Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. MÁJUS 14., VASÁRNAP ”'V/(ff f *í«n 3 Egy szocialista brigád (DOKUMENTUMOK) KÖZÉPÉN mi yilván az olvasó is is- 1 meri a közkeletű ki- szólást: Szép lehetsz, de okos nem. Az ember­nek sűrűn jut eszébe a mondás, még olyan, a ka­barétréfáktól távoleső dol­gok emlegetésekor is, mint például a középvezetők ha­táskörének tiszteletben tar­tása, a helyben hozott dön­tések változatlanul hagyá­sa, amennyiben azok jogo­sak, helyesek. Kommunis­tákkal, a Pest megyei Álla­mi Építőipari Vállalat ún. déli építésvezetősége párt- alapszervezetének tagjai­val beszélgetve jutott eszembe a szólás, amikor elmondták a legutóbbi idő­kig dívó gyakorlatot. Azt például, hogy a helyi veze­tők — a négyszög, azaz a gazdasági vezető, a párt-, a szakszervezeti és a KISZ- titkár — elosztották a bér­emeléseket, beküldték a vállalati központba, ahol mi tagadás, túl könnyedén kezelték azt. Elvettek, hoz­zátettek; megváltoztatták. A vállalatnál napjaink­ban fontos változások men­nek végbe, a termelés — a múlt esztendei stagnálás után — növekszik, fokoza­tosan érvényre jut a párt- bizottság álláspontja, ame­lyet a X. kongresszust megelőző pártértekezleten félreérthetetlenül rögzített: a vállalati központnak job­ban kell igazodnia az új követelményekhez, minden tekintetben. így az irányí­tási stílus esetében is. Idő kellett ahhoz, míg a felté­telek létrejöttek, s aligha alaptalan jóslás, ha azt ál­lítjuk: idő kell ahhoz is, míg a gyakorlat megvál­tozik. A déli építésvezető­ség kommunistáinak doho- gása mégsem alaptalan, s nem is a türelmetlenkedés szülötte. Arról van szó, hogy itt s más vállalatok­nál, ezernyi helyen még mindig és újra az egyszer­egyet kell ismételni. Az irányítás, a vezetés egy­szeregyét Az önállóság, a hatáskör-gyakorlás, a jogok és kötelességek összefüggé­sének mibenlétét, s nem azért, mert a központban a konokság rakott fészket, hanem mert hosszú éveken át minden ügyintéző meg­szokta, hogy a központi döntés az „igazi”, amit helyben akarnak, az óhaj lehet csupán. Beidegződött irányítási szokásokkal, módszerekkel van tehát dolgunk, azzal a szemlélet­tel, amely azt sugallja, hogy a vállalati központnak mindenkor és mindenben „okosabbnak” kell lennie, mint azoknak, akik egy-egy részterületet jognak át. E z a lényeg, ez az okos­ság. Nagy szükség van rá, de persze, nem így. A különböző ter­melői szervezetek tagadha­tatlanul rugalmasabbá vál­tak az elmúlt esztendők­ben, a gazdasági reform hatása — ha nehezen is — túljutott a gyáraik, válla­latok kapuján. Ma a leg­több helyen ott tartanak, hogy amit elvben mindenki helyesel, azt a gyakorlat­ban még csak kevesek al­kalmazzák. Érzik, hogy másként kellene irányítani, de még nem tudják, hogyan alakítsák e más kereteit. Ez nem egyszerűen gazda­sági dilemma, hanem rend­kívül lényeges politikai kérdés! Ahol ugyanis meg­reked a gazdasági teendők végrehajtása, ott nem telje­sülhetnek a társadalom tá­masztotta kívánságok sem, holott a közös érdekek nem azt célozzák, hogy létezzék egy vállalat, hanem azt, hogy gazdaságosan tevé­kenykedjék. E követel­ménynek egyre kevésbé le­het megfelelni a régi szer­vezettel, irányítási mód­szerekkel, az okosságot he­lyettesítő okoskodással. Törvényszerű, halogat­ható, de végső soron kike­rülhetetlen folyamatról van szó. Bizonyság rá, hogy pél­dául a Híradástechnikai Anyagok Gyárában a kö­zépvezetés megerősítésé­ben, hatáskörének tisztázá­sában és tiszteletben tar­tásában lelték meg azt a fontos tényezőt, ami nélkül soronlevő feladataikat egész egyszerűen képtele­nek lennének végrehajtani. Mindenütt eljön ennek az ideje, ám nem mindegy, hogy fölkészülnek-e rá, vagy várnak az utolsó pil­lanatig. Mai tapasztalataink szerint sok helyen várnak. M ire — kérdené ösztö­nösen az ember, ám a felelet nem itt rejlik. A várakozás magyarázata abban található, hogy a vállalatok túlnyomó több­sége kényelmesen megél így is. Igaz, a szigorúbb állami szabályosás követ­kezményeként a múlt esz­tendőben a megyében levő tanácsi vállalatok többsé­génél csökkent a nyereség — s nem egy minisztériumi vállalatnál is —, ám még mindig elég pénzt fiadzott a munka ahhoz, hogy ne kelljen megkongatni a vészharangot. A legkülön­bözőbb állami támogatások annyiféle mankót dugnak a vállalatok hóna alá, hogy az egyébként gyenge lá­búak is vígan futkároznak. Nemegyszer vígabban, mint azok, akik igyekez­nek mankók nélkül járni! Nincs kényszer — nincs tehát fejlődő vállalati szer­vezet sem? Szerencsére, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Jó néhány megyei termelő üzemben — csupán kettőt említve, a Pestvidéki Gépgyárban, a Mechanikai Művekben — nem vártak addig, míg a baj kopogtat az ajtón, hanem időben föl­ismerték, hogy amit akar­nak, azt csak a közép-ve­zetés egész szerkezetének radikális megújításával ér­hetik el. A változás azon­ban ma még csak példákon mutatható be, s nem álta­lános. Itt a gond. S erre a gondra legérzékenyebben a kommunistáknak, a válla­lati pártbizottságoknak, pártszervezeteknek kell reagálniuk. Ne tűrjék az önáltatás, a halogatás gya­korlatát. Követeljék meg, hogy a vállalati szervezet­ben mindazok, akik irá­nyítanak, akik egy-egy részterületet vezetnek, ne csak forma szerint, hanem ténylegesen, a gyakorlatban is okosak, azaz területük önálló, felelős vezetői le­hessenek. Mészáros Ottó Kitűnő ütemben íme, egy sikerlista: A Me­chanikai Művek Március 15. tmk-brigádja 1961-ben ala­kult, 62-ben elnyerték a szo­cialista címet, 63-ban a szo­cialista brigádzászlót, 65-ben bronzkoszorús plakettel, 67- ben ezüstkoszorússal, 69-ben aranykoszorússal, 71-ben szin­tén aranykoszorús plakettel tüntették ki a kollektívát, 1972-ben pedig kiérdemelték a vállalat kiváló brigádja cí­met. Az alábbiakban a brigád­naplóból idézünk: A kezdet Naplóbejegyzés 1963. június 5- én: 1961 elején megértek a feltételek arra, hogy csopor­tunk brigáddá alakuljon. Őszintén meg kell írnom, ne­héz kísérlet volt. Brigádunk tagjai egyenként igen törekvő, józan emberek, de egybeková­csolni őket szocialista brigád­dá álomnak tűnt. Ahányan, annyiféle jellem, és a világ minden tájáról valók. Nem állt előttünk példa, minták, sablonok nem álltak rendelke­zésünkre. 1963. július 18: Július 5-, 6- án szabadult brigádunk egyetlen harmadéves tanulója: Hutschneider Mihály. Úgyne­vezett nehéz eset volt. Szere­tett külön utakon járni. Mint a csikót, úgy kellett betörni. Brigádunk megfogta a kezét, átsegítette a buktatókon. 1963. szeptember 27: Mint­ha tagjaink fejébe szállt volna a dicsőség, vagy a babérok tet­ték volna önelégültté őket. Az „öreg” dörgedelme ébresztő­nek kellett már. Sokan — ne­veket nem akarok említeni — fél kettőkor „nyugdíjba te­szik” a ládát, a kalapácsot stb. 1963. december 30: Sok he­lyen a disznóvágás örömeiben gyönyörködtek. így történt meg, hogy az utolsó brigád­összejövetel az év utolsó nap­jára esett. Itt a brigádvezető ismertette, hogy 1963-as ter­vünket 110,9 százalékra telje­sítettük. Az utolsó szó a min­denki részére elhangzott „Bol­dog újévet” köszöntés volt. A folytatás 1964. január 17: A brigádve­zető beszélt az anyagiasságról, mely általánosságban főszem­pontként foglal helyet majd­nem minden brigád életében. A brigád azzal fejezte be a megbeszélést, hogy egy héten belül megkötik az 1964. évre szóló versenyszerződésüket. 1964 április: Rövid megbe­szélés keretében a brigád fel­mérte a második negyedéves tervet, s megállapította, hogy az csak tervszerű munkával oldható meg. 1964. május 5: Első negyed­éves tervünket 110 százalékra teljesítettük. Elért eredmé­nyeink alapján 392 pontot kaptunk. 1964. május 8: A brigád tag­jai közül többek két alkalom­mal is részt vettek Hutschnei­der Mihály brigádtag törökbá­linti lakásépítésében. 1965. január 6: Tervünket 108,4 százalékra teljesítettük 98 százalékos tervszerűség mellett. III. negyedévi értékelés: Is­mét lemaradás van. A munka- fegyelem terén hiányosság nem merült fel. 1966. január 30: A brigád 1965. évi tervét 105 százalékra teljesítette. Huszonötezer fo­rint értékű anyagtakarékossá­got vállalt, tervét 15 ezer 764 forintra teljesítette. Három újítást ajánlott fel a kollektí­Az elmúlt év őszén írta alá dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter Moszkvában a föld- gázvezeték építéséről szóló egyezményt. A vezeték építésének ter­veit a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat készíti. A gondos felméréseket követően már kijelölték a vezeték út­ját, és a beruházás megvaló­sításának ütemtervét is ki­dolgozták. A tervek szerint a vezeték Beregszásznál hagyja va, de ennek nem tudott ele­get tenni. Százhetven társadal­mi munkaórát vállaltak, az eredeti célkitűzést a brigádon kívül álló okok miatt nem tel­jesítették. A sikerek 1966. május 4: Április 30-án a szocialista brigád ezüstjel­vénnyel lett kitüntetve. A ma­gas kitüntetés további jó mun­kára kell hogy serkentse a brigád tagjait. 1966. július 13: Kollektív megmozdulás történt, a brigád részt vett a „nősök—nőtlenek” labdarúgó-mérkőzésén, ahol a fiatalok és idősebbek közötti kollektív szellem elmélyítése volt a fő cél. 1967. január 12: A Március 15. szocialista brigád vállalja, hogy az év folyamán a kollek­tíva hatvan százaléka politi­kai, illetve szakmai tovább­képzésen vesz részt. A brigád termelési feladatait 105 száza­lékra teljesíti. Mindenki 10 óra társadalmi munkát végez. A brigád tagjai az év folya­mán hét esetben kollektív megmozduláson vesznek részt. 1968. december 10: Hozzá­szólások a brigádgyűlésen. Tóth András: Helyes Lajos meglátogatását javasolja, és kéri a brigádot, hogy három főt jelöljön ki, aki elmegy hoz­zá, és vegyenek a brigád pén­zéből egy üveg bort. Kovács Sándor: ö is javasolja Helyes elvtárs meglátogatását, és ké­ri, hogy a három főben ő is benne legyen. 1969. január 15: A brigád felajánlja, hogy termelési ter­vét 105 százalékra teljesíti. A szocialista tudat fejlesztése érdekében oktatásban brigá­dunk 80 százaléka vesz részt. Kollektív megmozdulások ne­gyedévenként egy alkalommal lesznek. A hangulat 1969. március 15: A brigád tagjai fehér asztal mellett, családias hangulatban beszél­ték meg problémáikat. A bri­gád vezetője, Sebestyén Feri bácsi az idén készül nyugdíj­ba vonulni. Remélik, hogy ez­után is jó vezetőjük lesz. Augusztus 15-én a brigád a Panoráma vendéglőben tartott összejövetelt. Meghívták a fe­leségeket is, valamint Sebes­tyén Feri bácsit, aki nyugdíj­ba ment. v 1970. január 14: A március 15. szocialista brigád felaján­lotta, hogy tervét 105 száza­lékra teljesíti, de ez 106-ra sikerült. Politikai oktatáson a brigád 90 százaléka vett részt. A brigád tagjai 40 forinttal járultak hozzá fejenként a vietnami gyerekek támogatá­sához. Vállalás 1970-re: A terme­lési tervet 103 százalékra tel­jesítik. Oktatásban a brigád 80 százaléka vesz részt. Március 13-án tartotta kö­zös összejövetelét a brigád a Szeged Étteremben, ahol a fe­leségek is jelen valtak. 1970. április 4-én Rácz Fe­renc és Tóth András brigád­tagok párt-, illetve szakszerve­zeti munkájukért kiváló jel­vényt kaptak. Az árvízkárosultak megsegí­tésére a brigád május 26-án műszakot tartott. Május 27-én Tóth András az árvízkárosul­takhoz ment 5 darab faházat átadni, illetve építeni Géber- jén községben. 1970. május 14: Gabara elv­ei a Szovjetuniót, s a beru­házás első szakaszában Lenin- városig halad, ahol összekap­csolják a meglevő hazai ve­zetékrendszerrel. A nagy vo­lumenű építő- és szerelő­munka 1974 második felében fejeződik be, és a vezeték 1975-ben már egymilliárd köbméter földgázt szállít. A beruházás második sza­kaszának megvalósítására a negyedik ötéves tervidőszakot követő években kerül sor, társ kérte, vegyék be a bri­gádba. A brigádnak semmi ki­fogása nincs, de csak 1971. ja­nuár 1-től veszik be, addig is­merkedjen meg brigádunk életével. 1971. január 5: A brigád ter­melési tervét 103 százalékra vállalta, 107,4-re teljesítette. Március 15-én, a hagyomá­nyokhoz híven, a brigád meg­ünnepelte névnapját. Május 8-án Tóth András részt vett a patronált kislány ballagásán Foton. Június 26-án a brigád tag­jai közösen megnéztek egy kétrészes színes filmet.. Tóth András társadalmi munkájáért július 3-tól Le- ningrádban volt jutalomként. Vietnami beírás a naplóba: „Magyarországi látogatásom alkalmából szeretettel üdvöz­löm az elvtársakat, akik nagy szeretettel foglalkoznak két lányommal.” 1972. január 6: A brigád ez évi termelési tervét 104 szá­zalék helyett 106,3-ra teljesí­tette. 1972. április: Kovács István brigádtagunk, aki jelenleg ka­tonai szolgálatot teljesít — húsvéti üdvözletét küldött a brigádnak.” ★ A sok sikert elért Március 15. szocialista brigád alapító tagjainak névsora: Sebestyén Ferenc brigádvezető, Nagy László, Tirpák Károly, Ürmösi István, Führinger János, Bacheffer Ferenc, Tóth And­rás, Hetyei Ferenc, Helyes Lajos, Kovács Sándor, Hut- schneider Mihály, Homonnai József, Horacsek János. Feljegyezte: Fóti Péter (Folytatás az 1. oldalról.) becsülését, elismerését. Le­gyenek erre büszkék a szö­vetkezet tagjai. Mi is történt Zsámbékon? — tette föl a kérdést, és így válaszolt: a népgazdaság bonyolult kérdé­seiben egyre inkább eliga­zodni tudó szövetkezeti tagok és vezetők jól érzékelték a helyi természeti, közgazdasági lehetőségeket, alkalmazkodni tudtak hozzá, reálisan határoz­ták meg a haladás útját, szót értettek egymással az embe­rek. Az utóbbi években meg­fiatalodott ez a tsz, amelyben az átlagéletkor ma 44 eszten­dő. Évente 10—12 szakmun­kást küldenek iskolára, egye­temi ösztöndíjat is alapítot­tak a zsámbékiak, s összefog­va a helyi tanáccsal, gyarapít­ják a szociális, a kulturális és a sportlétesítményeket. Az idős tagoknak, nyugdíjasok­nak kiegészítést adnak a já­radékhoz, nyugdíjhoz. A tsz vezetői gyümölcsöző kapcso­latot teremtettek a gödöllői Agrártudományi Egyetem Zsámbékon működő üzem- szervezési karával. A kor kö­vetelményeinek megfelelő a közös és a háztáji gazdaság kapcsolata. Dr. Nyíri Béla hangsúlyoz­ta, hogy az eredmények el­érésében nagy szerepe van a szocialista brigádok, a szak­munkások, a dolgozó nők jó munkájának, végső soron an­nak, hogy ebben a szövetke­zetben a tagok tulajdonosnak érzik magukat, s mint tulaj­donosok, vállalják a különféle feladatok megoldását. Ám eb­ben a szövetkezetben is van­nak még kihasználatlan le­hetőségek, amit jól látnak a tsz vezetői. — Annak tudatában adom át a kormány elismerő okle­velét — fejezte be beszédét a TOT elnökhelyettese —, hogy a párt- és állami vezetés, a te­rületi tsz-szövetség segítsé­gével a zsámbéki tsz tagsá­ga a jövőben is rászolgál a bi­Egyenruhák Abonyból Az Egyesült Ruházati Szö­vetkezet abonyi üzemében, amely alig több mint egyéves múltra tekint vissza, már ta­valy is 18 millió forint érték­ben készült exportruha. Most hazai megrendelésen dolgoz­nak, a Budapesti Közlekedési Vállalat részére készítenek nyári ingzubbonyokat. Foto: Urban zalomra, s a fejlődés mind bonyolultabb szakaszában is megtalálja helyét. Gratulálok az eredményekhez, s a további sikerekhez mindenkinek erőt, egészséget és boldogságot kí­vánok. Ezután dr. Biró Ferenc tol­mácsolta a megyei és a budai járási pártbizottság, valamint a megyei tanács végrehajtó bizottságának elismerését azért a munkáért, amellyel a zsám­békiak az elismerő oklevelet megérdemelték. Majd dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter meg­bízásából a következő tsz- tagoknak adta át a mezőgaz­daság kiváló dolgozója ki­tüntetést: Schlégl Ferenc traktorosnak, Bihari Józsefné baromfigondozónak, Götler Ferencné takarítónőnek, Zám- bó Bertalan juhásznak és Tu- gyi Józef gépkocsivezetőnek. A miniszter dicsérő okleve­lét kapta Jákfalvi Józsefné baromfinevelő, L. Nagy Ist­vánná növénytermesztési dol­gozó, Filler István trakto­ros és Hajdú M. József mag­táros. Szin Béla, a tsz elnöke ok­levelet és pénzjutalmat nyúj­tott át a legjobban dolgozó brigádoknak. A Petőfi Sándor brigád nevében Kiss Csaba, a Zalka Máté brigádéban Bi­hari József, a Dózsa György brigád nevében L. Nagy Ist­vánná, az Ady Endre brigá­déban Budai Imre, a Zrínyi Miklós brigádban dolgozók nevében Schlégl Ferenc, vé­gül a Tyereskova brigád ne­vében D. Varga Piroska vette át a jutalmakat, s ezt köve­tően megtették idei felaján­lásaikat is. Az ünnepség közben érke­zett meg dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszternek, valamint Cservenka Ferencnének, a me­gyei pártbizottság első titká­rának gratuláló távirata. Végül kulturális műsor zár­ta a zsámbéki tsz oklevél- elnyerési ünnepségét. K. N. Még az idén befejezik a vá­ci Földvári lakótelep tavaly elkezdett 238 lakásos szekto­rát. Egy 82 és egy 60 lakásos épület már elkészült, a hátra­levő 96 lakás is 80 százalékban kész. A francia alagútzsalus mód­szerrel készülő lakótelep má­sodik ütemében három — egyenként 113 lakásos, ötszin­tes, távfűtéses — lakóház épül. Most az első ilyen épület harmadik szintjénél tartanak, de közben alapozzák a máso­dikat is. Mint a megyei beruházási vállalatnál informáltak, a Pest megyei ÁÉV munkaüteme ki­tűnő — remélik, hogy a végle­ges kazánépület is elkészül kora őszig. Ennek egyedüli akadálya — egy pozitívum: az Energiagazdálkodási Intézet több százezer forintos megta­karítást ígérő, gazdaságosabb megoldást alakított ki időköz­ben. Természetes, hogy az új megoldás időelcsúszással jár, de há szeptember-októberig mégis sikerül tető alá hozni a kazán épületét, abban máris hozzáláthatnak a munkához a technológiai szerelők, s átve­heti a végleges kazán a „sta­fétabotot” az ideiglenesen be­állított, konténeres fűtéstől. P. G. Budapestig főn a gázvezeték k > r A kormány oklevele a zsámbékí tsz-nek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom