Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-13 / 111. szám

4 re.»» éttCifl kMítUm 1972. MÁJUS 13., SZOMBAT PRO MUSICA \ A dunavarsányi kamaraegyüttesnél Váchartyánban divat a citera A dunavarsányi Petőfi Mű­velődési Házban kamarazene- hangversenyre gyűltek össze a falu legifjabbjai és legidősebb­jei. A műsoron bécsi klasszi­kus mesterek olyan művei sze­repeltek, amelyek első hallás­ra is utat találnak azokhoz is, akik esetleg még soha nem voltak hangversenyen. Beetho­ven Tavaszi szonátája, Mozart Kis éji zenéje, Haydn magya­ros rondója szerzőik szándéka szerint is a gyönyörködtetést, az örömöt, a legmagasabb ren­dű szórakoztatást kívánták szolgálni. S ezt a magasrendű szóra­kozást tette teljessé a műsor­számok előtt elhangzó üde, lendületes ismertetés, amely a zenehallgatás örömét ismeret­nyújtással kötötte össze. Fiatal zenetanár, Zelinka Tamás vál­lalta ezt a feladatot, aki Buda­pesten és vidéken ifjúsági ze­nei klubokban fiatalok ezreit vezeti be — rátermettséggel, fiatalos lelkesedéssel és meg­alapozott tudással — a zene rejtelmeibe. Nem pénzt — lehetőséget! A jól sikerült hangverseny után elsősorban a falu zenei életéről érdeklődöm, azzal a biztos reménnyel, hogy sok ilyen szép kezdeményezésről, szereplésről hallok még, hiszen működik itt zeneiskola 35 nö­vendékkel, az Ifjú Zenebarát­csoportnak saját zenekara van, az úttörő és kisdobos kamara- együttesek a járási versenyen díjat nyertek. S a zenei veze­tés jó kézben van, a zeneisko­la — pontosabban: körzeti ze­netanfolyam — vezetője, Kö- nözsi László, aki létrehozta és irányítja az imént hallott „Pro Musica” kamaraegyüttest és az ifjúsági zenekart is. Az ő el­beszéléséből azonban a vártnál kevésbé biztató kép tárult elém. — Kamaraegyüttesünk nem­rég alakult, és ez volt az első szereplésünk. Nem is tudjuk, hogy lesz-e több és mikor. Pe­dig azzal a céllal hoztuk létre ezt a kis együttest, hogy elvi­gyük a zenét olyan emberek­hez is, 'akiknek nem áll mód­jukban másutt találkozni a muzsikával. Ezért választottuk a „Pro Musica” — a zenéért — elnevezést is. Szeretnénk, ha kezdeményezésünkről tudná­nak, és törekvésünk találkoz­na a zene iránt szomjúságot érző emberek igényével. Mert biztosan volna igény, ha ezt valaki „föntről” kézbe venné, szívügyének tekintené. Az if­júsági zenekar ugyancsak nél­külöz mindenféle támogatást. Nehéz a gyerekeket összetar­tani cél, perspektíva nélkül. Szeretném azonban hangsú­lyozni, nem anyagi támogatást várunk, csak szereplési lehető­séget. A/ Ok — az alapítók A kamaraegyüttes összetéte­le változatos. Hárman Buda­pestről járnak a próbákra. Kö- nözsi László két gyermeke — akik szintén az együttesben játszanak — helybeli ugyan, de Péter a budapesti zenemű-- vészeti szakközépiskola növen­déke, Vera pedig Esztergom­ban és Budapesten tanul. Vera élete a legmozgalmasabb: Esz­tergomban a tanítóképző utol­só évét végzi, a dunavarsányi általános iskolában gyakorló tanár, és Budapesten készül a Zeneművészeti Főiskolára fel­vételi vizsgára. Bojta Gizella énektanár a szigethalmi általános iskolá­ban és a Budapesti Kórusban énekel. Muzsikuscsaládból származik; hét testvérével együtt gyerekkoruk óta játsza­nak valamilyen hangszeren. Orosz László a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépisko­la növendéke, Strausz Kálmán viszont már főiskolás; karve­zetés szakos. Jövőre szeretné befejezni tanulmányait, ugyan­is tervezi, hogy két évet vé­gez el egyszerre. Főiskolás tár­saiból kamarakórust alakított, s velük szeretné kiegészíteni alkalmanként a „Pro Musica” együttest. A lelkesedés töretlen Életkoruk, zenei képzettsé­gük különböző. Céljaik és a zene iránti lelkesedésük, sze- retetük közös. Lehetőségeik minimálisak. A művelődési ház, Könözsi László szavaival élve: „szegény, mint a temp­lom egere”. A könyvtárnak ki­Vasárnap délelőtt tíz órakor Hévízgyörkön a November 21. Művelődési Házban dr. Süpek Zoltán, a gödöllői járási hiva­tal elnöke nyitja meg a Galga menti néprajzi-népművészeti kiállítást. Ezzel ünnepélyesen megnyílik az idei Galga menti népi fesztivál, amelyre tizen­kilenc község művészeti cso­portjai és szólistái neveztek be. Az ünnepségsorozat május 20-án, szombaton este Csömö­rön a nemzetiségi csoportok látványosnak ígérkező felvo­nulásával folytatódik, amit a szlovák és német* együttesek ünnepi műsora, valamint nem­zetiségi bál követ. Másnap, május 21-én, vasár­nap Hévízgyörkön kerül sor a fesztivál napjára. Az egész na­pos program délelőtt tíz óra­kor népi felvonulással kezdő­dik. Ezt követően az úttörő né­pitáncegyüttesek Pest megyei bemutatójára kerül sor. Dél­után néprajzi-népművészeti filmek vetítésével folytatódik a program, öt órakor kerül sor a gálaműsorra, amelyen a körzeti bemutatókon legjobb helyezést elért úttörő és fel­nőtt művészeti együttesek és szólisták lépnek színpadra. A nevezett parányi szobában né­hány szekrényben összezsúfol­va állnak a könyvek. Ebben 'a szobában tartják a hegedűórá­kat is. A zongoratanításra ki­jelölt helyiség: átjárószoba. Többszörös elismerés illeti azokat, akik ilyen mostoha kö­rülmények között megőrizték lelkesedésüket, tenni akarásu­kat. Jó lenne szép és nemes törekvéseiket valóban kiak­názni. Korda Ágnes műsort a népművészet meste­reinek bemutatója színesíti. Este hét órakor kerül sor a fesztivál díjainak átadására. Nyolc órától fesztiváltbált ren­deznek. A Galga menti népi feszti­vál záró programjára május 27-én, szombaton kerül sor Gödöllőn, ahol megismétlik a hévízgyörki gálaműsor prog­ramját. „Kell a jó könyv” tv-vetélkedő Televíziós vetélkedőt ren­deznek a nyár folyamán a „Kell a jó könyv” olvasópályá­zatra jelentkezők körében. A szovjet irodalmat népszerűsítő vetélkedőre a megyék és a fő­városi kerületek három főnyi csapattal indulnak. Pest megye csapata július 16-án mérkőzik a Baranya, a Győr s a Nógrád megyeiekkel, valamiint a fővá­ros I., V., és VIII. kerületével Babel, Hf és Petrov, Pausz- tovszkij, Solohov, Drabkina és Mindlin, szovjet íróik művel­nék ismeretéből. Vasárnaptól: szigetszenlmiklósi kulturális napok Vasárnap délelőtt ünnepé­lyes megnyitóval kezdődnek a nagyközségi tanácsházán a szigetszen tmiklósi kulturális és sportnapok. Az egyhetes programsorozat első napján nyitják meg Kocsis László, Nádasdy János, Somogyi György festőművész és P. Sza­bó József fotóművész tárlatát, valamint a bélyeg- és érem­gyűjtők, a helyiipari és szö­vetkezeti termékek kiállítását. A második napon, hétfőn délután, író—olvasó találkozót rendeznek, amelyen a többi között részt vesz Baranyi Fe­renc és Tornai József költő, fellép a községi József Attila irodalmi színpad szavalókó­rusa és a második számú ál­talános iskola irodalmi szak­köre. Kedden megnyitják a '„Ki mit gyűjt?” kiállítást, szerdán a „Ki mit tud?” helytörténeti vetélkedőre kerül sor. A kecskeméti Katona József Színház is vendégszerepel, Bágyoni—Vokoun: Tojástánc című darabjával, a Csepel Autógyár művelődési köz­pontjának nagytermében. Szabadtéri hangversenyt is rendeznék, amelyen közre­működik a községi első szá­mú általános iskola nagykó­rusa és kamarakórusa, a má­sodik számú iskola kisdo­bos nagykóruisa, kisdobos-ka- marakórusa, a felsőtagozat nagykórusa és kamarakóru­sa, valamint éneknégyese. Fellép a Csepel Autógyár fér­fikórusa és tánccsoportja, az Állami Hangversenyzenekar tagjai közül is többen. Május 21-én, vasárnap, fejeződik be a kulturális seregszemle, ün­nepélyes záróesttel, amelyen közreműködik a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének rajkózenekara, a községi iro­dalmi színpad, a Csepel Autó­gyár táncegyüttese, Rásonyi Leila hegedűművész, az Ope­raház zenekarának művészei és Pelsöci László, a Huszon­ötödik — valamint Usztics Mátyás, a Nemzeti Színház tagja. Váchartyánban évről évre megrendezik az öregek napját. A szervezőknek két esztendeje támadt az a gondolatuk, hogy az ünnepség színesítése érde­kében szólnak id. Pihaj Já­nosnak, akiről az egész község tudja, hogy jó néhány évvel ezelőtt sokat citerázott, zenél­jen most az idős embereknek. — Jó tizenöt év telt el azóta, hogy nem volt kezemben a hangszer, először azt sem tud­tam, hol keressem. Végül a padláson bukkantam rá az alaposan beporosodott hang­szerre, s aztán már játszhat­tam rajta az öregek ünnepén. Csak a kezdet volt nehéz, Pihaj János citerázása után egyre többen kaptáik kedvet a zenéléshez. Néhány héttel ezelőtt a Rö­pülj páva-körök Pest megyei bemutatóján a nyilvánosság előtt is számot adott tudásáról a váchartyáni citerazenekar, amelynek idősebb Pihaj Jáno­son kívül tagja még Pecze Ist­ván, Tóth József és a két Tóth István, akik egyébként nem rokonok. A bemutatkozás a közönség vastapsából ítélve ki­tűnően sikerült. Az öt zenész most újabb ter­veket sző. Mindenekelőtt Pihaj János gimnazista leányát sze­retnék bevonni a muzsikálás­ba, s később — mivel a köz­ségben divatos lett ez a hang­szer — legalább tíztagúra bő­vítik a zenekart. Május elsején a váchartyá­ni citerások zenés ébresztőt tartottak falunkban. Öt egyfor­ma citerával járták a községet Az együttes most is nagy lelkesedéssel gyakorol. Opti­misták, bíznak abban, hogy ők is felléphetnek augusztusban a Röpülj páva-körök I. országos találkozóján. Kívánjuk: így legyen! M. S. Foto: Urbán „Én vagyok a Vármegye! A király és az Istenecl isT Aki még a „Napkírályon" is túl akart tenni XIV. Lajos, a „Napkirály” mon­dása volt: „Az állam én vagyok”! E szavak jutottak eszembe, mi­kor a Beleznay-család múltját ku­tatva, gróf Beleznay Sámuel törté­netéhez értem. Ö volt az, aki sző­kébb birodalmában, Pilisen, olyan módszerekkel irányította és keserí­tette jobbágyai életét, amelyeket a hajdani kiskirályok sem mertek al­kalmazni. Ki is volt ez a XIX. szá­zadi kiskirály? Miért tűrték a ható­ságok, hogy ezt a szerepet évtize­deken keresztül játszhassa valaki? MIRŐL TANÚSKODNAK A KORABELI FELJEGYZÉSEK? Régi, megsárgult bírósági iratok és jegyzőkönyvek sokszor és sokat fog­lalkoznak a Beleznay-család viselt dolgaival. Különösen az 1800-as évek első negyedéből találunk sok feljegyzést. Mindezekből összeáll az igazi zsarnok arcképe. Ezekben az * iratokban nemcsak arról olvasha­tunk, hogy milyen kegyetlen volt feleségéhez és gyermekeihez, hanem még inkább arról, hogy milyen vá­logatott eszközökkel zsarolta, verte és üldözte jobbágyait. Felesége Barsy Zsuzsanna volt, aki 20 keserves esztendőt töltött a pilisi kastélyban, szinte állandó kín­zások és szenvedések között. Ez idő alatt nyolc gyermekük született. Ezek sorsa is szenvedés volt... Mi­dőn betelt a pohár és tovább nem bírt férje mellett maradni, válásra került sor. A két idősebb fiú: János és Sámuel az apjukkal maradt, de a kisebbekkel elment az asszony, „... búcsút vett a kegyetlenségek szomorú fészkétől...”, mint írta. A két otthon maradt fiú mellé nevelőt fogad az apa. Házi iskolájá­nak tanára nem is akárki: dertsikai Vajda Péter volt. A fiúk minden évben nyilvános vizsgákon számol­tak be előrehaladásukról. Ezekre a vizsgákra az apa egyházi és világi előkelőségeket is meghívott. Az anya azonban nem nyugodott bele, hogy két fia otthoni nevelésben részesül­jön. Sok utánjárással elérte végre, hogy kötelezték az apát: gyermeke­it Pesten járassa iskolába. Mikor kénytelen eleget tenni ennek a pa­rancsnak és gyermekeit elengedi, útravalóul azt mondja nekik: „Lo­gikánál egyebet ne tanuljatok, a többi tudományt rúgjátok farba!” Jobbágyai ellen naponta követi el gonoszságait. Borgőzös fejjel állan­dóan a falut járja, és keresi áldoza­tait. Később az apagyilkossági per­ben nem is egy pilisi vallja, hogy a közel kétezer lakosú faluban talán száz ember akadt, akit nem botoz- tatott meg a gróf. Válóperes tárgyalása után, az a pilisi is, aki ellene vallott, száz bo­tot kapott. Idegeneket is munkára hajtott. Legelésző állatokat befogatott és csak magas váltságdíj ellenében ad­ta vissza azokat tulajdonosának. Szomorú évek voltak ezek a pi­lisieknek. Sokan el is menekültek onnan. Megdöbbenve olvastam a korabeli népességi statisztikákban, hogy a falu lélekszámú 1812 és 1818 között közel ötszáz fővel volt keve­sebb, mint korábban. A menekülők java része önként vállalta ezt a megoldást. Tudunk azonban nagyon sok családról, aki­ket Beleznay Sámuel féktelen ha­ragjában és elvakultságában elker­getett a községből. Most érkeztem el ahhoz a történethez, melynek alap­ján igazolni akarom, amit e cikk címében állítottam: miben akart több lenni a „Napkirálynál”. SZABAD-E NEMES EMBERT DERESRE HÜZATNI? Pilisen is éltek nemes családok. Ilyenek voltak a Benedicty, Bemu- la és a Chuboda családok. Ezeknek különböző előjogaik voltak. Többek között az is, hogy földesuraik nem húzathatták őket deresre. Pilisen azonban sokat suhogott a pálca ab­ban az időben. Nemes emberek há­tán is... Ezek közé tartozott nemes Bernula Miklós uram is, akinek ese­tével igazolom állításaimat. Az 1810-es években történt, hogy Bernula uram elküldte 17 éves Mi­hály fiát Vatyára, kaszálni. Ügy egyeztek meg, hogy ő utána megy és visz neki ebédet. Semmi baj sem történik, ha véletlenül a falu végén össze nem találkozik a gróffal. Az nagy haraggal kérdőre, vonta, hogy miért nem tartózkodik munkájánál. Az öreg Bernula reszkető térdekkel adta elő mondanivalóját. A gróf semmibe véve a védekezést, a kas­télyba viteti, sőt a fiát is hazaho­zatja Vatyáról. Látva, hogy itt bo­tozás következik, Bernula uram elő­hozakodik nemesi voltával, mond­ván a grófnak: nincs joga őt meg- botoztatni. Ezzel azonban csak ola­jat öntött a tűzre. A zsarnok grófot semmi sem ingerelte jobban, mint amikor valaki vitázni próbált ve­le. (Hiszen néhány évvel előbb az akkori bírót, Földvárszki Adömot is azért húzatta le a községháza előtt és saját bírói pálcájával üttette rá a huszonötöt, mert vissza mert szól­ni neki.) Mikor látta az öreg, hogy a boto­zástól nem menekülhet, még egy­szer odaszólt a grófnak: panaszra megyek a vármegyéhez! Ezzel azonban betelt a pohár. A gróf hirtelen haragjában saját ke­zével mérte a derest az öreg Ber- nulára és közben ezt ordította: „En vagyok a Vármegye! A király és az Istened is!” A huszonöt botot megkapta az apa és a fia is. Ezért panaszt tett a vármegyénél, s a gráfot meg is bün­tették. Ezzel betelt a Bernula család pi­lisi sorsa. A gróf ismét magához rendelte Bernula Miklóst. Deresre húzatta, de nem merte újból kimér­ni rá a huszonötöt. Tehetetlen dü­hében és a bosszúvágytól hajtva, gonosz tervet eszelt ki. Bernula Miklós házát, kertjét és szőlőjét, melyeket még atyjától, Bernula Istvántól örökölt — „az akkori ve­szendő bankóban 250 forintra be­csültette és a családot a városból kihajtatta”. (Ugyanis: Pilis egy év­századon keresztül „Mezőváros" rangot élvezett!) így került és telepedett le a Ber­nula család Nyáregyházán. Hasonló okokból volt kénytelen elhagyni Pilist a Benedicty és a Toldy család is. Az utóbbi Albertibe menekült rövidebb időre. A KÉSŐI „KISKIRÁLY” VÉGE 1818. július 5-én borzalmas napra virradt ;a pilisi kastély. A zsarnok gróf hasonnevű fia — aki örökölte atyjának minden rossz tulajdonsá­gát — háromszori lövéssel meggyil­kolta apját. Elfogatva, a vármegye börtönébe került, és egyévi rabos- kodás után kivégezték. Az édes­anya, de a pilisiek is, mindent elkö­vettek, hogy megmentsék a fiatal gróf életét, aki tettével őket is meg­szabadította zsarnok uruktól. A fia­tal Sámuel is reménykedett a sza­badulásban, hiszen a császár volt a keresztapja! Minden fáradozás és reménykedés hiábavaló volt. 1819 Szent István hava 21. napján je­lenti Halász Miklós alszelgabíró: „ifi- gróf Beleznay Sámuel a mai napon 5 és fél órakor regvei a si­ralomházból kotsin a szokott mód szerént kivitetvén az akasztófához, minek utána az ellene hozott bírói ítéletek publikáltattak volna, ruháit maga magáról levetvén, s szemeit tulajdon kezével elszánt bátorsággal békötvén a számára elkészített szék­re leült és a hóhér 7 és fél órakor pallosa által fejét egy csapásra le­ütötte”. Így ért véget ennek a zsarnok fő­úrnak és fiának élete, aki magát ki­rálynak és Istennek képzelte. Ezek után gyorsan megváltozott a község élete. Akik kénytelenek vol­tak itthagyni régi családi fészküket, rövidesen hazajöttek és 1819-ben már ismét annyi a falu lélekszáma, mint régen volt. A második világháború előtt a Beleznay-család kriptája idegenfor­galmi nevezetesség volt. Sokszor jöttek kíváncsi idegenek és helybe­liek is megnézni a balzsamózás nél­kül is szinte épen maradt holtteste­ket. Ma már be van falazva a kripta,’ Zavartalanul alussza örök álmát a tizenhárom Beleznay, köztük a ke­gyetlen, zsarnok Sámuel gróf. Csüló Mihály Holnap kezdődik Galga menti népi fesztivál \ i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom