Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

2 "“J 1972. MÄJUS 27., SZOMBAT FÓKUSZ Az eSső... TEGNAP BERLINBEN alá­írták és kicserélték a két ál­lam közlekedési szerződését, amelynek jelentőségét az adja meg, hogy ez az NDK és az NSZK első államszerződése, amely ugyanolyan kötelező érvényű, mint bármely más államszerződés, amelyet akár az NDK, akár az NSZK más államokkal köt. A KÖZLEKEDÉSI ÁLLAM­SZERZŐDÉS beletartozik a legutóbbi két évben megkö­tött szerződések sorába, ame­lyek az európai enyhülést hi­vatottak előmozdítani. Ezek a szovjet—NSZK szerződés, a lengyel—NSZK szerződés, a négyoldalú nyugat-berlini megállapodás, az NDK és az NSZK kormányának tranzit- egyezménye, valamint az NDK kormányának és a nyugat-ber­lini szenátusnak a látogatások­ról kötött megállapodása. A MOST ALÁIRT szerződés megkötésére a kezdeményezés az NDK-tól indult ki, az NDK ez év január 20-án előterjesz­tette saját javaslatát s a tár­gyalások mindvégig ennek alapján folytak. Beigazolódott, hogy közös jóakarattal előbbre lehet jutni az NDK és az NSZK, mint egymástól függet­len, szuverén, egyenjogú álla­mok viszonyának rendezésé­ben. MIUTÁN AZ NDK értelem­szerűen hajlandó volt Nyugat- Berlinre is alkalmazni a közle­kedési szerződést, így az — miként Egon Bahr tegnap kö­zölte — Nyugat-Berlinre is ér­vényes. az aláírást kővetően most az NDK és az NSZK egy­szerre kéri majd felvételét négy nemzetközi konvenció tagjai sorába. Ezek: a CIV (a vasúti személy- és csomagszál­lítási konvenció), a CÍM (a vasúti teherszállítási konven- eió), a.TIR. (a nemzetközi áru- szállítási vámegyezmény) és az ADR (európai egyezmény a veszélyes áruk szállítására). A KÖZLEKEDÉSI SZERZŐ­DÉS átfogja jóformán a közle­kedés egész területét, kivéve a légiközlekedést, amelyről bizo­nyos idő múltán szintén fel kívánja a két német állam venni a tárgyalásokat. A szer­ződés nemcsak az NDK és az NSZK egymás közötti, hanem a két német állam területén átmenő tranzitforgalmat is megnyugtatóan és egyértel­műen szabályozza. A. B. T. Május 22-e és június 10-e közeit vásároljon Czetka 175 cm3-es motorkerékpárt: a motorkerékpár vizsgadíját, egész évi adóját és egész évi biztosítását átvállaljuk, illetve a vételárból levonjuk. Motorkerékpá rok kaphatók a PIK-szaküzletekben és vegyesiparcikk- boltokban. PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT ! SALT-megállapodás (Folytatás az 1, oldalról.) dig — az amerikai fél megkü­lönböztető kereskedelmi poli­tikája és különböző embargók miatt — a szovjet—amerikai kereskedelem rendkívül ala­csony színvonalon mozgott, teljesen ellentétesen a két or­szág gazdasági érdekeivel és lehetőségeivel. Hosszú és bonyolult tárgya­lások folytak eddig is — mint­egy hat hónapja —, és most, Nixon látogatása idején, Moszkvában is erről a kérdés­ről. Kereskedelmi szerződés aláíráséhoz még mindig nem jutottak el. Az akadályozó problémák nagyobbaknak bi­zonyultak annál, hogy erre már sor kerülhetett volna. Az ezen a téren történt előreha­ladást mutatja azonban, hogy a két fél moszkvai tárgyalá­sain elhatározták: szovjet— amerikai kereskedelmi bizott­ságot hoznak létre. E bizottság évente kétszer fog ülésezni, felváltva Moszkvában és Wa­shingtonban. Az első tanács­Fidel Castro Szófiából Bukarestbe érkezett Pénteken reggel, tíznapos hivatalos bulgáriai látogatá­sát befejezve, Szófiából Bu­karestbe érkezett Fidel Castro vezetésével a kubai párt- és kormányküldöttség, az euró­pai szocialista országokban teendő látogatássorozata má­sodik állomásaként. A kubai és román nemzeti zászlókkal, Fidel Castro és Nicolae Ceausescu arcképé­vel, a vendégeket köszöntő és a két nép barátságát éltető kétnyelvű feliratokkal díszí­tett otopeni nemzetközi re­pülőtéren a különgépből kilé­pő magasrangú vendéget Ni­colae Ceausescu, az RKP fő­titkára, az államtanács elnö­ke, Ion Gheorghe Maurer mi­niszterelnök, a román párt és kormány más vezetői üdvö­zölték. Díszszázad sorakozott fel, eljátszották a két állam himnuszát és közben 21 ágyúlövés dördült el. Fidel Castro és kísérete üdvözölte a fogadására megjelent román hivatalos személyiségeket, a A moszkvai látogatáson levő Nixon elnök csütörtökön este, a Nagyszínházban, Csajkovszkij „A hattyúk tava” cílmű darab­jának előadását tekintette meg. Képünkön a vendégek és a vendéglátók a kormánypáholyban a két ország himnuszát hall­gatják. Balról jobbra Rogers külügyminiszter, Koszigin szov­jet kormányfő, Nixon elnök, Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Nixon felesége és Leo- nyid Brezsnycv felesége. kozásokra júliusban kerül sor | amerikai kereskedelmi minisz­Moszkvában, és az amerikai | tér képviseli majd az Egyesült szóvivő szerint azon Peterson 1 Államokat. _______________________________ A moszkvai tárgyalásokon a bizottság feladataiként a kö­vetkezőket jelölték meg: elő kell készíteni egy általános ke­reskedelmi szerződést a két or­szág között, amejji tartalmazza a legnagyobb kedvezmény el­vét; meg kell vizsgálni a köl­csönös hitelek biztosításának módozatait; a két ország ter­mészeti kincseinek közös ki­használási kérdései ugyancsak napirendre kerülnek; szó lesz továbbá szabadalmak, licencek cseréjéről, illetve megvásárlá­sáról. Az amerikai küldöttség szombati programján Lenin­grad meglátogatása szerepel. Így előreláthatólag ma tárgya­lásokra nem kerül sor. Bukarestben akkreditált nagy­követeket, majd a díszszázad felvonulása után a kubai ven­dégek szálláshelyükre hajtat­tak. Rugyenko kitüntetései Roman Rugyenkót, a Szov­jetunió legfőbb ügyészét a Szocialista Munka Hőse cím­mel tüntették ki. Ezzel egy­idejűleg átnyújtották neki a Eenin-rendet és a „Sarló és Kalapács” aranyérmet. A Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek rendelete hangsúlyozza, hogy Rugyenko igen nagy szolgálatokat tett a Szovjet­unió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak. A most 65 éves legfőbb ügyészt a nürnbergi perben ismerte meg a világ: a Szovjetunió nevé­ben ő képviselte a vádat. Tenorbombázás Hanoi közvetlen közelében CSATA KONTUMBAN Az AFP hanoi tudósítója je­lentése szerint pénteken dél­ben az amerikai gépek több mint egy órán át bombáztak a VDK fővárosának közvetlen közelében. A robbanások döre­je a városban is jól hallható volt. A gépek Hanoitól mint­egy 15 kilométerre szórhatták le bombaterhüket. A csütörtöki felderítő ak­ciók és az utászok előkészítése után pénteken hajnalban a népi felszabadító erők általá­nos támadást kezdtek a dél­vietnami központi fennsíkon levő Kontum tartományi szék­hely ellen. A népi erők páncélos ékek­kel indultak meg három irány­ból a város felé, s hamarosan behatoltak a külső városré­szekbe. Helyi idő szerint délben vál-> tozatlan hevességgel folyt a harc a városban, miközben a támadók és a védők pozíció i gyakran gazdát cseréltek. A saigoni katonai parancs­nokság közleménye szerint, a népi erők este felé fokozatom san kivonultak Kontumból, Katonai megfigyelők rámutat­nak, hogy a tartományi szék­helyet védelmező 12—15 ezer saigoni katona csak azért tu­dott ellenállni a hazafiak tá­madásának, mert a tiszta idő­ben az amerikai légierő bom­bázói erősen be tudtak avat­kozni a harcokba. Kontumban 24 órás kijárási tilalmat ren­deltek el, mert arra számíta­nak, hogy a következő napok­ban a népi erők újabb táma­dásokat indítanak. Kezdetét vette az Olasz Köztársaság hatodik törvényhozási időszaka A megújított olasz parla­ment két háza, miután csü­törtökön, első ülésén megvá­lasztotta a törvényhozó tes­tületek elnökeit, pénteken a többi parlamenti tisztségvise­lőt is kijelölte. A képviselő­ház elnökévé széles egyetér­téssel a szocialista Alessandro Pertinit választották. Pertini megkapta a kommunisták, szocialisták, keresztényde­mokraták, szociáldemokra­ták, republikánusok és libe­rálisok szavazatait, csupán az újfasiszták ellenezték meg­IHrsfpi ratifikiíhís Henryk Jablonski elnökle­tével pénteken délután ülést tartott a Lengyel Államta­nács. Az ülés napirendjén Lengyelország és az NSZK 1970. december 7-én aláírt államközi szerződésének elfo­gadása szerepelt. Az államta­nács — tagjai egyöntetű ál­lásfoglalásának megfelelően — ratifikálta a két ország politikai kapcsolata rendezé­sének alapjául szolgáló egyez­ményt, amely egyebek között rögzíti az Odera—Neisse ha­tár végleges és sérthetetlen jellegét. A szerződés — ötö­dik cikkelyének megfelelően — a ratifikációs okmányok kicserélése után lép életbe. Az okmányok kicserélésére Bonnban kerül majd sor. választását. A szenátus élére a kereszténydemokrata Amin- tore Fanfani került. Az ő megválasztásánál a kommu­nista szenátorok tartózkod­tak. Ezzel kezdetét vette az Olasz Köztársaság hatodik törvényhozási időszaka, amelyben először is a kor­mány kinevezését kell megol­dani. Andreotti miniszterelnök a parlament első ülésével egy- időben a Quirinale palotában „beszámolt Leone köztársasá­gi elnöknek ügyvezető kor­mánya eddigi tevékenységé­ről”. Az újabb kormányala­kítási tárgyalások hivatalosan kedden kezdődnek. Az új kormány összetételé­vel kapcsolatban még mindig teljes a bizonytalanság. Bizo­nyos, hogy csupán átmeneti megoldás fog születni: vagy ismét egypárti keresztényde­mokrata kormány vagy egy szociáldemokratákat és re­publikánusokat is tartalmazó kisebbségi kormány kap meg­bízást, amely kívülről támo­gatást kapna a jobboldali li­berális párttól. Kubai jegyzetek (1.) A Moneada ma iskolaváros A híres Siboney farm, ahonnan Fidel Castro és társai 1953. július 26-ának reggelén megrohamozták a santiagói Moneada laktanyát. Az épület ma a forradalmi harcok egyik múzeuma. A fenségesen kanyargó hegyv0­nulat, a Sierra Maestra megszelí­dült nyúlványain, néhány kilométer­nyire Santiago de Cubától fekszik a Siboney farm. Nevét az ország ős­lakóitól kapta, valamikor a siboney indiánok törzsei népesítették be ezt a vidéket, de a spanyol hódítók negyven esztendő leforgása alatt ki­irtották őket. A fehér épület előtt pálmák áll­nak sorfalat, s mangófa vet árnyé­kot az elmaradhatatlan fedett kút­ra. Olyan, akár a többi granja (gaz­daság), és Francisca Vigilanca asz- szony, aki tizenkilenc évvel ezelőtt baromfit tenyésztett a farmon, alig­ha hihette volna, hogy háza beke­rül a történelmi krónikákba. Ma múzeum, s arra emlékeztet, hogy innen indult el az a forradalmi mozgalom, amely bukásokon és si­kereken át, végül is a kubai nép diadalához vezetett. Fidel Castro két bajtársa bérel­te ki a farm egy részét, és 1953. jú­lius 25-én itt gyülekeztek munká­sok, parasztok, diákok — a legidő­sebb sem volt közülük harminc­éves —, hogy felkeljenek Batista zsarnoksága ellen. Santiagóban há­romnapos fiesta volt, utcabálokat tartottak, petárdák robbantak, ezt a forgatagot használták ki arra, hogy különböző utakon elérjék a Sibo- ney-házat. Százhatvanöten gyűltek össze, az utolsók között egy magas fiatalember érkezett, akkor még nem viselt szakállt: Fidel Castro Ruz volt, az akció vezetője: A múzeum igazgatója, maga is a forradalmi harcok veteránja, ked­ves epizódot elevenít fel. Amikor nemrégen Koszigin szovjet minisz­terelnök Siboneyba látogatott, Fidel Castro is kíséretében volt. A kubai miniszterelnök többek között ezeket mondta: „Megkérdeztem a többie­ket, jól elrejtették-e a fegyvereket. Azzal válaszoltak, hogy próbáljak nyomukra akadni. Mindent felku­tattam, de nem bukkantam rájuk. Akkor mutatták meg, hogy a kút oldalába süllyesztették azokat, meg­felelő vízhatlan csomagolásban.” Igaz, csupán kézifegyvereik voltak — a pesónként összegyűjtött pénz­ből mindössze egy könnyű géppus­ka megszerzésére futotta. Így indul­tak el a rádió, az ügyészség, s az ország második legnagyobb lakta­nyájának, a fegyverraktárként is szolgáló Moncadának ostromára. A derékhad tizenhét Chevrolet taxin közelített az erődhöz, s úgy látszott, sikerül a vakmerő terv. Egy elké­sett őrjárattal azonban elkerülhe­tetlenné vált az összeütközés, ria­dóztatták a zsoldosokat, s tizenöt­szörös túlerővel kerültek szembe a . rohamozók. Castro csapata öt órán keresztül tartotta magát, abban bíz­tak, hogy a hagyományosan forra­dalmi Santiago lakossága segítsé­gükre siet. Ám közben a rádió el­foglalása nem sikerült, az előre el­készített kiáltványt, s népi törvé­nyeket nem tudták beolvasni az embereknek. Azok pedig úgy hit­ték, hogy a háromnapos ünnep után a hadseregen belül tört ki csetepa­té, s távol tartották magukat. A fiatal felkelők nagy vérvesztesége­ket szenvedtek, Castrónak is csak véletlen Szerencsével sikerült meg­menekülnie. Amikor ma a kocsi a városból a farm felé kanyarog, az j út mentén mérföldkövekként állnak a piros táblák, mindegyikén vala­melyik elesett mártír neve. Itt, Santiagóban zajlott ie Fidei Castro pere is: a kórház egyik ápo­lónői szobájában. A Batista-béren- cek féltek az igazságtól, s a kubai forradalmár „gyengélkedésére” hi­vatkozva, suba alatt próbálták el­ítélni. Itt hangzott el Castro ötórás vádbeszéde az utolsó szó jogán, amelyet egyetlen jegyzet nélkül volt kénytelen megtartani. „Ahol a köztársaság elnöke gonosztevő, ott a becsületes emberek meghalnak vagy börtönben szenvednek — mon­dotta Batistát célba véve, majd be­fejezésül hozzáfűzte: — ítéljenek el, ez mit sem számit, a történelem fel fog menteni!” A Moneada ostromlói tanultak az' időleges vereségből — évekkel ké­sőbb előbb a városokból a hegyek­be mentek, hogy azután megerő­södve, a Batista-rendszer általános összeomlását előkészítve, újra visz- szatérjenek. Mayari Arribában, a Sierra Maestrával szomszédos Kris­tályhegységben meglátogathattuk azt az egykori főhadiszállást, ahol a Raul Castro vezette második front bontott zászlót. Őszintén szól­va, kicsit csodálkoztam is, mert az ugyancsak múzeumként működő négyszobás ház mellett szabályos kisváros éli életét. Egy gerilla- főhadiszállást a lakott települések­től távol, úttalan-utakon képzeltem volna. Hamarosan kiderült azonban, hogy jogos volt az első meglátá­som: a város teljesen új, csak a forradalom győzelme után alakult ki. Ma fnár központja a környező hegyi tanyáknak, a völgy kávé ter­mesztő gazdaságainak. Az utakat nemrégen építették, s ahová még nem vezet beton- vagy kőalap, oda lóháton szervezik meg a közleke­dést. Akár a cowboyok, vagy in­kább a chilei huasok, sombreros férfiak ügetnek a nyeregben: igaz, ez itt nem divat, elemi szükség­lét... A Moncadát is nehéz lenne régi formájában felismerni. Az egykori marcona épület ma világos pasztell­színekkel, barátságos benyomást kelt. Ez az érzés különösen erőssé válik, ha átlépünk a főkapun, amely mellett amolyan emlékként ott ár­válkodik még egy elhagyott őrto­rony. Fiatalok töltik meg a terme­ket, és szünetben az udvarokat — általános- és középiskolások. (A tíz- osztályos kubai iskolarendszer felső négy osztálya számít a mi gimná­ziumunknak.) Egyenruhájuk szür­kés nadrág vagy szoknya, fehér ing­gel és blúzzal — arcszínük a leg­különbözőbb árnyalatokat tükrözi: a korábbi faji megkülönböztetéssel szemben megvalósult a teljes és va­lóságos egyenlőség Amint a múlt sötét árnya az írástudatlanság is: Kubában csaknem kétmillió gyer­mek tanulhat, nincsenek anyagi korlátok, az oktatás minden fokon ingyenes. Tulajdonképpen a Mon- cada név is történelmi fogalommá vált, mert a bejáraton ezt olvas­suk: Ciudad Escolar 26 de Julio — Július 26-a Iskolaváros. Réti Ervin I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom