Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-25 / 121. szám

4 1972. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK Nyár Zefoegényben Már 1972—73-ru készülnek Esztendők távlatából már nehéz lenne megállapítani, tulajdonképpen kié is volt az ötlet s a kezdeményezés: a megye vásárolja meg Szőnyi István, Kossuth-díjas festő­művész zebegényi házát az ihlető szépségű parkkal egye­temben. Ügy gondolom, nem az illető neve az érdekes, ha­nem sokkal inkább az a tény, hogy alig öt esztendő alatt nemcsak országos, hanem nemzetközi hírűvé vált egy nagy művész gazdag öröksé­ge. Amikor a megye megvásá­rolta Szőnyi István egykori lakóházát, még csak az volt a cél, hogy múzeumot alakítsa­nak ki benne. Arra még nem mert gondolni senki, hogy alig néhány esztendő alatt nyaranta képzőművészek kedvelt találkozóhelyévé lép majd elő. Pedig ez történt. 1968 nyarán megkezdte mű­ködését a Szőnyi István nyá­ri képzőművészeti szabadis­kola. Kossuth-díjas profesz- szorok — Hincz Gyula, So­mogyi József, Pátzay Pál, Gorka Géza és mások — ve­zetése mellett fiatalok és már kevésbé fiatalok érkez­tek a festői szépségű park­ba, és állitották fel festőáll­ványaikat, hogy újra és újra megörökítsék a maguk gon­dolataira fogalmazva mind­azt, amit a mester egykor már ugyanitt megalkotott. Talán csak a híres kerti pad nem került ismét a vásznak­ra, tiszteletből és alázatból: annak úgy kell tovább élnie, ahogyan Szőnyi István látta, ¥ örökítette meg. Egyre többen Hatvannégyen kezdték az első nyáron, százketten foly­tatták a következőn, tavaly­előtt és tavaly pedig már kétszázan jöttek el az ország legkülönbözőbb tájairól, sőt a határokon túlról is, hogy két va^y négy hetet töltse­nek el á‘ park' évszázados fái között, rajzoljanak, fessenek, szobrokat készítsenek, ismer­kedjenek az alkalmazott gra­fika és a kerámiakészítés művészetével. Zebegény, amely néhány esztendővel ezelőtt még csak szépségéről és csendjéről volt híres, és vonzotta a pihenni és felüdülni vágyó embere­ket, új nevezetességgel gaz­dagodott. Múzeumát egy esz­tendő alatt több mint húsz­ezren látogatták meg. Nem véletlenül. Ez a múzeum sok­kal többet kínál annál, amit a múzeumok többségében kap a látogató. Itt, miközben Sző­nyi István művészetének leg­javában — A kerti pad, Ze­begényi temetés — gyönyör­ködik, bepillantást nyerhet a művész életébe, sőt művésze­tének műhelytitkaiba is. Lát­hatja egykori lakószobáit, ugyanúgy berendezve, mint halála napján volt, műter­mét, a rézkarcok készítéséhez berendezett műhelyét. S ha a látogató még bensőségesebb kapcsolatot kíván kötni egy nagy művész örökségével, megtekintheti Kollányi Ágos­ton filmjét, amelyet Szőnyi Istvánról készített. Mert ez a múzeum nemcsak egy nagy művész életét és munkássá­gát őrzi, hanem gazdag isme­retanyaggal bővíti a látoga­tók művészeti ismereteit. Bi­zonyság rá, hogy a legkülön­bözőbb művészettörténeti és művészetelméleti előadások, irodalmi estek, sőt szabadtéri hangversenyek színhelye is volt már az elmúlt öt eszten­dő alatt. Fiataloké a park Az idén nyáron ismét meg­rendezik a képzőművészeti szabadiskolát. Kétszáz részt­vevővel. Hogy kik lesznek a szerencsések? Nem tudni még. Csak annyit, hogy már az elmúlt esztendőben is többszörös volt a túljelentke­zés. A megnyitó napjától azon­ban még majd két hónap vá­laszt el minket. Ennek elle­nére már ma is élettel teli a park. A dombtetőn felállított faházakban néhány nap óta száz fős diákcsoportok vált­ják egymást. Amit az utazási irodák mind ez ideig még nem tudtak megvalósítani, az itt Zebegényben valósággá vált. Kilencvenkét forintért igen gazdag kétnapos prog­rammal várják és fogadják az ide érkező fiatalokat. Hogy mi minden fér bele ennyi pénzért rövid két nap­ba? A verőcei Gorka Kerá- miamúzeum, a zebegényi Sző­nyi István Emlékmúzeum és a szobi Börzsöny Múzeum megtekintése. Kollányi Ágos­ton Szőnyi Istvánról és Gor­ka Gézáról készült színes filmjének vetítése. Zenés iro­dalmi est a múzeum parkjá­ban. Ki nyer ma? vetélke­dő. Tábortűz. És természete­sen szállás és étkezés. Kér­dem én, s úgy gondolom, jog­gal: vajon melyik utazási iro­dánk rendelkezik ilyen olcsó, ugyanakkor gazdag és sok­színű programmal? Hét végi hangversenyek Egyszóval: május elejétől június közepéig a fiataloké a zebegényi park. Június 26- án a Pest megyei rajztaná­rok és szakkörvezetők nyári telepe nyílik itt. őket követi július 6-án az esztergomi vá­rosi úttörőház képzőművész szakköre. Július 10-től au­Idén második alkalommal rendezik meg a nagybörzsönyi napokat. A Magyar Termé­szetbarát Szövetség VII. kerü­leti szervezete és a községi ta­nács közösen gondoskodnak a kétnapos, május 27—28-i prog­ram lebonyolításáról. Budapesten az MTSZ meg­bízásából dr. Csizmarik Zol­tán, a községi tanács és a ter­melőszövetkezet közösen mun­kálkodnak a kétnapos majális sikerén. Már eddig 450 ven- , dégágyat biztosítottak, a ter­melőszövetkezet pedig a vár­ható mintegy 1500-as létszá­mú kiránduló ellátásáról gon­doskodik vadételek felszolgá­lásával és büfével. A nagybörzsönyi napokat szombat délután 3 órakor a Hunyadi téren Balog! István tanácselnök nyitja meg. Ekkor nyílik az általános is­kolában berendezett helytör­I gusztus 6-ig a nyári képző- művészeti szabadiskola hall­gatói veszik birtokukba a parkot, majd pedig a Komá­rom megyei képzőművészek következnek, hogy végül is­mét a diákok zárják a sort szeptember hónapban. Mindez egy múzeum gon­dozásában, amely önmaga gondoskodik fenntartásáról! S hogy még változatosabb le­gyen a nyár, május 27-töl kétnapos „Zenés hétvége’’ programokat szerveznek száznegyvenkilenc forintért. Az első alkalommal a verő­cei és zebegényi múzeum megtekintésén kívül Czigány Györgynek, a Magyar Rádió főmunkatársának vezetésé­vel hangversenyt rendeznek Ágai Karola, Kertész Lajos és Szendrey-Karper László közreműködésével. Rövidesen presszó is nyí­lik a múzeum területén. Nem vendéglátó vállalat üzemel­teti majd, mivel a presszó iparengedélyét a Szőnyi Ist­ván Emlékmúzeum Baráti Köre kapta. Így ennek a haszna is a múzeumot gya­rapítja, s teszi lehetővé az eddigieknél is gazdagabb programok szervezését. Prukner Pál téneti kiállítás is. A neveze­tességek megismerésére 5 órai kezdettel a vendégek sétát te­hetnek idegenvezető kíséreté­ben. A községnek két műem­lék temploma van, s látható még egy ősi vízi malom, vala­mint helyreállítottak egy ere­deti régi parasztházat, korabe­li berendezéssel. Este szabadtéri előadás lesz a strand területén. A község régmúltjából megőrzött dalokat-tánco- kat mutatják be, majd a napot tábortűzzel zárják. Másnap, vasárnap 11 órakor Peskó György orgonaművész és a vakok Homérosz kórusa ad műsort a Szent István templomban. Napközben több­féle kirándulási alkalom nyí­lik. A nagybörzsönyi napok zá­róünnepsége délután 4 órakor kezdődik. Szakmunkásképző iskolák el kövei käzö tanévének munkarendje A szakmunkásképző iskolák 1972—73-as tanévének mun­karendjéről intézkedik a munkaügyi miniszter most megjelent utasítása. Ennek értelmében ezekben a tan- intézményekben az új tanév szeptember 1-én ünnepélyes megnyi­tóval veszi kezdetét. Az első tanítási nap — elmé­leti és gyakorlati oktatásra egyaránt — szeptember 2. Az elméleti oktatás ' szorgalmi ideje két tanítási félévre oszlik. Az első január 31-én zárul. A második félév a ja­nuár 31-ét követő első mun­kanapon kezdődik és a — turnusos képzést kivéve — június 8-án fejeződik be. A gyakorlati oktatás június 8 után — a szakmunkásvizsga előtti felkészülési időt és a nyári oktatási szünetet kivé­ve — a hét minden munka­napján folytatódik. A téli szünet 1972. decem­ber 22-től 1973. január 7-ig, a tavaszi pedig 1973. április 5-től 14-ig tart. Az utasítás — sok más egyéb között — kiterjed a tantes­tületi értekezletekre s a vizs­gák rendjére, a felvételre, be- iratásra is. Ezek szerint a be­számoltató rendszerű oktatás­ban részt vevő tanulók félévi vizsgáit, az osztályozó érte­kezletet, év végi vizsgáit pe­dig a június 8-át megelőző napokon kell megszervezni. Foglalkozik az utasítás a szakmunkástanulók üdülteté­sével, s egyéb intézkedéseket is tartalmaz. Zenélő diákok HÁROM ELŐADÁS A váci állami zeneiskola „B”-tagozatos növendékei eb­ben a hónapban három hang­versenyt adnak a zeneiskola nagytermében. Ma Bach-, Beethoven-, Chopin- és Bar­tók-műveket tolmácsol Bogyai Györgyi, Futó Katalin, Kovács Edit, Robotka Ildikó, Te- sánszki Judit, Várszegi Kata­lin. A második hangversenyt holnap, a harmadikat pedig 31-én, szerdán rendezik meg. Az előbbin hét, az utóbbin hat fiatal zenész lép fel. MÁJUS 27-28: Nagybörzsönyi napok FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK ígéretek, ígéretek! Neil Simon bemutató a József Attila Színházban Az ígéretek, ígéretek! című musicalt 1969-ben New Yorkban, a szórakoztató nagy­ipari bombaüzletek világköz­pontjában, a Broadway-n mu­tatták be. Jó business lett be­lőle, mert a szórakoztatóipar tőkései teljesen biztosra men­tek: egy világsikert aratott filmből, a nálunk is vetített Legénylakásból, a jó író, Billy Wilder műveiből írta Neil Si­mon színpadi siker- és mester­ember. Bizonyára nálunk sem lesz rossz üzlet ez a darab Ungvári Tamás — és a dal­szövegek Szenes Iván — fordí­tásában. Aki látta a Legénylakást, tudja, hogy a darab egy fia­talemberről szól, aki hivatal­ban dolgozik, garzonlakása van, amelynek kulcsát főnö­keinek átadja, hogy randevúi­kat ott bonyolítsák le; cseré­be a hivatali ranglétrán való feljebbjutást reméli. Termé­szetesen ai fiatalember is áhí­tozik randevú, sőt szerelem után, s természetesen vágya be is teljesedik a darab végére: összekerül a lánnyal, akit sze­ret. Ennyi a mese, ám egy mu­sicalnél nem is ez számít — a világhíres Hairnek még eny- nyi története sincs —, hanem a zene, az ének, a táncok, a látvány. A zeneszerző Bún Ba­charach a musical nagy mes­tere. A mesterek sincsenek azonban mindig formában, Bacharach hullámvölgyben lehetett, amikor ezt a zenét szerezte. De várjuk csak: a muzsikát meg is kell szólal­tatni, lehet, hogy a Bolba La­jos vezette zenekar nem en­gedte csillogni a számokat, vagy az énekesek, a musical­színészek szólaltatták meg hal­ványabban? Ez is lehet, mert énekelni sem tud minden pró­zai színész, sőt táncolni sem. Van persze, tánckar is — négy fiú, négy lány —, de a színház lehetőségei útját állják, hogy a musical műfaji sajátosságai kiteljesedhessenek: a látvány, a sok mozgás, az illúziót keltő énekszámok természetesen a dekoratív, ötletes díszletek se­gítségével — Jánosa Lajosnak megmondhatták, hogy takaré­koskodjon a díszletekkel — és a bombajelmezekkel —, Vágó Nellit is figyelmeztethették, hogy csak egyszerűen, vissza­I fogottan a jelmezekkel ... Az előadás tehát a látvánnyal, az ötletes ének- és táncszámokkal adós maradt. Vagyis a musi- I callel. Viszont társadalmi tanulság bőven akadt. Az amerikai kéj­vágyó főnökök könyörtelenül kihasználják alárendeltjeik helyzetét. Bizony. S egy tiszta, becsületes fiatalember arra kényszerül, hogy bűntárs le­gyen a házasságtörésekben. Bi­zony. S így tovább ... A főszereplő Bodrogi Gyu­la végig a színpadon van, di­cséretes visszafogottsággal játssza sok századik „bodro- gis” szerepét. Partnere, Bod­nár Erika nem neki való szere­pet kapott. Makay Sándor ope- rettes manírokkal játssza a hivatali nagyfőnököt. A leg­jobb Margittai Ági és Csáká­nyi László, akik érzik és ki­használják a musicalben levő lehetőségeket. A rendező Berényi Gábor nem tudott musicallégkört te­remteni, s ebben nemcsak ő a hibás, hanem a színház lehe­tőségei — illetve a rossz da­rabválasztás. Berkovits György HETI FILMJEGYZET Rabszolgák Jelenet a Rabszolgák című filmből. A kritikus mindig bajban van, ha olyan filmről ír, amelyről elmarasztaló a véle­ménye, ám azt is tudja, hogy a mozinézők nagy többségé­nek mégis tetszeni fog. A Rab­szolgák, ez a színes, széles­vásznú amerikai film most ilyen helyzetet teremtett. Csaknem bizonyos ugyan­is, hogy ez az érzel­mes neger rabszolgatörté­net, a múlt század köze­pének Amerikájából vett fi­guráival, meséjével, egzoti­kus színeivel és miliőjével úgy hat majd a moziban, mint valami, ami nagyon igaz, nagyon mély és nagyon meg­ható. Hogy is ne, amikor van benne becsületes, jószívű fe­hér farmer, aki kényszerű­ségből eladja legkedvesebb és legjobb rabszolgáját, meg van benne naivan hűséges, val­lásos, csupajó néger, meg néger rosszlány, kitartó­jával, az értelmes, ámde ci­nikus és iszákos kapitánnyal, s van benne sok néger gya­potszedő, néger dal, tánc, me­nekülés, üldözés, lázadás, ül- tetvényfelgyújtás, megtérő hi­tetlen és hitehagyó hívő, sze­relem a néger rosszlány és a csupaszív, ám naiv néger főhős között, elvi vita a fe­hér ültetvényesek között a rabszolgaság mikéntjéről és hogyanjáról, valamint igazi férfiak után epekedő, forró­vérű, szép fehér ültetvényes­nék. Mindez kellő lendület­tel, némi izgalommal, sok színnel (és rengeteg sablon­nal) megcsinálva. S mégis azt kell mondanom, a Rabszolgák nem jó film, sőt, nem is egé­szen becsületes a nézőivel (legalábbis a magyar nézők­kel) szemben. Herbert J. Biberman rende­ző ugyanis, lényegében jó és helyeselhető szándékát — nin­csenek jó és rossz rabszolga- tartók, nincs jó és rossz rab­szolgaság, csak rabszolgaság van, es ez ellen imával, jó­hiszeműséggel, megalázkodás­sal és tűréssel nem lehet lá­zadni, s nem lehet változ­tatni sem rajta — olyannyira múlt századi édeskésségbe agyazva adja elő, hogy elkép­zelései helyenként önmaguk ellen fordulnak. A néger rabszolgaságot ábrázoló mű­vek klasszikusa, Beecher- Stovoe könyve, a Tamás bátya kunyhója szemléletét megírá­sa idején, több mint száz év­vel ezelőtt, az amerikai pol­gárháború és a rabszolgák felszabadítása előtt, el lehe­tett fogadni, mert romanti- kus stílusa mögött a rab­szolgák életének megdöbben­tő tényeit tárta fel. Ma, 1972-ben azonban, egy ilyen múlt századi rabszolgatörté­netben is kötelező a kritikai szemlélet, a kérdés történeti hűségű, félrevezető érzelmes- kedésektől mentes kezelése. A Rabszolgák ezzel szemben jó­formán semmit nem tesz ezért a hitelért, a sablonok legve­szélyesebbjeit használja, mert igaznak igyekszik feltüntetni a szirupos érzelgősséget, s a könnyzacskókra kíván hatni a négerkérdésben mégiscsak (legalábbis ma már) fonto­sabb ész és értelem helyett. S mivel nálunk a nézők nagy többsége a rabszolgakérdés, sőt az egész amerikai néger­kérdés gyökereit nem túlzot­tan ismeri, ez a film félreve­zető, mert a kevésbé tájéko­zottakban azt a hitet kelti, hogy most valami nagyon iga­zat, nagyon mélyet és megha­tót látott. Holott erről sző sincsen, sajnos, és ezen né­hány kitűnő színész — a rom­lott fehér ültetvényest ját­szó Stephen Boyd, a néger főhőst, Lukét alakító Ossie Davis, és a szép néger rossz­lányt megszemélyesítő, buja testiségében is kecses Dionne Warwick — sem tud segíteni. A holnap lovasai Szamed Vurgun, a nagy azerbajdzsán költő befejezet­lenül maradt, a Kornszomol- ról szóló poémája alapján készült ez a szovjet—azer­bajdzsán film. Cselekménye a polgárháború éveiben játszó­dik, s arról szól, miképpen küzd hét fiatal komszomolis- ta azért, hogy a vadregényes hegyek között fekvő kicsiny faluban, Pej kaniában megszi­lárdítsák a szovjethatalmat, elűzzék Geraj bég fehér ban­ditáit, s a hajdani földesúr, a bég ellenére, elindítsák a me­zőgazdaság kollektivizálását, s a termelést. Vurgun poémája a népesség hangvételét idézően rajzolja meg a hét igaz, a hét komszo- molista alakját, s történetü­ket is úgy bonyolítja, hogy fordulataiból sugárzik a költő pártos hite, de a népköltő naiv mesélő kedve is. Ebből a drámai szálakkal átszőtt tiszta lírából a film sokat megőriz, de mégsem tudja egészében visszaadni Sza­med Vui'gun eredeti szán­dékait. A mese egyes fordu­lópontjai többnyire semati­kus megoldásokat mutatnak, nemkülönben a hősök alakjai (pozitív és negatív hősök egy­aránt). Ezt az erősebb tipi­zálásra hajló népmeséi jel­leg sem mindig indokolja. így aztán csak a nagyon szép operatőri munkát, a kétség­telenül nemes eredeti el­gondolást és a látványos har­ci jeleneteket dicsérhetjük igazán Tofik Tagi-Zade ren­dező filmjében. Egy végzetes nap Ez a bolgár film (Kirill nincsen rendező alkotása) is kalandfilm, ha a lényegét te­kintjük, akárcsak az azer­bajdzsán alkotás. S bár cse­lekménye a második világhá­ború alatt játszódik, erényei­ben is, hibáiban is megle­pően hasonlít A holnap lova­saira. Itt egy bolgár ellenál­lási csoport küzdelméről van szó, a német megszállás alatt, s a végzetes nap annyiban is tragikusnak bizonyul, hogy ugyanazon a napon esik el két fivér, meg az a katona, akinek az a bűne, hogy fegy­vert szerzett az ellenállók-; nak. Eléggé közismert téma, sajnálatos módon sablonos és körülményes megvalósításban, noha Ilincsev megpróbálja úgy mozgatni hőseit, hogy a környezetük hiteles legyen — ezzel azonban tovább lassít­ja a filmet. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom