Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám

““sr-ffírtán NSZK Vita és íap nélkül FÓKUSZ Nixon-logika RICHARD NIXON amerikai elnök keddi beszédének logi­kája előtt értetlenül áll a vi­lág közvéleménye. Nyilvánvaló, hogy az USA elnökének keddi beszéde — logikáját tekintve — elsősor­ban saját népének készült. De, ha alaposabban szemügy­re vesszük a beszéd teljes szövegét, kiderül, hogy ezzel az „amerikai” logikával is baj van. AZ ELNÖK nem vette fi­gyelembe elsősorban azt az alapvető tényt, hogy a viet­nami kérdésről tárgyalni, saz indokínai válsággócot meg­szüntetni csak az ott élő né­pekkel, azok vezetőivel kö­zösen, tehát Indokínában és a párizsi tárgyalásokon lehet. Így hiába próbált hivatkozni arra, hogy április 20-án Moszkvába küldte Kissingert. „A szovjet vezetők akkori­ban érdeklődést mutattak az iránt, hogy mindkét fél szá­mára igazságos alapon véget vessünk a háborúnak. Sür­gették a párizsi tárgyalások felújítását, s jelezték, hogy élni fognak építő befolyásuk­kal” — mondotta Nixon. Már e homályos megfogalmazás önmagában is bizonyítja, hogy értelmezésre szorul, az ame­rikaiak szeretnék ezt az értel­mezést a maguk észjárása sze­rint felhasználni. A szovjet vezetők ugyanis valóban min­dig érdeklődést, és nemcsak érdeklődést mutattak Indo­kína szenvedő népe iránt, s mindig igyekeztek elősegíte­ni, hogy az igazságosság alap­ján véget érjen a népirtó há­ború, melyet az amerikai szol- dateszka folytat az Indokíná­ban élő népmilliók ellen. A szovjet békedipiomácia min­dig támogatta a párizsi tár­gyalások eredményes folyta­tását, s „éltek építő befolyá­sukkal”. A NIXON-BESZÉD másik döntő logikátlansága, hogy miközben új választásokat ajánlott — kommunista rész­vétellel — Dél-Vietnamban), egyben azonban leszögezte, hogy semmi körülmények kö­zött sem engedi kommunista kormány uralomra jutását az országban, nem engedheti meg, hogy „tizenhétmillió dél­vietnamit átengedjen a kom­munista terrornak és zsar­nokságnak”. Vajon miféle választást ja­vasolnak az amerikaiak, mely­ben mindenki győzhet, csak a kommunisták nem? A mell- döngetően demokratikusnak magát feltüntető USA miképp jut ismét arra a következte­tésre, hogy a választások ele­ve lefutottak legyenek, és kommunista vereséggel vég­ződjenek? „Nagylelkűségből nem csa­punk át árulásba” — mondot­ta Nixon. Vajon az nem árulás, hogy a jelenleg Dél-Vietnamban tartózkodó 60 ezer amerikai életét féltve, „döntő” katonai intézkedéseket hozott a hábo­rú befejezésére. Ez nem 60 ezer, hanem több százezer ember, sőt milliók életét ve­szélyezteti. Ám úgy látszik, Nixon szemében a Vietnam­ban élő emberek nem embe­rek, akiknek tilos az életét ve­szélyeztetni. FELHÁBORÍTÓ LOGI­KÁTLANSÁG, sőt cinizmus volt kijelentenie, hogy „az Egyesült Államok a vietnami háborúban a háború év­könyveiben páratlan méretű önuralmat tanúsított”. De még felháborítóbb szavak, melye­ket Hanoi vezetőihez inté­zett az USA elnöke: „Azönök népe már túl sokat szenve­dett a hódító háborúban. Kín- szenvedéseiket ne leplezzék állandó dölyfösséggel. Ehe­lyett inkább válasszák a bé­ke ösvényét, amely megsza­badítja önöket az áldozatok­tól. biztosítja az igazi füg­getlenséget, s megnyitja a megbékélés korszakát”. Áldozatokat hozni az igazi függetlenségért kötelesség. A vietnamiak ezt jól tudják. S dölyfösségnek nevezni a haza, az otthon szeretetét különö­sen akkor felháborító, midőn Nixon egyúttal kijelentette: mindent el fog követni az amerikai emberéletek és_ az amerikai becsület megőrzé­séért. önuralommal? Alacs B. Tamás A szerdán félbeszakadt par­lamenti vita után szinte egy- csapásra elcsendesült a poli­tikai élet Nyugat-Németor- szágban. A vezető politikusok tartózkodnak az állásfoglalás­tól és a lapok sem igen kom­mentálják az előző nap esemé­nyeit. Az itteni megfigyelők köré­ben olyan vélemény alakult ki, hogy a szerdai szavazás egyhetes elhalasztása egyrészt a parlamenti erőviszonyok kö­vetkezménye. Az ügyrendi szavazás is jelezte ugyanis, hogy a kormány a ratifikálás­hoz szükséges többségre nem számíthatott biztosan. A másik tényező kétségtele­nül az indokínai helyzet ki­éleződése, amelyet a nyugat­német jobboldal a szövetségi gyűlésben is „megfontolásra késztető” érvként használt fel és azt próbálta tudatosítani, hogy a ratifikálási vita jelen­tősége csökkent a világpoliti­kai összefüggésekhez mérten. Az ellenzék hirtelen megke- ményedése — vélik egyes meg­figyelői körökben — össze­függhet azzal, hogy biztatást kapott az Atlanti-óceán túlsó oldaláról. Bár a keresztény- demokraták még ebben a hely­zetben sem kockáztathatják meg a szerződések nyílt eluta­sítását, újabb lehetőséget lát­nak „elfektetésükre” és arra, hogy közben a kormánykoalí­ciótól újabb engedményeket csikarjanak ki. Ezekre az összefüggésekre hívja fel a figyelmet a Német Kommunista Párt elnökségé­nek nyilatkozata is. Az NDK most, a parlamenti vita félbe­szakítása után parancsolóan fontosnak tartja, hogy a de­mokratikus közvélemény áll­jon ki a keleti szerződések azonnali ratifikálásáért. Az NKP figyelmezteti az FDP és az SPD vezetőit arra is — hangzik a nyilatkozat —, hogy „ne tegyenek újabb enged­ményeket a szerződések ellen­zőinek, az enyhülés ellenségei­nek”. Akik arról a szándékuk­ról sem mondtak le, ... hogy ismét a kezükbe ragadják Bonnban a kormányrudat”. Csütörtökön nem jelentek meg az NSZK-ban az országos lapok. A helyi sajtó kommen­tárjai közül a düsseldorfi CDU-lap, a Rheinische Post cikke figyelmet érdemel az ellenzék várható magatartása szempontjából. A lap, persze, egyetért a ratifikálási vita el­Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára és Willi Stoph, az NSZEP PB tagja, a minisz­tertanács elnöke az NDK párt- és kormányküldöttségének élén csütörtökön kétnapos hi­vatalos látogatásra a Román Szocialista Köztársaságba ér­kezett Erich Honecker és Willi Stoph úton a Román Szocia­lista Köztársaság felé, átrepül­ve hazánk felett, táviratban fejezte ki jókívánságait Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­ríapolásával, de „meglepetten" üdvözli elnapolását, és „cso­dálkozását” fejezi ki, amiért a koalíciós pártok nem fogadták el ezt nyomban. A lap a koa­líció és az ellenzék megegye­zésének lehetőségét csillogtat­va fellép a „zavarossá vált helyzet tisztázásának” igényé­vel. A kommentárból az is kiderül, hogy a CDU—CSU esetleg jövő szerdán megis­métli taktikáját, mert „nem akar ismét nyomás alá” ke­rülni. A Neue Rheine Zeitung sze­rint patthelyzet alakult ki. Jövő szerdáig áttekinthető a helyzet, „a pillantások Barzel frakciójára irányulnak majd” — jegyzi meg a lap, mert az ellenzék is belső bajokkal küzd. kárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Miniszterta­nács elnökének. CSAK RÖVIBEN NIXON ELNÖK csütörtökön délelőtt a Fehér Házban fo­gadta az Egyesült Államokban tartózkodó Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert és a kíséretében levő Anatolij Dobrinyin washingtoni szov­jet nagykövetet. ANDREJ GRECSKO mar­sallt, a Szovjetunió honvédel­mi miniszterét, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Szíriában, fogadta Hafez Asz- szad szíriai köztársasági elnök. A BIZTOS HALÁLTÓL me­nekült meg szerda este Char­les Conrad amerikai űrhajós. A bergstromi légitámaszpont közelében ejtőernyővel ugrott ki gyakorlógépéből, néhány perccel azelőtt, hogy a repülő­gép felrobbant. Az űrhajós sértetlen maradt. EGYÉVES SZÜLETÉSNAP­JUKAT ünnepük ma a gdanski ötösikrek, a Rychert család gyermekei: Adam, Piotr, Ro­mán, Agnieszka és Ewa. Az Algériában tartózkodó Fidei Castro kubai mi­niszterelnök szer­dán a dél-algé­riai Hassi Mes- saoudba látoga­tott. KÖZEL-KELET Harc - hosszú távra Azokat a magas szintű arabközi megbeszé­léseket, amelyeknek keretében legutóbb Al­gériában Szódat, Bumedien és Khadafi hár­mas csúcstalálkozója, majd Tunéziában Szá­dot és Burgiba eszmecseréje lezajlott, ha egyetlen szóban akamók jellemezni, így fo­galmazhatnánk: erőgyűjtés. A csúcstalálkozók célja mind az arab sajtó, mind a hivatalos közlemények szerint is az arab szoüdaritás gyakorlati megvalósítása, az arab nemzet anyagi és erkölcsi erőforrásainak mozgósítá­sa, olyan átfogó stratégia kidolgozása volt, amely a megszállt arab területek felszabadí­tására és az arab nemzeti egység előmozdítá­sára irányul. Erre az erőgyűjtésre annál is inkább szük­ség van, mert a hatnaposnak mondott arab— izraeli háború tulajdonképpen nem ért véget 1967-ben, s ma is tart — Izrael saját terüle­tének ötszörösét meghaladó arab területet tart megszállva, a konfliktus békés rendezését elutasítja, és nyíltan törekszik a szíriai Go- lan-magaslatoknak, a Jordán nyugati partvi­dékének, az egyiptomi Sinai-f élsziget egy ré­szének és a gázai övezetnek bekebelezésére. Az arab országok között nincs meg a kellő egyetértés sem Izraellel, sem fő támogatójá­val, az Egyesült Államokkal szemben. Köztu­domású, hogy több gazdag olajtermelő arab ország az amerikai és az angol imperializmus partnere a Közel-Keleten, Jordánia pedig nyíltan együttműködött az amerikaiakkal, amikor csapásokat mért a palesztinai nem­zeti felszabadító mozgalomra, és ezzel egyér­telműen Izrael malmára hajtotta a vizet. Ez a helyzet és a konfliktus immár ötödik éve tartó megoldatlansága készteti arra a ha­ladó arab rendszereket, hogy igyekezzenek egyfelől szorosabbra fűzni kapcsolataikat, másfelől próbálják a közös arab ügy támoga­tására megnyerni azokat az arab országokat is, amelyek ugyan nem folytatnak progresz­szív politikát, de készek a palesztin ügy és az arab nemzeti érdek javára bizonyos áldozatot hozni. Az említett csúcstalálkozók is ebbe a keretbe illenek bele. Az algériai hármas csúcstalálkozóról ki­adott közös közlemény tanúsága szerint Szá­dat, Bumedien és Khadafi egyetértett abban, hogy az egész arab nemzetnek részt kell ven­nie a hosszú távra szóló nemzeti harcban, amelynek célja a megszállt területek felsza­badítása, az arab nemzet haladása és egysé­ge. A három elnök egyetértett abban, hogy az arab nemzetnek e célok érdekében mozgósí­tania kell erőforrásait. Ami ezeket az erőfor­rásokat illeti, az Ahram című kairói lap az olajra utalt elsősorban: itt a legsebezhetőb­bek az imperialista érdekeltségek, itt fűződik a legnagyobb érdekük ahhoz, hogy vegyék fi­gyelembe az arab országok szempontjait is. A három elnök a gazdasági nyomás eszközét is fegyvernek tekinti, s várható, hogy mind Algéria, mind Líbiai amely különösen nagy olajkutakkal rendelkezik a Szaharában, élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Az olaj jöve­delme természetesen sok pénzt is jelent, s a Palesztinái felszabadító mozgalom támogatá­sára jelentős összegeket fordíthatnak. Az arab Világban és Észak-Afrikában Egyip­tom, Algéria és Líbia jelentős katonai és gaz­dasági erőt képvisel, kapcsolatuk javítása és együttműködésük kiszélesítése növeli az arab államszövetség súlyát is. Lényegében ezt a célt szolgálja Szádot tuniszi látogatása is, amely arra vall, hogy a hosszú idő óta hűvös egyiptomi—tunéziai kapcsolatokat normali- zálnii kívánják. Figyelmet érdemel, hogy Tu­nézia, amely korábban éppen a palesztinai kérdés megítélése miatt került ellentétbe Egyiptommal, most Kairóhoz hasonlóan el­ítélte Husszein király palesztinellenes terveit. Mindezek csak első lépések, és nyilván igaza volt az algíri közleménynek, amikor fi­gyelmeztetett arra, hogy a koloriializmus, a cionizmus és az arab elmaradottság elleni harc „hosszú távra szóló küzdelem”. A harc sikere nem utolsósorban attól függ, hogy a csúcstalálkozón hozott elvi határozatok ke­reteit milyen gyakorlati intézkedésekkel töl­tik majd meg. Rudnyánszky István NDK párt- és kormányküldöttség Romániában 1972. MÁJUS 12., PÉNTEK Csend és kiáltás Csendesek és csaknem teljesen elnéptelenedtek Hűé utcái. A volt dél-vietnami császárvároshoz közelednek a szabadság­harcosok oszlopai. Az Egyesült Államokban tovább folytatódtak a tüntetések Nixon vietnami eszkaláeics politikája ellen. A kaliforniai Bcrkeleyben a rendőrség összecsapott a tüntető diákokkal. Párizsiak ezrei tüntetnek a legújabb amerikai agresszív lépések ellen. Képünk a Saint Eustaehe templomnál készült. Tüntetnek Nixon blokáddöntése ellen. Ez a felvétel Min­neapolisban (USA) készült. A Középületépítő Vállalat Laz—69 típusú autódarus gépkocsira felvesz darukezelöi vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket továbbá vasbetonszerelőket éjjeliőröket (nyugdíjast is) Jelentkezés: Bp. V., Molnár u. 19. Munkaerőgazdálkodási Csoport. Castro Hassi Mcssaoudban

Next

/
Oldalképek
Tartalom