Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
i'i.yi éI EG 1972. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK A bumlestagi szavazás margójára Pontot tettek a múltra A részletes tudósítást meg- [ előzve, természetesen gyors- j hírben jelentette a. MTI bon- j ni munkatársa szerdán kora ! délután: a bonni Bundestag ratifikálta a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződést. Nyilvánvalóan gyorshíre volt ez a világ minden jelentősebb hírügynökségének. Feltehető, hogy sok rádióállomás műsorát m igszakítva, azonnal bemondta az eseményt, mert vitathatatlan, hogy egyike ez a második világháború óta eltelt több mint negyedszázad legjelentősebb eseményeinek. A „porondharcoknak’’, az alkudozásoknak, a huzavonának, a sokszor késhegyig menő politikai küzdelemnek, amely a szerződések körül Bonnban az elmúlt három hétben lezajlott, tanúja, sőt: a televízió révén szemtanúja volt az égés- világ. Érdekes lenne tudni, persze, a porond, a kulisszák mögött lezajlott e-eményeket is. Ezeknek jórészét, a titkos tárgyalások, a bizalmas alkudozások, a függöny mögötti belföldi és külföldi intervenciók igaz történetét valószínűleg már csak a következő nemzedék tudja meg, amikor a történészeket beengedik a kincstári levéltárak „zárt” osztályaira, s előkerülnek a ma még hétpecsétes titokként őrzött dokumentumok. Magukat a szerződéseket azonban, azok gyümölcsöző, pozitív következményeit nemcsak a következő nemzedék fogja élvezni, hanem mi magunk is, akik most élünk, dolgozunk itt a földön, különösen Európában. Igaz, mi harcoltuk is ki, és ezen a többes szám első személyen elsősorban a Szovjetuniónak és szövetségeseinek következetes, szívós és türelmes békepolitikája értendő. Elismerés illeti természetesen a partnert is: noha Willy Brandt és kormánya új keleti politikájával, az Cstpolitikkal, csupán a történelem parancsoló szükségességének útjára lépett, tehát azt tette, ami természetes, de jól tudjuk, hogv az NSZK-ban két évtizeden át mennyire irtóztak a hatalmon lévők a politikai realitások, szükségszerűségek, a természetes út elfogadásától. Nem volt tehát könnyű harca Brandtéknak sem, hogy elfogadtassák az egyedüli helyes utat, hogy megértessék: nemcsak a volt ellenfeleknek, de magának a Német szövetség. Köztársaságnak éppen úgy érdeke az európai enyhülést jelentő keleti szerződések ratifikálása. „Pontot kell tenni a múlt lezáratlan kérdéseire és meg kell alapozni a biztosabb jövőt” — mondotta a ratifikációs szavazás előtt Walter Scheel borni külügyminiszter. Fűzzük hozzá: a biztosabb jövő következő, úgyszintén kikerülhetetlen állomása, az európai biztonsági konferencia megrendezése. Ennek megvalósulásához jelentősen hozzájárul a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések NSZK-beli törvényerőre emelése. Alexandria Erecsko marsai! hazautazott Négynapos egyiptomi látogatását befejezve, Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter és a kíséretében levő szovjet katonai vezetők Alexandriábái hazautaztak Moszkvába. Castro Szófiába érkezett Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a forradalmi kormány miniszter- elnöke szerdán befejezte algériai hivatalos, baráti látogatását és Algírból elutazott Szófiába. Castro több országot érintő körutazás keretében töltötte az elmúlt napokat Algériában, Huari Bumedien államfő vendégeként. Szerdán délután ereszkedett le a bolgár főváros repülőterére az „1L—62”-es különrepü- lőgép, mellyel megérkezett Szófiába a Kubai Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. Fidel Castro üdvözlésére a repülőtéren megjelent Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke, Sztan- ko Todorov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, az ország minisztertanácsának elnöke, továbbá a párt, az államtanács és a kormány számos más vezető képviselői, a diplomáciai testület tagjai, valamint a bolgár főváros több ezer dolgozója. Szófia utcáin a dolgozók tízezrei köszöntötték a kubai forradalom legendás vezetőjét és harcostársait, éltették a bolgár—kubai barátságot. Rakétatámadás Kontum repülőtere ellen A saigoni hadsereg főparancsnoksága szerdán bejelentette, hogy a „kommunista erők” a legutóbbi 24 órában Dél-Vietnam egész területén fokozták harci tevékenységüket. Dél-vietnami szabadságharcosok szerdán a belföldi PZei- ku közelében óriási lőszerraktárát robbantottak fel. A raktárban 105 milliméteres ágyúlövedékeket és aknákat tároltak. A detonáció kisebb-na- gyobb robbanások sorozatát idézte elő. Mint a UPI közléséből kitűnik: tizenkét óra alatt a népi erőknek két hadi- anyagüzem-raktárat sikerült felrobbantaniuk. Kedden a Cam Ranh támaszpont lőszer- raktára semmisült meg. Az amerikai hadvezetőség B—52-es repülőgépek rajait irányította Pleiku és Kontum térségébe. A dél-vietnami népi erők tüzérségi egységei szerdán nagyerejű rakétatámadást intéztek a felföldi Kontum repülőtere ellen. Az első jelentések beszámolnak arról, hogy az Egyesült Államok egyik C—130-as óriási szállítógépe találatot kapott. A repülőgép hétfőnyi személyzete életét vesztette. Az északi fronton a népi erők egyik különleges alakulata Da Nang és Hűé között kettévágta az 1. számú főútvonalat. A szabadságharcosok egysége ágyú- és aknatűz védelme alatt hatolt előre, és Hűétől 42 kilométerrel délkeletre egy hidat felrobbantott. A magyar—NDK barátsági szerződés ötödik évfordulóján A magyar—NDK barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének ötödik évfordulója alkalmából hazánk vezetői: Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, valamint az NDK vezetői: Erich Honec- ker, a NSZEP KB első titkára, Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot váltottak. „Országaink egységének és összeforrottságának de- mostrációja döntő hozzájárulás a demokratikus és békés erők egyesítéséhez egész Európában, azokhoz az akciókhoz, amelyektől nagyban függ, hogy megfékezik-e az agresszív imperialista erőket és megakadályozzák-e az új világháborút”. Ezek a szavak öt éve hangzottak el azon a fogadáson, amelyet Kádár János, a magyar—NDK barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása után adott. S e szavakat ma nyugodtan megismételhetjük. Fontos, Európa békéje szempontjából is döntő mozzanata volt a háború utáni európai fejlődésnek a szocialista német állam létrejötte. Hazánk pedig — ezeresztendős európai történelme során — először tekinthette magát egy valóban békeszerető német állam szövetségesének. A magyar történelem legalább kétharmad részben a magyar—német kapcsolatok históriája. Országaink kapcsolatát sajátos kettősség jellemezte. A német birodalom: a Hohens- taufok, a Habsburgok, a Hohenzollernek császársága vagy a barnaingesek Harmadik Birodalma mindig ősellenségnek számított. Ugyanakkor a szorgalmas és tehetséges német nép, amely egyetemes lángelmék, Goethe, Schiller, Gauss, Marx, Hegel. Beethoven és mások egész sorát adta a világnak, szövetségesünk és fegyvertár sunk volt. A német kultúrán keresztül jutottak el legtöbbször hozzánk az európai művelődés áramlási, a/forradalom eszméi. E kettősség az NDK megszületésével szűnt meg. Mert ennek megszületéséhez arra volt szükség, hogy Németországban — legalábbis annak egy részén — a béke, a haladás erői kerekedjenek felül. Magyarország és az NDK kapcsolatait az utóbbi két évtizedben az együvé tartozás tudata jellemzete. A szerződés ilyen értelemben realizálása volt két ország, két nép tényleges barátságának az élet minden oldalát átfogó együttműködésnek. A szerződés óta öt esztendő telt el. Ez az öt év az NDK gazdasági és politikai megerősödésének. a magyar—NDK együttműködés kiteljesedésének fél évtizede volt. A szocialista Németországban 1966 és 70 között a nemzeti jövedelem évente 5,2 százalékkal nőtt, az ipartermelés 37 százalékkal lett nagyobb, 360 ezer új otthon épült. Ezeken a gazdasági adatokon, amelyek a világ 9 ipari államát jellemzik, Nyugaton is mérik az NDK fejlődését. S ha most megemlékező cikkünk elején azt a mondatot idéztük, amely kapcsolatot teremtett a magyar—NDK viszony és Európa biztonsága között, akkor ez azért különösen aktuális, mert napjainkban éles a küzdelem a békéért a hidegháború erői ellen. Ebben a feszült világhelyzetben ünnepeljük barátsági szerződésünk ötödik évfordulóját. Ez a szerződés, nyugodtan mondhatjuk, külpolitikánk egyik legfontosabb, meghatározó tényezője. Mert azt a viszonyt is kifejezni, amely országunkat Európához, a világhoz fűzi, része annak az állásfoglalásnak, amely- lyel a világ nagy kérdéseihez szólunk. A szovjet-amerikai kapcsolatok történetéből ///. BESZÉLGETÉSEK A KANDALLÓ MELLETT ■2 f[§kusz A védelem következik A REUTER HÍRÜGYNÖKSÉG jelentése szerint valószínűleg ma újabb fejezet kezdődik San Jóséban Angela Davis perének tárgyalásán. A védelem ekkor kezdi meg bizonyító eljárását, s a tervek szerint ez csaknem egy hónapot vesz majd igénybe. AZ ELMÚLT HETEKBEN a per során a vád 95 tanút vonultatott fel, és 200 tárgyi bizonyítékot mutatott be az esküdteknek. E HÉT ELEJÉN a vád képviselői felolvasták utolsó „bizonyítékukat”, egy szerelmeslevelet, amelyet állítólag a kommunista filozófusnő írt volna George Jacksonnak, a San Quentin börtönben meggyilkolt néger polgárjogi harcosnak. Az ügyész a levéllel a vád azon állítását próbálta megerősíteni, hogy Angela Davis személyes érzelmeitől indíttatva szőtt összeesküvést 1970-ben Jackson kiszabadítására, amely kísérlet során — mint ismeretes — az akkori per bírája és Jackson öccse életét vesztette. A VÉDELEM ugyanakkor kijelentette: a levél, amelyet állítólag Jackson San Quentin-i börtöncellájában találtak, már csak azért sem bizonyíthat semmit, mert a vád tárgyát képező összeesküvés után közel egy évvel íródott. A LEGFRISSEBB JELENTÉSEK szerint Angela Davis védőügyvédje, Leo Branton most azt kérte a bíróságtól, hogy szüntessék be az eljárást a néger filozófusnő ellen indított perben. Mint mondotta, a bizonyítási eljárás során az államügyész semmiféle bizonyítékot sem tudott felhozni Angela Davis bűnösségét illetően ... A. B. T. Kozmosz—490 A Szovjetunió szerdán felbocsátotta a Kozmosz-sorozat 490. műholdját. A szputnyik tudományos berendezése folytatja a kozmikus térség kutatását. CSAK RÖVIDEN A FRANCIAORSZÁGI NANTES-BAN baráti látogatáson tartózkodó szovjet tengerészek kedden megkoszorúzták az ország felszabadításáért elesett hősök emlékművét. GEORGE WALLACE ala- bamai kormányzó az ellene elkövetett revolveres merénylet másnapján, a várakozásoknak megfelelően nagyarányú győzelmet aratott a michigani és a marylandi elnökjelölő próbaválasztásokon. A Washington Post szerdán, megbízható orvosi véleményre hivatkozva, első oldalas főcímben jelentette, hogy a gerincoszlopon megakadt revolvergolyó átvágta a gerincagyat és a kormányzó altesti bénulása állandó jellegű. A MAGYAR HAJÓ- ÉS DARUGYÁR VÁCI GYÁREGYSÉGE (Vác, Derecskéi dűlő) FEL VÉTELRE KERES esztergályos, asztalos és kőműves szakmunkásokat, valamint női segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: a gyáregység személyzeti osztályán. 1957 októberében, egy szombat estén Dulles amerikai külügyminiszter lakásán négyórás bizalmas beszélgetés folyt az amerikai külügyek intézője és Gromiko szovjet külügyminiszter között. A Le Monde New York-i tudósítója azt írta, a találkozó azért történt Dulles lakásán, hogy „ebben a légkörben a két államférfi nyíltabban és természetesebben tárgyalhasson, mint a külügyminisztérium irodáinak személytelen levegőjében”. De a találkozó helyszínén kívül sokkal többet foglalkozott a világsajtó azzal, hogy azon a bizonyos szombat délutánon a washingtoni kandalló fölött kilencszáz kilométernyire, a szinte már levegőtlen magasságban egy szovjet mesterséges hold keringett, a bolygóközi korszak első hírnöke. A két vezető világhatalom külügyminiszterének tanácskozására tehát különleges történelmi körülmények között került sor. Ez az, amit Nehru, a nagy Indiai államférfi így fejezett ki: „A „mesterséges hold a nemzetközi feszültség enyhülése felé nyitja meg az utat, mert rádöbbenti az emberiséget arra a feneketlen szakadékra, amely a tudományos haladás és a jelenlegi gondolkodás archaikus módja között tátong.” A big stick a sarokban Dulles külügyminiszter a Nehru által emlegetett „archaikus gondolkodásmód” valóságos megtestesítője is, a jelek szerint arra kényszerült, hogy bizonyos mértékig a sarokba tegye az általa megfogalmazott híres „big stick” (bunkósbot) diplomáját. Ezekre a módszerekre világi ;erte az ébredező józanság egyre nagyobb nyomása nehezedett. A me erséges hold felbocsátása is arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi és stratégiai helyzet {járatlan alkalmat — és egyben páratlan kényszert is — jelent a vitás kérdésiek békés rendezésére. A békés holdbébi látványos csapást mért az enyhülés ellenfeleire, és szembetűnően bizonyította, hogy az erőviszonyok döntően megváltoztak a világon. A mesterséges hold felbocsátásával egy id őben a Szovjetunió annak bizonyítékaként, hogy nem törekszik egyoldalú előnyökre, hogy változatlanul ellenez mindenfajta háborús politikát, felhívást bocsátott ki: tartsanak az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselői békemegbeszéléseket. A nyilatkozat kijelentette, hogy a szovjet kormány eddigi leszerelési javaslatait pedig kiegészíti a rakétakilövő állomások ellenőrzésével. Nixon először Moszkvában A kandalló melletti beszélgetések sorozata — amelyek ugyan még nem csúcstalálkozók, de mégis magasszintű érintkezést jelentettek a két világhatalom között — az ötvenes évek legvégén folytatódott. A valóság kényszere, a szovjet diplomácia aktivitása arra szorította az amerikai kormányt, hogy ne térjen ki azok elől a konzultációk elől, amelyek bevezetői voltak a magasabb szintű tárgyalásoknak. 1958 végén Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese magánjellegű látogatást tett az Egyesült Államokban. Találkozott Eisenhower elnökkel, Nixon alelnökkel, Dulles külügyminiszterrel. A Pravda azt írta: „Az Egyesült Államok kormánykörei világosan megismerhették a Szovjetunió álláspontját a két ország kapcsolatáról és a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldásának módozatairól. Ezek a megbeszélések tehát hozzájárulhattak a Szovjetunió által következetesen és állandóan javasolt csúcstalálkozó bizonyos fokú előkészítéséhez is.” Mikojan amerikai üzletemberekkel is találkozott, és tapasztalhatta, hogy az Egyesült Államokban az üzleti körök igen érdeklődnek a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt. Már akkor szóba került, hogy igen érdekes és hasznos lenne, ha az Egyesült Államok alel- nöke, Nixon is felkereshetné magánemberként a Szovjetuniót. Az angol sajtó akkor — nem egészen gúnymentesen — azt írta. hogy amerikai politikusnak évek óta nem támadt olyan jó ötlete, mint Nixon- nak, amikor kitalálta, hogy elnök- választási hadjáratát nem az Egyesült Államok valamelyik városában, hanem Moszkvában kell elindítania. Nixon tizenhárom éve, 1959 júliu- sában-augusztusában járt első ízben a Szovjetunióban. Valóban úgy tűnt akkor, választási útról van szó, az akkori alelnök jó előre gondoskodott arról, hogy minden szava, ami látogatása során elhangzik, megfelelő hangerősítőn át jusson el az amerikai közvéleményhez. Nixont elkísérte James Reston, a New York Times vezető riportere és Harrison Salisbury, a lap legtekintélyesebb szovjet-szakértője. Kiállítás és ellengőz Az utazás, amely arra lett volna hivatott, hogy bizonyítsa az elnökjelölt talpraesettségét, politikai tehetségét, inkább azt bizonyította be, milyen reménytelen minden kísérlet, amelyet egyes amerikai politikusok fűztek a Szovjetunió „fellazításához”, a szovjet emberek amerikai típusú „felszabadításához”. A tudósítások arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok alelnöke minél többet látott a szovjet életből, annál többet volt kénytelen elhagyni azokból az előítéletekből és téveszmékből, amelyeket hazulról hozott magával. A Nixon-úttal egyidőben azonban elnöki hozzájárulással, Amerikában megrendezték az úgynevezett „rab nemzetek hetét”, azzal a szándékkal, hogy némi „ellengőzt” adjanak. Eisenhower maga, is elismerte sajtóértekezletén, e rendezvény célja az volt: hogy helyrebillentse az egyensúlyt. Mindenesetre az, hogy egy amerikai alelnök (éppen az a Nixon, aki most az Egyesült Államok elnöke) szükségesnek tartotta úgy szerezni választókat, hogy a Szovjetuniót keresi fel, mutatta: az amerikaiak túlnyomó része a két ország kapcsolatának megjavítását kívánta. Helyeselte a békés versenyt, amely a két nagyhatalom között kialakulóban volt, s amelynek kezdő lépése is megtörtént: Newl Yorkban szovjet. Moszkvában amerikai kiállítást rendeztek. Kereszthy András (Következik: Camp David, Bécs, Glassboro)
