Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám
1972. MÁJUS 23., KEDD 5 ‘‘‘kACiriap A hegyek elkötelezettje HOGYAN KUTAT EGY BARLANGÁSZ? ^ A rr A K II A Bet°n- és Vasbetonipari Művek ( A ''n'*s f\[\l I szentendrei gyárában mozaiklapokat mm js készítenek. A fehér márvány- zúzalékból előállított lapokat olasz Cassani-automatával csiszolják. A szalagról — melynek kiszolgálásához mindössze három ember szükséges — másodpercenként kerül le egy-egy mozaiklap. Foto: Urbán Szépülő Da has A szalvétagyűjtést vagy a horgászást nyugodtan nevezhetjük kedvtelésnek. Művelője akkor hódol szenvedélyének, amikor akar, s akkor hagyja abba, amikor jólesik. Vannak azonban komoly hobbyk is, ezek már egész embert igényelnek. A barlangkutatás nem tartozik éppen az egyszerű és igénytelen kedvtelések közé. Igaz, nincsenek sokan, akik eljegyezték magukat a sötétség világával, de akik megtették, már nem tudnak elszakadni tőle. Ismeretlen birodalom Sohár István, a Volán 20-as vállalatának forgalomfejlesztési csoportvezetője lelkes barlangász. Erről persze csak a közvetlen környezete, a munkatársai tudtak, a vállalat kollektívája csak akkor értesült erről, amikor megtudták, Sohár István is tagja volt a Ferenc-hegyi mentésnek. Az eseményt ismerjük a tv-ből, a sajtóból. Eltévedt gyerekeket kellett megkeresni és a felszínre hozni. Március 26-án sikerrel járt a mentőosztag fáradozása, megtalálták az elkóborolt fiatalokat. — A gimnáziumban kezdődött. A földrajztanárom, bizonyos Leél Ösy Sándor — aki egyébként még most is aktív barlangász — az osztállyal megszerettette a,barlangokat. Kirándulásokat, a gyermekeknek oly romantikus barlangtúrákat szervezett. Az ő keze alól sokan kerültek ki, csak a mi csoportunkban négyen vannak abból a gimnáziumból. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy Sohár István akkoriban ezek ellenére sem vonzódott túlságosan a ki- rándulásokh oz. Valójában a Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékének barlangkutató körében kezdődött a varázs. — Tényleg varázs ez, el- féphetetlen kötelék. Egyszer jártunk a Bükkben, a Sza- mentu-barlangban. Kúsztunk befelé a 10 fokos vízben, éreztem, hogy teljesen átáztam, s ez egyenesen fájt. Beértünk egy hatalmas terembe. A sarokban egy barlangi medve csontjai hevertek. Tudja, milyen érzés volt azt látni? Nem is érzés volt. Egy ismeretlen, az embertől elzárt birodalom bűvköre. És a félelem? [ gász, úgy érzem, o hegyek, erdők és barlangok iránti vonzódása már nem is hobby. Ez már elkötelezettség. Napjainak szabad részét ez köti le, annál is inkább, mert ő a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat elnökségi titkárhelyettese. Ez pedig nemNéhány esztendeje, amikor az Ipari Szerelvény- és Gépgyár létrehozta mátészalkai üzemét, sokan voltak, akik csak újabb gondok forrását látták a lépésben. A kényszerítő munkaerőhiány azonban nem tett lehetővé más megoldást, olyan helyen kellett a bővítést megvalósítani, ahol elegendő munkavállalóra számíthattak. Így esett a választás a Sza- bolcs-Szatmár megyében lévő, fejlődő járási székhelyre. A kezdet valóban nem bizonyult túl biztatónak, amihez Nyár elejétől őszig valóságos autókaraván haladt Pest megyén át az E 5-ös úton Szeged felé Jugoszláviába és Románián keresztül a bolgár tengerpartra. Az alföldi városban sokan megállnak, kempinget keresve. Az idén már a bél- és külföldi vendégeket a Szeged városi Idegenforgalmi Hivatal kezelésében kényelmes, új berendezésekkel megépült új kemping várja, amelyet a na-? pókban adtak át rendeltetésének. Fekvése miatt is bizonyára sokan igénybe veszik majd, hiszen az E 5-ös úton a város felé haladva a két ben- zinkúttól alig 100 méterre 4,5 hektárnyi erdős területen épült. Moteljeiben kényelmes 2 ágyas szobái összkomfortosak, de a sátorlakók részére is mosdók, hideg-meleg vizes zuhanyozók, főzőfülkék, vasalóhelyiségek állnak rendelkezéscsak kutatással jár, hanem ügyintézéssel is. Máskülönben, 21 napra mennek Olaszországba, vulkánkutatásra. — Nagyon szeretnék Dél- Olaiszországba is eljutni, megnézni az ottani karsztbarlan- gokat. Fehér Béla hozzájárult a budaörsi törzsgyár és az új telephely munkájának felületes összehangolása is. Az elmúlt másfél esztendőben fokozatosan megszűntek a munkát nagyban nehezítő akadályok, s a mátészalkai üzem dolgozói is egyre inkább elsajátították a termelési tudnivalókat. Igyekezetüket bizonyítja, hogy a napokban elhagyta a telepet az első export- szállítmány: kondenzedénye- ket indítottak útnak Csehszlovákiába, egy nagyobb mennyiségre szóló szerződés első tételeként. re. A kocsijaikat szeretők magas nyomású vízzel ápolhatják autójukat. A város közelsége is kedvező, hiszen vendégei akár villamossal vagy helyi autóbuszjárattal percek alatt a központban lehetnek, autójukat pedig kívánság szerint őrzik a kempingben. A kemping dolgozói hét idegen nyelven beszélnek. Primőr " négyzetméteren Hatezer négyzetméter üvegház, ugyanekkora területű hollandi ágy és ezer négyzetméter fólia — ekkora területen termeszt korai paradicsomot és paprikát az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezet. Eddig negyven mázsa paradicsomot és 300 ezer darab paprikát szállítottak el az üzletekbe. Paradicsomból közvetlen fogyasztásra az év folyamán ösz- szesen háromvagonnyit szánnak, az összes paprikának pedig mintegy csak a fele ez a 300 ezer darab. A legnagyobb vásárló a budapesti Csemege és KÖZÉRT vállalat, de tetemes forgalmat bonyolít le a szövetkezet Érden és Százhalombattán is. Júniusban Sobieski-túra Esztergomban 39 évvel ezelőtt avatták fel a párkányi csatában győztes Sobieski János lengyel kirány emlékművét. A török rabságban sínylődő város felszabadításáért vívott ' küzdelemmel kezdődött az a több éves hadjárat, amely véget vetett a törökök magyarországi uralmának. Az avatás évében rendezték meg az első dunai emléktúrát is, amelyet a második világháború kitöréséig még hat követett. Néhány évvel ezelőtt ismét felevenítették a hagyományt, s az idén újra megrendezik a túrát. A lengyel evezősök június közepén érkeznek Komáromba, ahonnan a Dunán folytatják útjukat Esztergomba. A 14. emléktúra résztvevői itt találkoznak a magyar vízituristákkal, s ünnepséget rendeznek az emlékműnél. Innen már együtt eveznek Budapestre, s közben pihenőhelyeken, Nagymaroson, Viseg- rádon, Leányfalun megismerkednek a környék nevezetességeivel. Dabas nagyközség tanácsa igen jó kapcsolatot alakított ki az elmúlt hónapok során a helyi szervekkel. A KPM Közúti Igazgatósága alig egy hónap alatt hatszáz méter hosszú és hat méter széles itatott maka- dámutat épített a Kiss utcában. A helybeli Fehér Akác Termelőszövetkezet a Martinovics tér parkosítási munkáit vállalta, s rövid időn belül át is adta. A termelőszövetkezet a parkosításról készült részletes rendezési tervnek megfelelően — a téren áthúzódó Bem utca és az SZTK közötti járdaszakaszt is lebetonozta. A parkban teljesített társadalmi munka -értéke meghaladta a' százötven- ezer forintot. A park túlsó oldalán most a Szikra Termelő- szövetkezet kollektívája dolgozik: munkájuk nyomán jelentős forgalmú szakasz kap rendezett képet. Hasonló kezdeményezéssel találkoztunk a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulatnál is. Az OTP-lakótelep és az Erkel Ferenc utca környéki terület rendezését vállalták. Itt mintegy ötszáz köbméter föld megmozgatására került sor, s e munkának az értéke elérte a kétszázötvenezer forintot. Túl a kezdeten MÁR EXPORTRA Új kemping az E 5-ös út mentén — Azt hiszem, ez az a kedvtelés, ahol félni is lehet. — Jósvafő jut az eszembe. A Vass Imre barlang, amely egy óriási omladék-teremmel végződik. Itt kerestük már 10 esztendeje a továbbjutást, emberszélességű kúszófolyosót fúrtunk előre. Az elöl haladó társunk alatt megsüllyedt egy másfél mázsás kő. Kikúsztunk, leültünk és szívtuk a levegőt. Senki nem szólt semmit, tíz perc múlva visszamentünk. No, hát ez a félelem. Sohár István a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elvi irányítása alatt dolgozó VITUKI karsztvízkutatási osztályának barlangkutató csoportjában dolgozik. Ehhez annyit: amilyen komoly az elnevezés, annyira komoly a munkájuk is. — Jelenleg a Ferenc-hegy és a Szemlőhegy között dolgozunk, barlangot keresünk. Geofizikai mérés mutatta ki a talajban levő kőzet folytonossági hiányát. Lehet persze, hogy csak egy repedést találunk, de barlang is lehetséges. És hogyan keresik? — Ásunk, csákányozunk, vésünk. Komoly fizikai munkával. Barlang ugyan még nincs, de leltünk egy XVI. századbeli tűzhelyet, így a továbbiakban sokkal óvatosabban kell dolgoznunk. Vulkánkutatás előtt Tiszteletre méltó a tartás lelkesedés valami iránt. Sohár István csupaszív barlanVasámap ebéd előtt leszaladtam az italboltba, miután a családi tanács úgy döntött, hogy a rántott húsra jó volna egy kis bor. Így hát szó nélkül vettem az üres üveget, irány a kocsma. Ott már meglehetősen ünnepi hangulat uralkodott, többen énekeltek, mások még csak a torkukat olajozták. Álltam a kassza előtti sorban, a pénztárgép szorgalmasan kattogott, miközben szórakozottan nézegettem a kifüggesztett táblán levő számtalan tilalmat. Hogy énekelni és lármázni hatóságilag tilos. Tizennyolc éven aluliakat és ittas embereket kiszolgálni tilos. Kutyát a helyiségbe behozni tilos. Nyerészkedő szerencsejáték tilos. Ekkor új hang új dalba kezdett. Hogy hejde szeretnék május éjszakákon letépni minden orgonát... A dalnok külsejéből legalább két körülményre lehetett csalhatatlanul következtetni. Az egyik az, hogy nem ez az első italbolt, ahol reggel óta megfordult. A másik pedig, hogy nemcsak szeretett volna... de eléggé sikeres kísérletet is tett rá, mivel a kazal- nyi csokor mögül jóformán ki sem látszott. Észrevette, hogy figyelem, közelebb tolatott. — Tetszik? — kérdezte. Bizonytalanul bólintottam, bár őszintén szólva, ebben a műfajban Mario del Monacót szívesebben hallgatom, de kiderült, hogy a kérdés nem a zenei produkcióra, hanem a virágra vonatkozott. A férfi üzletet ajánlott. — Ide figyeljen, itt egy fröccs négy nyolcvanba kerül, a rabló életbe... Hát én ezt az egész csokrétát odaadom magának ennyiért, lássa, kivel van dolga. Gondolja meg, hogy a virágüzletben pár nyavalyás szál orgonáért mennyit kérnek, másrészt nagyon innék egy fröccsöt, de nincs már egy vasam sem. Orgona Átgondoltam az ajánlatot, előszedtem egy ötforintost, a férfi markába nyomtam. Ö szabadkozott, hogy kora délelőtt ilyen nagy pénzből nem tud visz- szaadni, mondtam sebaj, a húsz fillért tekintse borravalónak. A továbbiakban nagy üggyel-bajjal megvettem az üveg bort, a kazal orgonától hol a kasszához nem fértem, hol a pulthoz, tíe végül is elindulhattam hazafelé. Kamaszlányom felsikoltott az örömtől. — Na hát, öreg, ezt mind nekem loptad? Milyen drága, igazán. Azt feleltem, hogy egyáltalán nem volt drága, mindössze öt forintot fizettem érte, mit szól hozzá, milyen élelmes apja van. Elkomorodott és lebiggyesztette a száját. — Viccelsz, ugye? Biztosítottam, hogy nem viccelek, tényleg potom áron jutottam az orgonához és vártam a dicséretet. Ehelyett keményen megbírált. Hogy ez is jellemző ránk, felnőttekre. Ez a kényelmesség, hogy mindent a vacak pénzünkkel oldunk meg. Hogy mindenhez készen akarunk hozzájutni. Mennyivel jobban örült volna ő, mármint a lányom, ha az apja önkezűleg, veszélyek közepette szerzi az orgonát, esetleg egy darabig üldözik is érte, de a környéken már nyomát veszítik. Vegyem tudomásul, hogy lány számára orgonát csak lopni illik, venni bárki tud, akinek van rá pénze. Nyomasztó csendben láttunk a vasárnapi ebédhez, így zavartalanul emlékezhettem. Mert eszembe jutott az a régi eset, amelynek idején alig valamivel lehettem idősebb, mint most a lányom. Kint akkor is május volt, nálam belül szerelem és a kislány, akivel együtt andalogtam az orgonaillatú utcákon, s egyre nyúzott, hogy lopjak neki virágot. Ügy látszik, ez már altkor is követelmény volt, én viszont már akkor sem szerettem a kellemetlen helyzeteket Egy ideig még csak elütöttem a dolgot, ha a kislány lopni küldött, de a helyzet mindinkább romlott, hovatovább leplezetlenül megvető pillantásokat kellett elviselnem. Világossá vált, hogy ez sokáig nem mehet így, különben maradék férfibecsületem is a porba hull. A következő napon tehát úgy mesterkedtem, hogy esti sétánk során mintegy véletlenül a hegyen lakó nagynéném háza elé jutottunk. Ott feltettem a kérdést a lánynak, hogy lopjak-e neki orgonát. Hát persze, felelte felcsillanó szemmel. Letéptem az első szál orgonákat, hátamon éreztem a kislány rajongó tekintetét, amikor a verandán megjelent a nagynéném. Nagyon megörült nekem, azt mondta, igazán kedves tőled, te Jóska, hogy meglátogattad öreg néné- det, hívd be a kislányt is, nyitva van a kapu. De mire felnéztem, már nem volt ott semmiféle kislány. Mindez eszembe jutott a vasárnapi ebéd közben és megtörtem a csendet. — Az a férfi különben elárulta, hogy lopta az orgonát. Ügy, hogy tulajdonképpen orgazda lettem. Fel sem néztek a tányérból. Amikor e sorokat írom. világos előttem, hogy nincs más hátra, este mintegy véletlenül arra kell sétálnunk, amerre a hegyen lakó nagynéném háza áll. Helyre kell ütnöm a becsületemet, hátha most sikerül lopni... Árkus József Az üzemek mellett a tanácstagok is részt vesznek Dabas szépítésében. Vitvin- dics János és Balogh Ferenc tanácstagok a Segesvári út rendezésében vállaltak jelentős munkát. Az ő irányításukkal a lakók feltöltöttek az utcát. A csaknem százhúszezer forint értékű munka már elkészült. A szőlőhegyi lakosok — Paczalos István tanácstag vezetésével — nyolcszáz méter hosszúságban rendezik külterületi útjukat. Fábián Miklós művelődési előadó Külföldről — gerlevadászatra Üj vadászati programmal jelentkezik az idei nyáron a magyar vadkereskedelmi vállalat, a gerlevadászattal. Hazánkban is jelentősen elszaporodtak a balkáni és egyéb gerlefajták. Az idén nyáron a gerlevadászatokra számos külföldi vendéget várnak, elsősorban Olaszországból és Franciaországból. Azok a vadásztársaságok, amelyeknek területén olyan szántóföldekkel kerített erdőségek vannak, ahol sok gerle található,' már sorra jelentkeznek a MAVAD-nál. Az új vadászprogram lehetőséget nyújt arra, hogy a .vadászat szempontjából holt, tilalmi időszakkal korlátozott nyári időben is fogadjon vadászvendégeket a MAVAD. * t I * I ^
