Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

1972. MÁJUS 23., KEDD 5 ‘‘‘kACiriap A hegyek elkötelezettje HOGYAN KUTAT EGY BARLANGÁSZ? ^ A rr A K II A Bet°n- és Vasbetonipari Művek ( A ''n'*s f\[\l I szentendrei gyárában mozaiklapokat mm js készítenek. A fehér márvány- zúzalékból előállított lapokat olasz Cassani-automatával csi­szolják. A szalagról — melynek kiszolgálásához mindössze há­rom ember szükséges — másodpercenként kerül le egy-egy mozaiklap. Foto: Urbán Szépülő Da has A szalvétagyűjtést vagy a horgászást nyugodtan nevez­hetjük kedvtelésnek. Művelő­je akkor hódol szenvedélyé­nek, amikor akar, s akkor hagyja abba, amikor jólesik. Vannak azonban komoly hobbyk is, ezek már egész embert igényelnek. A bar­langkutatás nem tartozik ép­pen az egyszerű és igénytelen kedvtelések közé. Igaz, nin­csenek sokan, akik eljegyez­ték magukat a sötétség vilá­gával, de akik megtették, már nem tudnak elszakadni tőle. Ismeretlen birodalom Sohár István, a Volán 20-as vállalatának forgalomfejlesz­tési csoportvezetője lelkes barlangász. Erről persze csak a közvetlen környezete, a munkatársai tudtak, a válla­lat kollektívája csak akkor értesült erről, amikor meg­tudták, Sohár István is tagja volt a Ferenc-hegyi mentés­nek. Az eseményt ismerjük a tv-ből, a sajtóból. Eltévedt gyerekeket kellett megkeres­ni és a felszínre hozni. Már­cius 26-án sikerrel járt a mentőosztag fáradozása, meg­találták az elkóborolt fiatalo­kat. — A gimnáziumban kezdő­dött. A földrajztanárom, bi­zonyos Leél Ösy Sándor — aki egyébként még most is aktív barlangász — az osz­tállyal megszerettette a,bar­langokat. Kirándulásokat, a gyermekeknek oly romanti­kus barlangtúrákat szervezett. Az ő keze alól sokan kerültek ki, csak a mi csoportunkban négyen vannak abból a gim­náziumból. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy Sohár István akkoriban ezek ellenére sem vonzódott túlságosan a ki- rándulásokh oz. Valójában a Műszaki Egye­tem ásvány- és földtani tan­székének barlangkutató kö­rében kezdődött a varázs. — Tényleg varázs ez, el- féphetetlen kötelék. Egyszer jártunk a Bükkben, a Sza- mentu-barlangban. Kúsztunk befelé a 10 fokos vízben, érez­tem, hogy teljesen átáztam, s ez egyenesen fájt. Beértünk egy hatalmas terembe. A sa­rokban egy barlangi medve csontjai hevertek. Tudja, mi­lyen érzés volt azt látni? Nem is érzés volt. Egy ismeretlen, az embertől elzárt birodalom bűvköre. És a félelem? [ gász, úgy érzem, o hegyek, erdők és barlangok iránti vonzódása már nem is hobby. Ez már elkötelezettség. Nap­jainak szabad részét ez köti le, annál is inkább, mert ő a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat elnökségi tit­kárhelyettese. Ez pedig nem­Néhány esztendeje, amikor az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár létrehozta mátészalkai üzemét, sokan voltak, akik csak újabb gondok forrását látták a lépésben. A kénysze­rítő munkaerőhiány azonban nem tett lehetővé más megol­dást, olyan helyen kellett a bő­vítést megvalósítani, ahol elegendő munkavállalóra számíthattak. Így esett a választás a Sza- bolcs-Szatmár megyében lévő, fejlődő járási székhelyre. A kezdet valóban nem bizo­nyult túl biztatónak, amihez Nyár elejétől őszig valósá­gos autókaraván haladt Pest megyén át az E 5-ös úton Sze­ged felé Jugoszláviába és Ro­mánián keresztül a bolgár ten­gerpartra. Az alföldi városban sokan megállnak, kempinget keresve. Az idén már a bél- és kül­földi vendégeket a Szeged vá­rosi Idegenforgalmi Hivatal kezelésében kényelmes, új be­rendezésekkel megépült új kemping várja, amelyet a na-? pókban adtak át rendeltetésé­nek. Fekvése miatt is bizo­nyára sokan igénybe veszik majd, hiszen az E 5-ös úton a város felé haladva a két ben- zinkúttól alig 100 méterre 4,5 hektárnyi erdős területen épült. Moteljeiben kényelmes 2 ágyas szobái összkomforto­sak, de a sátorlakók részére is mosdók, hideg-meleg vizes zu­hanyozók, főzőfülkék, vasaló­helyiségek állnak rendelkezés­csak kutatással jár, hanem ügyintézéssel is. Máskülön­ben, 21 napra mennek Olasz­országba, vulkánkutatásra. — Nagyon szeretnék Dél- Olaiszországba is eljutni, meg­nézni az ottani karsztbarlan- gokat. Fehér Béla hozzájárult a budaörsi törzs­gyár és az új telephely mun­kájának felületes összehan­golása is. Az elmúlt másfél eszten­dőben fokozatosan meg­szűntek a munkát nagy­ban nehezítő akadályok, s a mátészalkai üzem dolgo­zói is egyre inkább elsajátí­tották a termelési tudnivaló­kat. Igyekezetüket bizonyít­ja, hogy a napokban elhagy­ta a telepet az első export- szállítmány: kondenzedénye- ket indítottak útnak Cseh­szlovákiába, egy nagyobb mennyiségre szóló szerződés első tételeként. re. A kocsijaikat szeretők ma­gas nyomású vízzel ápolhatják autójukat. A város közelsége is kedvező, hiszen vendégei akár villamossal vagy helyi autóbuszjárattal percek alatt a központban lehetnek, autó­jukat pedig kívánság szerint őrzik a kempingben. A kem­ping dolgozói hét idegen nyel­ven beszélnek. Primőr " négyzetméteren Hatezer négyzetméter üveg­ház, ugyanekkora területű hol­landi ágy és ezer négyzetméter fólia — ekkora területen ter­meszt korai paradicsomot és paprikát az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezet. Eddig negyven mázsa paradicsomot és 300 ezer darab paprikát szállítottak el az üzletekbe. Paradicsomból közvetlen fo­gyasztásra az év folyamán ösz- szesen háromvagonnyit szán­nak, az összes paprikának pe­dig mintegy csak a fele ez a 300 ezer darab. A legnagyobb vásárló a budapesti Csemege és KÖZÉRT vállalat, de tete­mes forgalmat bonyolít le a szövetkezet Érden és Százha­lombattán is. Júniusban Sobieski-túra Esztergomban 39 évvel ez­előtt avatták fel a párkányi csatában győztes Sobieski János lengyel kirány emlék­művét. A török rabságban sínylődő város felszabadítá­sáért vívott ' küzdelemmel kezdődött az a több éves had­járat, amely véget vetett a törökök magyarországi ural­mának. Az avatás évében rendezték meg az első dunai emléktúrát is, amelyet a má­sodik világháború kitöréséig még hat követett. Néhány évvel ezelőtt ismét felevenítették a hagyományt, s az idén újra megrendezik a túrát. A lengyel evezősök jú­nius közepén érkeznek Ko­máromba, ahonnan a Dunán folytatják útjukat Esztergom­ba. A 14. emléktúra résztvevői itt találkoznak a magyar vízi­turistákkal, s ünnepséget ren­deznek az emlékműnél. Innen már együtt eveznek Buda­pestre, s közben pihenőhe­lyeken, Nagymaroson, Viseg- rádon, Leányfalun megismer­kednek a környék nevezetes­ségeivel. Dabas nagyközség tanácsa igen jó kapcsolatot alakított ki az elmúlt hónapok során a he­lyi szervekkel. A KPM Közúti Igazgatósága alig egy hónap alatt hatszáz méter hosszú és hat méter széles itatott maka- dámutat épített a Kiss utcá­ban. A helybeli Fehér Akác Ter­melőszövetkezet a Martinovics tér parkosítási munkáit vál­lalta, s rövid időn belül át is adta. A termelőszövetkezet a parko­sításról készült részletes ren­dezési tervnek megfelelően — a téren áthúzódó Bem utca és az SZTK közötti járdaszakaszt is lebetonozta. A parkban tel­jesített társadalmi munka -ér­téke meghaladta a' százötven- ezer forintot. A park túlsó ol­dalán most a Szikra Termelő- szövetkezet kollektívája dolgo­zik: munkájuk nyomán jelen­tős forgalmú szakasz kap rendezett képet. Hasonló kezdeményezéssel találkoztunk a Dunavölgyi Víz­gazdálkodási Társulatnál is. Az OTP-lakótelep és az Erkel Fe­renc utca környéki terület ren­dezését vállalták. Itt mintegy ötszáz köbméter föld meg­mozgatására került sor, s e munkának az értéke el­érte a kétszázötvenezer fo­rintot. Túl a kezdeten MÁR EXPORTRA Új kemping az E 5-ös út mentén — Azt hiszem, ez az a kedv­telés, ahol félni is lehet. — Jósvafő jut az eszembe. A Vass Imre barlang, amely egy óriási omladék-teremmel végződik. Itt kerestük már 10 esztendeje a továbbjutást, emberszélességű kúszófolyosót fúrtunk előre. Az elöl haladó társunk alatt megsüllyedt egy másfél mázsás kő. Kikúsz­tunk, leültünk és szívtuk a levegőt. Senki nem szólt sem­mit, tíz perc múlva vissza­mentünk. No, hát ez a féle­lem. Sohár István a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elvi irányítása alatt dolgozó VITUKI karsztvízku­tatási osztályának barlangku­tató csoportjában dolgozik. Ehhez annyit: amilyen ko­moly az elnevezés, annyira komoly a munkájuk is. — Jelenleg a Ferenc-hegy és a Szemlőhegy között dol­gozunk, barlangot keresünk. Geofizikai mérés mutatta ki a talajban levő kőzet folytonos­sági hiányát. Lehet persze, hogy csak egy repedést ta­lálunk, de barlang is lehetsé­ges. És hogyan keresik? — Ásunk, csákányozunk, vésünk. Komoly fizikai mun­kával. Barlang ugyan még nincs, de leltünk egy XVI. századbeli tűzhelyet, így a továbbiakban sokkal óvato­sabban kell dolgoznunk. Vulkánkutatás előtt Tiszteletre méltó a tartás lelkesedés valami iránt. So­hár István csupaszív barlan­Vasámap ebéd előtt leszaladtam az italboltba, miután a családi tanács úgy döntött, hogy a rántott húsra jó volna egy kis bor. Így hát szó nélkül vettem az üres üveget, irány a kocsma. Ott már meglehetősen ünnepi han­gulat uralkodott, többen énekeltek, mások még csak a torkukat olajozták. Álltam a kassza előtti sorban, a pénz­tárgép szorgalmasan kattogott, miköz­ben szórakozottan nézegettem a ki­függesztett táblán levő számtalan ti­lalmat. Hogy énekelni és lármázni ha­tóságilag tilos. Tizennyolc éven alulia­kat és ittas embereket kiszolgálni ti­los. Kutyát a helyiségbe behozni ti­los. Nyerészkedő szerencsejáték tilos. Ekkor új hang új dalba kezdett. Hogy hejde szeretnék május éjszakákon le­tépni minden orgonát... A dalnok külsejéből legalább két körülményre lehetett csalhatatlanul következtetni. Az egyik az, hogy nem ez az első italbolt, ahol reggel óta megfordult. A másik pedig, hogy nem­csak szeretett volna... de eléggé sike­res kísérletet is tett rá, mivel a kazal- nyi csokor mögül jóformán ki sem lát­szott. Észrevette, hogy figyelem, közelebb tolatott. — Tetszik? — kérdezte. Bizonytalanul bólintottam, bár őszin­tén szólva, ebben a műfajban Mario del Monacót szívesebben hallgatom, de kiderült, hogy a kérdés nem a zenei produkcióra, hanem a virágra vonat­kozott. A férfi üzletet ajánlott. — Ide figyeljen, itt egy fröccs négy nyolcvanba kerül, a rabló életbe... Hát én ezt az egész csokrétát odaadom magának ennyiért, lássa, kivel van dol­ga. Gondolja meg, hogy a virágüzlet­ben pár nyavalyás szál orgonáért mennyit kérnek, másrészt nagyon in­nék egy fröccsöt, de nincs már egy va­sam sem. Orgona Átgondoltam az ajánlatot, előszedtem egy ötforintost, a férfi markába nyom­tam. Ö szabadkozott, hogy kora dél­előtt ilyen nagy pénzből nem tud visz- szaadni, mondtam sebaj, a húsz fillért tekintse borravalónak. A továbbiak­ban nagy üggyel-bajjal megvettem az üveg bort, a kazal orgonától hol a kasszához nem fértem, hol a pulthoz, tíe végül is elindulhattam hazafelé. Kamaszlányom felsikoltott az öröm­től. — Na hát, öreg, ezt mind nekem loptad? Milyen drága, igazán. Azt feleltem, hogy egyáltalán nem volt drága, mindössze öt forintot fizet­tem érte, mit szól hozzá, milyen élel­mes apja van. Elkomorodott és lebiggyesztette a száját. — Viccelsz, ugye? Biztosítottam, hogy nem viccelek, tényleg potom áron jutottam az orgo­nához és vártam a dicséretet. Ehelyett keményen megbírált. Hogy ez is jel­lemző ránk, felnőttekre. Ez a kényel­messég, hogy mindent a vacak pén­zünkkel oldunk meg. Hogy mindenhez készen akarunk hozzájutni. Mennyivel jobban örült volna ő, mármint a lá­nyom, ha az apja önkezűleg, veszélyek közepette szerzi az orgonát, esetleg egy darabig üldözik is érte, de a környéken már nyomát veszítik. Vegyem tudomá­sul, hogy lány számára orgonát csak lopni illik, venni bárki tud, akinek van rá pénze. Nyomasztó csendben láttunk a va­sárnapi ebédhez, így zavartalanul em­lékezhettem. Mert eszembe jutott az a régi eset, amelynek idején alig valami­vel lehettem idősebb, mint most a lá­nyom. Kint akkor is május volt, ná­lam belül szerelem és a kislány, aki­vel együtt andalogtam az orgonaillatú utcákon, s egyre nyúzott, hogy lopjak neki virágot. Ügy látszik, ez már alt­kor is követelmény volt, én viszont már akkor sem szerettem a kellemetlen helyzeteket Egy ideig még csak el­ütöttem a dolgot, ha a kislány lopni küldött, de a helyzet mindinkább rom­lott, hovatovább leplezetlenül megve­tő pillantásokat kellett elviselnem. Vi­lágossá vált, hogy ez sokáig nem me­het így, különben maradék férfibecsü­letem is a porba hull. A következő napon tehát úgy mesterkedtem, hogy esti sétánk során mintegy véletlenül a hegyen lakó nagynéném háza elé ju­tottunk. Ott feltettem a kérdést a lány­nak, hogy lopjak-e neki orgonát. Hát persze, felelte felcsillanó szemmel. Le­téptem az első szál orgonákat, háta­mon éreztem a kislány rajongó tekin­tetét, amikor a verandán megjelent a nagynéném. Nagyon megörült nekem, azt mondta, igazán kedves tőled, te Jóska, hogy meglátogattad öreg néné- det, hívd be a kislányt is, nyitva van a kapu. De mire felnéztem, már nem volt ott semmiféle kislány. Mindez eszembe jutott a vasárnapi ebéd közben és megtörtem a csendet. — Az a férfi különben elárulta, hogy lopta az orgonát. Ügy, hogy tulajdon­képpen orgazda lettem. Fel sem néztek a tányérból. Amikor e sorokat írom. világos előttem, hogy nincs más hátra, este mintegy véletle­nül arra kell sétálnunk, amerre a he­gyen lakó nagynéném háza áll. Helyre kell ütnöm a becsületemet, hátha most sikerül lopni... Árkus József Az üzemek mellett a ta­nácstagok is részt vesznek Dabas szépítésében. Vitvin- dics János és Balogh Ferenc tanácstagok a Segesvári út rendezésében vállaltak je­lentős munkát. Az ő irányítá­sukkal a lakók feltöltöttek az utcát. A csaknem százhúsz­ezer forint értékű munka már elkészült. A szőlőhegyi lako­sok — Paczalos István tanács­tag vezetésével — nyolcszáz méter hosszúságban rendezik külterületi útjukat. Fábián Miklós művelődési előadó Külföldről — gerlevadászatra Üj vadászati programmal jelentkezik az idei nyáron a magyar vadkereskedelmi vál­lalat, a gerlevadászattal. Ha­zánkban is jelentősen elszapo­rodtak a balkáni és egyéb gerlefajták. Az idén nyáron a gerlevadászatokra számos kül­földi vendéget várnak, első­sorban Olaszországból és Franciaországból. Azok a va­dásztársaságok, amelyeknek területén olyan szántóföldek­kel kerített erdőségek van­nak, ahol sok gerle található,' már sorra jelentkeznek a MAVAD-nál. Az új vadász­program lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a .vadászat szem­pontjából holt, tilalmi idő­szakkal korlátozott nyári idő­ben is fogadjon vadászvendé­geket a MAVAD. * t I * I ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom