Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
““sr-ffírtán NSZK Vita és íap nélkül FÓKUSZ Nixon-logika RICHARD NIXON amerikai elnök keddi beszédének logikája előtt értetlenül áll a világ közvéleménye. Nyilvánvaló, hogy az USA elnökének keddi beszéde — logikáját tekintve — elsősorban saját népének készült. De, ha alaposabban szemügyre vesszük a beszéd teljes szövegét, kiderül, hogy ezzel az „amerikai” logikával is baj van. AZ ELNÖK nem vette figyelembe elsősorban azt az alapvető tényt, hogy a vietnami kérdésről tárgyalni, saz indokínai válsággócot megszüntetni csak az ott élő népekkel, azok vezetőivel közösen, tehát Indokínában és a párizsi tárgyalásokon lehet. Így hiába próbált hivatkozni arra, hogy április 20-án Moszkvába küldte Kissingert. „A szovjet vezetők akkoriban érdeklődést mutattak az iránt, hogy mindkét fél számára igazságos alapon véget vessünk a háborúnak. Sürgették a párizsi tárgyalások felújítását, s jelezték, hogy élni fognak építő befolyásukkal” — mondotta Nixon. Már e homályos megfogalmazás önmagában is bizonyítja, hogy értelmezésre szorul, az amerikaiak szeretnék ezt az értelmezést a maguk észjárása szerint felhasználni. A szovjet vezetők ugyanis valóban mindig érdeklődést, és nemcsak érdeklődést mutattak Indokína szenvedő népe iránt, s mindig igyekeztek elősegíteni, hogy az igazságosság alapján véget érjen a népirtó háború, melyet az amerikai szol- dateszka folytat az Indokínában élő népmilliók ellen. A szovjet békedipiomácia mindig támogatta a párizsi tárgyalások eredményes folytatását, s „éltek építő befolyásukkal”. A NIXON-BESZÉD másik döntő logikátlansága, hogy miközben új választásokat ajánlott — kommunista részvétellel — Dél-Vietnamban), egyben azonban leszögezte, hogy semmi körülmények között sem engedi kommunista kormány uralomra jutását az országban, nem engedheti meg, hogy „tizenhétmillió délvietnamit átengedjen a kommunista terrornak és zsarnokságnak”. Vajon miféle választást javasolnak az amerikaiak, melyben mindenki győzhet, csak a kommunisták nem? A mell- döngetően demokratikusnak magát feltüntető USA miképp jut ismét arra a következtetésre, hogy a választások eleve lefutottak legyenek, és kommunista vereséggel végződjenek? „Nagylelkűségből nem csapunk át árulásba” — mondotta Nixon. Vajon az nem árulás, hogy a jelenleg Dél-Vietnamban tartózkodó 60 ezer amerikai életét féltve, „döntő” katonai intézkedéseket hozott a háború befejezésére. Ez nem 60 ezer, hanem több százezer ember, sőt milliók életét veszélyezteti. Ám úgy látszik, Nixon szemében a Vietnamban élő emberek nem emberek, akiknek tilos az életét veszélyeztetni. FELHÁBORÍTÓ LOGIKÁTLANSÁG, sőt cinizmus volt kijelentenie, hogy „az Egyesült Államok a vietnami háborúban a háború évkönyveiben páratlan méretű önuralmat tanúsított”. De még felháborítóbb szavak, melyeket Hanoi vezetőihez intézett az USA elnöke: „Azönök népe már túl sokat szenvedett a hódító háborúban. Kín- szenvedéseiket ne leplezzék állandó dölyfösséggel. Ehelyett inkább válasszák a béke ösvényét, amely megszabadítja önöket az áldozatoktól. biztosítja az igazi függetlenséget, s megnyitja a megbékélés korszakát”. Áldozatokat hozni az igazi függetlenségért kötelesség. A vietnamiak ezt jól tudják. S dölyfösségnek nevezni a haza, az otthon szeretetét különösen akkor felháborító, midőn Nixon egyúttal kijelentette: mindent el fog követni az amerikai emberéletek és_ az amerikai becsület megőrzéséért. önuralommal? Alacs B. Tamás A szerdán félbeszakadt parlamenti vita után szinte egy- csapásra elcsendesült a politikai élet Nyugat-Németor- szágban. A vezető politikusok tartózkodnak az állásfoglalástól és a lapok sem igen kommentálják az előző nap eseményeit. Az itteni megfigyelők körében olyan vélemény alakult ki, hogy a szerdai szavazás egyhetes elhalasztása egyrészt a parlamenti erőviszonyok következménye. Az ügyrendi szavazás is jelezte ugyanis, hogy a kormány a ratifikáláshoz szükséges többségre nem számíthatott biztosan. A másik tényező kétségtelenül az indokínai helyzet kiéleződése, amelyet a nyugatnémet jobboldal a szövetségi gyűlésben is „megfontolásra késztető” érvként használt fel és azt próbálta tudatosítani, hogy a ratifikálási vita jelentősége csökkent a világpolitikai összefüggésekhez mérten. Az ellenzék hirtelen megke- ményedése — vélik egyes megfigyelői körökben — összefügghet azzal, hogy biztatást kapott az Atlanti-óceán túlsó oldaláról. Bár a keresztény- demokraták még ebben a helyzetben sem kockáztathatják meg a szerződések nyílt elutasítását, újabb lehetőséget látnak „elfektetésükre” és arra, hogy közben a kormánykoalíciótól újabb engedményeket csikarjanak ki. Ezekre az összefüggésekre hívja fel a figyelmet a Német Kommunista Párt elnökségének nyilatkozata is. Az NDK most, a parlamenti vita félbeszakítása után parancsolóan fontosnak tartja, hogy a demokratikus közvélemény álljon ki a keleti szerződések azonnali ratifikálásáért. Az NKP figyelmezteti az FDP és az SPD vezetőit arra is — hangzik a nyilatkozat —, hogy „ne tegyenek újabb engedményeket a szerződések ellenzőinek, az enyhülés ellenségeinek”. Akik arról a szándékukról sem mondtak le, ... hogy ismét a kezükbe ragadják Bonnban a kormányrudat”. Csütörtökön nem jelentek meg az NSZK-ban az országos lapok. A helyi sajtó kommentárjai közül a düsseldorfi CDU-lap, a Rheinische Post cikke figyelmet érdemel az ellenzék várható magatartása szempontjából. A lap, persze, egyetért a ratifikálási vita elErich Honecker, az NSZEP KB első titkára és Willi Stoph, az NSZEP PB tagja, a minisztertanács elnöke az NDK párt- és kormányküldöttségének élén csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra a Román Szocialista Köztársaságba érkezett Erich Honecker és Willi Stoph úton a Román Szocialista Köztársaság felé, átrepülve hazánk felett, táviratban fejezte ki jókívánságait Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titríapolásával, de „meglepetten" üdvözli elnapolását, és „csodálkozását” fejezi ki, amiért a koalíciós pártok nem fogadták el ezt nyomban. A lap a koalíció és az ellenzék megegyezésének lehetőségét csillogtatva fellép a „zavarossá vált helyzet tisztázásának” igényével. A kommentárból az is kiderül, hogy a CDU—CSU esetleg jövő szerdán megismétli taktikáját, mert „nem akar ismét nyomás alá” kerülni. A Neue Rheine Zeitung szerint patthelyzet alakult ki. Jövő szerdáig áttekinthető a helyzet, „a pillantások Barzel frakciójára irányulnak majd” — jegyzi meg a lap, mert az ellenzék is belső bajokkal küzd. kárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének. CSAK RÖVIBEN NIXON ELNÖK csütörtökön délelőtt a Fehér Házban fogadta az Egyesült Államokban tartózkodó Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert és a kíséretében levő Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetet. ANDREJ GRECSKO marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Szíriában, fogadta Hafez Asz- szad szíriai köztársasági elnök. A BIZTOS HALÁLTÓL menekült meg szerda este Charles Conrad amerikai űrhajós. A bergstromi légitámaszpont közelében ejtőernyővel ugrott ki gyakorlógépéből, néhány perccel azelőtt, hogy a repülőgép felrobbant. Az űrhajós sértetlen maradt. EGYÉVES SZÜLETÉSNAPJUKAT ünnepük ma a gdanski ötösikrek, a Rychert család gyermekei: Adam, Piotr, Román, Agnieszka és Ewa. Az Algériában tartózkodó Fidei Castro kubai miniszterelnök szerdán a dél-algériai Hassi Mes- saoudba látogatott. KÖZEL-KELET Harc - hosszú távra Azokat a magas szintű arabközi megbeszéléseket, amelyeknek keretében legutóbb Algériában Szódat, Bumedien és Khadafi hármas csúcstalálkozója, majd Tunéziában Szádot és Burgiba eszmecseréje lezajlott, ha egyetlen szóban akamók jellemezni, így fogalmazhatnánk: erőgyűjtés. A csúcstalálkozók célja mind az arab sajtó, mind a hivatalos közlemények szerint is az arab szoüdaritás gyakorlati megvalósítása, az arab nemzet anyagi és erkölcsi erőforrásainak mozgósítása, olyan átfogó stratégia kidolgozása volt, amely a megszállt arab területek felszabadítására és az arab nemzeti egység előmozdítására irányul. Erre az erőgyűjtésre annál is inkább szükség van, mert a hatnaposnak mondott arab— izraeli háború tulajdonképpen nem ért véget 1967-ben, s ma is tart — Izrael saját területének ötszörösét meghaladó arab területet tart megszállva, a konfliktus békés rendezését elutasítja, és nyíltan törekszik a szíriai Go- lan-magaslatoknak, a Jordán nyugati partvidékének, az egyiptomi Sinai-f élsziget egy részének és a gázai övezetnek bekebelezésére. Az arab országok között nincs meg a kellő egyetértés sem Izraellel, sem fő támogatójával, az Egyesült Államokkal szemben. Köztudomású, hogy több gazdag olajtermelő arab ország az amerikai és az angol imperializmus partnere a Közel-Keleten, Jordánia pedig nyíltan együttműködött az amerikaiakkal, amikor csapásokat mért a palesztinai nemzeti felszabadító mozgalomra, és ezzel egyértelműen Izrael malmára hajtotta a vizet. Ez a helyzet és a konfliktus immár ötödik éve tartó megoldatlansága készteti arra a haladó arab rendszereket, hogy igyekezzenek egyfelől szorosabbra fűzni kapcsolataikat, másfelől próbálják a közös arab ügy támogatására megnyerni azokat az arab országokat is, amelyek ugyan nem folytatnak progreszszív politikát, de készek a palesztin ügy és az arab nemzeti érdek javára bizonyos áldozatot hozni. Az említett csúcstalálkozók is ebbe a keretbe illenek bele. Az algériai hármas csúcstalálkozóról kiadott közös közlemény tanúsága szerint Szádat, Bumedien és Khadafi egyetértett abban, hogy az egész arab nemzetnek részt kell vennie a hosszú távra szóló nemzeti harcban, amelynek célja a megszállt területek felszabadítása, az arab nemzet haladása és egysége. A három elnök egyetértett abban, hogy az arab nemzetnek e célok érdekében mozgósítania kell erőforrásait. Ami ezeket az erőforrásokat illeti, az Ahram című kairói lap az olajra utalt elsősorban: itt a legsebezhetőbbek az imperialista érdekeltségek, itt fűződik a legnagyobb érdekük ahhoz, hogy vegyék figyelembe az arab országok szempontjait is. A három elnök a gazdasági nyomás eszközét is fegyvernek tekinti, s várható, hogy mind Algéria, mind Líbiai amely különösen nagy olajkutakkal rendelkezik a Szaharában, élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Az olaj jövedelme természetesen sok pénzt is jelent, s a Palesztinái felszabadító mozgalom támogatására jelentős összegeket fordíthatnak. Az arab Világban és Észak-Afrikában Egyiptom, Algéria és Líbia jelentős katonai és gazdasági erőt képvisel, kapcsolatuk javítása és együttműködésük kiszélesítése növeli az arab államszövetség súlyát is. Lényegében ezt a célt szolgálja Szádot tuniszi látogatása is, amely arra vall, hogy a hosszú idő óta hűvös egyiptomi—tunéziai kapcsolatokat normali- zálnii kívánják. Figyelmet érdemel, hogy Tunézia, amely korábban éppen a palesztinai kérdés megítélése miatt került ellentétbe Egyiptommal, most Kairóhoz hasonlóan elítélte Husszein király palesztinellenes terveit. Mindezek csak első lépések, és nyilván igaza volt az algíri közleménynek, amikor figyelmeztetett arra, hogy a koloriializmus, a cionizmus és az arab elmaradottság elleni harc „hosszú távra szóló küzdelem”. A harc sikere nem utolsósorban attól függ, hogy a csúcstalálkozón hozott elvi határozatok kereteit milyen gyakorlati intézkedésekkel töltik majd meg. Rudnyánszky István NDK párt- és kormányküldöttség Romániában 1972. MÁJUS 12., PÉNTEK Csend és kiáltás Csendesek és csaknem teljesen elnéptelenedtek Hűé utcái. A volt dél-vietnami császárvároshoz közelednek a szabadságharcosok oszlopai. Az Egyesült Államokban tovább folytatódtak a tüntetések Nixon vietnami eszkaláeics politikája ellen. A kaliforniai Bcrkeleyben a rendőrség összecsapott a tüntető diákokkal. Párizsiak ezrei tüntetnek a legújabb amerikai agresszív lépések ellen. Képünk a Saint Eustaehe templomnál készült. Tüntetnek Nixon blokáddöntése ellen. Ez a felvétel Minneapolisban (USA) készült. A Középületépítő Vállalat Laz—69 típusú autódarus gépkocsira felvesz darukezelöi vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket továbbá vasbetonszerelőket éjjeliőröket (nyugdíjast is) Jelentkezés: Bp. V., Molnár u. 19. Munkaerőgazdálkodási Csoport. Castro Hassi Mcssaoudban
