ség néhány kérdését nemcsak az előadó, a hozzászólók is ele­mezték. Egyértelmű álláspont szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben az új sza­bályozásokkal kapcsolatban az egységes szemléletre és gya­korlatra. Dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke az elhangzottakkal kapcsolatban hangsúlyozta: szükséges, hogy a vezetők saját munkaterüle­tükön az eddigieknél hatéko­nyabban tevékenykedjenek. Kiemelte az állqmi törvényes­ségi felügyelet , fontosságát. Megállapította, hogy a szövet­kezetpolitikai elvek továbbfej­lesztésében jelentős lépést tet­tünk előre, de még számos a tennivaló, a helyi tanácsok ve­zetői részéről is. A társadalmi ellenőrzés szerepe A továbbiakban Arany Ist­ván, a Pest megyei Tanács vb- titkára a tanácsi hatósági ügy­intézés helyzetéről tartott is­mertetőt. A többi között el­mondotta, hogy gyorsabb Pest megyében a hatósági ügyek in­tézése s ez igen nagy jelentő­ségű, hiszen például a lakos­ság nagymértékben az ügyin­tézés színvonalából ítéli meg a tanácsi munkát. A megyei tanács szakigaz­gatási szerveinél a hatósági ügyek száma csökkent, kivétel a pénzügyi és az építésügyi iratforgalom, itt növekedés ta­pasztalható. Csökkent — 1970- hez viszonyítva — az ügyirat­forgalom a járási hivataloknál is, a városi tanácsoknál vi­szont lassú emelkedés tapasz­talható. A községi és nagyköz­ségi tanácsok 1971-bep mint­egy 320 ezer hatósági üggyel foglalkoztak, lényegesen töb­bel, mint az előző esztendő­ben. A megyei tanács szakigazga­tási szerveinél és a járási hi­vataloknál javítani kell a ha­tósági munka elvi irányítását, felügyeletét — mondotta Arany István —, a helyi ta­nácsoknál pedig ki kell alakí­tani a társadalmi ellenőrzés legjobb munkamódszereit. Kapcsolat a lakossággal A tanácskozás befejező sza­kaszában dr. Mondok Pál be­számolt a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala elnökhelyette­sének, valamint az MSZMP Pest megyei Bizottsága veze­tőinek megbeszéléséről, ame­lyen a Pest megyei Tanács és szervei múlt évi munkáját ér­tékelték. Az értékelés, illetve a beszámoló a tanácsi munka szinte valamennyi területét át­fogta, elemezte. Az új tanács- törvény végrehajtásának ta­pasztalatai — az értékelés sze­rint — Pest megyében kedve­zőek s ez a tény, ez a megálla­pítás további jó munkára kell, hogy serkentse a tanácsok dol­gozóit. Szó esett a többi között a tanácsok és a lakosság kö­zötti kapcsolat további mélyí­téséről, a színvonalas, udva­rias, kulturált és következetes államigazgatási munkáról, a tanácsi — elsősorban a községi tanácsi — dolgozók munkakö­rülményei javításának szüksé­gességéről, erkölcsi-anyagi megbecsülésükről, a javítási lehetőségekről és feltételekről. Balatoni „ABC-program” A Balaton vidékének fejlő­désére az idén a kereskedelmi hálózat szembetűnő gyarapo­dása a jellemző: körben a tó­part nyaralótelepein nyolcvan új kereskedelmi egységet nyit­nak meg. Kisáruházak, biszt­rók, gyümölcs-zöldség és élel­miszerárusító pavilonok, aján­dékboltok és büfék kapnak helyet a legforgalmasabb üdülő- és kirándulótelepeken. A partvidéken folytatódik a már néhány évvel ezelőtt megkezdett „ABC-program”, s Balatonalmádiban a meg­levő ABC-áruház szomszéd­ságában még egyet építettek. Üj áruház nyílt Balatonaka- liban, Révfülöpön és Vonyarc­vashegyen is. A déli parton, Zamárdiban május 4-én adták át az új ABC-áruházat, ezenkívül kisebb ABC-áruházakkal gaz­dagodik Balatonberény, Bala- tonmária, Balatonszabadi, Ba- latonlelle, Balatonföldvár és Balatonszemes is. Az ötvenéves váci Forte­gyárban hozzáértő, finom női kezek és precíziós készülékek fűzik a gépekbe az itt készü­lő fekete-fehér és színes fil­meket minőségi vizsgálatra és fogazásra. Befejeződött az MTESZ Vili. küldöttközgyűlése Szombaton a Technika Há­zában folytatódott az MTESZ VIII. küldöttközgyűlése. Az el­nökségben helyet foglalt Ajtai Miklós, a kormány elnökhe­lyettese, Dégen Imre államtit­kár, az OVH elnöke, Erdey- Grúz Tibor, az MTA elnöke és Osztrovszki György, az Orszá- |os Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnökhelyettese. A küldöttgyűlés az alapsza­bálymódosítás után a pénte­ken elhangzott felszólalások javaslatai alapján határozatot hozott. Ebben egyebek között leszögezték: ki kell dolgozni a szövet­ség és a tagegyesületek teendőit a népgazdasági struktúra és a beruházási tevékenység javítása érde­kében. A szövetségnek nagy figyelmeit kell fordítania a gyors műsza­ki és tudományos fejlődés so­rán felszínre kerülő új jelen­ségekre. Ezek megkövetelik új szervezetek, esetenként új egyesületek alakítását, ré­giek átalakítását és fejleszté­sét. A határozat elfogadása után 28 szakembernek ad­ta át az egyesületi élet fejlesztése érdekében ki­fejtett kiváló társadalmi munkája elismeréseképpen az elnökség MTESZ-díját. Ezek után sor került a szövet­ség tisztségviselőinek megvá­lasztására. Elnök: Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter, társelnök: Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes és Kónya Albert egyetemi tanár. Alelnökök: Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Pál Lénárd, a Köz­ponti Fizikai Kutató Intézet igazgatója, Varga József egye­temi tanár, Vég László, a Pa­mutnyomóipari Vállalat vezér- igazgatója. Pőtitkár: Valkó Endre, főtitkárhelyettesek: Philip Miklós és. Túri István­ná. Pályázat ösztöndíjas tanu’.mányutakra - oktatóknak A Művelődésügyi Minisz­térium pályázatot hirdetett 1973-ra és 1974-re a szocialis­ta, tőkés és fejlődő országok­ba szóló ösztöndíjas (és mun­ka-) tanulmányutakra. Az ösz­töndíjakra pályázhatnak a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó felső- oktatási intézmények oktatói. A pályázati felhívás a Műve­lődésügyi Közlöny ez évi má­jus 2-i számában jelent meg. Állatorvos tsz-elnök A kőröstetétleni Vörös Csil­lag Tsz most tartotta elnökvá­lasztó közgyűlését. Eddigi el­nöke, Berta Mihály, egészségi állapota miatt megválik az el­nöki széktől. Leszázalékolták, visszavonul. Utódjául a közgyűlés egy­hangúan dr. Lakos Lászlót, a tsz üzemi állatorvosát válasz­totta meg. Helybeli születésű, mindenki jól ismeri. Egyene­sen az egyetemről került a tsz-be. Hogy elnök lett, az már csak azért is említésre méltó, mert az országban alig akad, egész Pest megyében pedig dr. Lakos az egyetlen tsz-elnök állatorvos. ­MÁJUSI KÖZGYŰLÉSEK Módosítják a fogyasztási szövetkezetek alapszabályait Beszélgetés Szikszai Sándorral, a MÉSZÖV elnökével A megye fogyasztási szövet­kezeteiben alighogy befejeződ­tek az évi mérlegmegállapító küldöttgyűlések, máris hoz­záfogtak az alapszabályok kor­szerűsítésének, módosításának munkájához. Erről a fontos szövetkezetpolitikai tennivaló­ról kértünk tájékoztatást Szik­szai Sándortól, a MÉSZÖV el­nökétől. Dönt a tagság — Mindenekelőtt: mi indo­kolja a módosítást? — Ismeretes, hogy január­tól érvénybe lépett az egysé­ges szövetkezeti törvény, amely azonos szerkezetbe fog­lalja a magyar szövetkezetek­nek a népgazdaságban elfog­lalt helyét, szerepét, perspek­tíváját. Ezt követően megje­lent a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetekről szó­ló törvényerejű rendelet is, amely az egységes törvénynek a fogyasztási szövetkezetekre érvényes sajátosságait rögzíti. Nem új alapszabályt kell azon­ban készíteni, hanem a meg­levő egyes szakaszait szüksé­ges módosítani. — Úilyen változások várha­tók? — Ismét a szövetkezeti tör­vényre utalok: a szövetkezeti tulajdonforma egyenrangúvá vált az állami tulajdonformá­val. Ez maga után vonja az önkormányzati jelleg erősödé­sét, ami viszont szükségsze­rűen előtérbe állítja a tagok tulajdonosi szerepének továb­bi realizálását. A jogszabályok egyértelműen leszögezik, hogy alapvető kérdésekben kizáró­lag a .tagok összessége, vagyis a közgyűlés dönthet. Eddig ugyanis ezt a jogkört a kül­döttgyűlés gyakorolta, azaz egy kisebb létszámú testület. Tehát most a közvetlen de­mokrácia klasszikus típusá­ról van szó, hiszen a tagok sze­mély szerint dönthetnek. Ez nem könnyíti, hanem nehezíti a szövetkezetek igazgatási ap­parátusának munkáját, hiszen a szövétkezeteknek nagy a taglétszáma, a legkisebbnek sincs ezernél kevesebb. De a gyakori 3—5 ezres tömeggel még inkább bajos egyszerre tanácskozni, ezért a tagok tu­lajdonosi jogaikat részközgyű­léseken gyakorolhatják. Ez pe­dig nem más, mint részletek­ben — azonos napirenddel és határozati javaslatokkal — megtartott közgyűlés. Szövet­kezeteink zöme 10—15 rész­közgyűlési körzet megterem­tésével is számolhat. Csak alapszabály szerint — Milyen döntési jogok ke­rülnek a részközgyűlések ha­táskörébe? — Többek között a tisztség- viselők megválasztása, fel­mentése, visszahívása és el­mozdítása; a magasabb veze­tői munkakört betöltő dolgo­zók díjazásának megállapítá­sa; a tervek, a mérleg és az eredménykimutatás megálla­pítása. Egyébként további vál­tozás várható a tisztségviselők körében is, mivel a jelenleg működő bizottságokon kívül a törvény a tagsági vitákat el­döntő szövetkezeti döntőbi- zottság megválasztását is kö­telezővé teszi. Kiterjed to­vábbá a módosítás a részjegy alsó és felső határának pon­tos rögzítésére, a részjegy és a célrészjegy után fizetendő visszatérítés mértékének ren­dezésére. Mindezek a tagok anyagi részvételének és érde­keltségének a formáit jelen­tik a fogyasztási szövetkeze­tekben. Üj alapokra helyezik a jogszabályok a szövetkeze­tek egyesülésével, kiválásával, átalakulásával és megszűnésé­vel kapcsolatos tennivalókat is. Rendkívül körültekintően kell az alapszabályt megvitatni a részközgyűléseken, mert ab­ban pontosan körül kell hatá­rolni a tevékenység minden típusát. Egy-egy szövetkezet ugyanis csak azzal foglalkoz­hat, amit alapszabálya tartal­maz, tehát attól el nem térhet, s gz engedélyek megszerzése szintén törvényes előírásokhoz kötött. Belső törvény — Segít ebben a MÉSZÖV? — A szövetkezetek szövetsé­günk segítségét igényelve megalakították az alapszabály­szerkesztő bizottságot. A mó­dosításokat á tagság különbö­ző rétegeivel megvitatják, s az igazgatóságok így terjesz­tik majd a részközgyűlések elé jóváhagyásra, zömében már májusban. A jóváhagyott alapszabályt minden szövetke­zet a felügyeleti jogkört gya­korló hatóságnak (járási hi­vatalok, illetve városi taná­csok) küldik majd meg a tör- vényessségi felülvizsgálat cél­jából. Befejezésül csak an­nyit, hogy az alapszabály min­den szövetkezet sajátos belső törvénye. Értéke attól függ, hogy a szövetkezetek tagjai milyen mértékben működnek közre végleges kialakításában a részközgyűléseken, majd pe­dig az abban foglaltak meg­valósításában. K. N. Értelmünk és érzelmeink Y an-e helye olyan ra­cionális területen, mint amilyen a gazdasági tevékenység, az érzelmek­nek? Van vagy nincs helye ezeknek, tény, hogy jelen vannak. Olyannyira, hogy számolni is kell velük. Friss példát idézve: a ter­melési és munkaügyi ter­veknek megfelelően idősze­rűvé vált a normák felül­vizsgálata a Mechanikai Müvekben. A normarende­zés, mint kifejezés — bár jó néhány évvel, két évti­zeddel korábban — indula­tok sokaságát kötötte ma­gához, s a szó hallatára ma is számítani kell az érzelmi reagálásra. Kerülik tehát mindenütt a normarende­zést, karbantartás lett be­lőle. Ügy tűnik, csupán szavakkal való játék ez, holott — s ez a döntő! — lényegesen megváltozott a jelentéstartalom. Míg az öt­venes évek első felében valóban az volt a norma­rendezés, hogy — függetle­nül a tényleges munkakö­rülményektől — emeltek a kötelezettségeken, ma a karbantartás igyekszik visz- szatükrözni a technikai, technológiai változásokat, a begyakorlottság növekedé­sét. Szükséges, helyes teendő tehát, ha csupán a gazdaság oldaláról nézzük, elég elrendelni és végre­hajtani. A Mechanikai Mű­vekben, szerencsére, nem ezt tették. Számításba vet­ték az emberi reakciókat is, mindazokat az érzelme­ket, amelyeket egy ilyen intézkedés kivált. A mun­ka menete bizonyítja, hogy helyesen cselekedtek. Meg­győzni az embereket, elfo­gadtatni a változás indo­koltságát nem könnyű, de elengedhetetlen. Közelíthetjük mondani­valónk lényegét az ellen­kező oldalról is. A Magyar Hgjó- és Darugyár váci te­lepén szoros érzelmi szálak fűzték az embereket az alumínium hajókhoz, is­mertebb nevükön a vízi­buszokhoz. Ez volt az első igazán sikeres termék, a nagyközönség örömmel fo­gadta, s előállítása próba volt az egész gyári közös­ség számára. Az érzelmek azt diktálták volna, hogy próbálkozzanak új típusok­kal, korszerűsítéssel, de tartsák meg e jelképpé vált terméket. A gazdasági ész­szerűség — azaz a gazda­ságosság — viszont azt kö­vetelte, hogy hagyjanak fel vele. így lett azután az alu­mínium hajókból kevésbé látványos produktum, kon­téner ... psz-okok és érzelmi in- -LJ dítékok elegye ^az, amit gazdasági döntésnek neveznek, még akkor is, ha vannak, akik tagadják az érzelmi motivációk jelentő­ségét. Nem lehet és nem szabad mindig és minden­ben csupán az értelemre, a rideg számításokra hagyat­kozni. S fordítva: az érzel­mek adott esetben veszé­lyes tanácsadók. Ahhoz vi­szont, hogy a kettőt, az ér­telmet és az érzelmet egészséges arányban ve­gyítse valaki, tájékozottság, ismeret kell. Arról is, hogy mit kíván a piac, de arról is, hogy gazdasági egysé­gen belül mi fogadtatható el az emberekkel, mire ké­pesek az ott levők. Ez így nagyon egyszerűen hang­zik, s az újságírónak rös- tellnie is kellene, hogy a spanyolviaszt találja föl, ha a gyakorlati tapasztala­tok nem erősítenék meg abban, hogy o legegysze- . rűbb igazságok érvényesí­tése a legnehezebb. Mint ebben az esetben. Több módon osztályoz­zák a vezetőképzés tudo­mányában az irányító posz­tok betöltőit. Az osztályo­zás s annak indokoltsága már maga bizonyítéka, hogy sokféle vezetői típus ismeretes, ám a változatok mindegyikénél nagy szere­pet játszik a szóbanforgó két összetevő elegyítésének képessége. Már csak azért is, mert a termelés tech­nikai színvonalának emel­kedésével párhuzamosan előtérbe kerülnek az em­beri tényezők. (Aminek bizonysága, hogy rend­kívül korszerű, tiszta, könnyű munkát kínáló üze­mekből is az átlagosnál nagyobb számban távoznak el a dolgozók, éppen azért, mert elhanyagolta a veze­tés a legfőbb termelőerő, az ember „karbantartá­sát”.) E íoiyainath'hk tanúi napjainkban a gyárak, a vállalatok, de nagy többse gükben nem tudnak mi kezdeni vele. Nem érzéke­lik kellő súllyal, hogy a termelés technikai és tu­dati tényezők, ész-okok és érzelmi reakciók bonyolult szövevénye, s leginkább azt a gyakorlatot követik, hogy hol az egyiket, hol a mási­kat emelik ki belőle. így teremtődik azután el­lentmondás a célok és az eszközök között. Vagy „atyai” a vezetés, s meg­enged ezerféle olyasmit, amit érzelmi tényezőként szeretne fölhasználni — termeléssel nem fedezett béremelések, teljesítmény nélküli prémiumok, ilyen meg amolyan ünnepségek stb. —, a produktum növe­léséhez, vagy elutasít min­denfajta emberi kontak­tust, s pusztán a termelési feladatokra, a technikai előírásokra, az értékesítési követelményekre hagyatko­zik. Napjainkban mindkét típusra sok a példa, s hogy sok, az a teendőkre figyel­meztet. pgyre sűrűbben hallani: o vezetés nemcsak szakma, hanem tudomány. Így igaz. Miért mégis, hogy mindenki természetesnek tartja például a pedagógiá­ban a feladattal való ér­zelmi azonosulás serkenté­sét — a tanuló érzelmeinek összekötését az elvégzendő teendővel —, de a felnőt­tek esetében ezt fölösleges­nek ítéli? „Ez nem kisded­óvó” — hangzik sűrűn a munkahelyeken, ám a lát­szat-szigorúság mögött az üresség búvik meg, a zi­láltság, a nemtörődömség rejtezik. A jó vezetés fe­gyelmet követel, a munká­hoz szervezeti kereteket te­remt. Ezt teszi a rossz ve­zetés is. Ahogyan teszik — ez az, ami választóvonalat húz a kettő közé. Ezért, hogy még a vezetéstudo­mány is megtűri a lírát, amikor megfogalmazza az egyik sarkallatos tételt, s kimondja: a jó vezetés mindig humanista. Mészáros Ottó 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom